32003R2239

A Tanács 2239/2003/EK rendelete

(2003. december 17.)

a többek között Indiából származó pamutféle ágyneműk behozatalára a 2398/97/EK rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedésekre vonatkozó részleges időközi felülvizsgálat és az intézkedések lejárta miatti felülvizsgálat megszüntetéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22-i 384/96/EK tanácsi rendeletre [1] (a továbbiakban: az alaprendelet), és különösen annak 9. cikkére, valamint 11. cikke (2) és (3) bekezdésére,

tekintettel a Bizottságnak a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően benyújtott javaslatára,

mivel:

A. HATÁLYBAN LÉVŐ INTÉZKEDÉSEK

(1) A Tanács 1997-ben a 2398/97/EK rendelettel [2] 2,6 % és 24,7 % közötti végleges dömpingellenes vámot vetett ki a többek között Indiából származó pamutféle ágyneműk behozatalára. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Vitarendezési Testülete által 2001 márciusában elfogadott, "Az EK-nak az Indiából származó pamutféle ágyneműk behozatalára vonatkozó dömpingellenes vámjai" esettel kapcsolatos, a Fellebbviteli Testület jelentésével módosított vizsgálóbizottsági jelentést követően a Tanács 2001 augusztusában az 1644/2001/EK rendelettel [3], az Indiára és egyes indiai vállalatokra vonatkozó vám 0 % és 9 % közötti szintre történő csökkentésével, valamint alkalmazásának felfüggesztésével módosította a 2398/97/EK rendeletet. A Tanács 2002 áprilisában a 696/2002/EK rendelettel [4] megerősítette az 1644/2001/EK rendelettel módosított és felfüggesztett 2398/97/EK rendelet által az Indiából származó pamutféle ágyneműk behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámot.

B. FELÜLVIZSGÁLATI KÉRELMEK

(2) A Bizottsághoz 2002. januárjában kérelem érkezett a 2398/97/EK rendeletnek az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján történő időszaki felülvizsgálatára vonatkozóan. A kérelmet a pamutféle ágyneműk teljes közösségi termelésének jelentős hányadát képviselő termelők nevében az Európai Unió pamut- és rokon textiliparágakkal foglalkozó bizottsága (Eurocoton vagy a kérelmező) nyújtotta be. A kérelmet arra a tényre alapozták, hogy a kérelmező állítása szerint jelentős változások következtek be a dömpinggel kapcsolatos körülményekben.

(3) A Bizottsághoz 2002. szeptemberében – a hatályban lévő dömpingellenes intézkedések közelgő lejártával kapcsolatos értesítés [5] közzétételét követően – az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján lefolytatandó felülvizsgálat iránti kérelem érkezett a pamutféle ágyneműk teljes közösségi termelésének jelentős hányadát képviselő Eurocotontól. A kérelmet arra alapozták, hogy az intézkedések lejárta nagy valószínűséggel a dömping és a közösségi ipar kárának folytatódásával vagy megismétlődésével járna.

C. VIZSGÁLAT

I. ELJÁRÁS

(4) A Bizottság megvizsgálta a kérelmező által benyújtott bizonyítékokat, és elegendőnek ítélte azokat az alaprendelet 11. cikke (2) és (3) bekezdése rendelkezéseinek megfelelő időszaki felülvizsgálat és az intézkedések lejárta miatti felülvizsgálat elindításához. A Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában [6] közzétett értesítésekkel két vizsgálatot indított el. Az időszaki felülvizsgálat hatályát a dömping kivizsgálására korlátozták.

(5) A Bizottság hivatalosan értesítette a kérelmezőt, az exportáló ország termelőit és azok képviselőit az időszaki felülvizsgálat és az intézkedések lejárta miatti felülvizsgálat elindításáról, és minden közvetlenül érintett félnek lehetőséget biztosított, hogy véleményét írásban ismertesse, valamint hogy meghallgatást kérjen.

(6) Számos indiai exportáló termelő, valamint közösségi termelő, közösségi felhasználó és az importőr/kereskedő írásban ismertette véleményét. Minden fél, amely a (4) preambulumbekezdésben említett, felülvizsgálat elindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül azt kérelmezte, és bizonyította, hogy meghallgatásának különös oka van, lehetőséget kapott a meghallgatásra.

1.1. Vizsgálati időszak

(7) A dömpingre vonatkozó vizsgálati időszak a 2001. január 1-jétől 2001. december 31-ig tartó időszakra terjedt ki (vizsgálati időszak vagy VI).

1.2. A minta kiválasztása

(8) Az érintett exportáló ország exportáló termelői nagy számának figyelembevételével, valamint az alaprendelet 17. cikkének megfelelően, megfelelőnek ítélték a mintavétel alkalmazását. A minta kiválasztása céljából az érintett ország exportáló termelőit az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdése alapján arra kérték, hogy az eljárás megindításától számított 15 napon belül jelentkezzenek, és küldjék meg a Közösségbe irányuló, vizsgálati időszak alatti kiviteleikre, a belföldi forgalomra, valamint az érintett termék ágazatában működő, velük üzleti kapcsolatban álló valamennyi vállalat nevére és tevékenységére vonatkozó információkat. A Bizottság e tekintetben megkereste az indiai hatóságokat is.

(9) Kilencvennégy exportáló termelő járult hozzá, hogy felvegyék a mintába, és a határidőn belül biztosította a szükséges információkat. Közülük nyolcat választottak ki a mintához. A minta kiválasztásánál figyelembe vett kritériumok a következők voltak: a vállalat nagysága a Közösségbe irányuló exportértékesítés tekintetében, valamint az a tény, hogy a vállalatok belföldön is értékesítenek. A mintába végül fel nem vett exportáló termelőket tájékoztatták, hogy a kivitelükre vonatkozó bármely dömpingellenes vámot az alaprendelet 9. cikke (6) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően számítják ki, azaz a mintában szereplő vállalatokra vonatkozóan megállapított dömpingkülönbözet súlyozott átlagának túllépése nélkül. A minta kiválasztását az exportáló termelők képviselőivel és az indiai kormánnyal összehangoltan végezték. A Fellebbviteli Testület (1) preambulumbekezdésben említett jelentése arra következtetett, hogy az értékesítési, általános és igazgatási költségek (SGA-költségek), valamint a nyereség kiszámítására vonatkozó, egyéb exportőrök vagy termelők számára felmerült és általuk realizált tényleges összegek súlyozott átlagán alapuló módszer csak akkor használható, ha egynél több egyéb exportőrre vagy termelőre vonatkozó adat áll rendelkezésre. Ezért azt tartották a legfontosabbnak, hogy két, belföldön is értékesítő vállalatot vegyenek fel a mintába. Azt is meg kell jegyezni, hogy azon 94 termelőből, akik jelentkeztek, csak kettő értékesít belföldön. A második vállalat azonban, amelyik elsőként egyezett bele, hogy együttműködik e vizsgálatban, visszalépett az együttműködéstől. Ezért a mintát ennek megfelelően módosítani kellett, és végül hét vállalatból állt, amelyek közül hat kizárólag külföldön értékesít, egy pedig külföldön és belföldön is értékesít hasonló terméket.

(10) A kérelmező azt állította, hogy a belföldön értékesítő vállalatok egyikének együttműködéstől való visszalépése magával kellett volna, hogy vonja az alaprendelet 18. cikkében megállapított rendelkezések alkalmazását. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 18. cikkét valóban alkalmazták e vállalattal kapcsolatban (lásd a 30. preambulumbekezdést). Továbbá a minta még mindig reprezentatív maradt, mivel az együtt nem működő vállalat nagyon korlátozott exportrészesedéssel rendelkezett, és a minta – még e vállalat nélkül is – az érintett termék Közösségbe történő kivitelének 43 %-át képviselte a VI alatt. Ezenkívül az említett vállalat együtt nem működése nem érintette a dömpingnek a mintában szereplő vállalatokra vonatkozóan történő megállapítását. Ezért az állítást elutasították.

1.3. A mintához ki nem választott vállalatok egyedi vizsgálata

(11) Az egyik együttműködő vállalat, amelyet a mintához nem választottak ki, az alaprendelet 17. cikke (3) bekezdésének megfelelően egyedi dömpingkülönbözet kiszámítását kérelmezte, valamint kéreleméhez az e célból megállapított határidőn belül mellékelte a kérdőívre adott válaszát.

1.4. Érdekelt felek és ellenőrző látogatások

(12) A Bizottság kérdőívet küldött a mintához kiválasztott vállalatoknak, és a határidőn belül hiánytalan válaszokat kapott kézhez. A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a dömping meghatározásához szükségesnek tartott, és ellenőrző látogatást tett a mintához kiválasztott következő vállalatok üzemeiben:

- The Bombay Dyeing & Manufacturing Co. Ltd, Mumbai

- Nowrosjee Wadia & Sons, Mumbai

- Prakash Cotton Mills Pvt. Ltd, Mumbai

- Texcellence Overseas, Mumbai

- Vigneshwara Exports Limited, Mumbai

(13) Az indiai politikai helyzet miatt le kellett mondani a Jindal Worldwide Ltd, az Ahmedabad and Mahalaxmi Exports, Ahmedabad üzemeinek helyszíni ellenőrzését. Az e vállalatok által szolgáltatott adatokat azonban annak ellenére felhasználták, hogy az ellenőrzés elmaradt. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy exportáraik összhangban voltak az azonos vállalati felépítésű (azaz főleg olyan vállalatok, amelyek csak exportálnak) olyan más indiai vállalatok exportáraival, amelyeknél vizsgálatot folytattak. Ezenkívül számos EU-importőrön keresztül végeztek bizonyos ellenőrzéseket (a számlák keresztellenőrzésével), és a Jindal Worldwide Ltd, az Ahmedabad and Mahalaxmi Exports, Ahmedabad exportáraival kapcsolatban nem találtak szabálytalanságokat.

(14) A Bizottság ellenőrző látogatást tett a Divya Textiles, Mumbai üzemeiben, amely egyedi vizsgálatot kérelmezett, ahogyan azt a fenti (11) preambulumbekezdés említi.

2. VIZSGÁLT TERMÉK

(15) A vizsgált termék ugyanaz, mint az eredeti vizsgálatban, azaz az Indiából származó, az ex63022100 (6302210081, 6302210089 TARIC-kód), az ex63022290 (6302229019 TARIC-kód), az ex63023110 (6302311090 TARIC-kód), az ex63023190 (6302319090 TARIC-kód), az ex63023290 (6302329019 TARIC-kód) KN-kód alá tartozó, fehérített, festett vagy nyomtatott, tiszta vagy műszállal vagy lennel kevert (a len nem meghatározó összetevő) pamutfonalból készült egyes pamutféle ágyneműk.

3. HASONLÓ TERMÉK

(16) Megállapították, hogy az indiai piacon értékesített és az Indiából a Közösségbe exportált pamutféle ágyneműk a fizikai jellemzők és a végső felhasználás szempontjából ugyanolyanok vagy nagyon hasonlóak. Ezért ezeket a pamutféle ágyneműket az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése szerint hasonló terméknek tekintették.

D. AZ IDŐKÖZI FELÜLVIZSGÁLATRA VONATKOZÓ VIZSGÁLAT EREDMÉNYE

1. RENDES ÉRTÉK

1.1. A mintában szereplő vállalatok

(17) Először emlékeztetni kell arra, hogy a mintában szereplő vállalatok közül csak egy értékesített belföldön. A mintában szereplő hat másik vállalat közül általános kategóriába tartozó termékeket (más pamutféle termékek) csak egy értékesített belföldön.

(18) Az egyetlen belföldön értékesítő vállalatra vonatkozóan megállapították, hogy a különböző termékfajták sokasága minőségi különbségeinek eredményeképpen a hazai piacon értékesített pamutféle ágyneműfajtáinak egyike sem volt közvetlenül összehasonlítható a Közösségbe exportált termékekkel. Ezenkívül az összehasonlíthatóság biztosításához szükséges bármely kiigazítást becslésekre kellett volna alapozni. Következésképpen a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének megfelelően a vizsgált termék gyártási költségei plusz SGA-költségei, valamint a rendes kereskedelmi forgalomban elért értékesítési eredmény alapján kellett kiszámítani.

(19) A többi vállalatra vonatkozóan – a hasonló termék belföldi értékesítésének hiányában – az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének megfelelően először azt tervezték, hogy a rendes érték megállapításához a belföldön értékesítő vállalat belföldi árait használják. Nem volt lehetséges azonban a hazai piacon értékesített és az Európai Unióba a többi vállalat által kivitt termékfajták összehasonlítása. Ezért a többi együttműködő vállalatra vonatkozóan – a hasonló termék belföldi értékesítésének hiányában – szintén ki kellett számítani egy rendes értéket.

(20) A fentiek figyelembevételével, a mintában szereplő minden egyes vállalatra vonatkozóan az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően az érintett termék gyártási költségét használták a kiszámított rendes érték meghatározásához. Az SGA-költségek és a nyereség tekintetében – mivel csak egy olyan vállalat szerepelt a mintában, amely a hasonló terméket belföldön értékesítette – az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének a) pontjában előírt, a hasonló termék gyártása és a származási ország hazai piacán történő értékesítése tekintetében más exportőrökre vagy termelőkre vonatkozóan meghatározott tényleges összegek súlyozott átlagán alapuló lehetőség nem volt használható.

(21) A többi exportáló termelőre vonatkozóan – beleértve az azonos általános kategóriába tartozó termékeket belföldön értékesítő vállalatot – az SGA-költségeket az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése c) pontjának megfelelően állapították meg, figyelembe véve a WTO Vitarendezési Testülete által elfogadott jelentések következtetéseit. Következésképpen az SGA-költségeket a hasonló terméket belföldön értékesítő egyetlen vállalat SGA-költségei, valamint azon egyetlen vállalat SGA-költségeinek súlyozott átlaga alapján határozták meg, amely az általános kategóriába tartozó termékeket (más pamutféle termékek) a hazai piacon értékesítette.

(22) Ami a nyereség összegét illeti, az azonos általános kategóriába tartozó termékeket belföldön értékesítő vállalatra vonatkozóan különféle megközelítési módokat vizsgáltak meg, hogy a rendes érték kiszámításakor ésszerű nyereséget állapítsanak meg. Az első megközelítési mód az volt, hogy a vállalat saját nyereségét használják. Ez a vállalat azonban veszteséges volt, ezért ezt a módszert nem lehetett alkalmazni.

(23) Az indiai exportáló termelők azt állították, hogy az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja szerint a belföldön értékesítő vállalat és az azonos kategóriába tartozó termékeket a hazai piacon értékesítő vállalat nyereségének felső határát kellett volna használni. Figyelembe véve, hogy az ilyen vállalatok veszteségesek voltak, az indiai exportáló termelők azzal érveltek, hogy a nyereség felső határa ezért nulla.

(24) Az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerint a rendes érték kiszámításakor egy ésszerű nyereségre vonatkozó összeget kellett hozzáadni. Ezért a nulla százalékos nyereség nem tekinthető felső határnak.

(25) Végezetül, és a nyereségre vonatkozó egyéb adatforrás hiányában, minden indiai exportáló termelőre vonatkozóan 5 % szinten állapították meg a nyereséget, amely megegyezett az eredeti vizsgálatban használt, a közösségi ipar által elérendő nyereséggel. A kérelmező azt állította, hogy ez a haszonkulcs túl alacsony.

(26) A kérelmező azonban nem hozott fel indokokat arra vonatkozóan, hogy az 5 %-os nyereség miért túl alacsony, és hogy egy másik haszonkulcs miért lenne ésszerűbb vagy reprezentatívabb. Ezenkívül nem volt használható adat az érintett termék, illetve az azonos általános kategóriába tartozó termékek Indiában történő belföldi értékesítésének nyereségére vonatkozóan. Ezért, valamint az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja alapján, ésszerűnek tartották az eredeti vizsgálatban meghatározott haszonkulcs használatát, amely kifejezi a káros dömping hiányában a közösségi ipar által a helyi piacon elérhető nyereséget.

1.2. Egyedi vizsgálat alá vetett vállalat

(27) E vállalatra vonatkozóan a rendes értéket a (19), (20), (21) és (25) preambulumbekezdésben leírt módszerek alkalmazásával állapították meg.

2. EXPORTÁR

(28) Mivel a vizsgált termék minden exportértékesítése közvetlenül független közösségi vásárlók részére történt, az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően állapították meg, azaz az Indiából a Közösségbe történő kivitelre eladott érintett termékért fizetett vagy fizetendő ár alapján.

3. ÖSSZEHASONLÍTÁS

(29) A tisztességes összehasonlítás céljából kiigazítások formájában megfelelő engedményt tettek az olyan tényezők különbségeire vonatkozóan, amelyekről azt állították és mutatták ki, hogy érintik az árakat és az árak összehasonlíthatóságát. Ezeket a kiigazításokat az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően végezték el a fuvarozás, anyagmozgatás és rakodás, szállítás, hitelköltségek, biztosítás, jutalékok és csomagolás tekintetében.

4. DÖMPINGKÜLÖNBÖZET

(30) A kérelmező azt állította, hogy a mintában szereplő néhány vállalatra vonatkozóan az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésében előírt kivételt kellett volna alkalmazni, amely lehetővé teszi a rendes érték súlyozott átlaga és a Közösségbe irányuló összes egyedi exportügylet árainak összehasonlítását. Megállapították azonban, hogy az e módszer használatának alapjául szolgáló feltételek – és különösen az exportárak megoszlása, amely vásárlónként, terü letenként vagy időszakonként jelentős eltéréseket mutat – nem teljesültek. Ezért a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően, a rendes érték súlyozott átlaga és a Közösségbe irányuló összes egyedi exportügylet árainak összehasonlítása alapján állapították meg.

a) A mintában szereplő együttműködő vállalatok

A közösségi határparitáson számított CIF-importár százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

–The Bombay Dyeing & Manufacturing Co. and Nowrosjee Wadia & Sons (üzleti kapcsolatban álló vállalat) | 26,2 % |

–Mahalaxmi Exports | 0 % |

–Prakash Cotton Mills Pvt. Ltd | 0 % |

–Texcellence Overseas and Jindal Worldwide Ltd (üzleti kapcsolatban álló vállalat) | 0 % |

–Vigneshwara Exports Limited | 0 % |

b) A mintába fel nem vett egyéb együttműködő termelők

Ahogy azt a (34) preambulumbekezdés kifejti, a dömpingkülönbözet a mintába fel nem vett minden egyéb termelőre vonatkozóan 0 %.

c) Egyedi vizsgálat alá tartozó együttműködő vállalat

–Divya Textiles | 0 % |

d) Együtt nem működő vállalatok

Ahogy azt a (9) preambulumbekezdés megállapítja, egy vállalat nem működött együtt. Mivel semmi sem utal arra, hogy ez a vállalat nem dömpingelt, és annak érdekében, hogy az együttműködés hiányáért ne részesüljön jutalomban, a dömpingkülönbözetet a Bombay Dyeing & Manufacturing Co. által a Közösségbe kivitt, leginkább dömpingelt termékfajták közül a legtöbbet exportált termék alapján állapították meg, azaz 31,4 %-ban.

E. AZ IDŐSZAKI FELÜLVIZSGÁLAT INTÉZKEDÉSEK BEVEZETÉSE NÉLKÜLI MEGSZÜNTETÉSÉNEK OKA

(31) A jelenlegi időszaki felülvizsgálatot intézkedések bevezetése nélkül meg kell szüntetni, mert az Indiából származó érintett termék behozatalának csak kis részét dömpingelték, és a dömpingelt behozatalnak ez a jelentéktelen mennyisége, amely nem valószínű, hogy a jövőben jelentősen megváltozik, nem okozhat kárt. Ez az alábbiakban kifejtett elemzésből következik.

1. AZ INDIÁBÓL SZÁRMAZÓ ÉRINTETT TERMÉK BEHOZATALÁNAK TÚLNYOMÓ TÖBBSÉGE NEM VOLT DÖMPINGELT

(32) A mintában szereplő vállalatok tekintetében a vizsgálat ezek közül csak egy vállalatra (Bombay Dyeing) vonatkozóan állapította meg a dömping meglétét, amely az érintett termék a Közösségbe történő összes kivitelének kevesebb mint 8 %-át tette ki a VI alatt. Ezenkívül, a fent kifejtetteknek megfelelően, egy vállalat nem működött együtt az eljárásban, és kiviteleit dömpingeltnek ítélték (lásd a (30) preambulumbekezdés d) pontját). Az érintett terméknek az utóbbi vállalat által a Közösségbe irányuló kivitele azonban az Indiából származó összes kivitelnek csak 0,4 %-át tette ki a VI alatt.

(33) A fent említett két vállalatra vonatkozó megállapítások ellentétesek a mintában szereplő többi négy vállalat, valamint az egyedi elbánásban részesített exportáló termelő helyzetével. A fenti öt vállalat közül egyikről sem állapították meg, hogy dömpingelt. Ezenkívül helyzetük alapvetően különbözött a Bombay Dyeing-étól és az együtt nem működő vállalatétól, mert az érintett terméket kizárólag kivitelre termelték. A mintában szereplő nem dömpingelt behozatal az Indiából származó összes kivitel körülbelül 30 %-át tette ki.

(34) Ezenkívül a mintába fel nem vett és nem egyedileg vizsgált együttműködő exportőrök (a vizsgálat elindításáról szóló értesítésben szereplő, mintavétellel kapcsolatos kérdésekre adott válaszok alapján) kizárólag kivitelre gyártottak. Másként fogalmazva, vállalatszerkezetük megfelel a (33) preambulumbekezdésben említett vállalatokénak. Ez határozottan arra utal, hogy az ő exportjukat sem dömpingelték.

(35) A fentiekből következik, hogy a VI alatt az érintett termék Közösségbe irányuló indiai kivitelének több mint 90 %-a nem volt dömpingelt.

2. A DÖMINGELT BEHOZATAL KIS MENNYISÉGE EZ ESETBEN NEM OKOZHAT SEMMILYEN KÁRT

(36) Az eredeti és a jelenlegi vizsgálatban megállapított dömpingmagatartások közötti lényeges különbség alapján felmerül a kérdés, vajon az eredeti vizsgálatban megállapított okozati összefüggés a jelenlegi megállapítások alapján még mindig meglévőnek tekinthető-e.

(37) Először is megállapították, hogy a VI alatt az érintett termék Közösségbe irányuló behozatalának kevesebb mint 8 %-a volt dömpingelt. Ezek a behozatalok a VI alatt a piaci részesedés kevesebb mint 1 %-át, illetve a minden forrásból származó minden behozatal importrészesedésének kevesebb mint 3 %-át tették ki. Azaz, figyelembe véve az alaprendeletben és a dömpingellenes WTO-megállapodásban szereplő, rendes körülmények között alkalmazandó küszöbértékeket, a dömpingelt behozatal mennyisége elhanyagolható. Másodszor, a vizsgálat megállapította, hogy a (32)–(34) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt az Indiából származó behozatal 90 %-a nem volt dömpingelt. Ilyen körülmények között nagyon kevéssé valószínű, hogy a VI alatt bármilyen jelentős kár származott az ilyen behozatalból. Ezenkívül – szem előtt tartva azt a tényt, hogy a VI nagy részében nem volt hatályban vám, valamint hogy az Indiából származó nem dömpingelt behozatal mennyisége mindig is jelentős volt – ésszerűen nem feltételezhető, hogy ez a helyzet megváltozna, ha nem vezetnének be intézkedéseket.

(38) E felülvizsgálat megállapításai alapján ezért a dömping és a kár között az eredeti esetben megállapított okozati összefüggésről nem feltételezhető, hogy e vizsgálatban is jelen van, bár a jelenlegi részleges időszaki felülvizsgálat nem kifejezetten tartalmazza az eredeti esetben megállapított okozati összefüggés felülvizsgálatát.

(39) Ezenkívül azok az intézkedések, amelyek e vizsgálat eredményéből következnének (lásd a (30) preambulumbekezdést), hatástalanok lennének, mivel az Indiából származó behozatal nagy részére nem vonatkoznának.

3. KÖVETKEZTETÉS

(40) A fentiek figyelembevételével, dömpingellenes vámok kivetése nélkül meg kell szüntetni az Indiából származó pamutféle ágyneműk behozatalára vonatkozó időszaki felülvizsgálatot.

F. AZ INTÉZKEDÉSEK LEJÁRTA MIATTI FELÜLVIZSGÁLAT KÖVETKEZMÉNYEI

(41) Az időszaki felülvizsgálatnak a 2398/97/EK rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedések lejártához vezető eredményeinek figyelembevételével az intézkedések lejárta miatti felülvizsgálatra vonatkozó eljárást meg kell szüntetni.

G. KÖZZÉTÉTEL

(42) Az érdekelt feleket tájékoztatták azokról a tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján a jelenlegi részleges időközi felülvizsgálat és az intézkedések lejárta miatti felülvizsgálatnak intézkedések bevezetése nélküli megszüntetését szándékozták javasolni, és lehetőséget kaptak, hogy észrevételeket tegyenek. Észrevételeiket figyelembe vették, és a megállapításokat adott esetben ezeknek megfelelően módosították,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az Indiából származó pamutféle ágyneműk behozatalára vonatkozó, a 360/2000/EK rendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján folytatott időközi felülvizsgálatot és a 11. cikkének (2) bekezdése alapján folytatott, az intézkedések lejárta miatti felülvizsgálatot intézkedések bevezetése nélkül megszüntetik.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2003. december 17-én.

a Tanács részéről

az elnök

G. Alemanno

[1] HL L 56., 1996.3.6., 1. o. A legutóbb az 1972/2002/EK rendelettel (HL L 305., 2002.11.7., 1. o.) módosított rendelet.

[2] HL L 332., 1997.12.4., 1. o. A legutóbb a 160/2002/EK rendelettel (HL L 26., 2002.1.30., 1. o.) módosított rendelet.

[3] HL L 219., 2001.8.14., 1. o.

[4] HL L 109., 2002.4.25., 3. o.

[5] HL C 65., 2002.3.14., 11. o.

[6] HL C 39., 2002.2.13., 17. o. és HL C 300., 2002.12.4., 10. o.

--------------------------------------------------