19.8.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 271/1

(1)

2004. február 19-én a Bizottság a 306/2004/EK (2) rendelettel (az ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki az Ausztráliából, a Kínai Népköztársaságból és Pakisztánból (az érintett országok) származó polietilén-tereftalát (PET) a Közösségbe történő behozatalára.

(2)

Emlékeztetni kell arra, hogy a dömping és a károkozás vizsgálati időszaka (VI) a 2002. április 1-jétől2003. március 31-ig tartó időszak volt. A kár elemzése szempontjából releváns tendenciák vizsgálata az 1999. január 1-jétől a VI végéig tartó időszakra terjedt ki (bázisidőszak).

(3)

Emlékeztetni kell arra, hogy a Koreai Köztársaságból és Tajvanról származó PET behozatalai tekintetében az Európai Unió Hivatalos Lapjában2003. május 22-én közzétett értesítéssel időközi felülvizsgálatot kezdeményeztek (3).

(4)

Az érintett országokból származó PET behozatalaira vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetését követően minden féllel ismertették az ideiglenes rendelet alapjául szolgáló tényeket és megfontolásokat. Valamennyi félnek biztosítottak egy olyan időszakot, amelyen belül előadhatta észrevételeit ezen ismertetésekkel kapcsolatban.

(5)

Néhány érdekelt fél írásban nyújtotta be észrevételeit. Azoknak a feleknek, akik ezt igényelték, a szóbeli meghallgatásra is lehetőséget biztosítottak. A Bizottság összegyűjtötte és ellenőrizte az összes szükségesnek ítélt információt. A felek által benyújtott szóbeli és írásbeli észrevételeket megvizsgálták, és megfelelő esetben az ideiglenes megállapításokat azokkal összhangban módosították.

(6)

A Bizottság szolgálatai nyilvánosságra hozták továbbá az összes olyan alapvető tényt és megfontolást, amelynek alapján a végleges dömpingellenes vám kivetésére és az ideiglenes vámmal biztosított összegek végleges beszedésére javaslatot kívántak tenni. Az érdekelt feleknek biztosítottak továbbá egy olyan időszakot, amelyen belül előadhatták észrevételeiket a nyilvánosságra hozatalt követően. A felek által benyújtott szóbeli és írásbeli észrevételeket megvizsgálták, és megfelelő esetben a végleges dömpingellenes vámra vonatkozó javaslatot azokkal összhangban módosították.

(7)

Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (14) preambulumbekezdése az érintett terméket az érintett országokból származó, jelenleg a 3907 60 20 KN-kód alá sorolható, az 1628-5 ISO-szabvány szerint legalább 78ml/g viszkozitási számú polietilén-tereftalátként határozta meg.

(8)

Az ideiglenes rendelet (18) preambulumbekezdésében megállapították továbbá, hogy a Bizottság a közösségi iparág által előállított és a közösségi piacon értékesített PET-et, illetve az érintett országokban előállított és a közösségi piacra exportált PET-et hasonló terméknek ítélte, mivel a PET meglévő különböző típusainak alapvető fizikai és kémiai jellemzői, illetve felhasználásai között nem fedeztek fel különbséget.

(9)

Az érintett termék és a hasonló termék meghatározásával kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (14)–(18) preambulumbekezdésének tartalmát és ideiglenes következtetéseit megerősítik.

(10)

Az annak megállapítására alkalmazott módszertant, hogy az érintett terméknek a Közösségbe irányuló behozatalai dömpingeltek voltak-e, az ideiglenes rendelet (19)–(34) preambulumbekezdése írta le.

(11)

Észrevételek hiányában a rendes értékkel kapcsolatban az ideiglenes rendelet (20)–(27) preambulumbekezdésében tett ideiglenes megállapításokat megerősítik.

(12)

Számos vállalat kifogásolta, hogy az ideiglenes megállapítások kialakításához a Bizottság által használt átváltási árfolyam nem volt helyes, illetve nem megbízható nyilvános forrásból származott, és azt állították, hogy az ilyen átváltási árfolyamoknak inkább hivatalos, ellenőrizhető forrásból kellene származniuk.

(13)

A kifogásokat alaposan megvizsgálták, és az ellenőrzés után kiderült, hogy az ideiglenes megállapítások kialakításához a Bizottság által használt átváltási árfolyamok némelyike valóban hibás volt. A számításokat ezért felülvizsgálták a következők által közzétett havi átlagos átváltási árfolyamok alapján: (i) a Bizottság az eurót érintő valamennyi pénznemre (EUR); (ii) az Egyesült Államok központi jegybankja az USA-dollár, a kínai jüan (CNY) és a hongkongi dollár (HKD) közötti összes átváltásra; és (iii) a Kínai Nemzeti Bank a HKD és CNY közötti átváltásokra. Ezen átváltási árfolyamok mindegyikét a kereskedelmi számla kiállításának hónapjára alkalmazandó havi átlagos átváltási árfolyam alapján alkalmazták, akárcsak az ideiglenes számítások során.

(14)

A rendes érték és az exportár összehasonlítási alapjával kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (30) preambulumbekezdését megerősítik.

(15)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendeletnek a dömpingkülönbözet kiszámításához alkalmazott módszerről szóló (31)–(34) preambulumbekezdését megerősítik.

(16)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a két együttműködő exportáló termelő közül csak egy nyújtott be beadványt.

(17)

Észrevételek hiányában a rendes értékkel kapcsolatban az ideiglenes rendelet (36) preambulumbekezdésében tett ideiglenes megállapításokat megerősítik.

(18)

A fenti (12) és (13) preambulumbekezdésben már említetteken kívüli észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (37) preambulumbekezdésében kifejtett módszertant megerősítik.

(19)

Egy exportáló termelő azt állította, hogy a Bizottság az ideiglenes megállapítások kialakításakor nem vette figyelembe az értékesítés utáni technikai segítségnyújtással és marketingköltségekkel kapcsolatos különböző kiigazításokat. A kifogást a technikai segítségnyújtás tekintetében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése h) pontjának megfelelő ellenőrzést követően elfogadták. A kifogást a marketingköltségek tekintetében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése k) pontjának megfelelő ellenőrzést követően elfogadták.

(20)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (39)–(41) preambulumbekezdésének a dömpingkülönbözet kiszámításához alkalmazott módszertanról szóló megállapításait megerősítik.

(21)

A CIF közösségi határra szállítva importár százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(22)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a két együttműködő exportáló termelő beadványt nyújtott be, amelyben azt állították, hogy vállalataikat nem két külön, de kapcsolatban álló félnek, hanem egy egyedülálló exportáló termelőnek kellene tekinteni, következésképpen csak egy dömpingszámítást kell elvégezni.

(23)

Ezt a kérést a két exportáló termelő által az ideiglenes megállapításokat követően kifejtett érvek alapján behatóan elemezték.

(24)

Azt állapították meg, hogy az érintett vállalatok közötti kapcsolat különös sajátosságai és működésük igen szoros kölcsönös összefonódása megkülönböztetetté teszi helyzetüket a kapcsolatban álló vállalatok tipikus helyzetéhez viszonyítva. Különösen figyelembe vették a két exportáló termelő között fennálló nagyon jelentős pénzügyi és más összefüggéseket, azt a tényt, hogy az érintett terméket azonos márkanévvel értékesítik, továbbá azt a tényt, hogy adminisztratív telephelyük, valamint szervezési és marketing részlegük egy helyen található. Ezen túlmenően személyzetük tagjai és igazgatóik többsége is közös, akárcsak gyártási tervük. Mindezeket az elemeket együttesen elegendőnek ítélték ahhoz, hogy úgy értékeljék, hogy az adott sajátos körülmények között a két exportáló termelő helyzete azt mutatja, hogy azokat inkább a pakisztáni PET-üzletág egy egyedülálló termelőjeként kell kezelni, semmint két különálló vállalatként. Mindezen elemek figyelembevételével ezért úgy ítélték, hogy a kérést el kell fogadni.

(25)

A fentiek fényében az egyedülálló exportáló termelő esetében az ideiglenes rendelet (20)–(34) preambulumbekezdésében kifejtett általános módszertant alkalmazták, és az ideiglenes rendelet (43) és (44) preambulumbekezdésében kifejtett módszertant felülvizsgálták.

(26)

A Bizottság először az egyedülálló exportáló termelő tekintetében azt állapította meg, hogy az érintett termék összes belföldi értékesítése reprezentatív volt-e a Közösségbe irányuló exportértékesítéseivel összehasonlítva. Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a belföldi értékesítéseket akkor tekintették reprezentatívnak, ha az egyes exportáló termelők teljes belföldi értékesítésének volumene legalább a Közösségbe történő teljes exportértékesítésének 5 %-át elérte.

(27)

A Bizottság ezt követően meghatározta azokat az egyedülálló exportáló termelő által belföldön értékesített PET-típusokat, amelyek átfogóan reprezentatív belföldi értékesítéssel rendelkeztek, és a Közösségbe történő kivitelre értékesítettekkel azonosak vagy közvetlenül összehasonlíthatók voltak.

(28)

Az egyedülálló exportáló termelő által a belföldi piacon értékesített és a Közösségbe történő kivitelre értékesített PET-típussal közvetlenül összehasonlítható egyes típusok tekintetében megállapították, hogy a belföldi értékesítésük kellően reprezentatív volt-e az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában. Egy adott PET-típus belföldi értékesítését akkor tekintették kellően reprezentatívnak, ha az említett típus belföldi értékesítési volumene a VI során a Közösségbe kivitt összehasonlítható PET-típus teljes értékesítési volumenének legalább 5 %-át képviselte.

(29)

Azt is megvizsgálták, hogy az egyes PET-típusok belföldi értékesítései a rendes kereskedelmi forgalomban történtek-e, amihez megállapították a szóban forgó PET-típus független vásárlók részére történt nyereséges értékesítéseinek arányát, az ideiglenes rendelet (23) és (24) preambulumbekezdésének megfelelően.

(30)

Minden olyan esetben, amikor az egyedülálló exportáló termelő által értékesített konkrét típus belföldi árai használhatatlannak bizonyultak, számított rendes értéket kellett alkalmazni.

(31)

Következésképpen az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban a rendes értéket az exportált típusok – adott esetben kiigazított – gyártási költségeihez az értékesítési, általános és adminisztratív költségek (SGA-költségek) után egy megfelelő összeg és egy reális haszonkulcs hozzáadásával számították ki. E célból a Bizottság megvizsgálta, hogy a belföldi piacon az egyedülálló exportáló termelő által felszámított SGA-költségek és az elért nyereség megbízható adatnak minősült-e.

(32)

A tényleges belföldi SGA-költségeket akkor tekintették megbízhatónak, ha az egyedülálló exportáló termelő teljes belföldi értékesítési volumenét a Közösségbe történő exportértékesítéseinek volumenével összehasonlítva reprezentatívnak lehetett tekinteni. A belföldi haszonkulcsot azoknak a típusoknak a belföldi értékesítései alapján állapították meg, amelyeket rendes kereskedelmi forgalomban értékesítettek. E célból az ideiglenes rendelet (23) preambulumbekezdésében meghatározott módszert alkalmazták.

(33)

Az egyedülálló exportáló termelő által exportált két PET-típus esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének megfelelően meg tudta állapítani a rendes értéket a független vásárlók által a belföldi piacon rendes kereskedelmi forgalomban fizetett vagy fizetendő árak alapján. A PET azon három típusa esetében, amelyeknél a belföldi értékesítés nem bizonyult reprezentatívnak, az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően számított rendes értéket használtak.

(34)

Az egyedülálló exportőr részéről az érintett termék valamennyi értékesítése a közösségi piacon független vásárlók felé történt. Következésképpen az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően, a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján állapították meg.

(35)

A tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát állítólagosan és bizonyítottan befolyásoló tényezők különbségeit. Ennek alapján a szállítási, biztosítási, anyagmozgatási költségek, a jutalékok, hitelköltségek és más tényezők különbségei tekintetében biztosítottak kiigazításokat.

(36)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésével összhangban az egyedülálló exportáló termelő által a Közösségbe exportált érintett termék valamennyi típusának súlyozott átlag rendes értékét az érintett termék megfelelő típusainak súlyozott átlag exportárával hasonlították össze.

(37)

A CIF a közösségi határra szállítva importár százalékában kifejezett dömpingkülönbözetet a fent vázolt kérdések fényében felülvizsgálták, és 1,6 %-ban állapították meg, ami alacsonyabb az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésében meghatározott de minimis küszöbértéknél.

(38)

Az a négy vállalat, amelynek sem PE-t, sem egyéni elbánást (EE) nem biztosítottak, beadványában megismételte az ideiglenes rendelet (57)–(73) preambulumbekezdésében már ismertetett igényét. Olyan bizonyítékkal azonban egyikük sem szolgált, amely ellentmondott volna az ideiglenes rendeletben levont következtetéseknek. Ezért a négy együttműködő exportáló termelő PE iránti kérelmének elutasítására vonatkozó döntést és az ideiglenes rendelet fent említett preambulumbekezdéseiben tett megállapításokat megerősítik.

(39)

Két olyan vállalat, amely csak EE-ben részesült, és PE iránti kérelmüket az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott 2. kritérium betartásának elmulasztására hivatkozva utasították el, szintén beadványt nyújtott be, amelyben megismételték a PE iránti igényüket. Olyan bizonyítékkal azonban egyikük sem szolgált, amely lényegét tekintve ellentmondott volna az ideiglenes rendeletben levont következtetéseknek. Következésképpen az ideiglenes rendelet (68) preambulumbekezdésében levont következtetést megerősítik.

(40)

Azon négy vállalat egyike, amelyeknek sem PE-t, sem egyéni elbánást (EE) nem biztosítottak, azt állította, hogy az EE megadásához előírt feltételek mindegyikének megfelelt. Tekintve azonban, hogy erről új bizonyítékot nem nyújtottak be, az ideiglenes rendelet (76) preambulumbekezdésében levont következtetéseket megerősítik, és az igényt elutasítják.

(41)

Az exportáló termelők megismételték kifogásukat az Amerikai Egyesült Államok (USA) mint analóg ország kiválasztásával szemben. Főbb indoklásként felhozták a kulturális és gazdasági fejlődés különbségét, a költségek különbségét, valamint azt a tényt, hogy az olyan országok, mint például Pakisztán vagy a Dél-Koreai Köztársaság (Korea) alkalmasabbak lennének az USA-nál.

(42)

Először is, az analóg ország kiválasztása szempontjából a kulturális fejlődés különbségeit irrelevánsnak tekintik, mivel az analóg ország kiválasztása a piacgazdasági feltételek, nem pedig a kulturális fejlettség összehasonlítható szintjeinek tükrözésére szolgál.

(43)

Az eltérő gazdasági fejlettségű ország használatát illetően meg kell említeni, hogy – definíció szerint – egy nem piacgazdasági elveken működő ország vagy egy átalakulóban lévő gazdaság nem ugyanazokkal a gazdasági jellemzőkkel rendelkezik, mint egy piacgazdasági elvek szerint működő ország. Nem szokatlan tehát, hogy az analóg ország és a nem piacgazdasági elveken működő ország vagy átalakulóban lévő gazdaság gazdasági fejlettsége között különbség van. Ez azonban nem gátolja meg az USA analóg országként történő kiválasztását, amennyiben azt ítélik alkalmasabbnak.

(44)

A költségek különbségét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az USA-beli termelők és a KNK-beli termelők által a PET előállítási költségének legjelentősebb részét képviselő fő nyersanyagért (PTA) fizetett árak között nem fedeztek fel számottevő különbséget.

(45)

Néhány exportáló termelő hangsúlyozta azt a tényt, hogy míg az USA-ban magasabbak a munkaerőköltségek, mint a KNK-ban, a pakisztáni és koreai munkaerőköltségek jobban összehasonlíthatóak a kínai munkaerőköltségekkel. Ezt figyelembe véve ezek a termelők úgy vélték, hogy Pakisztán vagy Korea az USA-nál alkalmasabb analóg országnak bizonyulna.

(46)

A fenti (43) preambulumbekezdésben említettek szerint egy eltérő gazdasági fejlettségi szinten álló ország választható egy nem piacgazdasági elveken működő ország vagy egy átalakulóban lévő gazdaság analóg országaként. Hasonlóképpen, a gazdaság fejlettségét tükröző munkaerőköltségeket sem lehet egyedüli releváns kritériumnak tekinteni. A jelenlegi esetben – figyelembe véve, hogy a munkaerőköltség a teljes előállítási költségnek igen kis részét (a teljes termelési költség kevesebb mint 3%-át) jelenti a PTA költségéhez képest (a teljes termelési költség több mint 60 %-a), ezt a szempontot nem ítélték elég jelentősnek ahhoz, hogy indokolja az USA helyett Pakisztán vagy Korea analóg országnak választását. Ezen túlmenően, figyelembe véve a verseny szintjét a kiválasztott analóg országban, valamint az analóg ország független vásárlói felé történt belföldi értékesítések reprezentativitását a kínai PE-kivitellel összehasonlítva, Pakisztánt és Koreát az USA-nál kevésbé alkalmasnak ítélték, amint azt az ideiglenes rendelet (78)–(86) preambulumbekezdése kifejti. A kifogást ezért elutasították.

(47)

Az analóg országgal kapcsolatos további észrevételek hiányában az USA kiválasztását megerősítik.

(48)

A rendes érték meghatározásával kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (87) és (88) preambulumbekezdésében leírt módszertant megerősítik.

(49)

Két exportáló termelő azt állította, hogy a Bizottság kétszer számolta a vámvisszatérítés összegét a termelési költségben, és állításukat igazoló dokumentumokkal támasztották alá. Ezen új bizonyítékok alapján a két érintett termelő kifogását elfogadták, és a termelési költség kiszámítását ennek megfelelően helyesbítették. E két exportáló termelő egyike azzal is érvelt, hogy némely kiigazításokat vagy kihagytak, vagy helytelenül alkalmaztak. Az ellenőrzés után a kifogást elfogadták, kivéve a hitelköltségek tekintetében. Ez utóbbi vonatkozásban a Bizottság által az ideiglenes szakaszban alkalmazott és az ideiglenes rendelet (89)–(91) preambulumbekezdésében tárgyalt módszertant megerősítik.

(50)

Két exportáló termelő kifogásolta a Bizottság által használt árfolyamokat. Amint a fenti (12) és (13) preambulumbekezdés kifejti, ezt a kifogást elfogadták.

(51)

A rendes érték és az exportárak összehasonlítási alapjával, illetve a rendes érték és az exportárak tisztességes összehasonlítását biztosító kiigazításokkal kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (93) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes következtetést megerősítik.

(52)

A CIF a közösségi határra szállítva importár százalékában kifejezett dömpingkülönbözeteket a fent vázolt kérdések fényében felülvizsgálták, így azok most a következőképpen alakulnak:

(53)

Egy exportáló termelő azt állította, hogy az összes, sem PE-ben, sem EE-ben nem részesülő együttműködő exportáló termelőre vonatkozó dömpingellenes vám kiszámítása e vállalatok mindegyike esetében egyéni vámot eredményezett. Ez az exportáló termelő konkrétan azt állította, hogy az összes, sem PE-ben, sem EE-ben nem részesülő együttműködő exportáló termelőnek ugyanolyan összegű vámot kellene fizetnie.

(54)

Az ideiglenes szakaszban ezek a vállalatok a CIF-érték százalékában azonos dömpingkülönbözettel rendelkeztek. A tonnánkénti specifikus vám kiszámítása az egyes vállalatok behozatalainak CIF-értéke alapján különböző összegű vámokat eredményezett. Két exportáló termelő esetében a tonnánkénti 188 EUR, illetve a tonnánkénti 191 EUR összegű specifikus vámot állapítottak meg. A specifikus vám tonnánkénti összegét a végleges vám kiszámításakor a következőképpen helyesbítették: az együttműködő exportáló termelőkre meghatározott egyéni dömpingkülönbözetet az analóg országra megállapított súlyozott átlag rendes érték és az érintett exportáló termelők által bejelentett súlyozott átlag exportár összehasonlításával számították ki. A dömpingkülönbözet átlagát ezután azon együttműködő exportáló termelők egyéni dömpingkülönbözetének súlyozott átlagaként számították ki, akiknek sem PE-t, sem EE-t nem ítéltek meg. A tonnánkénti specifikus vámot ezen egyetlen dömpingkülönbözetnek az e vállalatokra megállapított súlyozott átlag CIF-értékre való alkalmazásával számították ki. Ha az ideiglenes szakaszban a fent kifejtett módszertant alkalmazták volna, az összes, sem PE-ben, sem EE-ben nem részesülő együttműködő exportáló termelőre a tonnánkénti 183 EUR specifikus vám vonatkozott volna. Ezért azt a különbözetet, amennyivel az ideiglenes rendelet által kivetett vámok magasabbak voltak ennél az összegnél, nem kell véglegesen beszedni.

(55)

Ennek alapján a dömping országos végleges szintjét a CIF közösségi határparitáson számított ár 22,9 %-ában állapították meg.

(56)

Benyújtott új információk hiányában a teljes közösségi termelés kiszámításának az ideiglenes rendelet (100)–(101) preambulumbekezdésében meghatározott alapját megerősítik.

(57)

Benyújtott új információk hiányában a közösségi iparágnak az ideiglenes rendelet (102) preambulumbekezdésében megadott meghatározását megerősítik.

(58)

Benyújtott új információk hiányában a teljes közösségi fogyasztásnak az ideiglenes rendelet (103)–(106) preambulumbekezdésében meghatározott kiszámítását megerősítik.

(59)

A fenti (52) preambulumbekezdésben említettek szerint az egyik KNK-beli exportáló termelőről megállapították, hogy a VI során nem dömpingelt árakon értékesített. Továbbá, amint azt a (37) preambulumbekezdés is említi, a pakisztáni együttműködő exportáló termelők esetében megállapított dömpingkülönbözet a de minimis küszöbérték alatt maradt. Következésképpen az ezen exportőröktől származó kivitel mennyiségét ki kell vonni az érintett országokból származó összesített behozatal mennyiségéből. Az érintett országokból érkező dömpingelt behozatalnak az ideiglenes rendelet (108) preambulumbekezdésében bemutatott alakulását ezért a következőképpen kell összefoglalni:

(60)

Benyújtott új információk hiányában a fenti adatokból az következik, hogy az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében szereplő kritériumok a KNK-ból és Ausztráliából származó behozatalok összesítése tekintetében még a nem dömpingelt behozatalok az (59) preambulumbekezdés szerinti levonásának figyelembevételével is teljesülnek. A nem dömpingelt behozatalok levonása tehát nem befolyásolja az érintett dömpingelt behozatalok összesített értékelésének megfelelőségére vonatkozó, az ideiglenes rendeletben meghatározott megállapításokat, különösen annak a ténynek a fényében, hogy az áralákínálásnak az említett exportáló termelők esetében az ideiglenes rendeletben megállapított szintje megfelel a nem dömpingelt behozatalok levonása után megmaradó exportáló termelők áralákínálási szintjének. Végezetül az Ausztráliából származó dömpingelt behozatalok piaci részesedése tekintetében az ideiglenes rendelet (107)–(111) preambulumbekezdésében tett megállapításokat megerősítik.

(61)

A fentieken túl új információ benyújtása hiányában az érintett dömpingelt behozatalok hatásainak összesített értékelésére és e behozatalok piaci részesedésére vonatkozóan az ideiglenes rendelet (107)–(111) preambulumbekezdésében tett megállapításokat megerősítik.

(62)

Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes megállapítások kialakításakor a Bizottság – amint azt az ideiglenes rendelet (112)–(114) preambulumbekezdése meghatározza – a közösségi iparág gyártelepi árait az érintett országok exportáló termelőinek CIF közösségi határparitáson számított áraival hasonlította össze, figyelembe véve a vámokat, és kiigazítva az árakat az anyagmozgatási költségeknek és a kereskedelem eltérő szintjeinek megfelelően.

(63)

Az ausztráliai (lásd a (21) preambulumbekezdést) és a KNK-beli (lásd az (52) preambulumbekezdést) exportáló termelőkre vonatkozóan kiszámított új CIF közösségi határparitáson vett árak alapján, illetve az új átváltási árfolyamok alkalmazása miatt (lásd a (12)–(13) preambulumbekezdést) új áralákínálási különbözeteket számítottak ki.

(64)

Az érintett országokból származó érintett termékek a közösségi iparág átlagárainak ez utóbbi százalékában kifejezve a következő mértékekben kínáltak alá:

(65)

Az ausztráliai és a KNK-beli exportáló termelők áralákínálásának mértéke közötti, az ideiglenes rendelet (113) preambulumbekezdésében bemutatott különbséget nem tekintették jelentősnek. Az ideiglenes rendeletben az alákínálás mértékére vonatkozóan levont következtetéseket ezért megerősítik.

(66)

Néhány exportáló termelő azt állította, hogy az anyagmozgatási költségek és a kereskedelem különböző szintjei utáni kiigazítások (1 %) elégtelenek voltak. Ezen exportáló termelők szerint a megtett kiigazítások nem voltak elegendőek az áruk behozatala során ténylegesen felmerült költségek fedezésére.

(67)

A kiigazítások azonban a vizsgálat során gyűjtött valós információkon alapultak. Mivel nem szolgáltak új bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy a kiigazítások szintje helytelen – azaz nem az összegyűjtött tényeken alapuló – lett volna, ezen exportáló termelők érveit elutasították. Az ideiglenes rendeletben tett kiigazítások szintjét megerősítik.

(68)

A fentieken túl új információ benyújtása hiányában a behozatalok árai és az alákínálás mértéke tekintetében az ideiglenes rendelet (112)–(114) preambulumbekezdésében tett megállapításokat megerősítik.

(69)

Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (147) preambulumbekezdésében a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a közösségi iparág az alaprendelet 3. cikke értelmében súlyos kárt szenvedett.

(70)

A közösségi iparágnak az ideiglenes rendelet (117)–(144) preambulumbekezdésében bemutatott helyzetére vonatkozó számadatok értelmezését számos exportáló termelő megkérdőjelezte. Azt állították, hogy a számok egyáltalán nem mutatnak súlyos kárt. Ezek az exportáló termelők azt állították, hogy a számadatok ehelyett a termelési mennyiség, a termelőkapacitás, az értékesítési mennyiség és az átlagárak határozott növekedését mutatják a bázisidőszak kezdetétől (1999) fogva, amiből arra kell következtetni, hogy a közösségi iparág nem szenvedett súlyos kárt.

(71)

Az exportáló termelők megemlítették továbbá azt a tényt, hogy a fogyasztás a bázisidőszakban 37 %-kal nőtt (az ideiglenes rendelet (106) preambulumbekezdése). Azt állították, hogy ha a közösségi iparág ilyen kedvező körülmények között sem tudott olyan hatékonysági szintre elérni, ami fenntartható haszonkulcsot biztosítana akár a harmadik országokból származó behozatal ellenére is, akkor ezt a gyenge teljesítményt a közösségi iparágon belül keresendő tényezőknek kell tulajdonítani, és nem a behozatalból eredő versenynek.

(72)

Meg kell jegyezni, hogy az exportáló termelők egyike sem magukat a közösségi iparág helyzetére vonatkozó számadatokat kérdőjelezte meg, hanem azok értelmezését.

(73)

A közösségi iparág gazdasági mutatóinak 1999 és a VI közötti alakulása elemzésekor szem előtt kell tartani, hogy a közösségi iparág 1999-ben az érintett termék Indiából, Indonéziából, Malajziából, a Koreai Köztársaságból, Tajvanról és Thaiföldről származó dömpingelt behozatalai miatt súlyos helyzetben volt, veszteségei elérték a 16 %-ot.

(74)

Amint az ideiglenes rendelet (129) preambulumbekezdése megállapítja, az érintett termék Indiából, Indonéziából, Malajziából, a Koreai Köztársaságból, Tajvanról és Thaiföldről származó behozatalára 2000-ben dömpingellenes vámokat vetettek ki (4).

(75)

A dömpingellenes intézkedések 2000. évi bevezetését követően a közösségi piac stabilizálódott és a közösségi iparág gazdasági mutatói a bevezetett intézkedéseknek köszönhetően javultak. A Bizottság hangsúlyozta ezt a különös fejlődést, amikor az ideiglenes rendelet (143) preambulumbekezdésében azt a következtetést vonta le, hogy 2001-re a közösségi iparág kiheverte a korábbi dömpinget.

(76)

E körülmények között az érintett országokból származó dömpingelt behozatal hatásainak felmérése céljából úgy tekintették, hogy a vonatkozó gazdasági mutatókat különösen attól az időponttól kezdve kell vizsgálni, amikor a közösségi iparág teljes mértékben regenerálódott a korábbi dömping után, ami ebben az esetben 2001-re tehető. A vonatkozó gazdasági tényezőket 2001-től vizsgálva az derül ki, hogy a fent idézett beadványok állításaival szemben – ahogy a Bizottság már az ideiglenes megállapításokban is leszögezte (az ideiglenes rendelet (135) és (146) preambulumbekezdése) – a közösségi iparág komoly nyereségcsökkenést, áresést és piacirészesedés-vesztést tapasztalt, különösen 2002-től és a VI során.

(77)

A fentieken felül benyújtott más információk hiányában a közösségi iparág helyzete tekintetében az ideiglenes rendelet (117)–(144) preambulumbekezdésében tett megállapításokat megerősítik.

(78)

A fentiek fényében azt a következtetést vonták le, hogy a közösségi iparág az alaprendelet 3. cikke értelmében súlyos kárt szenvedett.

(79)

Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (150)–(153) preambulumbekezdésében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országokból származó dömpingelt behozatalok és a közösségi iparág által elszenvedett súlyos kár között okozati összefüggés áll fenn.

(80)

Mivel a KNK-beli exportáló termelők egyikéről megállapították, hogy a VI során nem dömpingelt árakon értékesített, illetve a pakisztáni együttműködő exportáló termelők dömpingkülönbözete a de minimis küszöbérték alatt maradt, ezen exportáló termelők kiviteli mennyiségeit ki kell vonni a dömpingelt behozatalok hatásaiból.

(81)

Az érintett kínai exportáló termelő a Közösségbe irányuló kivitele a VI során a KNK-ból származó behozatal mennyiségének kevesebb mint 5 %-át jelentette (a közösségi fogyasztás piaci részesedését tekintve kevesebb mint 1 %-ot). Úgy ítélték ezért, hogy ezen exportőr kivitele levonásának elenyésző hatása van az ideiglenes rendelethez vezető vizsgálatban megállapított okozati összefüggésre.

(82)

A pakisztáni együttműködő exportáló termelők a Közösségbe irányuló kivitele a VI-ben a közösségi fogyasztás piaci részesedésében kifejezve 4 %-ot jelentett, ezért azt jelentősnek tekintették. Az érintett országokból származó összes behozatallal összehasonlítva azonban a Pakisztánból származó kivitel az érintett országokból származó összes behozatalnak csak 33,4 %-át tette ki, azaz az érintett országokból származó behozatalok 66,7 %-át a de minimis küszöbértéket meghaladó dömpingkülönbözettel értékesítették. Ezért úgy ítélték, hogy az Ausztráliából és a KNK-ból származó dömpingelt behozatalok és a közösségi iparág által elszenvedett súlyos kár között az okozati összefüggés fennáll.

(83)

Néhány exportáló termelő azt állította, hogy a közösségi iparág és az exportáló termelők árai között pozitív korreláció állt fenn, amennyiben a növekedések és csökkenések egyidejűleg történtek. Ezen exportáló termelők szerint ez azt mutatta, hogy a közösségi iparág által az elmúlt két évben elszenvedett árcsökkenés nem a dömpingelt behozatalokkal való verseny, hanem a nyersanyagköltségek változásaihoz való igazodás következménye.

(84)

Emlékeztetni kell arra, hogy az előállítási költségek körülbelül kétharmad részét a nyersanyag ára teszi ki (lásd az ideiglenes rendelet (162) preambulumbekezdését). Ebben az összefüggésben, tekintve, hogy az exportáló termelők és a közösségi iparág ugyanazt a nyersanyagot használják fel, úgy ítélték, hogy nem lehet elszigetelten relevánsnak tekinteni azt a kérdést, hogy az árak egyidejűleg reagáltak-e a mögöttes költségszerkezeti változásokra. Mindenesetre – amint az alább kiderül – a tényleges árak elemzése a pozitív korreláció fennállását nem erősítette meg.

(85)

Az ideiglenes rendelet (162)–(172) preambulumbekezdése részletesen elemezte a közösségi iparág által elszenvedett kárhoz a nyersanyagköltségek lehetséges hozzájárulását. Meg kell jegyezni továbbá, hogy 2001 után – amikor a közösségi iparág túljutott a korábbi dömping hatásain – az érintett országokból származó dömpingelt behozatalok árainak elemzése a következőket mutatja:

(86)

Míg a KNK-ból származó behozatalok árának növekedése (+ 4,5 %) egybeesik a fő nyersanyag, a PTA árfejlődésével ugyanabban az időszakban + 5,1 % (lásd az ideiglenes rendelet (168) preambulumbekezdését), az Ausztráliából származó behozatalok árai ugyanebben az időszakban csökkentek. A közösségi iparág árai ebben az időszakban kevesebb mint 1%-kal nőttek. Ezért nem lehet arra következtetni, hogy a közösségi iparág és az exportáló termelők árai között pozitív korreláció állt volna fenn, tekintve hogy az árak alakulása a három országban nem volt következetes. Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra is, hogy a Bizottság a vizsgálat során a közösségi iparág értékesítési áraihoz képest valamennyi exportáló termelő esetében jelentős mértékű áralákínálást állapított meg.

(87)

A fentieken túlmenően új információ benyújtása hiányában a dömpingelt behozatalok hatásai tekintetében az ideiglenes rendelet (150)–(153) preambulumbekezdésében levont következtetéseket megerősítik. Meg kell jegyezni azonban, hogy egy olyan KNK-beli exportáló termelőről, akinek kiviteleit az ideiglenes rendelet dömpingeltnek találta, megállapították, hogy nem dömpingelt árakon értékesített. Megállapították továbbá, hogy a pakisztáni termelők az ideiglenes rendeletben dömpingeltnek ítélt kivitelei a de minimis küszöbérték alatt maradtak. Ezért e kivitelek hatását a továbbiakban nem a dömpingelt behozatalok hatásai között, hanem az egyéb tényezők hatásai között kell értékelni.

(88)

Mivel a KNK-beli exportáló termelők egyikéről megállapították, hogy a VI során nem dömpingelt árakon értékesített, illetve a pakisztáni együttműködő exportáló termelők dömpingkülönbözete a de minimis küszöbérték alatt maradt, ezen exportáló termelők kiviteli mennyiségeit ki kell vonni a dömpingelt behozatalok összmennyiségéből. Ezen exportáló termelők árairól azonban azt állapították meg, hogy jelentősen alákínáltak a közösségi iparág átlagos értékesítési árainak. A (81) és (82) preambulumbekezdésben említettek szerint az érintett országokból származó behozatal nem dömpingelt mennyisége a közösségi fogyasztás 4–5 %-a között mozgott. Ezért nem kizárható, hogy az e KNK-beli exportáló termelő és a pakisztáni együttműködő exportáló termelők a Közösségbe irányuló kivitele szintén jelentősen hozzájárult a közösségi iparág által elszenvedett súlyos kárhoz.

(89)

Néhány exportőr azt kifogásolta, hogy a Bizottság nem vette megfelelően figyelembe az USD és az RMB leértékelésének hatását az EUR-hoz képest. Ezek az exportőrök azt állították, hogy a VI során az USD és az RMB leértékelődése az EUR-hoz képest azt eredményezte, hogy az exportőrök áraikat USD-ben tartva piaci részesedést nyertek a Közösségben, ami azonban valójában az EUR-ban kifejezett árak csökkenésével járt. A fentiek alapján az exportáló termelők kétségeiket fejezték ki abban a tekintetben, hogy a közösségi iparág által elszenvedett súlyos kárt a dömpingelt behozatalok okozták-e vagy a pénznemek hatásaiból eredően alacsonyabb áron történő behozatalok.

(90)

A dömpingellenes vizsgálatban a valutaingadozásokat önmagában rendesen nem veszik figyelembe, mivel azok nem tekinthetők tartósnak. A valutaingadozások hatásait ezzel együtt valójában bevonták az elemzésbe, amennyiben azok hatással voltak a közösségi iparág által vásárolt nyersanyagok költségére (az ideiglenes rendelet (162)–(173) preambulumbekezdése) és a dömpingelt behozatalok árára (az ideiglenes rendelet (150)–(153) preambulumbekezdése).

(91)

Emlékeztetni kell arra, hogy a vizsgálat során az ausztráliai és a KNK-beli exportőrök részéről jelentős mértékű dömpinget mutattak ki (lásd a (21) és az (52) preambulumbekezdést). Arra is emlékeztetni kell továbbá, hogy az ausztráliai és a KNK-beli exportáló termelőkről megállapították, hogy a közösségi iparág árainak jelentős összegekkel alákínáltak (lásd a (64) preambulumbekezdést).

(92)

Nem kizárható, hogy a KNK-ból származó nem dömpingelt behozatalok és a de minimis küszöbérték alatti dömpingkülönbözettel rendelkező pakisztáni együttműködő exportáló termelőktől származó behozatalok hozzájárulhattak a közösségi iparág által elszenvedett kárhoz. Ez a hatás azonban nem olyan erős, hogy cáfolhatná az ideiglenes rendeletben az érintett országokból származó behozatalok és a közösségi iparág által elszenvedett súlyos kár között megállapított okozati összefüggést. Ezért a benyújtott új információk hiányában a dömpingelt behozatal hatásai tekintetében az ideiglenes rendelet (150)–(153) preambulumbekezdésében, illetve az egyéb tényezők hatásai tekintetében a (154)–(178) preambulumbekezdésben levont következtetéseket megerősítik.

(93)

A közösségi iparág érdekei tekintetében a benyújtott információk hiányában az ideiglenes rendelet (183)–(184) preambulumbekezdésében tett megállapításokat megerősítik.

(94)

Egy független importőrtől érkezett beadvány. Ezenkívül meghallgattak egy másik importőrt (ügynököt) is. Az első importőr érvei egybehangzóak voltak az exportáló termelőknek a fenti (70) preambulumbekezdésben tárgyalt érvelésével. A második importőr (ügynök) érveit az alábbi (102) preambulumbekezdés tárgyalja, mivel azok megegyeznek a két ásványvízgyártó érvelésével.

(95)

A független importőrök érdekei tekintetében a benyújtott további információk hiányában az ideiglenes rendelet (185)–(187) preambulumbekezdésében tett megállapításokat megerősítik.

(96)

A közösségi beszállítók érdekei tekintetében a benyújtott új információk hiányában az ideiglenes rendelet (188)–(189) preambulumbekezdésében tett megállapításokat megerősítik.

(97)

Az érintett termék közösségi fogyasztásának a különböző felhasználók közötti megoszlási módját az ideiglenes rendelet (190)–(192) preambulumbekezdése Előzetes megjegyzések címen részletesen tárgyalja. Új információk hiányában ezt a leírást megerősítik.

(98)

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság ideiglenes megállapításaiban (az ideiglenes rendelet (196) preambulumbekezdése) nem tudta eldönteni, hogy a dömpingellenes vámok kivetése az előforma-/palackgyártóknak érdekében áll-e. Ez a következtetés azon a tényen alapult, hogy míg két együttműködő előforma-/palackgyártó támogatta a dömpingellenes intézkedések bevezetését, a Műanyaggyártók Szövetsége az intézkedések ellen volt.

(99)

Az ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetését követően a Műanyaggyártók Szövetségétől sem új beadvány, sem meghallgatás iránti igény nem érkezett. Ennek alapján nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az előforma-/palackgyártók érdekei kényszerítő okot képeznének a dömpingellenes intézkedések bevezetésével szemben. Az ideiglenes rendelet (193)–(195) preambulumbekezdésében tett megállapításokat ezért megerősítik.

(100)

Az ideiglenes intézkedések alapjául szolgáló tények nyilvánosságra hozatalát követően helyesbítettek egy nyomdai hibát a L’Européenne D’embouteillage felvételével az együttműködő felhasználók listájára. Ez a felhasználó ellenezte az ideiglenes intézkedések bevezetését. Következésképpen a dömpingellenes vámok kivetését nem egy, hanem két ásványvíz- és forrásvízgyártó ellenezte, két másik pedig támogatta.

(101)

Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes vámokhoz vezető vizsgálatban a Bizottság a feltöltött ásványvizes palackokkal kapcsolatban a következő megállapításokra jutott:

(102)

Az ideiglenes megállapítások nyilvánosságra hozatalát követően két ásványvíz- és forrásvízgyártó és egy importőr (a csoport) közös beadványt nyújtott be. A csoport a következőket állította:

(103)

Ami a csoport azon állítását illeti, hogy a PET áremelkedése nem hárítható át a következő felhasználói szintre (azaz a kiskereskedelemre, a végfogyasztókra, illetve az előforma-/palackgyártók esetében az üdítőital-gyártókra), ezt az állítást nem támasztották alá. Ezen túlmenően a vizsgálat során sem kiskereskedők, sem fogyasztói szervezetek nem jelentkeztek. Ezt az érvet ezért elutasították.

(104)

Az ideiglenes rendeletben a kiskereskedelmi árnak a Bizottság általi állítólagos túlbecsülésével kapcsolatban (ami a PET áremelésének a feldolgozó iparágra gyakorolt hatása alábecsülését vonná maga után) újra megvizsgálták a kiskereskedelmi árakat. Ezeket azonban az ideiglenes rendeletben megadott tartományban találták. Ezt az érvet ezért elutasították.

(105)

Ami a gyártás kihelyezésének kockázatát illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az ásványvíz palackozása tekintetében az egészségügyi szabályozás azt írja elő, hogy a palack előformákat elvben azon a helyen kell előállítani, ahol azokat töltik. A vízgyártók által használt előformák ennek megfelelően saját gyártásban, a felfújó és töltő sorokhoz közel készülnek. Az előforma-/palackgyártó kapacitás kihelyezésének veszélye tehát az üdítőital-gyártóknak szánt előformákra korlátozódna, ami az érintett termék teljes fogyasztásának csak körülbelül 40 %-át jelenti. Továbbá – amint a fenti (99) preambulumbekezdés is megjegyzi – nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az előforma-/palackgyártók érdekei kényszerítő okot képeznének a dömpingellenes intézkedések bevezetésével szemben. E körülmények között a csoport érvelését a palackozó/átalakító kapacitás kihelyezésének állítólagos veszélyével kapcsolatban elutasították.

(106)

A fentieken felül benyújtott új információk hiányában az ideiglenes rendelet (197)–(202) preambulumbekezdésében tett megállapításokat megerősítik.

(107)

Az üdítőital-gyártók érdekei tekintetében a benyújtott új információk hiányában az ideiglenes rendelet (203)–(206) preambulumbekezdésében tett megállapításokat megerősítik.

(108)

A közösségi piacon keletkezett állítólagos PET-hiány tekintetében a benyújtott új információk hiányában az ideiglenes rendelet (207)–(209) preambulumbekezdésében tett megállapításokat megerősítik.

(109)

Az ideiglenes rendeletben levont következtetések fényében és figyelembe véve a különféle felek beadványait, azt a következtetést vonták le, hogy nincs olyan kényszerítő ok, amely az érintett országokból származó PET behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes intézkedések bevezetése ellen szólna.

(110)

Az ideiglenes rendelet (212)–(215) preambulumbekezdésében kifejtett módszertan alapján a bevezetni kívánt intézkedések szintjének megállapításához kiszámították a kár megszüntetéséhez szükséges szintet.

(111)

Az ideiglenes rendeletben a kárkülönbözet kiszámításakor a közösségi iparág számára célként kitűzött nyereséget 7 %-ban határozták meg, amely érték az érintett termék többek között Indiából származó behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedések 2000. évi bevezetését eredményező vizsgálatból származott. Az érték alapjául akkor az arra a haszonra vonatkozó becslés szolgált, amelyet a közösségi iparág dömping nélkül elvárhatott volna, és amelynek szintjét az iparág életképességének fenntartásához szükségesnek ítélték.

(112)

A jelenlegi vizsgálatban azonban a bizonyítékok alapján azt állapították meg, hogy a dömping nélkül elérhető haszon 7,6 % lett volna. Ezért úgy ítélték, hogy a kárkülönbözet kiszámításakor a 7,6 %-os kitűzött haszon helyénvalóbb az ideiglenes rendeletben használt 7 %-osnál.

(113)

Ezzel kapcsolatban – a fenti módosítástól eltekintve – új észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (212)–(215) preambulumbekezdésében meghatározott módszertant megerősítik.

(114)

Az eddigiek alapján és az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének megfelelően végleges dömpingellenes vámot kell kivetni a kiszámított dömpingkülönbözet szintjén, mivel az minden esetben alacsonyabb, mint a kárkülönbözet.

(115)

A fentiek alapján a végleges vámokat a következőképpen kell kivetni:

(116)

Az ebben a rendeletben megadott egyéni dömpingellenes vámtételeket a jelenlegi vizsgálat megállapításai alapján határozták meg. Ezért azok a vizsgálat során e vállalatok tekintetében felmért helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (szemben az „összes többi vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) ennek megfelelően kizárólag az érintett országból származó terméknek a név szerint említett vállalatok által előállított behozatalára alkalmazandók. Az e rendelet rendelkező részében név és cím szerint nem megnevezett bármely más vállalat – beleértve a megnevezett vállalatokkal kapcsolatban álló jogi személyeket is – által előállított termékek nem részesülhetnek ezekben a vámtételekben, és azokra az „összes többi vállalatra” alkalmazandó vám vonatkozik.

(117)

Az ezen egyéni dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló kérelmeket (például a jogi személy névváltozását vagy új termelési vagy értékesítési egység létrehozását követően) a Bizottsághoz (5) kell intézni, csatolva minden vonatkozó információt, különösen azokat a vállalat termeléssel kapcsolatos tevékenységeire, belföldi vagy exportértékesítéseire vonatkozó információkat, amelyek kapcsolatba hozhatók a névváltozással, illetve a termelési vagy értékesítési egységek változásával. Szükség esetén a rendeletet az egyéni vámtételekből részesülő vállalatok jegyzékének aktualizálásával megfelelőképpen módosítják.

(118)

Amint az ideiglenes rendelet (162) preambulumbekezdése említi, a PET árai a nyersolajárakkal összhangban ingadozhatnak és ingadoznak, de ez nem vonhat maga után magasabb vámot. Ezért helyénvalónak tekintették, hogy a vámokat megadott tonnánkénti összeg formájában vessék ki. Ezeket az összegeket a dömpingellenes vámtételeknek a VI során a kár megszüntetéséhez szükséges különbözet kiszámításához használt CIF-exportárakra történő alkalmazásával számították ki.

(119)

Az ideiglenes dömpingellenes intézkedések elfogadását követően egy ausztráliai exportáló termelő az alaprendelet 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően kötelezettségvállalást ajánlott fel. Ebben a kötelezettségvállalásban a szóban forgó termelő felajánlotta, hogy az érintett terméket a dömping káros hatásainak megszüntetéséhez szükséges vagy annál magasabb árakon értékesíti.

(120)

A Bizottság a 2004/600/EK (6) határozattal elfogadta az érintett exportáló termelő által felajánlott kötelezettségvállalást. A kötelezettségvállalás elfogadásának okait az említett határozat ismerteti.

(121)

Figyelembe véve a feltárt dömpingkülönbözetek nagyságát és a közösségi iparágnak okozott kár súlyosságát, szükségesnek ítélték a 306/2004/EK rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vámokkal biztosított összegek beszedését a véglegesen kivetett vám mértékében. Amennyiben a végleges vámok magasabbak az ideiglenes vámoknál, csak az ideiglenes vámok szintjén biztosított összegeket kell véglegesen beszedni,

Európai Bizottság

Kereskedelmi Főigazgatóság

B. részleg

J-79 5/16 iroda

B-1049 Brüsszel.