A meghallgatási tisztviselő zárójelentése (1)

M.8181 – Merck/Sigma-Aldrich ügy (a 14. cikk (1) bekezdése szerinti eljárás)

(2022/C 134/04)

I.   BEVEZETÉS

1.

Ez a jelentés a 139/2004/EK tanácsi rendelet (2) (a továbbiakban: az uniós összefonódás-ellenőrzési rendelet) 14. cikkének (1) bekezdése szerinti határozattervezetre (a továbbiakban: a határozattervezet) vonatkozik. A határozattervezet megállapítja, hogy a Sigma-Aldrich Corporation (a továbbiakban: Sigma) szándékosan vagy gondatlanságból helytelen és/vagy félrevezető információkat szolgáltatott a Bizottságnak a Merck KGaA (a továbbiakban: Merck) által a Sigma feletti kizárólagos irányítás megszerzésének az M.7435 – Merck/Sigma Aldrich ügyben történt felülvizsgálata (a továbbiakban: összefonódás-felülvizsgálat) során (3). A határozattervezet szerint a Sigma helytelen és/vagy félrevezető információkat szolgáltatott a Bizottság által az összefonódás-ellenőrzési rendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján tett két tájékoztatási kérelemre válaszul, valamint a 802/2004/EK tanácsi rendelet (4) (a továbbiakban: a végrehajtási rendelet) 20. cikkének (1a) bekezdése alapján benyújtott végleges RM-formanyomtatványon.

II.   HÁTTÉR

2.

2015. június 15-én, az összefonódás-felülvizsgálatot követően a Bizottság bizonyos korrekciós intézkedések mellett a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította a Sigma Merck általi felvásárlását (a továbbiakban: összefonódás-ellenőrzési határozat). Az összefonódás-ellenőrzési határozattal jóváhagyott korrekciós csomag magában foglalta a Sigma EGT-beli oldószer- és szervetlenanyag-üzletága (a továbbiakban: az elidegeníteni kívánt üzletág) többségének elidegenítését. A Merck és a Sigma közötti megállapodás lezárásának feltétele az elidegeníteni kívánt üzletág értékesítésére vonatkozó, a Bizottság által jóváhagyott megfelelő vevővel kötendő megállapodás aláírása volt.

3.

2015. október 19-én és 20-án a Merck és a Sigma megállapodást kötött a Honeywell International Inc.-vel (a továbbiakban: Honeywell) az elidegeníteni kívánt üzletág értékesítéséről. Ez a megállapodás tartalmazott egy jegyzéket, amely felsorolt bizonyos eszközöket, amelyeket kifejezetten kizártak a Sigma által a Honeywell részére értékesítendő üzletág köréből (a továbbiakban: a kizárt eszközök jegyzéke). A kizárt eszközök jegyzéke tartalmazott egy, „tárolóedény záróeleme” elnevezésű szabadalmi bejelentésre való hivatkozást, amely valójában a Sigma iCap-projektjére vonatkozott. Az iCap – a Sigma és a Metrohm AG közös fejlesztésű projektje – egy intelligens palacksapka-technológia, mely lezárja a folyékony vegyi anyagok palackjait és a palackokat a titráló műszerekhez csatlakoztatja.

4.

2015. november 10-én a Bizottság jóváhagyta a Honeywellt mint az elidegeníteni kívánt üzletág megfelelő vevőjét, 2015. november 18-án pedig a Merck befejezte a Sigma felvásárlását. 2015. december 15-én a Honeywell befejezte az elidegeníteni kívánt üzletág felvásárlását.

5.

2016. február 10-én az M.7435. sz. ügyben kinevezett ellenőrző megbízott (a továbbiakban: ellenőrző megbízott) tájékoztatta a Versenypolitikai Főigazgatóságot (a továbbiakban: Versenypolitikai Főigazgatóság) a Honeywell azon állításáról, hogy az iCapnek részét kellett volna képeznie az elidegeníteni kívánt üzletágnak. A Honeywell szerint az iCap rendkívül fontos volt az elidegeníteni kívánt üzletág életképessége szempontjából, és azt helytelenül vették fel a kizárt eszközök jegyzékébe.

6.

2016. július 29-én a Bizottság arról tájékoztatta a Mercket, hogy eljárás van folyamatban a Merck és a Sigma által valószínűleg elkövetett, helytelen és/vagy félrevezető információk szolgáltatása miatt, az összefonódás-ellenőrzési rendelet 14. cikkének (1) bekezdése szerinti esetleges bírságkiszabás céljából.

III.   AZ ÜGYVÉDI TITOKTARTÁSI KÖTELEZETTSÉGRE VONATKOZÓ KÉRELMEK

7.

2016. október 14-én a Bizottság az összefonódás-ellenőrzési rendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján két határozatot fogadott el, amelyekben felkérte a Mercket és a Sigmát, hogy nyújtsák be egyes Merck és Sigma magánszemélyek 2015-ben keletkezett e-mail-adatait (a továbbiakban: a 11. cikk (3) bekezdése szerinti, októberi határozatok) (5). Míg a Merck és a Sigma benyújtott bizonyos dokumentumokat, válaszukat a Bizottság nem tekintette teljesnek, különösen a Merck és a Sigma ügyvédi titoktartási kötelezettségre vonatkozó kérelmei miatt, amelyeket túlságosan széles körűnek tekintett. Következésképpen 2016. december 1-jén a Bizottság az összefonódás-ellenőrzési rendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján két új határozatot fogadott el, amelyekben a Merck és a Sigma által a 11. cikk (3) bekezdése szerinti, októberi határozatokra válaszul meg nem adott információk benyújtását kérte (a továbbiakban: a 11. cikk (3) bekezdése szerinti, decemberi határozatok) (6). A Merck és a Sigma 2016 decemberében és 2017 januárjában válaszolt a 11. cikk (3) bekezdése szerinti, decemberi határozatokra, és 2017 februárjában, 2017 márciusában, 2017 áprilisában és 2017 júniusában az ügyvédi titoktartás hatálya alá tartozó dokumentumokat felsoroló aktualizált jegyzékeket nyújtott be.

8.

A Versenypolitikai Főigazgatóság és a Merck azonban továbbra sem értett egyet a Merck ügyvédi titoktartási kötelezettségre vonatkozó kérelmeinek körével, és ennek következtében 2017. augusztus 30-án a Merck azt kérte, hogy a meghallgatási tisztviselő a 2011/695/EU határozat 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján vizsgálja meg a Merck azon állításait, amelyek szerint a Bizottság által az összefonódás-ellenőrzési rendelet 14. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárás keretében kért egyes dokumentumok (a továbbiakban: a vitatott dokumentumok) az ügyvédi titoktartási kötelezettség hatálya alá tartoznak. A Merck 2017. november 7-én nyújtotta be a vitatott dokumentumokat a meghallgatási tisztviselőnek elfogadható biztonságos formátumban (7).

9.

Az akkoriban hivatalát betöltő két meghallgatási tisztviselő úgy határozott, hogy egyikük, Joos Stragier jár el meghallgatási tisztviselőként a Mercknek a 2011/695/EU határozat 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti kérelme tekintetében, a másikuk, Wouter Wils pedig minden más célból jár el meghallgatási tisztviselőként az M.8181. sz. ügyben, és az utóbbi félnek nem lesz hozzáférése a vitatott dokumentumokhoz.

10.

2018. augusztus 1-jén a meghallgatási tisztviselő a 2011/695/EU határozat 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján megküldte az ügyért felelős igazgatónak és a Mercknek a bizonyos Merck dokumentumok titoktartási kötelezettség alá tartozó jellegével kapcsolatos előzetes álláspontját. Az előzetes álláspont lényegében az volt, hogy a Merck általános érvei nagymértékben tévesek vagy eltúlzottak, és hogy a számos konkrét kérelmének nem megfelelő előterjesztése miatt azokat a Merck 2017. augusztusi kérelme alapján nem lehetett tovább vizsgálni. 2018. szeptember 8-án a Merck válaszolt az előzetes álláspontra, vitatva annak megállapításait, ugyanakkor arra ösztönözte a meghallgatási tisztviselőt, hogy a 2011/695/EU határozat 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján tegyen javaslatot egy „kölcsönösen elfogadható megoldás”-t előmozdító megfelelő lépésekre. 2018. október 16-án a meghallgatási tisztviselő töltötte be az elnöki tisztséget a Versenypolitikai Főigazgatóság és a Merck közötti ülésen, ahol megvitatták a vitatott dokumentumok problémájának rendezésére irányuló megoldásokat.

11.

2018. november 9-én a Merck elfogadta azt a jegyzőkönyvet, amely lehetővé teszi a Versenypolitikai Főigazgatóság számára, hogy egy adatszobában hozzáférjen a vitatott dokumentumokhoz (a továbbiakban: a jegyzőkönyv). 2018. november 23-án a Versenypolitikai Főigazgatóság a jegyzőkönyvben ismertetett eljárás szerinti felülvizsgálatot követően azonosított bizonyos dokumentumokat, amelyekre a vizsgálata során támaszkodni kíván, és felkérte a Mercket, hogy tekintsen el az e dokumentumokkal kapcsolatos, az ügyvédi titoktartási kötelezettségre vonatkozó kérelmeitől. A Merck beleegyezett abba, hogy egyes dokumentumokkal kapcsolatos kérelmeitől eltekintsen, más dokumentumok esetében azonban nem. 2019. május 2-án a Versenypolitikai Főigazgatóság ügycsoportjának tagjai a Merck jogi tanácsadójával tartott találkozón vettek részt, amelynek során az ügycsoport feljegyzéseket készített azokról a dokumentumokról, amelyekre vonatkozóan a Merck továbbra is fenntartotta az ügyvédi titoktartási kötelezettségre vonatkozó kérelmeit. E feljegyzéseket kizárólag az ügyvédi titoktartási kötelezettség e konkrét dokumentumokra vonatkozó fenntartását célzó kérelmek elutasítására irányuló esetleges eljárás céljából csatolták a Bizottság a jelen ügyben vezetett aktájához (8).

IV.   KIFOGÁSKÖZLÉS ÉS ELSŐ SZÓBELI MEGHALLGATÁS

12.

A Bizottság 2017. július 7-én kifogásközlést intézett a Merckhez és a Sigmához, és 2017. július 10-én iratbetekintést biztosított. A kifogásközlésben a Bizottság előzetesen arra a következtetésre jutott, hogy az összefonódás-felülvizsgálat során mind a Merck, mind a Sigma megsértette az összefonódás-ellenőrzési rendelet 14. cikkének (1) bekezdését azáltal, hogy (a Sigma esetében) szándékosan vagy (a Merck esetében) legalábbis gondatlanságból helytelen és/vagy félrevezető információkat szolgáltatott a Bizottságnak.

13.

A Felek 2017. augusztus 31-i eredeti észrevételezési határidejét több alkalommal meghosszabbították, elsősorban azért, hogy a Bizottság meghatározhassa a Felekre abban az esetben kiszabható bírságok lehetséges mértékét, ha azok együttműködésen alapuló egyezséget kötnének. 2018. április 30-án a Felek arról tájékoztatták a Versenypolitikai Főigazgatóságot, hogy nem hajlandók a Bizottság által javasolt feltételek szerinti, együttműködésen alapuló egyezséget kötni. A Felek ugyanazon a napon benyújtották írásbeli észrevételeiket a kifogásközlésre (a továbbiakban: a kifogásközlésre adott válasz), és további iratbetekintést kértek.

14.

A további iratbetekintés iránti kérelmet követően a Versenypolitikai Főigazgatóság folyamatosan számos további dokumentumot bocsátott a Felek rendelkezésére. Az utolsó még megküldendő dokumentumokat 2018. október 5-én küldték meg a Feleknek.

15.

A kifogásközlésre adott válaszukban a Felek kérték, hogy szóbeli meghallgatáson fejthessék ki érveiket. A szóbeli meghallgatásra (a továbbiakban: első szóbeli meghallgatás) 2018. szeptember 11-én került sor.

16.

A Felek 2018. november 12-én kiegészítő választ adtak a kifogásközlésre, különösen a kiegészítő iratbetekintést követően tett észrevételeiket tartalmazóan.

V.   KIEGÉSZÍTŐ KIFOGÁSKÖZLÉS ÉS MÁSODIK SZÓBELI MEGHALLGATÁS

17.

2020. június 30-án a Bizottság a Sigma elleni kiegészítő kifogásközlést fogadott el. A kiegészítő kifogásközlés teljes mértékben felváltotta a kifogásközlést, és nem tartotta fenn a kifogásközlés Merckre vonatkozó állításait.

18.

A kiegészítő kifogásközlésben a Bizottság előzetesen arra a következtetésre jutott, hogy a Sigma azáltal, hogy az összefonódás-felülvizsgálat során nem hozta a Bizottság tudomására az iCapet, szándékosan vagy legalábbis gondatlanságból helytelen és/vagy félrevezető információkat szolgáltatott: a) az összefonódás-ellenőrzési rendelet 14. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a Bizottság által az összefonódás-ellenőrzési rendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján tett két kérelemre adott válaszában, és b) az összefonódás-ellenőrzési rendelet 14. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a végrehajtási rendelet IV. mellékletében előírt RM-formanyomtatványon benyújtott információk és dokumentumok tekintetében.

19.

A Sigma 2020. július 7-én kapott iratbetekintést, és 2020. szeptember 15-én, a Versenypolitikai Főigazgatóság által meghatározott (meghosszabbított) határidőn belül nyújtotta be a kiegészítő kifogásközléshez fűzött írásbeli észrevételeit (a továbbiakban: a kiegészítő kifogásközlésre adott válasz).

20.

A kiegészítő kifogásközlésre adott válaszában a Sigma kérte, hogy szóbeli meghallgatáson fejthesse ki érveit. A szóbeli meghallgatásra (a továbbiakban: második szóbeli meghallgatás) 2020. november 13-án került sor (9).

VI.   A SIGMA PÁRTATLANSÁG HIÁNYÁVAL KAPCSOLATOS ÁLLÍTÁSAI

VI.1.   A Sigma észrevételei

21.

Mind az első szóbeli meghallgatáson, mind a második szóbeli meghallgatáson, valamint a kifogásközlésre adott válaszban (10) és a kiegészítő kifogásközlésre adott válaszban (11) a Sigma (és a Merck) azzal érvelt, hogy az M.8181. sz. ügyben a vizsgálat felépítése elfogultságnak volt kitéve, és ezért megsértette a pártatlanság és a megfelelő ügyintézés elvét. A Sigma szerint az elfogultság kérdése az ügy sajátos körülményei miatt merül fel, amelyek többek között azokat az állításokat foglalják magukban, hogy a Sigma félrevezető információkat szolgáltatott az ügycsoportnak az összefonódás-ellenőrzési felülvizsgálat során, valamint amiatt, hogy ezeket az állításokat ugyanaz az ügycsoport vizsgálja, amely az állítólagosan megtévesztő magatartás „áldozata” (12). A kiegészítő kifogásközlésre adott válaszában a Sigma a Bíróságnak (a továbbiakban: Bíróság) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) a pártatlanságra vonatkozó ítélkezési gyakorlatára hivatkozva (13) azzal érvelt, hogy a jelen eljárásban a vizsgálatot úgy építették fel, hogy az „erős benyomást keltsen arra, hogy a vizsgálat nem volt objektíven pártatlan.” A Sigma továbbá azzal érvelt, hogy a vizsgálat egyes szempontjai azt sugallják, hogy az ügycsoport „nem lehetett teljes mértékben szubjektíven pártatlan”. A Sigma érveinek alátámasztására több olyan ténybeli érvet is előterjesztett, amelyek az érvelése szerint alátámasztották azon véleményét, hogy az ügy Bizottság általi kezelése nem volt pártatlan, többek között a következőket: a) Az a tény, hogy a kifogásközlés utalást tartalmazott a Sigma belső tanácsadójának az ügykezelő „önfejűségéről” szóló belső e-mailjére (14), anélkül hogy ez egyértelműen az ügy lényegéhez kapcsolódna (15)., (16) b) A Bizottság 2017. július 6-i sajtóközleménye, amely kifogásközlés elfogadását jelentette be (17), és amely azt a kijelentést tartalmazta, hogy „[az iCap] szorosan kapcsolódott az elidegenített üzletághoz, és meg volt benne a potenciál arra, hogy jelentősen növelje annak értékesítéseit. Azzal, hogy ezt a projektet nem foglalták bele a korrekciós csomagba, az elidegenített üzletág életképessége sérült.” A Sigma szerint a sajtóközlemény megfogalmazása nem volt megfelelő, mivel „határozott következtetéseket vont le az iCapnek az elidegeníteni kívánt üzletágban betöltött szerepéről, és nem biztosította a Sigma (és akkoriban a Merck) számára az ártatlanság vélelmét.” (18) c) A kifogásközlésben az ügycsoport „indokolatlan lelkesedést mutatott arra, hogy az első látásra levont következtetéseit alátámasztó bizonyítékokra támaszkodjon”, többek között azáltal, hogy indokolatlanul támaszkodott a Honeywell beadványaira (19). Hasonlóképpen, a kiegészítő kifogásközlésben (a Sigma szerint) az ügycsoport „a K+F állítólagos jelentőségével összefüggésben tévesen minősítette a dokumentumokat és a piaci teszt eredményeit.” (20) d) Az ügycsoport, bár (a Sigma szerint) először elismerte, hogy a Merck és a Honeywell közötti adásvételi megállapodás kötelezettségvállalásainak és a kizárt eszközöket felsoroló jegyzékének egyértelmű szövege (21) nem hagyott sok teret vizsgálat lefolytatására, mégis arról tájékoztatta a Honeywellt, hogy „meglátja, mit lehet tenni.” (22) e) A kiegészítő kifogásközlés „kettős elvárást” fogalmaz meg „arra vonatkozóan, hogy az összefonódás-felülvizsgálati eljárás különböző szereplőinek milyen szintű gondosságot kell tanúsítaniuk.” (23) A Sigma azzal érvel, hogy míg egyrészről a kiegészítő kifogásközlés a Sigma kvázi büntetőjogi felelősségét kívánja megállapítani az iCap felfedésének elmulasztásáért, másrészről a kiegészítő kifogásközlés nem várja el az ügycsoport (vagy az ellenőrző megbízott) részéről a kizárt eszközök jegyzékében az iCapre való hivatkozás észrevételét.

22.

Végül a Sigma azzal érvelt, hogy a jelenlegi eljárások eltérnek a GE/LM Wind-ügyben (24) folytatott eljárásoktól, ahol a meghallgatási tisztviselő zárójelentésében (25) elutasította a General Electric azon érveit, amelyek szerint egy hasonló vizsgálat (azaz amelyben az ügycsoport volt felelős az engedélyezési eljárásért és a félrevezető információk vizsgálatáért is) elfogultság látszatát keltette (26). A GE/LM Wind-ügy zárójelentésében a meghallgatási tisztviselő arra a következtetésre jutott, hogy a General Electric objektív elfogultságra vonatkozó állításai nem meggyőzőek, különösen azért, mert azok figyelmen kívül hagyták „egyrészt i. azt a tényt, hogy az ilyen eljárásokban nem az ügycsoport, hanem a Bizottság mint a biztosi testület révén eljáró intézmény hozza meg a jogerős határozatot az ügycsoporton kívül számos más szereplő részvételével zajló eljárás végén, másrészt pedig ii. a kapcsolódó belső fékeket és ellensúlyokat az uniós összefonódás-ellenőrzési rendelet 14. cikkének alkalmazására irányuló eljárásokban.” (27) A Sigma szerint a jelenlegi eljárás eltér a GE/LM Wind-ügyben alkalmazottól, mivel a) a bizonyítékok azt mutatják, hogy a vizsgálat felépítése elfogultság látszatát keltette; b) a Sigma (a General Electrickel ellentétben) az első szóbeli meghallgatás során aggodalmát fejezte ki az elfogultság miatt; és c) az, hogy „számos szereplő”-t vontak be az eljárásba nem enyhíti az elfogultság látszatát, mivel az M.8181. sz. ügyben a vizsgálatot „kezdettől fogva” az ügycsoport vezette. A Sigma véleménye szerint a Bizottság hierarchiájának a végleges határozat jóváhagyásába való bevonása orvosolhatja az elfogultság nyilvánvaló eseteit, de nem elegendő biztosíték arra az esetre, ha az ügy általános felépítését objektív elfogultság befolyásolja. A Sigma szerint az eljárásban részt vevő „számos szereplő” egyike sem végezte el a tények és dokumentumok részletes felülvizsgálatát annak érdekében, hogy független, tájékozott véleményt alkossanak, és az ügycsoport által rendelkezésükre bocsátott információkra kellett támaszkodniuk.

VI.2.   A Sigma észrevételeinek figyelembevétele

VI.2.1.   Általános elvek

23.

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság következetesen azon az állásponton volt, hogy a Bizottság nem minősül az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikke értelmében vett bíróságnak vagy törvényszéknek (28). A Bíróság azt is megerősítette, hogy az európai uniós felülvizsgálati rendszer összeegyeztethető az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkével és a Charta 47. cikkével (29).

24.

Ezt szem előtt tartva úgy látszik, hogy az EJEB Sigma által hivatkozott (korábban a 14. lábjegyzetben említett) ítélkezési gyakorlata ebben az összefüggésben nem közvetlenül releváns, mivel az a bíróságok pártatlanságának követelményére utal. A Sigma Ziegler-ügyre való hivatkozása szintén nem támasztja alá álláspontját: abban az ügyben a Bíróság tulajdonképpen azt állapította meg, hogy mivel a Bizottság határozataira kiterjed az uniós bíróság által gyakorolt felülvizsgálat, továbbá az uniós jog rendelkezik a Bizottság által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatának rendszeréről, a Bizottság semmiképpen nem tekinthető úgy, mint amely egyszerre lehet a jogsértés „sértettje” és az azt szankcionáló „bíróság” (30).

25.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a Bizottság (mint közigazgatási szerv) mentesülne a pártatlan eljárás követelménye alól. Éppen ellenkezőleg, a megfelelő ügyintézéshez való, a Charta 41. cikkében biztosított jog értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei részrehajlás nélkül intézzék. E tekintetben annak vizsgálata válik relevánssá, hogy a Bizottság a jelen ügyben pártatlanul járt-e el. Amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, a pártatlanság követelménye szubjektív és objektív elemeket egyaránt magában foglal (31).

VI.2.2.   A szubjektív pártatlansággal kapcsolatos megfontolások

26.

A Sigma szubjektív pártatlanságra vonatkozó érvei nem különösen meggyőzőek, és az alábbiakban ismertetett okok miatt az ügycsoport részéről tanúsított tényleges elfogultságra vonatkozó érvek kevésbé relevánsakká válnak, ha a Bizottság döntéshozatali eljárását teljes mértékben figyelembe vesszük.

27.

Ami a sajtóközleményt illeti, még ha a megfogalmazás egy része kifogásolható is (a tekintetben, hogy azt a benyomást kelthette, hogy a Bizottság előre megítélte bizonyos tények értékelését), a Sigma panasza végső soron nem meggyőző, mivel a sajtóközlemény egyértelművé tette, hogy a kifogásközlés következtetései előzetesek voltak (32). A Bizottság által a sajtóközlemény megjelenésének időpontjában képviselt álláspont előzetes jellegét és az „ártatlanság vélelmének” fennállását ugyanis tökéletesen mutatja az a tény, hogy a Merck, bár címzettje a kifogásközlésnek, nem címzettje a határozattervezetnek.

28.

Ami a Sigma azon érvét illeti, amely szerint a Bizottság indokolatlan lelkesedéssel kívánta felhasználni az első látásra levont következtetéseit alátámasztó bizonyítékokat, úgy tűnik, hogy a Sigma az ügycsoport „lelkesedésének” és elfogultságának bizonyítékaként csupán azt támadja, hogy a kifogásközlés és a kiegészítő kifogásközlés (véleménye szerint) helytelen bizonyítékokat használt fel. A kifogásközlés lényege azonban az, hogy lehetőséget biztosítson a Feleknek arra, hogy észrevételeket tegyenek a Bizottság ügyével kapcsolatban, ideértve annak bizonyítékfelhasználását is. Az az állítás, miszerint a Bizottság helytelenül használta fel a bizonyítékokat, önmagában nem minősülhet az elfogultság bizonyítékának. Még ha feltételezzük is, hogy a Sigma helyesen állítja, hogy a Bizottság bizonyos bizonyítékokat tévesen értelmezett, ez önmagában nem bizonyítja a részrehajlást, hanem – legrosszabb esetben – a dokumentum nem megfelelő értelmezéséről árulkodhat (33).

29.

A Sigma fenti 21(e). pontban ismertetett „kettős elvárással” kapcsolatos érve szintén nem meggyőző, mivel az M.8181. sz. ügyben szóban forgó kérdés az, hogy a Sigma szándékosan vagy gondatlanságból nyújtott-e téves és/vagy félrevezető információkat a Bizottságnak. Az, hogy az ügycsoport megállapíthatta volna-e az „iCap” jelenlétét a kizárt eszközök jegyzékében nem releváns a jogsértés megállapítása szempontjából, és a Sigma nem fejti ki, hogy miért vezetne ez elfogultsághoz a vizsgálat során. Ezenkívül a Sigma nem fejti ki, hogy a jelen ügyben a Bizottság által a feladatai ellátása során tanúsított gondossági szintet miért kellene a Sigma helyzetéhez igazítani a jelen ügy alapjául szolgáló körülmények között, amikor a Sigma és a Bizottság közötti információs aszimmetria különösen hangsúlyos volt (34).

30.

Mindenesetre, még ha el is fogadnánk, hogy a Sigma szubjektív elfogultságot igazolt az ügycsoport egy vagy több tagja részéről, ez nem elegendő annak bizonyításához, hogy a Bizottság intézményként szubjektíven elfogult volt, amint azt a Sigma sugallni látszik (35).

VI.2.3.   Az objektív pártatlansággal kapcsolatos megfontolások

31.

A Bíróság ismételten megállapította, hogy azon tény, hogy a Bizottság mint közigazgatási szerv egyszerre lát el vizsgálati feladatokat és szankció kiszabására irányuló feladatokat, nem jelenti a pártatlanság követelményének megsértését, mivel határozatai az uniós bíróságok felülvizsgálatának tárgyát képezhetik (36). A jelen ügy lényege az, hogy a jelen eljárás tényállása valamelyest különbözik-e más versenyjogi ügyektől, amelyekben a Bizottság egyaránt vizsgálóként és döntéshozóként is jár el, vagy teljesül-e a „megfelelő biztosítékokat kell nyújtania az összes jogszerű kétely kizárására” követelmény (37).

32.

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy bár az ügycsoport kétségtelenül fontos szerepet tölt be a vizsgálati eljárásban, nem dönt az ügy kimeneteléről: ezt a feladatot a biztosi testület látja el (38). Ezenkívül az ilyen fajta elfogultságra vonatkozó állítás figyelmen kívül hagyja a fékek és ellensúlyok a Bizottság belső döntéshozatali eljárásaiba beépített rendszerét. Bármely határozat elfogadása számos szereplő bevonását teszi szükségessé (39). A Sigma érvelése, amely szerint a számos szereplő részvétele a döntéshozatali eljárásban nem volt „megfelelő biztosíték”, mert „egyikük sem végezte el a tények és dokumentumok részletes felülvizsgálatát annak érdekében, hogy független, tájékozott véleményt alkossanak az ügyben”, ebben az esetben nem hiteles. E szereplők bevonása fontos szerepet játszott a Bizottság ügye körének szűkítésében, mivel a kiegészítő kifogásközlés (a kifogásközléssel ellentétben) nem emelt kifogást a Merck ellen, és lehetőséget biztosított a Sigma számára, hogy a második szóbeli meghallgatás során előterjessze érveit. A Sigma maga is elismerte a szóbeli meghallgatás hatékonyságát a második szóbeli meghallgatáson tett észrevételek során (40), ami azt jelzi, hogy a Sigma véleménye szerint a szóbeli meghallgatás hatékony fórumot biztosít a Feleknek ahhoz, hogy ügyüket az ügycsoportnál szélesebb közönséggel ismertessék, ami az ügy körének szűkítéséhez vagy akár teljes körű ejtéséhez vezethet.

33.

A Spanyolország kontra Tanács ügyben hozott ítélet és az August Wolff-ügyben hozott ítélet (amelyre a Sigma a második szóbeli meghallgatáson és/vagy a kiegészítő kifogásközlésre adott válaszban hivatkozott) sem támasztja alá a Sigma érveit. A Spanyolország kontra Tanács ügyben Spanyolország megtámadta a Tanács azon határozatát, amellyel az utóbbi a Bizottság vizsgálatát és ajánlását követően a hiányadatok megtévesztő bemutatása miatt bírságot szabott ki Spanyolországra. Spanyolország azzal érvelt, hogy a Bizottság megsértette az objektív pártatlanság követelményét azáltal, hogy a szóban forgó vizsgálat lefolytatását nagyrészt ugyanarra a csoportra bízta, amely részt vett a Spanyolország által a vonatkozó eljárás megkezdése előtt szolgáltatott bizonyos adatok (köztük a hiányadatok) minőségének ellenőrzésére irányuló előzetes rutinlátogatásokban és értékelésekben. Spanyolország objektív pártatlanság megsértésére vonatkozó érveinek elutasításakor a Bíróság először is megállapította, hogy a Bizottság bírság kiszabására vonatkozó ajánlásához vezető vizsgálat, valamint a látogatások és a hiány- és más adatok minőségének vizsgálata és értékelése külön jogi keretbe tartozik, és eltérő célokat követ (41). Következésképpen az előzetes látogatások és az adatok minőségének értékelése önmagában nem vetíti előre azt az álláspontot, amelyet a Bizottság az ugyanezen adatokra vonatkozó valótlan adatszolgáltatások fennállása kapcsán elfoglalhat (42). Másodszor a Bíróság megállapította, hogy a vonatkozó rendeletek nem biztosítanak a Bizottság adott szervezeti egysége részére (43) hatáskört vizsgálati eljárás megindításáról való határozathozatalra, nem határoznak meg kötelezettséget a vizsgálat lefolytatására, és nem adnak lehetőséget arra, hogy a Tanács részére az említett vizsgálat lezárultával szükségesnek tartott ajánlásokat tegyen. Ezzel a hatáskörrel a Bizottságot mint testületként eljáró intézményt ruházták fel. Következésképpen a Bíróság megállapította, hogy úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság alkalmazottainak az említett vizsgálati eljárásban biztosított szerep nem tűnik „döntő jelentőségűnek” sem ezen eljárás lefolyása, sem annak eredménye szempontjából (44).

34.

Az August Wolff-ügyben a Bíróság a Spanyolország kontra Tanács ügyben hozott ítéletben alkalmazotthoz hasonló megfontolásokat alkalmazva arra a következtetésre jutott, hogy az objektív pártatlanság követelménye nem teljesült a megtámadott eljárásban. Az August Wolff-ügyben az illetékes német hatóság (a továbbiakban: BfArM) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek bizottsága (a továbbiakban: bizottság) elé utalta egy bizonyos gyógyszer forgalombahozatali engedélyének elutasítását. Az objektív pártatlanság megsértésének kérdése azért merült fel, mert a bizottság kinevezett egy német főelőadót véleményének előkészítésére, noha ez az előadó egyben a BfArM alkalmazásában is állt. A bizottság elé terjesztés időpontjában a BfArM peres eljárást folytatott a fellebbezőkkel a szóban forgó gyógyszer forgalombahozatali engedélye meghosszabbításának megtagadásával kapcsolatban. A Bíróság a következő tényezőket tekintette relevánsnak az objektív pártatlanságra vonatkozó elemzése szempontjából: a BfArM előtti eljárás és a bizottság előtti eljárás tárgya lényegében azonos volt (45) és azok továbbá azonos jellegűek voltak; a bizottsági előadói feladat gyakorlása a bizottság által kialakítandó vélemény előkészítésére vonatkozó fontos szerep vállalásával jár és az előadó a véleményalkotási eljárás keretében saját hatáskörrel rendelkezik; és hogy csak kivételes körülmények között lenne indokolt, hogy az Európai Bizottság ne kövesse a bizottsági véleményt (46). A Bíróság szerint a kívülálló megfigyelők joggal vélhetnék úgy, hogy a BfArM akkor, amikor az ügyet a CHMP elé utalta, továbbra is azon érdekeket követte, amelyek nemzeti szinten az ő érdekei voltak, és a BfArM alkalmazásában álló és a CHMP előtti eljárásban eljáró személyek magatartása részrehajló lehet (47).

35.

A Bíróság által a fent említett ügyekben végzett elemzés alapján nem állapítható meg, hogy a jelen eljárásban megsértették volna az objektív pártatlanságot. Mind a Spanyolország kontra Tanács ügyben, mind az August Wolff-ügyben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az összeférhetetlenségre vonatkozó állítás alapjául szolgáló két eljárás közös célja az értékelés során kulcsfontosságú szempont. Az August Wolff-ügyben a német és az európai eljárás egyaránt a szóban forgó gyógyszer forgalombahozatali engedélyének megadására irányult. Következésképpen a német előadó elkerülhetetlenül összeférhetetlenséggel szembesült az európai folyamat során, mivel nem lehetett pártatlannak tekinteni, ha a munkáltatója nemcsak, hogy már elutasította a szóban forgó forgalombahozatali engedélyt, hanem peres eljárásban állt a fellebbezőkkel e kérdésben. Másrészt a Spanyolország kontra Tanács ügyben a Bíróság megállapította, hogy az egyes hiányadatokkal kapcsolatban tett valótlan adatszolgáltatásokkal kapcsolatos bizottsági vizsgálat és az ugyanazon adatok minőségének előzetes rutinértékelése eltérő célokat szolgált, és ezért megállapította, hogy az előzetes értékelési munka nem befolyásolja azt az álláspontot, amelyet a Bizottság a valótlan adatszolgáltatásra vonatkozó későbbi vizsgálattal kapcsolatban kialakíthat.

36.

A fenti megfontolásokat a jelen eljárásra alkalmazva úgy tűnik, hogy az M.7435. sz. ügyben és az M.8181. sz. ügyben folytatott vizsgálat tárgya és jellege eltérő. Az M.7435. sz. ügyben folytatott vizsgálat célja valójában az volt, hogy az összefonódás engedélyezéséről az összefonódás-ellenőrzési rendelet 8. cikkének (1)–(3) bekezdése alapján határozat szülessen. Másrészt az M.8181. sz. ügyben folytatott vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a Merck és/vagy a Sigma (gondatlanságból vagy szándékosan) az összefonódás-ellenőrzési rendelet 14. cikkének (1) bekezdése alapján az összefonódás-felülvizsgálat keretében helytelen és/vagy félrevezető információkat szolgáltatott-e a Bizottságnak. Nem világos, hogy az M.7435. sz. ügyben az ügycsoport által végzett felülvizsgálat hogyan akadályozná meg az M.8181. sz. ügyben a pártatlan eljárást.

37.

Ezenkívül a Bíróság az August Wolff-ítéletben rámutatott arra, hogy az előadó különös jelentőséggel bír az adott ügy döntéshozatali folyamatában, és megállapította, hogy az előadók „a vélemény előkészítésére vonatkozó fontos szerep”-et töltenek be és „saját hatáskörrel rendelkeznek”. Hasonlóképpen a Spanyolország kontra Tanács ügyben a Bíróság megvizsgálta, hogy a pártatlanság hiányával vádolt személyek szerepe „döntő jelentőségű” volt-e az eljárás lefolyása vagy annak eredménye szempontjából. A jelen eljárásban az ügycsoport, bár fontos szerepet tölt be a vizsgálattal kapcsolatban, nem felelős a döntéshozatali szerepért. A Sigma azon állításával ellentétben, amely szerint „az M.8181. sz. ügyben folytatott vizsgálatot kezdettől fogva az ügycsoport irányította,” (48), a tény az, hogy az ügycsoporton kívüli szereplők döntő jelentőségű szerepet játszottak az ügy átformálásában és a lehetséges jogsértés körének csökkentésében a kifogásközlésben leírtakhoz képest. Természetesen nem olyan helyzetről van szó, amelyben az ügycsoport álláspontját a Bizottság csak „kivételesen” nem követné, amint az az August Wolff-ügyben történt.

38.

A fenti megfontolásokra tekintettel a Sigma pártatlanság hiányára vonatkozó érvei nem meggyőzőek.

VII.   ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK

39.

A határozattervezetet a 2011/695/EU határozat 16. cikkének (1) bekezdése alapján csak olyan kifogásokat érint, amelyekre vonatkozóan a Sigmának lehetősége nyílt álláspontja ismertetésére.

40.

Összességében megállapítható, hogy ebben az eljárásban a Felek hatékonyan tudták eljárási jogaikat gyakorolni.

---

(1)  A meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban meglévő feladatáról és megbízatásáról szóló, 2011. október 13-i 2011/695/EU európai bizottsági elnöki határozat (HL L 275., 2011.10.20., 29. o.) (a továbbiakban: 2011/695/EU határozat) 16. és 17. cikke alapján.

(2)  A Tanács 139/2004/EK rendelete (2004. január 20.) a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről (HL L 24., 2004.1.29., 1. o.).

(3)  Ez a jelentés a Sigmát és a Mercket együttesen „Felekként” említi.

(4)  A Bizottság 802/2004/EK rendelete (2004. április 21.) a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról (HL L 133., 2004.4.30., 1. o.).

(5)  C(2016) 6772 (final) (Merck), C(2016) 6771 final (Sigma).

(6)  C(2016) 8202 (final) (Merck), C(2016) 8210 (final) (Sigma).

(7)  A Merck eredetileg azt kérte a meghallgatási tisztviselőtől, hogy vizsgálja meg a Merck 9 635 dokumentumra vonatkozó ügyvédi titoktartási kötelezettséggel kapcsolatos kérelmeit, de ezt a dokumentumszámot később 7 980 dokumentumra csökkentették, miután a meghallgatási tisztviselő megtette első észrevételeit az ügyvédi titoktartási kötelezettség uniós jog szerinti hatályával kapcsolatban.

(8)  A jegyzőkönyv értelmében a Bizottság dönthet úgy, hogy eljárást indít a Merck egyes dokumentumokra vonatkozó, ügyvédi titoktartási kötelezettségre irányuló kérelmeinek elutasítása érdekében, amennyiben a Merck fenntartja kérelmeit olyan dokumentumokkal kapcsolatban, amelyekre a Bizottság véleménye szerint nem terjedne ki az ügyvédi titoktartási kötelezettség. A 2011/695/EU határozat nem ruházza fel a meghallgatási tisztviselőt az ügyvédi titoktartási kötelezettségre vonatkozó kérelmekkel kapcsolatos döntéshozatali hatáskörrel, hanem csupán arra, hogy indokolással ellátott ajánlást fogalmazzon meg a Bizottság illetékes tagja részére, anélkül, hogy felfedné a dokumentum esetlegesen titoktartási kötelezettség alá tartozó tartalmát. Tekintettel a Versenypolitikai Főigazgatóság és a Merck közötti megállapodásra, a meghallgatási tisztviselő részéről ilyen ajánlás megfogalmazására nem volt szükség.

(9)  A jelenlegi koronavírus-világjárvány miatt a második szóbeli meghallgatásra távolról, biztonságos titkosított videokonferencia, valamint jelszóval védett (interneten közvetített) virtuális hallgatóterem segítségével került sor olyan személyek számára, akiknek a második szóbeli meghallgatáson nem kellett felszólalniuk.

(10)  A kifogásközlésre adott válasz, 147., 148. és 322. bekezdés.

(11)  A kiegészítő kifogásközlésre adott válasz, 284–294. bekezdés.

(12)  A kiegészítő kifogásközlésre adott válasz, 286. bekezdés.

(13)  A kiegészítő kifogásközlésre adott válasz 5.1. szakaszában és a második szóbeli meghallgatás alatt a Sigma a Ziegler kontra Bizottság, C-439/11 P, EU:C:2011:815 ítélet (a továbbiakban: Ziegler-ügy) 155. pontjára; a Spanyolország kontra az Európai Unió Tanácsa, C-521/15, EU:C:2017:982 ítélet (a továbbiakban: Spanyolország kontra Tanács), 91. pontjára; a 1993. február 26-i ítélet Padovani kontra Olaszország, 13396/87, 25. pontjára; a 2014. március 4-i ítélet, Grande Stevens és társai kontra Olaszország, 18640/10, 137. pontjára és a 2012. július 24-i ítélet, Toziczka kontra Lengyelország, 29995/08, 36. pontjára hivatkozik. A második szóbeli meghallgatáson a Sigma a közelmúltban az August Wolff és Remedia kontra Bizottság, C-680/16 P, EU:C:2019:257 ítéletre is hivatkozott (a továbbiakban: August Wolff-ügy). A kiegészítő kifogásközlésre adott válasz 282. bekezdésében és a második szóbeli meghallgatáson a Sigma Anglia és Wales, illetve az Egyesült Királyság bíróságainak több ítéletére is hivatkozott, de nem fejtette ki, hogy ezek miért relevánsak az uniós jog értelmezése szempontjából.

(14)  A kifogásközlés, 351. lábjegyzet.

(15)  A kiegészítő kifogásközlésre adott válasz, 290. bekezdés.

(16)  Amint azt a kiegészítő kifogásközlésre adott válasz is elismeri, ezt az utalást törölték a kiegészítő kifogásközlésből.

(17)  A Bizottság 2017. július 6-i sajtóközleménye: „Commission alleges Merck and Sigma-Aldrich, General Electric, and Canon breached EU merger procedural rules”, (A Bizottság állítása szerint a Merck és a Sigma-Aldrich, a General Electric és a Canon megsértette az uniós összefonódás-ellenőrzési eljárási szabályokat) IP/17/1924 (a továbbiakban: sajtóközlemény).

(18)  A kiegészítő kifogásközlésre adott válasz, 292. bekezdés a) pont.

(19)  Például a kiegészítő kifogásközlésre adott válasz 292. bekezdésének e) pontjában a Sigma azt állítja, hogy „2016 tavaszán az ügycsoport kezdetben elfogadta a Honeywell azon elképzelését, hogy az iCap kulcsfontosságú projekt, amely a 2017. július 6-i kifogásközlés szakaszában beárnyékolta az ügyet, és jelenleg is beárnyékolja azt. […].”

(20)  A kiegészítő kifogásközlésre adott válasz, 292. bekezdés c) pont.

(21)  A kizárt eszközök jegyzéke számos olyan eszközt sorolt fel, amelyeket ki kívántak zárni a Honeywell részére értékesített üzletág köréből. Az iCap-re vonatkozó szabadalmat a kizárt eszközök jegyzéke tartalmazta.

(22)  A kiegészítő kifogásközlésre adott válasz, 292. bekezdés d) pont.

(23)  A kiegészítő kifogásközlésre adott válasz, 293. bekezdés.

(24)  M.8436 sz. ügy – General Electric Company / LM Wind Power Holding (14. cikk (1) bekezdés).

(25)  A meghallgatási tisztviselő zárójelentése – General Electric Company/LM Wind Power Holding (14. cikk), 2020/C 24/05, (HL C 24., 2020.1.24., 7. o.) (a továbbiakban: GE/LM Wind-zárójelentés).

(26)  A kiegészítő kifogásközlésre adott válasz, 295–302. bekezdés.

(27)  GE/LM Wind-zárójelentés, 17. pont.

(28)  Lásd: Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság, C-100/80–103/80. sz. egyesített ügyek, EU:C:1983:158, 7. pont.

(29)  Lásd: Otis kontra Bizottság, C-199/11, EU:C:2012:684, 56–64. pont és Chalkor kontra Bizottság, C-386/10 P, EU:C:2011:815, 67. pont.

(30)  Lásd: Ziegler-ügy, 159. pont.

(31)  Lásd: Ziegler-ügy, 155. pont; Gorostiaga Atxalandabaso kontra Parlament, C-308/07 P, EU:C:2009:103, 46. pont; Kokott főtanácsnok véleménye a Spanyolország kontra Tanács ügyben, C-521/15, EU:C:2017:420, 97–115. pont.

(32)  A sajtóközlemény nevezetesen megállapította, hogy „A Bizottság tájékoztatta a Merck KGaA német vállalatot és a Sigma-Aldrichet előzetes következtetéséről , amely szerint a vállalatok a Sigma-Aldrich Merck általi felvásárlásával összefüggésben helytelen vagy megtévesztő információkat szolgáltattak. […]A Bizottság előzetes következtetése az, hogy a Merck és a Sigma-Aldrich elmulasztott közölni a Bizottsággal fontos információkat egy olyan innovációs projektről, amely a Bizottság elemzésének középpontjában álló, bizonyos laboratóriumi vegyi anyagok szempontjából releváns.” (utólagos kiemelés).

(33)  Lásd értelemszerűen JCB Service kontra Bizottság ítélet, T-67/01, EU:T:2004:3, 55. pont.

(34)  A Sigma azon érve, miszerint a Bizottságnak észre kellett volna vennie, hogy az „iCap” szerepel a kizárt eszközök jegyzékében, semmi esetre sem függ össze azokkal a tényekkel, amelyek az összefonódás-ellenőrzési rendelet 14. cikkének (1) bekezdése értelmében jogsértéshez vezethetnek. Még ha a Bizottság észre is vette volna, hogy az iCap említésre került a kizárt eszközök jegyzékében, ez nem lett volna hatással arra, hogy a Sigma gondatlanságból vagy szándékosan szolgáltatott-e helytelen és/vagy félrevezető információkat az összefonódás-felülvizsgálat során.

(35)  Lásd értelemszerűen ABB Asea Brown Boveri kontra Bizottság, T-31/99, EU:T:2002:77, 104. pont.

(36)  Lásd Bolloré kontra Bizottság, T-372/10, EU:T:2012:325, 66. pont és Enso Española kontra Bizottság, T-348/94, EU:T:1998:102, 56–64. pont.

(37)  Lásd Ziegler-ügy, 155. pont.

(38)  Lásd értelemszerűen Chronopost SA kontra Bizottság, C-341/06, EU:C:2007:20, 54. pont.

(39)  Az érintett (az üggyel foglalkozó ügycsoporttól eltérő) szereplők közé tartozik a versenypolitikáért felelős biztos, akinek munkáját kabinetjük tagjai segítik; a Versenypolitikai Főigazgatóság felső vezetése, beleértve a Versenypolitikai Főigazgatóság főigazgatóját; a Versenypolitikai Főigazgatóság érintett horizontális koordinációs egysége; a vezető közgazdászok munkacsoportja (adott esetben); a Jogi Szolgálat; a „kapcsolódó szolgálatok” a Bizottságnál, a meghallgatási tisztviselő és az összefonódásokkal foglalkozó tanácsadó bizottság. Ezenkívül a rendszer a Bizottságon belüli „szakértői értékelés” lehetőségét is előirányozza, amelyre a jelen eljárásban sor került.

(40)  Nevezetesen a szóbeli meghallgatáson a Sigma egyik jogi képviselője kijelentette, hogy „a szóbeli meghallgatások igenis működnek” (utólagos kiemelés), és hogy a jelenlegi eljárás „tökéletesen szemlélteti e meghallgatások értékét”.

(41)  Konkrétabban, az előzetes látogatások az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv alkalmazásáról szóló, 2009. május 25-i 479/2009/EK rendelet (HL L 145., 2009.6.10., 1. o.) 8. cikkének (1) bekezdésén alapultak, és céljuk az volt, hogy lehetővé tegyék a Bizottság illetékes szervezeti egysége (az Eurostat) számára a tagállamok által évente kétszer jelentett adósság- és hiányadatok minőségének értékelését. Ezzel ellentétben a vizsgálati eljárás ugyanazon rendelet 8. cikkének (3) bekezdésén alapult, és célja annak a Bizottság számára történő lehetővé tétele volt, hogy minden szükséges vizsgálatot elvégezzen az említett adatokkal kapcsolatos, szándékos vagy súlyosan gondatlan valótlan adatszolgáltatások fennállásának megállapítása érdekében, amennyiben úgy véli, hogy komoly jelek utalnak olyan tények fennállására, amelyek ilyen adatszolgáltatásnak minősülhetnek. Spanyolország kontra Tanács, 96–98. pont.

(42)  Lásd Spanyolország kontra Tanács, 100–101. pont.

(43)  Abban az ügyben az Eurostat részére.

(44)  Lásd Spanyolország kontra Tanács, 102–104. pont.

(45)  Nevezetesen a gyógyszerek minősége, biztonsága, valamint hatékonysága tárgyában való állásfoglalás forgalombahozatali engedély megadására vonatkozó határozat meghozatala céljából.

(46)  Lásd August Wolff, 31–35. pont.

(47)  Lásd August Wolff, 38–39. pont.

(48)  A kiegészítő kifogásközlésre adott válasz, 300. bekezdés.