1

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. mellékletének 9. cikke alapján benyújtott fellebbezésében a fellebbező, FV az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (második tanács) F‑40/15. sz., FV kontra Tanács ügyben 2016. június 28‑án hozott ítéletének (EU:F:2016:137, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítélettel a Közszolgálati Törvényszék elutasította a fellebbezőnek a 2013. január 1‑jétől 2013. december 31‑ig tartó időszakra vonatkozó értékelő jelentése megsemmisítése iránti keresetét.

2

2014. április 14‑én a fellebbező, FV az Európai Unió Tanácsának tisztviselője kézhez kapta a 2013. évi értékelő jelentés első értékelő által elkészített tervezetét. 2014. április 19‑én a fellebbező észrevételeket nyújtott be ezzel kapcsolatban, amelyekben vitatta az említett tervezet tartalmát, és a szöveg felülvizsgálatát kérte. 2014. május 20‑án az első értékelő válaszolt a fellebbező észrevételeire, és megerősítette az eredeti értékelését. A fellebbező azt kérte, hogy vizsgálják felül az értékelő jelentés tervezetét. Egy második értékelővel tartott 2014. június 10‑i meghallgatást követően a második értékelő június 26‑án továbbította a fellebbezőnek az első értékelést megerősítő határozatát. Az értékelésekért felelős bizottság véleményét követően, amelyhez a fellebbező kérésére fordultak, a második értékelő módosította az értékelő jelentés tervezetét, amelyről a felperes 2014. november 27‑én szerzett tudomást (a továbbiakban: vitatott értékelő jelentés).

3

Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke egy bírájának kinevezéséről szóló, 2009. június 9‑i 2009/474/EK tanácsi határozattal (HL 2009. L 156., 56. o.) I. Rofes i Pujol‑t a Közszolgálati Törvényszék bírájává nevezték ki a 2009. szeptember 1‑jétől 2015. augusztus 31‑ig tartó hatéves időszakra.

4

2013. december 3‑án nyilvános pályázati felhívást tettek közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában a Közszolgálati Törvényszék két bírájának a 2014. október 1‑je és 2020. szeptember 30. közötti hatéves időtartamra történő kinevezése érdekében (HL 2013. C 353., 11. o.). E felhívást azzal a céllal tették közzé, hogy a kinevezési eljárás 2014. szeptember 30‑ig, a Közszolgálati Törvényszék két bírája, S. Van Raepenbusch és H. Kreppel hivatali idejének lejártáig befejeződjön. Ezt követően az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. melléklete 3. cikkének a jelen jogvitára alkalmazandó változata (3) bekezdésében említett bizottság (a továbbiakban: kiválasztási eljárás) létrehozott egy listát, amely hat jelölt nevét tartalmazta (a továbbiakban: vitatott lista).

5

Mivel a Tanács nem nevezett ki bírát a S. Van Raepenbusch és H. Kreppel bírák által betöltött álláshelyekre, ez utóbbiak a megbízatásuk lejárta, vagyis 2014. szeptember 30. után tovább üléseztek az Európai Unió Bírósága alapokmánya 5. cikkének harmadik bekezdése alkalmazásával, amely szerint a bíró a hivatalát utódja hivatalba lépéséig tölti be. Ez a rendelkezés a Közszolgálati Törvényszék bíráira az említett alapokmány I. melléklete 5. cikkének a jelen jogvitára alkalmazandó változata első bekezdése alapján vonatkozott.

6

A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2015. március 9‑én benyújtott keresetlevelével a fellebbező a vitatott értékelő jelentés megsemmisítése iránt keresetet terjesztett elő, amelyet F‑40/15. számon vettek nyilvántartásba.

7

Az F‑40/15. sz. ügyet a Közszolgálati Törvényszék második tanácsának osztották ki, melynek tagjai H. Kreppel, I. Rofes i Pujol és K. Bradley bírák voltak.

8

Mivel nem tettek közzé nyilvános pályázati felhívást I. Rofes i Pujol hivatali idejének 2015. augusztus 31‑i lejártára tekintettel, e bíró a fenti 5. pontban hivatkozott rendelkezések alapján ezen időpontot követően is ülésezett.

9

Az első tárgyalásra 2015. október 8‑án került sor. Ebben az időpontban a Közszolgálati Törvényszék második tanácsának tagjai H. Kreppel, I. Rofes i Pujol és J. Svenningsen bírák voltak.

10

2015. december 8‑i határozatával a Tanács az Európai Unió tisztviselő személyzeti szabályzatának 42c. cikke értelmében a felperest a szolgálat érdekében nyugdíjazta. Az e határozattal szembeni panaszának elutasítását követően a felperes megsemmisítés iránti keresetet indított e határozattal szemben, amely a jelenleg folyamatban lévő, T‑750/16. sz., FV kontra Tanács ügy (HL 2017. C 6., 42. o.) tárgyát képezi.

11

A Tanács 2016. március 22‑án elfogadta az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke három bírójának kinevezéséről szóló (EU, Euratom) 2016/454 tanácsi határozatot (HL 2016. L 79., 30. o.), amellyel kinevezték S. Van Raepenbuscht 2014. október 1‑jei hatállyal, J. Sant’Annát és A. Kornezovot pedig 2016. április 1‑jei hatállyal. E határozat (1)–(6) preambulumbekezdésének szövege a következő:

12

J. Sant’Anna és A. Kornezov 2016. április 13‑án tett esküt.

13

2016. április 14‑i határozatával (HL 2016. C 146., 11. o.) a Közszolgálati Törvényszék K. Bradley‑t, J. Sant’Annát és A. Kornezovot a Közszolgálati Törvényszék második tanácsába osztotta be a 2016. április 14. és 2016. augusztus 31. közötti időszakra.

14

2016. április 19‑i levelével a Közszolgálati Törvényszék tájékoztatta a feleket, hogy a 2015. október 8‑i tárgyaláson (lásd a fenti 9. pontot) résztvevő ítélkező testület két tagjának, vagyis H. Kreppel és I. Rofes i Pujol távozása miatt a Közszolgálati Törvényszék a szóbeli szakasz újbóli megnyitása mellett döntött, és az új tárgyalás időpontját az eljárási szabályzata 27. cikke (3) bekezdésének második mondata alapján 2016. május 12‑re tűzte ki.

15

2016. április 29‑i levelében a Közszolgálati Törvényszék Hivatala tájékoztatta a feleket a tanács új összetételéről.

16

A második tárgyalásra 2016. május 12‑én került sor a Közszolgálati Törvényszék második tanácsa előtt, melynek tagjai K. Bradley, J. Sant’Anna és A. Kornezov bírák voltak.

17

A felperes első fokon azt kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék:

18

A Tanács első fokon azt kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék:

19

A megtámadott ítéletben a Közszolgálati Törvényszék első fokon elutasította a keresetet, és a fellebbezőt kötelezte a saját költségei, valamint a Tanács részéről felmerült költségek viselésére. A megtámadott ítélet 53–98. pontjában a Közszolgálati Törvényszék megvizsgálta és elutasította az első fokon felhozott, nyilvánvaló mérlegelési hiba elkövetésére és az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó első jogalapot. A megtámadott ítélet 99–121. pontjában a Közszolgálati Törvényszék megvizsgálta, és elutasította az első fokon felhozott, a gondoskodási kötelezettség megsértésére vonatkozó második jogalapot.

20

A Törvényszék Hivatalához 2016. szeptember 7‑én benyújtott beadványában a fellebbező előterjesztette a jelen fellebbezést.

21

2016. december 21‑én a Tanács előterjesztette a válaszbeadványt.

22

2017. január 20‑án a fellebbező válasz benyújtása iránti kérelmet terjesztett elő, amelynek a fellebbezési tanács elnöke helyt adott. A fellebbező 2017. március 27‑én benyújtotta a választ. 2017. május 10‑én a Tanács viszonválaszt terjesztett elő.

23

2017. november 15‑én az eljárási szabályzat 28. cikke alapján és a fellebbezési tanács javaslatára a Törvényszék a jelen ügyet kibővített ítélkező testület elé utalta.

24

A Törvényszék az eljárási szabályzatának 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében felhívta a Tanácsot, hogy nyújtsa be a jelöltek szóban forgó listáját. A Tanács e felhívásnak a megszabott határidőn belül eleget tett.

25

A Törvényszék (fellebbezési tanács) az eljárási szabályzat 207. cikkének (2) bekezdésének megfelelően az előadó bíró javaslata alapján és a felek arra irányuló kérelme hiányában, hogy tárgyalás keretében hallgassák meg őket, úgy ítélte meg, hogy az ügy körülményei kellően fel vannak tárva, ezért úgy határozott, hogy a fellebbezésről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz.

26

A fellebbező azt kéri, hogy a Törvényszék:

27

A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

28

Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező három jogalapra hivatkozik. Az első jogalap arra vonatkozik, hogy az ítélkező testületet szabálytalanul hozták létre. A második jogalap azon megfontolásokat érinti, amelyekre a Közszolgálati Törvényszék az első fokon felhozott, egyrészt nyilvánvaló értékelési hiba elkövetésére, másrészt az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó első jogalap elutasításakor támaszkodott. A harmadik jogalap azon megfontolásokat érinti, amelyekre a Közszolgálati Törvényszék az első fokon felhozott, a gondoskodási kötelezettség megsértésére vonatkozó második jogalap elutasításakor támaszkodott.

29

Az első jogalap keretében a fellebbező azt állítja, hogy szabálytalanul hozták létre azon ítélkező testületet, amely meghozta a megtámadott ítéletet. A Tanács nem volt jogosult arra, hogy I. Rofes i Pujol bíró helyére a szóban forgó jelöltek azon listájáról nevezzen ki bírát, amelyet a kiválasztási bizottság a 2013. december 3‑án közzétett nyilvános pályázati felhívást követően állított össze. E nyilvános pályázati felhívás kizárólag a S. Van Raepenbusch és H. Kreppel bírák által betöltött álláshelyekre vonatkozott, akiknek megbízatása 2014. szeptember 30‑án járt le, nem pedig az I. Rofes i Pujol által betöltött álláshelyre, akit a 2009. szeptember 1‑je és 2015. augusztus 31. közötti időszakra neveztek ki. Ez a lista nem volt általános tartaléklista. A Tanácsnak tiszteletben kellett volna tartania a nyilvános pályázati felhívással kialakított jogi kereteket. Az I. Rofes i Pujol által betöltött álláshelyre kinevezett bírót nyilvános pályázati felhívás közzététele nélkül nevezték ki, így kinevezése nem érvényes. Következésképpen I. Rofes i Pujol bírónak továbbra is üléseznie kellett volna, így a megtámadott ítéletet meghozó tanács összetétele szabálytalan volt. Másfelől a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 27. cikke (3) bekezdésének második mondatában előírt feltételek nem teljesültek. Ezzel kapcsolatban a fellebbező azt is állítja, hogy a 2016/454 határozat elfogadásával a Tanács nem módosíthatta az Európai Unió Bírósága alapokmányának I. mellékletében előírt, a Közszolgálati Törvényszék egy bírájának kinevezésére irányuló, a jelen jogvitára alkalmazandó eljárást. Ezen eljárást kizárólag az EUMSZ 281. cikk alapján lehet módosítani, amely az Európai Parlament és az Európai Unió Bírósága közreműködését írja elő.

30

A Tanács vitatja ezeket az érveket. Az ítélkező testületet szabályosan hozták létre. A 2016/454 határozat nem jogellenes. A fellebbező állításával ellentétben a Tanács jogosult volt a szóban forgó lista használatára. A Tanács nem köteles új nyilvános pályázati felhívást közzétenni, valahányszor egy álláshely megüresedik a Közszolgálati Törvényszéken. Mivel ez bevett gyakorlat más nemzetközi bíróságoknál, létre lehet hozni egy olyan tartaléklistát, amelyen valamely álláshely megüresedésekor felvehető pályázók neve szerepel. Így a Tanács újabb álláshirdetés közzététele nélkül vehette igénybe a jelöltek szóban forgó listáját egy bíró Közszolgálati Törvényszékre történő kinevezése érdekében. Mindaddig, amíg e listán elegendő számú pályázó neve szerepel, a Tanács dönt, hogy igénybe veszi e listát vagy újabb nyilvános pályázati felhívást tesz közzé. E tekintetben a Tanács mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Sem az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének felállításáról szóló 2004. november 2‑i 2004/752/EK, Euratom tanácsi határozat (HL 2004. L 333., 7. o.), sem a Tanács korábbi gyakorlata nem mond ennek ellent. A fellebbező állításával ellentétben a Tanács nem sértette meg és nem is módosította az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. mellékletének a jelen jogvitára alkalmazandó változatát.

31

Az első jogalap keretében a fellebbező lényegében azt állítja, hogy a megtámadott ítéletet olyan ítélkező testület hozta meg, amelyet szabálytalanul hoztak létre, mivel az e testületben ülésező egyik bíró kinevezési eljárása szabálytalan volt. Ezzel összefüggésben a fellebbező arra hivatkozik, hogy szabálytalan volt az I. Rofes i Pujol által betöltött álláshelyre kinevezett bíró kinevezési eljárása.

32

Ezen érvekre tekintettel először is meg kell vizsgálni, hogy azon bíró, akinek kinevezési eljárására a fellebbező érvei vonatkoznak (a továbbiakban: érintett bíró), az ítéletet meghozó tanácsban ülésezett‑e, másodszor pedig azt, hogy e bíró kinevezési eljárása szabálytalan volt‑e, és harmadszor, abban az esetben, ha szabálytalan volt, akkor e szabálytalanság milyen következményekkel jár az említett tanács összetételének szabályszerűségére.

33

Először is meg kell vizsgálni, hogy az érintett bíró a Közszolgálati Törvényszék második tanácsában ülésezett‑e, amely a megtámadott ítéletet meghozta.

34

Ezzel kapcsolatban elegendő emlékeztetni arra, hogy a megtámadott ítélet meghozatalakor a Közszolgálati Törvényszék második tanácsának tagjai K. Bradley, J. Sant’Anna és A. Kornezov bírák voltak (lásd a fenti 13. és 16. pontot).

35

Másodszor, rá kell mutatni, hogy K. Bradley bírót nem a 2016/454 határozattal nevezték ki a Közszolgálati Törvényszéke bírájává, így ő nem lehet az érintett bíró. Ezzel szemben A. Kornezov és J. Sant’Anna bírákat e határozattal nevezték ki a Közszolgálati Törvényszék bíróivá.

36

Harmadszor emlékeztetni kell arra, hogy a három pályázó, akiket a 2016/454 határozattal neveztek ki a Közszolgálati Törvényszék bírájává, H. Van Raepenbusch, J. Sant’Anna és A. Kornezov voltak. Ahogyan az a 2016/454 határozat (5) preambulumbekezdéséből kitűnik, H. Van Raepenbusch volt az első pályázó, akit a Tanács kinevezett, és akit újabb megbízatással megerősített hivatalában a korábbi megbízatása idejének lejártát követő nappal, azaz 2014. október 1‑jei hatállyal. Következésképpen nem H. Van Raepenbusch volt az, akit az I. Rofes i Pujol által betöltött álláshelyre kineveztek, tehát nem ő az érintett bíró.

37

Negyedszer, meg kell jegyezni, hogy a 2016/454 határozattal a Közszolgálati Törvényszék bírájává kinevezett másik két pályázó J. Sant’Anna és A. Kornezov voltak, akik közül az egyik az érintett bíró. Márpedig mind a két bíró a Közszolgálati Törvényszék második tanácsában ülésezett, amely meghozta a megtámadott ítéletet.

38

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az érintett bíró a Közszolgálati Törvényszék második tanácsában ülésezett, amely meghozta a megtámadott ítéletet.

39

Másodsorban a fellebbező annak bizonyítására irányuló érveit kell megvizsgálni, hogy az érintett bíró kinevezési eljárása szabálytalan volt.

40

Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 257. cikk negyedik bekezdése értelmében a különös hatáskörű törvényszékek tagjait olyan személyek közül választják ki, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik rendelkeznek a bírói tisztségbe történő kinevezéshez szükséges alkalmassággal. A különös hatáskörű törvényszékek tagjait a Tanács nevezi ki egyhangú határozattal.

41

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. mellékletének a jelen jogvitára alkalmazandó változata 2. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerint a megüresedő bírói tisztséget egy új bíró hatéves időtartamra történő kinevezésével kell betölteni.

42

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. mellékletének a jelen jogvitára alkalmazandó változata 3. cikke (1) bekezdésének első mondata értelmében a bírákat az EUMSZ 257. cikke negyedik bekezdésével összhangban, és az e cikkel létrehozott bizottsággal folytatott konzultációt követően a Tanács nevezi ki. E melléklet 3. cikke (1) bekezdésének második mondata értelmében a bírák kinevezése során a Tanács ügyel a Közszolgálati Törvényszék kiegyensúlyozott összetételére, mind a tagállamok állampolgárainak a lehető legszélesebb földrajzi területen alapuló kiválasztását, mind pedig a nemzeti jogrendszerek képviseletét illetően.

43

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. mellékletének a jelen jogvitára alkalmazandó változata 3. cikke (2) bekezdésének első mondatából kitűnik, hogy minden uniós polgársággal rendelkező és az EUMSZ 257. cikk negyedik bekezdésében meghatározott feltételeket teljesítő személynek lehetősége van pályázat benyújtására. E melléklet 3. cikke (2) bekezdésének második mondata értelmében a Tanács a Bíróság elnökének javaslatára, minősített többséggel eljárva határoz a bizottság tagjainak kinevezéséről és a bizottság működésére vonatkozó szabályokról.

44

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. mellékletének a jelen jogvitára alkalmazandó változata 3. cikke (4) bekezdésének első mondata szerint a bizottság véleményt nyilvánít arról, hogy a pályázók megfelelnek‑e a Közszolgálati Törvényszék bírói tisztségének betöltéséhez szükséges követelményeknek, és ezen véleményéhez csatolja a legmagasabb szintű tapasztalattal rendelkező pályázók listáját. E melléklet 3. cikke (4) bekezdésének harmadik mondata szerint e listának legalább kétszer annyi jelöltet kell tartalmaznia, mint ahány bírát a Tanács kinevez.

45

E rendelkezések fényében kell megvizsgálni a felperes azon érvét, amely szerint az érintett bíró kinevezési eljárása szabálytalan volt, mivel a Tanács az I. Rofes i Pujol által betöltött álláshelyre e bírót a pályázók szóban forgó listájáról nevezte ki, noha e listát nem abból a célból hozták létre, hogy ezen álláshelyre nevezzenek ki róla bírót.

46

E tekintetben elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, még ha valamely intézmény széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik is a pályázó kinevezését illetően, e széles mérlegelési jogkört valamennyi vonatkozó szabályozás – vagyis nemcsak az álláshirdetés, hanem a hatóság által az e jogkör gyakorlására vonatkozóan esetlegesen saját maga számára meghatározott eljárási szabályok – lehető legteljesebb tiszteletben tartásával kell gyakorolni. Így az álláshirdetés és a kinevezési eljárásra vonatkozó szabályok azon jogi keret részét képezik, amelyeket az intézménynek szigorúan be kell tartania széles mérlegelési jogkörének gyakorlása során (lásd ebben az értelemben: 2006. július 4‑iTzirani kontra Bizottság ítélet, T‑88/04, EU:T:2006:186, 78. pont; 2007. július 11‑iKonidaris kontra Bizottság ítélet, T‑93/03, EU:T:2007:209, 121. pont).

47

Ezt az elvet kell alkalmazni a Közszolgálati Törvényszék valamely bírájának kinevezésére vonatkozó eljárás keretében is, amikor a Tanács a nyilvános pályázati felhívás eredményeként létrehozott listáról nevez ki bírát.

48

Következésképpen a Tanácsnak nem csupán a fenti 40–44. pontban említett rendelkezések alkotta jogi keretet, hanem a 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívásból következő jogi keretet is tiszteletben kell tartania (lásd a fenti 4. pontot)

49

Márpedig, ahogyan az e nyilvános pályázati felhívásból kitűnik, e felhívást azzal a céllal tették közzé, hogy két bírát nevezzenek ki a S. Van Raepenbusch és H. Kreppel bírák által betöltött álláshelyekre, nem pedig azzal a céllal, hogy egy harmadik bírót nevezzenek ki az I. Rofes i Pujol által betöltött álláshelyre.

50

Ebből következően a 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívást követően elkészített listát kizárólag a S. Van Raepenbusch és H. Kreppel bírák megüresedett álláshelyeinek betöltésére lehetett használni.

51

Így azáltal, hogy e listát egy harmadik álláshely, I. Rofes i Pujol megüresedett álláshelyének betöltésére használta, a Tanács megsértette a 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívásban kialakított jogi keretet. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a 2016/454 határozat rendelkező része és annak (5) preambulumbekezdése szerint a Tanács a Közszolgálati Törvényszék bírájává először is S. Van Raepenbusch‑t, másodszor J. Sant’Annát, harmadszor A. Kornezovot nevezte ki. Márpedig annak ellenére, hogy a Tanács jogszerűen vehette igénybe e listát az első két kinevezéshez, a harmadik kinevezés esetében erre nem volt jogosult.

52

Másodsorban meg kell állapítani, hogy a pályázók szóban forgó listájának – melyet a kiválasztási bizottság S. Van Raepenbusch és H. Kreppel bírák álláshelyeire két bíró 2014. október 1‑jétől kezdődő hat évre történő kinevezése céljából hozott létre – az I. Rofes i Pujol megüresedett álláshelyének betöltésére való használata nem felelt meg a két bírónak a Közszolgálati Törvényszékre való kinevezésére vonatkozó, a fenti 40–44. pontban említett szabályoknak.

53

Ezzel kapcsolatban egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. melléklete 3. cikke (4) bekezdésének harmadik mondata szerint a listának legalább kétszer annyi jelöltet kell tartalmaznia, mint ahány bírát a Tanács kinevez. Ebből következik, hogy az e lista létrehozására irányuló nyilvános pályázati felhívásnak meg kell határoznia az üres álláshelyeket. Márpedig a 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívás a S. Van Raepenbusch és H. Kreppel bírák által betöltött álláshelyekre korlátozódott, az I. Rofes i Pujol által betöltött állásra nem.

54

Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. mellékletének a jelen jogvitára alkalmazandó változata 3. cikke (2) bekezdésének első mondata értelmében minden olyan személy pályázhatott, aki uniós polgár, akinek a függetlenségéhez nem férhet kétség, és aki rendelkezik a bírói tisztségbe történő kinevezéshez szükséges alkalmassággal. Másfelől emlékeztetni kell arra, hogy az említett melléklet 3. cikke (4) bekezdésének második mondata értelmében a kiválasztási bizottság által elkészített listán meg kell jelölni a legmagasabb szintű tapasztalattal rendelkező pályázókat. Ebből következik, hogy az e rendelkezések által elérni kívánt cél annak lehetővé tétele volt, hogy valamennyi alkalmas pályázó számára lehetővé tegye pályázata benyújtását, annak biztosítása érdekében, hogy a kiválasztási bizottság által elkészített listán szereplő jelöltek a legmagasabb szintű tapasztalattal rendelkezzenek.

55

Az e célkitűzés elérését nem teljes mértékben biztosító megközelítés tehát nem felel meg a bírák Közszolgálati Törvényszékre való kinevezésére vonatkozó szabályoknak.

56

Márpedig nem zárható ki, hogy a pályázók szóban forgó, a S. Van Raepenbusch és H. Kreppel bírák álláshelyeinek betöltése céljából létrehozott listájának használata nem jár a lehetséges pályázók egy részének kizárásával, vagyis azoknak a kizárásával, akik nem jelentkeztek az ezen álláshelyek betöltésére irányuló nyilvános pályázati felhívásra, azonban benyújtották volna pályázatukat az I. Rofes i Pujol által betöltött állásra. E potenciális pályázók tekintetében meg kell jegyezni egyfelől, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. mellékletének a jelen jogvitára alkalmazandó változata 3. cikke (1) bekezdésének második mondata értelmében a bírák kinevezése során a Tanács ügyel a Közszolgálati Törvényszék kiegyensúlyozott összetételére, mind a tagállamok állampolgárainak a lehető legszélesebb földrajzi területen alapuló kiválasztását, mind pedig a nemzeti jogrendszerek képviseletét illetően. Tekintettel a Tanács által a kiválasztás során alkalmazandó kritériumokra, nem zárható ki, hogy a földrajzi egyensúly tiszteletben tartására tekintettel bizonyos tagállamok jogászai, például a spanyol állampolgárok úgy döntöttek, hogy nem jelentkeznek a S. Van Raepenbusch és H. Kreppel bírák álláshelyeinek betöltésére irányuló nyilvános pályázati felhívásra, mivel a Közszolgálati Törvényszéknek már van spanyol tagja, nevezetesen I. Rofes i Pujol bíró. Másfelől nem zárható ki, hogy a potenciálisan alkalmas és releváns tapasztalattal rendelkező pályázók jogos indokkal nem nyújtották be pályázatukat a 2014. október 1‑jei kezdetű megbízatásra, de készen álltak volna arra, hogy pályázzanak a 2015. szeptember 1‑jén kezdődő megbízatásra.

57

Végül meg kell jegyezni, hogy a S. Van Raepenbusch és H. Kreppel bírák két álláshelyének betöltésére irányuló 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívás közzétételének időpontjában az I. Rofes i Pujol által betöltött álláshely esetleges pályázói nem láthatták előre, hogy a kiválasztási bizottság által elkészített listát később az I. Rofes i Pujol megüresedett álláshelyének betöltésére fogják használni.

58

A fenti megfontolásokra tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy az érintett bíró kinevezése nem csupán azért volt szabálytalan, mert a Tanács nem tartotta tiszteletben a 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívásban kialakított jogi keretet, hanem azért is, mert a Tanács megközelítése nem felelt meg valamely bírónak a Közszolgálati Törvényszékre való kinevezésére vonatkozó, a fenti 40–44. pontban említett szabályoknak.

59

A Tanács egyetlen érve sem alkalmas arra, hogy ezt a következtetést kétségbe vonja.

60

Elsősorban el kell utasítani a Tanács azon érvét, amely szerint teljesült az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. mellékletének a jelen jogvitára alkalmazandó változata 3. cikke (4) bekezdésének harmadik mondatában előírt azon feltétel, amely előírja, hogy a listának legalább kétszer annyi jelöltet kell tartalmaznia, mint ahány bírát a Tanács kinevez, ugyanis hat jelölt neve szerepelt e listán. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy nem ez az egyetlen teljesítendő feltétel a Közszolgálati Törvényszék valamely bírájának kinevezésére vonatkozó eljárás keretében.

61

Másodsorban, mivel a Tanács azt adja elő, hogy széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, elegendő emlékeztetni arra, hogy ez e jogkör nem teszi lehetővé sem a 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívásból következő jogi keret, sem valamely bírónak a Közszolgálati Törvényszékre való kinevezésére vonatkozó, a fenti 40–44. pontban említett szabályok túllépését.

62

Harmadsorban el kell utasítani a Tanács azon érvét, amely szerint őt nem köti a korábbi gyakorlata. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a fenti 33–58. pontban kifejtettek nem a Tanácsnak az érintett bíró kinevezésével kapcsolatos megközelítésének a korábbi gyakorlattal való összehasonlításán alapul, hanem azon megállapításon, hogy e megközelítés nem felelt meg az alkalmazandó jogi keretnek.

63

Negyedsorban, a Tanács annak bizonyítására irányuló érveket ad elő, hogy a releváns rendelkezések alapján jogosult volt tartaléklistát létrehozni, melyet felhasználhatott a Közszolgálati Törvényszéken megüresedő bírói álláshelyek betöltésére. E tekintetben elegendő rámutatni arra, hogy a jelen összefüggések között nem az a releváns kérdés, hogy a Tanács jogosult volt‑e létrehozni ilyen tartaléklistát, hanem inkább az, hogy jogosult volt‑e I. Rofes i Pujol megüresedett álláshelyét egy pályázóval úgy betölteni, hogy az ehhez használt listát nem e célból hozták létre. Következésképpen ezen érvet is el kell utasítani, anélkül hogy szükség volna választ adni arra a kérdésre, hogy a Tanács jogosult volt‑e létrehozni ilyen tartaléklistát.

64

Ennélfogva azt a következtetést kell levonni, hogy az érintett bíró kinevezési eljárása szabálytalan volt, és nem zárható ki, hogy abban az esetben, ha I. Rofes i Pujol álláshelyének betöltésére nyilvános pályázati felhívást tesznek közzé, olyan pályázók jelentkeztek volna, akik nem jelentkeztek a 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívásra, és ebben az esetben a kiválasztási bizottság általi kiválasztás eltérő lett volna. Ilyen körülmények között nem zárható ki, hogy a megállapított szabálytalanságok hatással lehettek az érintett bírónak I. Rofes i Pujol álláshelyére történő kinevezésére vonatkozó döntésre.

65

Harmadszor azt kell tehát megvizsgálni, hogy az érintett bíró kinevezési eljárása során elkövetett szabálytalanságok megkérdőjelezik‑e a Közszolgálati Törvényszék megtámadott ítéletet meghozó második tanácsa összetételének szabályszerűségét.

66

Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint amennyiben vitatják az elsőfokú ítéletet meghozó bíróság összetételének szabályszerűségét, és e vitatás nem nyilvánvalóan megalapozatlan, a fellebbviteli bíróság köteles ellenőrizni ezen összetétel szabályszerűségét. Ugyanis az ítélkező testület összetételének szabálytalanságára vonatkozó jogalap közrendi jellegű jogalap, amelyet hivatalból kell vizsgálni, még akkor is, ha e szabálytalanságra az elsőfokú eljárásban nem hivatkoztak (lásd ebben az értelemben: 2008. július 1‑jeiChronopost és La Poste kontra UFEX és társai ítélet, C‑341/06 P és C‑342/06 P, EU:C:2008:375, 44–50. pont).

67

Ahogyan az az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikke második bekezdésének első mondatából kitűnik, az ítélkező testület összetételére vonatkozó egyik követelmény az, hogy a bíróságoknak függetleneknek, pártatlanoknak és törvény által megelőzően létrehozottaknak kell lenniük.

68

E követelményből – melyet úgy kell értelmezni, hogy a bíróság összetételének és hatáskörének a törvény által előzetesen megállapítottnak kell lennie –, következik a törvényes bíróhoz való jog, melynek célja az igazságszolgáltatási jogkör a végrehajtói hatalomtól való függetlenségének biztosítása (lásd ebben az értelemben: 2012. december 13‑iStrack kontra Bizottság ítélet, T‑199/11 P, EU:T:2012:691, 22. pont).

69

Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az Alapjogi Charta 52. cikke (3) bekezdésének első mondata szerint amennyiben e Charta olyan jogokat tartalmaz, amelyek megfelelnek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én aláírt egyezményben (a továbbiakban: EJEE) biztosított jogoknak, azok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az említett egyezményben szerepelnek.

70

Arra is emlékeztetni kell, hogy az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése és az Alapjogi Charta 52. cikkének (7) bekezdése értelmében az Alapjogi Chartában szereplő jogok értelmezése során az uniós bíróság kellően figyelembe veszi a Charta értelmezésére vonatkozó iránymutatásként készült magyarázatokat (HL 2007. C 303., 17. o.). Az Alapjogi Charta 47. cikkének értelmezését illetően az említett magyarázatok pontosítják:

„Az uniós jogban a bírósághoz fordulás joga nem korlátozódik a polgári jogi jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos jogvitákra. Ez annak egyik következménye, hogy az Unió jogállamiságon alapuló közösség, ahogyan azt a Bíróság a 294/83. sz., »Les Verts« kontra Európai Parlament ügyben (1986. április 23‑i ítélet, EBHT 1986., 1339. o.) megállapította. Mindemellett azonban az EJEE által nyújtott biztosítékok minden – alkalmazási körükön kívül eső – tekintetben hasonló módon vonatkoznak az Unióra.”

71

Ebből az következik, hogy az Alapjogi Charta 47. cikk második bekezdése első mondatának értelmezését illetően figyelembe kell venni az EJEE 6. cikke (1) bekezdésének első mondatában biztosított garanciát, amely a törvényes bíróhoz való jogot is előírja.

72

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) ítélkezési gyakorlata szerint az EJEE 6. cikke első bekezdésének első mondatában előírt törvényes bíróhoz való jog a jogállamiság elvét tükrözi, amelyből az következik, hogy valamely igazságszolgáltatási szervet a jogalkotó szándékának megfelelően kell létrehozni (lásd ebben az értelemben: EJEB, 2009. október 27., Pandjikidzé és társai kontra Grúzia, CE:ECHR:2009:1027JUD 003032302, 103. pont; 2009. október 20., Gorguiladzé kontra Grúzia, CE:ECHR:2009:1020JUD 000431304, 67. pont).

73

Az EJEB szerint valamely bíróságot az igazságszolgáltatási szervek létrehozására és hatáskörére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek, valamint minden egyéb belső jogi rendelkezésnek megfelelően kell létrehozni, amelyek megsértése szabálytalanná teszi valamely bírónak vagy bíráknak az ügy elbírálásában való részvételét. Többek között a bírák megbízatására, összeférhetetlenségére és kizárására vonatkozó rendelkezésekről van szó (lásd ebben az értelemben: EJEB, 2009. október 27., Pandjikidzé és társai kontra Grúzia, CE:ECHR:2009:1027JUD 003032302, 104. pont; 2009. október 20., Gorguiladzé kontra Grúzia, CE:ECHR:2009:1020JUD 000431304, 68. pont).

74

Ahogyan az az EJEB ítélkezési gyakorlatából kitűnik, a törvényes bíróhoz való jog megköveteli a bírák kinevezésére vonatkozó eljárást szabályozó rendelkezések tiszteletben tartását (lásd ebben az értelemben: 2009. július 9., Ilatovskiy kontra Oroszország, CE:ECHR:2009:0709JUD 000694504, 40. és 41. pont).

75

Ugyanis nem csupán arra van szükség, hogy a bírák függetlenek és pártatlanok legyenek, hanem arra is, hogy a kinevezésükre vonatkozó eljárás e benyomást tükrözze. Ez az oka annak, hogy a bírói kinevezésre vonatkozó szabályokat szigorúan be kell tartani. Másként fennállna a jogalanyok és a nyilvánosság a bíróságok függetlenségébe és pártatlanságába vetett bizalma csökkenésének kockázata (lásd ebben az értelemben: az EFTA‑Bíróság 2017. február 14‑i, Pascal Nobile kontra DAS Rechtsschutz‑Versicherungs határozata, E‑21/16, 16. pont).

76

Ezen elvek fényében kell megvizsgálni, hogy az érintett bíró kinevezési eljárásának szabálytalanságai olyan jellegűek‑e, hogy kihatnak a Közszolgálati Törvényszék megtámadott ítéletet meghozó második tanácsa összetételének szabályszerűségére.

77

E tekintetben a 2016/454 határozat (1)–(6) preambulumbekezdéséből, amelyek a fenti 11. pontban szerepelnek, kitűnik, hogy a Tanács teljes mértékben tudatában volt annak, hogy a szóban forgó listát nem abból a célból hozták létre, hogy az I. Rofes i Pujol által betöltött álláshelyre nevezzenek ki róla bírót. A Tanács mégis erre használta fel e listát. Ebből tehát az következik, hogy a Tanács szándékosan megsértette a 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívásban kialakított jogi keretet, valamint a valamely bírónak a Közszolgálati Törvényszékre való kinevezésére vonatkozó szabályokat.

78

Ilyen körülmények között, tekintettel arra, hogy a jogalanyoknak és a nyilvánosságnak a bíróságok függetlenségébe és pártatlanságába vetett bizalma érdekében fontos tiszteletben tartani a bíróvá történő kinevezés szabályait, az érintett bírót nem lehet az Alapjogi Charta 47. cikke második bekezdésének első mondata értelmében vett törvényes bírónak tekinteni.

79

Következésképpen helyt kell adni az első jogalapnak, amely arra vonatkozik, hogy a Közszolgálati Törvényszéknek a megtámadott ítéletet meghozó második tanácsát nem szabályszerűen hozták létre.

80

A fenti megfontolásokra tekintettel a megtámadott ítéletet teljes egészében hatályon kívül kell helyezni, anélkül hogy szükséges lenne megvizsgálni a második és a harmadik jogalapot.

81

Az Európai Unió és alkalmazottai közötti jogviták elsőfokú elbírálásával kapcsolatos hatáskörnek a Törvényszékre történő átruházásáról szóló, 2016. július 6‑i (EU, Euratom) 2016/1192 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 200., 137. o.) 4. cikke értelmében, amennyiben a Törvényszék hatályon kívül helyezi a Közszolgálati Törvényszék valamely határozatát, ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy a per állása az érdemi döntést nem teszi lehetővé, a Törvényszék az ügyet a fellebbezést elbíráló tanácstól eltérő tanács elé utalja.

82

Márpedig a jelen ügyben az elsőfokú kereset nem teszi lehetővé a határozathozatalt. Ugyanis egyrészt a Törvényszék nem támaszkodhat a Közszolgálati Törvényszék olyan ítélkező testületének ténybeli megállapításaira, amelyet szabálytalanul hoztak létre, másrészt fellebbviteli bíróságként nem feladata, hogy maga értékelje a tényeket.

83

Következésképpen az ügyet a jelen fellebbezésről határozó tanácstól eltérő tanács elé kell utalni annak érdekében, hogy a Törvényszék első fokon határozzon a fellebbező által a Közszolgálati Törvényszék elé terjesztett keresetről.

84

Mivel az ügyet a Törvényszék visszautalja a Törvényszéknek egy másik tanácsa elé, a jelen fellebbezési eljárás költségeiről jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (fellebbezési tanács)

a következőképpen határozott: