5.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 164/18

1.1

Az Európai Unió vidéki térségeit hatalmas mértékű sokféleség jellemzi. A vidékfejlesztési politikának tükröznie és védenie kell ezt a sokféleséget, mely a vidéki területek társadalmi szerkezetét és a környezetet is érinti. Egy élő vidéki térség nemcsak a vidék lakosságának válik javára, hanem a társadalom egészének is.

1.2

Az EU-ban lassanként egy olyan vidékfejlesztési politika jön létre, mely több mint egyszerűen az agrárpolitika kiterjesztése. Az élelmiszertermelés mellett ugyanis a vidéki gazdaságnak a mezőgazdaság csökkenő gazdasági jelentőségét tekintve számos vidéki területen még további tevékenységeket is végeznie kell. Csak így őrizhető meg környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból az európai vidéki területek életképessége. Három célkitűzést kell teljesíteni: egyrészt a vidéki lakosság előtt a munkahelyek számának növelésével, az infrastruktúra kibővítésével és a foglalkoztatási lehetőségek nagyobb választékával hosszú távú jövőbeli perspektívákat kell nyitni, másrészt a mezőgazdasági termelésnek inkább a fogyasztóra kell összpontosítania, mint a termelőre, ahogyan az a múltban történt, harmadrészt pedig javítani kell az élelmiszerek minőségét és tökéletesíteni a természet, a táj, a környezet és víz védelmét.

1.3

Fontos a realista megközelítés. Ez azt jelenti, hogy tisztában vagyunk az európai mezőgazdaság területfenntartó szerepével, valamint azokkal a területi következményekkel, amelyeket e szerep megszűnése váltana ki abban az esetben, ha a mező- és erdőgazdasági tevékenységekre szigorúan gazdasági kritériumokat alkalmaznánk. A vidékfejlesztési politika ezért önmagában nem nyújthat megoldást az összes problémára, mellyel az EU-n belüli vidéki területeknek meg kell küzdeniük. Néhány ilyen területen a problematika túlnyúlik a rendelet hatáskörén, és különböző alapok együttes alkalmazására lesz szükség. A vidékfejlesztési politika és a regionális politika (2) – regionális szintű – összehangolása itt jelentős tényező. Az RB azonban további javaslatokat tart szükségesnek más uniós és nemzeti politikák kiértékeléséhez, hogy nagyobb komplementaritást lehessen elérni az uniós és a nemzeti vidékfejlesztési politikákkal. Ugyanígy az EAFRD-t is össze kell hasonlítani más politikákkal, hogy kölcsönösen hasznos célkitűzéseket lehessen biztosítani.

1.4

A salzburgi konferenciával (2003) a vidékfejlesztési politika új, erős impulzust kapott. A Régiók Bizottsága örvendetesnek tartja, hogy a salzburgi következtetések nagy részét felvették a rendeletbe. A politikának az Unió összes régiójában való alkalmazása, valamint a végrehajtás és finanszírozás egyszerűsítése fontos pozitív szempontok. Ezenfelül a Régiók Bizottsága támogatja a rendelet 6. cikkében meghatározott partneri együttműködést is. Rendkívül fontos, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat a vidékfejlesztési politika összes fázisába bevonják. Ez a legjobb lehetőség annak biztosítására, hogy az érintett régiókban véghezvigyék azokat az intézkedéseket, melyek mind a régión belül, mind a környező régiókkal nagyobb szociális és gazdasági összetartáshoz vezetnek.

1.5

E háttérből kiindulva a Régiók Bizottsága a rendelethez az alábbi megjegyzéseket teszi. A legfontosabb feladat egy igazi vidékfejlesztési politika megvalósítása.

2.1

A Régiók Bizottsága mindenképpen üdvözli, hogy az Európai Bizottság – a Szerződés 159. cikkének rendelkezéseivel összhangban – lényeges szerepet szán az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapnak (FEADER) az új „konvergencia” célkitűzésbe tartozó régiók esetében.

2.2

A Régiók Bizottság örvendetesnek tartja a vidékfejlesztési politikához kapcsolódó új jogi intézkedésekről szóló javaslatokat, ugyanakkor sajnálja, hogy ezt a politikát a rendelet bevezető szakaszában elsősorban a piac- és jövedelempolitika kiegészítésének és kísérőjének tekintik ahelyett, hogy annak önálló szerepet tulajdonítanának. Ezzel összefüggésben felmerül az a kérdés is, hogy egy törekvő vidékfejlesztési politikához elég költségvetési eszköz áll-e rendelkezésre.

2.3

A Régiók Bizottsága elismeri a vidékfejlesztés stratégiai megközelítésének hasznosságát. Fontos, hogy az erőforrások elaprózódására ne kerüljön sor. A bizottság egy európai stratégia további hasznában azonban kételkedik. A lisszaboni és göteborgi stratégia és a salzburgi konferencia következtetései közösségi szinten elegendő keretet képeznek. A tagállamok, a régiók és a helyhatóságok feladata megállapítani, mit jelent ez a keret a vidéki területek és a vidékfejlesztési politika számára. Csak így lehet megbirkózni az EU-szintű vidékfejlesztési politika jobb stratégiájú megközelítésének és nemzeti, regionális és helyi szinten a megfelelő rugalmasság fenntartásának ellentétes célkitűzéseiből eredő problémával.

2.4

A Régiók Bizottsága örömmel fogadja azt a javaslatot, hogy legyen kötelező a tagállamoknak konzultálniuk a regionális és helyi hatóságaikkal. Azonban a Régiók Bizottsága azt az időt, mely a tagállamok számára a nemzeti stratégiai tervek és a nemzeti vidékfejlesztési programok felállításához rendelkezésre áll, kritikusnak látja. Ezenkívül sajnálatosnak tartja, hogy a nemzeti stratégia tervezetét azelőtt kell előterjeszteni, hogy a vidékfejlesztési programot az Európai Bizottságnak be lehetne adni, mivel ez a kettő szorosan összefügg. A Régiók Bizottsága azt javasolja, hogy itt ugyanazt az eljárást alkalmazzák, mint a regionális politikánál, melynél a tagállamok a stratégiai keretet az operatív programmal együtt terjeszthetik elő (1. ajánlás).

2.5

Hosszabb távon egy egységes regionális alap bevezetését lehetne célul kitűzni, melynél a vidékfejlesztési és a regionális politikai alap közti különbség megszűnne, és régiónként a cél az lenne, hogy az egész régió lehetőségeivel és problémáival való foglalkozás során egy, a régió teljes területére kiterjedő összefüggő stratégiát vegyenek alapul.

2.6

A vidékfejlesztési politika egy vagy több vidéki terület fejlesztését célzó program alapján kerül kidolgozásra. Az érintett régió, illetve tagállam erősségeinek és gyengeségeinek elemzése alapján irányozza elő a vidékfejlesztési program a szükséges intézkedések megtételét. Lehetséges, hogy ez az intézkedés ellentétben áll a rendelet 16. cikkében szereplő rendelkezésekkel, amelyek az EU-nak az egyes kiemelt célkitűzésekkel kapcsolatos minimális pénzügyi hozzájárulását írják elő (az I. és III. tengely esetén 15 %, a II. tengelynél pedig 25 %). A Régiók Bizottsága is azon a véleményen van, hogy a vidékfejlesztési politikához szükséges kiadásokat kiegyensúlyozottan kell alakítani. Így nézve mindenekelőtt a harmadik kiemelt célkitűzéshez – a vidéki gazdaság diverzifikálásának elősegítéséhez – kellene meghatározni egy minimumértéket. A 2000–2006 közötti időszakra vonatkozó különböző vidékfejlesztési programok értékeléséből ugyanis az derül ki, hogy a vidékfejlesztési politikának éppen ez a részterülete fejlődött kevésbé. Mindenesetre az erősségek és gyengeségek fenti említett programmal kapcsolatban elvégzett elemzését is figyelembe kell venni az erőforrásoknak a különböző célkitűzések közötti felosztásakor. A Régiók Bizottsága ezért sürgeti annak a lehetőségnek a megteremtését, hogy a 16. cikkben megadott százalékoktól el lehessen térni, ha ezt a fent említett elemzések elegendő módon indokolják (3. ajánlás).

2.7

Az eszközök felosztása nem hátráltathatja azokat a projekteket sem, melyek egy kiemelt célkitűzésen túlmutatnak, de összességében a rendelet alkalmazási területén belül esnek. A 71. cikk 6. bekezdése alatti határozat miatt, hogy egy művelet csak egyetlen-egy súlyponti tengely keretében finanszírozható, azonban ez lehetetlennek tűnik, ezért a Régiók Bizottsága a cikknek e tekintetben történő módosítását ajánlja (19. ajánlás).

2.8

Részint feltűnik a rendelet részletessége, különösen a regionális politikához hozott rendeletekkel összehasonlítva. Bizonyos dolgok felelősségét jobb lenne átengedni a vidékfejlesztési program elkészítéséért felelős személyeknek. Ide tartozik az a rendelkezés, amely azt mondja ki, hogy csak a kis- és mikrovállalkozások jogosultak a feldolgozás és értékesítés ösztönzéséhez nyújtott támogatásokra; az 50. cikk rendelkezése, mely szerint a diverzifikáláshoz nyújtott támogatásra gazdánként csak egy gyerek jogosult; valamint az EU-támogatásokhoz az I. függelékben felsorolt maximális összegek.

2.9

A salzburgi következtetések szerint egy élő vidék nélkülözhetetlen a mezőgazdaság számára, mint ahogy a mezőgazdaság is nélkülözhetetlen egy élő vidékhez. Nagy jelentősége van annak, hogy a vidékfejlesztési programokban a fiatal gazdák vállalkozásainak beindítására elegendő figyelmet szenteljenek. Jelenleg nincs integrált politika a fiatal gazdák számára. Egy ilyen integrált politikára példa lehetne egy indulócsomag, melyben minden, ami egy gazdaság átvételével és egy új gazda vállalkozásának beindításával kapcsolatban összefügg, egy helyen van összegyűjtve.

2.10

A Régiók Bizottsága tudomásul veszi azt a javaslatot, hogy ne használják tovább a „hegyvidéki területeken kívül más, hátránnyal küzdő területek” kijelölésére vonatkozó társadalmi-gazdasági kritériumokat, és hogy a juttatások kiszámításának alapját hozzák összhangba a mezőgazdasági és környezeti kifizetésekével. Az Európai Bizottság javaslata mögött rejlő okok kézenfekvők; a Régiók Bizottsága azonban aggódik azok miatt a hatások miatt, amelyeket a kritériumoknak ez a módosítása az érintett területeken lévő mezőgazdasági vállalkozásokra gyakorolhat. Amennyiben a javasolt módosítások messze ható társadalmi-gazdasági következményeket vonnának maguk után, akkor ezeket más politika keretében végrehajtott intézkedésekkel kell enyhíteni. Mérlegelni kellene legalább egy átmeneti időszak szükségességét az azokon a területeken működő gazdák számára nyújtott támogatások fokozatos leépítéséhez, melyek a támogatásokhoz nemsokára már nem fognak számításba jönni.

2.11

A Régiók Bizottsága örvendetesnek tartja, hogy most a mezőgazdákon kívül más földbirtokosok számára is lehetővé válik a részvétel az agrár-környezetvédelmi intézkedésekben. Ezek a résztvevők képezhetik a hiányzó láncszemet a földgazdálkodásban, amikor a cél egy teljes földterület (nem csak a mezőgazdasági földek) lefedése. A Régiók Bizottsága ezért az agrár-környezetvédelmi intézkedésekhez kifejezetten más jutalmazási alapok lehetőségének felvételét javasolja, mivel a jelenlegi alap – mely a vállalt kötelezettségek következtében felmerülő pótlólagos költségekből és bevételveszteségekből áll – nem mindig alkalmazható. Ez lehetne például egy kártérítés a tényleges termelés és az azzal összefüggő haszon alapján (8. ajánlás).

2.12

Az agrár-környezetvédelmi intézkedésekben való részvétel iránti ösztönzést, vagyis a juttatások 20 %-os emelésének lehetőségét a rendelet már nem tartalmazza. Ez az effajta intézkedéseknek a vidéki területek gazdálkodásában érvényesülő hasznát és érdekét tekintve nem kívánatos, ezért a Régiók Bizottsága ennek az ösztönzésnek a visszaállítását javasolja (8. ajánlás).

2.13

Nagyon jelentős különbségek állnak fenn a fejlett és a kevésbé fejlett erdészeti ágazattal rendelkező országok között. Az Európai Bizottság javaslatai nem elég rugalmasak ahhoz, hogy a fejletlenebb erdészeti ágazattal bíró országokban ösztönözzék az erdőtelepítést. Ha ezeket a különbségeket nem vesszük figyelembe, ezekben az országokban veszélybe kerül a fejlődésben lévő erdészeti ágazat, és elvesznek a környezeti előnyök.

2.14

Évről évre sok gazda keres foglalkozást az agrárszektoron kívül. Ezáltal bizonyos régiókban az elnéptelenedés problémája súlyosbodhat. Figyelmet kell fordítani a gazdák átképzésére – munkahelyteremtéssel kombinálva – valamint a részidős foglalkoztatás lehetőségeire a mezőgazdaságban. A vidéki fejlesztési programnak – mindenekelőtt azokban a régiókban, melyek kevesebb előnyt élvezhetnek a strukturális alapok (különösen az Európai Szociális Alap) nyújtotta segítségből – erre az átképzésre is ki kell terjednie, és/vagy a tevékenységek diverzifikálására is, együttesen a mezőgazdaságon kívüli tevékenységekkel. Azokban a régiókban, melyeket erősen az ESZA-ból támogatnak, az ESZA-programoknak kifejezetten tartalmazniuk kell a gazdák átképzésének és diverzifikált tevékenységek folytatásának lehetőségét.

2.15

Az Unióban a vidéki területek értékes természeti és kulturális örökséget kínálnak, ami meghatározó lehet a vidéki gazdaság diverzifikációja során. Azonban a helyi idegenforgalmi ágazat nem képes ezeket a kincseket fenntartható módon kezelni, és a turisták számára a nagyszerű élményt gyakran csorbítják gyenge minőségű szolgáltatások, illetve nem megfelelő termékek kifejlesztése. Következésképpen a rendelet 52. cikkében, az idegenforgalmi intézkedések kapcsán is konkrétan utalni kell a „képzésre”. (12. ajánlás)

2.16

A nők nagy szerepet játszanak a vidéki gazdaság diverzifikálásában, mégis gyakran konkrét problémákba ütköznek, mint a vállalkozás alapításához szükséges tőkéhez való korlátozottabb hozzájutás. Az RB nézete szerint a rendeletnek hozzá kell járulnia a nőknek a vidéki gazdaságban való erősebb részvételéhez (11. ajánlás). A vidéki gazdaság diverzifikálásának előmozdításához az Internet is felbecsülhetetlen érték. Mindenesetre még sok vidéki terület Internet-hozzáférése nagyon korlátozott. A Régiók Bizottsága ezért örömmel fogadja az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy az ERDF felhasználása révén lássák el a vidéki területeket megfelelő információs és kommunikációs technológiai infrastruktúrával. Ez nagymértékben elősegíti ennek a „digitális szakadéknak” az áthidalását; így a kérdéses területek új vállalkozások számára is vonzóak lennének, a meglévők pedig új piacokat tárhatnának fel. Kiegészítő intézkedéseket az EAFRD-nek a vidéki gazdaság diverzifikációs prioritása keretében lehetne elfogadni.

3.1

A Régiók Bizottsága a helyi és regionális önkormányzatok vidékfejlesztési programok kidolgozásába és megvalósításába való bevonásának nagy jelentőséget tulajdonít, és úgy véli, hogy ennek a szerepnek nagyobb hangsúlyt kellene kapnia a rendeletben (13. ajánlás). A Régiók Bizottsága azt kéri, hogy a nemzeti stratégiák elegendő mozgásteret hagyjanak a külön a régiókra és a helyi hatóságok számára szabott intézkedéseknek (lásd a 2.2. pontot is). Az RB fontosnak tartja, hogy a stratégiák figyelembe vegyék a kiegyensúlyozott területfejlesztés igényét minden egyes régió egészében. A követendő stratégiára vonatkozóan túl sok uniós, vagy nemzeti szintű előírás akadályt képezhet azon regionális kezdeményezések megvalósítása előtt, melyek a helyi lehetőségekhez és problémákhoz igazodnak.

3.2

A programtervezés, -finanszírozás és -ellenőrzés vonatkozásában pontosan méretezett intézkedésekre van szükség. Meglepő ezért, hogy a tagállamoknak vidékfejlesztési programjukat a rendelet értelmében tagállami vagy regionális szinten kell kialakítaniuk. Jobb lenne ezen a ponton több szabadságot hagyni, beleértve a regionális és nemzeti programok kombinációjának lehetőségét is. Ezenfelül éppen a föderális igazgatással rendelkező tagállamokban vált be a jelenlegi támogatási időszakban a nemzeti keretszabályozások engedélyezésének lehetősége, amelyeket aztán át lehetett ültetni a regionális programokba (2. ajánlás).

3.3

A Régiók Bizottsága támogatja azt a javaslatot, hogy a harmadik prioritás mindenekelőtt helyi fejlesztési stratégiákon át kerüljön megvalósításra. Az új gazdasági tevékenységek a vidéki területek számára kétségkívül létfontosságúak. Ezek a tevékenységek a mezőgazdasági tevékenység kiegészítését testesítik meg. Mindenesetre ezeket az új tevékenységeket megfontoltan kell bevezetni, hogy a vidéki területek minőségét ne csorbítsák. A Régiók Bizottsága ezen a ponton az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményéhez csatlakozik (3), hogy kerülni kell a „rurbanizációt”, azaz a városi és vidéki területeken ugyanazon intézkedések alkalmazását. Ez mindenképpen igaz a városok befolyása alatt álló területekre, ahol a vidéki terület egyedi jellemzőinek megtartása nagy jelentőségű a városiak életminőségére nézve. Az ezeken a területeken fennálló problémák – köztük a városi mezőgazdasághoz kapcsolódóak – teljesen más kiindulási szempontot kívánnak, mint a periférikusabb vidéki területek problémái. A rendeletnek ehhez elegendő mozgásteret kell biztosítania.

4.1

A Régiók Bizottsága fontosnak tartja a LEADER kezdeményezést és ezért sajnálatosnak tartja, hogy a rendeletben a LEADER szerepe nem világos. A LEADER egyrészt a 4.2. cikkben negyedik kiemelt célkitűzésként, másrészt az első három kiemelt célkitűzés elérésére hozott intézkedések megvalósításának módszertanaként került meghatározásra. A Régiók Bizottsága ösztönzi, hogy a LEADER megkapja a neki járó helyet, mint külön súlyponti tengely, hasonlóan az INTERREG által a regionális politikában betöltött szerephez. A LEADER módszeres beépítése az összes területbe azt a veszélyt rejti magában, hogy ennek a koncepciónak az egyedisége és hozzáadott értéke elvész. A Régiók Bizottsága kéri az Európai Bizottságot, hogy rendeletben szerepeltesse a LEADER jövőbeni szerepének részleteit, valamint tegye külön prioritássá a LEADER-t.

4.2

A helyi stratégiák megvalósításával kapcsolatban a 63. cikk 1. bekezdéséből látszólag az következik, hogy ennek a stratégiának a négy súlyponti tengelyhez meghatározott összes célt teljesítenie kell. Ez ellentmondásban áll a 62. cikk a) pontjával, mely szerint a LEADER megközelítés által „a három súlyponti tengely közül egy vagy több céljait kell megvalósítani.” A Régiók Bizottsága javasolja ennek a rendeletben álló ellentmondásnak a megszüntetését (14. ajánlás).

4.3

A Régiók Bizottsága támogatja azt a javaslatot, hogy a tagállamok rendelkezésre álló EU-s költségvetési eszközök jelentős része a LEADER számára legyen fenntartva az érintett területek igényeinek megfelelően. A Régiók Bizottsága örömmel fogadja az egy európai vidékfejlesztési hálózat létrehozatalára irányuló javaslatot. Ehhez a nemzeti LEADER-hálózatok felépítésénél szerzett tapasztalatokból lehetne kiindulni. A Régiók Bizottsága óva int azonban az EU Vidéki Területek Megfigyelőközpontja (LEADER+), a LEADER Európai Megfigyelőközpont (LEADER II) és számos nemzeti LEADER-hálózat beindításával kapcsolatos ismétlődő és elfogadhatatlan késlekedésektől. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak a program időtartamának kezdetétől fogva elsődleges fontosságot kell tulajdonítaniuk az említett szervek létrehozatalának. A helyi önkormányzatoknak jelentős tapasztalatuk van a LEADER megközelítés alapján végzett munka terén, melyet a tagállamoknak a LEADER keretrendszerének megteremtésekor fel kellene használniuk.

4.4

A Régiók Bizottsága ellenzi, hogy a rendelkezésre álló költségvetés jelentős részét a „legteljesítőképesebb” LEADER-programokkal rendelkező tagállamok számára tartalékolják. Ez feltehetőleg oda vezetne, hogy a rövid távú, „egyszerű” projekteket részesítenék előnyben a közép-, illetve hosszú távú projektekhez képest. Ahhoz, hogy a tervezés megbízható legyen, meg kell határozni, hogy milyen erőforrások állnak az illető tagállam rendelkezésére. (15. és 18. ajánlás).

5.1

A Régiók Bizottsága fontosnak tartja a program 2000–2006-os és 2007–2013-os időszakai közti átmenetet úgy kialakítani, hogy a tevékenységek és intézkedések folyamatossága ne kerüljön veszélybe. Ezért lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a korábbi fázisban megállapodott többéves intézkedések – mint például a mezőgazdasági és környezetvédelmi intézkedések – a kötelezettségvállalási időszak lejártáig részesüljenek támogatásban illetve, hogy megmaradjon a közösségi részesedés megállapodott szintje (a társfinanszírozási ráta). Annak érdekében, hogy az új időszakban az EU vidékfejlesztési politikája hatékony legyen, a Régiók Bizottsága támogatja az Európai Bizottság javaslatát, mely az EU vidékfejlesztési politikájának finanszírozására 88,75 milliárd eurós költségvetést (moduláció nélkül) irányoz elő. A politika vagy a politika bármely részének tagállami szintre történő visszaminősítését a Régiók Bizottsága határozottan ellenzi.

5.2

Az RB megjegyzi, hogy a rendelettervezet szerint az előzetes, a félidei és az utólagos kiértékelés mellett éves kiértékelést is be kell nyújtani, azonban nem látja, miben rejlik az éves értékelés hozzáadott értéke.

5.3

A rendelet egyik célja az e területen érvényes jogszabályok egyszerűsítése. Ahhoz, hogy értékelni lehessen, megvalósult-e ez a cél, bepillantást kell nyerni a végrehajtási rendeletekbe. A Régiók Bizottsága örömmel fogadna egy arra vonatkozó felkérést, hogy dolgozzon ki véleményt e rendeletekről, mivel tagjai sok tapasztalattal rendelkeznek az ezzel a területtel kapcsolatos végrehajtási politikában.