2005. szeptember 23-án benyújtott kereset – UPC France Holding B.V. kontra Bizottság

(T-367/05. sz. ügy)

(2005/C 315/29)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: UPC France Holding B.V. (Schiphol-Rijk, Hollandia) (képviselők: M. D. Powell solicitor és N. Flandin ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes jelen keresetével a Bizottság 2005. május 3-i 382/2004. sz. állami támogatás – Franciaország határozatának (1) megsemmisítését kéri, amely megállapította, hogy a francia hatóságok által nagysebességű távközlési hálózat Limousin (DORSAL) területén történő kiépítése és hasznosítása céljából adott szubvenció nem minősül támogatásnak.

Keresete alátámasztásául a felperes a lényeges alaki szabályok, valamint a közösségi jog megsértésére alapított több jogalapra hivatkozik.

A lényeges alaki szabályok megsértése tekintetében a felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette eljárási jogait, amikor jogsértően nem indította meg az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében és a 659/99. sz. rendelet (2) 6. cikkében előírt hivatalos vizsgálati eljárást, amely lehetővé tette volna számára mint érdekelt fél számára, hogy előterjessze az észrevételeit, mielőtt a Bizottság meghozta a döntését.

A közösségi jog megsértésére vonatkozó első jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó intézkedés nem tartalmazott támogatási elemeket, mert a szubvenciót közszolgáltatás kompenzációjaként nyújtották, és hogy az Altmark-határozatból (3) levezethető követelményeknek a jelen ügyben eleget tettek.

A felperes továbbá azért vitatja a megtámadott határozatot, mert az a nagysebességű szolgáltatást közszolgáltatásnak minősítette, miközben a távközlési közszolgáltatás meghatározásába, amint az az „egyetemes hírközlés”-irányelvből kiderül, csak az alacsony sebességű szolgáltatások tartoznak.

A felperes ezen kívül azt állítja, hogy ha a szóban forgó kötelezettségeket közfeladatoknak kellene is tekinteni, amit egyébként a felperes tagad, a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el azáltal, hogy úgy ítélte meg, Limoges városában kevés a magánkezdeményezés és hiányzik a verseny. Azt is állítja, hogy az állítólagos közfeladattal megbízott piaci szereplő kiválasztására használt eljárás nem tette lehetővé az e feladatot a közösség számára legkevesebb kiadással ellátó jelölt kiválasztását. Mindenesetre szerinte a jelen ügyben Limoges tekintetében az állami szubvenció nem igazolható a közfeladat ellátása fejében adott kompenzációként, és ezért az Altmark-határozat nem alkalmazható.

A felperes másik jogalapjával is a közfeladatot delegáló eljárás során elkövetett lényeges eljárási szabálytalanságokra hivatkozik, amelyek miatt sérült a közszolgáltatás delegálására esetleg jelentkezők közötti egyenlőség.

A felperes által hivatkozott utolsó jogalap a kielégítő indokolás hiányán alapul, amennyiben a Bizottság nem magyarázta meg, hogy a Limousin régiót miért egységesen kezelte, és miért nem vette figyelembe az olyan városi területek különlegességeit, mint Limoges, amelyek a régión belül a verseny valóságos szigeteit képezik, sem pedig azt, hogy a megtámadott határozatban miért nem utalt sehol sem a felperes hálózatának jelenlétére Limoges-ban.

(1)  C (2005) 1170 fin 1.

(2)  A Tanács 659/1999/EK rendelete (1999. március 22.) az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 83., 1999.3.27., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 8. kötet, 1. fejezet, 339. o.)

(3)  A C-280/00. sz. ügyben 2003. július 24-én hozott határozat (EBHT 2003., I-7747. o.).