30.8.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/1

1.1

Az EGSZB határozottan támogatja a fenntartható termelésre és fogyasztásra irányuló, az összes többi közösségi politikában általánosan érvényesülő közösségi politika kialakítását célzó kezdeményezéseket. E politika céljai a következők:

1.2

Az EGSZB megítélése szerint a fenntartható fejlődés és fogyasztás keretén belül le kellene fektetni a „környezetbarát termék és szolgáltatás” és a „környezetbarát fogyasztás” fogalmának Unió-szerte érvényes és nemzetközileg elfogadott meghatározását, világos környezetvédelmi kritériumok és mutatók, valamint az innovációnak és fejlesztésnek teret engedő előírások alkalmazásával.

1.3

Az EGSZB arra kéri az európai ipar, valamint a forgalmazási és a szolgáltatási rendszerek szereplőit, hogy egyértelműen kötelezzék el magukat egy olyan integrált ágazati megközelítés alkalmazása iránt, melynek keretében határidőket is kitűznek igazolható célkitűzések megvalósítására: ennek magában kell foglalnia a fenntarthatóság három – környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi – pillérét. A környezetvédelmi követelményeket már a terméktervezési szakasztól fogva figyelembe kell venni a termék egész életciklusán keresztül, folyamatosan magasabbra téve a mércét mind a minőségi, mind az innovációs, mind pedig a fogyasztói megelégedettségi célok tekintetében.

1.4

Az EGSZB azt javasolja, hogy a vállalatok, valamint az állami és magánszervek fokozzák a rendelkezésre álló közösségi eszközök közös felhasználását annak érdekében, hogy maximalizálják a tiszta technológiákra és termékekre irányuló kutatási erőfeszítéseket.

1.5

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy meg kell erősíteni és fel kell gyorsítani a környezetbarát termékekre és gyártási folyamatokra vonatkozó műszaki szabványosítást.

1.6

Az EGSZB kéri, hogy a környezetbarát termékek címkézését illetően a belső piacon mindenhol ugyanazokat a kritériumokat és minimumkövetelményeket alkalmazzák. Ennek célja az, hogy garantáltan egyenlő legyen a környezetbarát termék- és szolgáltatásválaszték, Unió-szerte ugyanazokat az ellenőrzéseket alkalmazzák, és a valóban környezetbarát termékek esetében érvényesüljön a szabad mozgás elve. Tovább kell ösztönözni az európai ökocímke (ökovirág) elterjedését, amelynek képesnek lennie arra, hogy a nemzeti és ágazati címkézési rendszerek mellett jelen legyen a piacon.

1.7

Az EGSZB úgy véli, hogy meg kell erősíteni a környezetgazdálkodási rendszerek „termékvetületét”, hogy elősegítsük, hogy a gyártók és a forgalmazók szélesebb körben bevezessék őket, a rendszerek jobban igazodjanak a helyi önkormányzatok gazdálkodási rendszereihez, és könnyebben lehessen szinergiákat kialakítani más fenntartható fejlődést előmozdító eszközökkel.

1.8

Az EGSZB megítélése szerint támogatni kellene az EMAS (a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer) elterjedését. Ezt pénz- és adóügyi intézkedésekkel, adminisztratív egyszerűsítéssel, népszerűsítési és marketingkezdeményezésekkel, az EMAS kiválósági modellként történő – nemzetközi szintű – elismerésével, valamint a kisvállalkozásoknak a rendszer fokozatos bevezetésére nyújtott támogatását célzó intézkedések elfogadásával lehetne elérni.

1.9

Fontos, hogy egy termék teljesítményét a maga teljességében vizsgáljuk, azaz ne csak a környezetvédelmi kritériumokat, hanem más fontos szempontokat is figyelembe véve, például hogy a termék milyen teljesítményt nyújt a fogyasztó és a gyártó szemszögéből nézve pénzügyi, biztonsági, funkcionális, egészségvédelmi, logisztikai, innovációs, marketing-, választékbővítési, életciklus- és szociális szempontból, valamint az erőforrás- és anyagfelhasználás ésszerűsége tekintetében.

1.10

Az EGSZB a környezetbarát közbeszerzés fejlesztésének előmozdítását javasolja az alábbi módszerekkel: a „környezetbarát” termékek műszaki jellemzőinek a meghatározása, a legjobb környezeti hatásúakkal kezdve; az ajánlattételben tüntessék fel a termék vagy szolgáltatás életciklusra vonatkozó költségeit; online elérhető, idevonatkozó adatbázis készítése; a közösségi közbeszerzési irányelvek frissítése az előírásokra, EMS-rendszerekre, ökocímkékre és környezetbarát tervezésre való hivatkozások beépítésével; végül nemzeti cselekvési tervek közzététele a környezetbarát beszerzés bevezetéséről.

1.11

Az EGSZB ismét hangsúlyozza, hogy az EK-Szerződés 153. cikkét kell jogalapként alkalmazni, mivel magas szintű fogyasztóvédelem biztosításának – amiben benne foglaltatik a teljes körű, helytálló, megfelelő, érthető és időben adott tájékoztatáshoz való jog védelme is – igénye esetén ez a legmegfelelőbb.

1.12

Az EGSZB úgy véli, hogy a környezetbarát jelleggel való hirdetési visszaélések elkerülése, és általában véve a megtévesztő reklámozás megakadályozása érdekében önszabályozás céljára megoldást jelenthet egy – a 2005/29/EK irányelvben foglaltak szerinti – magatartási kódex összeállítása. Ennek a környezetvédelmi adókkal és szabályozásokkal párhuzamosan kellene működnie. Az EGSZB azt javasolja, hogy a környezetbarát jellegre utaló kijelentéseknek megbízható és elismert címkére kell támaszkodniuk.

1.13

A mindenki által igénybe vehető bírósági eljárások mellett az EGSZB támogatná rugalmas, hatékony, olcsó és hiteles, bíróságon kívüli felügyeleti és vitarendezési szervek kinevezését is annak biztosítása érdekében, hogy a környezetvédelmi termékelőírásokat betartsák, és hogy a piacra dobott termékek megfeleljenek a környezeti fenntarthatóság elveinek.

1.14

Mivel mind a fogyasztók tájékoztatására, mind pedig a fenntartható termékekre vonatkozó követelményeket illetően számos különböző jogszabály van érvényben, az EGSZB megítélése szerint sürgősen el kell kezdeni egy egységes, jól megalapozott keretszabályozás kidolgozását egy „Európai charta a belső piaci fenntartható fogyasztásról és termelésről” formájában.

2.1

A közösségi ökocímke odaítélési rendszerének (1) célja az, hogy népszerűsítse az olyan termékeket, amelyeknek csekély a környezeti hatásuk, és pontos és tudományosan megalapozott információkkal lássa el a fogyasztókat. Ez a címke nem alkalmazható az ételekre és italokra, gyógyszerkészítményekre és orvostechnikai eszközökre (2), illetve a veszélyes vagy mérgező termékekre vagy anyagokra (3).

2.1.1

Amint az a 2010-ig végrehajtandó hatodik környezetvédelmi cselekvési programban (4) megfogalmazott célkitűzések és prioritások között szerepel, a környezetbarát termékek tervezése, gyártása, forgalmazása és fogyasztása a közösségi környezetvédelmi politika szerves részét képezi. A program, amelyről az EGSZB már számos alkalommal véleményt nyilvánított, részletesen ismerteti a fenntartható fejlődési stratégia kialakításához hozzájáruló intézkedések tervezetét.

2.1.2

Az idevonatkozó főbb közösségi kezdeményezések között kulcspozíciót foglal el az integrált termékpolitika (5), amelyről az EGSZB már véleményt nyilvánított (6), és amely felölel minden környezeti hatással bíró terméket és szolgáltatást.

2.1.3

Ahhoz, hogy az integrált termékpolitika eredményes legyen, ösztönözni kell a gyártókat, hogy környezetbarátabb termékeket gyártsanak, és a fogyasztókat is, hogy ilyen termékeket vásároljanak. E célra többek között az alábbi eszközök használhatók fel:

2.1.4

Szintén kedvező előrelépést jelentett az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapításának kereteiről szóló 2005-ös keretirányelv (8) által bevezetett új keretszabályozás.

2.1.5

Ami a végrehajtást illeti, a keretirányelv első rendelkezései 2008-ban lépnek életbe. Jelenleg húsz termékcsoporttal (például világítás, számítógépes rendszerek és mosógépek) kapcsolatos intézkedésekre vonatkozóan folynak vizsgálatok, ebből tizennégy (köztük a köztéri és az irodai világítás) esetében még 2008-ban meg kell hozni az intézkedéseket; a többi, pl. a háztartási világítási rendszerek esetében a határidő 2009.

2.1.6

A hatodik környezetvédelmi cselekvési program (9) a stratégiai fellépés öt fő irányvonalát fekteti le: a hatályos jogszabályok végrehajtásának javítása, a környezeti kérdések integrálása más politikákba, együttműködés a piaccal, az emberek felelősséggel való felruházása úgy, hogy – igényeiket támogatva – segítjük őket szokásaik megváltoztatásában, a regionális területhasználat tervezési és irányítási döntéseinek meghozatala során a környezeti szempontok figyelembevétele.

2.1.7

Általánosabban véve az Európai Tanács által 2006-ban felülvizsgált európai fenntartható fejlődési stratégia a „fenntartható termelést és fejlődést” az egyik legfontosabb feladatként jelöli meg, amelynek megvalósítása érdekében a gazdasági és társadalmi fejlődést az ökoszisztémával összeegyeztethető irányba kell terelni. A stratégia emellett új cselekvési tervet is javasol.

2.1.8

A végrehajtásról szóló 2007. évi jelentésből (10) kiderül, hogy a fenntartható fogyasztást és termelést nehéz átfogóan, megbízhatóan mérni. Bár úgy tűnik, a piacon meredeken emelkedik a fenntartható termékek és szolgáltatások száma, és a jelenlegi energiakiadásokhoz képesti megtakarítás a becslések szerint mintegy évi 60 milliárd eurót tesz ki, ennek ellenére mind az ökocímkével ellátott termékek, mind az EMAS rendszert alkalmazó, regisztrált vállalatok száma igencsak korlátozott. Mindössze tizennégy tagállam fogadott el saját környezetbarát közbeszerzési tervet, és csak 21 teljesítette a környezettechnológiai cselekvési terv (ETAP) végrehajtási ütemtervét (11).

2.2

Másrészről a műszaki szabványosítás területén már korábban intézkedéseket fogadtak el arra vonatkozóan, hogy az új műszaki előírásokba integrálják a környezetvédelmi szempontokat, ezáltal olyan „környezetvédelmi keretet” hoztak létre a CEN számára, amelyen belül szakmai testületei kidolgozhatják a környezetvédelmi előírásokat. Ha az előírás az „új megközelítés” alá tartozik, feltételezhető, hogy a termék megfelel a vonatkozó uniós irányelv alapkövetelményeinek. Ezen a téren további előrelépést jelentett az ISO 14001 környezetvédelmi tanúsítási rendszer elfogadása.

2.3

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2007. október 10-én közzétette az európai környezetről szóló negyedik jelentését (12), amelyben egy egész fejezetet szentelt a fenntartható fogyasztás és termelés témakörének.

2.4

Ezen túlmenően a növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó lisszaboni stratégia megvalósításának helyzetéről szóló 2007-es éves jelentésében az Európai Bizottság az éghajlatváltozásra, az ökoinnovációra, az energiahatékonyságra, a megújuló energiaforrásokra és az energiapiacokra fektette a hangsúlyt.

2.5

Végezetül az Európai Tanács a 2007. március 8–9-i brüsszeli ülésén különös figyelmet fordított a környezetvédelem és az éghajlatváltozás kérdésére. A Környezetvédelmi Tanács 2007. februári ülésén pedig hangsúlyozta, hogy a fenntartható fejlődésre vonatkozó EU-stratégia és a növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó lisszaboni stratégia kiegészítik egymást, és hogy a lisszaboni stratégia jelentős mértékben hozzájárul a legfontosabb célt képviselő fenntartható fejlődéshez, továbbá emlékeztetett arra, hogy minden politikában érvényesíteni kell a környezetvédelmi szempontokat. Ezt az általános irányvonalat 2007 decemberében az Európai Tanács is külön megerősítette (13).

2.6

Az Európai Bizottság 2008. évi munkaprogramjának (14) fő célkitűzései között egyértelműen szerepel, hogy az európai projekt középpontjába kell helyezni az állampolgárokat. Ezt a társadalmi valóság felmérésével és a belső piac felülvizsgálatával kell kezdeni, folyamatosan figyelmet fordítva arra, hogy az uniós polgároknak a belső piacból a lehető legtöbb előnyük származzon.

2.7

Az EGSZB számos alkalommal kérte, hogy az EK-Szerződés 153. cikkét alkalmazzák jogalapként (15), mivel ez éppen arra szolgál, hogy biztosítsa a fogyasztók magas szintű védelmét és a teljes körű (16), helytálló, világos, megfelelő, érthető és időben adott tájékoztatáshoz való joguk érvényesülését.

2.7.1

A származékos jog tekintetében a fogyasztók tájékoztatáshoz való jogát a fogyasztók gazdasági érdekeit potenciálisan sértő „tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról” szóló 2005/29/EK irányelv (17) szabályozza. Az irányelv melléklete egy sor, minden körülmények között tisztességtelennek minősülő kereskedelmi gyakorlatot felsorol, ezek egyike például a „Bizalmi jegy, minőségi jegy, vagy annak megfelelő jelzés megjelenítése a szükséges engedély nélkül”.

2.8

Az EGSZB azonban meg van győződve arról, hogy a közösségi szintű szabályozásban bizonyos fokú töredezettség tapasztalható az fogyasztók alapvető tájékoztatására, valamint a fenntartható termékekre vonatkozó követelmények tekintetében, és úgy véli, fontos volna, hogy kidolgozásra kerüljön egy a belső piaci fenntartható fogyasztásról és termelésről szóló európai charta.

2.8.1

Ha e charta – valamint a 2005/29/EK irányelvben foglalt önszabályozási célú kódexek – végrehajtása nem hozza meg a kívánt eredményeket, az EGSZB véleménye szerint meg kellene vizsgálni más lehetőségeket is, mint például a teljesebb körű harmonizációt vagy egy operatív jellegű egyedi közösségi rendszer létrehozását.

3.1

Az EGSZB megítélése szerint mindenképpen az olyan fogalmak világos és pontos meghatározásával kell kezdeni, mint a „fenntartható termék”, a „fenntartható tervezés, gyártás és forgalmazás”, és a „fenntartható fogyasztás”, hogy Unió-szerte és az Európai Gazdasági Térség egész területén meg lehessen vizsgálni, hogy a különböző nemzeti, illetve regionális szintek megfelelnek-e az e fogalommeghatározásokkal kapcsolatos közösségi jogszabályi, szabályozási vagy önkéntes kereteknek.

3.2

Ezek a nemzetközileg elfogadott fogalommeghatározások nem kötöttek, hanem természetüktől fogva folyamatos javítás alatt állnak. Az EGSZB véleménye szerint azonban ki kell egészíteni őket az alábbiakkal:

3.2.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a fent javasolt fogalommeghatározások a megfelelő mutatókkal és előírásokkal kiegészítve elengedhetetlenek egy olyan, eredményes közösségi politikához, amelynek segítségével a megfelelően tájékozott fogyasztók fenntartható döntéseket hozhatnak és fenntartható magatartást tanúsíthatnak, miközben a gyártási folyamatok is óvják a környezetet.

3.3

Amint maga az Európai Bizottság is hangsúlyozta, „Az európai ipar helyzete kiváló ahhoz, hogy kiépítse erős pozícióját a környezetvédelmi technológiákon alapuló új termékek, szolgáltatások és folyamatok piacán. Továbbá az európai társaságok egyre fogékonyabbak a környezetvédelmi teljesítményre, amely részét képezi a vállalati szociális felelősség megközelítésüknek” (21).

3.3.1

Az EGSZB egyetért az ezzel kapcsolatban megnevezett három fejlesztési területtel: Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és energiatakarékos technológiák, termékek és szolgáltatások fejlesztésének és forgalomba hozatalának serkentése; dinamikus belső piac létrehozása; alacsony szén-dioxid-kibocsátású és energiatakarékos technológiák, termékek és szolgáltatások globális piacainak létrehozása.

3.3.2

Az EGSZB emlékeztet egy közelmúltbeli véleményében már kifejtett álláspontjára, mely szerint a „tudományos és műszaki csúcsteljesítmény és annak versenyképes gazdasági erőként történő alkalmazása döntő feltétele annak, hogy biztosítsuk jövőnket – például az energiával és az éghajlattal kapcsolatos problémák vonatkozásában –, megőrizzük és javítsuk jelenlegi pozíciónkat a globális környezetben, illetve hogy ne veszélyeztessük, inkább tovább építhessük az európai szociális modellt” (22).

3.3.3

Az EGSZB véleménye szerint integráltabb megközelítésre van szükség ahhoz, hogy felülkerekedjünk a magas szinten fenntartható folyamatok, termékek és szolgáltatások létrehozását lehetővé tévő tiszta és hatékony technológiák és innovatív alkalmazások fejlesztéséhez szóba jöhető összes pénzügyi eszköz (23) európai, nemzeti, regionális és helyi szintű és egyéni szereplők általi közös, összehangolt felhasználása előtt álló nehézségeken és akadályokon.

3.3.4

Az EGSZB úgy véli, hogy a rendelkezésre álló közösségi, európai és nemzeti eszközök közös felhasználásának optimalizálása érdekében egy több főigazgatóság részvételével zajló közösségi koordinációs és technikai segítségnyújtási kezdeményezésre van szükség, miáltal maximális erőfeszítéseket lehet tenni a környezetvédelmi célú kutatás és innováció érdekében a vállalatoknál, valamint a köz- és magánszervezeteknél, az Európai Kutatási és Innovációs Térség keretében.

3.3.5

Amint az EGSZB (24), az Európai Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament is már számos alkalommal kifejtette, csökkenteni kell a vállalatok (és főként a kkv-k) működését hátráltató bürokráciát annak érdekében, hogy felszabadulhasson a bennük rejlő gazdasági és társadalmi potenciál, amely aztán a termelés, a szervezeti háttér és a struktúrák fenntartható korszerűsítésére fordítható.

3.4

Az EU 1997-ben vezette be az ökocímkézési rendszert azzal a céllal, hogy előmozdítsa a környezeti szempontból fenntartható termelést. A rendszert később kiterjesztették a szolgáltatásokra, és az évek során kibővítették. Vannak köztük egyes termék-, illetve szolgáltatáscsoportokra (25) vonatkozó, több kritériumon alapuló állami címkék is.

3.4.1

Az EGSZB megítélése szerint ez a helyzet zavart kelthet a gyártók és mindenekelőtt az európai fogyasztók körében, és egy olyan egyszerűsített rendszer európai szintű bevezetése rá a megoldás, amely csak a legfontosabb közös kritériumokat tartalmazza, és kötelezővé teszi, hogy a címkéket egy független tanúsító szerv regisztrálja és jóváhagyja.

3.4.2

Az uniós szintű címkék nem jelenthetnek konkurenciát a nemzeti vagy ágazati címkék számára, hanem meg kell férniük egymás mellett, hiszen ez utóbbiak néha ismertebbek a fogyasztók körében, mint az uniós címkék. Ezenfelül nemzetközi szinten össze kell hangolni őket a sikeresnek bizonyult címkékkel, mint például az Energy Star.

3.4.3

Nagyon fontos, hogy a címkék bizalmat ébresszenek a fogyasztókban; a fogyasztóknak bízniuk kell bennük. Emiatt, a hitelesség érdekében az ilyen címkékhez tartozó előírások meghatározását és a piacfelügyeletet az érdekeltekre (méghozzá az összes érdekeltre) kellene bízni.

3.4.4

Hasznos lenne, ha a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából megvizsgálnák a termékek és szolgáltatások címkézésének kérdését.

3.5

Az EMAS önkéntes rendszer, melynek révén azok, akik bizonyítani szeretnék, hogy folyamatosan javítják környezeti teljesítményüket, bekapcsolódhatnak egy közösségi környezetirányítási és hitelesítési rendszerbe, ezzel jelezve, hogy készek betartani a környezetvédelmi előírásokat és bevezetni egy környezetirányítási rendszert. Ezzel kapcsolatban az EGSZB úgy véli, hogy az ISO 14001 szabvány elfogadását követően meg lehet majd erősíteni a környezetirányítási rendszerek „termékvetületét”, ami elősegíti e rendszereknek a gyártók és a forgalmazók közötti terjedését, a helyi önkormányzatok folyamatirányításához való hozzáigazítását és a fenntartható fejlődés előmozdítását célzó eszközökkel való szinergiákra nyitottabbá tételét.

3.5.1

Az EGSZB úgy véli, hogy érdemes volna támogatni az EMAS terjesztését pénzügyi, adóügyi, egyszerűsítési és adminisztratív intézkedésekkel, reklámozással és egyéb marketingkezdeményezésekkel, valamint az EMAS kiválósági modellként történő nemzetközi szintű elismerésével, a kkv-knak a rendszer fokozatos bevezetésére nyújtott támogatást lehetne adni, nem utolsósorban az ipari klaszterek területén.

3.6

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja a termékek és szolgáltatások „környezetbarát piacának” a kialakítását, egy sor ösztönző és eszköz bevezetésével, amelyek a kínálati oldalon az innovációt ösztönzik, a keresleti oldalon pedig ellátják a fogyasztókat az ahhoz szükséges megfelelő információkkal és ösztönzőkkel, hogy környezetbarátabb termékeket vásároljanak.

3.6.1

A belső piac versenyképessége érdekében fontos, hogy egy termék teljesítményét ne csak a környezetvédelmi kritériumok alapján, hanem más fontos szempontokat is figyelembe véve vizsgáljuk, például: gazdasági teljesítmény a fogyasztó és a gyártó szempontjából, biztonság és funkcionalitás, erőforrás-felhasználás, logisztika, marketing, egészségvédelmi és innovatív jellemzők, a termék bővíti-e a választékot, életciklus és ártalmatlanítás, és végül szociális kérdések.

3.6.2

Mindenképpen valódi elkötelezettség szükséges a környezetbarát termelés és szolgáltatások ágazatán belüli kutatás, fejlesztés és innováció támogatása iránt.

3.7

Az EGSZB szerint a CEN, a CENELEC és az ETSI kulcsszerepet kell hogy játsszon a termékek környezeti fenntarthatóságát célzó műszaki szabványosítási folyamatban (26).

3.7.1

Az EGSZB már korábban hangsúlyozta, hogy „a környezettechnikai szabványok alkalmazását nem fentről kellene döntésekkel ösztönözni, hanem annak a környezetet nem terhelő termékek szélesebb körű elfogadásán és a piaci keresleten kell alapulnia” (27).

3.8

A közbeszerzési szerződéseket illetően ki kell egészíteni az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/18/EK irányelvet (28) és a közbeszerzésekre vonatkozó közösségi jogról és a környezeti szempontoknak a közbeszerzés terén történő figyelembevételének lehetőségeiről szóló európai bizottsági értelmező közleményt (29).

3.8.1

Az EGSZB megítélése szerint elengedhetetlen, hogy a közösségi GDP mintegy 16 %-át kitevő közbeszerzési ágazat is ösztönözze a környezetbarátabb termékek elterjedését, és olyan intézkedések meghozatalát sürgeti, amelyek arra bátorítják az ajánlattevő hatóságokat, hogy használják ki a környezetbarát közbeszerzés terén rendelkezésre álló lehetőségeket.

3.8.2

A környezetbarát közbeszerzés európai helyzetéről szóló 2006-os végleges jelentés (30) az alábbi tényezőket nevezi meg a rendszer elterjedésének főbb akadályai között: a környezetbarát termékek költségei magasabbak, különösen az életciklus-költségekre vonatkozó mutatók hiányában; a környezetvédelmi ismeretek és egy megfelelő, könnyen hozzáférhető elektronikus adatbázis hiánya; a beszerzési kritériumok és feltételek nem egyértelműek, a környezetbarát termékekkel kapcsolatos meghatározások és előírások pedig pontatlanok; a vezetői és politikai szintű támogatás hiánya; valamint a tájékoztatási és képzési eszközök hiánya.

3.8.3

Az EGSZB ezért a következőket ajánlja: szigorú kritériumok lefektetése a környezetbarát termékek tekintetében, az összes fontos környezetvédelmi feltétel pontos meghatározása; a termék vagy szolgáltatás egész életciklusára vonatkozó költségek szerepeltetése az ajánlattételi feltételek között; a „környezetbarát közbeszerzési információk európai adatbázisának” létrehozása (31); az ISO 14004 szabvány követelményei, a környezetirányítási rendszerek (EMS), az ökocímkére való utalások és a környezetbarát tervezés beépítése a közbeszerzési szerződésekről szóló uniós irányelvekbe; a nagyközönség tájékoztatása a környezetbarát közbeszerzés bevezetéséről szóló nemzeti cselekvési tervekről; a legerőteljesebb környezeti hatású termékek előtérbe helyezése.

3.9

A „tisztességes kereskedelem” fogalma is egész Európában közismert. Az EGSZB egy ideje fokozott érdeklődést tanúsít a tisztességes és az etikus kereskedelem iránt, és a REX/196 ügyiratszám alatt futó véleményében (32) részletesen foglalkozott a kérdéssel. Megítélése szerint ezek kulcsfontosságúak a fenntartható fogyasztás megvalósításához.

3.10

Az oktatás nélkülözhetetlen a fenntartható fogyasztáshoz, és az EGSZB határozottan ajánlja, hogy ez az oktatás már az iskolában kezdődjék meg. A fogyasztók emellett közvetlenül hozzá kell hogy férjenek az általuk választott termékekről és szolgáltatásokról és a környezetre gyakorolt lehetséges hatásaikról szóló információkhoz. Az is nagyon fontos, hogy az információkat érdekfeszítő, és így könnyebben befogadható és érthető formában tárják a fogyasztók elé.

3.11

Az EGSZB úgy véli, hogy a fenntartható termelésről és fogyasztásról szóló közösségi joganyagot konszolidálni és egyszerűsíteni kell, hogy az érthetőbb és hozzáférhetőbb legyen mind a fogyasztók, mind a gyártók számára: „A »kevesebb és hatékonyabb jogalkotás« alapelvének olyan egységes és összefüggő környezetvédelmi előírások által kell megfelelni, amelyek az ipari szerkezetváltás megfelelő szakaszaiban jogbiztonságról és átláthatóságról gondoskodnak, emellett a természeti erőforrások és a környezet jobb védelmét, valamint a fenntartható és versenyképes technológiai innovációk világpiaci alkalmazását biztosítják” (33).

3.12

A környezetbarát termékeket illetően érdemes volna megerősíteni a megtévesztő reklám és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megtiltásáról szóló közösségi intézkedéseket  (34): a „környezetbarát” és a „bio” jelzőt gyakran csak marketingeszközként használják fel a valójában a többitől semmiben sem különböző és hozzáadott értéket nem hordozó termékek és szolgáltatások értékesítésének növelése érdekében.

3.12.1

Ezzel kapcsolatosan az EGSZB úgy véli, hogy – a 2005/29/EK irányelvnek megfelelő – magatartási kódexek összeállítása az önszabályozás fontos elemét képezheti a tekintetben, hogy a reklámokban jogosulatlanul ne állítsák egy termékről, hogy környezetbarát, az alábbi kritériumok figyelembevételével:

3.12.2

Az EGSZB megítélése szerint rugalmas, hatékony és olcsó bíróságon kívüli fogyasztóügyi felügyeleti és vitarendezési szervekre van szükség, amelyek hiteles fellépéssel garantálni tudják azt, hogy a termékek megfeleljenek a környezetvédelmi előírásoknak, valamint azt, hogy a piacra dobott fenntartható termékek megfeleljenek a fogyasztók választását irányító környezeti fenntarthatósági követelményeknek. Ezek nem helyettesíthetik a mindenki számára hozzáférhető bírósági eljárásokat.

3.13

Az EGSZB a fogyasztók környezetbarát termékek fogyasztásához való jogának védelme érdekében különös jelentőséget tulajdonít a belső piaci fenntartható fogyasztásról és termelésről szóló európai chartának. Egy ilyen chartának az alábbi elemeket kell tartalmaznia:

3.13.1

A kérdés jelentőségére tekintettel az EGSZB a belső piaci fenntartható fogyasztásról és termelésről szóló európai chartáról szóló konferencia szervezését javasolja, mégpedig az Európai Parlament és az Európai Bizottság közreműködésével.