25.8.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 248/1

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A kohéziós politika szerepe és prioritásai az Európa 2020 stratégián belül (feltáró vélemény a magyar elnökség felkérésére)

2011/C 248/01

Előadó: BARÁTH Etele

2010. november 15-én GYÖRKÖS Péter, az Európai Unió melletti állandó magyar képviselet vezetője a leendő magyar elnökség nevében felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy dolgozzon ki feltáró véleményt a következő tárgyban:

A kohéziós politika szerepe és prioritásai az Európa 2020 stratégián belül.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció 2011. május 31-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. június 15–16-án tartott, 472. plenáris ülésén (a 2011 június 16-i ülésnapon) 141 szavazattal 9 ellenében, 22 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Ajánlások és megjegyzések

1.1   Ajánlások

1.1.1   Az EGSZB véleménye szerint az Európai Unió válasza a válságra,az Európa 2020 stratégia filozófiája, célkitűzései, a zászlóshajó programok megfelelő irányt szabnak, kijelölt intézkedései, javasolt eszközei reménykeltőek. Akárcsak az Euró Plusz Paktum esetében, a stratégia középpontjában a nélkülözhetetlen minőségi változtatások és a lehetséges növekedés tényezői állnak.

1.1.2   Az EU egyre mélyebb és erősebb integrációt épít ki. Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a 2020-ig terjedő időszak alatt, az integráció növelése érdekében, az Európai Uniónak és tagállamainak minőségileg meghatározó változásokat kell bevezetniük, elsősorban intézményeik, valamint jogi és pénzügyi rendszereik vonatkozásában. Ez egyszerre igényli a tartós (fenntartható) stabilitást, a versenyképesség (növekedési képesség) fejlesztését és a felzárkózás (a gazdasági, társadalmi és területi kohézió) erősítését.

1.1.3   Az EGSZB több véleményében hangsúlyozta, hogy a kohéziós politika az Unió olyan történeti értéke, amelynek hármas célja: a konvergencia elve, a regionális versenyképesség növelése a foglalkoztatás bővítésével és a területi együttműködés erősítése, megőrzendő és továbbfejlesztendő. A kevésbé fejlett európai országoknak és régióknak fokozniuk kell az infrastruktúrába és egyéb tőkébe történő befektetéseiket, ez ugyanis lényeges a lehetséges növekedés gyorsításához.

1.1.4   AZ EGSZB meg van győződve arról, hogy a kohéziós politikát támogató pénzügyi alapok nagyrészt eredményesen működtek, de átalakításuk, továbbfejlesztésük lehetséges és szükséges, elsődlegesen az alapok és a kiadások felhasználásának hatékonysága és eredményessége javítandó. A kohéziós politika eszközeinek az Európa 2020 stratégiával történő összehangolását úgy kell végrehajtani, hogy az ne okozzon veszteséget az európai felzárkóztatási politikát illetően.

1.1.5   Az EGSZB javasolja, hogy a kohéziós politika jelenlegi céljainak és eszközeinek a felülvizsgálata során kerüljön elemzésre az Európa 2020 stratégia elemeinek megfeleltethető átalakításuk lehetősége az alábbiak szerint:

1.1.5.1   A kohéziós politika jelenlegi céljai és eszközei

Kohéziós politika
Célok	Strukturális alapok és eszközök
Konvergencia/fenntartható növekedés	ERFA	ESZA	Kohéziós Alap
Regionális versenyképesség és foglalkoztatás	ERFA	ESZA
Európai területi együttműködés	ERFA

1.1.5.2   Az Európa 2020 stratégia egymással összefüggő három prioritása

a)	Intelligens növekedés: tudáson és innováción alapuló gazdaság kialakítása;

b)	Fenntartható növekedés: hatékonyabb, környezetbarát és versenyképesebb gazdaság elősegítése;

c)	Inkluzív növekedés: olyan gazdaság ösztönzése, amelyben magas a foglalkoztatás, és amely kedvez a szociális és területi kohéziónak.

1.1.5.3   Az EGSZB javasolja, hogy a kohéziós politikában egyértelmű kiemelést kapjanak a társadalompolitikai, szociális és a szolidaritást kifejező célok, valamint a strukturális alapok beruházási célú alkalmazása, szoros együttműködésben más európai pénzügyi alapokkal. E nélkül az Európa 2020 erőteljes gazdaságinövekedés-orientáltsága, ami önmagában támogatandó, a társadalmi és területi felzárkózást háttérbe szoríthatja.

1.1.5.4   Ha arra kerülne sor, hogy a strukturális alapoknál felcserélődik a versenyképességi és a konvergencia célok sorrendje, továbbá ha lehetővé válna, hogy a több alapra támaszkodó megközelítés legyen a meghatározó, akkor jól megfeleltethetővé válnának egymással az Európa 2020 és a kohéziós stratégiák céljai, az EU strukturális alapjai pedig jobban szolgálhatnák a regionális versenyképesség növelését:

Európa 2020 stratégia		Kohéziós politika (megreformált struktúra)
Célok/eszközök	Kiemelt kezdeményezések:	Célok/eszközök	Strukturális alapok és eszközök
Intelligens növekedés	Digitális menetrend Innovatív Unió, Mozgásban az ifjúság	Regionális versenyké-pesség és foglalkoztatás
Kutatás/innováció, Oktatás, Digitális társadalom		Versenyképesség, vonzerőnövelés, emberi erőforrás-fejlesztés, oktatás stb. Innováció, tudástársadalom
Fenntartható növekedés	Az erőforrások felhasználásának tekintetében hatékony Európa; iparpolitika	Konver-gencia
Környezettudatos energiák, zöldtudatos társadalom, hálózatfejlesztés, kis gazdaság		Növekedést megalapozó környezetfejlesztés, infrastruktúra, intézményfejlesztés
Inkluzív növekedés	Új készségek/munkahelyek a szegénység ellen	Európai területi együtt-működés
Egyenrangú hozzáférés/több/jobb munkahely		Lokális és regionális, makroregionális kooperáció

1.1.6   Az EGSZB elismeri, hogy a fentiekben javasolt szerkezeti összehangolás révén mély változtatást, koncentrációt kell végrehajtani a részletes célok megfogalmazása terén. Többek között kiegészítő célok kitűzése szükséges a versenyképesség terén, és a területi együttműködést ki kell terjeszteni a makroregionális fejlesztések támogatására. Ha nincs lehetőség az Európa 2020 stratégia és az uniós kohéziós politika közötti közvetlen kapcsolatok létrehozására, akkor ez igen károsan hathat a célokra és az eszközökre, valamint a szakpolitikák megvalósításának hatékonyságára.

1.1.7   Ez a szerkezeti összehangolás történhetne úgy, hogy a tágan értelmezett kohéziót, illetve kohéziós politikát a versenyképességgel egyenrangú prioritásnak ismerné el az EU. Ennek a két prioritás forrásfedezetében is kifejezésre kellene jutnia. Ugyanakkor nemcsak arról van szó, hogy kohéziós célokra a jövőben is forrást kellene biztosítani, hanem arról is, hogy a kohéziós forrásokat hatékonyan kell elkölteni.

1.1.7.1   Az EGSZB szorgalmazza, hogy tökéletesítsék az uniós kohéziós politika hatékonyságának és eredményességének ellenőrzésére kidolgozott ex ante és ex post feltételrendszerre vonatkozó javaslatokat. E rendszernek ugyanakkor nem szabad akadályoznia a kohéziós eszközrendszer egyszerűsítését; épp ellenkezőleg, a végrehajtási költségeket csökkentenie, az előreláthatóságot pedig növelnie kell. Az EGSZB reméli, hogy az intézményi és adminisztratív változások nyomán egyszerűbb és hatékonyabb rendszer alakul ki. Kerüljön kidolgozásra az a modell, amely az Európa 2020 céljai, a nemzeti reformprogramok és a kohéziós politika végrehajtásában rejlő kölcsönhatásokat a kedvezményezett országok és régiók eltérő sajátosságai alapján értékelhetővé teszi.

1.1.8   Az EGSZB egyetért azzal, hogy valamennyi uniós politikának hozzá kell járulnia az Európa 2020 stratégia sikeréhez. Az uniós költségvetés felülvizsgálatáról szóló közlemény új stratégiai tervezést vázolt fel a kohéziós politika vonatkozásában. Az EGSZB mélyen egyetért azzal, hogy az Európai Bizottság olyan közös stratégiai keretet határoz meg, amely az Európa 2020 stratégia célszámait és célkitűzéseit beruházási prioritásokban jelenítené meg. Ez a keret magában foglalná valamennyi európai uniós alapot, ezenkívül az összes egyéb uniós pénzügyi eszközt is integrálná.

1.1.9   Az EGSZB ismételten rámutat, hogy az Európai Szociális Alapnak, mint a humánerőforrásba való beruházás uniós eszközének, támogatnia kell az Európa 2020 stratégia három prioritását, vagyis az intelligens, a fenntartható és az inkluzív növekedést. A foglalkoztatás, a képzés és az oktatás, az aktív beilleszkedés és az esélyegyenlőségi politikák alkotják ennek a kulcsfontosságú elemeit.

1.1.10   Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a gyarapodó célok érdekében meg kell erősíteni az ESZA intézményrendszerét és az adminisztratív terhek növelése nélkül emelni kell hatékonyságát. Az ESZA nagy szerepet kell, hogy kapjon a különösen hátrányba került társadalmi rétegek (például bevándorlók, kisebbségek, fogyatékkal élők és a roma népesség) élethelyzetének javításában, a befogadás természetes feltételeinek biztosításában.

1.1.11   Az EGSZB felhívja a figyelmet, hogy az EU kohéziós politikájának és az Európa 2020 stratégia eszközeinek különféle alapjaiból támogatott szakpolitikák összehangolása visszahathat az eredeti célokra, és befolyásolhatja ezek területi integritását, aminek nyomán e célok módosulhatnak, és megvalósításuk során lényeges új szempontok merülhetnek fel. Iterációs tervezési, irányítási és ellenőrzési mechanizmus kialakítása szükséges. Az iterációs folyamat fő koncepciója az, hogy a partnerségi megállapodásban nemcsak a fejlesztés előkészítő lépéseit kell meghatározni, hanem a teljes megvalósítási folyamatot, ezek feltételeit és a hatékonyság mérését is; a feleknek azonban azzal is tisztában kell lenniük, hogy a kedvezményezettek folyamatos nyomon követése alapján módosulhatnak az irányító bizottságok általános céljai.

1.1.12   Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy az Európa 2020 céljainak elérése érdekében növelni kell az egyes alapok menedzsmentje közötti együttműködést, különösen a kohéziós, a strukturális és az innovációs alapok tekintetében.

1.1.13   Az EGSZB úgy látja, hogy hosszú távon már csak a szembeállítás elkerülése érdekében is nagyon sok érv szól amellett, hogy az EU összes strukturális politikája (például az Európa 2020, a kohéziós politika, a KAP vagy az EBB) általános közösségi politikák teljesen koherens együttesében, amelyet EU 2050-nek nevezhetnénk, integrálódjon. Ez erőteljes politikai és szakmai koordinációt és kooperációt jelentene, nem az egyes szakpolitikák megszűnését. Ez természetesen addig nehéz, míg az érintett politikák egy része közösségi, más része meg nemzeti hatáskörben van. A regionális szemlélet erősödése megfelelő eszköz lehet a cél fokozatos eléréséhez.

1.1.14   Egy egymással összekapcsolt intelligens helyekből álló többközpontú Európa kialakításához csapatmunkára van szükség, amely csak a különféle érdekelt felek közötti együttműködés keretében valósítható meg. Ennek egyik útját a transznacionális területeken folytatott együttműködés, valamint a különböző országokhoz és ágazatokhoz tartozó érintett feleket összehozó makroregionális fejlesztési stratégiák jelenthetik.

1.2   Régió és kohézió

1.2.1   Az EGSZB megítélése szerint az Unió versenyképessége nagymértekben a régiók versenyképességének fokozásán múlik.

1.2.2   Az EGSZB véleménye szerint a makroregionális együttműködés kialakuló formái több szempontból is meghatározóak. Több véleményben fejezte ki (Balti-térség, Duna térsége), hogy a strukturális alapok támogatásai lehetővé teszik olyan stratégiák kidolgozását – a fizikai és immateriális transzeurópai hálózatok keretében egyaránt –, amelyekre az Európai Uniónak versenyképessége és régiói vonzereje megszilárdításához van szüksége.

1.2.3   Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy az Európai Unió jövője, politikai egységének megerősödése azon is múlik, hogy sikerül-e túllépni a statisztikailag értelmezett, országhatárok közé zárt, területi dimenzióiban lemerevedett regionális szemléleten. Egyértelmű, hogy az utóbbi években tetten ért elmozdulás a regionalitás, a komplex programok, a horizontális összefüggések irányába, a „klaszterek” erősödésének útja az, amiben az európai gazdaság társadalmi-területi dimenziói kiteljesedhetnek.

1.2.4   Az EGSZB véleménye szerint nincs értelme párhuzamos vagy esetenként teljesen egybeeső célokat különböző szakpolitikákon keresztül megvalósítani, nincs értelme más eszközrendszert kiépíteni, mint a viszonylag jól bejáratott kohéziós eszközrendszer.

1.2.4.1   A következő évtized egyre inkább a funkcionális régióké kell, hogy legyen. Egy vagy több központtal, határokon átnyúló horizontális területi és vertikális gazdasági kapcsolataival, a „megerősített együttműködés” jellegű, jogi, pénzügyi, intézményi lehetőségeivel bővülve a regionalitás új dimenziót adhat az intelligens Európának. De mivel van, és marad is leszakadó régió, kell felzárkóztató program is.

1.2.5   Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy az európai gazdaság sikeres globális szereplővé történő átalakítása, a növekedési potenciál fokozása, a regionális különbözőségek csökkentése, a perifériákon működő mikro-, kis- és közepes vállalkozások támogatása, az új erőforrások felszabadítása, a környezet és egészségtudatos élet, az oktatás minősége, a fiatal generációk motiválása, az innováció kiemelése, a folyamatokban történő részvételi készség növelése, az európai identitás fokozása mind olyan terület, amellyel foglalkozni kellene.

1.3   Városok

1.3.1   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy Európa versenyképessége nagymértékben függ megapoliszaitól és nagyvárosi területeitől, ahol a vállalatok kihasználhatják az agglomerációk gazdaságai és a globális piacokat összekapcsoló hálózatok által nyújtott előnyöket. A városi területek általában a növekedés motorjai, valamint a kreativitás és az innováció középpontjai lehetnek. Magasabb növekedési szintek biztosíthatók, és új munkahelyek hozhatók létre, ha kialakul az olyan szereplők, mint a vállalatok, egyetemek és kutatók kritikus tömege. A városi problémák megoldásához – akár a környezet romlásáról, akár a társadalmi kirekesztésről van is szó – egyedi válaszra és az érintett kormányzati szint közvetlen beavatkozására van szükség.

1.3.2   Az EGSZB véleménye szerint is ambiciózus városfejlesztési menetrendet kellene kialakítani, amely világosabban meghatározza a városi problémák kezelésére szánt pénzügyi forrásokat, és a városi hatóságokra jelentősebb szerepet ruház a városfejlesztési stratégiák kidolgozásában és megvalósításában.

1.3.3   A városi rendszereket földrajzi helyzetüktől függően különböző vonzáskörzetek egészítik ki. Az EGSZB nem fogadhatja el az „ősi” ellentét jövőbeni fennmaradását város és vidék között. Az, hogy a vidék és a városok közötti partnerség milyen előnyökkel járhat, nagymértékben a helyi és végső soron egyedi kontextuális tényezőktől függ.

1.4   Vidék és mezőgazdaság

1.4.1   Az EGSZB szerint az Európa 2020 stratégia keretében döntő fontosságú szerep hárul egyrészt a kohéziós politikára, másrészt a közös agrárpolitikára, különösen az integrált területfejlesztéssel kapcsolatban. A mezőgazdaság, amely a gazdasági dinamika jelentős forrása, továbbra is stratégiai szektor az EU számára, mind az élelmezésbiztonság szempontjából, mind a vidéki területek növekedésében és az ottani foglalkoztatásban játszott szerepe, továbbá az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez nyújtott hozzájárulása miatt.

1.4.2   Ebből a szempontból e két politikának azokra a közös, átfogó célkitűzésekre kell erőfeszítéseit együttesen összpontosítania, amelyek célja az EU intelligens, fenntartható és inkluzív gazdasággá történő átalakítása, amelyben magas a foglalkoztatottság, a termelékenység és a társadalmi kohézió szintje.

1.4.2.1   Az EGSZB szerint a vidéki területeken az intelligens és globális szinten összekapcsolt helyszínekre fontos szerep hárul az Európa 2020 stratégiában előirányzott fellendülés megvalósításában. Akárcsak a városi területek esetében, a hálózatok itt is rendkívül fontos szervezeti formát jelentenek a vállalkozások és a regionális fejlődés számára.

2.   Összegzés

2.1   Az EGSZB helyesli, hogy az Európa 2020 stratégia szakpolitikai hivatkozásai a klíma-változás, az energiahatékonyság, a megújuló energia, az egészség, a demográfiai változások által támasztott innovációs igényekre, olyan strukturális összefüggéseket mutatnak az oktatás, a kutatás-fejlesztés, a digitális (információs) társadalom területén kijelölt kohéziós célokkal, melyek területileg is hidat képeznek a kohéziós politika céljai és az Európa 2020 között.

2.1.1   Az EGSZB ugyanakkor megállapítja, hogy ellentmondás feszül a különböző koncepciók és a gyakorlatban is használt fogalmak között. A Lisszaboni Szerződés azzal, hogy a kohéziós folyamatok területiségét is legitimálta, új dimenzióba helyezte a regionalitást. Nem mindegy, hogy a regionális politikában milyen lesz a régió meghatározása a jövőben. Olyan fogalomra van szükség, ahol a dinamikus és fenntartható európai növekedés érdekében mind területileg, intézményesen, mind a hozzá tartozó jogi, pénzügyi eszközök szempontjából közös metszetet találunk.

2.1.1.1   Az EGSZB elismeri, hogy a makroregionális stratégiák megjelenése nagyon kedvező folyamat, amely szorosan kapcsolódik a területi kohézió Lisszaboni Szerződés által bevezetett fogalmához. Arra kell törekedni, hogy a szigorúan vett regionális politikák hatékonyan kiegészítsék az azon európai régiók közötti együttműködést, amelyek nagyobbak, vagy távolabb fekszenek egymástól, de közös érdekük fűződik az együttműködéshez.

2.2   A térben is értelmezett (vagyis regionális, területi, városközi) programnyalábok egymást átmetszve jelölik ki a „húzótevékenységekkel” rendelkező térségeket, egy vagy több nagyvárosi maggal rendelkezve anélkül, hogy kizárnának, perifériára kényszerítenének másokat. Az egyes gazdasági szektorokra jellemző innovációs képességek által meghatározott európai „kiválóság” központok nem egy-egy település által összegyűjtött egyedi adottságok, képességek véletlenszerű halmazai, hanem a fizikai térben jól meghatározható kapcsolataikból összegződő tudás.

2.2.1   A „kiválóság” nem jöhet létre a kohézió célrendszerébe illeszkedő mennyiségi jellegű fejlesztések, a környezet, az infrastruktúra, a képzés és a szakképzés nélkül. Az ilyen terek sajátossága, hogy nyitottak. A részvétel esélyei szabadok, de a minőség természeténél fogva a súlypontok felé emelkednek ki tartósan. A tervezhetőség alapja pontosan a területi több-dimenziós adottságok történetileg előrevetíthető stabilitása.

2.3   Elengedhetetlen az innováció kiteljesedése érdekében a demokrácia új formáinak támogatása. A „társadalmi egyeztetés” megszokott formáit tovább kell fejleszteni, és a részvételi demokrácia eszközeinek bevezetésével fel kell szabadítani a képességeket a szervezett civil társadalom arra történő ösztönzése érdekében, hogy az uniós Szerződések alapelveivel összhangban nagyobb mértékben legyen hajlandó vagy „kész” a részvételre.

2.4   Az innováció nem más, mint új gondolatok, javaslatok gyakorlatba ültetése, megelőzve a versenyt. A tudás alkalmazása révén elébe kell menni a kiszámítható folyamatoknak. Komplexitása alapján összegzi az emberi képesség, a technikai adottságok, a gazdasági viszonyok sokféleségét. Természetes, hogy a települési térségek, pólusok nyújtják azt a hátteret, amely nélkül mint élettér nélkül minden absztrakció marad.

2.5   Ezért – a térségi elemzések alapján – a támogatási rendszerek, politikák immanens része kell, hogy legyen az innováció és a felzárkózás párhuzamos, egyeztetett támogatása.

2.6   Míg az Európa 2020 egy átfogó növekedési, versenyképességi, fenntarthatósági, struktúrapolitikai program, addig tágabb térség felől közelítve, a világban, az Európa 2020 stratégia egyúttal olyan program is, amely segít abban, hogy Európa versenyképes legyen a világpiacon.

2.7   Az Európa 2020 és a kohéziós politika célkitűzései összhangban vannak a fentiekkel. Az Európa 2020 megítélése szerint végrehajtásuk intézményrendszere azonban nélkülözi azokat a közös, új pénzügyi, jogi elemeket, amelyek kölcsönhatásaik révén hatékonyságnövelő tényezőkké válnának. Igaz az érvelés, amely szerint a kohéziós eszközök átfogalmazása, bevonása gyorsítaná az innovációorientált, intelligens Európa kialakulását, de csak a különböző források bevonása által kialakított szinergiára alapozva, a pénzügyi eszközök bővítésével!

3.   Tárgyalás

3.1   Az európai politikai, gazdasági megújulást az évtized végén kezdődött válság felgyorsította.

3.1.1   Az Európai Unió – részben a világválság miatt – erősödő gazdasági integrációra kényszerül. Az EGSZB véleménye szerint ez jó, mert erősíti az Uniót, de nehéz folyamat, mert a 27 ország együttműködése nem megy gördülékenyen. Minden problémájával együtt ennek az erősödő gazdasági (és szükségszerűen politikai) integrációnak a fő vonala egy „EU gazdaságpolitika” kialakulása. Három fő ága van: (1)

a)	Stabilitás Az EU a Stabilitási és Növekedési Egyezmény révén bővíti és kiegészíti a stabilitási kockázatot jelentő ágazatok közös ellenőrzését, és válságkezelési mechanizmust épít ki (EFSF és ESM).

b)	Növekedés, versenyképesség. Az EU ennek érdekében Európa 2020 stratégiát és külön Euró Plusz Paktumot fogadott el.

c)	Felzárkózás A társadalmi, gazdasági és területi kiegyenlítés érdekében az EU működteti a kohéziós politikát és a közös agrárpolitikát.

3.2   Az elfogadott változtatások, alapokmányok, stratégiák a megújulás dokumentumai. Olyan feltételeket, eszközöket alakítottak ki, amelyekkel élni az uniós és nemzeti politikai vezetés közös felelőssége. Az eszközrendszer rendelkezésre áll a stabilitás, a növekedés és versenyképesség, illetve a felzárkózás együttes megvalósításához.

3.3   Az Európa 2020 és a kohéziós politika összehangolása mint feladat már magában rejti egy dichotómia meglétét. Sejteti a veszélyt, nevezetesen a piacgazdaság szabadságának és a társadalmi/területi kiegyenlítésnek a szembeállítását. A veszélyt manapság fokozza, hogy forráshiányos időkben az egyik a másik rovására megy. A kohézió erősítése mellett javítani kellene a növekedés és a versenyképesség feltételeit. A jelenlegi nemzetközi helyzetben a kevésbé fejlett tagállamoknak és régióknak nem szabad több időt elvesztegetniük.

3.4   A válság sok tagországban tartósan megingatta az államháztartást, amelyet nehéz lesz konszolidálni egy olyan pillanatban, amikor már jelentkeznek a népesség elöregedésének költségei is. Egyszóval, a legtöbb uniós tagállam nehéz időszak elé néz.

3.5   Az Európa 2020 stratégia – nagyon helyesen – nem választja el egymástól a lassan megvalósítható strukturális reformokat és a rövidtávú megújulás érdekében teendő intézkedéseket.

3.6   Az Európa 2020 sikere nem múlhat konjunkturális tényezőkön. Pontosan a lassú, strukturális átalakulásba invesztált erőforrások adják a „megrendelést” azoknak az ágazatoknak, melyek versenyképes innovációjuk által magát a rendszert képesek megújítani.

3.7   A potenciális növekedés elemei és az Európa 2020 stratégia célkitűzései több ponton megfeleltethetők egymással (ami nagyon helyes), de van néhány nem szándékos eltérés is.

3.7.1   Az Európa 2020 stratégia célkitűzései közül – a potenciális növekedés szempontjából – a foglalkozási ráta emelése és a képzettségi szint javítása a munkaerő mennyiségének és minőségének feleltethető meg. A kutatás-fejlesztési ráfordításokkal, valamint a klímával és az energiával kapcsolatos célkitűzés a tőke minőségéhez, illetve a környezeti fenntarthatósághoz kötődik. Ugyanakkor az Európa 2020 stratégiából hiányzik a szükséges tőke mennyisége és a minőséget meghatározó tényezők egy része (beruházások és azok műszaki színvonala), valamint a teljes tényezőtermelékenység (total factor productivity). A kutatás-fejlesztési ráfordításoknak kiemelkedő jelentőséget tulajdonít az Európa 2020 stratégia, de nem foglalkozik megfelelő súllyal a vállalatoknál végbemenő innovációs folyamatokkal, valamint a gazdasági és a társadalmi innovációval, amely nem azonosítható a kutatás-fejlesztéssel.

3.7.2   Mindezek alapján az Európa 2020 stratégia olyan gazdasági szemléletet tükröz, amely a lassan növekvő, jelentős kutatás-fejlesztési kapacitásokkal rendelkező fejlett gazdaságok adottságainak és szükségleteinek felel meg, ahol viszonylag alacsony a beruházási ráta; hosszú időn keresztül ez az alacsony beruházási ráta is elegendő volt a szükséges szerkezeti változások végrehajtására. A fejlett országokban kétségtelenül jelentős a kutatás, a fejlesztés és az innováció szerepe a gazdasági növekedésben. Az említett módon értelmezett versenyképességgel, ha nem is áll szemben, de háttérbe szorul a kohézió.

3.7.3   Az alacsonyabb gazdasági fejlettségi szinten álló új EU-tagállamok felzárkózásához viszont infrastrukturális és egyéb területekre irányuló beruházásokra van szükség. Ezekben az országokban a gazdasági növekedés legfőbb forrása kisebb mértékben lesz a kutatás-fejlesztés, mint a beruházás. A bizottsági dokumentum (2) megemlíti ugyan a kohéziót, de ezzel összefüggésben nem szerepel a tervezetben kellő hangsúllyal a fejletlenebb tagállamok felzárkóztatása.

3.8   Az Európa 2020 stratégia nem értelmezhető a forrásfedezet nélkül. Egyrészt van egy „szürke zóna” 2010 és 2013 között, amikor a jelenlegi költségvetési előirányzatok vannak érvényben, ezekkel nem mindig lehet megfeleltetni az Európa 2020 céljait (pl. digitális menetrend). Másrészt az Európa 2020 stratégia keretében elfogadott célok nagymértékben determinálják az Európai Unió következő költségvetésének kiadási oldalát. Ezek alapján javasolható az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek összekapcsolása a pénzügyi keretterv prioritásaival.

3.9   Elemzések bizonyítják, hogy a felzárkóztatásba fektetett energia számtalan egyéb előnye mellett többszörösen is megtérül:

—

egyrészt: kimutatható, hogy az Unió költségvetéséből származó befektetések átlag felett növelik – a fejlettebb technológiai transzfer, a beruházások nagy import hányada, a kvalifikált munkaerő, az olcsóbb infrastruktúra hozadéka, a modernizált infrastruktúrára rátelepülő támogatott beruházások révén – az Unió gazdaságának kibocsátását/ pénzügyi eredményét;

—	másrészt: a belső piac bővülése, a szolgáltatási tevékenységek széles körű elterjedése, a tudásbázis növekedése már önmagában is rendkívüli mértékben támogatja az innovációs tevékenységet;

—	harmadrészt: a strukturális alapok által elnyerhető támogatások legnagyobb mértékben a kkv-szektor számára jelentenek vagy piacot, vagy piacra jutást, vagy fejlesztési forrást;

—	negyedszer: jelentős az a hatás, melyet a leghátrányosabb helyzetű, a munkaerőpiacról többféle szempontból kiszorult társadalmi csoportok felzárkóztatása, „befogadása” területén el lehetett érni.

3.10   Az EGSZB fájlalja, hogy az Európai Bizottság nem egy olyan növekedési forgatókönyvet vázolt fel, amely a lehető legjobban kiaknázza az egységes piacban rejlő lehetőségeket, hanem a növekedés előfeltételeként drasztikus költségvetési konszolidációt helyez előtérbe. Sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a növekedés motorjaira, amelyek lehetővé teszik majd a tagállamok számára a költségvetések konszolidációját, a fenntartható növekedés útjáról való letérés nélkül. Ennek megvalósítása érdekében az EGSZB úgy véli, hogy bármely jövőorientált gazdasági stratégia szerves része kell, hogy legyen egy olyan kiegyensúlyozott makrogazdasági politika, amely harmonikusan ötvözi egymással a keresleti és kínálati oldal szempontjait.

3.11   Különösen jó lenne, ha a várható eredményesség és a kockázatok elemzése alapján kialakított „térségi pénzügyi központok” vezényelnék a programokat. A vázolt lépés szükségszerű, hiszen a globalizáció messze túlmutat a térbeli kötöttségeken, és az egyes térségekben kiépülő koncentrált innovációs „emelők” világméretű kisugárzása, másrész gyűjtő funkciója fog tovább erősödni.

3.11.1   Szükségszerű, hogy az ilyen térségek maguk rendelkezhessenek forrásaik felett, maguk dönthessék el, milyen arányban osztoznak a fejlődési tényezők feletti rendelkezési joggal, és az innovatív folyamatokban való tartós részvétel, a hozzáadott értékek mentén adhassanak vagy vonhassanak vissza támogatást.

---

(1)  Lásd az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdését és az EUMSZ 174. cikkét.

(2)  COM(2010) 2020 végleges.

---