11.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 136/19

—

tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Cancúnban tartott ötödik miniszteri konferenciájáról szóló, 2003. szeptember 25-i (1), a WTO Általános Tanácsának 2004. augusztus 1-jei határozatát követően a dohai forduló értékeléséről szóló, 2005. május 12-i (2), a Kereskedelmi Világszervezet hongkongi hatodik miniszteri konferenciájának előkészületeiről szóló, 2005. december 1-jei (3), a gazdasági partnerségi megállapodások fejlődésre gyakorolt hatásairól szóló, 2006. március 23-i (4), a WTO hongkongi miniszterelnöki konferenciáját követő dohai forduló értékeléséről szóló, 2006. április 4-i (5), a kereskedelemről és a szegénységről (a kereskedelmi politikák meghatározása a kereskedelemnek a szegénység enyhítéséhez való legnagyobb mértékű hozzájárulása érdekében) szóló 2006. június 1-jei (6), a Dohai Fejlesztési Menetrendről szóló tárgyalások felfüggesztéséről szóló 2006. szeptember 7-i (7), a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló 2007. május 23-i (8), a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló 2007. december 12-i (9), az általános tarifális preferenciák rendszerének 2009. január 1-jétől2011. december 31-ig történő alkalmazásáról, illetve az 552/97/EK és az 1933/2006/EK rendelet, valamint a 964/2007/EK és az 1100/2006/EK bizottsági rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2008. június 5-i (10) álláspontjára és az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodás megkötéséről szóló 2009. március 25-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok között megkötött átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásra,

—

tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok (AKCS), másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonou-ban aláírt partnerségi megállapodásra (Cotonou-i megállapodás),

—

tekintettel a gazdasági partnerségi megállapodásokat létrehozó vagy azok létrehozásához vezető megállapodásokban meghatározott, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) csoportjának egyes tagjaiból származó termékekre vonatkozó szabályozások alkalmazásáról szóló, 2007. december 20-i 1528/2007/EK tanácsi rendeletre (12),

—

tekintettel a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló 2007. október 23-i bizottsági közleményre (COM(2007)0635),

—

tekintettel az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményre (GATT), és különösen annak XXIV. cikkére,

—

tekintettel a WTO miniszteri konferenciája negyedik ülésének 2001. november 14-én, Dohában elfogadott miniszteri nyilatkozatára,

—

tekintettel a WTO miniszteri konferenciája hatodik ülésén, 2005. december 18-án Hongkongban elfogadott miniszteri nyilatkozatra,

—

tekintettel a kereskedelemösztönző támogatással foglalkozó munkacsoportnak a WTO Általános Tanácsa által 2006. október 10-én elfogadott jelentésére és ajánlásaira,

—

tekintettel az ENSZ 2000. szeptember 8-i Millenniumi Nyilatkozatára, amely a millenniumi fejlesztési célokat mint a nemzetközi közösség által a szegénység felszámolása érdekében közösen kialakított kritériumokat határozza meg,

—

tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés által 2007. november 22-én a ruandai Kigaliban elfogadott Kigali Nyilatkozatra,

—

tekintettel a Fidzsi-szigeteki helyzetről szóló, 2006. december 14-i állásfoglalására (13), amely határozottan elítélte a fidzsi fegyveres erők hatalomátvételét,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Tanácsának 103 ajánlást tartalmazó jegyzékére, amelyet az egyetemes időszakos felülvizsgálattal foglalkozó csoport 2010. március 23-i jelentésében tettek közzé, és tekintettel a Fidzsi-szigetek kormányától kapott 2010. június 10-i hivatalos válaszra, amely kijelenti, hogy a régóta kért és többször elhalasztott általános választásokat 2014-re írták ki, és hogy ez a dátum nem képezi egyezkedés tárgyát,

—

tekintettel az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodás megkötésére vonatkozó, a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett, 2010. december 16-i kérdésekre (O-0212/2010 – B7–0807/2010),

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikke (5) bekezdésére és 110. cikke (2) bekezdésére,

A.

mivel az EU-nak az AKCS-országokkal meglévő kereskedelmi kapcsolata – amely az utóbbinak nem kölcsönös alapon biztosított preferenciális hozzáférést az EU piacaihoz – 2008. január 1-jétől már nem felel meg a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályainak,

B.

mivel a gazdasági partnerségi megállapodások olyan, a WTO-val összeegyeztethető megállapodások, amelyek célja a regionális integráció támogatása és az AKCS-gazdaságok világgazdaságba történő fokozatos integrálásának előmozdítása, ekként mozdítva elő ezen országokban a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődést, hozzájárulva a szegénység felszámolására irányuló általános erőfeszítéshez,

C.

mivel a GPM-eket egy olyan hosszú távú kapcsolat kialakítására kell használni, amelynek keretében a kereskedelem támogatja a fejlődést,

D.

mivel az egymást követő loméi egyezmények szerinti, cukorról szóló jegyzőkönyv és a Cotonou-i Megállapodás kiszámítható jövedelmet biztosított a mezőgazdasági ágazatban korlátozott diverzifikálási potenciállal bíró, kis csendes-óceáni szigeteknek,

E.

mivel az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodások olyan árukereskedelmi megállapodások, amelyek az AKCS-országok és az EU közötti kereskedelem megszakadásának megelőzésére irányulnak.

F.

mivel a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság azt jelenti, hogy a fejlődő világ számára a kereskedelempolitika fontosabb, mint korábban bármikor,

G.

mivel a csendes-óceáni AKCS-országok közül eddig csak Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság írt alá átmeneti gazdasági partnerségi megállapodást 2009 végén; mivel valamennyi többi csendes-óceáni AKCS-országra kiterjed vagy az EU piacához vám- és kvótamentes hozzáférést kínáló „fegyveren kívül mindent” kezdeményezés, vagy pedig az EU általános preferenciális rendszere,

H.

mivel Pápua Új-Guinea esetében a megállapodást 2009. december 20-a óta ideiglenes jelleggel alkalmazzák; mivel a Fidzsi-szigeteki Köztársaság esetében a megállapodás alkalmazása a Fidzsi-szigeteki Köztársaság általi, ideiglenes alkalmazásra vagy ratifikálásra vonatkozó értesítésig függőben van,

I.

mivel az átfogó gazdasági partnerségi megállapodásra irányuló tárgyalások mind a 14 csendes-óceáni AKCS-országgal folyamatban vannak,

J.

mivel az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás az árukereskedelmi megállapodás minden fontos rendelkezését magában foglalja,

K.

mivel a megállapodásban foglalt kötelezettségvállalásoknak az érintett országokra és a csendes-óceáni régióra gyakorolt hatásai igen jelentősek lehetnek,

L.

mivel az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás befolyásolni fogja Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság, valamint más kereskedelmi partnerek közötti a jövőben megkötendő megállapodások alkalmazási körét és tartalmát, illetve a régió helyzetét az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásról folytatott tárgyalásokon,

M.

mivel az Európai Unió és a csendes-óceáni országok gazdasága között korlátozott verseny van, és mivel az európai uniós export többségét olyan termékek alkotják, amelyeket a csendes-óceáni országok nem termelnek, de szükségük van azokra közvetlen fogyasztás vagy a hazai ipar ellátása céljából,

N.

mivel az export jövőbeni növelése szempontjából a halászatban és a halászattal kapcsolatos tevékenységekben és iparágakban rejlenek a legnagyobb lehetőségek, feltéve, hogy a halászatot környezeti szempontból fenntartható módon végzik,

O.

mivel az új kereskedelmi szabályokat azzal a céllal kell kialakítani, hogy támogassák a hazai iparágak fejlesztését, valamint védelmet nyújtsanak a források kimerülésével és az éghajlatváltozással szemben, és mivel ezekhez a szabályokhoz a kereskedelmi vonatkozású segítségnyújtás fokozottabb támogatásának kell társulnia,

P.

mivel a kereskedelemösztönző támogatás a fejlődő országok azon kapacitásait hivatott megerősíteni, hogy az új kereskedelmi lehetőségek előnyeit kihasználják,

Q.

mivel az EU és az AKCS-országok között tárgyalások folytak új, jobb és rugalmasabb származási szabályok elfogadásáról, amelyek megfelelő, a megállapodás céljával maradéktalanul összhangban álló és valamennyi érintett ország korlátozott kapacitási szintjét kellőképpen tekintetbe vevő végrehajtás esetén jelentős előnyökkel járnak majd,

R.

mivel az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásban foglalt származási szabályoktól való eltérés a termelési lánc egészére kiterjed, a nyersanyag-kitermeléstől a feldolgozáson át a kereskedelemig és az exportig,

S.

mivel a tonhaltermékek iránti jelentős kereslet miatt ezek a termékek sajátos tulajdonságokkal rendelkeznek, többek között gyorsan reagálnak az árváltozásokra, emiatt ezeket „érzékeny termékként” sorolták be a nemzetközi piacon, amely körülményt minden kereskedelmi tárgyalás során figyelembe kell venni,

T.

mivel a csendes-óceáni regionális halászati szervezet, a WCPFC (Nyugat- és Közép-Csendes-óceáni Halászati Bizottság), a térség halászati erőforrásainak fenntarthatóságának megőrzéséért felelős nemzetközi szervezet adatai szerint a harmadik országok – különösen Kína –, amelyek ipari makroprojektekbe fektetnek be Pápua Új-Guineában az új származási szabályok létrehozása óta, hatványozottan bővítették, és bővítik továbbra is halászati kapacitásukat a térségben, ami a halállomány túlhalászásának veszélyét hordozza magában,

1.

úgy véli, hogy az e térség és az EU közötti kereskedelmi kapcsolatoknak elő kell segíteniük és fokozniuk kell a kereskedelmet, a fenntartható fejlődést és a regionális integrációt, egyidejűleg előmozdítva a gazdasági diverzifikációt és a szegénység mérséklését; hangsúlyozza, hogy az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásnak hozzá kell járulnia a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez;

2.

hangsúlyozza, hogy az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásról Pápua Új-Guineával és a Fidzsi-szigetekkel folytatott tárgyalások kedvező lezárása azt mutatja, hogy az Európai Uniónak komoly érdeke fűződik a csendes-óceáni államokkal kialakított szoros, magas szintű gazdasági kapcsolatok további fenntartásához; reméli, hogy ez az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás – amely ma még két országra korlátozódik – elvezethet a csendes-óceáni térség más országaira is kiterjedő, szélesebb körű megállapodáshoz;

3.

hangsúlyozza, hogy az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás célja a piac nyitva tartása Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság exportjai számára, és az átfogóbb gazdasági partnerségi megállapodásról folytatandó tárgyalások lehetővé tétele, amennyiben az érintett államok úgy kívánják;

4.

hangsúlyozza, hogy a csendes-óceáni térség országai közül eddig csupán Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság – az Európai Unióba számottevő kivitelt egyáltalán végrehajtó két csendes-óceáni AKCS-ország – írta alá a megállapodást, a regionális csoportosulás más tagjai pedig elutasították az aláírását, mivel az EU-val folytatott árukereskedelmük kisebb mértékű;

5.

emlékeztet arra, hogy miközben az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás a folyamat első lépésének tekinthető, jogi értelemben ez egy teljes mértékben független nemzetközi megállapodás, amelynek nem automatikus következménye az átfogó gazdasági partnerségi megállapodás létrejötte, vagy az, hogy az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás eredeti aláírói az átfogó gazdasági partnerségi megállapodást is alá fogják írni;

6.

emlékezteti az uniós intézményeket és kormányokat arra, hogy sem a gazdasági partnerségi megállapodás megkötése, sem annak felmondása nem vezethet olyan helyzethez, amelyben egy AKCS-ország kedvezőtlenebb pozícióban találja magát ahhoz képest, amilyenben a Cotonou-i megállapodás kereskedelmi rendelkezései szerint volt;

7.

hangsúlyozza, hogy ha a Parlament esetleg hozzájárulna egy átmeneti gazdasági partnerségi megállapodáshoz, ez nem befolyásolja az átfogó gazdasági partnerségi megállapodásra vonatkozó álláspontját, mivel a megállapodás-kötési folyamat két különböző nemzetközi megállapodáshoz kapcsolódik;

8.

hangsúlyozza, hogy a valódi regionális piac létrehozása teremti meg az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás – és ehhez hasonlóan bármilyen jövőbeli teljes gazdasági partnerségi megállapodás – sikeres végrehajtásának legfőbb alapját, és hogy a regionális integráció alapvető fontosságú a csendes-óceáni államok társadalmi és gazdasági fejlődése szempontjából; úgy véli, hogy ezt a végrehajtás összefüggésrendszerében tekintetbe kell venni;

9.

hangsúlyozza, hogy a halászati termékek származási szabályaira vonatkozó különös rendelkezések célja a parti halfeldolgozási kapacitás fejlesztése a csendes-óceáni AKCS-országokban, a helyi munkahelyteremtés ösztönzése és a helyi bevételek biztosítása céljából;

10.

hangsúlyozza, hogy az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás Pápua Új-Guineában olyan ipari beruházásokhoz vezetett, mint a Madangi-öbölben található PMIZ (Pacific Marine Industrial Zone – csendes-óceáni tengeri ipari övezet), amely a tervek szerint két éven belül több mint 400 000 tonna tonhalkonzervet fog előállítani;

11.

aggodalmát és nyugtalanságát fejezi ki ezzel összefüggésben bizonyos intézkedések, például a környezetvédelmi törvény pápua új-guineai hatóságok által a közelmúltban eszközölt módosítását, amely így az ilyen projektek esetében gyakorlatilag eltekint a környezeti jelentés benyújtásától, és megnehezíti az érvelést;

12.

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a halászati ágazat a csendes-óceáni régióban a nők foglalkoztatásának legfontosabb területe; úgy véli hogy a Bizottságnak technikai, politikai és pénzügyi segítséget kell biztosítania annak érdekében, hogy javítsa a nők munkavállalási lehetőségeit a csendes-óceáni államokban;

13.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a WCPFC adatai szerint a harmadik országok növelték halászati kapacitásukat a Csendes-óceán e térségében, továbbá a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat (IUU), valamint a túlhalászás ezzel járó kockázatát, ami veszélyezteti a helyi halászati ipar fenntartható fejlődését;

14.

hangsúlyozza, hogy bár Pápua Új-Guineára és a Fidzsi-szigetekre korlátozott halászati kapacitás, ennélfogva a teljes egészében onnan származó hal korlátozott kínálata és a parti feldolgozási kapacitás korlátozott volta jellemző, a feldolgozott halászati termékekre vonatkozó származási szabályoktól való eltérés – amellyel Pápua Új-Guinea ténylegesen él – ezt az országot a különböző forrásokból (közöttük a Fülöp-szigetekről, Thaiföldről, Kínából, az Egyesült Államokból, Ausztráliából stb.) származó nagy mennyiségű tonhal feldolgozásának igazi fellegvárává tette; felhívja a figyelmet arra, hogy a származási szabályoktól való eltérés destabilizáló hatást gyakorolhat az EU halfeldolgozó- és konzerviparára;

15.

kéri a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül terjesszen a Parlament elé jelentést a csendes-óceáni halászati ágazat ezen különös sajátosságaira és a halállományok csendes-óceáni kezelésére vonatkozóan, beleértve a fenntartható fejlődésre irányuló gyakorlatokat is; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul indítsa el az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodáshoz csatolt II. jegyzőkönyv 6. cikke (6) bekezdésének d) pontjában előírt konzultációkat, és rendelje el a származási szabályokra vonatkozó kivételes rendelkezések felfüggesztését abban az esetben, ha az értékelő jelentés az EU halfeldolgozó- és konzerviparát illetően destabilizáló hatást mutat ki;

16.

rámutat, hogy egy ilyen, a különös származási szabályok alkalmazására vonatkozó jelentést 2011 folyamán, azaz a 2007/1528/EK rendeletben előírt szabályok elfogadásáról Pápua Új-Guinea számára küldött értesítéstől számított harmadik évet követően el kell készíteni, és hogy abban meg kell vizsgálni a globális forrásokra vonatkozó szabályoktól való eltérés Pápua Új-Guinea népességére, különösen a tengerpart mentén élő közösségekre gyakorolt gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi hatásait; kéri ezzel összefüggésben, hogy haladéktalanul adjanak tájékoztatást e jelentés referenciafeltételeiről és arról, hogy valamennyi érdekelt szereplőt és érintett felet tájékoztattak-e a jelentés elkészítéséről, ideértve a Pápua Új-Guineában működő civil társadalmi szervezeteket is;

17.

arra biztatja a Fidzsi-szigeteki Köztársaságot, hogy vegye át a nemzetközi közösség ajánlásait, és hajtsa végre a felelősségteljes kormányzásra irányuló gyakorlatokat; úgy véli, hogy ezeknek a lépéseknek a Fidzsi-szigetek cukorágazata számára történő pénzügyi segítségnyújtás elindítását kell eredményezniük; elismeri, hogy erre a pénzre rendkívül nagy szükség van a cukorágazat támogatása érdekében, mivel az a Fidzsi-szigeteken a munkahelyek egyik legfontosabb forrása;

18.

hangsúlyozza, hogy bármely regionális átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás feltételéül kellene szabni, hogy a Fidzsi-szigeteki Köztársaságban működő valamennyi mérvadó politikai csoportosulás jóváhagyja a demokratikus választásokra vonatkozó ütemtervet;

19.

rugalmas, aszimmetrikus és pragmatikus megközelítést ajánl az átfogó gazdasági partnerségi megállapodásra vonatkozó jelenlegi tárgyalásokhoz; ragaszkodik ahhoz, hogy a fejlesztési együttműködésről szóló fejezetet beillesszék az átfogó gazdasági partnerségi megállapodásba;

20.

rámutat arra, hogy a megállapodás hatással lehet a csendes-óceáni régió és legközelebbi és legnagyobb kereskedelmi partnerei (Ausztrália és Új-Zéland) közötti kapcsolatokra is, és el kell kerülni, hogy a jelenlegi megállapodás rendelkezései megakadályozzák az azokkal az országokkal kötendő jövőbeli kereskedelmi megállapodásokat;

21.

emlékeztet arra, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásnak nemcsak szerkezetében és tartalmában, hanem végrehajtásának módjában és szellemében is támogatnia kell a csendes-óceáni államok fejlesztési célkitűzéseit, politikáit és prioritásait;

22.

emlékeztet a kereskedelemösztönző támogatásra vonatkozó uniós stratégia 2007 októberében történt elfogadására, amelyben kötelezettséget vállaltak a kereskedelemmel kapcsolatos összes uniós támogatásnak 2010-ig évi kétmilliárd euróra történő növelésére (1 milliárd EUR a Közösségtől és 1 milliárd EUR a tagállamoktól); ragaszkodik ahhoz, hogy a csendes-óceáni régió megfelelő és méltányos részt kapjon ebből a támogatásból;

23.

felszólít a kereskedelmet célzó támogatási források csendes-óceáni régióra eső részének korai meghatározására és biztosítására; hangsúlyozza, hogy e pénzeszközöknek többletforrásokat és nem pusztán az Európai Fejlesztési Alap szerinti finanszírozás átcsomagolását kell jelenteniük, összhangban kell állniuk Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság – valamint a szélesebb értelemben vett csendes-óceáni térség – prioritásaival, valamint hogy kifizetésüknek időben, előre jelezhető módon, valamint a nemzeti és regionális stratégiai fejlesztési tervekre vonatkozó végrehajtási menetrendekkel összhangban kell történniük;

24.

felszólítja a Bizottságot – tekintettel a Tanács által a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásaival (TRIPS) és a gyógyszerekhez való hozzáféréssel kapcsolatban, 2007 szeptemberében tett kötelezettségvállalásokra –, hogy a gazdasági partnerségi megállapodás keretében ne folytasson tárgyalásokat azokról a gyógyszerészettel kapcsolatos „TRIPS plusz” rendelkezésekről, amelyek a közegészséget és a gyógyszerekhez való hozzáférést érintik, tartózkodjon a Szabadalmi Együttműködési Szerződés és a Szabadalmi Jogi Szerződés betartására vagy az azokban foglalt kötelezettségek elfogadására irányuló követelésektől, tartózkodjon a 2004/48/EK irányelv (14) feltételeinek alkalmazásától, és a gazdasági partnerségi megállapodásba ne vegyen fel olyan szabályokat, mint például a nem eredeti adatbázis-védelem;

25.

hangsúlyozza, hogy továbbra is támogatja az EU és a csendes-óceáni államok közötti átfogó gazdasági partnerségi megállapodás megkötését; egyetért abban, hogy többek között a következő kulcsfontosságú kérdéseket kell megvitatni:

26.

kéri ugyanakkor, hogy a Bizottság folytassa a munkát egy átfogóbb megállapodás érdekében, és keressen elérhető, működőképes, a piacokhoz a WTO-szabályokkal összhangban hozzáférést biztosító lehetséges alternatívákat, kreatív módon kihasználva a szabályok által kínált minden rugalmas lehetőséget – beleértve a mentességeket is – azon országok számára, amelyek nem kívánják sem az átmeneti és az átfogó gazdasági partnerségi megállapodást egyaránt, sem pedig ezek egyikét aláírni;

27.

az a véleménye, hogy az átfogó gazdasági partnerségi megállapodás keretében parlamenti bizottságot kell felállítani a megállapodás végrehajtásának nyomon követésére, és hogy e bizottság összetételét az EP részéről a CARIFORUM-EU parlamenti vegyes bizottság összetételének megfelelően kell kialakítani;

28.

hangsúlyozza, hogy mind az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásnak, mind az átfogó gazdasági partnerségi megállapodásnak felülvizsgálati záradékot is tartalmaznia kell, amely a végrehajtás gazdasági, szociális és környezeti hatására, valamint költségeire és egyéb következményeire is kiterjedő átfogó hatásvizsgálatot irányoz elő, amelyet a megállapodás aláírását követően három-öt évvel kell elvégezni; hangsúlyozza, hogy az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás – és ezt követően az átfogó gazdasági partnerségi megállapodás – felülvizsgálati záradékának tartalmaznia kell azt a rendelkezést, hogy a fent említett hatásvizsgálat alapján minden aláíró fél jogosult a fent említett záradékhoz folyamodni; kéri, hogy az Európai Parlamentet és a csendes-óceáni államok parlamentjeit vonják be a megállapodás bárminemű felülvizsgálatába;

29.

támogatja ezzel összefüggésben az Európai Bizottság annak biztosítására irányuló kötelezettségvállalását, hogy a származási szabályoktól való általános eltérés kivételt képez, és nem válik bevett szokássá a jövőbeli gazdasági partnerségi megállapodások esetében;

30.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az tagállamok és az AKCS-országok kormányának és parlamentjének, az AKCS–EU Tanácsnak és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.