15.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 11/21

1.1

EGSZB elismeréssel és komoly reményekkel ismeri el az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács, más uniós szervek, valamint a tagországok által az utóbbi időkben az európai romák társadalmi inklúziójáért és integrációjáért tett lépéseket, köztük az európai bizottsági keretstratégia, valamint a tagországi nemzeti romaintegrációs stratégiák (NRIS) elfogadását.

1.2

Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy „mindezek az erőfeszítések összességükben meghatározó mértékben nem voltak képesek a romák jelentős hányadának hátrányos megkülönböztetésén, életminőségén és életesélyein javítani …”.

1.3

Az EGSZB feltáró véleményében (1) már 2011-ben aggodalmát fejezte ki az NRIS civil és roma szervezeti elfogadását illetően, és számos javaslatot fogalmazott meg.

1.4

Az EGSZB által megrendelt, 27 tagországra kiterjedő kutatás eredményei - az ERPC és más civil szervezetek kutatásaival egybehangzóan – a nagyfokú tájékozatlanságon és elégedetlenségen túl egyfajta széles körben osztott frusztráltságot és bizalmatlanságot tükröz a roma társadalom hangadói, a civil szervezetek és reprezentánsaik körében. Úgy tűnik, az NRIS nem erősítette meg a romák körében azt a növekvő elvárást és őszinte hitet, hogy a stratégia érdemben hozzájárulhat a romák társadalmi integrációjának lényegi javulásához.

1.5

Az NRIS stratégiai célok megvalósítására rendelkezésre álló eszközök és források nem látszanak elég erősnek ahhoz, hogy a diszkrimináció és kirekesztés folyamatosan jelen lévő, az érintettek életét és esélyeit folyamatosan negatívan befolyásoló hatását ellensúlyozzák. Ezért az EGSZB az szakpolitikák koordinációjának, valamint a források célokkal arányos tervezésének fontosságára hívja fel a figyelmet.

1.6

Véleménye szerint az NRIS tervezése és megvalósítás mindenkor jogalapú kell, hogy legyen az emberi és alapvető jogok kiteljesítése érdekében.

1.7

Kiemeli, hogy a társadalmi élet minden területén elsőbbséget kell biztosítani a diszkrimináció ellenes küzdelemnek.

1.8

Megerősíti, hogy a romák társadalmi helyzetével kapcsolatosan pozitív tartalmú megközelítés általánossá tételére van szükség, és aláhúzza, hogy az inklúziós politikák megvalósításának döntő eleme, hogy az embereknek legyen erejük, eszközeik és hatalmuk a saját sorsukról rendelkezni.

1.9

Támogatja a nemzeti roma kontaktpontok Európai Bizottság által tervezett hálózatának megfelelő hatáskörökkel történő felállítását, és hangsúlyozza, hogy a szervezett civil társadalomnak, ide értve a roma szervezeteket és érdekképviseleteket is, teljes mértékben részt kell vennie az NRIS teljes (tervezés, megvalósítás, monitorozás és értékelés) folyamatában.

1.10

Az NRIS monitorozásának és értékelésének robusztus, tudományosan alapozott, a civil és független értékelők bevonásával való megerősítésére, ezen folyamatok finanszírozásának pedig rendszerszerű biztosítására van szükség.

2.1

Az Európai Bizottság 2011 áprilisában nagy jelentőségű stratégiai dokumentumot fogadott el „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” címmel (2). A közlemény – első alkalommal az EU történetében, és szoros összefüggésben az Európa 2020 stratégia hangsúlyaival, az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglaltakkal és a romák társadalmi befogadásának 10 közös alapelve megállapításaival (3) – meghatározza a legfontosabb stratégiai célokat. Négy területen alakít ki szakpolitikai feladat együtteseket: az oktatáshoz való hozzáférés, foglalkoztatás, egészségügyi ellátás és lakhatás. Különleges jelentőséget tulajdonít a civil szervezetekkel, a roma önszerveződésekkel való együttműködés fontosságának. Erős (robust) monitorozási és értékelési mechanizmus felállítását és megvalósítását határozza el. Egyben elrendeli, hogy 2012 végéig a tagországok készítsék el, fogadják el, és küldjék meg az Európai Bizottságnak nemzeti stratégiai dokumentumaikat.

2.2

A Tanács következtetésében (4) megerősíti az európai bizottsági közleményben (5) foglaltakat és megállapítja:

„[a Tanács üdvözli] a bizottsági közleményt […], továbbá arra ösztönzi [a tagállamokat], hogy […] tűzzenek ki elérhető nemzeti célokat, emellett pedig hozzanak létre ellenőrző mechanizmust, és tegyék a romák befogadására irányuló projektek számára elérhetőbbé a meglévő uniós forrásokat”, valamint leszögezi:

3.1

Az EGSZB elismeréssel és komoly reményekkel ismerte el a Parlament, az Európai Bizottság, a Tanács és más Uniós szervek, valamint a tagországok által megtett, az európai romák társadalmi inklúziójáért és integrációjáért tett, és az utóbbi időben felgyorsult erőfeszítéseit:

3.2

Kiemeli, hogy „elengedhetetlenül fontos a romák és a roma közösségek képviselőinek és tagjainak aktív bevonása mind a tervezés, mind pedig a megvalósítás folyamatába valamennyi (uniós, nemzeti, regionális és helyi) lehetséges szinten”.

3.3

Az EGSZB „civil társadalmi felhatalmazottságával, valamint a tagállamok civil közösségeivel való szerves kapcsolata segítségével részt kíván venni e politikák monitorozásában és értékelésében. Részt vállal az európai uniós intézmények és a szervezett civil világ közötti közvetítésben, valamint aktív partnerként részt kíván venni a Roma Platform, valamint más szervezett dialógus folyamatokban”.

—

az Európai Bizottság különféle dokumentumai a nemzeti stratégiák alkotásának folyamatáról, a stratégiák tartalmi elemeiről;

—

az OSI „résztvevő-megfigyelő” és információkat megosztó aktivitásának dokumentumai, különösen az új tagországokban (7);

—

a European Roma Policy Coaltion kérdőíves kutatás,

—

roma ügyekben aktív civil szervezetek, így az ERIO (European Roma Information Centre), a Center Amalipe riportjai a stratégiák tartalmáról és a stratégiaalkotás folyamatáról.

—

valamint az EGSZB megbízásából 27 tagországban lefolytatott online lekérdezés eredményei.

5.5.1

Nagy a veszélye annak, hogy a roma kérdéssel kapcsolatban a pozitív uniós politikai klíma kihasználatlan marad, és újra drága kudarc marad a helyén. Ezért különösen nagy jelentőségűnek tartja az EGSZB, hogy a kormányzati szakpolitikák nyomon követése és felülvizsgálata az NRIS szempontjából folyamatosan megtörténjen annak érdekében, hogy azok esetleges hátrányos, vagy éppen káros hatásai ne írják felül a stratégiák szándékolt előnyeit. A szakpolitikák koordinációjára és korrekciójára hatékony mechanizmusokat kell létrehozni.

5.5.2

A nemzeti romaintegrációs stratégiák elemzése azt mutatja, hogy aggodalomra okot adó eltérések fedezhetőek fel a romák diszkriminációja és a társadalmi hátrányai felszámolásával kapcsolatos politikai akaratnyilvánítás, valamint a rendelkezésre bocsátott eszközök, források és mechanizmusok hatékonysága között. Az EGSZB a téma politikai kihasználásával szembeni minden eddiginél elkötelezettebb fellépést sürget.

5.6.1

Az EGSZB nagy jelentőségűnek tartja, hogy az NRIS minden esetben kifejezetten jogalapú szemlélettel bírjon, mely biztosítja, hogy a tagországok polgárai teljes mértékben élhessenek azon alapvető jogaikkal, melyeket az EU joganyaga, valamint a nemzetközi emberi jogi szerződések biztosítanak számukra.

5.6.2

A társadalmi élet minden területén elsőbbséget kell biztosítani a diszkrimináció ellenes küzdelemnek. Az EGSZB javasolja, hogy az EU és a tagországok antidiszkriminációs szakpolitikái még nagyobb mértékben térjenek ki a diszkriminációs ügyek feltárására és azoknak az európai joghagyományoknak megfelelő szankcionálására is.

5.6.3

A roma migránsok emberi jogait védeni és kiteljesíteni szükséges, amelybe az oktatáshoz és megfelelő színvonalú egészségi ellátáshoz való jogukat is bele kell érteni. A kiutasítás politikája helyett lehetőség szerint az EU tagországaiból származó – európai polgár – roma migránsok befogadásának kiegyensúlyozottabb politikáját kell megvalósítani.

5.6.4

Különleges erőfeszítésre van szükség a romák elfogadása gyakorlatának megteremtésére a médiában, az iskola világában és a nyilvánosság más területein. Programokat kell indítani a romák történelme és kultúrája megismertetésére, de annak érzékeny feltárására is egyúttal, hogy milyen problémákkal szembesülnek a diszkrimináció és kirekesztettség helyzeteiben. Fontos, hogy a társadalmi érzékenyítés e folyamatában a romák maguk is részt vegyenek.

5.6.5

A gyűlöletbeszéd és xenofóbia eseteit minden esetben és következetesen fel kell tárni, velük kapcsolatban szükség esetén jogi szankciókat kell alkalmazni. E tekintetben különleges felelősséggel bírnak a társadalmi véleményvezérek, elsősorban is a politikai és médiaelit.

5.6.6

El kell kerülni a romák, mint etnikum kriminalizálásának, valamint negatív társadalmi jelenségek (kriminalitás, nem társadalomkonform viselkedés stb.) roma etnikumhoz való kötésének beszédmódját, és ezt ki is kell kényszeríteni. Törekedni kell arra, hogy a büntető-igazságszolgáltatás és a média területén ez az elvárás különösen is érvényesüljön.

5.6.7

Az EGSZB megerősíti, hogy a romák társadalmi helyzetével kapcsolatosan pozitív tartalmú megközelítés általánossá tételére van szükség. Javasolja, hogy az uniós intézmények és hálózataik a roma embereket és közösségeket ne kizárólag társadalmi gondok környezetében, a problémák „hordozóiként” igyekezzenek megjeleníteni, hanem törekedjenek sikeres, a roma felemelkedés és társadalmi integráció szempontjából mintaadó, önmagukat romának valló embereket és közösségeket megjeleníteni az európai nyilvánosság előtt.

5.6.8

Az inklúziós politikák megvalósításának döntő eleme, hogy az embereknek legyen erejük, eszközeik és hatalmuk a saját sorsukról rendelkezni. Ezért mind a politika egészének, mind szakpolitikai részeinek elő kell segíteniük, hogy az érintettek – a jogállamiság keretei között – dönthessenek saját sorsukról, a többségi társadalom pedig képes legyen közös érdekeik mentén elfogadni azt.

5.7.1

Az EGSZB aláhúzza, hogy a civil társadalomnak az NRIS folyamatában nem passzív díszletnek, hanem aktív ágensnek kell lennie.

5.7.2

Támogatja a nemzeti roma kontaktpontok Európai Bizottság által tervezett hálózatának felállítását, de kiemeli, hogy ennek csak akkor van értelme, ha azok megfelelő felhatalmazással, erőforrásokkal és pénzügyi forrásokkal bírnak. Működésüket minden esetben a civil szervezetekkel való szoros és intézményesített formában szükséges végezniük.

5.7.3

Az Európai Roma Platformot be kell vonni a stratégiai programok értékelésébe. Ennek megfelelően működését meg kell erősíteni.

5.7.4

A szervezett civil társadalomnak, ide értve a roma szervezeteket és érdekképviseleteket is, teljes mértékben részt kell vennie a nemzeti romaintegrációs stratégiák teljes (tervezés, megvalósítás, monitorozás és értékelés) folyamatában, mégpedig nem csak országos, hanem regionális és helyi szinten egyaránt. A döntési folyamat minden szintjén ennek a megközelítésnek érvényesülni kell, miközben meg kell teremteni ennek működési folyamatait, az egyeztetés színtereit, átláthatóságát, eszközeit és forrásait.

5.7.5

Az EGSZB aláhúzza, hogy a magukat bármely roma közösség tagjának tekintők társadalmi szerepvállalását és az általuk elért társadalmi integráció méltatását elősegítő politikára van szükség. Ennek létre kell hozni a támogatási rendszerét is.

5.8.1

Tekintettel arra, hogy az M&E általában nem része, vagy nem eléggé kidolgozott komponense a tagországi nemzeti romaintegrációs stratégiáknak, javasolja, hogy minden tagország egészítse ki programjait e vonatkozásban, határozza meg a felelős szervezeti egységeket és intézményes folyamatokat, azonosítsa a célokhoz rendelt indikátorokat, az értékelés módszertanát, az információk forrásait stb.

5.8.2

Az nemzeti romaintegrációs stratégiákat felülvizsgálni és állandóan monitorozni szükséges abból a szempontból is, hogy a keretstratégia mind az öt legfontosabb beavatkozási területére vonatkozóan átfogó és rendezett szakpolitikákat megfogalmaz-e, vagy a meglévő hiányos kereteket kiegészítette-e, ezekre vonatkozóan pedig megfelelő cselekvési programokat, és hozzájuk csatlakozó finanszírozási eszközöket biztosít-e?

5.8.3

A tagországoknak biztosítaniuk kell, hogy az NRIS az országos, regionális és helyi fejlesztési politikákkal egybehangzó legyen, valamint hogy a szakpolitikáknak az NRIS célkitűzési szempontjából nem tervezett negatív hatásait küszöbölni vagy ellensúlyozni lehessen.

5.8.4

Javasolja, hogy az NRIS megalapozott értékelése érdekében az Európai Bizottság hozzon létre egy független szakértőkből álló hálózatot minden tagországban, valamint hogy a tagországok biztosítsanak forrásokat a közösségi monitorozás és a civil szervezeti (független) értékelés számára az operatív programokban is. A programok finanszírozásába az M&E komponensét minden esetben szükséges befoglalni.

5.8.5

Javasolja, hogy az Eurostat koordinálása mellett a nemzeti statisztikai hivatalok szakértői alkossák meg a romastratégiák bizonyítékalapú követéséhez szükséges indikátorok körét, és a mérőszámok megalkotásának egységes statisztikai módszertanát.

5.9.1

Az EGSZB kiemeli, hogy a politikai dokumentumok elfogadott célkitűzéseivel arányos mértékben és elkülönített sorokon szükséges a megfelelő forrásokat rendelkezésre bocsátani.

5.9.2

A krízis helyzete a legsérülékenyebbeket érinti leginkább. Az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek tartására kiigazítások történhetnek mind a forráspolitikában, mind a prioritások helyzethez igazítása szempontjából. Ezeket azonban transzparens és az érintettek képviselőivel történő konszenzusos döntési folyamat keretében szükséges megállapítani.