5.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 33/46

—

tekintettel az „Energiainfrastruktúra-prioritások 2020-ig és azt követően – Az integrált európai energiahálózat programterve” című bizottsági közleményre (COM(2010)0677),

—

tekintettel az „Energiainfrastruktúra-prioritások 2020-ig és azt követően – Az integrált európai energiahálózat programterve” című dokumentummal kapcsolatos hatásvizsgálatról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2010)1395),

—

tekintettel az „Energia 2020: A versenyképes, fenntartható ás biztonságos energiaellátás és -felhasználás stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)0639),

—

tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel a „Megújuló energia: A 2020-ra szóló célkitűzés teljesítése terén tett előrehaladás” című bizottsági közleményre (COM(2011)0031),

—

tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelvére a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről (1),

—

tekintettel „Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 20 %-ot meghaladó mérséklésére irányuló lehetőségek elemzése és a kibocsátás-áthelyezés kockázatának vizsgálata” című bizottsági közleményre (COM(2010)0265),

—

tekintettel az „Alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” (COM(2011)0112) című bizottsági közleményre,

—

tekintettel az „Energiával tölteni fel Európát: valódi piac biztonságos energiaellátással” című harmadik belső energiapiaci jogalkotási csomagra (2),

—

tekintettel a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről szóló, 2010. október 20-i 994/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel az „Erőforrás-hatékony Európa – Az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő kiemelt kezdeményezés” című bizottsági közleményre (COM(2011)0021),

—

tekintettel a transzeurópai energiahálózatokra vonatkozó iránymutatások megállapításáról és a 96/391/EK és az 1229/2003/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. szeptember 6-i 1364/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (4),

—

tekintettel az energiaágazatbeli projektek közösségi pénzügyi támogatásán alapuló gazdaságélénkítő program létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 663/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5),

—

tekintettel a transzeurópai energiahálózatokra vonatkozó program 2007–2009 közötti időszakban történő végrehajtásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2010)0203),

—

tekintettel a 2010. május 6-i állásfoglalására (6) az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásáról az energiahatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés elősegítése érdekében,

—

tekintettel a Bizottság Európai Parlamentnek és Tanácsnak címzett, „Európai energiapolitika” című közleményére (COM(2007)0001),

—

tekintettel a Bizottság Európai Parlamentnek és Tanácsnak címzett, „Elsőbbségi összekapcsolási terv” című közleményére (COM(2006)0846),

—

tekintettel a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (7),

—

tekintettel a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (8),

—

tekintettel „A 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé” című, 2010. november 25-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel az energiahatékonysági cselekvési terv felülvizsgálatáról szóló, 2010. december 15-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel az Európa 2020 stratégiáról szóló, 2011. február 17-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 194. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 170. cikkére, amelynek értelmében az Unió hozzájárul a transzeurópai hálózatok létrehozatalához és fejlesztéséhez a közlekedési, a távközlési és az energiaipari infrastruktúra területén,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0226/2011),

A.

mivel az előttünk álló fő energiaügyi kihívásokat az éghajlatváltozás elleni küzdelem, az energiaellátás biztonságának és függetlenségének erősítése és ezzel egyidejűleg a teljes energiafelhasználás és a fosszilis tüzelőanyagok behozatalának és az azoktól való függőség csökkentése, az energiaszállítók és energiahordozók diverzifikálása, a versenyen alapuló belső energiapiac megteremtése, valamint a fenntartható, megfizethető, biztonságos és hatékony energiaellátáshoz való egyetemes hozzáférés biztosítása jelenti,

B.

mivel az európai uniós szintű közös energiapolitika közös célkitűzést határozott meg arra irányulóan, hogy a piacon minden (háztartási és vállalati) fogyasztó számára elérhető áron biztosítva legyen az energiatermékek és -szolgáltatások folyamatos fizikai elérhetősége,

C.

mivel biztosítani kell az ellátás biztonságát és a tagállamok közötti szolidaritás megszilárdítását az olyan helyzetekben, amikor egy adott tagállam energiaválsággal szembesül,

D.

mivel a Lisszaboni Szerződés konkrét jogalapot biztosít egy olyan európai uniós energiapolitika kialakításához, amely előmozdítja az energiahálózatoknak a többi uniós energiapolitikai és -szolidaritási célkitűzés (az energiapiac működése, energiahatékonyság és megújuló energia, ellátásbiztonság, valamint az energiaforrások és az ellátás formáinak diverzifikációja) eléréséhez szükséges, tagállamok közötti, nemzeti és regionális határokon átnyúló sikeres összekapcsolását,

E.

mivel ha elmarad az Unió energia-infrastruktúrájának egy fenntarthatóbb és hatékonyabb energiatermelési, átviteli és fogyasztási modellnek megfelelő, kellő időben történő modernizációja, fejlesztése, összekapcsolása és kiigazítása, ez veszélyeztetheti a 2020-ra kitűzött energia- és éghajlat-változási célok – kiváltképp a megújuló energiaforrások integrációjára és részesedésük növelésére irányuló célkitűzés – elérésének képességét, és alááshatja az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) kibocsátásának 80–95 %-os csökkentését 2050-ig előirányzó hosszú távú európai uniós célkitűzést,

F.

mivel az infrastrukturális befektetések tervezését és az ezzel kapcsolatos döntéseket olyan hosszú távú forgatókönyvekkel kell támogatni, amelyek figyelembe veszik a várható eredményeket és a további technikai fejlődési igényeket,

G.

mivel a megújuló energiaforrások további integrációja szükségessé tesz bizonyos változtatásokat az európai energiainfrastruktúra területén mind az átvitel, mind pedig az elosztás szintjén,

H.

mivel nyitott, átlátható, integrált és versenyen alapuló európai uniós energiapiac szükséges a versenyképes energiaárak, az ellátás és a fenntarthatóság biztonsága és a megújuló energia hatékony nagyarányú alkalmazása eléréséhez, és mivel az ilyen piac megteremtése továbbra is fontos kihívás valamennyi tagállam számára,

I.

figyelembe véve a meglévő jogszabályok kellő időben történő és maradéktalan végrehajtásának alapvető fontosságát, ideértve a harmadik belső energiapiaci csomag által szorgalmazott szabályozási tevékenységet, valamint a befektetések megfelelő bejelentését az energiainfrastruktúra területén a Bíróság ítéletének (12) meghozataláig, a kereslet és a kínálat közötti esetleges eltérések, valamint a befektetések akadályainak áttekintése érdekében,

J.

mivel a 2002-es Európai Tanács által kitűzött 10 %-os összekapcsolási cél szerint az Unió egyharmadában a tagállamok közötti rendszer-összekapcsolási kapacitás vagy annak rendelkezésre állása még mindig elégtelen, és mivel bizonyos tagállamok és régiók továbbra is elszigeteltek és egyetlen ellátótól függnek, ami akadályozza a piacok, a likviditás és az energiaáramlások valódi integrációját,

K.

mivel az energiainfrastruktúra tekintetében figyelembe kell venni az olyan természetes szigetek és legkülső régiók különleges követelményeit, mint a Kanári-szigetek, Madeira, Azori-szigetek, és a francia legkülső régiók,

L.

mivel Délkelet-Európában kevésbé sűrű az energiaszállítási hálózat a kontinens többi részéhez képest,

M.

mivel az alternatív ellátási és tranzitútvonalak és az új rendszer-összekapcsolások fontosak annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok közötti szolidaritás működésbe lépjen,

N.

mivel különleges figyelmet kell fordítani azon még nem véglegesített beruházásokra, amelyeket az EU kiemelt projekteknek minősített a transzeurópai energiahálózatokra vonatkozó iránymutatások megállapításáról és a 96/391/EK és az 1229/2003/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. szeptember 6-i 1364/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat alapján,

O.

mivel a harmadik energiacsomag létrehozott egy olyan jogi keretrendszert, amelynek növelnie kell a versenyképességet az energiapiacon,

P.

mivel a ma tervezett energia-infrastruktúráknak összhangban kell lenniük a piaci igényekkel és az EU hosszú távú éghajlat-változási és energiaügyi célkitűzéseivel és azok végrehajtásával a különféle nemzeti energiapolitikákban, elsőbbséget adva a társadalmi és környezeti költségekkel nem járó energiaforrásoknak,

Q.

mivel a gáz és a villamos energia tekintetében szükség van az átviteli kapacitásba való befektetések megerősítésére, miközben szem előtt kell tartani az EU „20-20-20” energia-célkitűzéseit, valamint a 2020 utáni új, nagymértékben széndioxid-mentes energiakörnyezetet,

R.

mivel a SET-terv (stratégiai energiatechnológiai terv) célkitűzéseinek eléréséhez stratégiai fontosságú az energiainfrastruktúra megvalósítása,

S.

mivel az energiahatékonyság erőteljes és költséghatékony eszköze a fenntartható jövőbeni energetikai helyzet megteremtésének, az energiakereslet csökkentésével mérsékelheti az importfüggőséget és megfékezheti az üzemek költségnövekedés miatti áttelepítését, valamint a meglévő és az új infrastruktúrákba való intelligens befektetések által csökkentheti az energia-infrastruktúrába történő köz- és magánbefektetéseket,

T.

mivel az intelligens hálózatok nagy lehetőséget kínálnak az energiatermelés, az energiaátvitel, az energiaelosztás és a végfelhasználók közötti hatékony kapcsolat megteremtésére, lehetővé téve a racionális energiafogyasztást és ezáltal növelve az energiahatékonyságot,

U.

mivel a gázrendszereknek az észak-déli folyosó délnyugati tengelyén való összekapcsolási kapacitásának megerősítése lehetővé teszi, hogy az Ibériai-félsziget cseppfolyósított földgáz behozatali kapacitása és földalatti raktározási kapacitása hozzájáruljon az EU ellátásbiztonságához, fontos lépést biztosítva egy valóban integrált belső energiapiac felé,

V.

mivel a hosszadalmas engedélyezési eljárások és a közigazgatási szervek közötti koordináció hiánya jelentős késedelmeket és további költségeket eredményezhet, különösen a határokon átnyúló projektek esetében,

W.

mivel a hosszadalmas engedélyezési eljárások és a költségallokációs módszerek, illetve a határokon átívelő energia-infrastrukturális projektek előnyeinek és költségeinek megosztására használt eszközök hiánya e projektek fejlesztésének legnagyobb akadálya,

X.

mivel magas színvonalú nyilvános vitát kell szavatolni, és az európai környezetvédelmi jogszabályokat kellőképpen figyelembe kell venni,

Y.

mivel a szabályozók jelentős szerepet játszanak a fogyasztóközpontú, integrált és versenyképes belső energiapiac létrehozásában,

Z.

mivel az „Energiainfrastruktúra-prioritások 2020-ig és azt követően – Az integrált európai energiahálózat programterve” című bizottsági közlemény szerint a következő évtizedben 200 milliárd euróra lesz szükség az energiainfrastruktúra-szükségletek finanszírozásához; és mivel ezen összeg felét a tagállamoknak kell biztosítaniuk,

AA.

mivel a piaci alapú eszközök és a „felhasználó fizet” elv maradnak az energia-infrastruktúra finanszírozásának alapja, és mivel egyes gazdaságilag nem teljesen életképes, európai érdekű projektek finanszírozásához – átlátható módon és esetenként – korlátozott összegű állami támogatásra lesz szükség, eközben megvédve az egyenlő versenyfeltételeket az európai energiapiacon, garantálva az ellátás biztonságát, elkerülve a verseny torzulását és elősegítve a megújuló energia hatékony integrációját,

AB.

mivel mihamarabb nagyszabású beruházásokat kell végrehajtani,

AC.

mivel a regionális hatóságok fontos szerepet töltenek be, amennyiben jelentős szereplői az energiaügyi területnek, mivel hatáskörük van számos, általános vagy regionális tervezéssel, az engedélyek megadásával, a nagy infrastrukturális projektekre vonatkozó engedélyek megadásával, a közbeszerzésekkel és a termeléssel összefüggő tevékenységben, és közel állnak a fogyasztókhoz,

1.

kiemeli, hogy a hatóságoknak nagy felelősségük van a közérdek szolgálatában a társadalmi és környezeti célok kielégítése által, de az energia-infrastruktúra fejlesztésének fő felelősségét a megfelelően szabályozott piacnak kell viselnie;

2.

hangsúlyozza a meglévő jogszabályok kellő időben történő, pontos és maradéktalan végrehajtásának alapvető fontosságát, ideértve a harmadik belső energiapiaci csomag által szorgalmazott szabályozási tevékenységet az integrált és versenyképes európai piac legkésőbb 2014-re történő megvalósítása érdekében;

3.

hangsúlyozza a jelenlegi politikák és rendeletek végrehajtásának szükségességét, hogy a meglévő energia-infrastruktúrát jobban kihasználják az európai fogyasztó javára; felhívja a Bizottságot és az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségét (ACER), hogy szigorúbban ellenőrizze az olyan szabályok nemzeti végrehajtását, mint a „használd vagy elveszíted” elvre vonatkozó szabályok;

4.

úgy véli, hogy – valamennyi érdekelt féllel együttműködésben kifejlesztett – európai uniós megközelítésre van szükség az új infrastruktúra előnyeinek maradéktalan kihasználásához, és hangsúlyozza egy kiegészítő harmonizált, a belső piac szabályaival összhangban lévő módszer kidolgozásának szükségességét az infrastrukturális projektek kiválasztására; úgy véli, hogy ennek a módszernek figyelembe kell vennie az európai és regionális perspektívákat az egyenlőtlenségek megszűntetése, valamint a társadalmi-gazdasági és környezeti hatások optimalizálása érdekében;

5.

hangsúlyozza, hogy az energia-infrastruktúrával kapcsolatos projektek tervezésének maradéktalanul meg kell felelnie az elővigyázatosság elvének; a cselekvési terveket egyedi alapon elvégzett, alapos környezeti hatásvizsgálatnak kell alávetni, a helyi és regionális környezeti körülmények figyelembevételével;

6.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy megfelelő mértékben biztosítsák az EU energiaellátásának biztonságát, valamint a harmadik országokhoz, vagyis az energiaszállító és tranzitországokhoz fűződő előnyös kapcsolatok fejlesztését a regionális és globális energiaellátási szállító rendszerekkel kapcsolatban folytatott együttműködésen keresztül;

7.

hangsúlyozza, hogy a 2020-ig tartó időszak energia-infrastruktúrájának értékelésére használt referencia-forgatókönyvnek átláthatónak kell lennie és összhangban kell állnia az Európai Unióról szóló szerződés 194. cikkében megállapított általános energiapolitikai célkitűzésekkel és a 2050-ig tartó időszakra szóló európai uniós ütemtervvel, valamint az egyéb európai uniós szakpolitikákkal (például a közlekedési, az épületekkel kapcsolatos és a kibocsátás-kereskedelmi (ETS) szakpolitikákkal), a 20 %-os energiamegtakarítási cél eléréséhez szükséges energiahatékonysági politikákkal (főleg az energiahatékonysági tervvel (EEP)), továbbá a technológiai fejlődés különösen a megújuló energiára gyakorolt potenciális hatásával, az elektromos járművek fokozódó szerepével, illetve intelligens hálózatok és az „intelligens városok és régiók” kiépítésére irányuló kezdeményezések megvalósításával;

8.

támogatja az „intelligens városok” innovációs partnerség azonnali elindítását, és felhívja a fenntartható városfejlesztést szolgáló tervezési folyamatokban részt vevő, érintett partnereket, hogy támogassák és használják ki jobban a JESSICA és az ELENA kezdeményezések által a fenntartható energiába történő helyi szintű befektetések számára biztosított előnyöket, hogy segítsék a városokat és a régiókat megvalósítható beruházási projektek indításában az energiahatékonyság, a tisztán égő és megújuló energiaforrások, valamint a fenntartható városi közlekedés terén; kiemeli továbbá az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) keretében történő, a szomszédos országokkal való határokon átnyúló finanszírozás előnyeit;

9.

hangsúlyozza, hogy – fontossági sorrendben és a költséghatékonyság érdekében – meg kell határozni, hogy hol lehet az infrastruktúrát energiahatékonysági politikák révén minimalizálni, a meglévő nemzeti és határokon átnyúló infrastruktúrát hol lehet felújítani vagy korszerűsíteni, hol van szükség új infrastruktúrára, illetve hol lehet az új infrastruktúrát a meglévő energia- vagy közlekedési infrastruktúrával párhuzamosam kiépíteni;

10.

úgy véli, hogy az energiafogyasztás és a szennyező kibocsátások csökkentése, valamint az energiahatékonyság növelése az építőipari és szállítási ágazatok nagyobb energiahatékonyságára irányuló programok végrehajtásával érhető el;

11.

kiemeli az energiakereslet és -kínálat esetleges jövőbeli eltéréseinek, valamint a termelési és átviteli infrastruktúrák lehetséges hiányosságai meghatározásának jelentőségét;

12.

kiemeli az EU piaci elrendezése és egy közös európai infrastruktúrarendszer kidolgozása harmonizációjának jelentőségét a belső európai összekapcsolások, valamint a harmadik országokkal történő összekapcsolások kezelésének biztosítása érdekében;

13.

úgy véli, hogy az EU és a harmadik országok közötti villamosenergia-infrastruktúra és bizonyos esetekben a meglévő villamosenergia-infrastruktúra fejlesztése a kibocsátásáthelyezés kockázatának kialakulását eredményezheti, illetve – ahol már jelen van – megnövelheti e kockázatot; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje ezt a lehetőséget, és szükség esetén terjesszen elő olyan intézkedéseket, amelyekkel az EU hatékonyan tudná kezelni ezt a problémát, mint például a megújuló energiáról szóló 2009/28/EK irányelvnek való megfelelés előírása;

14.

felhívja a hálózatüzemeltetőket, a szabályozó hatóságokat, beleértve az ACER-t, valamint a Bizottságot, hogy a hálózatüzemeltetőkkel és a hatóságokkal együttműködve teremtsék meg a harmadik országokban az EU villamosenergia-infrastruktúrája és a harmadik országok infrastruktúrája közötti kompatibilitás és stabilitás szükséges feltételeit a tagállamok energiabiztonságának fokozása céljából;

15.

hangsúlyozza, hogy figyelmet kell fordítani nem csak a határokon átnyúló projektekre, hanem a belső átviteli rendszerekre, amelyek döntő fontosságúak az energiapiacok integrációjában, a megújuló energia termelése és a rendszerbiztonság integrációjában, az energiaszigetek és a belső energiaszállítás beszűkülésének felszámolásában, és amelyek hatással vannak az egész európai energiarendszerre; kiemeli, hogy garantálni kell a távoli régiók és helyi lakosaik igényeinek teljes körű figyelembe vételét;

16.

hangsúlyozza egy olyan infrastruktúra szükségességét, amely véget vet az energiaszigeteknek és az egyetlen ellátótól való függőségnek, valamint növeli az ellátásbiztonságot;

17.

hangsúlyozza, hogy az EU tagállamainak egyik régiója sem, köztük a szigeti régiók sem maradhatnak elszigeteltek az európai gáz- és villamosenergia-hálózatoktól 2015 után, illetve energiabiztonságukat nem veszélyeztetheti a megfelelő összeköttetések hiánya;

18.

üdvözli a Bizottságnak a regionális együttműködés előmozdítására tett erőfeszítéseit, és az ilyen regionális kezdeményezések további támogatását kéri;

19.

hangsúlyozza a meglévő uniós regionális együttműködések által a határokon átívelő energia-infrastrukturális projektek fejlesztése és megerősítése területén – elsősorban a megújuló energiaforrások vonatkozásában – kínált lehetőségeket, és nyomatékosan kéri, hogy a regionális együttműködés eszközeit (Euregio, EGTC-k) e célokra használják fel;

20.

úgy véli, hogy a regionális kezdeményezéseket el kell mélyíteni és tovább kell fejleszteni, mivel ezek tükrözik a legjobban az energetikai rendszer üzemi működésének sajátosságait az egyes régiókban (pl. a regionális termelési források szerkezete, szélenergia, hálózati korlátozások, ezen energiaforrások hozzáférhetősége);

21.

hangsúlyozza, hogy a régiók nemzeti és uniós szinten megvalósuló együttműködése hozzájárul az energiaszigetek felszámolásához, a belső energiapiac kiteljesítéséhez, valamint az energiainfrastruktúra-projektek végrehajtásához; úgy véli, hogy a kohéziós politika európai területi együttműködési célja, valamint a makroregionális stratégiák növelhetik az együttműködési lehetőségeket a határokon átnyúló projektek esetén annak érdekében, hogy hatékony és intelligens összeköttetések jöjjenek létre a nem megszokott helyi és regionális energiaforrások és a nagy energiahálózatok között; hangsúlyozza, hogy az infrastruktúraprojektek megfelelő összehangolása a lehető legjobb költség-haszon arányt biztosíthatja, és maximalizálhatja az uniós alapok hatékonyságát; úgy véli ezzel összefüggésben, hogy a regionális együttműködést javítani kell, különösen a kialakított prioritások és az európai régiók közötti megfelelő kapcsolat biztosítása érdekében;

22.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők megfelelő ösztönzést kapnak azért, hogy megvizsgálják a regionális vagy európai szempontból lehetséges rendszerösszekötőket, valamint hogy a befektetési terveik inkább a rendszerösszekötők társadalmi-gazdasági hatásán alapuljanak, semmint pusztán a projekt gazdaságosságán, ezáltal elkerülve, hogy túl kevés befektetés irányuljon az átviteli kapacitásba;

23.

felhívja a Bizottságot, hogy 2011 végéig terjesszen elő megoldási javaslatokat Georg Wilhelm Adamowitsch, európai koordinátor 2010. november 15-i harmadik éves jelentésében ismertetett célkitűzésbeli ellentmondásokkal kapcsolatban, amelyek az új infrastruktúra sürgősen szükséges kiépítése és a merev környezetvédelmi rendelkezések között állnak fenn;

24.

kéri, hogy mielőtt elindulnak a határokon átnyúló projektek, vagy továbbfejlesztik őket, kerüljön sor olyan intézkedésekre, amelyek biztosítják a nemzetközi megállapodásoknak, például az Espooi Egyezménynek való megfelelést, és felhívja a figyelmet az energiahálózatok expanziójával összefüggésben a szorosabb együttműködés elősegítésének szükségességére, különösen Oroszország és Fehéroroszország, illetve a balti államok között, és ezzel kapcsolatban az EU és Oroszország közötti energetikai párbeszéd fejlesztésének fontosságára, különös tekintettel az uniós tagállamok és régiók energiabiztonságával kapcsolatos cél elérésére;

25.

üdvözli a Bizottság azon döntését, amelynek értelmében „stresszteszteket” vezetnek be az európai atomerőművekben; úgy véli, hogy az atombiztonság közös keretrendszerét kidolgozó jövőbeli jogalkotási kezdeményezések elengedhetetlenek az európai biztonsági szabványok folyamatos javításához;

26.

megjegyzi, hogy az energia-infrastruktúrákhoz jelentős kockázatok kapcsolódnak, többek között a működési kockázatok (pl. torlódások és megszakítások az ellátásban), a természeti kockázatok (pl. földrengések, árvizek), a környezeti kockázatok (pl. szennyezés, az élőhelyek és a biológiai sokféleség visszaszorulása) és az emberek/politika által előidézett kockázatok (pl. biztonság, terrorizmus); ezért felszólít arra, hogy a kritikus infrastruktúrákról szóló 2008/114/EK irányelv által előírtak szerint az intelligens hálózatok fejlesztésére vonatkozó döntéseket hajtsák végre; javasolja a tagállamoknak, hogy készítsenek kockázati térképet, amely eszközül szolgál a döntéshozatalhoz és az intelligens hálózatok megvalósításával kapcsolatos eredmények figyelemmel kíséréséhez a hálózatok összekapcsolhatóságának fejlesztése érdekében;

27.

sürgeti a Bizottságot, hogy mérje fel az energiainfrastruktúra-prioritásokba történő olyan projektek bevonásának lehetőségét, amelyek javítanák a meglévő főbb európai energia-infrastruktúrák (gáz- és olajvezetékek, villamosenergia-hálózatok, atomerőművek, cseppfolyósított földgázterminálok stb.) biztonságát, illetve a balesetek és természeti vagy az ember által előidézett katasztrófák elleni biztosítását;

28.

úgy véli, hogy a tíz évre szóló hálózatfejlesztési terv azonosítja a lényeges villamosenergia- és gázinfrastruktúra projekteket, és a belső piac működésébe való beavatkozás nélkül kell hozzájárulnia azon európai érdekű projektek kiválasztására vonatkozó prioritások meghatározásához, amelyeket az EU energiaügyi és éghajlat-politikai célkitűzéseinek elérése érdekében kell kidolgozni; e tekintetben úgy véli, hogy az összekapcsolási kapacitásnak meg kell egyeznie a „20-20-20” célkitűzések szintjével, és ekként a tíz évre szóló hálózatfejlesztési tervet a 10 %-os összekapcsolási célkitűzésnek való megfelelés ellenőrző eszközeként kell értelmezni;

29.

felhívja a Bizottságot – figyelemmel a jövőbeni európai uniós villamosenergia-infrastruktúra és a gázinfrastruktúra-tervezés hatékonyabb irányításának biztosítására –, hogy az érdekeltek szélesebb (például az energiaágazatot, a független szakértőket, a fogyasztói szervezeteket és a nem kormányzati szervezeteket magában foglaló) körének részvételével zajló folyamatban tegyen konkrét javaslatot az átláthatóság és a nyilvánosság részvételének javítására az európai uniós prioritások meghatározása során; e részvétel biztosításához kulcsfontosságúnak tartja a technikai tervezési adatok nyilvánosságra hozatalát;

30.

úgy véli, hogy figyelemmel kell kísérni az átlátható ügyviteli rendszerrel nem rendelkező, viszont külföldi kormányok indokolatlan befolyása alatt álló külföldi vállalatok vagy azok leányvállalatai tulajdonában lévő uniós energiainfrastruktúrák tulajdonosi viszonyát; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen javaslatokat az ezzel kapcsolatos megfelelő jogi és intézményi biztosítékok létrehozására, különös tekintettel az uniós közfinanszírozásához való hozzáférésre;

31.

úgy véli, hogy a tíz évre szóló hálózatfejlesztési terv hozzájárul az európai gázszállítási és villamosenergia-átviteli infrastruktúra fejlesztésére irányuló gördülő programhoz, amely egy hosszú távú európai tervezési perspektíva keretében, az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) és a Bizottság ellenőrzése alatt valósul meg, kellően figyelembe véve a harmadik belső piaci csomag releváns előírásait;

32.

kiemeli, hogy ezt a felfelé építkező megközelítést ki kell egészíteni egy jól strukturált, fentről lefelé irányuló európai szemlélettel;

33.

hangsúlyozza, hogy a megújuló energia valamint az új villamosenergia-felhasználások (mint az elektromos vagy tölthető hibrid járművek) hatékony és intelligens integrációjára szolgáló átviteli és elosztási infrastruktúra kialakításának előmozdítása kritikus fontosságú az általános energiapolitikai célkitűzések sikeres elérése szempontjából; üdvözli az európai szuperhálózatnak és a Firenzei Fórum által támogatott kísérleti projekteknek biztosított prioritást; kéri a Bizottságot, hogy – figyelemmel a villamosenergia-szupersztrádák integrált, csomópont alapú hálózat-infrastruktúraként való meghatározásának felgyorsítására – konzultáljon valamennyi érdekelt féllel az összeköttetés, a rendszer rugalmasságának és az operatív rugalmasság optimalizálása érdekében, bármely nagyobb európai földrajzi terület kizárása nélkül, és felkéri a Bizottságot, hogy 2014 közepéig terjessze az elképzeléseket a Parlament elé, amelyek a lehető legjobban kezelik a megújuló energia átviteléből adódó különleges igényeket;

34.

rámutat, hogy a szigeteket és a hegyvidékeket a helyzetükből adódó földrajzi akadályok miatt rendkívül nehéz az unós energiahálózatba integrálni; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a régiókban fennálló eltérő körülményeket, és kifejezetten azokra a régiókra összpontosítson, amelyek sajátos földrajzi és demográfiai tulajdonságokkal rendelkeznek, mint például a szigetek, a hegyvidékek és a gyéren lakott területek annak érdekében, hogy megvalósuljon az energiaforrások fokozott diverzifikációja és a megújuló energiaforrások támogatása, és így csökkenjen az importált energiától való függés; szorgalmazza, hogy a Bizottság 2020-as energiainfrastruktúra-prioritásai közé vegye fel a szigetek energetikai rendszerének sajátos helyzetét;

35.

hangsúlyozza, hogy transzverzális politikai koherenciára van szükség az energiainfrastruktúra terén és annak a tengeri területrendezési kerethez fűződő viszonyát illetően, amely hasznos lehet arra is, hogy a nagy tengeri szélpark projekteket egy átfogó stratégiába ágyazzák be;

36.

emlékezteti azonban a Bizottságot, hogy mind biztonsági, mind pedig gazdasági okokból minden tagállam számára támogatást kell nyújtani ahhoz is, hogy termelői és fogyasztói is lehessenek a megújuló energiának;

37.

fenntartja, hogy a regionális energiatermelés fejlesztése az energia-önellátás garantálását szolgáló fontos eszköz Európa különböző részein, különösen a balti-tengeri térségben, amely elszigetelt marad, és továbbra is egyetlen beszerzési forrástól függ; megjegyzi, hogy a régiók a felhasználható energiaforrások széles választékával rendelkeznek, ideértve a természeti erőforrásokkal kapcsolatos lehetőségeket, valamint hogy a jövőben azt a célt kell kitűzni, hogy e forrásokat teljes mértékben kiaknázzák az energiatermelés diverzifikálása érdekében;

38.

egyetért azzal, hogy az ellátás diverzifikációjának előmozdítása és biztonságának javítása, a belső energiapiac jobb működéséhez való hozzájárulás, és ezáltal az energiafüggőség csökkentése szempontjából fontos szerepe van a hatékonyan működő gázinfrastruktúrának, tiszteletben tartva azt, hogy 2050-ig jelentősen csökkenteni kell az energiaszektor kibocsátásait; kiemeli a gázinfrastruktúrával kapcsolatos rugalmassági követelmények további és pontos végrehajtásának szükségességét, különösen az ellenirányú áramlások és az összeköttetések biztosítása érdekében, és hangsúlyozza, hogy tovább kell fejleszteni a gázinfrastruktúrát, teljes mértékben figyelembe véve eközben a cseppfolyósítottföldgáz- és a sűrítettföldgáz-terminálok, a szállító hajók és a tározók hozzájárulását, valamint a biomassza gáz és a biogáz alakulását;

39.

üdvözli a Bizottságnak azt a kijelentését, miszerint a földgáz biztonsági tüzelőanyagként fontos szerepet kap majd; hangsúlyozza azonban, hogy az ellátás biztosítása érdekében más energiahordozóknak, valamint elektromos energia-tárolóknak is át kell venniük ezt a szerepet; hangsúlyozza, hogy továbbra is a széles energiaszerkezet képezi az alapját a biztonságos és kedvező költségű energiaellátásnak;

40.

megjegyzi, hogy szemben minden más infrastrukturális beruházással, amelyet az EU ösztönözni tervez, a gázellátás biztonságáról szóló 2009-es rendelet szerinti gázhálózat-összekapcsolások és tárolók kötelező infrastruktúrák; felkéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy a 2009-es rendelet alapján megkövetelt infrastruktúrafejlesztésekhez szükség van-e uniós finanszírozásra;

41.

sürgeti a Bizottságot, hogy mérje fel a nem hagyományos gázforrásokat, figyelembe véve a jogi kérdéseket, az élettartam-értékelést, a rendelkezésre álló tartalékokat, a környezeti hatást és a gazdasági életképességet; arra kéri a Bizottságot, hogy az elsődleges energiaforrások egyenlő kezelésének elve alapján végezzen alapos vizsgálatot a nem hagyományos földgázforrások használatának lehetőségeiről és kockázatairól az EU-ban;

42.

úgy véli, hogy bár a gazdaság szénmentesítése ugyan a fosszilis energiafelhasználás fokozatos csökkenéséhez fog vezetni, az olaj mégis még évekig az EU energiaellátásának fontos része marad, és ezért az átmeneti időszakban fenn kell tartani a versenyképes európai olajszállítási és olajfinomító infrastruktúrát, hogy biztosítsák a biztonságos és megfizethető termékellátást az EU fogyasztói számára;

43.

hangsúlyozza a mezőgazdasági és kisléptékű vidéki energiaforrásokra vonatkozó integrált energiainfrastruktúra-tervezés fontosságát, amely kedvez a decentralizált energiatermelésnek, a piaci részvételnek és a vidékfejlesztésnek; hangsúlyozza a megújuló energiaforrások hálózathoz való elsőbbségi hozzáférésének fontosságát, a 2009/28/EK irányelvben vázoltaknak megfelelően;

44.

rámutat arra, hogy elő kell készíteni és hozzá kell igazítani a hálózatot az energiatermelés formáihoz, például a megreformált közös agrárpolitika eredményeként mezőgazdasági és erdészeti forrásokból származó villamos energiához és biogázhoz;

45.

úgy véli, hogy figyelmet kell fordítani az olyan új technológiai megoldásokra, amelyek az ipar hulladékenergiáját hasznosítják, például a gázfáklyákat, a hulladékhőt stb.;

46.

hangsúlyozza az infrastruktúra fontosságát az elosztás szintjén, és kiemeli azt a fontos szerepet, amelyet a termelő-fogyasztók az átvitelirendszer-üzemeltetők játszanak a decentralizált energiatermékeknek és a keresleti oldali hatékonysági intézkedéseknek a rendszerbe történő integrálásában; kiemeli, hogy ha nagyobb prioritást kap a keresleti oldal irányítása és a keresleti oldal energiatermelése, az jelentősen erősítené a decentralizált energiaforrások integrációját és hozzájárulna az általános energiapolitikai célkitűzések eléréséhez; úgy véli, hogy ez vonatkozik a nemzeti infrastrukturális projektekre is, amelyeknek pozitív hatása van a nemzeti határokon túl is a belső energiapiac ellátása vagy összekapcsolása terén;

47.

sürgeti a Bizottságot, hogy 2012-ig terjesszen elő az energiatárolási kapacitások (például a többfunkciós gáz-/hidrogéntároló létesítmények, az elektromos járművek intelligens, ellenirányú akkumulátorai, a szivattyús vízenergia-tározók, a decentralizált biogáz-tárolók, a nagy hőmérsékletű napenergiával működő berendezések, a sűrített levegő tárolására szolgáló létesítmények, és egyéb innovatív technológiák) fejlesztését előmozdító konkrét kezdeményezéseket; javasolja, hogy a megújuló energiák integrációjának maximalizálása érdekében a Bizottság mérlegeljen további energiatárolási kezdeményezéseket;

48.

úgy véli, hogy a városi fűtési és hűtőhálózatok hatékonyságának javítása elsődleges szempont kell, hogy legyen az EU számára, és ennek mind a létező pénzügyi keret felülvizsgálatában, mind a jövőre vonatkozó pénzügyi tervekben meg kell jelennie és támogatást kell élveznie;

49.

üdvözli a szén-dioxid leválasztására, szállítására és tárolására eddig kifejlesztett projekteket; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen készítsen félidős értékelő jelentést – mind technikai, mind gazdasági szempontból – az európai uniós finanszírozású, szénerőművekre vonatkozó, szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CCS) kísérleti technológia eredményeiről;

50.

sürgeti a Bizottságot, hogy – valamennyi érdekelt féllel, beleértve az érintett hálózatüzemeltetőkkel és piaci résztvevőkkel való együttműködésben – kritikusan értékelje és – szükség esetén – vizsgálja felül az energia-infrastrukturális prioritásokról szóló közleményben a beruházási szükségletekre vonatkozóan megadott számadatokat, különös tekintettel az energiahatékonysági intézkedéseken keresztül elért keresletcsökkenésre, és kéri a Bizottságot, hogy számoljon be a Tanácsnak és Parlamentnek a szükségessé váló beruházásokról;

51.

megállapítja, hogy a tőke- és működési költségek mellett az energia-infrastruktúrát érintő projektekkel kapcsolatos építési, üzemeltetési és leállítási feladatok jelentős környezetvédelmi költségekkel járnak; hangsúlyozza, hogy e környezetvédelmi költségeket az élettartamot figyelembe vevő költségeken alapuló megközelítés alkalmazásával tekintetbe kell venni a költség-haszon elemzés során;

52.

úgy véli, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetőktől meg kell követelni, hogy az összes átviteli vezetéket teljes mértékben a piac rendelkezésére bocsássák, megelőzve ezzel, hogy az átviteli kapacitást a határokon átnyúló kiegyensúlyozás stb. számára tartsák fenn; ezt a követelményt egy kötelező jogszabályban kell meghatározni az ERGEG (villamosenergia- és gázipari szabályozó hatóságok európai csoportja) bevált gyakorlatokra vonatkozó jelenlegi iránymutatásai alapján;

53.

támogatja a tagállamok közötti megerősített együttműködést, amely a több tagállamért felelős regionális szabályozó hatóságok létrehozására irányul; üdvözli a hasonló kezdeményezéseket, amelyek egységes regionális átvitelirendszer-üzemeltetők létrehozására irányul;

54.

felszólítja a Bizottságot és az ACER-t, hogy dolgozzanak azon a feladaton, hogy 2014-ig létrejöjjön a közös európai „intraday” (egy napon belüli) piac, mivel ez lehetővé tenné az energia szabad cseréjét az országok és/vagy különböző árszabású területek között valamennyi átviteli összekapcsoláson;

55.

úgy véli, hogy az energiainfrastruktúráknak egyre végfelhasználó-orientáltabbá kell válniuk, nagyobb hangsúlyt fektetve az átvitelirendszer-kapacitások és a fogyasztás közötti kölcsönhatásra, és hangsúlyozza, hogy valós idejű, kétirányú energia- és információáramlásra van szükség; rámutat a hatékony technológiai megoldásokat, berendezéseket, anyagokat és szolgáltatásokat, például intelligens hálózatokat, intelligens fogyasztásmérőket és ikt-vezérelt, átjárható, terhelési és keresleti oldali energiairányítási rendszereket magában foglaló, valamint a fogyasztóknak kedvező innovatív és dinamikus árazási formulák és a keresletre reagáló rendszerek kifejlesztését igénylő, új gáz- és villamosenergia-rendszer előnyeire;

56.

ezért hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a felhasználóbarát technológiák fejlesztését és a keresleti oldal irányítását az intelligens hálózati technológiák és a keresletre reagáló rendszerek bevezetésének biztosítása és annak érdekében, hogy az érdekelt felek az intelligens hálózatok valamennyi előnyéből részesülhessenek;

57.

hangsúlyozza, hogy az intelligens hálózatok telepítésének az energiainfrastruktúrák egyik prioritását kell képezniük az uniós éghajlat-változási és energiaügyi célkitűzések megvalósítása céljából, mivel elősegíti a úgy véli, hogy az intelligens hálózatok egyedülálló lehetőséget kínálnak az innováció, a munkahelyteremtés, valamint az európai ipar versenyképességének erősítésére, különös tekintettel a kkv-kra;

58.

felkéri a Bizottságot, hogy segítse elő a nagy intelligens hálózatok demonstrációs projektjének sürgős alkalmazását, mint az európai társadalom számára jelentkező költségek és haszon mérésének legjobb módja; megjegyzi, hogy az e projektekhez szükséges beruházások kockázatainak megosztása érdekében állami finanszírozásra van szükség a köz- és magánszféra közötti partnerségek keretében, amire hathatós lehetőséget kínál az európai villamosenergia-hálózati kezdeményezés (EEGI);

59.

megállapítja, hogy az intelligens hálózatok a villamos energia és az információs és kommunikációs technológiák közötti konvergencia eredményei, következésképpen különös figyelmet kell szentelni a két ágazat közötti együttműködésnek, például a rádióspektrum Európa-szerte történő hatékony alkalmazását és a tárgyak jövőbeli internetének tervezése keretében az intelligens energiafunkciók megértését illetően; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy tervet a különböző érintett egységek (Kutatási Főigazgatóság, Energiaügyi Főigazgatóság, Információs Társadalmi és Médiaügyi Főigazgatóság stb.) közötti együttműködéssel kapcsolatban, hogy az intelligens hálózatok kiépítéséhez és üzemeltetéséhez való hozzájárulás legkoherensebb és összességében hatékony módját biztosítsa az energiapolitikai tevékenységek alapköveként;

60.

felszólítja a Bizottságot annak értékelésére, hogy szükség van-e további jogalkotási kezdeményezésekre az intelligens hálózatok megvalósításához a harmadik energiacsomag szabályai alapján; úgy véli, hogy az értékelésnek figyelembe kell vennie a következő célkitűzéseket: i) a megfelelő nyílt hozzáférés biztosítása és a működési információk megosztása a szereplők és fizikai csatlakozó felületei között; ii) az energiaszolgáltatások megfelelően működő piacának létrehozása; és iii) megfelelő ösztönző nyújtása a hálózatüzemeltetők számára, hogy az intelligens hálózatok céljából beruházzanak az intelligens technológiákba;

61.

szorgalmazza, hogy fokozottabban összpontosítsanak az elosztórendszer-kapacitások és a fogyasztás közötti összefüggésekre az intelligens hálózatokra vonatkozó közös európai stratégia bevonásával, és megjegyzi, hogy amint azt az Európai Tanács 2011. február 4-e i következtetései is kiemelik, az intelligens hálózatokra vonatkozó műszaki szabványokat legkésőbb 2012 végéig el kell fogadni;

62.

hangsúlyozza, hogy a hálózatokat hozzá kell igazítani az új belépőkhöz, hogy elősegítsék a kis nagyságrendű új termelési forrásokat, például a háztartásokat és a kkv-kat;

63.

úgy véli, hogy a hetedik és nyolcadik kutatás-fejlesztési keretprogramban prioritásként kell kezelni az intelligens hálózatok technológiáját az elektromos autók magán-feltöltőállomásainak infrastruktúrájára vonatkozóan, a decentralizált, kétirányú energiahálózat gyors kiépítése érdekében e területen;

64.

megjegyzi, hogy állandó szabályozási keretet kell létrehozni, hogy előmozdítsák azokat a nagyon nagy beruházásokat, amelyek az intelligens hálózatok létrehozásához szükségesek Európában;

65.

hangsúlyozza, hogy prioritást kell kapnia az intelligens hálózatok szabványosításának és együttműködtethetőségének; sürgeti a Bizottságot, hogy az európai és nemzetközi szabványügyi szervezetekkel és az iparággal összeköttetésben gyorsítsa fel a villamos üzemű járművekre, a töltő-infrastruktúrákra, valamint az intelligens hálózatokra és fogyasztásmérőkre vonatkozó műszaki és biztonsági szabványokkal kapcsolatos munkát, figyelemmel a munka 2012 végéig való befejezésére; hangsúlyozza, hogy a technológiáknak nyílt nemzetközi szabványokon kell alapulniuk, hogy biztosítsák költséghatékonyságukat, ami fokozza a rendszer együttműködtethetőségét, továbbá hogy a megoldások tekintetében választási lehetőségeket biztosítsanak a fogyasztóknak;

66.

elismeri, hogy az intelligens fogyasztásmérőkkel kapcsolatos szabványosítás munka folyamatosan halad előre a Bizottság által az európai szabványügyi szervezeteknek (CEN, CENELEC és ETSI) kiadott, M/441. sz. szabványosítási megbízással, és hangsúlyozza, hogy az intelligens fogyasztásmérőkre vonatkozó műszaki szabványoknak figyelembe kell venniük a CEN/CENELEC/ETSI intelligens fogyasztásmérőkkel foglalkozó koordinációs csoportjának (SM-CG) zárójelentésében azonosított további funkcionalitásokat, azaz a következőket:

67.

üdvözli az európai villamosenergia-hálózati kezdeményezés (EEGI) és a Bizottság intelligens hálózatokkal foglalkozó munkacsoportja által elvégzett munkát; sürgeti a Bizottságot, hogy a legnagyobb mértékben vegye figyelembe ezek következtetéseit az intelligens hálózatokról szóló egyedi jogszabály céljából, amelyet 2011 első felében fognak elfogadni;

68.

hangsúlyozza, hogy az intelligens fogyasztásmérők célja lehetővé tenni a fogyasztók számára energiafogyasztásuk hatékony nyomon követését és szabályozását;

69.

rámutat arra, hogy pozitív értékelés függvényében a tagállamok már most kötelesek 2020-ra a végfelhasználóik legalább 80 %-ánál bevezetni az intelligens fogyasztásmérők alkalmazását, és felhívja a figyelmet az időközi célkitűzésre, hogy 2015-ig a háztartások 50 %-a rendelkezzen intelligens fogyasztásmérőkkel az új európai digitális menetrendben elfogadottak szerint;

70.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak ezen eszközök nyilvánosság általi elfogadottságának fokozása és az innovációs folyamat felgyorsítása érdekében – ahogyan azt a harmadik energiapiaci csomag előírja – elegendő számú, a lakossági fogyasztóknak szóló kísérleti projektet kell támogatniuk; sürgeti a Bizottságot, hogy a harmadik energiapiaci csomagban előírt értékelések alapján terjesszen elő további intézkedéseket az intelligens fogyasztásmérők valamennyi nem lakossági ügyfél számára 2014-ig történő üzembe helyezésére, ideiglenes a mikrovállalkozások kivételével; sürgeti a biztonság, a magánélet és a személyes adatok védelmére vonatkozó, egyértelmű szabályok hatályos európai uniós joggal összhangban történő megállapítását;

71.

hangsúlyozza, hogy az energiagazdálkodási eszközök üzembe helyezésének – különösen az intelligens fogyasztásmérők lakossági ügyfelek körében történő bevezetése során – mindenekelőtt egyértelműen kézzelfogható haszonnal kell járniuk a végfelhasználók számára; hangsúlyozza, hogy a fogyasztókat folyamatosan tájékoztatni kell energiafogyasztásukról az energiamegtakarítási erőfeszítésekbe történő aktív bevonásuk érdekében, és szorgalmazza, hogy fokozottan összpontosítsanak a tudatosítási kampányokra, a képzésekre, a világos számlázásra, a költséghatékonyság biztosítására és a felhasználóbarát technológiák fejlesztésének előmozdítására;

72.

e tekintetben hangsúlyozza a kutatás és az innováció támogatásának elsődleges fontosságát, amit aktív finanszírozási politikával, köztük olyan, még kialakítandó innovatív eszközök igénybevételével is segíteni kell, mint az innováció finanszírozására szolgáló európai alap vagy egy európai szabadalmi alap;

73.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak azon, hogy szabványosított és engedélyezett rádiófrekvenciás sávot jelöljenek ki az intelligens mérőeszközök és hálózatok számára;

74.

sürgeti a Bizottságot, hogy az európai adatvédelmi biztossal szorosan együttműködve értékelje a további adatvédelmi intézkedések szükségességét, a különböző szereplők felelősségeit és szerepeit többek között az adatokhoz való hozzáférésben, azok birtoklásában, tulajdonlásában és kezelésében, a lekérdezési és adatváltoztatási jogban, és szükség esetén tegyen megfelelő szabályozási javaslatokat és/vagy iránymutatásokat;

75.

üdvözli a Bizottság által meghatározott kiemelt jelentőségű folyosókat, és egyetért a korlátozottan rendelkezésre álló források optimalizálásának szükségességével; ismételten hangsúlyozza, hogy amíg az infrastrukturális projektek tervezése és kidolgozása elsősorban a piac feladata, az EU-nak szerepe van egyrészt bizonyos projektek népszerűsítésében azáltal, hogy „európai érdekű projektnek” minősíti azokat, másrészt abban, hogy ezek közül néhány számára közfinanszírozást biztosítson;

76.

egyértelmű és átlátható módszertant sürget, amely a halasztást nem tűrő európai igényeket kielégítő, kiemelt fontosságú projektek kiválasztását eredményezi; hangsúlyozza, hogy az európai érdekű projektek kiválasztását objektív és átlátható kritériumok alapján és valamennyi érdekelt fél bevonásával kell elvégezni;

77.

hangsúlyozza, hogy valamennyi európai érdekű projektnek hozzá kell járulnia az EU energiapolitikai célkitűzéseinek eléréséhez – azaz a belső piac megvalósításához, az energiahatékonyság és a megújuló energia népszerűsítéséhez, valamint az ellátásbiztonság javításához –, és jelentős mértékben hozzá kell tudniuk járulni a következőkhöz:

78.

úgy véli, hogy annak érdekében, hogy adott projektet indokoltan minősítsenek kiemeltnek, az alábbi szempontokat kellene figyelembe venni:

79.

álláspontja szerint a projektek további rangsorolásának lehetővé tétele érdekében, az alábbi támogathatósági kritériumokat kellene figyelembe venni:

80.

hangsúlyozza a regionális együttműködés jelentőségét a megállapított prioritások megtervezésében, végrehajtásában és nyomon követésében, valamint a beruházási tervek és az egyedi projektek kidolgozásában; úgy véli, hogy a makrorégiókra (például a balti-tengeri régióra és a Duna-régióra) vonatkozó meglévő stratégiák szintén modellként szolgálhatnak az együttműködés platformok számára, amikor energiaprojekteket fogadnak el és hajtanak végre;

81.

rámutat arra, hogy folytatni kell a belső energiapiac integrációját, támogatva különösen az olyan projekteket, amelyek biztosítják, hogy a szomszédos országok jól kiegyensúlyozott nemzeti energiaszerkezettel rendelkezzenek;

82.

hangsúlyozza, hogy a verseny és az összes energia-infrastruktúra piacvezérelt fejlesztése előtt álló esetleges akadályokat – beleértve a távfűtést és -hűtést – fel kell számolni;

83.

emlékeztet arra, hogy a szigeti területek helyzetéből adódó földrajzi akadályok rendkívül megnehezítik az Unió energiahálózatába való integrálásukat, és hogy az energiafüggőségük csökkentése érdekében különleges eszközöket kell biztosítani a részükre akár a megújuló energiaforrások terén meglévő saját potenciáljuk fejlesztésével, akár az energiahatékonyság és az energia-megtakarítás előmozdításával;

84.

hangsúlyozza, hogy a nyilvánosságnak az egyes projektek céljáról és műszaki tervezési adatairól való egyértelmű tájékoztatásával növelni kell az átláthatóságot; kéri, hogy a kritériumoknak való megfelelést nyilvános konzultációk keretében igazolják;

85.

úgy véli, hogy nemcsak a nagy infrastrukturális projekteket kell támogatni, hanem a kisebb projekteket is, amelyek nagy hozzáadott értékkel bírhatnának, és gyorsabban befejezhetők lennének;

86.

annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy az „európai érdekű projekt” státuszt elnyert projektek a jóváhagyást követően továbbra is teljesítsék a fenti kritériumokat; úgy véli, hogy egy projekt bármilyen jelentős megváltoztatása esetén annak „európai érdekű projekt” státuszát felül kell vizsgálni;

87.

egyetért azzal, hogy biztosítani kell az európai érdekű projektek kellő időben történő megvalósítását, és üdvözli a Bizottságnak az engedélyezési eljárások ésszerűsítésével, koordinációjuk eredményesebbé tételével és hatékonyságuk javításával és felgyorsításával kapcsolatos javaslatát, amennyiben tiszteletben tartják a szubszidiaritás elvét és az engedélyeztetés nemzeti illetékességét, annak biztosítása érdekében, hogy az e terülteken érvényes határidők ne vegyék el a magánbefektetők kedvét az innovációtól;

88.

üdvözli a nemzeti kapcsolattartó hatóságok („egyablakos rendszer”) európai érdekű projektenkénti létrehozását, amelyek egységes igazgatási felületként működnek a projektfejlesztők és az engedélyezési eljárásban részt vevő különböző hatóságok között; úgy véli, hogy – a határokon átnyúló projektek tekintetében – biztosítani kell a nemzeti egyablakos rendszerek közötti további koordinációt és a Bizottságnak az ilyen koordinációban való hangsúlyosabb szerepét; rámutat arra, hogy az egyablakos rendszer új pontjainak létrehozása előtt a Bizottságnak és a nemzeti hatóságoknak teljes mértékben ki kell használniuk a meglevő létesítményeket;

89.

hangsúlyozza, hogy valamennyi nemzeti kapcsolattartó hatóságnak függetlennek, illetve politikai és gazdasági befolyástól mentesnek kell lennie; úgy véli, hogy az európai érdekű projekteket benyújtási sorrendben és a jövőbeli bizottsági javaslatban meghatározott határidőn belül kell feldolgozni;

90.

hangsúlyozza a projektek időben történő befejezése és az érdekelt felekkel folytatott magas színvonalú párbeszéd fontosságát; sürgeti, hogy a Bizottság hozzon létre többlépcsős figyelmeztetési rendszert arra az esetre, ha valamely tagállam ésszerű határidőn belül nem dolgozza fel az engedélykérelmeket, továbbá hogy szorosan kövesse nyomon, hogy a nemzeti közigazgatási eljárások biztosítják-e az európai érdekű projektek megfelelő és gyors megvalósítását; amennyiben nehézségek merülnek fel, üdvözli az olyan tájékoztató jellegű határidők bevezetését, amelyeken belül a megfelelő illetékes hatóságoknak végleges döntést kell hozniuk; ilyen döntés hiányában arra kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, értelmezhető-e a késés úgy, hogy a tagállam hátráltatja az EU belső energiapiacának megfelelő és gyors megvalósítását;

91.

felhívja a Bizottságot, hogy figyelembe véve a projektsajátosságok sokféleségét és a projektek területi jellemzőit, állapítsa meg, hogy kialakíthatók-e közös vagy összehangolt eljárások az eseti konkrét kulcsfontosságú intézkedések és bevált gyakorlatok (rendszeres információcsere, a döntések kellő időben történő közlése, közös problémamegoldó mechanizmusok stb.) megállapítására, továbbá hogy értékelje, hogy mennyire alkalmas a választottbírósági eljárás arra, hogy végleges döntéshozatali eszközként alkalmazzák;

92.

hangsúlyozza a minél szélesebb körű részvételen alapuló megközelítés szükségességét, és elismeri, hogy az energiainfrastruktúra-projektek helyiek általi elfogadottságának növelése együtt jár a projektek céljaival kapcsolatos megfelelő tájékoztatással és azzal, hogy a helyi lakosság már a lehető legkorábbi szakasztól kezdve részt vesz e projektek kialakításában; szorgalmazza a nem kormányzati szervezeteknek, az iparágnak, a szociális partnereknek és a fogyasztói szervezeteknek a civil társadalom valamennyi szintjén történő részvételét az európai érdekű projektekkel kapcsolatos konzultációs folyamatban; sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre konzultációs és értékelési rendszert az infrastruktúra lakossági elfogadásával kapcsolatos legjobb gyakorlatok és ismeretek azonosítása és terjesztése érdekében;

93.

tekintettel arra, hogy fejlődési potenciáljuk szempontjából mennyire fontosak a régiók fenntartható energiára vonatkozó stratégiái, hangsúlyozza, hogy létre kell hozni a régiókban alkalmazott bevált gyakorlatok cseréjének fórumát, figyelembe véve a megújuló energiaforrásokra, energiatakarékosságra és energiahatékonyságra szakosodott települések és régiók sikeres példáit; ezzel összefüggésben konzultációs és értékelési rendszer kialakítását kéri lehetőség szerint az infrastruktúra nyilvánosság általi elfogadását szolgáló bevált gyakorlatok és ismeretek azonosítása és terjesztése érdekében;

94.

hangsúlyozza, hogy a legnagyobb kihívás abban áll, hogy biztosítsák, hogy a helyi nyilvánosság elfogadja az energiainfrastruktúra-projekteket; meggyőződése, hogy a nyilvánosság és a döntéshozók beleegyezése és bizalma csak akkor szerezhető meg, ha nyílt és átlátható vitákat tartanak az energiainfrastruktúra-projektekről szóló döntések meghozatala során;

95.

annak értékelésére kéri a Bizottságot, hogy a költséghatékonyság és a lakossági elfogadás szempontjából a meglevő energiafolyosók korszerűsítése és fejlesztése előnyösebb-e új folyosók létrehozásánál;

96.

szorgalmazza, hogy több információval szolgáljanak az energiahálózatok Európai Unióban betöltött jelentőségével kapcsolatban; kéri a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra egy nemzeti és helyi szinten megvalósítandó uniós tájékoztatási és kommunikációs kampányt az uniós energiahálózatokról;

97.

megjegyzi, hogy a hálózati beruházások ciklikusak, és ezeket történeti perspektívából kell szemlélni; rámutat arra, hogy az elmúlt évtizedek során a központosított erőművek összekapcsolására kiépített infrastruktúra jó része elavult; rámutat arra, hogy a társadalom elvárja a meglévő infrastruktúrák üzemképes állapotban tartásának és az új infrastruktúra létesítési költségeinek köz- és magánszféra közötti partnerségek és innovatív finanszírozási eszközök kialakítása révén történő optimalizálását; hangsúlyozza, hogy az infrastruktúrakövetelmények pontos megállapítására, valamint a többletkapacitás terén kialakuló „megkövesedés” elkerülésére van szükség, teljes mértékben figyelembe véve a költséghatékony energiahatékonysági potenciált;

98.

hangsúlyozza hogy a szükséges infrastrukturális beruházások költségeinek jó részét a piac hatékony működésének kell biztosítania a megfelelő költségelosztás, az átláthatóság, a megkülönböztetés-mentesség és a költséghatékonyság elve alapján és a „felhasználó fizet” elvvel összhangban; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a meglévő szabályozási ösztönzők hol elégségesek ahhoz, hogy megfelelő üzenetet küldjenek a piac számára, és hogy milyen kiegészítő intézkedések szükségesek, beleértve a költségelosztási szabályok javítását;

99.

álláspontja szerint amennyiben nem áll rendelkezésre szabályozói alternatíva és a piac önmagában nem képes fedezni a szükséges beruházást, uniós forrásokra lehet szükség bizonyos korlátozott számú európai érdekű projekt finanszírozásához, amelyek egyedi sajátosságai miatt kereskedelmileg életképtelenek, ám amelyek kidolgozására az EU energiapolitikai célkitűzéseinek megvalósítása érdekében szükség van; úgy véli, hogy állami finanszírozás alkalmazható – amennyiben az nem torzítja a versenyt –, hogy az a pénzügyi eszközök innovatív összetételének kialakításával előmozdítsa a magánbefektetést;

100.

megjegyzi, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap jelentős mértékben hozzájárul az energia- és más infrastrukturális projektek finanszírozásához, és kiemeli a kohéziós politika helyi és regionális szinten betöltött jelentős szerepét az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos uniós célok elérése terén;

101.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós és strukturális alapoknak továbbra is központi szerepet kell betölteniük infrastrukturális projektjeinkben; a kohéziós politikai alapokból új ágazati alapok létrehozására irányuló valamennyi törekvést elhibázottnak tartja;

102.

felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az infrastrukturális beruházások finanszírozása piaci alapú legyen a versenytorzulások megakadályozása és a téves beruházási ösztönzők, valamint a tagállamok közötti indokolatlan fluktuációk elkerülése érdekében azzal a feltétellel, hogy ugyanakkor biztosítja a közérdek védelmét is, különösen helyi és regionális szinten, valamint a különleges földrajzi helyzetű területeken, azaz a szigeteken, a hegyvidékeken és a gyéren lakott régiókban, korlátozott mértékű állami finanszírozás révén, amelynek következtében létrejön a pénzügyi eszközök magánbefektetéseket ösztönző innovatív kombinációja;

103.

úgy véli, hogy az Európai Uniónak finanszíroznia kell azokat a kereskedelmi szempontból nem vonzó projekteket, amelyek nem képesek felkelteni a magánberuházók érdeklődését, azonban alapvető fontosságúak az EU elszigetelt régióinak az európai villamosenergia- és gázhálózatokkal való összekapcsolásához, ami az Európai Unióban az egységes energiapiac megteremtésének szerves részét képezi;

104.

felszólítja a Bizottságot, hogy az állami finanszírozást csak azon tagállamok számára tegye lehetővé, amelyek maradéktalanul végrehajtották és helyesen alkalmazzák a hatályos uniós jogszabályokat, beleértve a harmadik belső piaci csomagban meghatározott szabályozási előírásokat;

105.

felszólítja a Bizottságot, hogy az energiainfrastruktúrák tekintetében vizsgálja felül az állami támogatási szabályokat, és szükség esetén terjesszen elő javaslatokat e szabályok módosítására, hogy lehetővé tegye az államok számára az infrastruktúra korszerűsítésének előmozdítását; felszólítja ugyanakkor a Bizottságot, hogy a projektek állami finanszírozásáról és az állami támogatásról szóló jelenlegi jogszabályokról adjon ki új iránymutató dokumentumot, amely világos kritériumokat tartalmaz az energiainfrastruktúra állami finanszírozására vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy ezt a dokumentumot az Energiaügyi Főigazgatósággal, a Versenypolitikai Főigazgatósággal és a Regionális Fejlesztési Főigazgatósággal közösen kell kidolgozni a bizottsági szabályoknak való bármely ellentmondás megszüntetése érdekében;

106.

szorgalmazza, hogy a stratégiai célkitűzések alapján a jövőben megvalósuló energetikai támogatások esetében, mind az infrastruktúra, mind a K+F területén, vegyék figyelembe a földrajzi elvet; továbbá ösztönzi, hogy már fejlett régiók további K+F támogatást csak úgy kaphassanak, ha a támogatott tevékenységet fejletlenebb régiókkal párban végzik;

107.

hangsúlyozza, hogy a stabil, kiszámítható és megfelelő szabályozási keret – beleértve a megfelelő megtérülést és az új infrastruktúrával kapcsolatos ösztönzőket – alapvető szerepet játszik a beruházás előmozdításában mind az átvitelben, mind az elosztásban; hangsúlyozza, hogy a szabályozóknak piaci ösztönzőkkel és kísérleti projektekkel kell előmozdítaniuk az új technológiák bevezetését;

108.

úgy véli, hogy a magánfinanszírozás elősegítheti a szükséges energiainfrastruktúrák időben történő kiépítését, mivel az infrastruktúrával kapcsolatos kihívás tényleges mértéke akkora, hogy magáneszközök megfelelő rendelkezésre bocsátására van szükség; úgy véli, hogy amint a magánberuházók foglalkozni kezdenek az infrastruktúra jelentette kihívással, a Bizottságnak világos iránymutatásokat kell meghatároznia a piaci szereplők és magánberuházók közreműködésére az úgynevezett „kereskedelmi vonalak” terén; úgy gondolja, hogy a piac működésére gyakorolt lehetséges hatásokkal kapcsolatos aggályok leküzdhetők, ha a kereskedelmi vonalakat kötelezik arra, hogy teljes kapacitásukat átadják a piacnak;

109.

hangsúlyozza, hogy a lehető legnagyobb mértékben ki kell használni az olyan piaci alapú eszközöket, mint a költségmegosztási szabályok javítása, a projektkötvények, a feltöltődő alapok, a megújuló energiával kapcsolatos tőkealapok,a hitelgaranciák, a nem kereskedelmi célú kockázatmegosztó eszközök, a köz- és magánszféra partnerségek finanszírozását serkentő ösztönzők, az EBB-vel való partnerségek – intervenciós kapacitásának és rendelkezésre álló forrásainak növelésével – és a megújuló energiaforrásokkal és az energiahatékonysággal foglalkozó projektek tekintetében a kibocsátás-kereskedelmi aukciós bevételek felhasználása, valamint adott esetben egyéb innovatív finanszírozási eszközök; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a kevésbé fejlett tagállamok pénzügyi kapacitásait és piaci feltételeit;

110.

hangsúlyozza a magánszektorral és a pénzügyi intézményekkel, különösen az Európai Beruházási Bankkal és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal való szorosabb és hatékonyabb együttműködés fontosságát a szükséges finanszírozás biztosítása érdekében, különösen az elsődleges fontosságú, határokon átnyúló projektek számára; felszólítja a Bizottságot, hogy találjon más innovatív pénzügyi eszközöket, és segítse elő a köz- és magánszféra közötti partnerségek kialakításának támogatását, amely partnerségekhez a helyi, regionális és nemzeti hatóságok ösztönzőket nyújtanak, valamint biztosítják a szükséges jogi keretet és politikai támogatást; hangsúlyozza, hogy a fentiek tükrében a helyi és regionális hatóságok szintjén ki kell alakítani a műszaki segítségnyújtást és a pénzügyi tervezést annak érdekében, hogy támogassák a helyi szereplők energiahatékonysági projektjeit, például az EBB „ELENA” műszaki segítségnyújtási eszköze és az energetikai szolgáltató vállalatok tapasztalatai kiaknázásának révén, amennyiben energiahatékonysági infrastruktúráról van szó;

111.

támogatja azt az elképzelést, hogy közös európai projektkötvényeket bocsássanak ki Európa jelentős infrastruktúraszükségleteinek és strukturális projektjeinek finanszírozására az EU 2020 menetrend keretében, beleértve az energiainfrastruktúra fejlesztésére vonatkozó új stratégiát; úgy véli, hogy az uniós projektkötvények biztosítanák a szükséges beruházást, és elegendő bizalmat teremtenének ahhoz, hogy a nagy beruházási projektek elnyerjék a szükséges támogatást, és így fontos mechanizmussá válnának az állami támogatás maximális hasznosításában; kiemeli, hogy ha Európát fenntartható alapokra kívánjuk helyezni, e projekteknek hozzá kell járulniuk gazdaságaink ökológiai átformálásához is;

112.

különösen úgy véli, hogy az uniós projektkötvények az Európában szükséges energiainfrastruktúra-beruházások fő finanszírozási eszközévé válhatnak, segítve a magánprojektekkel foglalkozó társaságokat, hogy tőkepiaci finanszírozást kapjanak a beruházóktól; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsan terjesszen elő jogalkotási javaslatot az uniós projektkötvényekről;

113.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szabályozók közös módszertant dolgozzanak ki a határokon átnyúló infrastruktúraprojektekkel kapcsolatos költségek felosztása tekintetében, mivel a hálózati infrastruktúra ilyen ösztönzőit többszörös piaci hiányosságok jellemzik, főként a természetes monopóliumok, illetve a verseny hiánya miatt;

114.

felhívja a figyelmet az átlátható, arányos, méltányos és megkülönböztetés-mentes díjak fontosságára, hogy biztosított legyen az EU szakpolitikai céljainak eléréséhez jelentősen hozzájáruló, határokon átnyúló és belső átviteli infrastruktúrába történő beruházások esetében a megfelelő költségelosztás, a tisztességes fogyasztói árak és a nagyobb versenyképesség; sürgeti a tagállamokat, hogy tartózkodjanak a túlzottan alacsony szabályozott díjak alkalmazásától; üdvözli a Bizottság REMIT-javaslatát;

115.

emlékeztet arra, hogy a harmadik csomag kötelezettséget ró a szabályozókra, hogy a díjak megállapításakor a beruházásokat ne csak a szóban forgó tagállamban, hanem az egész EU-ban jelentkező előnyök alapján értékeljék; sürgeti az ACER-t annak biztosítására, hogy tagjai vegyék figyelembe e kötelezettséget; kéri a Bizottságtól, hogy azokban az esetekben, amikor a költségeket és a nyereségeket nem lehet méltányosan elosztani díjmegállapítás révén, végezzen további értékelést arról, hogy a szigorú átláthatóságon alapuló kiegyenlítő intézkedések hasznosnak bizonyulhatnak-e határokon átnyúló projektek vagy az EU energiaügyi célkitűzéseinek elérése szempontjából szükséges belső projektek jóváhagyása tekintetében;

116.

hangsúlyozza az energiahálózatok összekapcsolási kapacitása növelésének fontosságát határokon átnyúló szinten, és rámutat arra, hogy a kitűzött célok, többek között a területi kohézió elérése érdekében fontos a szükséges finanszírozás biztosítása;

117.

jobb európai pénzügyi eszközök bevezetését szorgalmazza a regionális és helyi hatóságok által a fenntartható energiatermelést célzó beruházási erőfeszítések támogatása érdekében;

118.

üdvözli a Bizottságnak azt a kezdeményezését, hogy 2011-ben egyrészt javaslatot terjeszt elő a költségfelosztásnak a technológiai szempontból összetett vagy határokon átnyúló projektek esetében való rendezésével kapcsolatban, mivel ezt tekintik a határokon átnyúló infrastruktúra fejlesztése előtt álló fő akadályok egyikének, másrészt új pénzügyi eszközt javasol a 2014–2020-as időszak kiemelt projektjeinek támogatására;

119.

fontosnak tartja, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt kapjon a beruházások pénzügyi biztosítékainak kezelése, és hogy a tervezett finanszírozási keret kialakítása és a 2014-2020-as költségvetési időszak tervezése között megfelelő összhang legyen;

120.

úgy véli, hogy az Európai Unió területére belépő összes külső csővezetéket és az egyéb energiahálózatokat átlátható kormányközi megállapodásoknak kell szabályozniuk, és azokra belső piaci szabályoknak kell vonatkozniuk, beleértve a harmadik felek hozzáférésével, a rendeltetési helyre vonatkozó kikötéssel, az elosztás és a szűk keresztmetszetek kezelésének felügyeletével, a szerződések időtartamával és a „vidd vagy fizess” kikötésekkel kapcsolatos szabályokat; annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy a jelenlegi és jövőbeli csővezetékek és kereskedelmi megállapodások tartsák tiszteletben az energiával kapcsolatos európai vívmányokat, és kéri, hogy szükség esetén lépjen fel;

121.

felszólítja a Bizottságot, hogy szigorítsa tovább a harmadik felek hozzáférésére vonatkozó mentességek odaítélését az energiainfrastruktúra terén, és a már odaítélt mentességeket vizsgálják felül annak ellenőrzése érdekében, hogy szükség van-e még rájuk; megállapítja, hogy ha a projektek számára olyan eszközök révén nyújtanak állami finanszírozást vagy támogatást, mint az EBB által támogatott projektkötvények stb., ennek csökkentenie kellene vagy meg kellene szüntetnie a harmadik felek hozzáférésére vonatkozó mentességek odaítélésének szükségességét;

122.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.