31.5.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 173/15

Előadó:

Krzysztof BALON

1.1.

Tekintettel arra, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés több uniós tagállamban is táplálja a populista tendenciákat, az EGSZB üdvözli az Európai Tanács 2016. június 16-i, „Küzdelem a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen: integrált megközelítés” című következtetéseit (1), és támogatja, hogy a következő pénzügyi tervben létrehozzanak egy integrált európai alapot a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem céljára, a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD) és az Európai Szociális Alap (ESZA) végrehajtásának eddigi tapasztalatai alapján.

1.2.

Szem előtt tartva, hogy az egyes tagállamokat más-más problémák és célcsoportok jellemzik, így a migráció formái is eltérőek, egy ilyen alap bevetésekor teljes mértékben ki kell használni a civil társadalmi szervezetek tapasztalatát és kapacitását, vezető szerepet biztosítva számukra a programtervezés, a végrehajtás, a nyomon követés és az értékelés terén. Fontos ugyanakkor, hogy az alap hozzájáruljon a civil társadalmi szervezeteket összefogó hálózatok kapacitásának fejlesztéséhez is, különös hangsúlyt fektetve a támogatást nyújtó szervezetekre.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak hatékonyabban kellene nyomon követnie az ESZA-nak a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben történő felhasználását és a FEAD-nak a jelenlegi pénzügyi terv szerinti tagállami integrációs intézkedések céljára történő felhasználását. A nyomon követésbe szorosan be kellene vonni a civil társadalmi szervezeteket és a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élőket is.

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy az alapokat kezelő nemzeti szervek és a partnerszervezetek közötti együttműködés kulcsfontosságú (2). Ezek a szervezetek jelentős technikai és szervezeti hozzájárulást biztosítanak, ami valódi hozzáadott értéket képvisel a FEAD és az ESZA végrehajtásában. Az EGSZB e tekintetben azt javasolja, hogy az Európai Bizottság egyfelől körültekintően tisztázza azokat a minimumkövetelményeket, amelyeket a tagállami hatóságoknak teljesíteniük kell a partnerségek keretében, másfelől pedig vessen ki szankciókat a nem megfelelő végrehajtás esetére.

1.5.

Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság írja elő a tagállamok számára azt, hogy a FEAD és az ESZA keretében nyújtott technikai segítséget a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben részt vevő civil társadalmi szervezetek felkészültségének fejlesztésére is használják fel. Az EGSZB síkraszáll továbbá a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben aktív szervezeteket összefogó európai hálózatok szakmai felkészültségének és szervezeti kapacitásának megerősítése mellett.

1.6.

Az EGSZB szorgalmazza, hogy a tagállamok gyakrabban éljenek a globális támogatásoknak, az újbóli kiosztásnak és annak a lehetőségével, hogy a természetbeni támogatást – ha csak lehet – egyenlően kezelik a pénzügyi hozzájárulással. Emellett az Európai Bizottságnak mérlegelnie kellene egy olyan kötelezettség bevezetését, melynek értelmében az operatív programok keretében az eszközök jelentős részét kisebb költségvetésű projektek között kell elosztani. Ez lehetővé tenné a helyi szinten tevékenykedő szervezetek és az önsegítő csoportok támogatását.

1.7.

Az EGSZB szisztematikusan támogatni fogja a civil társadalmi szervezeteknek a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet szolgáló munkáját, illetve ezirányú együttműködésüket a hatóságokkal és a közintézményekkel. Az EGSZB ugyanakkor kijelenti: készen áll arra, hogy létrehozzon egy kisebb ad hoc csoportot, amely EGSZB-tagokból és releváns európai szintű civil társadalmi platformokból állna össze, és – akár még a jelenlegi pénzügyi terv keretében is – elősegítené az ESZA- és FEAD-intézkedések jobb koordinációját, illetve egy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre irányuló, integrált európai alap létrehozásáról szóló vitát. Ebben az összefüggésben az EGSZB elengedhetetlennek tartja a Régiók Bizottságával való együttműködést.

2.1.

A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési ENSZ-menetrend (3) első számú célja az, hogy az egész világon felszámoljuk a szegénység minden formáját. A szegénység és a társadalmi kirekesztés kezelése emellett az Európa 2020 stratégia célkitűzései között is szerepel. Az európai intézmények és néhány tagállam azonban továbbra is megszorító politikákat erőltet, pedig az európai integráció tagállami támogatottsága minden jel szerint jórészt éppen azért csökken, mert nem javul gyorsan és érzékelhetően a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élő uniós polgárok helyzete. Fontos, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet segítő uniós eszközöket – amilyen például a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD), illetve az Európai Szociális Alap (ESZA) forrásai legalább 20 %-ának a társadalmi befogadás támogatására való elkülönítése – minden tagállamban eredményesen alkalmazzák, de ezek az eszközök nem helyettesíthetik a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre irányuló átfogó és integrált politikát.

2.2.

Mint ismeretes, az Európa 2020 stratégia keretében az Európai Unió célul tűzte ki azt, hogy 2020-ig legalább 20 millióval csökkenjen a szegénységben és társadalmi kirekesztésben élő vagy ilyen kockázatnak kitett személyek száma. A 2014. évi adatok (4) szerint azonban abban az évben az Európai Unió népességének 24,4 %-a – közel 122 millió ember – volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának (a 2011. évi 24,2 %-hoz és a 2010. évi 23,4 %-hoz képest). Az egyenként összevetett részmutatók elemzése azt mutatja, hogy a 2008. évi adatokhoz képest minden részérték növekedett: emelkedett a szegénység kockázatának kitettek aránya (a szociális juttatások figyelembevételével is) (16,6 %-ról 17,2 %-ra), a súlyos anyagi nélkülözésben élők aránya (8,5 %-ról 8,9 %-ra) és a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élő 0–59 éves emberek aránya (9,1 %-ról 11,1 %-ra). Az Európai Unió Tanácsa egyúttal megállapította, hogy „[a] tagállamok között és azokon belül is növekvő különbségek egyértelműen szükségessé teszik, hogy az Unió egész területén intézkedéseket hozzunk” (5).

2.3.

A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem az egyike a civil társadalmi szervezetek – például a társulások, alapítványok és szociális szövetkezetek –, a szakszervezetek és munkáltatói szervezetek, illetve a tagállami hatóságok és közintézmények fő együttműködési területeinek. A szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolása (vagy lényeges visszaszorítása) érdekében szükséges, hogy különféle anyagi és nem anyagi jellegű segítséget nyújtsunk non-profit szervezetek (köztük szociális intézmények) közreműködésével, megteremtsük – szociális párbeszéd keretében is – a munkaerőpiaci integrációnak kedvező feltételeket, és megfelelő eszközöket biztosítsunk tagállami és uniós szinten. Az EGSZB ennek kapcsán úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégia szóban forgó célját csak egy olyan Európai Unión belül van esély elérni, amelyet az európai civil társadalom, a tagállamok és az uniós intézmények közösségének tekintenek.

2.4.

Különösen a szegénységben élő munkavállalók jelenségének terjedése és a demográfiai tendenciák összefüggésében az Európa 2020 stratégia szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre irányuló célkitűzéseinek megvalósíthatósága csak olyan végrehajtási intézkedésekkel biztosítható, amelyek a tünetek kezelése helyett a szegénység és a társadalmi kirekesztés okainak megszüntetésére összpontosítanak, a gazdaság-, a család-, az adó- és a monetáris politika széles körű bevonásával.

2.5.

Az EGSZB következésképpen – bár a leginkább rászorulók támogatásának kérdését már számos alkalommal megvitatta (6) – az érdekelt felekkel és az Európai Bizottsággal folytatott konzultációt követően kidolgozta az alábbi véleményt, amely konkrét észrevételeket és ajánlásokat tartalmaz a FEAD-nak és az ESZA-nak a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem területén való alkalmazásával szerzett tapasztalatokkal kapcsolatban.

3.1.

A leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD) – ellentétben a korábbi élelmiszersegély-programokkal – a kohéziós politika keretébe tartozik. Az alap arra törekszik, hogy megfelelő segítség biztosításával – amilyen az „élelmiszer és/vagy alapvető anyagi támogatás juttatása a leginkább rászoruló személyeknek és a társadalmi befogadásukat célzó tevékenységek” – hozzájáruljon „a szegénység legsúlyosabb formáinak enyhítéséhez” (7).

3.2.

Az Európai Szociális Alap célkitűzései a következők: magas szintű foglalkoztatottság és magas színvonalú munkahelyek biztosítása; magas színvonalú oktatás és képzés biztosítása mindenki számára; a szegénység elleni küzdelem, a társadalmi befogadás javítása, valamint a nemek közötti egyenlőség, a megkülönböztetésmentesség és az esélyegyenlőség támogatása.

3.3.

A FEAD által finanszírozott intézkedéseknek ki kell egészíteniük az ESZA által finanszírozott intézkedéseket: míg a FEAD feladata az, hogy a legsúlyosabb anyagi nélkülözés eseteire és a hosszú távon kirekesztett személyek alapvető társadalmi aktiválásának támogatására összpontosítsa a segítségnyújtást, az ESZA által finanszírozott intézkedések többek között a kedvezményezettek további társadalmi és gazdasági integrációját hivatottak elősegíteni. A FEAD-nak következésképpen a szegénység és a társadalmi kirekesztés legyőzésére irányuló első lépések megtételét kell segítenie azáltal, hogy esélyt ad a kedvezményezetteknek arra, hogy munkahelyet találjanak vagy más foglalkoztatáspolitikai intézkedésekben vegyenek részt. Az ezekre a tevékenységekre elkülönített finanszírozás azonban elégtelen ahhoz, hogy kielégítse a valós igényeket.

3.4.

Valamennyi tagállam elkötelezte magát amellett, hogy biztosítja az ESZA-ból és az egyéb európai strukturális és beruházási alapokból nyújtott támogatások összhangját az Európai Unió releváns szakpolitikáival és prioritásaival, ideértve a partnerség elvének megvalósítását is az európai partnerségi magatartási kódex (ECCP) szellemében (8).

4.1.

A civil társadalmi szervezetektől származó visszajelzések, valamint a nyilvánosan elérhető információk és a statisztikai adatok számos súlyos nehézségre mutatnak rá a FEAD-nak és az ESZA-nak a szóban forgó területen történő végrehajtását illetően. Az alábbiakban felsoroljuk ezeket az egyes tagállamokban más-más mértékben jelentkező problémákat:

4.1.1.

Késedelmek a FEAD támogatási mechanizmusainak elindítása terén, valamint a nyilvánosság és a célcsoportok elégtelen tájékoztatása az alap célkitűzéseiről és a program igénybevételének lehetőségeiről.

4.1.2.

Az Európai Szociális Alap 20 %-ának elkülönítése a szegénység és társadalmi kirekesztés csökkentése szempontjából nem hatékony, mivel előtérbe helyezik a munkaerőpiaci integrációra irányuló projekteket, miközben nem fordítanak figyelmet a marginalizált csoportok szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférésére és az ilyen szolgáltatások megfizethetőségére (9). Bár 2016-ig az ESZA-eszközök 25,6 %-át a fent említett célra különítették el (10), nincs észlelhető változás az ESZA keretébe tartozó tevékenységek megközelítésében.

4.1.3.

A tagállamok nem aknázzák ki kellően azt a lehetőséget, hogy a FEAD-kedvezményezettek hozzáférést kaphatnak ESZA-eszközökből támogatott, „alacsony küszöbű”, a munkaerőpiaci és társadalmi integrációt segítő szolgáltatásokhoz.

4.1.4.

Ami az ESZA-t illeti, az európai partnerségi magatartási kódex (ECCP) értelmében elégtelen módon alkalmazzák a partnerségi elvet, a FEAD esetében pedig hiányzik egy ilyen jellegű eszköz. Emellett nem megfelelőek a nyilvános konzultációk, és a kulcsfontosságú döntéseket közintézményekre ruházzák, civil társadalmi konzultáció nélkül. Ráadásul a partnerségi elv nem megfelelő alkalmazása aláássa az alapok felhasználásának átláthatóságát, ezáltal pedig fokozza a korrupció és a visszaélések kockázatát (11).

4.1.5.

A tagállamok túlságosan szigorú formai és adminisztratív követelményeket határoznak meg a FEAD-ra és az ESZA-ra vonatkozóan, melyek nem feltétlenül szükségesek az uniós szabályok helyes végrehajtásához. Ezek a – gyakran az állami szociális szervek működési mechanizmusain alapuló – követelmények nem veszik figyelembe sem a célcsoportok sajátosságait (például azt, hogy a hajléktalanok hivatalos azonosítása és regisztrációja gyakran lehetetlen), sem a civil társadalmi szervezetek munkamódszereit. Néhány tagállamban az ilyen szervezetekre kivetett adminisztratív és pénzügyi szankciók nincsenek arányban a kötelezettségszegések súlyával.

4.1.6.

Rossz a koordináció a strukturális alapok és a nemzeti stratégiák között, nincs folytatása az alapok keretében nemzeti költségvetési források bevonásával kezdeményezett programoknak, és hiányzik a hosszú távú megközelítés az európai strukturális és beruházási alapokból biztosított finanszírozással kapcsolatban, ami súlyosan veszélyeztetheti az alap célkitűzéseinek hatékony tagállami megvalósítását (12). Problémát jelent az is, hogy a mutatók meghatározása nem megfelelő vagy nem világos, ami akadályozza az intézkedések hosszú távú céljainak elérését.

4.1.7.

Hiányoznak a civil társadalmi szervezetek kapacitásfejlesztésének fokozására és támogatására irányuló mechanizmusok, így például nem stabilak a partnerségek (és a FEAD esetében az akkreditáció sem), és hiányzik a tevékenységek előfinanszírozása, ahogy a kapacitásfejlesztés céljára szolgáló technikai segítségnyújtás finanszírozása is.

4.2.

A szegénység elleni küzdelemben aktív szervezetek országos hálózatait vizsgáló felmérés (13) szerint ezeket a szervezeteket – néhány kivételtől eltekintve – csak nagyon szerény mértékben vonják be az operatív programok előkészítésébe. A monitoringbizottságok nem veszik kellően figyelembe a segélyszervezetek véleményét.

4.3.

Mivel azonban a FEAD – az ESZA-val ellentétben – új eszköz, figyelmet érdemelnek az eddigi gyakorlati végrehajtás pozitív aspektusai is. 2014-ben például már nyolc tagállam indított FEAD-műveleteket (2015-ben pedig további 15). A becslések szerint csak 2014-ben 10,9 millióan profitáltak a FEAD keretében támogatott intézkedésekből (14). Ráadásul a FEAD létrehozása és az a követelmény, hogy az ESZA-források 20 %-át a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre különítsék el, az Európai Bizottság és a tagállamok közötti együttműködés javulását, valamint a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelemben aktív különféle szervek tevékenységeinek jobb összehangolását eredményezte. A legtöbb tagállamban a FEAD keretében összekapcsolják az anyagi támogatást és a kísérő támogatást, ami megteremti az élelmiszersegélyezési programok korábbi kedvezményezettjei jobb társadalmi integrációjának feltételeit.

4.4.

A fentiek alapján az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által elindított FEAD-hálózatot, amely platformot kínál a tapasztalatcserére, a kapcsolatépítésre és a bevált gyakorlatok terjesztésére. Az EGSZB úgy véli azonban, hogy az EGSZB-t és a FEAD-dal dolgozó legfontosabb tagállami ernyőszervezeteket be kellene vonni egy az Európai Bizottsággal folytatandó strukturált párbeszédbe.

5.1.

Az EGSZB támogatja, hogy a következő pénzügyi tervben hozzanak létre egy integrált európai alapot a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem céljára a FEAD és az ESZA végrehajtásával kapcsolatban eddig összegyűlt tapasztalatok alapján. Ennek az eszköznek figyelembe kell vennie az egyes tagállamokra jellemző problémák és célcsoportok eltérő jellegét, többek között a migráció különböző formáival kapcsolatos aspektusokat is. Egy ilyen alap intézkedéseinek az eddigieknél nagyobb mértékben ki kell aknáznia a civil társadalmi szervezetek tapasztalatait és lehetőségeit. Ezek a szervezetek jelentős hatásköröket kell hogy kapjanak a programtervezés, a végrehajtás, a nyomon követés és az értékelés terén. Fontos egyben, hogy az alap hozzájáruljon a civil társadalmi szervezeteket összefogó hálózatok kapacitásának fejlesztéséhez is, különös hangsúlyt fektetve a támogatást nyújtó szervezetekre. Fontos azonban, hogy az alapok összevonása révén ne romoljon a pénzügyi dotáció, illetve ne csökkenjen az EU szociális elköteleződése az alapokkal elérni szándékozott célok iránt.

5.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak hatékonyabban kellene nyomon követnie az ESZA-nak a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben történő felhasználását és a FEAD-nak a tagállami integrációs intézkedések céljára történő felhasználását. Különösen fontos, hogy a nyomon követés keretében ne csak a mennyiségi mutatók alkalmazását, hanem a társadalmi integráció terén elért eredményeket is értékeljék, és megfelelő részvételt biztosítsanak a civil társadalmi szervezeteknek csakúgy, mint a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élőknek. A félidős értékelésben ezeket a kérdéseket is lényeges elemnek kell tekinteni.

5.3.

Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság egyfelől körültekintően tisztázza azokat a minimumkövetelményeket, amelyeket a tagállami hatóságoknak teljesíteniük kell a civil társadalmi szervezetekkel kötött partnerségek keretében, másfelől pedig vessen ki szankciókat a nem megfelelő végrehajtás esetére (15).

5.4.

Az EGSZB szerint az Európai Bizottságnak fontolóra kellene vennie, ne írja-e elő a tagállamok számára azt, hogy – a FEAD és az ESZA keretében nyújtott technikai segítséget felhasználva – hozzanak létre hatékony támogatási rendszereket a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben részt vevő civil társadalmi szervezetek felkészültségének és szervezeti kapacitásának fejlesztése érdekében (16).

5.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy kulcsfontosságú az alapokat kezelő nemzeti szervek és a partnerszervezetek – köztük a civil társadalmi szervezetek, a régiók, megyék és települések – magas szakmai színvonalú, világos elveken és átlátható szerződéseken alapuló együttműködése. Ezek a szervezetek technikai és szervezeti hozzájárulást biztosítanak, ami valódi hozzáadott értéket képvisel a FEAD és az ESZA végrehajtásában. Az irányító hatóságoknak eredményesebben kellene konzultálniuk a partnerszervezetekkel az operatív programok tökéletesebbé tétele, valamint az együttműködés, a konzultáció és a tapasztalatcsere ösztönzése és támogatása céljából (17).

5.6.

Mivel a partnerségi megállapodások és az operatív programok az Európai Bizottság és a nemzeti hatóságok közötti tárgyalások eredményei, az Európai Bizottság a jövőben lehetne szigorúbb a megállapodások és programok jóváhagyásakor, és elvárhatná azok helyesbítését, amennyiben nem tartják teljes mértékben tiszteletben a partnerség elvét (18).

5.7.

Az EGSZB szorgalmazza, hogy a tagállamok gyakrabban éljenek a globális támogatásoknak, az újbóli kiosztásnak és annak a lehetőségével, hogy a természetbeni támogatást – ha csak lehet – egyenlően kezelik a pénzügyi hozzájárulással. Emellett az Európai Bizottságnak mérlegelnie kellene egy olyan kötelezettség bevezetését, melynek értelmében az operatív programok keretében az eszközök jelentős részét kisebb költségvetésű projektek között kell elosztani (19). Ez lehetővé tenné alulról felfelé építkező projektek, szervezetek és önsegítő csoportok támogatását, és megkönnyítené a helyi szintű partnerségek létrehozását.

5.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy a támogatási intézkedések közvetlen kedvezményezettjei is képesek és kötelesek hozzájárulni az ilyen intézkedések eredményességének növeléséhez. A támogatást nyújtó szervezeteknek célszerű lenne megfelelő értékelési eszközöket kidolgozniuk, és – amennyiben lehetséges – önkénteseket toborozniuk a közvetlen kedvezményezettek köréből.

5.9.

Az EGSZB síkraszáll továbbá a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben aktív szervezeteket összefogó európai hálózatok szakmai felkészültségének és szervezeti kapacitásának megerősítése mellett.