30.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 260/1

(1)

A 682/2007/EK rendelettel (2) a Tanács a rendszerint ex 2001 90 30 és ex 2005 80 00 KN-kódok alá besorolt, Thaiföldről származó egyes elkészített vagy tartósított morzsolt csemegekukorica-termékeknek (a továbbiakban: az érintett termék) a Közösségbe történő behozatalára végleges dömpingellenes vámot vetett ki. Az együttműködő felek nagy számára való tekintettel az intézkedések meghozatalához vezető vizsgálatban a thaiföldi exportáló gyártók közül minta kiválasztására került sor.

(2)

A mintába beválasztott vállalatok esetében a vizsgálat során megállapított egyéni vámtételeket vezettek be. Minden más vállalatra a mintában szereplő felek dömpingkülönbözetének súlyozott átlaga alapján 12,9 %-os országos vámot vetettek ki.

(3)

2007. augusztus 30-án a Thaiföldről származó csemegekukorica-termékek behozatalára vonatkozó végleges intézkedés alkalmazását követően a Kuiburi Fruit Canning Co. (a továbbiakban: a Kuiburi vagy a vállalat), egy, a mintába nem beválasztott exportáló termelő, amely azonban teljesen kitöltött kérdőívet nyújtott be a Bizottsághoz, egyedi vizsgálatot kérelmezett és erre vonatkozó kérelmet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz. A kérelemben a vállalat azt állította, hogy egyedi vizsgálatot kellett volna biztosítani számára.

(4)

Amennyiben a kérelmező az ügyet továbbviszi, a Bizottság a közösségi intézmények álláspontjának sérelmétől függetlenül, saját hatáskörében úgy döntött, hogy kezdeményezi a dömpingellenes vizsgálat részleges újraindítását (3). Az újraindítás hatálya a Kuiburit érintő dömping kivizsgálására korlátozódik.

(5)

A vizsgálat részleges újraindításáról a Bizottság hivatalosan értesítette a Kuiburit, az exportáló ország képviselőit és a közösségi gazdasági ágazatot. Az érdekelt feleknek lehetőséget biztosítottak álláspontjuk írásbeli ismertetésére és a meghallgatásra.

(6)

A Bizottság törekedett a Kuiburitól kapott információk ellenőrzésére, amelyeket szükségesnek tartott a dömping megállapításához, valamint ellenőrző látogatást tett a vállalat telephelyén.

(7)

A végleges rendeletnek megfelelően a dömping vizsgálata a 2005. január 1-jétől2005. december 31-ig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: vizsgált időszak).

(8)

A dömping kiszámításakor ugyanazt a módszert használták, mint a mintában szereplő vállalatok esetében, amint azt az 1888/2006/EK bizottsági rendelet (4) (a továbbiakban: az ideiglenes rendelet) (21)–(36) preambulumbekezdései leírják, és a végleges rendelet megerősíti.

(9)

A rendes érték megállapításához a Bizottság először azt határozta meg, hogy a hasonló termék teljes hazai értékesítése a vállalat Közösségbe irányuló teljes exportértékesítésével összehasonlítva reprezentatív volt-e. A 2. cikk (2) bekezdésének első mondata szerint a hasonló termék hazai értékesítése akkor reprezentatív, ha a vállalat hazai értékesítési mennyisége több, mint a Közösségbe irányuló teljes exportértékesítésének 5 %-a.

(10)

Megállapítást nyert, hogy a hazai piacon a hasonló termék egyáltalán nem került értékesítésre. A rendes értéket ezért az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján kellett számtanilag képezni. A rendes értéket úgy képezték, hogy a Közösségbe exportált egyes típusok – szükség esetén kiigazított – előállítási költségeihez hozzáadtak egy ésszerű összegnyi értékesítési, általános és igazgatási költségeket, valamint nyereséget. Mint az eredeti vizsgálatban, most is úgy határoztak, hogy az értékesítési, általános és igazgatási költséget, valamint a nyereséget nem az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének a) pontja szerint határozzák meg, mert a mintába beválasztott vállalatok közül csak egy folytatott reprezentatív belföldi értékesítést a hasonló termékből. Ezért – szintén az eredeti vizsgálattal összhangban – az értékesítési, általános és igazgatási költségeket, valamint a nyereséget a 2. cikk (6) bekezdésének b) pontja szerint határozták meg, mivel a Kuiburi a rendes kereskedelmi forgalomban ugyanezen általános termékkategória vonatkozásában reprezentatív értékesítést tudott felmutatni.

(11)

A bejelentett előállítási, valamint értékesítési, általános és igazgatási költségeket alábecsültnek tartották és kijavították, mielőtt a rendes érték képezéséhez felhasználták.

(12)

Az eljárás megállapításait alátámasztó lényeges tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően a Kuiburi azt állította, hogy a rendes érték kiszámításánál az értékesítési, általános és igazgatási költségeket, valamint a nyereséget az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja szerint kell meghatározni. A vállalat azzal érvelt, hogy a 2. cikk (6) bekezdése b) pontja szerint azért nem lehet eljárni, mert az egyéb termékek belföldi értékesítése i. konzervárun kívüli termékeket is magában foglalt; és ii. egyébként sem volt reprezentatív. Ami az első érvet illeti, az érintett termék meghatározásában semmilyen különleges gyűjtőedény-típus nem szerepel, és ennélfogva nem is korlátozható a konzervdobozba csomagolt árukra. Értelemszerűen ugyanez vonatkozik az azonos általános termékkategóriára is. A második érv tekintetében megjegyzendő, hogy az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésében említett küszöb a hasonló termék hazai értékesítésének reprezentativitását hivatott meghatározni (az érintett termék közösségi piaci értékesítésével összehasonlítva). A 2. cikk (6) bekezdése b) pontjának alkalmazásához nem követelmény, hogy ugyanazon általános termékkategória értékesítése az 5 %-os küszöböt meghaladja. A vállalat által az általános termékkategóriában folytatott értékesítés az érintett termék közösségi piacon történő értékesítéséhez viszonyítva mindenképpen igen jelentős, és ennélfogva reprezentatív. A fentiek értelmében a vállalat érvei elfogadhatatlanok, ezért megerősítést nyer, hogy az értékesítési, általános és igazgatási költséget, valamint a nyereséget az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének b) pontja szerint kell meghatározni.

(13)

A Kuiburi továbbá azt állította, hogy amennyiben az értékesítési, általános és igazgatási költséget, valamint a nyereséget az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének b) pontja szerint határozzák meg, a rendes érték kiszámításához használt nyereségre vonatkozóan el kell végezni a kereskedelmi szint kiigazítását, mivel a vállalat kiskereskedelmi márkajelzésű termékeket értékesít a Közösségben, míg a hazai piacon saját és kiskereskedelmi márkajelzésű termékek együttesét értékesíti. E tekintetben megjegyzendő, hogy a Kiuburi az értékesítési költségeket a forgalom alapján határozta meg. Következésképpen a nyereség és az értékesítési, általános és igazgatási költségek minden terméktípus valamennyi piacon történő értékesítése esetében azonos együttes szintet értek el, és a nyereségre vonatkozó közölt összegek az értékesítési, általános és igazgatási költségeknek csak kisméretű változásait mutatták. Ezért nem lehetett arra a megállapításra jutni, hogy a közölt adatok a kereskedelmi szint különbözőségeire utaltak volna. Ennek következtében a nyereségre vonatkozó kereskedelmi szintkiigazítás nem indokolt, és a Bizottság a Kiuburi érvelését elvetette.

(14)

A vállalat minden értékesítése közvetlenül független közösségi vevők számára történt. Ezen értékesítések esetében az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésével összhangban a közösségi független fogyasztók által ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árak alapján állapították meg.

(15)

A rendes érték és az exportár közötti összehasonlítást gyártelepi paritás alapján végezték el. A tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban figyelembe vették az árak összehasonlíthatóságát érintő tényezők különbségeit. Amennyiben alkalmazható és indokolt volt, figyelembe vették a szállítási és anyagmozgatási költségek, a jutalékok költségei és a hitelköltségek különbségeit.

(16)

Az értékesítési, általános és igazgatási költségek, amelyek alapján a fent leírt módszer szerint a rendes értéket képezik, tartalmazták a jutalékok költségeit. Ezért, bár e tekintetben nem érkezett kérelem, a 2. cikk (10) bekezdése e) pontja szerint az értékesítési, általános és igazgatási költségek jutalékok költségeinek összegével való csökkentése érdekében hivatalból kiigazításokat tettek a rendes érték tekintetében.

(17)

A Kuiburi dömpingkülönbözetének meghatározása a rendes érték súlyozott átlagának és az exportár súlyozott átlagának összehasonlítása alapján történt, az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban.

(18)

Az összehasonlítás kimutatta a dömping meglétét. A vállalat esetében megállapított, közösségi határparitáson számított CIF-ár százalékos arányában kifejezett, súlyozott átlagú dömpingkülönbözet mértéke 14,3 %.

(19)

Az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdése szerint a dömpingellenes intézkedések szintjének elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy megszüntesse a közösségi gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal által okozott kárát, anélkül, hogy túllépné a megállapított dömpingkülönbözetet. A kárt nem okozó ár kiszámítását az ideiglenes rendelet (120)–(122) preambulumbekezdése írja le.

(20)

A szükséges áremelést akkor az alákínáláshoz kiszámított termékenkénti súlyozott átlag importár és a közösségi gazdasági ágazat által a közösségi piacon értékesített hasonló termék nem káros ára közötti összehasonlítás alapján határozták meg. Az összehasonlításból származó bármely különbséget ezt követően a közösségi határparitáson számított teljes CIF-ár százalékában fejezték ki.

(21)

A fenti árösszehasonlítás 17,5 %-os kárkülönbözetet mutatott.

(22)

A vizsgálat eredményeinek fényében megállapítást nyert, hogy a megállapított dömpingkülönbözet szintjén végleges dömpingellenes vámot kell kivetni a vállalat érintett termékeinek kivitelére, de ennek összege az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének értelmében nem haladhatja meg a Kuiburi számára meghatározott, a (21) preambulumbekezdésben szereplő kárkülönbözetet.

(23)

A közösségi határparitáson számított CIF-árra alkalmazandó dömpingellenes vámnak ennek megfelelően 14,3 %-nak kell lennie. Mivel a 682/2007/EK rendelet (57) preambulumbekezdése alapján a vizsgálatban együtt nem működő vállalatok esetében a vámot a vizsgálatban együttműködő vállalatokra kivetett legmagasabb vám szintjén kell megállapítani, a vám mértékét így 14,3 %-ban határozták meg. Mivel azonban a vizsgálat újraindításának nem az volt a célja, hogy a Kuiburit bevegye a mintába, hanem az, hogy annak egyedi vizsgálatát elvégezze az alaprendelet 17. cikke (3) bekezdése alapján, nem lenne megfelelő, ha az I. mellékletben felsorolt gyártókra kivetett vámokat újraszámítanák.

(24)

A Bizottság tájékoztatta a Kuiburit és a közösségi gazdasági ágazatot a vizsgálat eredményeiről, és lehetőséget adott észrevételek benyújtására,