14.11.2009

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 300/88

---

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1073/2009/EK RENDELETE

(2009. október 21.)

az autóbusszal végzett személyszállítás nemzetközi piacához való hozzáférés közös szabályairól és az 561/2006/EK rendelet módosításáról

(átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 71. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),

mivel:

(1)

Az autóbusszal végzett nemzetközi személyszállítás közös szabályairól szóló, 1992. március 16-i 684/92/EGK tanácsi rendelet (3) és a valamely tagállamban nem honos fuvarozók számára a belföldi közúti személyszállítási szolgáltatás feltételeinek megállapításáról szóló, 1997. december 11-i 12/98/EK tanácsi rendelet (4) számos jelentős változtatásra szorul. Az érthetőség és egyszerűsítés érdekében ezeket a rendeleteket át kell dolgozni és egy egységes rendeletbe kell foglalni.

(2)	A közös közlekedéspolitika bevezetése többek között a nemzetközi közúti személyszállításra vonatkozó közös szabályok, valamint a valamely tagállamban nem honos fuvarozók számára a belföldi közúti személyszállítási szolgáltatás feltételeinek megállapítását is jelenti.

(3)

E rendeletet a Közösség területén végzett minden nemzetközi fuvarozásra alkalmazni kell annak érdekében, hogy a nemzetközi személyszállítást végző buszjáratok Közösség-szerte egységes szabályozási keretek között működhessenek. A tagállamokból harmadik országokba irányuló fuvarozást még mindig többnyire a tagállam és az adott harmadik ország közötti kétoldalú szerződések szabályozzák. Ezért ez a rendelet nem vonatkozik az utazás azon részére, amely a felszállás vagy a leszállás szerinti tagállam területére esik, ameddig a Közösség és az érintett harmadik állam nem kötötte meg a szükséges megállapodást. Alkalmazandó azonban a tranzittagállamokon belül.

(4)	A szolgáltatásnyújtás szabadsága a közös közlekedéspolitika egyik alapelve, amely biztosítja, hogy bármely tagállam fuvarozója állampolgárságán vagy székhelyén alapuló megkülönböztetés nélkül hozzáférhessen a nemzetközi fuvarozási piacokhoz.

(5)

Az autóbusszal végzett nemzetközi személyszállítás biztosítása közösségi engedély birtoklásához kötött. A fuvarozókat kötelezni kell arra, hogy minden egyes járművükön tartsanak egy példányt a közösségi engedély hiteles másolatából annak érdekében, hogy segítsék a végrehajtó hatóságok által végzett hatékony ellenőrzést, különösen a fuvarozó székhelye szerinti tagállamon kívül végzett ellenőrzéseket. Meg kell határozni a közösségi engedélyek kiadásának és visszavonásának feltételeit, érvényességi idejét és használatának részletes szabályait. Meg kell állapítani továbbá a közösségi engedély és azok hiteles másolatainak formátumára és egyéb jellemzőire vonatkozó részletes előírásokat.

(6)	A közúti ellenőrzéseket a közúti fuvarozó nemzetisége, a közúti fuvarozó székhelye vagy a jármű bejegyzésének helye alapján történő közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés nélkül kell végrehajtani.

(7)	A piaci igények kielégítése céljából – bizonyos feltételek mellett – rugalmas rendszert kell biztosítani a menetrend szerinti különcélú járatok és egyes különjáratok tekintetében.

(8)	A menetrend szerinti járatok engedélyezésére vonatkozó szabályozás fenntartása mellett bizonyos szabályokat – különösen az engedélyezési eljárásra vonatkozóan – módosítani kell.

(9)

Az engedélyeket ezentúl az engedélyezési eljárást követően meg kell adni, kivéve, ha a kérelem elutasítására a kérelmezőhöz kapcsolódó, egyértelmű indokok állnak fenn. A releváns piachoz kapcsolódó elutasítás alapjául az az indok szolgálhat, hogy a kérelmezett szolgáltatás súlyosan veszélyeztetné az érintett közvetlen szakaszokon egy vagy több közszolgáltatási szerződés keretében működtetett hasonló szolgáltatás fennmaradását, vagy hogy a szolgáltatás fő célja nem az, hogy különböző tagállamok területén található megállóhelyek között utasokat fuvarozzon.

(10)

A nem honos fuvarozók számára engedélyezni kell belföldi közúti személyszállítási szolgáltatások nyújtását, az egyes szállítási módokra jellemző sajátosságok figyelembevételével. Amennyiben ilyen kabotázsművelet végzésére kerül sor, arra vonatkoztatni kell a közösségi jogszabályokat – mint például a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló, 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) –, valamint a fogadó tagállamban a meghatározott területeken hatályos nemzeti jogot.

(11)	A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) rendelkezései alkalmazandók a kabotázsműveletet végző közlekedési vállalkozásokra.

(12)	A menetrend szerinti járatok esetén a nem honos fuvarozók szolgáltatása bizonyos feltételekkel, különösen a fogadó tagállamban hatályos jogszabályok betartása mellett – a városi és az elővárosi járatok kizárásával – nemzetközi menetrend szerinti járat keretében engedhető meg.

(13)	A tagállamoknak kölcsönösen segítséget kell nyújtaniuk egymásnak e rendelet megfelelő alkalmazása érdekében.

(14)

A közigazgatási alaki követelményeket – amennyire csak lehet – az e rendelet megfelelő alkalmazását és tényleges végrehajtását biztosító ellenőrzésekről és szankciókról való lemondás nélkül egyszerűsíteni kell. Ennek érdekében egyértelművé kell tenni és meg kell erősíteni a közösségi engedély visszavonásának jelenlegi szabályait. A jelenlegi szabályokat oly módon kell kiigazítani, hogy lehetővé tegyék a székhelytől eltérő tagállamban elkövetett súlyos jogsértések szankcionálását. A szankciók nem lehetnek diszkriminatív jellegűek, és arányban kell állniuk a jogsértés súlyával. Biztosítani kell a fellebbezés lehetőségét bármilyen megállapított szankció ellen.

(15)	A tagállamok minden, a fuvarozóknak betudható és súlyos szankcióval sújtott jogsértést bevezetnek nemzeti elektronikus nyilvántartásukba.

(16)

A nemzeti hatóságok közötti információcsere elősegítése és javítása érdekében a tagállamoknak a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról szóló, 2009. október 21-i 1071/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) alapján létrehozott nemzeti kapcsolattartó pontokon keresztül meg kell osztaniuk egymással a vonatkozó információkat.

(17)	Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (8) összhangban kell elfogadni.

(18)

Különösen az e rendelet I. és II. mellékletének a műszaki fejlődéshez való hozzáigazítására vonatkozó hatáskört kell a Bizottságra ruházni. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében előírt, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(19)	A tagállamoknak meg kell hozniuk az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket, különösen a hatásos, arányos és visszatartó erejű szankciókat illetően.

(20)

Az idegenforgalom és a környezetbarát szállítóeszközök ösztönzése céljából módosítani kell az 561/2006/EK rendeletet, megengedve azt, hogy a nemzetközi alkalmi utasszállítást végző különjáratok gépjárművezetői heti pihenőidejüket legfeljebb 12 egymást követő 24 órás időszakkal elhalaszthassák, ha jellemzően nem folyamatos és hosszú vezetési idővel járó személyszállítási tevékenységet végeznek. Ezt a halasztást csak nagyon szigorú feltételekkel lehet megengedni, amelyek fenntartják a közúti közlekedésbiztonságot és figyelembe veszik a gépjárművezetők munkakörülményeit, többek között azt a kötelezettséget, hogy a heti pihenőidőt közvetlenül az említett szolgáltatás előtt vagy után vegyék igénybe. A Bizottságnak részletesen figyelemmel kell kísérnie ezen eltérés igénybevételét. Ha az ezen eltérés igénybevételét indokoló tényezők jelentősen változnak és az eltérés a közúti közlekedésbiztonság romlását eredményezi, a Bizottságnak megfelelő intézkedéseket kell hoznia.

(21)

Mivel a tervezett intézkedés célját, nevezetesen a nemzetközi személyszállítást végző buszjáratok Közösség-szerte egységes szabályozási keretének biztosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés léptéke és hatásai miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Hatály

(1)   Ezt a rendeletet az autóbusszal végzett nemzetközi személyszállításra kell alkalmazni, amelyet valamely tagállamban annak joga szerint székhellyel rendelkező, ellenszolgáltatás fejében fuvarozó vagy saját számlás szolgáltatók a fenti tagállamban bejegyzett, kialakításuknál és felszereltségüknél fogva – a járművezetőt is beleértve – kilencnél több személy fuvarozására tervezett és arra alkalmas járművel biztosítanak, illetve akkor kell alkalmazni, ha a fenti járművek az ilyen személyszállítással kapcsolatban üresen közlekednek.

A rendelet alkalmazását nem érinti a jármű cseréje, vagy ha a személyszállítást amiatt szakítják meg, hogy az utazás egy részét más szállítóeszközzel tegyék meg.

(2)   Valamely tagállamból egy harmadik országba és vissza történő személyszállítás esetén e rendeletet az utazás azon részére kell alkalmazni, amely során a jármű egy tagállam területén halad át. Nem kell alkalmazni az utazás azon részére, amely a felszállás vagy a leszállás szerinti tagállam területére esik, amíg a Közösség és az érintett harmadik állam nem kötötte meg az ehhez szükséges megállapodást.

(3)   A (2) bekezdésben említett megállapodások megkötéséig e rendelet nem érinti a tagállamok és az érintett harmadik országok között megkötött kétoldalú megállapodásoknak a tagállamok és a harmadik országok közötti személyszállításra vonatkozó rendelkezéseit.

(4)   Ezt a rendeletet az V. fejezetnek megfelelően alkalmazni kell az ideiglenesen, ellenszolgáltatás fejében belföldi közúti személyszállítási szolgáltatást végző, az adott tagállamban nem honos fuvarozókra.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1.

„nemzetközi fuvarozás”: a) járművel végrehajtott olyan utazás, amelynek kiindulópontja és érkezési pontja két különböző tagállam területén található, függetlenül attól, hogy áthalad-e egy vagy több tagállam vagy harmadik ország területén; b) járművel végrehajtott olyan utazás, amelynek kiindulópontja és érkezési pontja egyazon tagállam területén található, és amelynek során egy másik tagállam vagy egy harmadik ország területén utasok szállnak fel vagy le; c) járművel végrehajtott utazás egy tagállamból egy harmadik ország területére, illetve fordítva, függetlenül attól, hogy áthalad-e egy vagy több tagállam vagy harmadik ország területén; vagy d) harmadik országok között járművel végrehajtott olyan utazás, amely áthalad egy vagy több tagállam területén;

2.	„menetrend szerinti járatok”: olyan járatok, amelyeken az utasok fuvarozása meghatározott időközönként, meghatározott útvonalon, az utasokat előre meghatározott megállóhelyeken felvéve és kitéve történik;

3.	a „menetrend szerinti különcélú járatok”: olyan járatok, amelyeken, függetlenül attól, hogy ki szervezi meg azokat, meghatározott utascsoportok fuvarozása más utasok kizárásával történik;

4.	„különjáratok”: olyan járatok, amelyekre sem a menetrend szerinti járatok, sem a menetrend szerinti különcélú járatok meghatározása nem terjed ki, és amelyek legfontosabb jellemzője, hogy az ügyfél vagy maga a fuvarozó kezdeményezésére összeállított utascsoportot szállítanak;

5.

„saját számlás szállítási tevékenység”: olyan szállítási tevékenység, amelyet egy természetes vagy jogi személy nem kereskedelmi célból, nonprofit jelleggel végez, amennyiben: — a szállítás a természetes vagy jogi személynek csak melléktevékenysége, és — a használt járművek a természetes vagy jogi személy tulajdonában vannak, vagy a természetes vagy jogi személy azokat részletre vagy egy tartósbérleti szerződés keretében szerezte be, és azokat a természetes személy vagy jogi személy által alkalmazott személyzet egy tagja, vagy a természetes személy maga, vagy a vállalkozás által alkalmazott vagy szerződéses kötelezettség alapján a rendelkezésére bocsátott személyzet egy tagja vezeti;

6.	„fogadó tagállam”: a fuvarozó székhelye szerinti tagállamtól eltérő olyan tagállam, amelyben a fuvarozó szolgáltatást nyújt;

7.

„kabotázs”: — nem honos fuvarozó által ellenszolgáltatás fejében egy fogadó tagállamban ideiglenesen nyújtott belföldi közúti személyszállítási szolgáltatás, vagy — e rendelet rendelkezéseivel összhangban menetrend szerinti nemzetközi járaton utasok felvétele és célba juttatása ugyanazon tagállamban, feltéve, hogy nem ez a szóban forgó járat fő rendeltetése;

8.	„a közösségi közúti fuvarozási jogszabályok súlyos, megsértése”: olyan jogsértés, amely a 1071/2009/EK rendelet 6. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban a jó hírnév elveszítéséhez és/vagy a közösségi engedély ideiglenes vagy végleges visszavonásához vezethet.

3. cikk

A szolgáltatásnyújtás szabadsága

(1)   E rendelettel összhangban az 1. cikkben említett bármely fuvarozó ellenszolgáltatás fejében az állampolgárságán vagy székhelyén alapuló megkülönböztetés nélkül nyújthat menetrend szerinti autóbuszos személyszállítási szolgáltatásokat, ideértve a menetrend szerinti különcélú járatok és a különjáratok üzemeltetését, amennyiben:

a)	a székhely szerinti tagállamban jogosult autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállítás – ideértve a menetrend szerinti különcélú járatokat és a különjáratokat is – végzésére a nemzeti jog által a piachoz való hozzáférés tekintetétben megállapított feltételekkel összhangban;

b)	megfelel a közösségi szabályokkal összhangban meghatározott, a személyszállítói foglalkozás folytatására vonatkozó feltételeknek a belföldi és nemzetközi személyszállítás terén; és

c)

megfelel különösen a Közösségben egyes gépjármű-kategóriákra sebességkorlátozó készülékek felszereléséről és használatárólszóló, 1992. február 10-i 92/6/EGK tanácsi irányelv (9), a Közösségen belül közlekedő egyes közúti járművek nemzeti és a nemzetközi forgalomban megengedett legnagyobb méreteinek, valamint a nemzetközi forgalomban megengedett legnagyobb össztömegének megállapításáról szóló, 1996. július 25-i 96/53/EK tanácsi irányelv (10) és az egyes közúti árufuvarozást vagy személyszállítást végző járművek vezetőinek alapképzéséről és továbbképzéséről szóló, 2003. július 15-i 2003/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) által megállapított, a közúti biztonságra vonatkozó jogszabályi előírásoknak a járművezetők és a járművek tekintetében egyaránt.

(2)   Az 1. cikkben említett bármely saját számlás szolgáltató az állampolgárságán vagy székhelyén alapuló megkülönböztetés nélkül végezheti az 5. cikk (5) bekezdése szerinti személyszállítási szolgáltatásokat, amennyiben:

a)	a székhely szerinti tagállamban autóbusszal végzett személyszállítás végzésére jogosult a tevékenység folytatására a nemzeti jog által a piachoz való hozzáférés tekintetében megállapított feltételekkel összhangban; és

b)	megfelel különösen a 92/6/EGK, a 96/53/EK és a 2003/59/EK irányelv által megállapított jogszabályi előírásoknak a járművezetők és a járművek tekintetében.

II. FEJEZET

KÖZÖSSÉGI ENGEDÉLY ÉS A PIACHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS

4. cikk

Közösségi engedély

(1)   Az autóbusszal végzett nemzetközi személyszállítás a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai által kiállított közösségi engedélyhez kötött.

(2)   A közösségi engedély eredeti példányát, amelyet a fuvarozó őriz meg, továbbá a nemzetközi személyszállításban használt, a közösségi engedély jogosultjának rendelkezésére álló járművek számának megfelelő számú hiteles engedélymásolatot a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai állítják ki a jogosult részére, függetlenül attól, hogy ezek a járművek a jogosult tulajdonát képezik, vagy más formában, nevezetesen részletvételi, bérleti vagy lízingszerződés keretében birtokolja.

A közösségi engedélyeknek és az engedély hiteles másolatainak a II. melléklet szerinti mintának kell megfelelniük. Az engedélynek és hiteles másolatainak az I. mellékletben felsorolt biztonsági jellemzők közül legalább kettőt tartalmazniuk kell.

A Bizottság az I. és II. mellékletet a technikai fejlődéshez igazítja. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 26. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

A közösségi engedélyeket és az engedély hiteles másolatait a kiadó hatóság bélyegzőjével, valamint aláírással és sorszámmal kell ellátni. A közösségi engedély és hiteles másolatainak sorszámát a fuvarozóra vonatkozó adatok részeként be kell jegyezni a közúti fuvarozási vállalkozásoknak a 1071/2009/EK rendelet 16. cikkében előírt nemzeti elektronikus nyilvántartásába.

(3)   A közösségi engedélyt a fuvarozó nevére kell kiállítani, és az harmadik személy részére nem átruházható. A közösségi engedély hitelesített másolatából egy-egy példányt a fuvarozó minden járművén tartani kell, és az ellenőrzésre jogosult személy felszólítására be kell mutatni.

(4)   A közösségi engedélyt legfeljebb tízéves, megújítható időszakokra kell kiállítani.

Az e rendelet alkalmazási időpontja előtt kiadott közösségi engedélyek és az engedélyek hiteles másolatai lejáratukig érvényesek maradnak.

(5)   A közösségi engedélykérelem benyújtásakor vagy az e cikk (4) bekezdésével összhangban a közösségi engedély megújításakor a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai ellenőrzik, hogy a fuvarozó teljesíti-e, illetve hogy továbbra is teljesíti-e a 3. cikk (1) bekezdésében megállapított feltételeket.

(6)   Amennyiben a 3. cikk (1) bekezdésében említett feltételek nem teljesülnek, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai egy indokolással ellátott határozatban megtagadják a közösségi engedély kiadását vagy meghosszabbítását, illetve visszavonják azt.

(7)   A tagállamok biztosítják a közösségi engedély kérelmezőjének vagy jogosultjának fellebbezési jogát a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságainak az engedély kiadásának megtagadására vagy az engedély visszavonására irányuló határozatával szemben.

(8)   A tagállamok határozhatnak úgy, hogy a közösségi engedély a belföldi szállítási tevékenységekre is érvényes legyen.

5. cikk

Hozzáférés a piachoz

(1)   A menetrend szerinti járatokat bárki igénybe veheti, adott esetben helyfoglalási kötelezettség mellett.

E járatok működtetése a III. fejezet rendelkezéseivel összhangban engedélyköteles.

A tagállamokból valamely harmadik országba és onnan visszafelé közlekedő, menetrend szerinti járatok a tagállam és a harmadik ország közötti, valamint – adott esetben – a tagállam és a tranzittagállam közötti kétoldalú megállapodással összhangban mindaddig engedélykötelesek, amíg a Közösség és az érintett harmadik ország közötti szükséges megállapodást meg nem kötötték.

A járatok menetrend szerinti jellegét nem befolyásolja a járat működési feltételeinek kiigazítása.

A fennálló menetrend szerinti járatokéval azonos utasokat kiszolgáló párhuzamos vagy időszakos járatok szervezésére, bizonyos megállók kihagyására és a menetrend szerinti útvonalon további megállók kiszolgálására a fennálló menetrend szerinti járatokra alkalmazandó szabályok vonatkoznak.

(2)   A menetrend szerinti különcélú járatok közé a következők tartoznak:

a)	a dolgozók otthonuk és munkahelyük közötti fuvarozása;

b)

a tanulók és hallgatók otthonuk és oktatási intézményük közötti fuvarozása. Az a tény, hogy egy különcélú járat az azt használók igényeihez igazodik, nem befolyásolhatja annak menetrend szerinti járatként történő besorolását. A menetrend szerinti különcélú járatok nem kötöttek a III. fejezet szerinti engedélyezéshez, ha azokat a szervező és a fuvarozó közötti szerződés szabályozza.

(3)   A különjáratok nem kötöttek a III. fejezet szerinti engedélyezéshez.

A meglévő menetrend szerinti járatokkal összevethető és ugyanazokat az utasokat kiszolgáló párhuzamos vagy időszakos járatok szervezése azonban a III. fejezetben megállapított eljárásnak megfelelően engedélyköteles.

A különjáratok kizárólag azzal az indokkal, hogy bizonyos időközönként közlekednek, nem kerülhetnek ki a különjáratok meghatározása alól.

A különjáratokat egy fuvarozókból álló csoport ugyanazon vállalkozó nevében eljárva üzemeltetheti, és az utasok útközben egy tagállam területén az azonos csoporthoz tartozó másik fuvarozó valamely csatlakozó járatára is átszállhatnak.

A Bizottság elfogadja a szóban forgó fuvarozók nevének és az út során érintett átszállási pontoknak az érintett tagállamok illetékes hatóságaival való közlésére vonatkozó eljárásokat. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 26. cikk (2) bekezdésében előírt, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(4)   A (2) bekezdés harmadik albekezdésében és a (3) bekezdés első albekezdésében említett szállítási tevékenységgel kapcsolatos üres járatok szintén nem engedélykötelesek.

(5)   A saját számlás személyszállítási tevékenység mentesül minden engedélyezési eljárás alól, ugyanakkor igazolványrendszer vonatkozik rá.

Az igazolványokat a jármű bejegyzése szerinti tagállam illetékes hatóságai adják ki, és azok a teljes utazásra érvényesek, beleértve a tranzitot is.

A Bizottság megállapítja az igazolványok formátumát. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 26. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

III. FEJEZET

MENETREND SZERINTI ENGEDÉLYKÖTELES JÁRATOK

6. cikk

Az engedély jellege

(1)   A kiadott engedélyek névre szólóak és másra nem ruházhatók át. Ugyanakkor az engedélyt megszerző fuvarozó azon tagállam illetékes hatóságának egyetértésével (a továbbiakban „engedélyező hatóság”), amelynek területén az indulás helye található, a járatot alvállalkozó bevonásával is üzemeltetheti. Ebben az esetben az alvállalkozó nevét és alvállalkozói szerepét fel kell tüntetni az engedélyen. Az alvállalkozónak teljesítenie kell a 3. cikk (1) bekezdésében megállapított feltételeket. E bekezdés alkalmazásában az indulási hely „a járat egyik végállomását” jelenti.

A menetrend szerinti járatok lebonyolítása céljából társult vállalkozások esetében az engedélyt valamennyi vállalkozás nevére ki kell állítani, és az engedélyen mindegyik fuvarozó nevét fel kell tüntetni. Az engedélyt a tevékenységet irányító vállalkozásnak adják ki, a többi vállalkozás másolatot kap.

(2)   Az engedély érvényességének időbeli hatálya legfeljebb öt év. Ez az időtartam a kérelmező kérelmére vagy az utasok fel-, illetve leszállása szerinti tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak kölcsönös egyetértése alapján rövidebb is lehet.

(3)   Az engedélyben a következőket kell meghatározni:

a)	a járat típusa;

b)	a járat útvonala, különösen az indulás és az érkezés helyét megjelölve;

c)	az engedély érvényességének időtartama;

d)	a megállóhelyek és a menetrend.

(4)   A Bizottság megállapítja az igazolványok formátumát. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 26. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(5)   Az engedélyek menetrend szerinti járatok üzemeltetésére jogosítják fel a jogosult(ak)at mindazon tagállamok területén, amelyeken a járatok útvonala áthalad.

(6)   A menetrend szerinti járatok üzemeltetője átmeneti jellegű és kivételes helyzetek kezelésére további járműveket alkalmazhat. E további járműveket csak a (3) bekezdés szerinti engedélyben foglaltakkal megegyező feltételekkel lehet alkalmazni.

Ebben az esetben a fuvarozónak biztosítania kell, hogy a következő dokumentumok a járművön legyenek:

a)	a menetrend szerinti járat engedélyének másolata;

b)	a menetrend szerinti járatok üzemeltetője és a további járműveket biztosító vállalkozás közötti szerződés másolata, vagy azzal egyenértékű dokumentum;

c)	a járat számára a további járműveket biztosító üzemeltető részére kiállított közösségi engedély hiteles másolata.

7. cikk

Az engedélykérelmek benyújtása

(1)   Az engedélykérelmeket az engedélyező hatósághoz kell benyújtani.

(2)   A Bizottság megállapítja a kérelmek formátumát. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 26. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(3)   Az engedélykérelmet benyújtó személyeknek minden további, általuk lényegesnek tartott vagy az engedélyező hatóság által előírt adatot meg kell adniuk, így különösen a vezetési és pihenőidőről szóló közösségi jogszabályoknak való megfelelés ellenőrzését lehetővé tévő vezetési tervet, továbbá a közösségi engedély másolatát.

8. cikk

Engedélyezési eljárás

(1)   Az engedélyek kiadásához minden olyan tagállam hatóságainak egyetértése szükséges, amelynek területén az utasok fel-, illetve leszállhatnak. Az engedélyező hatóság e hatóságok, illetve azon tagállamok illetékes hatóságai számára, amelyek területén a járat az utasok fel-, illetve leszállása nélkül áthalad, megküldi a kérelem, valamint minden lényeges dokumentum másolatát, illetve azok értékelését.

(2)   A tagállamok azon illetékes hatóságai, amelyek hozzájárulását kérelmezték, a kérelemmel kapcsolatos határozatukról két hónapon belül értesítik az engedélyező hatóságot. Ezt a határidőt a hozzájárulás kézhezvételének az átvételi elismervényen feltüntetett dátumától kell számítani. Ha a tagállamok azon illetékes hatóságainak határozata, amelyek hozzájárulását kérelmezték, kedvezőtlen, azt kellő indokolással kell alátámasztani. Ha az engedélyező hatóság két hónapon belül nem kap választ, akkor úgy kell tekinteni, hogy a megkeresett hatóságok hozzájárulása biztosított, és az engedélyező hatóság kiadhatja az engedélyt.

Azon tagállamok hatóságai, amelyek területén a járat az utasok fel-, illetve leszállása nélkül halad át, észrevételeikről az első albekezdésben megállapított határidőn belül tájékoztathatják az engedélyező hatóságot.

(3)   Az engedélyező hatóságnak a kérelem benyújtásától számított négy hónapon belül határoznia kell a fuvarozó kérelméről.

(4)   Az engedélyt nem lehet kiállítani, ha:

a)	a kérelmező nem képes a kérelmezett járatot közvetlenül a rendelkezésére álló eszközökkel üzemeltetni;

b)

a kérelmező nem tartotta be a közúti fuvarozás hazai vagy nemzetközi előírásait, különösen a nemzetközi közúti személyszállítás engedélyezésére vonatkozó feltételeket és követelményeket, vagy ha a kérelmező súlyosan megsértette a közösségi közúti közlekedési előírásokat, különösen a járművekre, valamint a járművezetők vezetési és pihenőidejére vonatkozó előírásokat;

c)	engedély megújítása iránti kérelem esetén nem tartották be az engedélyezés feltételeit;

d)

valamely tagállam részletes elemzés során úgy ítéli meg, hogy az említett szállítási szolgáltatás komolyan veszélyeztetné a közvetlenül érintett szakaszokon, a közösségi jogszabályoknak megfelelő egy vagy több közszolgáltatási szerződés hatálya alá tartozó hasonló szolgáltatás életképességét. Ilyen esetben a tagállam megkülönböztetésmentes alapon kritériumokat állít fel annak meghatározása céljából, hogy a kérelmezett szolgáltatás komolyan veszélyeztetné-e a fent említett, hasonló szolgáltatás életképességét, és a Bizottság kérésére közli ezeket a kritériumokat a Bizottsággal;

e)	a tagállamok részletes elemzés során úgy ítélik meg, hogy a szolgáltatás elsődleges célja nem a különböző tagállamok megállói közötti utasszállítás.

Abban az esetben, ha egy működő nemzetközi autóbuszjárat az engedély megadásának időpontjában előre nem látható kivételes okokból komolyan veszélyezteti a közvetlenül érintett szakaszokon a közösségi jogszabályoknak megfelelő egy vagy több közszolgáltatási szerződés hatálya alá tartozó hasonló szolgáltatás életképességét, a tagállam a Bizottság egyetértésével a fuvarozó értesítése után hat hónappal felfüggesztheti vagy visszavonhatja a nemzetközi autóbuszjárat működtetésére jogosító engedélyt.

Az a tény, hogy valamely fuvarozó más közúti fuvarozónál alacsonyabb árat ajánl, illetve hogy a kérdéses útvonalat már más közúti fuvarozók kiszolgálják, önmagában még nem indokolja a kérelem elutasítását.

(5)   Az engedélyező hatóság és az (1) bekezdésben előírt egyetértés létrejöttére irányuló eljárásban érintett valamennyi tagállam illetékes hatóságai kizárólag az e rendeletben megállapított okok alapján utasíthatják el a kérelmeket.

(6)   Az (1)–(5) bekezdésben megállapított eljárás befejezését követően az engedélyező hatóság kiadja az engedélyt vagy hivatalosan visszautasítja a kérelmet.

A kérelmet elutasító határozatokat indokolni kell. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy kérelmük elutasítása esetén a fuvarozó vállalkozások benyújthassák észrevételeiket.

Az engedélyező hatóság határozatáról egy másolat elküldése révén tájékoztatja az e határozat (1) bekezdésében említett összes hatóságot.

(7)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett egyetértés elérését célzó eljárás alapján az engedélyező hatóság valamely kérelem ügyében nem tud dönteni, az ügy az (1) bekezdés értelmében megkeresett egy vagy több tagállam elutasító határozata közlésének időpontjától számított két hónapos határidőn belül a Bizottság elé terjeszthető.

(8)   Az érintett tagállamokkal folytatott konzultációt követően a Bizottság az engedélyező hatóságtól érkezett közlés kézhezvételét követő négy hónapon belül határozatot hoz, amely az érintett tagállamoknak küldött értesítésétől számított 30 nap elteltével lép hatályba.

(9)   A Bizottság határozata addig alkalmazandó, ameddig az érintett tagállamok között megállapodás nem jön létre.

9. cikk

Az engedély meghosszabbítása és módosítása

A 8. cikket értelemszerűen alkalmazni kell az engedélyek meghosszabbítására vagy az engedélyköteles járatok üzemeltetésére vonatkozó feltételek módosítására is.

Az üzemeltetési feltételek kismértékű módosítása esetén, különösen ha az a viteldíjakat, a járatok sűrűségét és a menetrendeket érinti, elég, ha a változtatásokról csak az érintett tagállamokat értesíti az engedélyező hatóság.

Az érintett tagállamok abban is megállapodhatnak, hogy az engedélyező hatóság egy járat üzemeltetési feltételeinek módosításáról egyedül határoz.

10. cikk

Az engedélyek megszűnése

(1)   A vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról szóló, 2007. október 23-i 1370/2007/EK európai parlamenti és tanács rendelet (12) rendelkezéseinek sérelme nélkül a menetrend szerinti járat üzemeltetésére vonatkozó engedély érvényessége az érvényességi időtartam lejártakor szűnik meg, vagy három hónappal azután, hogy az engedélyező hatóság kézhez kapta az engedély jogosultjától a járat megszüntetésének szándékáról szóló értesítést. A fenti értesítést indokolni kell.

(2)   Amennyiben a járat iránti igény szűnik meg, úgy az (1) bekezdésben megállapított időtartam egy hónap.

(3)   Az engedély megszűnéséről az engedélyező hatóság értesíti a többi érintett tagállam illetékes hatóságait.

(4)   Az engedély jogosultja megfelelő hirdetmények útján egy hónappal a járat megszűnése előtt értesíti az érintett járat igénybevevőit.

11. cikk

A fuvarozók kötelezettségei

(1)   Vis maior esetének kivételével a menetrend szerinti járat üzemeltetője az engedély megszűnéséig megtesz minden intézkedést annak érdekében, hogy eleget tegyen a folyamatosságra, a menetrend betartására és a kapacitásra vonatkozó előírásoknak, és megfeleljen a hatáskörrel rendelkező hatóság által a 6. cikk (3) bekezdésével összhangban megállapított egyéb feltételeknek.

(2)   A fuvarozónak a járat útvonalát, megállóit, menetrendjét, viteldíjait és fuvarozási feltételeit valamennyi felhasználó számára könnyen elérhető módon közzé kell tennie.

(3)   Az 1370/2007/EK rendelet rendelkezéseinek sérelme nélkül az érintett tagállamok számára a közöttük létrejött közös megegyezés és az engedély jogosultjával történt megegyezés útján lehetőséget kell biztosítani a menetrend szerinti járat üzemeltetési feltételeinek módosítására.

IV. FEJEZET

KÜLÖNJÁRATOK ÉS MÁS NEM ENGEDÉLYKÖTELES JÁRATOK

12. cikk

Ellenőrző okmányok

(1)   Az 5. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében említett járatok kivételével a különjáratokat menetlevél kíséretében kell lebonyolítani.

(2)   A különjáratokat üzemeltető fuvarozó az egyes utazások megkezdése előtt menetlevelet tölt ki.

(3)   A menetlevélnek legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:

a)	a járat típusa;

b)	az útvonal főbb pontjai;

c)	a részt vevő fuvarozó(k).

(4)   A menetlevéltömböket a fuvarozó vállalkozás székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai, vagy az általuk kijelölt szervek biztosítják.

(5)   A Bizottság megállapítja a menetlevelek és menetlevéltömbök formátumát, illetve használatuk módját. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 26. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(6)   Az 5. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében meghatározott menetrend szerinti különcélú járatok esetén a szerződés vagy annak hiteles másolata szolgál úti okmányként.

13. cikk

Helyi kirándulások

Nemzetközi különjárat keretében a fuvarozó a székhelyétől eltérő tagállamokban is üzemeltethet különjáratokat (helyi kirándulásokat).

Ezeket a járatokat azok a nem az adott tagállamban lakóhellyel rendelkező utasok vehetik igénybe, akiket az első albekezdésben említett nemzetközi járatok egyikén előzőleg ugyanaz a fuvarozó szállított, és akiket ugyanazzal a járművel vagy ugyanannak a fuvarozónak, illetve fuvarozók csoportjának a járművével szállítanak.

V. FEJEZET

KABOTÁZS

14. cikk

Általános alapelv

Az a fuvarozó, aki ellenszolgáltatás fejében közúti személyszállítást végez és rendelkezik közösségi engedéllyel, az e fejezetben megállapított feltételekkel és a fuvarozó állampolgárságán vagy székhelyén alapuló megkülönböztetés nélkül végezhet a 15. cikkben meghatározott kabotázst.

15. cikk

Engedélyezett kabotázs

Kabotázs a következő járatok esetén megengedett:

a)	menetrend szerinti különcélú járat, amennyiben a szervező és a fuvarozó egymással szerződést kötött;

b)	különjárat;

c)

menetrend szerinti járat, amelyet a fogadó államban nem honos fuvarozó e rendelettel összhangban üzemeltetett nemzetközi menetrend szerinti járat keretében bonyolít le, kivéve egy városközpont vagy agglomeráció szállítási igényeinek és egy ilyen központ és a vonzáskörzete között felmerülő szállítási igényeknek a kielégítését szolgáló járatokat. Ilyen nemzetközi szolgáltatástól függetlenül kabotázs nem végezhető.

16. cikk

A kabotázsra vonatkozó szabályok

(1)   A kabotázsra, amennyiben közösségi jogszabályok másként nem rendelkeznek, a fogadó tagállam hatályos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései az irányadók a következők tekintetében:

a)	a személyszállítási szerződésekre érvényes feltételek;

b)	a közúti járművek tömege és méretei;

c)	az utasok bizonyos kategóriái, vagyis tanulók, gyerekek, valamint mozgáskorlátozott személyek szállítására vonatkozó követelmények;

d)	vezetési idő és pihenőidő;

e)	a szállítási szolgáltatásokat terhelő hozzáadottérték-adó (héa).

Az első albekezdés b) pontjában említett tömegek és méretek adott esetben meghaladhatják a fuvarozó székhelye szerinti tagállamban érvényes tömeget és méreteket, ugyanakkor semmilyen körülmények között nem haladhatják meg a fogadó tagállamban a belföldi forgalomra vonatkozó határértékeket vagy a 96/53/EK irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében említett igazolásokban szereplő műszaki jellemzőket.

(2)   Amennyiben a közösségi jogszabályok másként nem rendelkeznek, a 15. cikk c) pontjában szabályozott szállítási szolgáltatások részeként végzett kabotázs a fogadó tagállam hatályos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek hatálya alá tartozik az engedélyezést, a versenytárgyalási eljárásokat, a kiszolgálandó vonalakat, a járat rendszerességét, folyamatosságát és gyakoriságát, valamint az útvonalakat illetően.

(3)   A kabotázst végző járművek kialakítására és felszereltségére ugyanazok a műszaki szabványok vonatkoznak, mint a nemzetközi szállításban forgalomba állított járművekre.

(4)   Az (1) és (2) bekezdésben említett nemzeti törvényeket, rendeleteket és közigazgatási rendelkezéseket ugyanolyan feltételekkel kell alkalmazni a nem honos fuvarozókra, mint a fogadó tagállamban székhellyel rendelkező fuvarozókra, annak érdekében, hogy minden, az állampolgárságon vagy a székhelyen alapuló megkülönböztetést megelőzzenek.

17. cikk

Ellenőrző okmányok kabotázs esetén

(1)   A különjáratként végzett kabotázs a 12. cikkben említett menetlevél alapján történik, amelyet a járművön kell tartani, és bármely ellenőrzésre jogosult személy felszólítására be kell mutatni.

(2)   A menetlevélnek a következő információkat kell tartalmaznia:

a)	a járat indulási és érkezési helye;

b)	a járat indulási és érkezési időpontja.

(3)   A menetleveleket a 12. cikknek megfelelően tömbökben adják ki, amelyeket a székhely szerinti tagállamban illetékes hatóság vagy szerv hitelesít.

(4)   Menetrend szerinti különcélú járat esetén ellenőrző okmányként a fuvarozó és a szakmai irányító által megkötött szerződés vagy annak hitelesített másolata szolgál.

A menetlevél kitöltése ilyen esetben havi nyilatkozat formájában történik.

(5)   A menetleveleket a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága vagy szerve részére kell visszaküldeni az adott hatóság vagy szerv által megállapított eljárással összhangban.

VI. FEJEZET

ELLENŐRZÉS ÉS SZANKCIÓK

18. cikk

Menetjegyek

(1)   A menetrend szerinti különcélú járatok kivételével a menetrend szerinti járatokat működtető fuvarozóknak egyéni vagy közös menetjegyet kell kiadniuk, amely a következő adatokat tartalmazza:

a)	az indulás és az érkezés helye, valamint adott esetben a visszautazás;

b)	a menetjegy érvényességi ideje;

c)	a viteldíj.

(2)   Az (1) bekezdésben említett menetjegyet bármely ellenőrzésre jogosult személy felszólítására fel kell mutatni.

19. cikk

Ellenőrzés a közutakon és a vállalkozásoknál

(1)   Az engedélyt vagy az ellenőrző okmányt a járműben kell tartani, és bármely ellenőrzésre jogosult személy felszólítására be kell mutatni.

(2)   A nemzetközi személyforgalomban autóbuszokat üzemeltető fuvarozóknak minden olyan ellenőrzést lehetővé kell tenniük, amely annak megállapítását szolgálja, hogy a személyszállítás – különösen a vezetési és pihenőidő tekintetében – megfelelően történik-e. E rendelet végrehajtásának keretében az ellenőrzésre jogosult személyek:

a)	ellenőrizhetik a személyszállítási vállalkozás könyveit és a működésre vonatkozó egyéb dokumentumait;

b)	a helyszínen másolatokat vagy kivonatokat készíthetnek a könyvekről és a dokumentumokról;

c)	beléphetnek a személyszállítási vállalkozás minden helyiségébe, területére és járművébe;

d)	a könyvekben, dokumentumokban vagy adatbázisokban található bármely adat bemutatását kérhetik.

20. cikk

Kölcsönös segítségnyújtás

A tagállamok kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak e rendelet alkalmazásában és figyelemmel kísérésében. Információt cserélnek a 1071/2009/EK rendelet 18. cikke alapján létrehozott nemzeti kapcsolattartó pontokon keresztül.

21. cikk

A közösségi engedélyek visszavonása

(1)   A fuvarozó székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai visszavonják a közösségi engedélyt, amennyiben az engedély jogosultja:

a)	nem teljesíti a 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételeket; vagy

b)	a közösségi engedély kiállításához szükséges adatokat tévesen közölte.

(2)   Az engedélyező hatóság az engedélyt visszavonja, ha az engedély jogosultja az e rendelet alapján kiadott engedély feltételeinek már nem felel meg, különösen ha a fuvarozó székhelye szerinti tagállam ezt kéri. A hatóság erről haladéktalanul értesíti az érintett tagállam illetékes hatóságait.

22. cikk

A jogsértések szankcionálása a székhely szerinti tagállam által

(1)   A közösségi közúti szállításra vonatkozó jogszabályok bármely tagállamban elkövetett, illetve megállapított súlyos megsértése esetén – különös tekintettel a járművekre, valamint a járművezetők vezetési és pihenőidejére vonatkozó előírások megsértésére –, továbbá az 5. cikk (1) bekezdésének ötödik albekezdésében említett párhuzamos vagy időszakos járatok engedély nélküli üzemeltetése esetén a jogsértést elkövető fuvarozó székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai megteszik az ügyben a szükséges intézkedéseket, amelyek – amennyiben ezt a nemzeti jog előírja – figyelmeztetést is tartalmazhatnak. Ez többek között a következő közigazgatási szankciók kivetéséhez vezethet:

a)	a közösségi engedély egyes vagy az összes hiteles másolatának ideiglenes, illetve végleges visszavonása;

b)	a közösségi engedély ideiglenes, illetve végleges visszavonása.

A szankciókat – azt követően, hogy az ügyben megszületett a végleges döntés – a közösségi engedély jogosultja által elkövetett jogsértés súlyosságának figyelembevételével, valamint a nemzetközi szállítás vonatkozásában az engedély birtokosának rendelkezésére álló hiteles engedélymásolatok számára tekintettel lehet meghatározni.

(2)   A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a lehető leghamarabb, de legkésőbb az üggyel kapcsolatos végleges határozattól számított hat héten belül tájékoztatják azon tagállam illetékes hatóságait, ahol a jogsértést megállapították, hogy alkalmaztak-e szankciót, és amennyiben igen, az (1) bekezdésben megállapított szankciók közül melyeket.

Ha szankció megállapítására nem kerül sor, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai ezt indokolják.

(3)   Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az érintett fuvarozóra kiszabott szankciók együttesen arányban álljanak a szankció alapjául szolgáló jogsértés vagy jogsértések súlyosságával, figyelembe véve a megállapított jogsértés helye szerinti tagállamban ugyanezen jogsértésért esetlegesen már kiszabott szankciókat.

(4)   Ez a cikk nem érinti a fuvarozó székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságainak azon lehetőségét, hogy egy nemzeti bíróság előtt eljárást indítsanak. Amennyiben ilyen eljárás indul, az érintett illetékes hatóság tájékoztatja erről azon tagállamok illetékes hatóságait, ahol a jogsértést megállapították.

(5)   A tagállamok biztosítják azt, hogy a fuvarozók fellebbezési joggal rendelkezzenek bármely, e bekezdés értelmében megállapított közigazgatási szankcióval szemben.

23. cikk

A jogsértések szankcionálása a fogadó tagállam által

(1)   Amennyiben egy tagállam illetékes hatóságai tudomást szereznek arról, hogy egy nem honos fuvarozó e rendeletet vagy a közösségi közúti szállításra vonatkozó jogszabályokat súlyosan megsértette, az a tagállam, amelynek a területén a jogsértést megállapították, a lehető leghamarabb, de legkésőbb hat héttel a végleges határozat meghozatalát követően a fuvarozó székhelye szerinti tagállam számára eljuttatja az alábbi információkat:

a)	a jogsértés leírása, elkövetésének dátuma és időpontja;

b)	a jogsértés kategóriája, típusa és súlyossága;

c)	a megállapított és végrehajtott szankciók.

A fogadó tagállam illetékes hatóságai felkérhetik a fuvarozó székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságait, hogy a 22. cikkel összhangban közigazgatási szankciókat állapítsanak meg.

(2)   A büntetőeljárás megindításának sérelme nélkül a fogadó tagállam illetékes hatóságai szankciót állapíthatnak meg azon nem honos fuvarozókra, amelyek a tagállam területén kabotázs során sértették meg e rendeletet vagy a közúti szállításra vonatkozó közösségi vagy nemzeti jogszabályokat. A szankciók megállapítására megkülönböztetés nélkül kerül sor, és az többek között lehet figyelmeztetés, vagy súlyos jogsértés esetén kabotázstól való ideiglenes eltiltás azon fogadó tagállam területén, ahol a jogsértés történt.

(3)   A tagállamok biztosítják a fuvarozók fellebbezési jogát bármely, e bekezdés értelmében megállapított közigazgatási szankcióval szemben.

24. cikk

Nemzeti elektronikus nyilvántartásba vétel

A tagállamok biztosítják, hogy a területükön honos fuvarozóknak betudható, a közösségi közúti fuvarozásra vonatkozó jogszabályok valamely tagállam által szankciókkal sújtott súlyos megsértésének, illetve a közösségi engedély vagy annak hitelesített másolata ideiglenes vagy végleges visszavonásának tényét bevezetik a fuvarozási vállalkozásokat tartalmazó nemzeti elektronikus nyilvántartásba. A közösségi engedély ideiglenes vagy végleges visszavonását tartalmazó bejegyzéseket ideiglenes visszavonás esetén a visszavonás időtartamának lejártától, vagy végleges visszavonás esetén a visszavonás időpontjától számított legalább két évig megőrzik a nyilvántartásban.

VII. FEJEZET

VÉGREHAJTÁS

25. cikk

Tagállamok közötti megállapodások

(1)   A tagállamok az e rendelet hatálya alá tartozó járatok további liberalizációjára – különös tekintettel az engedélyezési rendszerre és az úti okmányok egyszerűsítésére vagy megszüntetésére – vonatkozóan két- vagy többoldalú megállapodásokat köthetnek, különösen a határ menti régiókban.

(2)   A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az (1) bekezdés alapján megkötött valamennyi megállapodásról.

26. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló, 1985. december 20-i 3821/85/EGK tanácsi rendelet (13) 18. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság segíti.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését, valamint (5) bekezdésének b) pontját és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

27. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértésére alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, valamint minden szükséges intézkedést meghoznak azok végrehajtása érdekében. Az előírt szankcióknak hatásosnak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok legkésőbb 2011.december 4-ig értesítik a Bizottságot ezekről az intézkedésekről, illetve haladéktalanul értesítik bármilyen későbbi, ezeket érintő módosításról.

A tagállamok biztosítják, hogy ezen intézkedéseket a fuvarozó nemzetisége és székhelye tekintetében hátrányos megkülönböztetés nélkül hozzák meg.

28. cikk

Jelentéstétel

(1)   A tagállamok kétévente közlik a Bizottsággal az előző évben a menetrend szerinti járatokra kiadott engedélyek számát és a menetrend szerinti járatokra az említett jelentési időszak végéig érvényes összes engedély számát. A tájékoztatást a menetrend szerinti járatok célországai szerinti lebontásban kell megadni. A tagállamok szintén közlik a Bizottsággal a honos fuvarozók által a jelentési időszakban a menetrend szerinti különcélú járatok és különjáratok formájában kabotázs keretében üzemeltetett járatok adatait.

(2)   A fogadó tagállam illetékes hatóságai kétévente megküldik a Bizottság részére a 15. cikk c) pontjában említett menetrend szerinti járatként végzett kabotázshoz kiadott engedélyek számáról szóló statisztikai kimutatást.

(3)   A Bizottság megállapítja a (2) bekezdésben hivatkozott statisztikai kimutatások közlésére használt táblázatok formáját. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 26. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(4)   A tagállamok legkésőbb minden év január 31-ig tájékoztatják a Bizottságot az előző év december 31-én közösségi engedéllyel rendelkező fuvarozók, valamint az akkor forgalomban lévő járművek számának megfelelő példányszámú hiteles másolatok számáról.

29. cikk

Az 561/2006/EK rendelet módosítása

Az 561/2006/EK rendelet 8. cikke a következő bekezdéssel egészül ki:

VIII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

30. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 684/92/EGK és a 12/98/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletekre való hivatkozásokat ezen rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni, a III. mellékletben található megfelelési táblázattal összhangban.

31. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2011. december 4-től kell alkalmazni, a 29. cikk kivételével, amelyet 2010. június 4-től kell alkalmazni.

---

(1)  HL C 10., 2008.1.15., 44. o.

(2)  Az Európai Parlament 2008. június 5-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), a Tanács 2009. január 9-i közös álláspontja (HL C 62. E., 2009.3.17., 25. o.). Az Európai Parlament 2009. április 23-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2009. szeptember 24-i határozata.

(3)  HL L 74., 1992.3.20., 1. o.

(4)  HL L 4., 1998.1.8., 10. o.

(5)  HL L 102., 2006.4.11., 1. o.

(6)  HL L 18., 1997.1.21., 1. o.

(7)  Lásd e Hivatalos Lap 51. oldalát.

(8)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(9)  HL L 57., 1992.3.2., 27. o.

(10)  HL L 235., 1996.9.17., 59. o.

(11)  HL L 226., 2003.9.10., 4. o.

(12)  HL L 315., 2007.12.3., 1. o.

(13)  HL L 370., 1985.12.31., 8. o.

(14)  HL L 300., 2009.11.14., 88. o.”

---

---

---

---