15.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 328/42

(1)

Az Európai Unió célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fenntartását és fejlesztését.

(2)

A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének Európai Unión belüli erősítéséről szóló hágai program, amelyet az Európai Tanács 2004. november 4-i és 5-i ülésén hagyott (1) jóvá, előírja, hogy a tagállamok a büntetőeljárások hatékonyságának növelése céljából – a megfelelő igazságszolgáltatás biztosítása mellett – fontolják meg a joghatósági összeütközésekről szóló jogszabályok megalkotását annak érdekében, hogy lezáruljon a büntetőügyekben hozott igazságügyi határozatok kölcsönös elismerése elvének végrehajtására irányuló intézkedések átfogó programja.

(3)

Az e kerethatározatban meghatározott intézkedéseknek az olyan helyzetek megelőzésére kell irányulniuk, amikor ugyanazon személlyel szemben ugyanazon cselekmények miatt különböző tagállamokban vannak folyamatban párhuzamosan büntetőeljárások, ami végül azoknak az eljárásoknak két vagy több tagállamban történő jogerős lezárásához vezethet. Ennélfogva a kerethatározat arra irányul, hogy megakadályozza a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (2) 54. cikkében meghatározott és az Európai Közösségek Bírósága által értelmezett ne bis in idem elv megsértését.

(4)

A tagállamok illetékes hatóságainak közvetlen konzultációkat kell folytatniuk annak érdekében, hogy konszenzusra jussanak bármilyen olyan tényleges megoldást illetően, amelynek célja a párhuzamos eljárások hátrányos következményeinek és az érintett illetékes hatóságok idő- és forráspazarlásának az elkerülése. Ilyen tényleges megoldás lehet különösen a büntetőeljárások egyetlen tagállamba történő összevonása, például a büntetőeljárások átadása útján. Megoldás lehet továbbá bármilyen más lépés is, amely lehetővé teszi az eljárások hatékony és ésszerű intézését, beleértve az időben történő ügyelosztást is, például az ügynek az Eurojust elé utalása útján, ha az illetékes hatóságok nem tudnak konszenzusra jutni. E tekintetben különös figyelmet kell fordítani a bizonyítékok összegyűjtésének kérdésére, amelyet befolyásolhatnak a folyamatban levő párhuzamos büntetőeljárások.

(5)

Ha egy tagállam illetékes hatósága ésszerű okok alapján feltételezi, hogy ugyanazon személlyel szemben ugyanazon cselekmények miatt párhuzamosan folyik büntetőeljárás egy másik tagállamban, amely azoknak az eljárásoknak két vagy több tagállamban történő jogerős lezárásához vezethet, fel kell vennie a kapcsolatot a másik tagállam illetékes hatóságával. Az ésszerű okok fennállását kizárólag a megkereső hatóságnak kell vizsgálnia. Ésszerű ok lehet többek között az, ha a gyanúsított vagy vádlott közli, hogy ugyanazon cselekmények miatt egy másik tagállamban párhuzamosan büntetőeljárás folyik ellene és adatokkal szolgál erről, vagy ha egy másik tagállam illetékes hatóságától származó, kölcsönös jogsegély kérelem párhuzamos büntetőeljárások esetleges fennállásának lehetőségére utal, vagy ha rendőri hatóság erre vonatkozóan tájékoztatást ad.

(6)

Az illetékes hatóságok közötti információcsere azon információk minimális körének a kötelező továbbításán kell, hogy alapuljon, amelyek megadása mindig kötelező. Az érintett információnak különösen meg kell könnyítenie az érintett személynek, valamint az adott párhuzamos eljárások jellegének és szakaszának megfelelő azonosítását.

(7)

Valamely más tagállam illetékes hatósága által megkeresett illetékes hatóságot általános válaszadási kötelezettség kell, hogy terhelje a megküldött kérelem tekintetében. A megkereső hatóságot határidő megállapítására ösztönzik, amelyen belül a megkeresett hatóságnak lehetőség szerint válaszolnia kell. Az illetékes hatóságoknak a kapcsolatfelvételi eljárás során teljes mértékben figyelembe kell venniük a szabadságuktól megfosztott személyek sajátos helyzetét.

(8)

Az e kerethatározat alapján létesített együttműködés fő elvének az illetékes hatóságok közötti közvetlen kapcsolatnak kell lennie. A tagállamoknak a nemzeti eljárási autonómia elvével összhangban diszkrecionális jogkörük kell, hogy legyen annak eldöntésére, hogy mely hatóságok rendelkezzenek illetékességgel arra, hogy e kerethatározat alapján eljárjanak, feltéve, hogy e hatóságok hatásköre kiterjed arra, hogy a kerethatározat rendelkezéseivel összhangban eljárjanak és annak megfelelően határozzanak.

(9)

Amikor az illetékes hatóságok arra törekszenek, hogy konszenzusra jussanak valamely olyan tényleges megoldásról, amelynek célja a két vagy több tagállamban párhuzamosan folytatott eljárások hátrányos következményeinek az elkerülése, tekintettel kell lenniük arra hogy minden eset egyedi, figyelembe kell venniük annak minden tényezőjét és jellemzőjét. Az illetékes hatóságoknak a konszenzus létrejötte érdekében figyelembe kell venniük a vonatkozó kritériumokat, adott esetben az Eurojust 2003. éves jelentésében közzétett és a jogalkalmazók igényeit szolgáló iránymutatásokban szereplő kritériumokat, és figyelembe kell venniük például azt a helyet, ahol a bűncselekmény legnagyobb részét elkövették, azt a helyet, ahol a kár vagy veszteség jelentős része keletkezett, a gyanúsított vagy vádlott tartózkodási helyét, valamint más joghatóságok számára történő átadásának vagy kiadatásának lehetőségeit, a gyanúsított vagy vádlott állampolgárságát vagy lakóhelyét, a gyanúsított vagy vádlott jelentős érdekeit, a sértettek és tanúk jelentős érdekeit, a bizonyítékok elfogadhatóságát vagy az esetlegesen előforduló késedelmeket.

(10)

Az illetékes hatóságok azon kötelezettsége, hogy közvetlen konzultációt kezdjenek annak érdekében, hogy e kerethatározat keretében konszenzust érjenek el, nem zárhatja ki annak lehetőségét, hogy e közvetlen konzultációkat az Eurojust segítségével folytassák le.

(11)

Egyik tagállam sem kötelezhető arra, hogy akarata ellenére lemondjon a joghatóságáról vagy gyakorolja azt. Amíg nem született konszenzus a büntetőeljárások egy tagállamba történő összevonásáról, a tagállamok illetékes hatóságainak el kell tudniuk járni a nemzeti joghatóságuk alá tartozó bármilyen bűncselekmény tekintetében.

(12)

Mivel e kerethatározat legfőbb célja éppen a szükségtelen és esetlegesen a ne bis in idem elv megsértését eredményező párhuzamos büntetőeljárások megelőzése, alkalmazása nem vezethet a joghatóság gyakorlásával kapcsolatos összeütközéshez ott, ahol az egyébként nem következne be. A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közös térségben a büntetőeljárás kötelező lefolytatásának elvét – amely az eljárásjog területén több tagállamban irányadó – olyan módon kell értelmezni és alkalmazni, hogy az teljesítettnek tekintendő, ha egy adott bűncselekmény tekintetében valamely tagállam biztosítja a büntetőeljárás lefolytatását.

(13)

Ha konszenzus született arról, hogy a büntetőeljárásokat egy tagállamba vonják össze, a másik tagállam illetékes hatóságai a konszenzussal összeegyeztethető módon kell, hogy eljárnak.

(14)

Mivel az Eurojust különösen alkalmas a joghatósági összeütközések megoldásában való segítségnyújtásra, az ügyeknek az Eurojust elé utalása a szokásos lépés akkor, amikor nem lehetett konszenzusra jutni. Megjegyzendő, hogy a legutóbb az Eurojust megerősítéséről szóló, 2008. december 16-i 2009/426/IB tanácsi határozattal (3) módosított, a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról szóló 2002/187/IB tanácsi határozat (4) (az „Eurojust-határozat”) 13. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban az Eurojustot minden olyan ügyről tájékoztatni kell, amelyben joghatósági összeütközés merült fel vagy merülhet fel, és valamely ügyet bármikor az Eurojust elé lehet utalni, ha a közvetlen konzultációban résztvevő illetékes hatóságok közül legalább egy helyénvalónak tartja azt.

(15)

Ez a kerethatározat nem érinti a büntetőeljárások átadásáról szóló, 1972. május 15-én Strasbourgban aláírt európai egyezmény szerinti eljárásokat, valamint a büntetőeljárások tagállamok közötti átadásával kapcsolatos bármely egyéb megegyezést.

(16)

Ez a kerethatározat nem vezethet szükségtelen adminisztratív terhekhez azokban az esetekben, amikor a kérdéses problémákra megfelelőbb megoldási lehetőségek állnak rendelkezésre. Ezért azokban az esetekben, amikor léteznek rugalmasabb eszközök vagy szabályok a tagállamok között, azoknak e kerethatározattal szemben elsőbbséget kell élvezniük.

(17)

E kerethatározat a tagállamok illetékes hatóságai közötti információcserére és közvetlen konzultációkra vonatkozó rendelkezésekre korlátozódik, és nem érinti az egyének azon jogát – amennyiben a nemzeti jog értelmében ez a jog fennáll –, hogy kérjék, hogy velük szemben saját országuk vagy más ország joghatósága alatt folytassák le a büntetőeljárást.

(18)

Az e kerethatározat alapján továbbított személyes adatok feldolgozása során alkalmazni kell a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatot (5).

(19)

A nyelvi szabályozásról szóló nyilatkozat megtételekor a tagállamokat bátorítják arra, hogy legalább egy, a saját hivatalos nyelvüktől eltérő, az Európai Unióban széles körben használt nyelvet is megjelöljenek.

(20)

Ez a kerethatározat tiszteletben tartja az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke által elismert és az Európai Unió Alapjogi Chartájában kifejezésre juttatott alapvető jogokat és elveket,

a)

az olyan helyzetek megelőzése, amikor ugyanazon személlyel szemben ugyanazon cselekmények miatt különböző tagállamokban párhuzamos büntetőeljárások vannak folyamatban, amely az eljárás két vagy több tagállamban történő jogerős lezárásához vezethet, megsértve ezzel a ne bis in idem elvét; és

b)

bármilyen olyan tényleges megoldásra vonatkozó konszenzus elérése, amelynek célja az ilyen párhuzamos eljárások hátrányos következményeinek az elkerülése.

a)

a tagállamok illetékes hatóságai közötti kapcsolatfelvételi eljárás, amelynek célja annak megerősítése, hogy ugyanazon cselekmények miatt ugyanazon személlyel szemben párhuzamos büntetőeljárások vannak folyamatban;

b)

ugyanazon cselekmények miatt ugyanazon személlyel szemben párhuzamos büntetőeljárást folytató két vagy több tagállam illetékes hatóságai közötti – közvetlen konzultáció útján történő – információcsere, ha a párhuzamos büntetőeljárások meglétéről már tudomásuk van, bármilyen olyan tényleges megoldásra vonatkozó konszenzus elérése érdekében, amelynek célja a párhuzamos eljárások hátrányos következményeinek az elkerülése.

a)

az illetékes hatóság elérhetősége;

b)

az adott büntetőeljárások tárgyát képező cselekmények és körülmények leírása;

c)

a gyanúsított vagy vádlott, valamint adott esetben a sértettek személyazonosító adatai;

d)

a büntetőeljárások állása; és

e)

adott esetben a gyanúsított vagy vádlott előzetes letartóztatására vagy őrizetbe vételére vonatkozó információ.

a)

a megkereső hatóság által küldött információ iránti kérelemben hivatkozott büntetőeljárások tárgyát képező cselekmények egy része vagy valamennyi cselekmény miatt folyik-e vagy folyt-e büntetőeljárás és a büntetőeljárásban ugyanazon személyek érintettek-e;

az a) pontra adott igenlő válasz esetén:

b)

az illetékes hatóság elérhetősége; és

c)

ezen eljárások állása, vagy ha jogerős határozatot hoztak, ezen jogerős határozat típusa.

a)

az e kerethatározat hatálybalépésekor hatályban lévő két- vagy többoldalú megállapodásokat vagy egyezményeket továbbra is alkalmazhatják;

b)

e kerethatározat hatálybalépését követően két- vagy többoldalú megállapodásokat vagy egyezményeket köthetnek.