„III. MELLÉKLET

ELEKTRONIKUS ÜZENETEK ÉS AZ UNIÓS TENGERI INFORMÁCIÓCSERE-RENDSZER (SAFESEANET)

1.   Általános koncepció és felépítés

A SafeSeaNet uniós hajózási információcsere-rendszer lehetővé teszi a tengerek, a kikötők és a tengeri közlekedés biztonságával, a tengeri környezettel, valamint a tengeri közlekedés és szállítás hatékonyságával kapcsolatos információk fogadását, tárolását, lekérését és cseréjét.

A SafeSeaNet olyan különleges hálózat, amelynek célja, hogy elősegítse az információk elektronikus formátumban történő cseréjét a tagállamok között, és hogy a Bizottságot és a tagállamokat ellássa a megfelelő információkkal az uniós jognak megfelelően. A SafeSeaNet az egyes tagállamokban található nemzeti SafeSeaNet-rendszerek hálózataként funkcionál, amelynek csomópontja a SafeSeaNet központi rendszere.

Az uniós tengeri információcsere-hálózat összekapcsolja az ezen irányelvvel összhangban létrehozott nemzeti SafeSeaNet-rendszereket, és magában foglalja a SafeSeaNet központi rendszert.

2.   Igazgatás, üzemeltetés, fejlesztés és fenntartás

2.1.   Feladatkörök

2.1.1.   Nemzeti SafeSeaNet-rendszerek

A tagállamok nemzeti SafeSeaNet-rendszereket hoznak létre és tartanak fenn az illetékes nemzeti hatóság ellenőrzése alatt, a tengeri információknak az engedélyezett felhasználók közötti cseréje érdekében.

Az illetékes nemzeti hatóság felelős a nemzeti rendszer kezeléséért, amely magában foglalja az információ felhasználóinak és az adatok szolgáltatóinak a nemzeti koordinációját, az UN LOCODES kijelölését, a szükséges nemzeti IT infrastruktúra és eljárások létrehozását és karbantartását a 2.3. pontban említett, »Az interfész és a funkciók ellenőrzési dokumentumában« foglaltak szerint.

A nemzeti SafeSeaNet-rendszerek lehetővé teszik az illetékes nemzeti hatóságok felelősségi körében engedélyezett felhasználók összekapcsolódását, és az illetékes nemzeti hatóság engedélyével elérhetővé tehetők azonosított hajózási szereplők (hajótulajdonosok, megbízottak, kapitányok, feladók és mások) számára, mindenekelőtt annak érdekében, hogy megkönnyítsék a jelentések elektronikus benyújtását és fogadását az uniós jognak megfelelően.

2.1.2.   Központi SafeSeaNet-rendszer

A Bizottság – a tagállamokkal együttműködésben – felel szakpolitikai szinten a központi SafeSeaNet-rendszer irányításáért és fejlesztéséért és a SafeSeaNet-rendszer felügyeletéért; míg az 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) értelmében az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség – a tagállamokkal és a Bizottsággal együttműködésben – felel a következőkért:

—	a SafeSeaNet műszaki megvalósítása és dokumentációja,

—	elektronikus üzenetek és adatok fejlesztése, kezelése és integrációja, továbbá a központi SafeSeaNet-rendszerhez tartozó interfészek – beleértve a műholdak által gyűjtött AIS adatokat is – és az ezen irányelvben szereplő, továbbá a 3. pontban említett különböző rendszerek karbantartása.

A központi SafeSeaNet-rendszer csomópontként szolgál és összekapcsolja a nemzeti SafeSeaNet-rendszereket, valamint kialakítja és fenntartja a szükséges nemzeti informatikai infrastruktúrát és eljárásokat, a 2.3. pontban említett »Az interfész és a funkciók ellenőrzési dokumentumában« foglaltak szerint.

2.2.   Az irányítás alapelvei

A Bizottság magas szintű irányítócsoportot hoz létre, amely megállapítja eljárási szabályzatát. Az irányítócsoportot a tagállamok és a Bizottság képviselői alkotják, és a következők érdekében jön létre:

—	ajánlások kidolgozása a rendszer hatékonyságának és biztonságának növelésére,

—	megfelelő iránymutatás nyújtása a rendszer fejlesztéséhez,

—	a Bizottság segítése a rendszer teljesítményének felülvizsgálatában,

—	megfelelő iránymutatás nyújtása a SafeSeaNet-ből és más információs rendszerekből származó információk egybegyűjtésére szolgáló, a 3. pontban említett interoperábilis adatcsere-platform fejlesztéséhez,

—	a 2.3. bekezdésben említett »Az interfész és a funkciók ellenőrzési dokumentumának« és jövőbeli módosításainak jóváhagyása,

—	iránymutatások elfogadása a tagállamok által az ezen irányelvben meghatározott funkciók végrehajtására kijelölt illetékes hatóságokkal kapcsolatos információk gyűjtésére és továbbítására a SafeSeaNet-en keresztül,

—	kapcsolattartás más idevágó munkacsoportokkal, különösen a tengeri adminisztráció egyszerűsítésével és elektronikus információs szolgáltatásokkal foglalkozó csoporttal.

2.3.   Az interfész és a funkciók ellenőrzési dokumentuma és a műszaki dokumentáció

A Bizottság a tagállamokkal konzultálva kidolgozza és frissíti »Az interfész és a funkciók ellenőrzési dokumentumát (IFCD)«.

Az IFCD tartalmazza a teljesítményre vonatkozó követelmények és a SafeSeaNet-rendszer nemzeti és központi elemeire vonatkozó eljárások részletes leírását, a vonatkozó uniós előírások teljesítése érdekében.

Az IFCD az alábbiakra vonatkozó szabályokat tartalmazza:

—	a felhasználói hozzáférési jogok iránymutatásai az adatminőség kezeléséhez,

—	az adatok 3. pontban említett integrációja, és azok továbbítása a SafeSeaNet-rendszeren keresztül,

—	olyan üzemeltetési eljárások az Ügynökség és a tagállamok részére, amelyek leírják a SafeSeaNet adatminőségének ellenőrzési mechanizmusait,

—	az adatátvitelre és az adatátadásra alkalmazandó biztonsági előírások, és

—	az információk archiválása nemzeti és központi szinten.

Az IFCD megszabja a veszélyes vagy szennyező árukkal kapcsolatos információk tárolásának és rendelkezésre bocsátásának módját az olyan ütemezett szolgáltatásokra vonatkozólag, amelyek a 15. cikk szerint mentességet élveznek.

A SafeSeaNet-tel kapcsolatos műszaki dokumentumokat, például az adatátvitel formátumának szabványait, más rendszerekkel és alkalmazásokkal való interoperabilitást, a felhasználói kézikönyveket, a hálózatbiztonsági előírásokat és a jelentéstételi kötelezettségek támogatására szolgáló referencia-adatbázisokat, a tagállamokkal való együttműködésben az Ügynökség dolgozza ki és tartja fenn.

3.   Adatok cseréje és megosztása

A rendszer az iparági szabványokat használja és képes együttműködni azokkal az állami és magánkézben lévő rendszerekkel, amelyeket információk létrehozására, biztosítására vagy fogadására használnak a SafeSeaNet-en belül.

A Bizottság és a tagállamok együttműködnek annak érdekében, hogy ellenőrizzék a funkciók megvalósíthatóságát és fejlesztését, melyeket – megfelelően figyelembe véve a 2010/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (2) és más vonatkozó uniós jogszabályokban lefektetett kötelezettségeket – úgy kell kialakítani, hogy az adatszolgáltatóknak, például a kapitányoknak, hajótulajdonosoknak, megbízottaknak, üzemeltetőknek, feladóknak és az illetékes hatóságoknak csak egyszer kelljen az adatokat bevinni a rendszerbe. A tagállamok biztosítják, hogy a bevitt információk az összes releváns jelentéskészítési, figyelmeztető, információmegosztó és VTMIS-rendszerben (hajóforgalom-irányítási és információs rendszerek) rendelkezésre állnak.

A tagállamok kiépítik és fenntartják az adatoknak a SafeSeaNet-rendszerbe elektronikus úton történő automatikus átviteléhez szükséges interfészeket.

A központi SafeSeaNet elektronikus üzenetek és adatok cseréjére szolgál, ezen irányelvvel, és többek között a következő vonatkozó uniós jogszabályokkal összhangban:

—	A hajókon keletkező hulladék és a rakománymaradványok fogadására alkalmas kikötői létesítményekről szóló, 2000. november 27-i 2000/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3), a 12. cikk (3) bekezdése tekintetében,

—	A hajók által okozott szennyezésről és a szennyezéssel elkövetett jogsértésekre alkalmazandó, büntetőjogi szankciókat is magukban foglaló szankciók bevezetéséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4), a 10. cikk tekintetében,

—	A kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről szóló, 2009. április 23-i 2009/16/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5), a 24. cikk tekintetében,

—	A tagállamok kikötőibe érkező vagy onnan induló hajókra vonatkozó nyilatkozattételi követelményekről szóló, 2010. október 20-i 2010/65/EU irányelv, amennyiben a 6. cikk alkalmazható.

A SafeSeaNet-rendszer üzemeltetésének támogatnia kell a korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség előmozdítását és kiépítését.

Ahol a nemzetközileg elfogadott szabályok engedélyezik harmadik országok hajóira vonatkozó LRIT-információk átvitelét, az ezen irányelv 6b. cikke értelmében fogadott LRIT-információknak a tagállamokhoz való eljuttatására a SafeSeaNet-et kell használni.

4.   Biztonság és hozzáférési jogok

A központi és nemzeti SafeSeaNet-rendszerek megfelelnek az ezen irányelv információk bizalmasságára vonatkozó előírásainak, valamint az IFCD-ben szereplő biztonsági alapelveknek és előírásoknak, különösen a hozzáférési jogok tekintetében.

A tagállamok azonosítják a felhasználókat, akik az IFCD-vel összhangban felhatalmazást és hozzáférési jogokat kapnak.”