(1)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) a fogási korlátok hatálya alá tartozó fajok fogásaira vonatkozó kirakodási kötelezettség bevezetésével fokozatosan fel kívánja számolni a visszadobás gyakorlatát minden uniós halászati tevékenységben.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 9. cikke olyan többéves tervek elfogadásáról rendelkezik, amelyek állományvédelmi intézkedéseket írnak elő bizonyos állományoknak egy adott földrajzi területen folytatott halászatára vonatkozóan.

(3)

Az ilyen többéves tervek meghatározzák a kirakodási kötelezettség végrehajtásának részleteit, és felhatalmazhatják a Bizottságot arra, hogy e részleteket tovább pontosítsa a tagállamok által kidolgozott közös ajánlások alapján.

(4)

Az (EU) 2019/472 rendelet létrehozza a nyugati vizekben és a szomszédos vizekben halászott állományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves tervet. Az említett rendelet 13. cikke felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a szóban forgó rendelet kiegészítésére annak érdekében, hogy az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének a)–e) pontjában előírtak szerint, a tagállamok által kidolgozott közös ajánlások alapján meghatározza a kirakodási kötelezettség részleteit a nyugati vizekben élő valamennyi olyan faj állományai tekintetében, amelyekre az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében kirakodási kötelezettség vonatkozik.

(5)

Az északnyugati vizeken közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró országok – Belgium, Spanyolország, Franciaország, Írország, Hollandia és az Egyesült Királyság (3) – által benyújtott közös ajánlás nyomán az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (4) meghatározta az északnyugati vizeken a bizonyos fajok tengerfenéki halászatában alkalmazandó visszadobási kötelezettség 2020 és 2021 közötti végrehajtásának részletes szabályait.

(6)

Belgium, Spanyolország, Franciaország, Írország és Hollandia az északnyugati vizekkel foglalkozó tanácsadó testülettel és a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően 2020. május 5-én közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz a bizonyos fajoknak az északnyugati vizeken folytatott halászatára a 2021–2023-as időszakban alkalmazandó visszadobási tervre vonatkozóan. A tagállamok 2020. július 29-én felülvizsgálták a közös ajánlást.

(7)

A délnyugati vizeken közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró országok – Belgium, Spanyolország, Franciaország, Hollandia és Portugália – által benyújtott közös ajánlás nyomán az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (5) meghatározta a délnyugati vizeken a bizonyos fajok tengerfenéki halászatában alkalmazandó visszadobási kötelezettség 2020 és 2021 közötti végrehajtásának részletes szabályait.

(8)

Belgium, Spanyolország, Franciaország, Hollandia és Portugália a délnyugati vizekkel foglalkozó tanácsadó testülettel és a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó tanácsadó testülettel 2020. április 24-én folytatott konzultációt követően 2020. május 5-én közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz a bizonyos fajoknak a délnyugati vizeken folytatott halászatára a 2021–2023-as időszakban alkalmazandó visszadobási tervre vonatkozóan. A tagállamok 2020. július 16-án felülvizsgálták a közös ajánlást.

(9)

Az érintett tudományos testületek szakvéleményeket adtak, a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) pedig áttekintette azokat (6). Az érintett intézkedéseket a Bizottság 2020. július 28-án a tagállamok és a megfigyelői státuszban az Európai Parlament részéről közreműködő képviselők alkotta szakértői csoport elé terjesztette.

(10)

Az 1380/2013/EU rendelet 18. cikke értelmében a Bizottság figyelembe vette mind a HTMGB értékelését, mind annak szükségességét, hogy a tagállamok biztosítsák a kirakodási kötelezettség teljeskörű végrehajtását. Számos esetben új bizonyítékokat nyújtottak be, azonban a HTMGB úgy ítélte meg, hogy javítani kell a benyújtott információk színvonalát. Ezekben az esetekben helyénvaló ideiglenes mentességeket, illetve kivételeket biztosítani. A halászati tevékenységek folytatása révén javulni fog az adatgyűjtés színvonala, és figyelembe veszik a HTMGB megfontolásait.

(11)

A tagállamok regionális csoportjai a de minimis kivétel iránti kérelmeik többségét a nem szándékos fogások kezelésével járó potenciális költségnövekedésre alapozták. A tagállamok által e tekintetben benyújtott információk minősége javult. A HTMGB ugyanakkor megjegyzi, hogy továbbra is javítani kell az adatgyűjtés színvonalát, és hogy a nem szándékos fogások mértékének csökkentése érdekében a szelektivitás fokozásának elsőbbséget kell élveznie. Ezért ilyen esetekben eseti alapon kell mentességeket, illetve kivételeket biztosítani egy vagy két évre. A tagállamoknak be kell nyújtaniuk a folyamatban lévő vizsgálatokból és tanulmányokból származó további adatokat.

(12)

A kirakodási kötelezettség alóli, a magas túlélési arányon alapuló következő mentességeket kell az északnyugati vizekre alkalmazni.

(13)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (4) bekezdésének b) pontjában előírt, túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) 6 és 7 alterületén csapdákkal és kosarakkal kifogott norvég homárra vonatkozóan. A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB értékelte a tagállamok által az elmúlt években benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (7), hogy indokolt a mentesség alkalmazása. Mivel a körülmények nem változtak, az említett mentességet indokolt fenntartani.

(14)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az ICES 7 alterületen legalább 100 mm szembőségű fenékvonóhálóval, illetve 70–99 mm szembőségű, szelektív halászeszköz-kiegészítőkkel kombinált fenékvonóhálóval (TR1. és TR2. halászati kategóriák) kifogott norvég homár tekintetében. A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB a korábbi években megvizsgálta a tagállamok által szolgáltatott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (8), hogy noha a túlélési arányokra vonatkozóan Seltra-vonóhálóval végzett vizsgálat kielégítő adatokat szolgáltatott, a norvég homár egyéb halászeszközökkel folytatott, kiterjedt halászata által gyakorolt általános hatás továbbra is nehezen mérhető fel. A HTMGB szerint, amennyiben feltételezzük, hogy valamennyi halászeszköz esetében viszonylag magas a túlélési arány, az adott halászatban a visszadobási aránynak viszonylag alacsonynak kell lennie. Tekintettel arra, hogy a körülmények nem változtak, ezt a mentességet meghatározott halászeszköz-jellemzőkkel fenn kell tartani a kelta-tengeri védőkörzetben és az Ír-tengeren.

(15)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az ICES 6a körzet parttól számított tizenkét tengeri mérföld széles sávjában, 80–110 mm szembőségű, szelektív halászeszköz-kiegészítőkkel kombinált feszítőlapos vonóhálóval kifogott norvég homár tekintetében. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB elemezte a tagállamok által a korábbi években benyújtott bizonyítékokat, és megállapította (9), hogy a túlélési arányra vonatkozó vizsgálat kellően megalapozott, és viszonylag magas túlélési arányra enged következtetni. Mivel a körülmények nem változtak, az említett kivételt indokolt fenntartani.

(16)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az ICES 7d körzet parttól számított hat tengeri mérföld széles sávjában, az azonosított halbölcsőhelyeken kívül, 80–99 mm szembőségű feszítőlapos vonóhálóval kifogott, a minimális állományvédelmi referenciaméretnél kisebb közönséges nyelvhal tekintetében. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB értékelte a tagállamok által az elmúlt években benyújtott bizonyítékokat, és megállapította (10), hogy azok kielégítőek. Mivel a körülmények nem változtak, az említett mentességet indokolt fenntartani.

(17)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az ICES 6 és 7 alterületen bármilyen halászeszközzel kifogott rájaalakúak vonatkozásában. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB elemezte a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (11), hogy a túlélés fajonként és halászati tevékenységenként eltérő. A HTMGB megállapította, hogy folyamatban vannak olyan projektek, amelyek hasznos információkat szolgáltathatnak erről a mentességről. Ez a következtetés a kakukkrájákra (Leucoraja naevus) vonatkozik. A HTMGB megállapította, hogy a bizonyítékok alacsonyabb túlélési arányokat mutattak a kakukkráják esetében. A tagállamoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb minden év május 1-jéig be kell nyújtaniuk az e vizsgálatokból származó további tudományos információkat.

(18)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az ICES 7a–k körzetben merevítőrudas vonóhálót használó, legfeljebb 221 kW motorteljesítményű, legfeljebb 24 m hosszúságú, a parttól számított 12 tengeri mérföldön belül halászó és halászeszközt legfeljebb kilencven perces időtartamon át vontató hajók, valamint a 221 kW-nál nagyobb motorteljesítményű, kőterelő kötéllel vagy bentoszkiengedő panellel felszerelt merevítőrudas vonóhálót használó hajók által kifogott sima lepényhal tekintetében. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB elemezte a tagállamok által benyújtott új bizonyítékokat, és arra a következtésre jutott (12), hogy a becsült túlélési arányok halászati utanként eltérők, és a bizonyítékok nem voltak elegendőek az ICES 7h, 7j és 7k körzet esetében. Ilyen körülmények között a sima lepényhalra vonatkozó mentességet csak az ICES 7a–g körzetben kell fenntartani. Az érintett tagállamoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb minden év május 1-jéig be kell nyújtaniuk a bizonyítékokat. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a tagállamok a közös ajánlásban kötelezettséget vállaltak arra, hogy a következő éves jelentéssel együtt 2021. május 1-jéig benyújtják az elfogadott ütemterv teljesítési menetrendjét.

(19)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az ICES 7d–g körzetben tükörhálóval vagy feszítőlapos vonóhálóval kifogott sima lepényhal tekintetében. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB elemezte a tagállamok által a korábbi években benyújtott bizonyítékokat, és megállapította (13), hogy a túlélési arányra vonatkozó vizsgálat kellően megalapozott, és viszonylag magas túlélési arányra enged következtetni. Mivel a körülmények nem változtak, az említett mentességet indokolt fenntartani.

(20)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az ICES 7d körzetben kifogott sima lepényhal tekintetében. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB a korábbi évek során elemezte a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (14), hogy a túlélési arányokról szóló vizsgálat adatai megbízhatóak, és a vizsgálat megbízható becsléseket ad a szóban forgó halászatról. Mivel a körülmények nem változtak, az említett mentességet indokolt fenntartani.

(21)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az északnyugati vizeken (az ICES 5, 6 és 7 alterületen) csapdákkal és kosarakkal kifogott fajok tekintetében. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A tagállamok tudományos bizonyítékokat nyújtottak be az említett halászat keretében visszadobott fajok magas túlélési arányának alátámasztására. A HTMGB a korábbi évek során elemezte a bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (15), hogy a csapdákkal és kosarakkal folytatott halászat keretében visszadobott fajok túlélési aránya valószínűsíthetően magas. Mivel a körülmények nem változtak, az említett mentességet indokolt fenntartani.

(22)

Az 1393/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (16) túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő a bizonyos feltételek mellett az ICES 6 alterületen erszényes kerítőhálóval fogott makréla és hering vonatkozásában. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB a korábbi években megvizsgálta az alátámasztó bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (17), hogy a túlélési arányok a csoportosulási időtől és a hálón belüli halsűrűségtől függenek, amelyek e halászati tevékenységek esetében jellemzően mérsékeltek. A túlélési vizsgálatok eredményeit a kereskedelmi halászati tevékenységek túlélési arányaira vonatkozóan reprezentatívnak feltételezve a visszaengedett makrélák túlélési aránya minden bizonnyal 70 % körül lenne. Ez lényegesen alacsonyabb sűrűséget eredményezne, mint az a sűrűség, amelynél a hering mortalitása a megfigyelések szerint nőni kezd. Mivel a körülmények nem változtak, az említett mentességet indokolt fenntartani e rendeletben.

(23)

Az 1393/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az ICES 7e és 7f körzetben gyűrűs szákkal folytatott, kvótákkal nem szabályozott nyílt vízi célfajokra irányuló halászat keretében fogott makrélára és heringre vonatkozóan. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB a korábbi években megvizsgálta a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (18), hogy a túlélési arány valószínűleg hasonló lenne az erszényes kerítőhálóval folytatott halászat túlélési arányaihoz, és az alátámasztó bizonyítékok hasonlóak az eddigi visszadobási tervekben meghatározott egyéb mentességek igazolására benyújtott bizonyítékokhoz. Mivel a körülmények nem változtak, az említett mentességet indokolt fenntartani.

(24)

A kirakodási kötelezettség alóli, a magas túlélési arányon alapuló következő mentességeket kell a délnyugati vizekre alkalmazni.

(25)

Az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendelet a kirakodási kötelezettség alóli mentesség alkalmazását írta elő az ICES 8 és 9 alterületen fenékvonóhálóval kifogott norvég homár, valamint az ICES 9a körzetben a „voracera” nevű kisüzemi halászeszközzel kifogott nagyszemű vörösdurbincs tekintetében. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB a korábbi években értékelte a norvég homárra vonatkozó mentességet, és arra a következtetésre jutott (19), hogy a bizonyíték kellően megalapozott. A vörösdurbincs tekintetében a HTMGB korábbi értékeléseiben arra a következtetésre jutott (20), hogy a tanulmányok kellően megalapozott tudományos bizonyítékkal szolgálnak a vörösdurbincs túlélési arányáról. Mivel a körülmények nem változtak, ezt a két mentességet indokolt fenntartani.

(26)

Az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az ICES 8 és 9 alterületen bármilyen halászeszközzel kifogott rájaalakúak vonatkozásában. A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték, és új bizonyítékokat nyújtottak be. A HTMGB arra a következtetésre jutott (21), hogy jelentős erőfeszítések történtek a hiányzó adatok pótlására, továbbá számos projekt még folyamatban van. Az adatgyűjtés kapcsán azonban javításokra van szükség. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2022. május 1-jéig be kell nyújtaniuk a folyamatban lévő projektekből származó további tudományos bizonyítékokat. A mentességet ezért indokolt fenntartani.

(27)

Az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendelet mentesség alkalmazását írta elő az ICES 8 és 9 alterületen tükörhálóval kifogott, valamint az ICES 8 alterületen vonóhálóval kifogott kakukkráják vonatkozásában. A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték, és új bizonyítékokat nyújtottak be. A HTMGB elemezte a bizonyítékokat, és megállapította (22), hogy jelentős erőfeszítések történtek a hiányzó adatok pótlására, továbbá számos projekt még folyamatban van. Az adatgyűjtés kapcsán azonban javításokra van szükség. Tekintettel arra, hogy a kakukkráják túlélési aránya a múltban alacsonyabbnak bizonyult más rájaalakúakénál, a mentességet 2022. december 31-ig kell fenntartani az ICES 8 és 9 alterületen tükörhálóval kifogott kakukkráják, illetve 2021. december 31-ig az ICES 8 alterületen vonóhálóval kifogott kakukkráják vonatkozásában. A tagállamoknak a lehető leghamarabb be kell nyújtaniuk a folyamatban lévő projektekből származó további tudományos információkat.

(28)

Az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az ICES 9a körzetben a „voracera” nevű kisüzemi halászeszközzel kifogott nagyszemű vörösdurbincs, valamint az ICES 8 és 10 alterületen és az ICES 9a körzetben horoggal vagy horogsorral kifogott nagyszemű vörösdurbincsok tekintetében. A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték, és új bizonyítékokat nyújtottak be. Az adatgyűjtés kapcsán azonban javításokra van szükség. A HTMGB megállapította (23), hogy több, a 2019–2020-as időszakra tervezett, a túlélési arányokkal foglalkozó tudományos projektet nem hajtottak végre az anyagok beszerzésével kapcsolatos korlátok miatt. A mentesség 2022. december 31-ig megadható. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2022. május 1-jéig további tudományos információkat kell benyújtaniuk a szóban forgó mentesség alkalmazásának alátámasztására.

(29)

Az 1394/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelete (24) magas túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő a kisüzemi erszényes kerítőhálóval (PS) végzett halászat keretében fogott szardellára, fattyúmakrélákra és makrélára, feltéve, hogy a hálót nem húzzák ki teljesen a fedélzetre. A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték, és új bizonyítékokat nyújtottak be. A HTMGB megállapította (25), hogy a bizonyítékok a szardellák, fattyúmakrélák és makrélák magas túlélési arányát mutatták, ha a becsült csoportosulási idő kevesebb, mint 5 perc, ami a visszaengedési eljárással kapcsolatos becsült csoportosulási idő valós halászati körülmények között. Ezért a mentességet indokolt fenntartani.

(30)

A kirakodási kötelezettség alóli következő de minimis kivételeket kell az északnyugati vizekre alkalmazni.

(31)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet egyes halászati tevékenységek tekintetében a kirakodási kötelezettség alóli de minimis kivételek alkalmazását írta elő. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB a korábbi években megvizsgálta a tagállami bizonyítékokat, és úgy ítélte meg (26), hogy a nem szándékos fogások kezelésének aránytalan költségeivel kapcsolatos érvek észszerűnek tűnnek. Figyelembe véve azt, hogy a körülmények nem változtak, helyénvaló a de minimis kivételeket fenntartani a következők tekintetében:

(32)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított a legalább 80 mm szembőségű fenékvonóhálót használó hajók által az ICES 7b, 7c és 7e–7k körzetben kifogott foltos tőkehal vonatkozásában. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB (27) áttekintette az új tagállami bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a foltos tőkehal nagy kockázatú halászatlefojtó fajnak számít e területen. A HTMGB ugyanakkor azt is megállapította, hogy jelentősen csökkent a tőkehal- és a vékonybajszútőkehal-állomány a Kelta-tengerben, és ezen fajok nem szándékos fogásainak csökkentését javasolta. Ezért kivétel adható a legalább 100 mm szembőségű fenékvonóhálókra és a kerítőhálókra, a merevítőrudas vonóhálók és a norvéghomár-halászat kivételével; a norvég homárra legalább 80 mm szembőségű hálóval halászó hajókra a norvéghomár-halászat esetében; valamint a legalább 80 mm szembőségű, flamand hálópanellel felszerelt merevítőrudas vonóhálókra. A kivételt 2022. december 31-ig indokolt fenntartani.

(33)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított a homoki garnélára halászó, merevítőrudas vonóhálót használó hajók által az ICES 7a körzetben folytatott tengerfenéki vegyes halászatra. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB értékelte a korábbi évek tagállami bizonyítékait, és arra a következtetésre jutott (28), hogy az e halászati tevékenységre vonatkozó kivétel jól dokumentált az Északi-tengeren, és az északi-tengeri halászat valószínűleg reprezentatív az ír-tengeri halászata szempontjából. Mivel a körülmények nem változtak, az említett kivételt indokolt fenntartani.

(34)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított a fenékvonóhálót használó hajók által az ICES 7b, 7c és 7f–k körzetben kifogott disznófejűhal-félék vonatkozásában. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB áttekintette a tagállamok által benyújtott új adatokat, és arra a következtetésre jutott (29), hogy a nem szándékos fogások kezelésével és tárolásával kapcsolatos költségek bizonyíthatóan megnövekedtek az érintett halászati tevékenységekben. Ugyanakkor a szelektivitás fokozásának elsőbbséget kell élveznie. A kivételt 2022. december 31-ig indokolt fenntartani. A tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2022 májusáig további tudományos információkat nyújtanak be a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására.

(35)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított a 80–119 mm szembőségű merevítőrudas vonóhálót használó hajók által az ICES 7 körzetben, valamint a meghatározott körülmények között fenékvonóhálóval kifogott, minimális állományvédelmi referenciaméretnél kisebb rombuszhalakra. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB elemezte a tagállamok által benyújtott új bizonyítékokat, és arra a következtésre jutott (30), hogy vannak arra utaló jelek, hogy a nem szándékos fogások kezelése többletköltségekkel jár. A kivételt két évig indokolt fenntartani kiegészítő előírásokkal, hogy további adatgyűjtést lehessen végezni. A tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2021 májusáig további tudományos információkat nyújtanak be a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására.

(36)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított a 80–119 mm szembőségű és fokozottan szelektív merevítőrudas vonóhálót (flamand hálópanel) használó hajók által az ICES 7a, 7j és 7k körzetben kifogott közönséges nyelvhal vonatkozásában. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB elemezte a tagállamok által benyújtott új bizonyítékokat, és megállapította (31), hogy a túlélés fajonként és halászati tevékenységenként eltérő. A kivételt két évig indokolt fenntartani, azonban kizárólag az ICES 7a körzetre, és a tagállamoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2022. május 1-jéig be kell nyújtaniuk a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására szolgáló bizonyítékokat.

(37)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított a legalább 100 mm szembőségű fenékvonóhálót használó hajók által az ICES 5b körzetben és az ICES 6 alterületen kifogott aranylazac vonatkozásában. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB áttekintette a tagállamok által benyújtott új adatokat, és arra a következtetésre jutott (32), hogy a nem szándékos fogások kezelésével és tárolásával kapcsolatos költségek bizonyíthatóan megnövekedtek. A kivételt két évig indokolt fenntartani, és a tagállamoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2022. május 1-jéig további bizonyítékokat kell benyújtaniuk a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására.

(38)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított a fenékvonóhálót, kerítőhálót, valamint merevítőrudas vonóhálót használó hajók által az ICES 6 alterületen és az ICES 7b–k körzetben tengerfenéki vegyes halászat során fogott makrélák és fattyúmakrélák vonatkozásában. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB elemezte a tagállami bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a nem szándékos fogások kezelésével és tárolásával kapcsolatos költségek bizonyíthatóan megnövekedtek, ahogyan azt már a korábbi értékelések is megállapították. Tekintettel arra, hogy a körülmények nem változtak, a kivételt két évig indokolt fenntartani, és a tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2022. május 1-jéig további bizonyítékokat kell benyújtaniuk a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására.

(39)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított a norvég homárnak a legfeljebb 119 mm szembőségű fenékvonóhálót használó hajók által az a Skóciától nyugatra fekvő, ICES 6a körzetben folytatott halászatában a foltos tőkehal minimális állományvédelmi referenciaméretnél kisebb egyedeire. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB elemezte a tagállami bizonyítékoka, és megállapította (33), hogy a HTMGB 19-08 jelentés következtetései továbbra is érvényesek, és az aránytalan költségekkel kapcsolatos érvek észszerűnek tűnnek. Tekintettel a nem szándékos fogások jelenlegi szintjére ebben a halászati tevékenységben, a kivételt indokolt fenntartani, de kizárólag azokra a hajókra, amelyek rendkívül szelektív halászeszközöket használnak.

(40)

Az (EU) 1393/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet a következő nyílt vízi fajok halászata tekintetében de minimis kivételek alkalmazását írta elő:

(41)

A tagállamok a de minimis kivétel alkalmazásának folytatását kérték a kék puhatőkehalnak az ICES 5b, 6 és 7 körzetben nyílt tengeri vonóhálós hajóval folytatott ipari halászatára, illetve az e fajhoz tartozó egyedek esetében a szurimi alapjának előállítását célzó fedélzeti feldolgozásra. A HTMGB a korábbi években pozitívan értékelte ezt a kivételt (34), és azt a szelektivitás javításával kapcsolatos nehézségek alapján adták meg. Mivel a halászati körülmények nem változtak, a kivételeket indokolt fenntartani. A tagállamoknak 2023. május 1-jéig be kell nyújtaniuk a halászati gyakorlatokkal kapcsolatos bizonyítékokat.

(42)

A tagállamok az ICES 7 alterületen vízközi páros vonóhálóval folytatott germonhalászat keretében ejtett germonra (Thunnus alalunga) vonatkozó de minimis kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB elemezte a nem szándékos fogások kezelésének aránytalan költségeivel kapcsolatosan a korábbi évek során a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (35), hogy a kérelem az értékesíthető fogások elvesztésével kapcsolatos. A tagállamok a tengeren és a parton történő tárolás és kezelés költségeivel érveltek. Mivel a halászati körülmények nem változtak, a kivételeket indokolt fenntartani. A tagállamoknak 2023. május 1-jéig be kell nyújtaniuk a halászati gyakorlatokkal kapcsolatos bizonyítékokat.

(43)

A tagállamok a de minimis kivétel alkalmazásának folytatását kérték az ICES 7d övezetben a nyílt tengeri halászat keretében legfeljebb 25 méter teljes hosszúságú nyílt tengeri vonóhálós hajókkal vízközi vonóhálóval fogott makrélára, fattyúmakrélákra, heringre és vékonybajszú tőkehalra. A HTMGB értékelte a korábbi évek során a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (36), hogy érvekkel alátámasztott, minőségi indokok támasztják alá az aránytalan költségek alapján adott kivételt. Mivel a halászati körülmények nem változtak, a kivételeket indokolt fenntartani. A tagállamoknak 2023. május 1-jéig be kell nyújtaniuk a halászati gyakorlatokkal kapcsolatos bizonyítékokat.

(44)

A kirakodási kötelezettség alóli következő de minimis kivételeket kell a délnyugati vizekre alkalmazni.

(45)

Az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételeket biztosított az alábbiak tekintetében:

(46)

Az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított az ICES 8 és 9 alterületen vonóhálóval és kerítőhálóval kifogott szürke tőkehalakra vonatkozóan. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB áttekintette a tagállamok által 2020-ban benyújtott új adatokat. A HTMGB arra a következtetésre jutott (37), hogy a nem szándékos fogások kezelésével járó többletköltségek elemzése a szürke tőkehalra halászó flottákhoz igazodik, és az eredmények azt mutatják, hogy növekedni fog a nem szándékos fogások kezelési és szelektálási ideje. A bizonyítékok átfogóak és elegendőek a kivétel alátámasztásához, a kivételt indokolt fenntartani. A kivételt a páros vonóhálót és a feszítőlapos fenékvonóhálót (OTM, PTM) használó hajók által kifogott szürke tőkehalra és a közönséges nyelvhalra vonatkozóan is biztosítani kell.

(47)

Az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételeket biztosított az ICES 8a és 8b körzetben merevítőrudas vonóhálóval és fenékvonóhálóval kifogott közönséges nyelvhalak, valamint az ICES 8a és 8b körzetben tükörhálóval és kopoltyúhálóval kifogott közönséges nyelvhalak tekintetében. A tagállamok a kivételek alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB áttekintette a tagállamok által az elmúlt években benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (38), hogy a közös ajánlás megalapozott érveket tartalmazott arra vonatkozóan, hogy nehezen valósítható meg a szelektivitás további fokozása, valamint a nem szándékos fogások kezelésénél aránytalan költségek jelentkeznek. Ezért – mivel a körülmények nem változtak –, az említett de minimis kivételt indokolt fenntartani. A kivételt a páros vonóhálót és a feszítőlapos fenékvonóhálót (OTM, PTM) használó hajók által kifogott közönséges nyelvhalra is biztosítani kell.

(48)

Az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított az ICES 10 alterületen horoggal és horogsorral kifogott nyálkásfejű halakra vonatkozóan. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB megvizsgálta a korábbi évek során a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (39), hogy a benyújtott információk megalapozott érveket tartalmaztak arra vonatkozóan, hogy nehezen valósítható meg a szelektivitás további fokozása, valamint a nem szándékos fogások kezelésénél aránytalan költségek jelentkeznek. Mivel a körülmények nem változtak, az említett kivételt indokolt fenntartani.

(49)

Az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételeket biztosított az alábbiak tekintetében:

(50)

Az (EU) 2018/2033 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételeket biztosított az alábbiak tekintetében:

(51)

A tagállamok a kivételek alkalmazásának folytatását kérték, valamint azt, hogy a kivételek vízközi vonóhálóval kifogott ördöghalfélékre is vonatkozzanak. A tagállamok részletes gazdasági elemzést készítettek a nem szándékos fogások kezelése során felmerülő aránytalan költségekről, amelyet a HTMGB értékelt (40). A HTMGB arra a következtetésre jutott, hogy bár a tanulmány részletes és átfogó, nem tudja teljes mértékben értékelni módszertanát az írásbeli eljárás során. Tekintettel a tagállamok által benyújtott információkra és arra, hogy a HTMGB nem tudta értékelni a tanulmány módszertanát, ezeket a kivételeket bele kell foglalni e rendeletbe. A tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb minden év május 1-jéig további adatokat nyújtanak be a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására.

(52)

Az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételeket biztosított az alábbiak tekintetében:

(53)

A tagállamok az ICES 8 alterületen vonóhálóval és kerítőhálóval kifogott vékonybajszú tőkehalakra vonatkozó kivételek alkalmazásának folytatását kérték, valamint azt, hogy a vízközi vonóhálóval kifogott vékonybajszú tőkehalakra is kivételt biztosítsanak. A tagállamok új bizonyítékokat nyújtottak be. A HTMGB következtetése (41) szerint vannak arra utaló jelek, hogy azokban a tengerfenéki vegyes halászatokban, amelyekben vékonybajszú tőkehalat fognak, nehéz a szelektivitást az értékesíthető fogások jelentős csökkenése nélkül javítani, továbbá a HTMGB azt is leszögezte, hogy új tanulmányok vannak folyamatban. A kivételt indokolt két évre megadni. Az érintett tagállamoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb minden év május 1-jéig be kell nyújtaniuk az e folyamatban lévő tanulmányokból származó további tudományos információkat.

(54)

A tagállamok a de minimis kivétel alkalmazásának folytatását kérték az ICES 8 alterületen kopoltyúhálóval kifogott vékonybajszú tőkehal tekintetében, és új bizonyítékokat nyújtottak be. A HTMGB arra a következtetésre jutott (42), hogy a szelektivitás fokozása a kopoltyúhálós halászatban nehezen valósítható meg. Az aránytalan költségekkel kapcsolatos információkat azonban javítani kell. A kivételt két évre indokolt biztosítani, és az érintett tagállamoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb minden év május 1-jéig további adatokat kell benyújtaniuk.

(55)

Az (EU) 1394/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételeket biztosított az alábbiak tekintetében:

(56)

A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték a nyílt vízi fajok halászata tekintetében. Az 1394/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelete a HTMGB korábbi években végzett pozitív HTMGB értékelését (43) követően írta elő ezeket a kivételeket, amelyeket a kékpuhatőkehal-, a fattyúmakréla- és a makrélahalászat szelektivitásának javításával kapcsolatban tapasztalt nehézségek, valamint a germonok és a szardellák esetében a nem szándékos fogások kezelésének magas költségei alapján engedélyeztek. Mivel a körülmények nem változtak, az említett kivételt indokolt fenntartani.

(57)

Az új közös ajánlás nyomán helyénvaló hatályon kívül helyezni és egy új rendelettel felváltani az (EU) 2019/2239 és az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendeletet.

(58)

Mivel az e rendeletben előírt intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászati idényének tervezését és a kapcsolódó gazdasági tevékenységeket, e rendeletnek a kihirdetése után indokolt azonnal hatályba lépnie. A rendeletet 2021. január 1-jétől indokolt alkalmazni,