A hosszú távon vándorló fajok védelme

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

520/2007/EK rendelet a hosszú távon vándorló fajok egyes állományainak védelmét célzó technikai intézkedések megállapításáról

MI A RENDELET CÉLJA?

A rendelet célja a hosszú távon vándorló fajok egyes állományainak (és a járulékos halfogás által érintett fajoknak) a védelme a fogást és a kirakodást szabályozó technikai intézkedésekkel.

FŐBB PONTOK

A hosszú távon vándorló fajok meghatározása:

• Tonhal:
  • Germon
  • Kékúszójú tonhal
  • Nagyszemű tonhal
  • Bonitó
  • Atlanti bonitó
  • Sárgaúszójú tonhal
  • Feketeúszójú tonhal
  • Kis tonhalfélék
  • Déli kékúszójú tonhal
  • Tonmakréla fajok
• Aranyosfejű halfélék
• Nyársorrúhal-félék
• Vitorláshal-félék
• Kardhal
• Makrélacsuka-félék
• Aranymakréla; kis aranymakréla
• Cápafélék
• Cetfélék (bálnák és barna delfinek).

Atlanti-óceán

Méreten aluli egyedek

Az atlanti tonhal védelmére létrehozott nemzetközi bizottság (ICCAT) ajánlásaiban meghatározott méretnél kisebb méretű trópusi tonhalakat és kardhalakat haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe. Tilos forgalomba hozni vagy értékesíteni e fajok nem uniós tagállamokból származó és az Atlanti-óceánban kifogott méreten aluli egyedeit.

A halászhajókra és a felszerelésekre vonatkozó korlátozások

Novemberben tilos a nagyszemű tonhal erszényes kerítőhálókkal és a horgászbotos tonhalhalászó hajókkal folytatott halászata bizonyos trópusi vizeken, a következőkkel határolt területen:

• déli határvonal: déli szélesség 0°,
• északi határvonal: északi szélesség 5°,
• nyugati határvonal: nyugati hosszúság 20°,
• keleti határvonal: keleti hosszúság 10°.

Tilos továbbá bármilyen mennyiségben halászni vagy a fedélzeten tartani erszényes kerítőhálóval* fogott csíkoshasú tonhalat, nagyszemű tonhalat vagy sárgaúszójú tonhalat egyes portugál vizeken.

Halászhajók száma

A Tanács bruttó űrtartalomban (BT) meghatározza a nagyszemű tonhalra mint célfajra az Atlanti-óceánban és az azzal határos tengerekben (az ICCAT-egyezmény 1. cikkében definiált térségben) halászó, 24 méter hosszúságot meghaladó közösségi halászhajók engedélyezett számát és összkapacitását. E meghatározás alapja az 1991 és 1992 közötti időszakban a nagyszemű tonhalra halászó közösségi halászhajók átlagos száma, továbbá az e hajók számának az ICCAT részére 2005. június 30-án küldött értesítés szerinti korlátozása.

A Tanács az 1993 és 1995 közötti időszakra jellemző átlagos szám alapján az észak-atlanti germonra halászó halászhajók számát is meghatározza.

Minden év május 15. előtt minden egyes uniós tagállam megküldi az Európai Bizottságnak a fent meghatározott hajók számát (és adott esetben űrtartalmát), és ezeket az adatokat továbbítják az ICCAT részére.

Nem célfajok

A tagállamoknak ösztönözniük kell a véletlenül kifogott élő tengeri teknősök és élő cápafélék (különösen a fiatal cápák) visszaengedését, valamint a halászfelszerelések szelektivitásának javításával a cápafélék visszaengedésének csökkentését.

A tagállamoknak be kell tiltaniuk a Földközi-tengeren a tonhal és rokon fajai tekintetében folytatott sporthalászat és rekreációs célú halászati tevékenység keretében a vontatott hálók, kerítőhálók, erszényes kerítőhálók, kotróhálók, kopoltyúhálók, tükörhálók és horogsorok használatát, továbbá biztosítaniuk kell, hogy az így kifogott halak ne kerüljenek értékesítésre.

Ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtásáról évente jelentést kell készíteni.

Indiai-óceán

Halászhajók száma

A Tanács a 2003. évi számadatok alapján meghatározza a 24 méteres hosszt meghaladó, az Indiai-óceánban való halászatra feljogosított közösségi halászhajók számát.

Nem célfajok

A tagállamoknak ösztönözniük kell a véletlenül kifogott élő cápafélék (különösen a fiatal cápák) visszaengedését, valamint a cápafélék visszaengedésének csökkentését.

A tagállamoknak minden el kell követniük annak érdekében, hogy csökkentsék a halászatnak a tengeri teknősökre gyakorolt hatását, többek között az alábbi intézkedésekkel:

• az erszényes kerítőhálók használatának korlátozása a tengeri teknősök hálóval való bekerítésének elkerülése érdekében;
• a véletlenül kifogott tengeri teknősök haladéktalan visszaengedése speciális felszereléssel;
• a megfelelő halászfelszerelések fejlesztése a tengeri teknősök járulékos fogásainak minimálisra csökkentésére;
• az olyan halcsoportosulást előidéző eszközök* megfigyelése, amelyekben lehetséges tengeri teknősök kifogása;
• a horogsorok alkalmazásának feltételei a járulékos halfogásnak és a tengeri teknősök pusztulási arányának csökkentése érdekében.

Nyugat- és Közép-Csendes-óceán

Hulladék

A tagállamoknak a minimálisra kell csökkenteniük a hulladékok, a visszaengedett halállományok, valamint az elveszített vagy elhagyott halászfelszerelésekkel zsákmányolt halak mennyiségét, a halászhajók által előidézett környezetszennyezést, a nem célzottan halászott halfajok és egyéb állatfajok kifogását, valamint a rokon vagy függő fajokat – különösen a kipusztulással fenyegetett fajokat – érintő hatásokat.

Tengeri emlősök

Tilos tengeri emlőscsoportok vagy -rajok erszényes kerítőhálóval történő bekerítése.

MIKORTÓL ALKALMAZANDÓ A RENDELET?

A rendelet 2007. június 1. óta van hatályban.

HÁTTÉR

Az EU részese az Egyesült Nemzetek Szervezete tengerjogi egyezményének (lásd az összefoglalót).

• A hosszú távon vándorló fajok (Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete)
• Regionális halászati gazdálkodási szervezetek (Európai Bizottság).

KULCSFOGALMAK

FŐ DOKUMENTUM

A Tanács 520/2007/EK rendelete (2007. május 7.) a hosszú távon vándorló fajok egyes állományainak védelmét célzó technikai intézkedések megállapításáról és a 973/2001/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 123., 2007.05.12., 3–13. o.)

A 520/2007/EK rendelet későbbi módosításait belefoglalták az eredeti szövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A Tanács (2005/75/EK) határozata 2004. április 26. a Közösségnek a Csendes-óceán nyugati és középső körzetében található hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló egyezményhez való csatlakozásáról (HL L 32, 2005.2.4., 1–2. o.)

A Tanács 95/399/EK határozata (1995. szeptember 18.) a Közösségnek az Indiai-óceáni Tonhal Bizottság létrehozásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról (HL L 236., 1995.10.5., 24. o.)

Megállapodás az Indiai-óceáni Tonhal Bizottság létrehozásáról (HL L 236., 1995.10.5., 25–33. o.)

Nemzetközi egyezmény az atlanti tonhalfélék védelméről (HL L 162., 1986.6.18., 34–38. o.)

Jegyzőkönyv az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezmény módosításáról (HL L 313., 2019.12.4., 3–13. o.)

A Tanács 86/238/EGK határozata (1986. június 9.) a Közösségnek az 1984. július 10-én Párizsban aláírt, az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezmény részes államai meghatalmazottai konferenciájának záróokmányához csatolt jegyzőkönyvvel módosított egyezményhez történő csatlakozásáról (OJ L 162., 1986.6.18., 33. o.)

utolsó frissítés 29.04.2021