10.12.2007

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 324/79

---

AZ EURÓPAI PARLAMENTÉS A TANÁCS 1393/2007/EK RENDELETE

(2007. november 13.)

a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről („iratkézbesítés”), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 61. cikke c) pontjára, valamint 67. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),

mivel:

(1)

Az Unió azt a célt tűzte maga elé, hogy fenntartja és fejleszti az Uniót mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget, ahol biztosított a személyek szabad mozgása. Egy ilyen térség létrehozásához a Közösségnek egyebek mellett el kell fogadnia a belső piac megfelelő működéséhez szükséges, polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos intézkedéseket.

(2)	A belső piac megfelelő működése szükségessé teszi a bírósági és bíróságon kívüli iratok továbbításának javítását és meggyorsítását a polgári vagy kereskedelmi ügyekben a tagállamok közötti kézbesítés során.

(3)

A Tanács egy 1997. május 26-i jogi aktussal (3) egyezményt dolgozott ki az Európai Unió tagállamaiban polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről, és annak elfogadását ajánlotta a tagállamoknak a vonatkozó alkotmányos követelményeiknek megfelelően. Az egyezmény nem lépett hatályba. Biztosítani kell az egyezmény megkötése érdekében folytatott tárgyalások eredményeinek folytonosságát.

(4)	A Tanács 2000. május 29-én elfogadta a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1348/2000/EK rendeletet (4). A rendelet lényegi tartalma az egyezményen alapul.

(5)

A Bizottság 2004. október 1-jén jelentést fogadott el az 1348/2000/EK rendelet alkalmazásáról. A jelentés következtetése szerint az 1348/2000/EK rendelet alkalmazása a 2001-es hatálybalépés óta általában javította és gyorsabbá tette az iratok tagállamok közötti továbbítását és kézbesítését, ugyanakkor egyes rendelkezéseinek alkalmazása nem teljesen kielégítő.

(6)

A polgári peres eljárások hatékonysága és gyorsasága megköveteli, hogy a bírósági és bíróságon kívüli iratokat közvetlenül és gyors módon továbbítsák a tagállamok által kijelölt helyi szervek között. A tagállamok jelezhetik azon szándékukat, hogy csak egy áttevő vagy átvevő intézményt vagy mindkét feladatot ellátó intézményt kívánnak kijelölni ötéves időtartamra. Ez a kijelölés azonban ötévenként megújítható.

(7)

A továbbítás gyorsasága érdekében megengedhető minden arra alkalmas eszköz használata, feltéve, hogy figyelembe veszik bizonyos követelmények teljesülését az átvett irat olvashatóságát és megbízhatóságát illetően. A továbbítás biztonsága megköveteli, hogy a továbbítandó iratot formanyomtatvány kísérje, amelyet a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelvei egyikén, illetve az adott tagállam által elfogadott bármely más nyelven töltenek ki.

(8)	E rendelet nem alkalmazandó az eljárás helye szerinti tagállamban a fél meghatalmazott képviselője részére történő iratkézbesítésre, függetlenül a fél lakóhelyétől.

(9)	Az iratkézbesítést a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb az átvevő intézmény általi átvételtől számított egy hónapon belül, kell elvégezni.

(10)	E rendelet eredményességének biztosítása érdekében az iratkézbesítés visszautasításának lehetőségét kivételes esetekre kell korlátozni.

(11)	Az iratok tagállamok közötti továbbításának és kézbesítésének megkönnyítése érdekében az e rendelet mellékleteiben foglalt formanyomtatványokat kell használni.

(12)

Az átvevő intézmény formanyomtatvány útján írásban tájékoztatja a címzettet arról, hogy megtagadhatja a kézbesítendő irat átvételét a kézbesítés alkalmával, illetve az iratnak egy héten belül az átvevő intézménynek történő visszaküldésével, amennyiben az a címzett által nem értett nyelven, vagy nem a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén, illetve hivatalos nyelvei egyikén készült. Ez a szabály az ismételt kézbesítésre is vonatkozik, amennyiben a címzett már gyakorolta az átvétel megtagadásához való jogát. Az átvétel megtagadására vonatkozó szabályok a diplomáciai vagy konzuli kézbesítésre, valamint a postai szolgáltatás útján történő kézbesítésre és a közvetlen kézbesítésre is vonatkoznak. Rendelkezni kell arról, hogy az irat átvételének megtagadása orvosolható legyen az irat fordításának a címzett részére való kézbesítésével.

(13)

A gyors továbbítás biztosítja, hogy az iratokat az irat átvételét követően néhány napon belül kézbesítik. Amenyiben az iratot egy hónap elteltével sem kézbesítik, az átvevő intézménynek értesítenie kell az áttevő intézményt. Ennek az időtartamnak a lejárta nem jelenti azt, hogy a kérelmet vissza kell küldeni az áttevő intézményhez, ha egyértelmű, hogy a kézbesítés ésszerű időn belül teljesíthető.

(14)

Az átvevő intézménynek továbbra is meg kell tennie minden szükséges lépést az irat kézbesítése érdekében akkor is, ha nincs lehetőség az egy hónapon belüli kézbesítésre, például azért, mert az alperes otthonától, illetve munkahelyétől távol van, szabadságon vagy üzleti úton tartózkodik. Annak elkerülése érdekében azonban, hogy az átvevő intézményt korlátlan időtartamú kötelezettség terhelje az iratkézbesítés teljesítését illetően, az áttevő intézménynek lehetővé kell tenni a formanyomtatványon azon időtartam megjelölését, amelyen túl az irat kézbesítését nem kéri.

(15)

Figyelembe véve a tagállamok közötti különbségeket az eljárási szabályaikat illetően, a kézbesítés vonatkozásában tekintetbe vett időpont tagállamonként eltérő. Tekintetbe véve az ilyen helyzeteket és az esetlegesen felmerülő nehézségeket, e rendelet olyan szabályozást vezet be, amely szerint a kézbesítés időpontját az átvevő tagállam joga határozza meg. Ha azonban valamely tagállam joga szerint az iratot meghatározott időtartamon belül kell kézbesíteni, akkor a kérelmező tekintetében az e tagállam joga által meghatározott időpontot kell figyelembe venni. Az e kétféle időpontot tekintetbe vevő szabályozás csak korlátozott számú tagállamban létezik. Azon tagállamok, ahol ilyen szabályozást alkalmaznak, tájékoztatják erről a Bizottságot, a Bizottság pedig közzéteszi ezt az Európai Unió Hivatalos Lapjában, valamint hozzáférhetővé teszi a 2001/470/EK tanácsi határozattal (5) polgári és kereskedelmi ügyekben létrehozott Európai Igazságügyi Hálózaton keresztül.

(16)

Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében a bírósági tisztviselő, illetve az átvevő tagállam joga szerint illetékes személy tevékenysége révén felmerülő költségeknek meg kell felelniük az adott tagállam által előzetesen megállapított, egységes díjnak, amely tiszteletben tartja az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvét. A megállapított, egységes díjra vonatkozó követelmény nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy – a fenti elvek tiszteletben tartása mellett – különböző kézbesítési módokra különböző díjakat állapítsanak meg.

(17)	Minden tagállamnak rendelkeznie kell azzal a lehetőséggel, hogy az iratokat más tagállamban lakóhellyel rendelkező személyeknek közvetlenül postai szolgáltatás útján, tértivevényes ajánlott levélben vagy ennek megfelelő módon kézbesítsék.

(18)	Lehetővé kell tenni, hogy a bírósági eljárásban érdekelt személyek az iratokat közvetlenül az átvevő tagállam bírósági tisztviselőjén, köztisztviselőjén vagy más illetékes személyén keresztül kézbesíthessék, amennyiben a közvetlen kézbesítést az adott tagállam joga megengedi.

(19)

A Bizottság kézikönyvet készít az e rendelet megfelelő alkalmazására vonatkozó információkról, amelyet a polgári és kereskedelmi ügyek Európai Igazságügyi Hálózatán keresztül hozzáférhetővé tesz. A Bizottság és a tagállamok megtesznek minden tőlük telhetőt azért, hogy biztosítsák az információk naprakész jellegét és teljességét, különösen az átvevő és áttevő intézmények elérhetősége tekintetében.

(20)	Az e rendeletben előírt időtartamok és határidők számításánál az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 1971. június 3-i 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendeletet (6) kell alkalmazni.

(21)	Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (7) összhangban kell elfogadni.

(22)

A Bizottságot különösen fel kell hatalmazni a mellékletekben foglalt formanyomtatványok naprakésszé tételére vagy technikai módosítására. Mivel ezen intézkedések általános hatályúak, és e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására/elhagyására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(23)

E rendelet elsőbbséget élvez a tagállamok által azonos tárgykörben kötött két- vagy többoldalú megállapodások rendelkezéseivel – és különösen az 1968. szeptember 27-én kelt Brüsszeli Egyezményhez csatolt jegyzőkönyvvel (8) és az 1965. november 15-én kelt Hágai Egyezménnyel (9) – szemben a megállapodásokban részes tagállamok közötti kapcsolatokban. E rendelet nem akadályozza a tagállamokat olyan megállapodások fenntartásában vagy megkötésében, amelyek meggyorsítják vagy egyszerűsítik az iratok továbbítását, amennyiben azok e rendelettel összeegyeztethetőek.

(24)

Az e rendelet alapján továbbított információknak megfelelő védelmet kell biztosítani. Ez a kérdés a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10), valamint az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv”) (11) hatálya alá tartozik.

(25)	Legkésőbb 2011. június 1-jéig és azt követően ötévente a Bizottság felülvizsgálja e rendelet alkalmazását, és adott esetben javaslatot tesz a szükséges módosításokra.

(26)

Mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok az intézkedés léptéke vagy hatása miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl a célok eléréséhez szükséges mértéket.

(27)	A rendelkezések hozzáférhetőségének és olvashatóságának megkönnyítése érdekében hatályon kívül kell helyezni az 1348/2000/EK rendeletet, és annak helyébe e rendeletnek kell lépnie.

(28)	Az Egyesült Királyság és Írország az Európai Unióról szóló szerződéshez, valamint az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban részt vesz e rendelet elfogadásában és alkalmazásában.

(29)	Dánia az Európai Unióról szóló szerződéshez, valamint az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és e rendelet nem kötelezi és nem alkalmazható rá,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Hatály

(1)   Ezt a rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni, amennyiben bírósági és bíróságon kívüli iratokat kell továbbítani az egyik tagállamból a másikba az utóbbiban történő kézbesítés céljából. E rendelet nem terjed ki különösen az adó-, vám- vagy közigazgatási ügyekre, illetve a közhatalom gyakorlásával összefüggő cselekményekért és mulasztásokért („acta iure imperii”) fennálló állami felelősségre.

(2)   E rendeletet nem alkalmazható, ha az irat címzettjének címe ismeretlen.

(3)   E rendelet alkalmazásában a „tagállam” kifejezés a tagállamokat jelenti Dánia kivételével.

2. cikk

Áttevő és átvevő intézmények

(1)   Minden tagállam kijelöli azokat a hivatalos személyeket, hatóságokat vagy más személyeket – a továbbiakban: áttevő intézmények –, amelyek hatáskörrel rendelkeznek más tagállamban kézbesítendő bírósági és bíróságon kívüli iratok továbbítására.

(2)   Minden tagállam kijelöli azokat a hivatalos személyeket, hatóságokat vagy más személyeket – a továbbiakban: átvevő intézmények –, amelyek hatáskörrel rendelkeznek más tagállamból származó bírósági és bíróságon kívüli iratok átvételére.

(3)   A tagállamok kijelölhetnek egy áttevő intézményt és egy átvevő intézményt, vagy egy olyan intézményt, amely mindkét feladatot ellátja. A szövetségi államok, a több jogrendszerrel rendelkező, vagy autonóm területi egységeket magában foglaló államok egynél több ilyen intézményt is kijelölhetnek. A kijelölés öt évig hatályos, és ötévenként megújítható.

(4)   Minden tagállam megküldi a Bizottságnak a következő információkat:

a)	a (2) és a (3) bekezdésben említett átvevő intézmények neve és címe;

b)	az a földrajzi terület, amelyre illetékességük kiterjed;

c)	az iratok átvételének számukra rendelkezésre álló módjai; és

d)	az I. mellékletben található formanyomtatvány kitöltéséhez használható nyelvek.

A tagállamok értesítik a Bizottságot a fenti információkban bekövetkező későbbi változásokról.

3. cikk

Központi szerv

Minden tagállam kijelöl egy központi szervet, amelynek feladata:

a)	az áttevő intézmények tájékoztatása;

b)	megoldások keresése a kézbesítendő iratok továbbítása során felmerülő nehézségekre;

c)	kivételes esetekben az áttevő intézmény kérésére kézbesítési kérelem továbbítása az illetékes átvevő intézményhez.

A szövetségi államok, a több jogrendszerrel rendelkező, vagy autonóm területi egységeket magában foglaló államok több központi szervet is kijelölhetnek.

II. FEJEZET

BÍRÓSÁGI IRATOK

1. szakasz

Bírósági iratok továbbítása és kézbesítése

4. cikk

Az iratok továbbítása

(1)   A bírósági iratokat közvetlenül és a lehető legrövidebb időn belül továbbítani kell a 2. cikk szerint kijelölt intézmények között.

(2)   Az iratok, kérelmek, visszaigazolások, átvételi elismervények, tanúsítványok és más dokumentumok továbbítása az áttevő és az átvevő intézmények között bármilyen arra megfelelő eszközzel elvégezhető, feltéve, hogy az átvett irat tartalma helyesen és megbízhatóan tükrözi az elküldött iratot, és a benne lévő összes információ könnyen olvasható.

(3)   A továbbítandó irathoz az I. mellékletben található formanyomtatvány felhasználásával kiállított kérelmet kell csatolni. A formanyomtatványt az átvevő tagállam hivatalos nyelvén kell kitölteni, vagy amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, akkor a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén, vagy az adott tagállam által elfogadhatónak megjelölt más nyelven. Mindegyik tagállam megjelöli, hogy saját hivatalos nyelvén kívül az Európai Unió intézményeinek mely hivatalos nyelvén, illetve nyelvein fogadja el a formanyomtatvány kitöltését.

(4)   A továbbított iratok és valamennyi dokumentum mentesül a hitelesítés vagy bármely hasonló alaki követelmény alól.

(5)   Amennyiben az áttevő intézmény igényt tart a 10. cikkben említett igazolással ellátott iratmásolat visszaküldésére, az iratot két példányban kell elküldenie.

5. cikk

Az iratok fordítása

(1)   Az áttevő intézmény, amelyhez a kérelmező az irat továbbítása érdekében fordult, tájékoztatja a kérelmezőt arról, hogy a címzett megtagadhatja az irat átvételét, ha az nem a 8. cikkben előírt nyelvek valamelyikén került kiállításra.

(2)   Az irat továbbítását megelőzően felmerülő fordítási költségek a kérelmezőt terhelik; ez nem érinti a bíróságnak vagy az illetékes hatóságnak az ilyen költségek viselésére vonatkozó esetleges későbbi határozatát.

6. cikk

Iratok átvétele az átvevő intézmény által

(1)   Az irat átvételét követően az átvevő intézmény a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb az átvételt követő hét napon belül, a lehető leggyorsabb módon átvételi elismervényt küld az áttevő intézménynek az I. mellékletben található formanyomtatvány alkalmazásával.

(2)   Amennyiben a kézbesítési kérelem a továbbított információk vagy iratok alapján nem teljesíthető, az átvevő intézmény a lehető leggyorsabb módon érintkezésbe lép az áttevő intézménnyel a hiányzó információk vagy iratok beszerzése érdekében.

(3)   Ha a kérelmezett kézbesítés nyilvánvalóan nem tartozik e rendelet hatálya alá, vagy ha az előírt alaki feltételek teljesítésének elmulasztása lehetetlenné teszi a kézbesítést, a kérelmet és a továbbított iratokat az átvételt követően azonnal vissza kell küldeni az áttevő intézményhez a visszaküldésről szóló értesítéssel együtt az I. mellékletben található formanyomtatvány felhasználásával.

(4)   Ha az átvevő intézmény olyan iratot kap kézbesítésre, amelynek a kézbesítésére nem illetékes, az iratot a kérelemmel együtt átadja az ugyanabban a tagállamban illetékes átvevő intézménynek, amennyiben a kérelem megfelel a 4. cikk (3) bekezdésében megállapított feltételeknek, és erről tájékoztatja az áttevő intézményt az I. mellékletben található formanyomtatvány felhasználásával. Az irat átvételekor az illetékes átvevő intézmény az (1) bekezdésben előírt módon tájékoztatja az áttevő intézményt.

7. cikk

Az iratok kézbesítése

(1)   Az átvevő intézmény kézbesíti vagy kézbesítteti az iratot, éspedig vagy az átvevő tagállam jogának megfelelően, vagy az áttevő intézmény által kért különös módon, amennyiben ez a mód az átvevő tagállam jogával összeegyeztethető.

(2)   Az átvevő intézmény minden szükséges lépést megtesz annak érdekében, hogy az iratkézbesítés a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb az átvételtől számított egy hónapon belül megtörténjen. Amennyiben a kézbesítés az átvételtől számított egy hónapon belül nem történik meg, az átvevő intézmény

a)	haladéktalanul tájékoztatja az áttevő intézményt az I. mellékletben található igazolási formanyomtatványon, amelyet a 10. cikk (2) bekezdésének megfelelően kell kitölteni; és

b)	amennyiben az iratkézbesítés ésszerű időn belül lehetséges, továbbra is megteszi a szükséges lépéseket az irat kézbesítése érdekében, kivéve, ha az áttevő intézmény ettől eltérően rendelkezik.

8. cikk

Az irat átvételének megtagadása

(1)   Az átvevő intézmény a II. mellékletben található formanyomtatvány felhasználásával tájékoztatja a címzettet arról, hogy megtagadhatja a kézbesítendő irat átvételét a kézbesítés alkalmával, illetve az iratnak a kézbesítéstől számított egy héten belül az átvevő intézmény számára történő visszaküldésével, ha az nem a következő nyelvek egyikén került megszövegezésre, és nem mellékeltek hozzá fordítást ezen nyelvek egyikén:

a)	olyan nyelv, amelyet a címzett megért; vagy

b)	az átvevő tagállam hivatalos nyelve vagy, amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, a kézbesítés helyének hivatalos nyelve vagy hivatalos nyelveinek egyike.

(2)   Amennyiben az átvevő intézményt arról tájékoztatják, hogy a címzett az (1) bekezdésnek megfelelően megtagadja az irat átvételét, a 10. cikkben előírt igazolással azonnal tájékoztatja az áttevő intézményt, valamint visszaküldi a kérelmet és a fordítást igénylő iratokat.

(3)   Ha a címzett az (1) bekezdés alapján megtagadta az irat átvételét, az iratkézbesítés orvosolható az (1) bekezdésben meghatározott valamely nyelven készült fordítással ellátott irat kézbesítésével a címzett részére e rendelet rendelkezéseinek megfelelően. Ebben az esetben az irat kézbesítésének időpontja az a nap, amikor a fordítással ellátott iratot az átvevő tagállam jogának megfelelően kézbesítik. Ha azonban valamely tagállam joga szerint az iratot meghatározott időtartamon belül kell kézbesíteni, akkor a kérelmező tekintetében az eredeti irat kézbesítésének a 9. cikk (2) bekezdése szerint meghatározott időpontját kell figyelembe venni.

(4)   Az (1), (2) és a (3) bekezdést alkalmazni kell a bírósági iratoknak a 2. szakasz szerinti továbbítási és kézbesítési módjaira is.

(5)   Az (1) bekezdés alkalmazásában, amennyiben a kézbesítés a 13. cikk szerint történik, az eljáró diplomáciai vagy konzuli képviselet, illetve amennyiben a kézbesítés a 14. cikk szerint történik, a hatóság vagy személy tájékoztatja a címzettet arról, hogy megtagadhatja az irat átvételét, és hogy a visszautasított iratot az említett intézményekhez, illetve hatósághoz vagy személyhez kell visszajuttatni.

9. cikk

A kézbesítés időpontja

(1)   A 8. cikk sérelme nélkül, az irat 7. cikk alapján történő kézbesítésének időpontja az a nap, amelyen az iratot az átvevő tagállam jogának megfelelően kézbesítik.

(2)   Ha azonban valamely tagállam joga szerint az iratot meghatározott időtartamon belül kell kézbesíteni, akkor a kérelmező tekintetében az e tagállam joga által meghatározott időpontot kell figyelembe venni.

(3)   Az (1) és (2) bekezdést alkalmazni kell a bírósági iratoknak a 2. szakasz szerinti továbbítási és kézbesítési módjaira is.

10. cikk

Kézbesítési igazolás és a kézbesített irat másolata

(1)   Ha az irat kézbesítésével kapcsolatos eljárásokat befejezték, erről az I. mellékletben található formanyomtatványon igazolást állítanak ki, és azt – a 4. cikk (5) bekezdésének alkalmazása esetén a kézbesített irat másolatával együtt – megküldik az áttevő intézménynek.

(2)   Az igazolást az áttevő tagállam hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén kell kitölteni, vagy olyan nyelven, amelyet az áttevő tagállam általa elfogadottként megjelölt. Mindegyik tagállam megjelöli, hogy saját hivatalos nyelvén kívül az Európai Unió intézményeinek mely hivatalos nyelvén, illetve nyelvein fogadja el a formanyomtatvány kitöltését.

11. cikk

A kézbesítés költsége

(1)   A valamely más tagállamból származó bírósági iratok kézbesítéséért nem követelhető az átvevő tagállamban kézbesítési illetékek vagy költségek kifizetése vagy megtérítése.

(2)   A kérelmezőnek azonban meg kell térítenie az alábbi szolgáltatások során felmerülő költségeket:

a)	bírósági tisztviselő, illetve az átvevő tagállam joga szerint illetékes személy eljárása;

b)	különös kézbesítési mód igénybevétele.

A bírósági tisztviselő, illetve az átvevő tagállam joga szerint illetékes személy eljárása révén felmerülő költségeknek meg kell felelniük az e tagállam által előzetesen megállapított egységes díjnak, amely tiszteletben tartja az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvét. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot ezekről a megállapított díjakról.

2. szakasz

Bírósági iratok egyéb továbbítási és kézbesítési módjai

12. cikk

Továbbítás konzuli vagy diplomáciai úton

Kivételes esetekben minden tagállam kézbesítés céljából igénybe vehet konzuli vagy diplomáciai utat bírósági iratok eljuttatására egy másik tagállamnak a 2. vagy 3. cikk alapján kijelölt intézményeihez.

13. cikk

Kézbesítés diplomáciai vagy konzuli képviselet által

(1)   Minden tagállam kézbesíthet bírósági iratokat más tagállamban lakóhellyel rendelkező személy részére kényszer alkalmazása nélkül, közvetlenül diplomáciai vagy konzuli képviseletein keresztül.

(2)   Bármely tagállam a 23. cikk (1) bekezdésének megfelelően közölheti, hogy saját területén ellenzi az ilyen kézbesítést, kivéve, ha az iratok az áttevő tagállam állampolgárai részére kézbesítendők.

14. cikk

Postai szolgáltatások útján történő kézbesítés

Bármely tagállam tértivevényes ajánlott levélben vagy ennek megfelelő módon kézbesíthet bírósági iratokat másik tagállamban lakóhellyel rendelkező személyek részére közvetlenül, postai szolgáltatások útján.

15. cikk

Közvetlen kézbesítés

A bírósági eljárásban érdekelt személyek az átvevő tagállam bírósági tisztviselőjén, köztisztviselőjén vagy más illetékes személyén keresztül közvetlenül kézbesíthetnek bírósági iratokat, amenyiben a közvetlen kézbesítést az adott tagállam joga megengedi.

III. FEJEZET

BÍRÓSÁGON KÍVÜLI IRATOK

16. cikk

Továbbítás

Bíróságon kívüli iratokat más tagállamban történő kézbesítés céljából e rendelet rendelkezéseinek megfelelően lehet továbbítani.

IV. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

17. cikk

Végrehajtási szabályok

Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló, az I. és II. mellékletben foglalt formanyomtatványok naprakésszé tételével vagy technikai módosításával kapcsolatos intézkedéseket a 18. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

18. cikk

A bizottság

(1)   A Bizottságot egy bizottság segíti.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

19. cikk

A megjelenést elmulasztó alperes

(1)   Amennyiben e rendelet rendelkezései alapján idézést vagy azzal egyenértékű iratot kézbesítés céljából egy másik tagállamba kellett továbbítani, és az alperes nem jelent meg, határozat addig nem hozható, amíg megállapítást nem nyer, hogy:

a)	az iratot olyan módon kézbesítették, amelyet az átvevő tagállam belső joga a saját területén keletkezett iratoknak az ott tartózkodó személyek részére történő kézbesítésére előír; vagy

b)	az iratot ténylegesen átadták az alperes számára, vagy azt eljuttatták a lakóhelyére az e rendelet által előírt valamely más módon;

és az iratot mindkét esetben megfelelő időben kézbesítették vagy adták át ahhoz, hogy az alperes védekezést terjeszthessen elő.

(2)   Bármely tagállam a 23. cikk (1) bekezdésének megfelelően közölheti, hogy a bíróság az (1) bekezdés rendelkezéseitől függetlenül akkor is hozhat határozatot, ha nem kapott igazolást a kézbesítésről vagy az átadásról, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

a)	az iratot az e rendeletben előírt módok egyikén továbbították;

b)	az irat továbbításának időpontja óta eltelt egy olyan időtartam, amelyet a bíróság az adott esetben megfelelőnek tekint, de legalább hat hónap;

c)	semmiféle igazolás nem érkezett, az annak az átvevő tagállam illetékes hatóságai vagy szervei útján való beszerzésére irányuló minden ésszerű intézkedés ellenére sem.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdéstől függetlenül a bíróság sürgős esetben ideiglenes vagy biztosítási intézkedést rendelhet el.

(4)   Amennyiben e rendelet rendelkezései alapján idézést vagy azzal egyenértékű iratot kézbesítés céljából egy másik tagállamba kellett továbbítani, és határozatot hoztak olyan alperessel szemben, aki nem jelent meg, a bíróság mentesítheti az alperest a jogorvoslati határidő elmulasztásának következményei alól, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

a)	az alperes – önhibáján kívül – nem értesült időben az iratról ahhoz, hogy védekezést terjesszen elő, vagy a határozatról ahhoz, hogy jogorvoslattal élhessen; és

b)	az alperes védekezése a kereset érdemi részéről nem tűnik megalapozatlannak.

Mentesítésre irányuló kérelem csak ésszerű határidőn belül nyújtható be azt követően, hogy az alperes tudomást szerzett a határozatról.

Minden tagállam a 23. cikk (1) bekezdésének megfelelően közölheti, hogy a kérelmet elutasítja, ha azt a közleményében megjelölt határidő lejárta után nyújtják be; ez a határidő azonban nem lehet rövidebb, mint a határozat keltétől számított egy év.

(5)   A (4) bekezdés nem alkalmazható a személyállapot tárgyában hozott határozatokra.

20. cikk

Azon megállapodásokhoz való viszony, amelyekben a tagállamok részesek

(1)   E rendelet a hatálya alá tartozó ügyekben elsőbbséget élvez a tagállamok által kötött két- vagy többoldalú megállapodások rendelkezéseivel szemben és különösen az 1968-as Brüsszeli Egyezményhez csatolt jegyzőkönyv IV. cikkével és az 1965. november 15-én kelt Hágai Egyezménnyel szemben.

(2)   E rendelet nem akadályozza az egyes tagállamokat olyan megállapodások fenntartásában vagy megkötésében, amelyek tovább gyorsítják vagy egyszerűsítik az iratok továbbítását, feltéve, hogy azok összeegyeztethetők e rendelettel.

(3)   A tagállamok megküldik a Bizottságnak:

a)	a (2) bekezdésben említett, tagállamok közötti megállapodások másolatát, valamint az olyan megállapodások tervezetét, amelyeket elfogadni szándékoznak; és

b)	e megállapodások felmondását, illetve módosításait.

21. cikk

Jogi segítségnyújtás

E rendelet nem érinti a polgári eljárásról szóló, 1905. július 17-i egyezmény 23. cikkének, a polgári eljárásról szóló, 1954. március 1-jei egyezmény 24. cikkének, illetve az igazságszolgáltatáshoz való nemzetközi hozzáférésről szóló, 1980. október 25-i egyezmény 13. cikkének alkalmazását azon tagállamok között, amelyek az említett egyezményekben részesek.

22. cikk

A továbbított információk védelme

(1)   Az e rendelet alapján továbbított információkat, beleértve különösen a személyes adatokat, az átvevő intézmény kizárólag arra a célra használhatja, amelyre a továbbítás történt.

(2)   Az átvevő intézmény nemzeti jogának megfelelően biztosítja az ilyen információk bizalmas kezelését.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdés nem érinti azon nemzeti jogszabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az érintettek tájékozódjanak az e rendelet alapján továbbított információk felhasználásáról.

(4)   E rendelet nem érinti a 95/46/EK és a 2002/58/EK irányelvet.

23. cikk

Tájékoztatás és közzététel

(1)   A tagállamok megküldik a Bizottságnak a 2., 3., 4., 10., 11., 13., 15. és a 19. cikkben említett tájékoztatást. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, ha – jogszabályaiknak megfelelően – egy iratot a 8. cikk (3) bekezdésében és a 9. cikk (2) bekezdésében említett meghatározott időtartamon belül kell kézbesíteni.

(2)   A Bizottság közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában az (1) bekezdéssel összhangban kapott tájékoztatást, az intézmények és a központi szervek címének és egyéb elérhetőségeinek, valamint azon földrajzi területek kivételével, amelyekre illetékességük kiterjed.

(3)   A Bizottság az (1) bekezdésben említett információkat rendszeresen naprakésszé tett kézikönyv formájában elektronikusan hozzáférhetővé teszi, különösen a polgári és kereskedelmi ügyek Európai Igazságügyi Hálózatán keresztül.

24. cikk

Felülvizsgálat

Legkésőbb 2011. június 1-jén, és azt követően ötévente a Bizottság az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság számára jelentést terjeszt elő e rendelet alkalmazásáról, különös figyelemmel a 2. cikk alapján kijelölt intézmények hatékonyságára, illetve a 3. cikk c) pontja és a 9. cikk gyakorlati alkalmazására. A jelentéshez szükség esetén az e rendelet kiigazításaira irányuló javaslatokat kell mellékelni a kézbesítési rendszerek fejlődésével összhangban.

25. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1)   Az 1348/2000/EK rendelet e rendelet alkalmazásának időpontjától hatályát veszti.

(2)   A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat az e rendeletre vonatkozónak kell tekinteni, és a III. mellékletben található megfelelési táblázat szerint kell olvasni.

26. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2008. november 13-tól kell alkalmazni a 23. cikk kivételével, amelyet 2008. augusztus 13-tól kell alkalmazni.

---

(1)  HL C 88., 2006.4.11., 7. o.

(2)  Az Európai Parlament 2006. július 4-i véleménye (HL C 303. E, 2006.12.13., 69. o.), a Tanács 2007. június 28-i közös álláspontja (HL C 193. E, 2007.8.21., 13. o.) és az Európai Parlament 2007. október 24-i álláspontja.

(3)  HL C 261., 1997.8.27., 1. o. Az egyezmény kidolgozása napján a Tanács tudomásul vette az egyezményről készített magyarázó jelentést, amely a Hivatalos Lap fent említett számának 26. oldalán jelent meg.

(4)  HL L 160., 2000.6.30., 37. o.

(5)  HL L 174., 2001.6.27., 25. o.

(6)  HL L 124., 1971.6.8., 1. o.

(7)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat.

(8)  1968. szeptember 27-i brüsszeli egyezmény a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról (HL L 299., 1972.12.31., 32. o.; egységes szerkezetbe foglalt változat, HL C 27., 1998.1.26., 1. o.).

(9)  1965. november 15-i hágai egyezmény a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldi kézbesítéséről.

(10)  HL L 281., 1995.11.23., 31. o. Az 1882/2003/EK rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.

(11)  HL L 201., 2002.7.31., 37. o. A 2006/24/EK irányelvvel (HL L 105., 2006.4.13., 54. o.) módosított irányelv.

---

---

---

---