29.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 163/1

(1)

A Belga Királyság, a Bolgár Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, Írország, a Görög Köztársaság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, Magyarország, a Máltai Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, Románia, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága 2013. február 19-én megállapodást (3) írt alá az Egységes Szabadalmi Bíróságról (a továbbiakban: az ESZB-megállapodás). Az ESZB-megállapodás értelmében a megállapodás nem léphet hatályba az 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (4) módosító, a rendelet és az ESZB-megállapodás viszonyát rendező jogszabály hatálybalépését követő negyedik hónap első napjáig.

(2)

A Belga Királyság, a Luxemburgi Nagyhercegség és a Holland Királyság, amelyek a Benelux Bíróság létrehozásáról és jogállásáról szóló, 1965. március 31-i megállapodás (a továbbiakban: a Benelux Bíróságról szóló megállapodás) részesei, 2012. október 15-én az említett megállapodás módosításáról szóló jegyzőkönyvet írtak alá. A jegyzőkönyv az 1215/2012/EU rendelet hatálya alá tartozó specifikus ügyekben lehetővé teszi a joghatóságnak a Benelux Bíróságra való átruházását.

(3)

Az ESZB-megállapodásnak és a Benelux Bíróságról szóló megállapodásnak az 1215/2012/EU rendelettel való viszonyát a rendelet módosításával szükséges szabályozni.

(4)

Az Egységes Szabadalmi Bíróságot és a Benelux Bíróságot az 1215/2012/EU rendelet értelmében vett bíróságnak kell tekinteni annak érdekében, hogy érvényesüljön a jogbiztonság és a kiszámíthatóság követelménye azon alperesek esetében, akik az említett két bíróság előtt, az 1215/2012/EU rendelet szabályai alapján joghatósággal rendelkező tagállamtól eltérő tagállamban perelhetők.

(5)

Az 1215/2012/EU rendelet e rendelet szerinti, az Egységes Szabadalmi Bíróságra vonatkozó módosításainak célja e bíróság nemzetközi joghatóságának létrehozása, és nem érintik sem az eljárásoknak az említett bíróság divíziói közötti belső elosztását, sem pedig az ESZB-megállapodásban foglalt azon szabályokat, amelyek a joghatóságnak – a kizárólagos joghatóságot is beleértve – a megállapodás szerinti átmeneti időszakban való gyakorlására vonatkoznak.

(6)

A több tagállam közös bíróságaként működő Egységes Szabadalmi Bíróság és Benelux Bíróság – a tagállami bíróságokkal ellentétben – nem gyakorolhat joghatóságot a nemzeti jog alapján azon alperesekkel szemben, akik egyik tagállamban sem rendelkeznek lakóhellyel vagy székhellyel. Annak lehetővé tétele érdekében, hogy az említett két bíróság ezen alperesekkel szemben joghatóságot gyakorolhasson, az Egységes Szabadalmi Bíróság és a Benelux Bíróság hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében az 1215/2012/EU rendelet szabályainak hatályát a harmadik országokban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező alperesekre is ki kell terjeszteni. Az 1215/2012/EU rendelet meglévő joghatósági szabályai szoros kapcsolatot biztosítanak a rendelet hatálya alá tartozó eljárások és a tagállamok területe között. Ennek következtében helyénvaló ezeket a szabályokat valamennyi alperesre kiterjeszteni, függetlenül attól, hogy hol rendelkeznek lakóhellyel vagy székhellyel. Helyénvaló, hogy az 1215/2012/EU rendelet joghatósági szabályainak alkalmazásakor az Egységes Szabadalmi Bíróság és Benelux Bíróság (a továbbiakban egyenként: közös bíróság) kizárólag azokat a szabályokat alkalmazza, amelyek az ezen bíróságokra ruházott hatáskörbe tartozó ügyekre vonatkoznak.

(7)

Lehetővé kell tenni a közös bíróságok számára, hogy szubszidiárius joghatósági szabály alapján eljárhassanak harmadik országbeli alperest érintő eljárásokban egy európai szabadalom olyan bitorlása miatt, amely az Unión belül és kívül is kárt okozott. Ilyen szubszidiárius joghatóságot kell gyakorolni abban az esetben, ha az alperes vagyontárgya a közös bíróságot létrehozó eszközben részes tagállamban található, és a szóban forgó jogvita megfelelő mértékben kapcsolódik az adott tagállamhoz például amiatt, hogy a felperes ott rendelkezik lakóhellyel vagy székhellyel, vagy azért, mert a jogvitához kapcsolódó bizonyíték ott található. Joghatóságának megállapításakor a közös bíróságnak figyelembe kell vennie az adott vagyontárgy értékét, amely nem lehet jelentéktelen, és amelynek lehetővé kell tennie a határozatnak a közös bíróságot létrehozó eszközben részes tagállamokban történő – legalább részleges – végrehajtását.

(8)

Az 1215/2012/EU rendeletnek a máshol folyamatban levő eljárások (perfüggőség) és az összefüggő eljárások kezelésére vonatkozó rendelkezéseit, amelyek a párhuzamos eljárások és az egymásnak ellentmondó határozatok megelőzését célozzák, a valamely közös bíróság előtt, valamint az ESZB-megállapodás vagy adott esetben a Benelux Bíróságról szóló megállapodás hatályán kívül eső tagállamok bíróságai előtt megindított eljárások során alkalmazni kell.

(9)

Az 1215/2012/EU rendeletnek a máshol folyamatban levő eljárások (perfüggőség) és az összefüggő eljárások kezelésére vonatkozó rendelkezéseit egyformán alkalmazni kell az ESZB-megállapodás szerinti átmeneti időszak során bizonyos típusú jogvitákat érintő olyan eljárások tekintetében, amelyeket egyrészről az Egységes Szabadalmi Bíróság előtt, másrészről az ESZB-megállapodásban részes tagállam nemzeti bírósága előtt indítanak meg.

(10)

Az Egységes Szabadalmi Bíróság és a Benelux Bíróság határozatait az 1215/2012/EU rendelettel összhangban kell azon tagállamokban elismerni, illetve végrehajtani, amelyek nem részesei az ESZB-megállapodásnak, illetve a Benelux Bíróságról szóló megállapodásnak.

(11)

Az ESZB-megállapodásban, illetve a Benelux Bíróságról szóló megállapodásban nem részes tagállamok bíróságainak határozatait az 1215/2012/EU rendelettel összhangban kell ismerni, illetve végrehajtani a többi tagállamban.

(12)

Az 1215/2012/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(13)

Mivel e rendelet célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, Uniós szintén azonban e cél – léptéke és hatása miatt – jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(14)

Az EUSZ-hez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez (EUMSZ) csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével és a 4a. cikkének (1) bekezdésével összhangban e tagállamok bejelentették, hogy részt kívánnak venni ennek a rendeletnek az elfogadásában és alkalmazásában.

(15)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó, Dánia arra vonatkozó lehetőségének sérelme nélkül, hogy az Európai Közösség és a Dán Királyság közötti, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2005. október 19-én aláírt megállapodás 3. cikke értelmében alkalmazza az 1215/2012/EU rendelet tekintetében e rendelettel végrehajtott módosításokat (5),