12.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 37/1

(1)

2015. május 14-én az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) az 1225/2009/EK rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) és az Oroszországi Föderációból (a továbbiakban: Oroszország) (a továbbiakban együttesen: érintett országok) származó egyes síkhengerelt, vasból vagy ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból (kivéve azonban a rozsdamentes acélból) készült, bármilyen szélességű, hidegen hengerelt (hidegen tömörített), de tovább meg nem munkált, plattírozás, lemezelés vagy bevonás nélküli termékek, (a továbbiakban: hidegen síkhengerelt acéltermékek) Unióba irányuló behozatalára. A vizsgálat megindításáról a Bizottság értesítést (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2015. április 1-jén az Európai Acélszövetség (a továbbiakban: Eurofer vagy panaszos) panaszt nyújtott be olyan gyártók nevében, amelyeknek termelése az egyes hidegen síkhengerelt acéltermékek teljes uniós termelésének több mint 25 %-át teszi ki. A panasz bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére és az ebből eredő jelentős kárra vonatkozóan, és ez elegendőnek bizonyult a vizsgálat megindításához.

(3)

A panaszos szükséges bizonyítékokkal alátámasztott kérelmére a Bizottság 2015. december 12-én közzétette az (EU) 2015/2325 végrehajtási rendeletet (3) (a továbbiakban: nyilvántartásba vételi rendelet), amely a Kínából és az Oroszországból származó egyes hidegen síkhengerelt acéltermékek behozatalára 2015. december 13-tól nyilvántartásba vételi kötelezettséget vezetett be.

(4)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy a behozatal nyilvántartásba vételére vonatkozó kérelem megalapozatlan volt, mivel nem teljesültek az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdésében foglalt feltételek. Állításuk szerint nem teljesülnek a vámok visszamenőleges hatályú beszedésére vonatkozó feltételek, mivel a kérelem tetszőlegesen kiválasztott időszakokon alapult, figyelmen kívül hagyva a behozatal ciklikus jellegét, és a behozatal nyilvántartásba vétele, ahogy az intézkedések visszamenőleges alkalmazása is, ellentétes az uniós érdekkel. A határozat meghozatalakor azonban elegendő meggyőző bizonyíték állt a Bizottság rendelkezésére, amely indoklásul szolgált a behozatal nyilvántartásba vételére: az érintett országokból származó behozatal és ezen országok piaci részesedése erőteljesen megnövekedett. Az erre vonatkozó állítást ezért elutasították.

(5)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében jelentkezzenek. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, más ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat, a kínai és az orosz hatóságokat, az ismert importőröket, a vizsgálat megindításában érintettként ismert beszállítókat és felhasználókat, kereskedőket, valamint szövetségeket és felkérte őket a részvételre.

(6)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, valamint kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi eljárásokban közreműködő meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat. A Bizottság minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tette a meghallgatást, amely azt kérelmezte és ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolták.

(7)

A Bizottság a vizsgálat megindításáról emellett tájékoztatta a Brazíliában, Kanadában, Indiában, Japánban, Dél-Koreában, Tajvanon, Törökországban, Ukrajnában és az USA-ban működő gyártókat és felkérte őket a részvételre. A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy ideiglenesen Kanadát választotta az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti, piacgazdasággal rendelkező harmadik országnak (a továbbiakban: analóg ország).

(8)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt alkalmazhat az érdekelt felek körében.

(9)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a mintát a legnagyobb reprezentatív termelési és értékesítési volumenek alapján választotta ki, biztosítva egyúttal a megfelelő földrajzi eloszlást is. Az ideiglenes minta öt különböző tagállamban található öt uniós gyártóból állt, amelyek termelése a hidegen síkhengerelt acéltermékek uniós termelésének több mint 35 %-át tette ki. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban.

(10)

Az Eurofer észrevételeket nyújtott be és különböző okokra hivatkozva a javasolt minta módosítását javasolta. Az észrevételek elemzését követően a Bizottság azonban arra a következtetésre jutott, hogy az Eurofer által javasolt módosítás nem javítana a minta általános reprezentativitásán. A Bizottság így megerősítette a mintát és további észrevételeket nem kapott azt illetően.

(11)

A Bizottság felkérte a független importőröket, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát.

(12)

Tizenhárom importőr nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Közülük négyet felvettek a mintába, de csak egyikük nyújtotta be kitöltve az importőröknek szóló kérdőívet. A Bizottság annak érdekében, hogy a független importőrök szélesebb körére alapozhassa ténymegállapításait, felvette a kapcsolatot a mintavétel során jelentkező többi független importőrrel, de egyikük sem erősítette meg az importőröknek szóló kérdőív kitöltésére irányuló szándékát.

(13)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a Kínára és az Oroszországra vonatkozó mintát – felkérte a Kínában és az Oroszországban működő valamennyi exportáló gyártót, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Emellett a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaság Európai Unió mellett működő képviseletét, valamint az Oroszországi Föderáció Európai Unió mellett működő állandó képviseletét, hogy nevezzék meg azokat az exportáló gyártókat, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban és/vagy vegyék fel velük a kapcsolatot.

(14)

Kínában működő exportáló gyártók tíz csoportja, valamint Oroszországban működő exportáló gyártók három csoportja nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a Kínára, illetőleg az Oroszországra vonatkozó mintába. Kínát illetően és az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban, a Bizottság két vállalatcsoportból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export azon legnagyobb reprezentatív volumene alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül megfelelő alapossággal meg lehetett vizsgálni. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi érintett ismert exportáló gyártóval és Kína hatóságaival. Egy exportáló gyártótól kapott észrevételek vizsgálatát követően a Bizottság megerősítette az általa javasolt mintát.

(15)

Tekintettel az Oroszországban működő exportáló gyártók korlátozott számára a Bizottság úgy határozott, hogy Oroszország esetében nem alkalmaz mintavételt, hanem mindhárom érintett vállaltcsoportot megvizsgálja. Erről értesítette a szóban forgó vállalatokat és Oroszország hatóságait.

(16)

Kínában működő exportáló gyártók hat csoportja jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerinti egyedi vizsgálatot kíván igényelni. Ugyanakkor egyikük sem töltötte ki a kérdőívet, így az egyedi vizsgálatot nem lehetett megfontolás tárgyává tenni.

(17)

A Bizottság kérdőívet küldött valamennyi ismert érintett fél és az összes többi olyan vállalat számára, amely az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőkön belül jelentkezett. Kitöltött kérdőívet öt uniós gyártó, három felhasználó, kapcsolatban álló acélipari szolgáltató központok egy csoportja, egy, az érintett országokban működő exportáló gyártóktól független acélipari szolgáltató központ, Oroszországban működő három exportáló gyártó, Kínában működő exportáló gyártók két csoportja és az analóg országban működő egy gyártó küldött vissza.

(18)

A Bizottság a dömping, az abból következő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához szükségesnek ítélt valamennyi információt bekérte és ellenőrizte. A következő vállalatok/szövetség telephelyein került sor az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra:

(19)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2014. április 1. és 2015. március 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki.

(20)

A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2011. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakot (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) ölelte fel.

(21)

Az érintett termék a Kínából és az Oroszországból származó, jelenleg az ex 7209 15 00, 7209 16 90, 7209 17 90, 7209 18 91, ex 7209 18 99, ex 7209 25 00, 7209 26 90, 7209 27 90, 7209 28 90, 7211 23 30, ex 7211 23 80, ex 7211 29 00, 7225 50 80 és a 7226 92 00 KN-kód alá besorolt, síkhengerelt, vasból vagy ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból (kivéve azonban a rozsdamentes acélból) készült, bármilyen szélességű termék, hidegen hengerelve (hidegen tömörítve), de tovább meg nem munkálva, plattírozás, lemezelés vagy bevonás nélkül.

A következő terméktípusok nem tartoznak az érintett termék fogalmába:

(22)

A hidegen síkhengerelt acéltermékeket melegen hengerelt tekercsekből gyártják. A hidegen hengerlési eljárás azt jelenti, hogy – az előzőleg melegen hengerelt és pácolt – lemezt vagy szalagot hideg (azaz a fém lágyulási hőmérséklete alatti hőmérsékletű) hengerek között átvezetik. A hidegen síkhengerelt acéltermékek előállítása bizonyos specifikációk vagy szabadalmazott végfelhasználói specifikációk betartása mellett történik. E termékeket különböző formákban szállíthatják: tekercsben (olajozva vagy nem olajozva), hosszra vágva (lemez) vagy keskeny szalagként. A hidegen síkhengerelt acéltermékek olyan ipari alapanyagok, amelyeket a végfelhasználók mindenekelőtt a gyártás (általános ipar, csomagolás, gépjárműipar stb.), továbbá az építőipar területén való különféle alkalmazásokra szereznek be.

(23)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, továbbá az alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(24)

A Bizottság ezért azt az ideiglenes döntést hozta, hogy ezek a termékek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hasonló termékeknek minősülnek.

(25)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja értelmében a Bizottság a rendes értéket a rendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt kritériumoknak megfelelő és így piacgazdasági elbánásban részesíthető, Kínában működő exportáló gyártók esetében a rendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdésével összhangban határozza meg.

(26)

Annak megállapítása céljából, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt kritériumok teljesülnek-e, a Bizottság a szükséges információk beszerzése érdekében felkérte az exportáló gyártókat a piacgazdasági elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlap kitöltésére. Az exportáló gyártók egyike sem igényelt piacgazdasági elbánást.

(27)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban a rendes értéket a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártók esetében egy piacgazdasággal rendelkező harmadik ország ára vagy számtanilag képzett értéke alapján határozták meg. E célból egy analóg országot kellett kiválasztani.

(28)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy ideiglenesen Kanadát választotta megfelelő analóg országként, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket erre vonatkozóan. Egy exportáló gyártó és a Kínai Vas- és Acélipari Gyártók Szövetsége (a továbbiakban: CISA) ellenezte Kanada kiválasztását és azt állította, hogy Oroszország megfelelő választás lenne.

(29)

A Bizottság megvizsgálta Oroszország helyzetét az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban, amely szerint „ha mód van rá, olyan, piacgazdasággal rendelkező harmadik országot kell kiválasztani, amely ugyanazon vizsgálat alá esik”. A Bizottság ugyanakkor úgy gondolja, hogy Oroszország a következő két okból nem megfelelő analóg ország:

(30)

Következésképpen a Bizottság megvizsgálta, hogy megfelelő analóg országként figyelembe vehető-e bármely más, piacgazdasággal rendelkező olyan harmadik ország, ahol a hasonló terméket gyártják. India, Dél-Korea és Ukrajna mellett (melyek szerepeltek az eljárás megindításáról szóló értesítésben) a Bizottság felvette a kapcsolatot Brazília, Japán, Tajvan, Törökország és az USA gyártóival is. A kapott és a saját kutatásai eredményeként feltárt információk alapján a Bizottság a hasonló termék 35 ismert és lehetséges gyártójától kért információkat ezekből az országokból. Egyikük sem töltötte ki az analóg országban működő gyártóknak szóló kérdőívet. Emellett a Bizottság kapcsolatba lépett három Kanadában működő gyártóval. Csak egyikük töltötte ki az analóg országban működő gyártóknak szóló kérdőívet.

(31)

A megszerzett és ellenőrzött információk alapján Kanada a következő okok miatt megfelelő analóg országnak tűnik:

(32)

Egy exportáló gyártó és a CISA azt állította, hogy Kanada a következők miatt nem megfelelő választás:

(33)

Ezen állítások kapcsán a Bizottság megjegyzi az alábbiakat:

(34)

A Bizottság ezért ebben a szakaszban arra a következtetésre jutott, hogy Kanada az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti megfelelő analóg országnak minősül.

(35)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártók esetében a rendes értéket az analóg országban működő együttműködő gyártótól kapott információk alapján határozták meg.

(36)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy az analóg országban működő együttműködő gyártó esetében a belföldi értékesítés teljes volumene reprezentatív volt-e. A belföldi értékesítés akkor reprezentatív, ha a hasonló termék független vevők részére hazai piacon történő belföldi értékesítésének teljes volumene a mintába felvett kínai exportáló gyártók valamennyi csoportja esetében eléri az érintett termék Unióba irányuló kivitel keretében értékesített teljes volumenének legalább 5 %-át a vizsgálati időszak alatt. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a hasonló terméknek az analóg ország hazai piacán az együttműködő gyártó által történt összértékesítése reprezentatív volt.

(37)

A Bizottság ezt követően azonosította azokat a belföldön értékesített terméktípusokat, amelyek azonosak vagy összehasonlíthatóak az exportáló gyártók mintába felvett csoportjai által az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített terméktípusokkal.

(38)

A Bizottság ezután – az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban – megvizsgálta minden egyes, az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített terméktípusokkal azonos vagy összehasonlítható terméktípus tekintetében, hogy az analóg országban működő gyártó hazai piacon történt belföldi értékesítése reprezentatív volt-e. Egy adott terméktípus belföldi értékesítése abban az esetben reprezentatív, ha e terméktípus vizsgálati időszak alatti, független vevők részére történt belföldi értékesítésének teljes volumene eléri az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített azonos vagy összehasonlítható terméktípus teljes volumenének legalább 5 %-át. A Bizottság a kínai exportáló gyártók mindkét csoportja esetében megállapította, hogy a belföldi értékesítések a terméktípusok többségében reprezentatívak voltak.

(39)

A Bizottság ezt követően valamennyi terméktípus esetében meghatározta a független vevőknek a hazai piacon történt nyereséges értékesítések vizsgálati időszak alatti részarányát – az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban – annak megállapítása céljából, hogy a rendes érték kiszámítását a tényleges belföldi értékesítések alapján végezze-e el.

(40)

A rendes értéket – függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e, vagy sem – az egyes terméktípusok tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(41)

Ebben az esetben a rendes érték az adott terméktípus vizsgálati időszak alatt történt összes belföldi értékesítése során alkalmazott árainak súlyozott átlaga.

(42)

A rendes értéket az egyes terméktípusok kizárólag nyereséges belföldi, vizsgálati időszak alatti értékesítésének terméktípusonkénti tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(43)

A belföldi értékesítés bizottsági elemzése kimutatta, hogy a kivitelre értékesített legtöbb terméktípus esetében az összes belföldi értékesítés több mint 80 %-a nyereséges volt, és a súlyozott átlagos értékesítési ár magasabb volt a termelési költségnél. Ennek megfelelően e terméktípusok esetében a rendes érték számítása a vizsgálati időszak alatt történt összes belföldi értékesítés során alkalmazott árak súlyozott átlagaként történt.

(44)

Amennyiben az analóg országban működő gyártó egy adott terméktípust nem értékesített reprezentatív mennyiségben a hazai piacon, a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban képezte.

(45)

A hazai piacon nem reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípus esetében a rendes érték képzése úgy történt, hogy az átlagos értékesítési, általános és adminisztratív költségekhez (a továbbiakban: SGA-költségek) és az e típusok szokásos kereskedelmi forgalom keretében hazai piacon bonyolított ügyleteiből származó nyereséghez hozzáadták az analóg országban működő együttműködő exportáló gyártó hasonló termékének vizsgálati időszak alatti átlagos termelési költségét.

(46)

Az exportáló gyártók mintába felvett egyik csoportja független vevőknek közvetlenül és kapcsolatban álló importőrökön keresztül is végzett kivitelt az Unióba.

(47)

Ha az exportáló gyártók csoportjai az érintett terméket közvetlenül uniós független vevőknek exportálják, az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(48)

Ha az exportáló gyártók csoportja az érintett terméket importőrként eljáró, kapcsolatban álló vállalatokon keresztül exportálja az Unióba, az exportár megállapítása – az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban – azon ár alapján történt, amelyen az importterméket első viszonteladásakor uniós független vevőknek értékesítették. Ebben az esetben a behozatal és a viszonteladás között felmerülő összes költség, ezen belül az SGA-költségek, valamint a felhalmozódó nyereség tekintetében árkiigazításra került sor.

(49)

A Bizottság a rendes értéket és az exportáló gyártók mintába felvett csoportjainak exportárát gyártelepi alapon hasonlította össze.

(50)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás érdekében szükséges volt, a Bizottság a rendes értéket és/vagy az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban kiigazította az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Kiigazításokat végzett a fuvarozással kapcsolatos költségek, az anyagmozgatási, rakodási és járulékos költségek, a közvetett adók, jutalékok, hitelköltségek és banki költségek tekintetében.

(51)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésével összhangban a mintába felvett együttműködő exportáló gyártók esetében a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(52)

Ez alapján az ideiglenes, súlyozott átlagú dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

1. táblázat

Dömpingkülönbözetek, Kína

(53)

A mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdésével összhangban számította ki. Ezt a különbözetet tehát az exportáló gyártók mintába felvett csoportjai vonatkozásában megállapított különbözetek alapján állapították meg.

(54)

Ennek alapján a mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártók ideiglenes dömpingkülönbözete 56,9 %.

(55)

Kína összes többi exportáló gyártója esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló kivitelének volumene az érintett országból az Unióba irányuló – az Eurostat behozatalra vonatkozó statisztikai adatai alapján megállapított – teljes kiviteli volumen arányában kifejezve.

(56)

Ebben az esetben az együttműködés szintje magas, mivel a vizsgálati időszak alatt az Unióba irányuló teljes kivitelnek körülbelül 87 %-át az együttműködő exportáló gyártók általi kivitel tette ki. Ez alapján a Bizottság úgy döntött, hogy a maradvány dömpingkülönbözetet azon mintába felvett vállalat szintjén határozza meg, amelyiknek a legmagasabb a dömpingkülönbözete.

(57)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

2. táblázat

Dömpingkülönbözetek, Kína

(58)

A Bizottság három olyan orosz exportáló gyártót vizsgált meg, amelyek kiviteli tevékenysége az Oroszországból Unióba irányuló, vizsgálati időszak alatti kivitel szinte egészét kitette. Ahogy a későbbiekben is szerepel, felmerült néhány olyan probléma, amely miatt a Bizottság közülük kettőre ideiglenesen az alaprendelet 18. cikkének alkalmazását mérlegelte.

(59)

A (76) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság az egyik exportáló gyártó esetében kiigazította a kitöltött kérdőívben bejelentett termelési költségeket.

(60)

A másik exportáló gyártó esetében a helyszíni vizsgálat feltárta, hogy a szóban forgó gyártó nem jelentette be teljes körűen a Bizottságnak az érintett termékre vonatkozó termelési volumenét és kapacitását. A Bizottság a helyszínen azt is megállapította, hogy a vállalat nem nyújtott be minden információt az érintett termék termeléséhez és értékesítéséhez alkalmazott termékkódrendszerrel kapcsolatban, így lehetetlenné tette a Bizottság számára, hogy a terméktípusonkénti értékesítési információkat összekösse a terméktípusonkénti termelési adatokkal. Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy a helyszíni vizsgálat során nem álltak a vállalat rendelkezésére könnyen hozzáférhető terméktípusonkénti információk a termelési folyamat későbbi szakaszában kötötten értékesített vagy felhasznált mennyiségeket illetően. Ez az információ lehetővé tette volna a Bizottság számára, hogy a helyszínen ellenőrizze a kötött felhasználás kivonását a bejelentett teljes termelési költségből, ami – a vállalat állítása szerint – elengedhetetlen ahhoz, hogy megkapjuk az értékesített érintett termék bejelentett mennyiségének termelési költségét. A vállalat a termelés, az értékesítés és a kötött felhasználás összeegyeztetéséhez szükséges, az ellenőrzéskor kért információkat csak a Bizottság ellenőrző látogatását követően nyújtotta be. A Bizottság ezeket az újonnan kapott információkat a gyártott érintett termék – ellenőrző látogatást követően bejelentett – mennyiségei és a más termékekké történő feldolgozásra értékesített vagy átadott mennyiség közötti készletegyeztetés útján elemezte. A készletegyeztetés rámutatott, hogy a vállalat összességében véve magasabb értékesítési mennyiséget jelentett be, mint amelyet a gyártás fizikailag lehetővé tett, figyelembe véve a vállalat által megadott készletváltozásokat, selejtet és hulladékot.

(61)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a (60) preambulumbekezdésben említett okok miatt az exportáló gyártó által – a helyszíni vizsgálatot megelőzően és az azt követően – közölt információk nem tették lehetővé számára, hogy meggyőződjön az érintett termék értékesítési volumenére és költségeire vonatkozóan az exportáló gyártó által megadott információk pontosságáról és megbízhatóságáról. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az exportáló gyártó nem működött együtt, mivel nem adta meg a Bizottság által az érintett termék értékesítési volumenének és termelési költségének értékeléséhez és ellenőrzéséhez kért információkat. Emiatt a Bizottság nem tudta megbízható módon megállapítani az exportárat és a rendes értéket. Továbbá, mivel a megbízhatóság ilyetén hiánya befolyással volt az exportáló gyártó által a különböző szakaszokban szolgáltatott teljes adatkészletre, a Bizottság nem hagyatkozhatott a dömpingkülönbözet különböző összetevőivel kapcsolatban szolgáltatott adatok meghatározott részhalmazaira sem. Következésképpen a Bizottságnak a rendelkezésre álló tények alapján kellett meghatároznia a szóban forgó exportáló gyártó dömpingkülönbözetét és figyelmen kívül kellett hagynia az exportáló gyártó által szolgáltatott információkat, mivel nem tudott kellően pontos ténymegállapításokat tenni, és mivel az információk nem voltak ellenőrizhetőek.

(62)

A Bizottság 2015. október 30-án arról értesítette az érintett exportáló gyártót, hogy a (60) és a (61) preambulumbekezdésben vázolt okok miatt úgy véli, a vállalat nem adta meg az alaprendeletben megállapított határidőkön belül az érintett termék exportáraira és termelési költségére vonatkozó szükséges információkat, valamint arról, hogy az alaprendelet 18. cikkével összhangban a szóban forgó vállalat esetében a rendelkezésre álló tényeket szándékozik felhasználni a lehetséges dömping meghatározásához.

(63)

A vállalat 2015. november 13-án észrevételt tett a Bizottság rendelkezésre álló tények használatára irányuló szándékával kapcsolatban, és állította, hogy képességeihez mérten a lehető legjobban együttműködött a vizsgálat során. A vállalat beadványában kifejtette, hogy minden olyan információt a Bizottság rendelkezésére bocsátott, amelyből az kellően pontos ténymegállapításokat tehetett volna, de nem várható el tőle, hogy olyan információkat szolgáltasson, amelyek indokolatlan és túlzott vizsgálati terhet jelentenek rá nézve. A vállalat emellett egy kivételes második ellenőrző látogatást kérelmezett még azelőtt, hogy átmeneti vám kivetésére kerülne sor.

(64)

A Bizottság megvizsgálta a vállalat által tett észrevételeket és megállapította, hogy ezek az észrevételek nem tartalmaztak semmilyen új, de azért ellenőrizhető olyan elemeket, amelyek változtathatnának azon szándékán, hogy a vizsgálat e szakaszában az érintett vállalat esetében a rendelkezésre álló tényeket használja a lehetséges dömping megállapításához. A Bizottság továbbá azon a véleményen van, hogy nem rótt indokolatlan terhet a vállalatra azáltal, hogy ragaszkodott termelési és értékesítési adatainak megfelelő összeegyeztetéséhez, amelyre az érintett termékre vonatkozó adatok ellenőrzéséhez van szükség. Továbbá a Bizottság véleménye szerint a már maga a vállalat által bejelentett adatokban azonosított hiányosságokra tekintettel sem lenne értelme egy második helyszíni ellenőrző látogatásnak. Ennélfogva – összhangban az alaprendelet 18. cikkével – a Bizottság az erre a vállalatra vonatkozó dömpingkülönbözetet ideiglenesen a rendelkezésre álló tények alapján állapította meg.

(65)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy a két exportáló gyártó esetében a belföldi értékesítés teljes volumene reprezentatívnak tekinthető-e. A belföldi értékesítés akkor reprezentatív, ha a hasonló termék független vevők részére hazai piacon történő belföldi értékesítésének teljes volumene az egyes exportáló gyártók esetében eléri az érintett termék Unióba irányuló kivitel keretében értékesített teljes volumenének legalább 5 %-át a vizsgálati időszak alatt. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a hasonló termék hazai piacon bonyolított összértékesítése az exportáló gyártók mindegyike esetében reprezentatív volt.

(66)

A Bizottság ezt követően azonosította azokat a belföldön értékesített terméktípusokat, amelyek a reprezentatív belföldi értékesítésekkel rendelkező exportáló gyártók esetében azonosak vagy összehasonlíthatóak voltak az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített terméktípusokkal.

(67)

A Bizottság ezután – az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban – megvizsgálta minden egyes, az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített terméktípusokkal azonos vagy összehasonlítható terméktípus tekintetében, hogy a két exportáló gyártó hazai piacon történt belföldi értékesítése reprezentatív volt-e. Egy adott terméktípus belföldi értékesítése abban az esetben reprezentatív, ha e terméktípus vizsgálati időszak alatti, független vevők részére történt belföldi értékesítésének teljes volumene eléri az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített azonos vagy összehasonlítható terméktípus teljes volumenének legalább 5 %-át.

(68)

A Bizottság ezt követően valamennyi terméktípus esetében meghatározta a független vevőknek a hazai piacon történt nyereséges értékesítések vizsgálati időszak alatti részarányát – az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban – annak megállapítása céljából, hogy a rendes érték kiszámítását a tényleges belföldi értékesítések alapján végezze-e el.

(69)

A rendes értéket – függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e, vagy sem – az egyes terméktípusok tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(70)

Ebben az esetben a rendes érték az adott terméktípus vizsgálati időszak alatt történt összes belföldi értékesítése során alkalmazott árainak súlyozott átlaga.

(71)

A rendes értéket az egyes terméktípusok kizárólag nyereséges belföldi, vizsgálati időszak alatti értékesítésének terméktípusonkénti tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(72)

A belföldi értékesítés elemzése kimutatta, hogy egyes belföldi értékesítések egyes terméktípusok esetében nyereségesek voltak, és a súlyozott átlagos értékesítési ár magasabb volt a termelési költségnél. Ezért, ha a (69) preambulumbekezdés feltételei teljesültek, a rendes értéket a vizsgálati időszak alatt történt összes belföldi értékesítés árainak súlyozott átlagaként vagy, ha ezen feltételek nem teljesültek, csak a nyereséges értékesítések súlyozott átlagaként számították ki. Amennyiben a hasonló termék egyes terméktípusainak értékesítésére nem vagy nem megfelelő mennyiségben került sor, vagy a szokásos kereskedelmi forgalom keretében nem került sor értékesítésre, a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban képezte.

(73)

A rendes érték képzésekor a két exportáló gyártó hasonló termékének a vizsgálati időszak alatti átlagos termelési költségéhez hozzáadta az alábbiakat:

(74)

A hazai piacon nem reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusok esetében az átlagos SGA-költségeket és az e típusok szokásos kereskedelmi forgalom keretében hazai piacon bonyolított ügyleteiből származó nyereséget adta hozzá. A hazai piacon egyáltalán nem értékesített terméktípusok esetében az SGA-költségek súlyozott átlagát és a szokásos kereskedelmi forgalom keretében hazai piacon bonyolított összes ügyletből származó nyereséget adta hozzá.

(75)

Az összes exportáló gyártó jelentős veszteségeket könyvelt el pénzügyi kimutatásaiban a nem orosz rubelben denominált ügyletek átszámításából adódó devizaárfolyam-különbözetek miatt. A Bizottság ezeket a veszteségeket a vállalat SGA-költségei közé sorolta és szerepeltette a rendes érték számításában.

(76)

A helyszíni vizsgálat során tett ténymegállapítások fényében a Bizottság az exportáló gyártók egyike vonatkozásában kiigazította a termelési költséget. A Bizottság megállapította, hogy a szóban forgó exportáló gyártó nem megfelelően és pontosan tüntette fel a bejelentett költségeiben a tényleges anyagköltségeket és a kapcsolódó beszerzési költségeket. A Bizottság nem tudta összeegyeztetni bizonyos beszerzett nyersanyagok mennyiségeit, értékeit és kapcsolódó költségeit a vállalat számláival, mivel a vállalat elmulasztotta bejelenteni ezeket a költségeket a nyersanyagok azon beszerzési listáiban, amelyeket a kérdőívre és a hiánypótlásra felszólító levélre adott válaszaiban nyújtott be a Bizottságnak. A Bizottság megállapította továbbá, hogy a szóban forgó vállalat – a hiánypótlásra felszólító levélre adott válaszában módosított – nyersanyagbeszerzéseit nem a kérdőívben kért formátumban jelentette be, így lehetetlenné tette a Bizottság számára, hogy ellenőrizze a vizsgálati időszak alatti készletváltozásokat és anyagfelhasználást. A Bizottság továbbá a helyszíni vizsgálat során olyan bizonyítékokat szerzett, amelyek azt mutatják, hogy a vállalat számláiban szereplő előállítási költségek eltérnek azoktól az előállítási költségektől, amelyek a költségek különböző termékekre osztásához használt automatizált költségfelosztási modulban ugyanazokra a számlákra vonatkozóan szerepelnek.

(77)

A Bizottság 2015. október 30-án arról értesítette az érintett exportáló gyártót, hogy a (76) preambulumbekezdésben vázolt okok miatt úgy véli, a vállalat nem adta meg az alaprendeletben megállapított határidőkön belül az érintett termék előállítási költségeire vonatkozó szükséges információkat, valamint arról, hogy az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tényeket szándékozik felhasználni a rendes érték meghatározásához.

(78)

Az exportáló gyártó 2015. november 13-án észrevételt tett a Bizottság rendelkezésre álló tények használatára irányuló szándékával kapcsolatban, és további magyarázatokkal szolgált a főkönyvi számláiban elszámolt ráfordítások és a költségszámításra vonatkozó jelentésében azonosított költségek közötti különbségekkel kapcsolatban. A vállalat továbbá 2015. november 13-án elismerte a Bizottság által a helyszíni vizsgálat során a nyersanyagok beszerzési költségeivel kapcsolatosan feltárt ellentmondások fennállását, de azt állította, hogy azonnal azonosítani tudta ezen ellentmondások okait, amelyeket elírásoknak minősített.

(79)

A Bizottság megvizsgálta a vállalat észrevételeit és magyarázatait, és úgy ítélte meg, hogy a benyújtott kiegészítő információk pontosságát már nem lehetett ellenőrizni és összeegyeztetni a vállalat számláival. A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy a nyersanyagok beszerzési költségeivel kapcsolatosan a helyszínen feltárt ellentmondások nem minősülnek elírásoknak, és megjegyezte, hogy a vállalat nem vitatta a Bizottság azzal kapcsolatos ténymegállapításait, hogy a nyersanyagbeszerzéssel kapcsolatos költségekre, a nyersanyagok készleteire és a nyersanyag-felhasználásra vonatkozó információk hiányoztak a kérdőívre és a hiánypótlásra felszólító levélre adott válaszaiból. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a vállalat észrevételei és kiegészítő magyarázatai nem tartalmaztak semmilyen új, de azért ellenőrizhető olyan elemeket, amelyek változtathatnának azon szándékán, hogy a vizsgálat e szakaszában a rendes érték meghatározásához a rendelkezésre álló tényeket használja.

(80)

A helyszíni vizsgálat során a Bizottság azt is megállapította, hogy a vizsgálat során a vállalat ellenőrzési osztályától kapott anyagfelhasználási arányok jelentős mértékben eltértek azoktól az anyagfelhasználási arányoktól, amelyeket a vállalat a hiánypótlásra felszólító bizottsági levélre 2015. szeptember 24-én adott válaszában szerepeltetett. A Bizottság a helyszínen tájékoztatást kért a vállalattól ezzel az anomáliával kapcsolatban. A vállalat magyarázata szerint anyagjellegű ráfordításainak jelentéséhez nem az ellenőrzési osztályától származó felhasználási arányokat használta, hanem a felhasználási arányokat úgy számította ki, hogy a Bizottságnak bejelentett anyagjellegű ráfordításokat elosztotta az értékesített áruk költségével. Ebből az okból kifolyólag a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vállalat által bejelentett anyagfelhasználási arányok nem tették lehetővé a Bizottság számára, hogy pontosan értékelni tudja a vállalat anyagjellegű ráfordításait. Következésképpen – amint az a fentiekben is szerepel – a Bizottság úgy döntött, hogy módosítja a vállalat által bejelentett termelési költséget annak érdekében, hogy azt összehangolja azokkal a tényszerű bizonyítékokkal, amelyeket a helyszíni vizsgálat során a nyersanyagköltségekkel kapcsolatban tárt fel.

(81)

Az exportáló gyártók vagy importőrként eljáró, kapcsolatban álló uniós vállalatokon keresztül közvetlenül, vagy svájci székhelyű, kapcsolatban álló vagy független kereskedőkön/importőrökön keresztül végeztek kivitelt az Unióba. Ezek a kapcsolatban álló svájci vállalkozások, amelyek orosz exportáló gyártók tulajdonában állnak, beszerezték az érintett terméket az exportáló gyártóktól, majd továbbértékesítették az Unió és más országok számára.

(82)

Ha az exportáló gyártó az érintett terméket közvetlenül uniós független vevőknek exportálta, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján állapították meg.

(83)

Ha az exportáló gyártók az érintett terméket importőrként eljáró, kapcsolatban álló vállalaton keresztül exportálták az Unióba, az exportár képzése – az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban – azon ár alapján történt, amelyen az importterméket első viszonteladásakor uniós független vevőknek értékesítették. Az exportárat abban az esetben is az említett cikkel összhangban képezték, ha az érintett termék viszonteladása nem ugyanabban az állapotban történt, mint amelyben azt behozták. Ezekben az esetekben az árat a behozatal és a viszonteladás között felmerülő összes költség, ezen belül az SGA-költségek, valamint a nyereség tekintetében kiigazították.

(84)

Az egyik exportáló gyártó ellenőrzése azt mutatta, hogy az Unióba irányuló exportértékesítések 20 %-a egy svájci székhelyű független kereskedő részére teljesült. Az exportáló gyártó ezeket az értékesítéseket uniós független fél számára történt értékesítésekként jelentette be, azt állítva, hogy semmilyen kapcsolatban sem áll a szóban forgó kereskedővel. Az áruk rendeltetését kiviteli vám-árunyilatkozatokkal igazolták. Annak ellenére, hogy az exportáló gyártó és a kereskedő közötti szerződések értelmében az értékesítés megegyezés szerinti pénzneme az euro vagy az amerikai dollár, az exportáló gyártó a szóban forgó értékesítéseket orosz rubelben megvalósultként, orosz rubelben kiállított számlákkal jelentette be. A Bizottság folytatni fogja a nyomozást ez ügyben, különös tekintettel arra, hogy az értékesítések ténylegesen független vevő számára teljesültek-e uniós felhasználásra, és a megfelelő pénznemben lettek-e bejelentve. A Bizottság ideiglenesen szerepeltette ezeket az értékesítéseket az exportár meghatározásában.

(85)

A Bizottság a rendes értéket és az együttműködő exportáló gyártók exportárát gyártelepi alapon hasonlította össze.

(86)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás érdekében szükséges volt, a Bizottság a rendes értéket és/vagy az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban kiigazította az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében.

(87)

Az exportárakat illetően kiigazításokat végzett a fuvarozással kapcsolatos költségek, az anyagmozgatási, rakodási és járulékos költségek, az importköltségek, értékesítési jutalékok, hitelköltségek és banki költségek tekintetében. A belföldi árak esetében kiigazításokat végzett a belföldi fuvarozási költségek, a csomagolási költségek, a hitelköltségek, az anyagmozgatás és a jutalékok tekintetében.

(88)

A külföldi pénznemekben szabott árak összehasonlítása során a Bizottság – az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontja szerint – a vételi megbízás vagy az adásvételi szerződés napján érvényes átváltási árfolyamot alkalmazta, amely alapján a számla kelténél pontosabban meg lehet állapítani az értékesítés főbb feltételeit, hiszen az ár megállapításához vezető tárgyalásra a vételi megbízás vagy az adásvételi szerződés napjához közelebb eső időszakban került sor. A kapcsolódó számla a termék feladása után, azaz általában egy vagy két hónappal később került kibocsátásra.

(89)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(90)

A (60)–(64) preambulumbekezdésben említett exportáló gyártó ideiglenes dömpingkülönbözetének meghatározásakor a Bizottság rendelkezésre álló tényként használta a leggyakrabban exportált terméktípus dömpingkülönbözetének szintjét, amely épphogy meghaladta a többi exportáló gyártó egyikének általános dömpingkülönbözetét. A Bizottság a megfelelő exportáló gyártó kiválasztását a hazai piaci értékesítési volumen és az uniós export megbízhatóbb összehasonlíthatóságára, a földrajzi közelségre, az alapvető nyersanyagok szerkezetére és a bejelentett kapacitáskihasználásra alapozta. Ez alapján az ideiglenes, súlyozott átlagú dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

3. táblázat

Dömpingkülönbözetek, Oroszország

(91)

Az Oroszországban működő minden más exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg.

(92)

Amint az az (58) preambulumbekezdésben is szerepel, a vizsgálat tárgyát képező vállalatok képviselték az Oroszországból az Unióba irányuló kivitel szinte egészét. Ez alapján a Bizottság úgy döntött, hogy a dömpingkülönbözetet minden más vállalat esetében azon vállalat szintjén határozza meg, amelyiknek a legmagasabb a dömpingkülönbözete.

(93)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

4. táblázat

Dömpingkülönbözetek, Oroszország

(94)

Az Unión belül 13 vállalat szolgáltatott termelési és értékesítési adatokat az eljárás megindítását megelőzően, valamint jelezte, hogy a vizsgálati időszak alatt gyártotta a hasonló terméket. A panaszból rendelkezésre álló információk alapján 15 másik olyan uniós gyártó van az Unióban, amely foglalkozik a hasonló termék gyártásával.

(95)

A vizsgálati időszak alatt a teljes uniós termelés mintegy 37 millió tonna volt. Ezt a számot a Bizottság az uniós gazdasági ágazatról rendelkezésre álló összes információ alapján állapította meg, így például a panaszostól és az összes ismert uniós gyártótól származó információk alapján.

(96)

A teljes uniós termelést kitevő uniós gyártók alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot, és a továbbiakban az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „uniós gazdasági ágazat” néven kerülnek említésre.

(97)

Az együttműködő uniós gyártók a hasonló termék teljes uniós termelésének 89 %-át képviselik.

(98)

Az uniós gyártók üzleti modellje és vertikális integrációjuk foka eltér. Az utánhengerelőknek, amelyeknek előanyag-szükségleteiket más gyártóktól kell fedezniük, kis részesedésük van.

(99)

Amint az a (21) preambulumbekezdésben is szerepel, a hidegen síkhengerelt acéltermékek több KN-kód, egyebek mellett bizonyos ex kódok alá tartoznak. Az uniós felhasználás alábecslésének elkerülése érdekében, illetve tekintettel ezeknek a kódoknak a teljes felhasználásra gyakorolt elhanyagolható hatására, az uniós felhasználás számítása az ex KN-kódok behozatali volumenét teljes körűen figyelembe veszi.

(100)

Mivel az uniós gazdasági ágazat jobbára vertikálisan integrált, és a hidegen síkhengerelt acéltermékek a megítélés szerint többféle, hozzáadott értéket képviselő feldolgozóipari termék gyártásának elsődleges nyersanyagaként szolgálnak, a kötött és a szabadpiaci felhasználást külön elemezték.

(101)

A kötött és a szabadpiac közötti különbségtétel azért releváns a kárelemzés szempontjából, mivel a kötött felhasználásra szánt termékek nem állnak közvetlen versenyben a behozatallal, továbbá mivel a transzferárakat különféle árpolitikák mentén a csoportokon belül rögzítik, így azok nem megbízhatóak. Ezzel szemben a szabadpiacra szánt termelés közvetlen versenyben áll az érintett termék behozatalával, és az árak szabadpiaci árak.

(102)

Az uniós gazdasági ágazatról alkotott lehetőleg legteljesebb kép érdekében a Bizottság adatokat gyűjtött a hidegen síkhengerelt acéltermékekkel kapcsolatos teljes tevékenységre vonatkozóan és meghatározta, hogy a termelést kötött felhasználásra vagy a szabadpiacra szánták-e. A Bizottság megállapította, hogy az uniós gyártók teljes termelésének mintegy 82 %-át kötött felhasználásra szánták.

(103)

A Bizottság az uniós kötött felhasználást a kötött felhasználás és az Unióban működő összes ismert gyártó által az uniós piacon végzett kötött értékesítés alapján állapította meg. Ezek alapján az uniós kötött felhasználás a következőképpen alakult:

5. táblázat

Kötött felhasználás (tonna)

(104)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós kötött felhasználás mintegy 4 %-kal nőtt. Ez az emelkedés főként a kötött piacok, így például a gépjárműipar növekedéséből adódik.

(105)

A Bizottság az uniós szabadpiaci felhasználást a) az Unióban működő összes ismert gyártó által az uniós piacon végzett értékesítés és b) az összes harmadik országból az Unióba irányuló, az Eurostat által jelentett behozatal alapján határozta meg, az érintett országokban működő együttműködő exportáló gyártók által benyújtott adatokat is figyelembe véve. Ezek alapján az uniós szabadpiaci felhasználás a következőképpen alakult:

6. táblázat

Szabadpiaci felhasználás (tonna)

(106)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós szabadpiaci felhasználás mintegy 9 %-kal csökkent. A visszaesés mindenekelőtt annak tudható be, hogy a feldolgozóiparban lassan vagy egyáltalán nem következett be gazdasági fellendülés.

(107)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból származó érintett termék behozatalát az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésével összhangban összesítve kell-e értékelni.

(108)

A Kínából és az Oroszországból származó behozatallal kapcsolatban megállapított dömpingkülönbözeteket az (57) és a (93) preambulumbekezdés összesíti. E dömpingkülönbözetek mindegyike jóval meghaladja az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésében a csekély mértékűre (de minimis) vonatkozóan rögzített küszöbértéket.

(109)

Az egyes érintett országokból származó behozatal volumene az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése értelmébe véve nem volt elhanyagolható. Kína 10,3 %-os, míg Oroszország 9,8 %-os uniós piaci részesedéssel rendelkezett a vizsgálati időszakban.

(110)

Az érintett országokból származó dömpingelt behozatal és a hasonló termék közötti verseny feltételei is hasonlóak voltak. Az importtermékek egymással és az Unióban gyártott érintett termékkel versenyeztek, mivel azokat végfelhasználók hasonló kategóriáinak értékesítették.

(111)

Következésképpen és ellentétben az egyik érdekelt fél állításával, az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott összes követelmény teljesült, és az érintett országokból származó behozatalt összesítve vizsgálták a kár meghatározása céljából.

(112)

A Bizottság a behozatal volumenét az Eurostat adatbázisai alapján határozta meg. A behozatal piaci részesedésének megállapításához a behozatal volumenét összehasonlította a 6. táblázat szerinti uniós szabadpiaci felhasználással.

(113)

Az érintett országokból az Unióba irányuló behozatal a következőképpen alakult:

7. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedése

(114)

A fenti táblázat azt mutatja, hogy az érintett országokból származó behozatal abszolút számokban kifejezve jelentősen növekedett a figyelembe vett időszak alatt. Ezzel párhuzamosan 5,8 százalékponttal nőtt az Unióba irányuló dömpingelt behozatal teljes piaci részesedése a figyelembe vett időszak alatt.

(115)

A Bizottság a behozatal árait az Eurostat adatai alapján határozta meg. Az érintett országokból az Unióba irányuló behozatal súlyozott átlagárai a következőképpen alakultak:

8. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(116)

A dömpingelt behozatal átlagára a 2011. évi 624 EUR/tonnáról 497 EUR/tonnára csökkent a vizsgálati időszak alatt. A figyelembe vett időszak alatt a dömpingelt behozatal átlagos egységárának csökkenése körülbelül 20 % volt.

(117)

A Bizottság a vizsgálati időszak alatti áralákínálás értékeléséhez összehasonlította az alábbiakat:

(118)

Az árakat – az azonos kereskedelemi szinten megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az engedmények és a visszatérítések levonása után és az adatokat szükség esetén kiigazítva – terméktípusonként hasonlították össze. Az összehasonlítás eredményét az uniós gyártók vizsgálati időszak alatt lebonyolított forgalmának százalékában fejezték ki.

(119)

A fentiek alapján megállapítást nyert, hogy az érintett országokból származó dömpingelt behozatalra vonatkozó áralákínálás Kína esetében 8,1 %, míg Oroszország esetében 14,4 % volt az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest.

(120)

A dömpingelt behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(121)

A makrogazdasági mutatókat (termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, készlet, növekedés, piaci részesedés, foglalkoztatás, termelékenység és a dömpingkülönbözet nagysága) a teljes uniós gazdasági ágazat szintjén értékelték. Az értékelés a panaszos által benyújtott információkon alapult, amelyeket az uniós gyártók által szolgáltatott adatok és a rendelkezésre álló hivatalos statisztikák (Eurostat) adatainak egybevetésével ellenőriztek.

(122)

A mikrogazdasági mutatók (értékesítési árak, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése, tőkebevonási képesség, bérek és termelési költség) elemzését a mintába felvett uniós gyártók szintjén végezték. Az értékelés a tőlük származó, megfelelően ellenőrzött információkon alapult.

(123)

Az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó néhány kármutató esetében a Bizottság külön elemezte a szabad- és a kötött piaccal kapcsolatos adatokat, majd összehasonlító elemzést végzett. E tényezők a következők: értékesítés és piaci részesedés, egységárak, egységnyi költség és jövedelmezőség. Ugyanakkor más gazdasági mutatók vizsgálatának csak a teljes – így az uniós gazdasági ágazat általi kötött felhasználást is magában foglaló – tevékenységre vonatkoztatva volt értelme, mivel ezek a teljes tevékenyégtől függnek, és esetükben nem számít, hogy a termelés kötött-e vagy azt szabadpiaci értékesítésre szánják. E tényezők a következők: termelés, kapacitás, kapacitáskihasználás, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése, foglalkoztatás, termelékenység, készletek és munkaerőköltségek. E tényezők szempontjából a teljes uniós gazdasági ágazat elemzése indokolt az uniós gazdasági ágazatot ért teljes kár megállapításához, mivel a szóban forgó adatokat nem lehet kötött és szabad értékesítésre különválasztani.

(124)

A figyelembe vett időszakban a teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult:

9. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(125)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat termelési volumene 1 %-kal nőtt. A kapacitásra vonatkozóan bejelentett számadatok a műszaki kapacitásra vonatkoznak, amelynek értelmében – az iparág által szokványosnak tekintett – kiigazításokat, így az üzemeltetés indítását, a karbantartást, a szűk keresztmetszeteket és egyéb szokásos leállásokat figyelembe vették. Ezek alapján a kapacitás 3 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat arra irányuló törekvései mellett, hogy hozzájáruljon a globális kapacitásfelesleg csökkentéséhez.

(126)

A kapacitáskihasználás arányának növekedése a termelési volumen kismértékű növekedéséből adódott, amelyet főként a kötött felhasználás növekedése és a kapacitáscsökkentés idézett elő.

(127)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult:

10. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés (szabadpiac)

(128)

Az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítési volumene a figyelembe vett időszak alatt 14 %-kal – a 2011-es hozzávetőleg 5,9 millió tonnáról a vizsgálati időszakban 5 millió tonnára – csökkent.

(129)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 74,8 %-ról 70,8 %-ra esett vissza. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenének csökkenése jelentős mértékben meghaladta az uniós szabadpiaci felhasználás kapcsán tapasztalt csökkenést. Az uniós gazdasági ágazat ráadásul az érintett behozatal nyomán fennálló folyamatos árnyomás miatt kénytelen volt értékesítési árait csökkenteni azt elkerülendő, hogy további piaci részesedést veszítsen.

(130)

A figyelembe vett időszakban a kötött piac esetében a volumen, illetve a piaci részesedés a következőképpen alakult:

11. táblázat

Kötött piaci volumen és piaci részesedés

(131)

Az uniós gazdasági ágazat (kötött felhasználás és kötött értékesítés alkotta) kötött piaci volumene az uniós piacon 4 %-kal – a 2011-es hozzávetőleg 29,1 millió tonnáról a vizsgálati időszakban 30,2 millió tonnára – nőtt a figyelembe vett időszak alatt.

(132)

Ennek következtében az uniós gazdasági ágazatnak a kötött piacon megszerzett, a teljes (vagyis a kötött és szabadpiaci felhasználást egyaránt magában foglaló) felhasználás százalékában kifejezett piaci részesedése 79 %-ról 81 %-ra bővült a figyelembe vett időszakban.

(133)

A figyelembe vett időszakban a foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult:

12. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(134)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat számottevően csökkentette foglalkoztatási szintjét, hogy a dömpingelt behozatal nyomán fokozódó piaci verseny közepette csökkentse termelési költségeit és javítsa hatékonyságát. E folyamat eredményeként a munkaerő-állomány 10 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. Emiatt, illetve a termelési volumen figyelembe vett időszakban tapasztalt mérsékelt növekedése (+ 1 %) következtében az uniós gazdasági ágazat – egy foglalkoztatottra jutó éves termeléseként számított – munkaerő-termelékenységének növekedése jóval meghaladta a tényleges termelés csökkenését. Mindez azt bizonyítja, hogy versenyképességének megtartása érdekében az uniós gazdasági ágazat kész volt alkalmazkodni a változó piaci viszonyokhoz.

(135)

Az uniós gyártók készletszintje a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

13. táblázat

Készletek

(136)

A figyelembe vett időszak alatt a zárókészletek szintje 15 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat a hasonló termék legtöbb típusát konkrét felhasználói megrendelésre gyártja. A készletek emiatt ezen ipar esetében nem számítanak releváns kármutatónak, amit a termelés százalékában kifejezett zárókészletek változásának elemzése is alátámaszt. Miként az a fentiekből is kitűnik, e mutató viszonylag stabilan a termelési volumen 3 %-a körüli szinten maradt.

(137)

Valamennyi dömpingkülönbözet jóval meghaladta a csekély mértékű (de minimis) szintet. Figyelembe véve az érintett országokból származó behozatal volumenét és árait, a ténylegesen magas dömpingkülönbözetek uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem volt elhanyagolható.

(138)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós felhasználás mintegy 9 %-kal, míg az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene az uniós piacon 14 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése tehát csökkent, szemben az érintett országokból származó behozatal piaci részesedésével, amely növekedést mutatott a figyelembe vett időszak alatt.

(139)

Az uniós gyártók által uniós független vevőknek felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

14. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(140)

E táblázat az értékesítési egységárnak a hozzá tartozó termelési költséghez viszonyított, uniós szabadpiaci változását mutatja. A figyelembe vett időszak alatt az értékesítési árak átlagosan nagyobb mértékben (– 19 %) csökkentek, mint a hozzájuk tartozó költségek (– 16 %). Ezenfelül a figyelembe vett időszak alatt – a 2011-es év kivételével – az értékesítési árak átlagosan alacsonyabbak voltak, mint a termelési egységköltség.

(141)

Az uniós gyártók annak érdekében, hogy piaci részesedésük ne zsugorodjon tovább, kénytelenek voltak követni a lefelé tartó árspirált, és értékesítési áraikat jelentős mértékben csökkenteni. A termelési költség csökkenésére azonban a nyersanyagárak csökkenése, illetve a termelékenységnek a – munkaerő-állomány 12. táblázat kapcsán ismertetett csökkentésével elért – javulása is magyarázatul szolgálhat.

(142)

A mintába felvett gyártók a kötött felhasználásra szánt hidegen síkhengerelt acéltermékeket további feldolgozásra különböző (költség, „költség plusz”, piaci ár) árpolitikák alapján megállapított transzferárakon adják át, illetve szállítják le egymásnak. A kötött felhasználás tekintetében érvényesített árak alakulása alapján ezért nem lehet érdemi következtetéseket levonni. Hasonló okokból kifolyólag az elemzések a kötött piaci volumen termelési költségére sem terjedtek ki.

(143)

Az uniós gyártók átlagos munkaerőköltségei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

15. táblázat

Teljes munkaidős egyenértékenkénti átlagos munkaerőköltség

(144)

A figyelembe vett időszak alatt 11 %-kal emelkedett a munkavállalónkénti átlagbér, ami valamivel magasabb, mint az uniós árak infláció miatti általános növekedése. Ezt azonban nem szabad a foglalkoztatás – (134) preambulumbekezdésben részletezett – jelentős csökkenésétől elszigetelten értelmezni.

(145)

Az uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásaik megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

16. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(146)

A Bizottság az uniós gyártók jövedelmezőségét oly módon állapította meg, hogy a hasonló termék uniós független vevőknek történő értékesítéséből származó adózás előtti nettó veszteséget az értékesítési forgalom százalékos arányában fejezte ki.

(147)

A jövedelmezőség a figyelembe vett időszakban romlott: a 2011-es szerény nyereséget követően 2012-től (– 5,7 %) egészen a vizsgálati időszakig (– 2,7 %) folyamatos volt a veszteségtermelés. Noha a 2012-ben elszenvedett komoly veszteségek hátterében részben az európai adósságválság, illetve az annak nyomán kialakult gazdasági válság áll, az érintett országokból 2013 és a vizsgálati időszak között érkező, egyre nagyobb volumenű behozatal olyan erős nyomás alá helyezte az uniós gazdasági ágazatot az árak és mennyiségek tekintetében, hogy az nem volt képes előnyt kovácsolni az európai gazdaság lassú fellendüléséből.

(148)

Miként az már az előzőekben említésre került, a mintába felvett uniós gyártók között a kötött piaci volumenek esetében alkalmazott árpolitikák (költség, „költség plusz”, piaci árak) olyan változatos képet mutatnak, ami miatt nem lehet érdemi következtetést levonni sem a kötött felhasználás tekintetében érvényesített árak, sem pedig a kötött felhasználáshoz kapcsolódó jövedelmezőség alakulásából.

(149)

Az egyik érdekelt fél szerint fennáll a veszélye annak, hogy az integrált acélművek – mint sok uniós gyártó – a vizsgálat miatt esetleg manipulálják az egyes termelőüzemek jövedelmezőségi adatait. A Bizottság mindazonáltal ellenőrizte a gyártók által benyújtott adatokat és elégedett volt az eredményként így kapott értékekkel.

(150)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A nettó pénzforgalom – elsősorban a készletcsökkentés következményeként – emelkedő tendenciát (+ 37 %) mutatott.

(151)

Mivel a beruházások megtérülése összességében negatív (kb. – 3 %) maradt, az uniós gazdasági ágazat 2011 és a vizsgálati időszak között 14 %-kal csökkentette a beruházási szintet. Miként az a beruházások csökkenéséből is látható, a figyelembe vett időszak alatt elszenvedett veszteségek a tőkebevonási képességet is befolyásolták.

(152)

A kötött felhasználás erőteljes növekedése jóvoltából az uniós gazdasági ágazat egésze képes volt kismértékben növelni a termelési volument, illetve javítani a kapacitáskihasználás szintjét. Az ágazat emellett konkrét lépéseket tett annak érdekében, hogy növelje hatékonyságát: csökkentette a munkaerő-állományt és a termelési kapacitást, az előállítási költségeket pedig szigorú kontroll alatt tartotta.

(153)

Az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci pozíciója azonban a figyelembe vett időszak alatt az összteljesítmény javítására tett e konkrét intézkedések ellenére is jelentősen meggyengült a figyelembe vett időszakban, mivel 2012-től kezdődően veszteségeket halmozott fel. Az uniós szabadpiacon az értékesítési volumen 14 %-kal csökkent, és miközben a termelési költségek mindössze 16 %-kal csökkentek, az értékesítési egységárak 19 %-kal estek vissza. Az uniós gazdasági ágazat ráadásul piaci részesedést vesztett az érintett országokból származó behozatallal szemben, és mivel a beruházások folyamatosan negatív megtérülést eredményeztek, kénytelen volt visszafogni a beruházásokat.

(154)

Az orosz hatóságok szerint az, hogy néhány panaszos harmadik országbeli beruházásokat tervezett, megkérdőjelezi a kárra vonatkozó állítást. Az iratok alapján azonban semmi nem utal arra, hogy ezek kapcsán hidegen síkhengerelt acéltermékekhez kapcsolódó beruházásokról lenne szó. A jelek szerint ráadásul a beruházások leginkább olyan vállalatokhoz köthetők, amelyek – bár lehetséges, hogy ugyanazon vállalatcsoportnak a tagjai, mint az uniós gyártók – a világ más tájain tevékenykednek.

(155)

A fentiek alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy az uniós gazdasági ágazatot – amelynek elemzését két szegmensére, illetve az ágazat egészére is elvégezték – a főbb kármutatók tekintetében jelentős kár érte, így például negatív jövedelmezőséget ért el, az értékesítési volumen és a piaci részesedés terén pedig veszteségeket szenvedett el.

(156)

Az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból származó dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott-e az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikke (7) bekezdésének megfelelően azt is megvizsgálta, hogy más ismert tényezők ezzel egy időben okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országokból származó dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen előidézett károkat ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsák. E tényezők a következők: gazdasági válság, az uniós gyártók versenyképességbeli/hatékonyságbeli hiányosságai, az uniós gyártók általi behozatal, harmadik országokból származó behozatal, az uniós gyártók exportértékesítési teljesítménye, bizonyos vámkontingensek, a panaszosok köréhez nem tartozók teljesítménye, valamint a kapacitással összefüggő problémák.

(157)

Az exportáló gyártók értékesítési árai a 2011. évi 624 EUR/tonnáról 497 EUR/tonnára csökkentek átlagosan (–20 %) a vizsgálati időszak alatt. Az érintett országokban működő gyártók azáltal, hogy a figyelembe vett időszak alatt folyamatosan csökkentették értékesítési egységáraikat, 2011-től (14,3 %) a vizsgálati időszakig (20,1 %) jelentős mértékben növelni tudták piaci részesedésüket.

(158)

2012-ben még a pénzügyi válságra visszavezethető keresletcsökkenés kedvezőtlen hatása volt érezhető az uniós gazdasági ágazat teljesítményén, ezt követően azonban az érintett országból származó, uniós árak alá kínáló behozatal szinte folyamatos növekedése gyakorolt egyértelműen negatív hatást az uniós gazdasági ágazat teljesítményére. Miközben az uniós gazdasági ágazat a foglalkoztatás csökkentésével, valamint a nyersanyagárak mérséklődéséből származó előnyök kiaknázásával visszaszorította költségeit, addig a dömpingelt behozatal folyamatos növekedést mutatott, és arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazatot, hogy a további piacvesztést elkerülendő még nagyobb mértékben csökkentse uniós értékesítési árait. Ezenkívül míg az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége 2014-ben a veszteségek csökkenésével valamelyest javult, addig a vizsgálati időszakban a behozatal volumene továbbemelkedett, árai pedig még nagyobb mértékben csökkentek, ami még alacsonyabb szintre szorította az uniós gazdasági ágazat árait, illetve tovább rontotta az ágazat jövedelmezőségét.

(159)

Tekintettel az egyértelműen megállapított időbeli egybeesésre egyfelől a dömpingelt behozatalnak a folyamatosan csökkenő árak melletti növekedése, másfelől az uniós gazdasági ágazat veszteséges helyzetéhez vezető, az értékesítési volumen csökkenése és az árerózió között, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingelt behozatal az oka annak, hogy az uniós gazdasági ágazatot kár érte.

(160)

Ehhez hozzájárul még az is, hogy a kínai gazdaság fokozatos lassulása, valamint a kínai acélipar – az iratok szerint – igen jelentős kapacitásfeleslege arra késztette a kínai acélipari gyártókat, hogy többlettermelésüket az exportpiacokra, és így a vonzó kiviteli célpiacnak számító Unióba irányítsák át. A többi, hagyományosan fontos exportpiac közül igen sok vezetett be intézkedéseket, illetve mérlegeli, hogy intézkedéseket vezessen be a kínai, illetve orosz acéltermékekkel, többek között a hidegen síkhengerelt acéltermékekkel szemben, mivel a tisztességtelen importtevékenység mesterségesen leszorítja az árakat, ami torz piaci versenyt eredményez. A piacvédelmi intézkedések egyre nagyobb nemzetközi térnyerésével az uniós piac a kínai és orosz dömpingelt behozatal egyik legvonzóbb célpiacává vált, aminek az uniós gazdasági ágazat látta kárát. Ezt a következtetést az Eurostat legfrissebb importstatisztikái is megerősítik, amelyek szerint a vizsgálati időszak vége óta a kínai és orosz behozatal még erősebb növekedést mutat. 2015 szeptemberében a behozatal volumene 48 %-kal meghaladta a 2015. áprilisi szintet, miközben a behozatalok átlagárai tovább csökkentek.

(161)

A világgazdasági válság hatására az Unióban csökkent a kereslet, az értékesítési árak pedig egyre alacsonyabb szintre szorultak.

(162)

Az egyik fél a 2012-es évnek (euróövezeti válság) a hidegen síkhengerelt acéltermékek uniós piacát érintő sajátosságait kiemelve több érvet is felsorakoztatott, és kétségbe vonta, hogy az említett időszakban a kínai behozatal hatással lett volna az uniós gazdasági ágazatra. Hasonlóan vélekedtek az orosz gyártók is, akik szerint a piac 2012. évi visszaesése áll az uniós gazdasági ágazatot ért kár hátterében.

(163)

Ezen állításokat a vizsgálat nem tudta megerősíteni. Egyrészről: még ha a hidegen síkhengerelt acéltermékek uniós piacán a válság éreztette is hatását a 2008–2009-es, illetve a 2012-es években, a viszonylag stabil, de még stagnáló piaci kereslet mellett a piacnak sikerült bizonyos mértékben megbirkóznia a válság említett hatásaival. Azt az orosz hatóságok is elismerték, hogy az Unió legnagyobb acéltermék-felhasználójának számító építőipart lassú élénkülés jellemezte. Másrészről: 2012 és 2013 között az uniós gazdasági ágazatnak lehetősége lett volna, hogy kihasználja a piaci fellendülést, de erre mégsem kerülhetett sor a Kínából és Oroszországból származó behozatal további növekedése miatt. Az olcsó behozatal fokozatosan növekedett, illetve tett szert az uniós gazdasági ágazattal szemben piaci részesedésre. A 2012-es évre jellemző sajátos helyzet ráadásul nem gyakorolhatott döntő hatást az elemzéssel lefedett hosszabb időszakra érvényes tendenciára, amellett, hogy az is egyértelmű, hogy a behozatal nyomán jelentkező folyamatos nyomás 2012-ben kezdte teljes mértékben éreztetni hatását.

(164)

A fél arra vonatkozó kérését, hogy a 2012-es évet zárják ki a volumenhatás elemzéséből, a Bizottság indokolatlannak találta. Egy kulcsfontosságú elem nem jelenne meg a tendenciákban, amelyek így torz képet mutatnának.

(165)

Ideiglenesen azt a következtetést lehet levonni, hogy nem a gazdasági válság az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár kiváltó oka, és a válság nem befolyásolja a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati összefüggést.

(166)

Néhány érdekelt fél azt állította, hogy a komparatíve magasabb költségek miatt az uniós gyártók nem voltak eléggé versenyképesek és az állítólagos kár a panaszosok nem megfelelő hatékonyságára vezethető vissza.

(167)

Az orosz hatóságok érvként az európai acélvállalatoknak – az elsősorban – az uniós kohászat környezetvédelmi célú korszerűsítése miatt magas termelési költségeit hozták fel. Konkrét okokként az üvegházhatásúgáz-kibocsátásokra vonatkozóan megállapított ágazati határértékeket, a szén-dioxid-kibocsátások tekintetében fizetendő egyre magasabb díjakat, valamint a környezetvédelemi és éghajlat-politikai szabályozási követelmények betartásának az európai vállalatoknál felmerülő költségeit jelölték meg.

(168)

Erre az állításra reagálva az Eurofer azonban kiemelte, hogy a panasz szerint éppen hogy csökkentek a panaszosok értékesített árukhoz kapcsolódó költségei abban az évben, amikor a szabályozási követelmények betartásával járó költségeknek állítólag fel kellett volna merülniük. Ezen túlmenően fontos azt is megemlíteni, hogy az Unióban végrehajtott számos környezetvédelmi szabály általában véve nem új keletű, és a vizsgálat kimutatta, hogy a környezetvédelmi megfelelés költségei alacsony részarányt képviselnek, és így nem gyakoroltak jelentősebb hatást az uniós acélművek működésére a figyelembe vett időszak alatt.

(169)

Az orosz gyártók kétségbe vonták, hogy a panaszosok 2011 és 2012 közötti beruházásai, illetve a 2011. évi kapacitásbővítésük indokolt volt. A jövedelmezőség csökkenésének hátterében meglátásuk szerint az uniós gazdasági ágazat saját üzleti döntései állnak, a kárt pedig azzal magyarázták, hogy a panaszosok a globális versenyben nem voltak képesek újrapozícionálni magukat. A vizsgálat ezzel szemben azt állapította meg, hogy a figyelembe vett időszak alatti üzleti döntéseket körültekintető értékelés alapján hozták meg. A beruházások – legyen szó akár beszállítói vagy feldolgozói részről történt beruházásról – a hatékonyság növelését, a termékminőség javítását, magas technológiai színvonalat képviselő termékek fejlesztését, valamint az egyre növekvő vevői igények kielégítését célozták. Az uniós gazdasági ágazat kapacitása 3 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt (lásd az 5. táblázatot). A hidegen síkhengerelt acéltermékek termelésére rendelkezésre álló kapacitás ráadásul nem teljes egészében a hidegen síkhengerelt acéltermékek piacára irányuló termelést szolgálja, mivel a hidegen síkhengerelt acél termelését – miként az a 4.2. szakaszban is szerepel – feldolgozói tevékenységekhez is felhasználják. Az uniós gazdasági ágazat exportteljesítményének hatása az alábbiakban kerül bemutatásra.

(170)

Több fél meglátása szerint is a hidegen síkhengerelt acéltermékek árai úgy az uniós gyártók, mint az érintett országok esetében egyetlen világpiaci ártrendet követnek, és lényegében a nyersanyagok csökkenő árait tükrözik. Az egyik fél továbbá azt állította, hogy a panaszosok elmulasztottak élni a csökkenő nyersanyagárak kínálta lehetőséggel és visszafogni az értékesített áruk átlagköltségét.

(171)

Mindazonáltal még ha a hidegen síkhengerelt acéltermékek árainak összességében csökkenést mutató trendje bírt is valamiféle hatással, az uniós piac csökkenő árait akkor sem lehet kizárólag az általános világpiaci helyzetnek betudni.

(172)

Először is: ha a nemzetközi színteret tekintjük, a hidegen síkhengerelt acéltermékek árváltozása szempontjából különbségek tapasztalhatók az egyes régiók között. A korlátozott kiépített kapacitásokkal rendelkező országok – így Brazília vagy Argentína – viszonylag szerény mértékben képesek befolyásolni a globális ármegállapítás folyamatát, és esetükben az árak alakulása kisebb volatilitást mutat. A fejlettebb acélpiacokon ezzel szemben a belföldi gyártóknak több behozatali forrással is versenyezniük kell, ami növekvő árnyomást és – következésképp – áreróziót eredményez. E helyzetet a dömpingelt árak tovább súlyosbítják.

(173)

Másodszor: noha Kína és Oroszország a világ legnagyobb acélfelhasználói közé tartozik, mindkét országban jelentős többletkapacitás áll rendelkezésre. Ennek következtében a kínai és oroszországi gyártókat arra ösztönzik, hogy többlettermelésüket alacsony árakon – és ily módón a globális árakat befolyásolva és torzítva – exportálják.

(174)

Harmadszor: miként azt az Eurofer megjegyezte, az érintett országokból származó behozatal árai a nyersanyagok/alapanyagok árainak ugyanezen időszakbeli csökkenésénél nagyobb mértékű visszaesését mutattak. Ezt az észrevételt támasztja alá az is, ha együtt vizsgáljuk az uniós gazdasági ágazat termelési költségét és az átlagos importárak alakulását: a figyelembe vett időszakban az előbbi összesen 16 %-kal, az utóbbi 20 %-kal csökkent. Vagy: bár a felhasznált nyersanyagok alacsonyabb költsége mellett az is szerepet játszott a termelési költségek csökkenésében, hogy az uniós gyártók javítani tudták hatékonyságukat (lásd a (134) preambulumbekezdést), ez a csökkenés még mindig kisebb volt, mint a Kínából és Oroszországból származó behozatal áraiban bekövetkezett visszaesés.

(175)

Tisztességes piaci viszonyok mellett az uniós gazdasági ágazat fenn tudta volna tartani értékesítési árszínvonalát, hogy így előnyt kovácsolhasson a költségek csökkenésből és ismét nyereségessé váljon. Az uniós gyártók azonban kénytelenek voltak egyre alacsonyabb szintre szorítani értékesítési áraikat, és így a vizsgálati időszakot követően az árak történelmi mélypontokra zuhantak.

(176)

A harmadik országokból származó behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

17. táblázat

Az egyéb harmadik országokból származó behozatal volumene (tonnában) és piaci részesedése

(177)

Az uniós összbehozatal döntő hányada az érintett országokból érkezik. A figyelembe vett időszak alatt az egyéb behozatal – 24 %-kal, vagyis az uniós szabadpiaci felhasználásnál nagyobb mértékben csökkent. Ennek következtében az egyéb behozatal piaci részesedése a 2011-es 10,9 %-ról 9,1 %-ra csökkent a vizsgálati időszakban.

(178)

Az érdekelt felek közül többen is azt állították, hogy a harmadik országokból származó behozatal hatását – mégpedig a teljesítményük és növekedésük tekintetében – alábecsülték. Az orosz hatóságok és az orosz gyártók úgy vélték, hogy a panaszos a többi országból, különösképpen pedig az Indiából és Ukrajnából származó növekvő behozatalt mint tényezőt alulértékelte. Az egyik érdekelt fél kiemelte, hogy az Iránból és Ukrajnából származó hidegen síkhengerelt acéltermékeket még a Kínából és Oroszországból származó behozatal árainál is alacsonyabb árakon importálták, és e behozatalok együttesen az Unióba irányuló teljes behozatal 12,3 %-át teszik ki.

(179)

Először is: pillanatnyilag semmi nem bizonyítja, hogy az Indiából, Iránból vagy Ukrajnából származó behozatal az uniós piacra dömpingelt behozatalként érkezne.

(180)

Az Eurostat jóvoltából rendelkezésre álló számadatok és az uniós piacra kiszámított felhasználás ráadásul azt mutatja, hogy a nevezett behozatalok piaci részesedése alacsony. Ugyan az Indiából, Iránból és Ukrajnából származó behozatal együttes piaci részesedése a 2011. évi 4,1 %-ról a vizsgálati időszakban 5,4 %-ra nőtt, piaci részesedéseik külön-külön mindössze 1 % és 2,4 % közötti szinteket értek el. E behozatali források így valószínűtlen, hogy az érdekelt felek állítása szerinti következményekkel jártak, és nem befolyásolják az okozati összefüggést.

(181)

A Bizottság ezzel együtt kiemelt figyelmet fog szentelni a piaci helyzet további alakulására és – szükség esetén – megfelelő intézkedéseket hozhat a szóban forgó országokból származó dömping kezelésére.

(182)

Az uniós gyártók exportvolumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

18. táblázat

Exportteljesítmény

(183)

A független vevőknek értékesített export volumene 2011 és 2014 között stabil maradt, majd ezt követően a vizsgálati időszakban 4 %-kal bővült. Ami az árakat illeti: a figyelembe vett időszakban jelentős, – 13 %-os – vagyis az uniós piacon mértnél (– 19 %) kisebb – csökkenés volt tapasztalható.

(184)

Az egyik fél állítása szerint a növekvő exportértékesítés egyfelől azt mutatja, hogy az Unióból származó hidegen síkhengerelt acéltermékek versenyképesek a világpiacon, másfelől pedig nyilvánvalóan arra utal, hogy a panaszosok jól teljesítenek.

(185)

Az exportértékesítés bővítésére azonban minden esetben mint a nyereséges exportpiaci réseket kereső uniós gyártók önvédelmi, a kapacitáskihasználás megfelelő szinten tartását és az uniós munkahelyek megőrzését szolgáló intézkedéseként kell tekintetni. A növekedés azzal is összefügg, hogy egyes uniós gyártók globális piaci szereplőkként működnek, és így ha vevőik új piacokba fektetnek be, követniük kell őket, még mielőtt a helyi leányvállalatok kiszorítanák őket a beszállítói pozícióból.

(186)

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a független vevőknek értékesített export 2011 és 2014 között stabil maradt, és csak a vizsgálati időszakban indult növekedésnek (+ 4 %). A szóban forgó exportnövekedés elsősorban konkrét – így az egyesült államokbeli, kínai és algériai – piacokhoz, és elsősorban olyan magas hozzáadott értéket képviselő, valamint speciális termékekhez volt köthető, amelyek esetében az uniós gazdasági ágazat versenyelőnnyel rendelkezik a minőség és a megbízható beszállítás miatt. Ezzel szemben az inkább nyersanyagközpontú országokba irányuló export – az Eurofer szerint – csökkenést mutatott.

(187)

A panaszban szereplő adatokra hivatkozva az egyik érdekelt fél továbbá azt állította, hogy az egyre növekvő exportmennyiség értékesítése veszteséges volt, és ez az uniós gazdasági ágazat egészének jövedelmezőségét hátrányosan érintette. Ez az állítás alaptalan. Miként az már a fentiekben is szerepelt, a független vevőknek értékesített export mindenekelőtt a vizsgálati időszak alatt növekedett. Megjegyzendő továbbá, hogy az exportértékesítések a független vevők felé teljesített összértékesítésnek legfeljebb 12–14 %-át tették ki, valamint hogy az exportárak az uniós áraknál kisebb mértékben csökkentek és jóval magasabbak voltak, mint a figyelembe vett időszak végi uniós árak.

(188)

Néhány érdekelt fél állítása szerint az uniós gazdasági ágazatot ért kár az uniós acélipar strukturális problémáira, így a kapacitásfeleslegre vezethető vissza. Ugyanezen gondolat mentén haladva az orosz hatóságok megjegyezték, hogy az OECD 2014. évi „Excess Capacity in the Global Steel Industry and the Implications of New Investment Projects” (A globális acélipar többletkapacitása és az új beruházási projektek hatásai) című kiadványa szerint a többletkapacitás az acélipar egészét érintő probléma, amely – többek között – alacsony árakat eredményez.

(189)

Az uniós gazdasági ágazat mindazonáltal már tett lépéseket a teljes acélkapacitása és -kibocsátása tekintetében esetlegesen jelentkező többlet kezelésére annak érdekében, hogy alkalmazkodjon a közelmúlt piaci változásaihoz. Az OECD-adatok (4) alapján világszerte az acélkapacitás növekedésére kell számítani, és ez alól csak az Unió jelent kivételt. A 9. táblázatból látható, hogy az uniós gazdasági ágazat kapacitása a figyelembe vett időszakban 3 %-kal csökkent. Ezzel szemben az érintett országokbeli együttműködő exportáló gyártók többségének termelési kapacitása ugyanebben az időszakban növekedést mutatott.

(190)

Az orosz gyártók érvelése szerint a panaszosok Kínából és Oroszországból származó behozatala határozottan arra utal, hogy a kárt önmaguknak okozták, márpedig az, hogy a panaszosok egy olyan helyzetet fordítsanak a maguk javára, amelyet ők maguk idéztek elő, nem megengedhető.

(191)

Ezzel összefüggésben a panaszosok azt az érvet hozták fel, hogy olyan integrált acélcsoportokként működnek, amelyeken belül a kereskedelmi egységek a gyártással foglalkozó acélművektől függetlenül végzik tevékenységüket. A kereskedelmi egységeknek, amelyeknek módjukban áll, hogy több beszerzési forrásból elégítsék ki a hidegen síkhengerelt acéltermékek iránti szükségleteiket, olykor-olykor komoly nyomással kellett szembenézniük a vevők részéről, hogy a lehető legolcsóbb anyagokat szerezzék be, és állítólag nem volt más választásuk, mint hogy – többek között Kínából és Oroszországból származó – behozatallal fedezzék szükségleteik egy minimális részét annak érdekében, hogy meg tudják erősíteni és őrizni kereskedelmi kapcsolataikat. E problémát már a panasz is elismerte néhány uniós gyártó tekintetében.

(192)

Ezzel együtt az észérvek alapján nem igazolt, hogy az uniós gazdasági ágazat az elszenvedett kárt saját maga okozta volna ezekkel a behozatalokkal. A szóban forgó behozatal mindössze néhány uniós gyártót érint, alacsony (az uniós gyártók kereskedelmi egységei által végzett, panaszosokhoz kapcsolódó értékesítések 0–5 %-ának megfelelő) volumeneket képvisel, és összességében a Kínából és Oroszországból származó alacsony árú dömpingelt behozatallal szembeni, ideiglenes önvédelmi válaszlépésnek tekintendő.

(193)

Az Európai Unió és Oroszország között korábbiakban alkalmazott acélágazati kereskedelmi megállapodásokra hivatkozva az orosz hatóságok azt állították, hogy „az említett megállapodásban meghatározott orosz behozatali volumen nem minősült kárt okozó volumennek, és (a jelenlegi) volumen továbbra is megfelel a megállapodásbeli volumennek”. Hasonló álláspontot képviselnek az orosz gyártók is, amikor azt állítják, hogy e későbbi megállapodásokba foglalt kontingenseket nem minősítették kárt okozónak, illetve hogy a megállapodásokban előírt védelmi mechanizmusoknak nem hogy az alkalmazására nem került sor, de még az alkalmazásra irányuló szándék sem merült fel.

(194)

Ezek az állítások azonban megalapozatlanok. Egyfelől: az iratokban szereplő információk azt mutatják, hogy a gazdasági válság nyomán a kontingensek, mivel azokat nem vizsgálták felül, túl magasak voltak. A kérdéses – 1997 októberéig visszanyúló – megállapodásokat ugyan gyakran újratárgyalták (például az uniós bővítésekkel összefüggésben), de a kontingenseket egyetlen alkalommal sem csökkentették számottevően az új piaci fejlemények figyelembevétele érdekében. Az érintett kontingensek ráadásul a hidegen síkhengerelt acéltermékek – feldolgozóipari termékeket is magában foglaló – körénél jóval szélesebb termékskálát fedtek le. A tervekben egyetlen alkalommal sem szerepelt, hogy a teljes kontingensek kizárólag hidegen síkhengerelt acéltermékekre vonatozzanak.

(195)

Annak hátterében, hogy miért jelent most nagyobb gondot az orosz behozatal az uniós piac számára, mint a korábbiakban, egyszerűen az áll, hogy az Oroszországból származó behozatal alacsony, dömpingelt árak melletti jelentős növekedése az eddig tapasztaltakhoz nem mérhető zavart kelt az uniós piacon.

(196)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy azokat, akik nem tartoznak a panaszosok közé, egyáltalán nem érte kár, és lehetséges, hogy valójában ők a felelősek azért, hogy az uniós gazdasági ágazatot kár éri. Állításuk szerint az uniós gazdasági ágazat megosztott: előrelátóan gondolkodó sikeres gyártókból (vagyis a panaszosok köréhez nem tartozó gyártókból), illetve az e körön kívüli szereplőkből (a panaszosokból) áll. Érvelésük szerint a panaszosok nehéz helyzete nem róható fel az orosz behozatalnak, mivel a panaszosok körébe nem tartozók – akik a hidegen síkhengerelt acéltermékek uniós termelésének 24 %-át képviselik – számos kármutató tekintetében a panaszosoknál sokkal jobb eredményeket értek el.

(197)

Ezeket az állítások megalapozatlanok. Először is: a piacvédelmi eljárások egyik alapelve, hogy az eljárásban való részvétel önkéntes. Másodszor: a kárra vonatkozóan tett ténymegállapítások némelyikének alapjául a mintába felvett uniós gyártók helyzete szolgált, és ezek az 1.5.1. szakasz értelmében az uniós gazdasági ágazat egészére nézve reprezentatívnak tekintendők.

(198)

Harmadszor: igaz ugyan, hogy a jelek szerint azok a gyártók, akik nem vettek részt a panasz benyújtásában, növelték termelési szintjeiket, mindezt azonban annak fényében kell értékelni, hogy e gyártással foglalkozó acélművek némelyike olyan gyártó, aki a feldolgozó ágazatban – így a tűzihorganyzott hidegen síkhengerelt acélok ágazatában – is aktív. A magasabb termelési volumenek nem feltétlenül jelentenek egyet a magasabb jövedelmezőséggel, illetve kedvezőbb uniós piaci pozícióval. Éppen ellenkezőleg, ez akár arra is utalhat, hogy e gyártással foglalkozó acélművek ahelyett, hogy versenybe szálltak volna a hidegen síkhengerelt acéltermékek piacán a kínai és orosz dömpingelt kivitellel, úgy döntöttek, hogy tevékenységeiket az inkább piaci réseket megcélzó, nagyobb hozzáadott értékkel bíró termékekre összpontosítják.

(199)

Negyedszer: a panaszos gyártók az uniós acélművek (utánhengerelők nélkül számított) vizsgálati időszak alatti teljes uniós termelésének 89 %-át képviselték. Ennek eredményeképp a panaszos acélművek nagyon is reprezentatívak az uniós gazdasági ágazat egésze szempontjából, annak hátterében pedig, hogy egyes unióbeli gyártók jobban tudnak teljesíteni az uniós piacon – függetlenül attól, hogy ez bizonyított tény-e vagy sem –, olyan különböző tényezők állnak, amelyek nem kérdőjelezik meg azt, hogy az uniós gazdasági ágazatot általában véve hátrányosan érinti a dömpingelt behozatal. Ötödször: ugyan lehet, hogy a panaszosok köréhez nem tartozók az értékesítés terén a panaszosoknál valamivel jobban – igaz stagnáló szinten – teljesítettek, 2014-től kezdődően azonban ez a trend megfordult.

(200)

Az iratokban szereplő információk ráadásul arra utalnak, hogy az utánhengerelők ugyanannak a lefelé mutató árnyomásnak vannak kitéve az uniós piacon, és hasonló helyzetben vannak, mint az uniós integrált acélművek.

(201)

Összegzésül: a jelek szerint nem teljesítenek a panaszosoknál jobban azok a gyártók, amelyek nem tartoznak a panaszosok körébe, és helyzetük – különösképpen, ha figyelembe vesszük az uniós termelésen belüli részesedésüket – nem olyan jellegű, hogy befolyásolná a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat egésze által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést.

(202)

Ideiglenesen megállapítást nyert, hogy okozati összefüggés áll fenn az uniós gyártókat ért kár és az érintett országokból származó dömpingelt behozatal között.

(203)

A Bizottság megkülönböztette és szétválasztotta az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól. Ideiglenesen megállapítást nyert, hogy az azonosított egyéb tényezők, így a gazdasági válság, az uniós gazdasági ágazat állítólagos versenyképességbeli és/vagy hatékonyságbeli hiányosságai, a harmadik országokból származó behozatal, a panaszosok köréhez nem tartozó felek szerepe, az uniós gyártók exportértékesítési teljesítménye vagy az uniós gazdasági ágazat kapacitásfeleslege még az esetleges együttes hatásukat tekintetbe véve sem befolyásolják az okozati összefüggést. A válság, valamint a felhasználás csökkenése és az uniós gazdasági ágazaton belüli racionalizálás egyaránt hozzájárulhatott valamelyest a kárhoz, de biztosan nem érintette volna ilyen jelentős mértékben az uniós gazdasági ágazat helyzetét, ha minderre nem a dömpingelt behozatal folyamatosan csökkenő árai mellett került volna sor. Nevezetesen: az értékesítési árak nem süllyedtek volna ilyen alacsony szintre és kedvezőbb jövedelmezőséget lehetett volna elérni.

(204)

A fentiek alapján a Bizottság e szakaszban arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt az érintett országokból származó dömpingelt behozatal okozta, és a többi tényező – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem befolyásolta ezt az okozati összefüggést.

(205)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy annak ellenére, hogy megállapításra került a kárt okozó dömping, jelen esetben az intézkedések elfogadása biztosan nem sértené-e az uniós érdeket. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(206)

Az uniós gazdasági ágazat 17 tagállamban (az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Németországban, a Szlovák Köztársaságban, Olaszországban, Szlovéniában, Luxemburgban, Görögországban, Belgiumban, Lengyelországban, Hollandiában, Ausztriában, Finnországban, Svédországban, Portugáliában, Magyarországon és Spanyolországban) található és mintegy 20 000 munkavállalót foglalkoztat közvetlenül a hidegen síkhengerelt acéltermékekkel összefüggésben.

(207)

A vizsgálat során tizenhárom gyártó működött együtt. Az ismert gyártók egyike sem ellenezte a vizsgálat megindítását. Miként a kármutatók fenti elemzéséből kiderült, a teljes uniós gazdasági ágazat esetében romlott a helyzet és negatív hatással járt a dömpingelt behozatal.

(208)

Az átmeneti dömpingellenes vámok kivetése várhatóan visszaállítja a tisztességes kereskedelmi feltételeket az uniós piacon, és ezzel véget vet az áreróziónak, valamint lehetővé teszi az uniós gazdasági ágazat számára, hogy felépüljön a dömping hatásaiból. Ez az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségének olyan mértékű javulását eredményezné, hogy az megközelítené az ebben a tőkeigényes iparban szükséges szintet. Az érintett országokból származó dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak. Emlékeztetni kell arra, hogy a legtöbb kármutató a figyelembe vett időszak alatt negatív tendenciát mutatott. Különösen a mintába felvett uniós gyártók pénzügyi teljesítményéhez kapcsolódó kármutatók, így a jövedelmezőség és a beruházások megtérülése esetében volt tapasztalható komoly negatív hatás. Ennélfogva fontos, hogy az árak újfent egy olyan nem dömpingelt vagy legalább kárt nem okozó szintet érjenek el, amely lehetővé teszi, hogy a különféle gyártók mindegyike tisztességes kereskedelmi körülmények között tudjon működni az uniós piacon. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete intézkedések hiányában tovább romlana. Ha a hidegen síkhengerelt acéltermékek szegmense rosszul teljesít, annak több uniós gyártó feldolgozói és beszállítói szegmense is kárát látná, hiszen e szegmensek kapacitáskihasználása szorosan összefügg a vizsgált termék termelésével.

(209)

Ennek megfelelően a Bizottság arra az ideiglenes következtetésre jutott, hogy a dömpingellenes vámok kivetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná. A dömpingellenes intézkedések bevezetése lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy felépüljön az azonosított, kárt okozó dömping hatásaiból.

(210)

A (12) preambulumbekezdésben említettek szerint a négy mintába felvett vállalat közül mindössze egyetlen töltötte ki a kérdőívet. A vizsgálat emellett azt is feltárta, hogy azon tizenhárom vállalat közül, amelyek a mintavételi szakaszban jelentkeztek, egyik sem minősül „tiszta profilú” független importőrnek. Ami azt illeti, az eredetileg megkeresett felekről a legtöbb esetben többnyire bebizonyosodott, hogy vagy az uniós gazdasági ágazathoz, vagy az érintett országokban működő felekhez kötődő acélipari szolgáltató központok (csoportjai). A Bizottság a vizsgálat későbbi szakaszában annak érdekében, hogy további együttműködésre kész feleket bevonhasson, több független importőrt megkeresett, de végül is a mintavételi szakaszban jelentkezett független importőrök egyike sem volt hajlandó benyújtani kitöltött kérdőívet a Bizottságnak.

(211)

A vizsgálat kimutatta, hogy az intézkedések nyomán jelentkező esetleges áremelkedés közvetlenül nem érintené a független importőröket. Elvileg semmi sem akadályozza meg az importőröket vagy az acélipari szolgáltató központokat abban, hogy az áremeléseket áthárítsák vevőikre. Behozatalukat ráadásul olyan országokból is beszerezhetik, amelyek nem tartoznak e vizsgálat hatálya alá.

(212)

Az egyik olaszországi, 32 olasz szolgáltató központot képviselő szövetség kijelentette, hogy a forgalmazási ágazatban működő vállalatok esetében megkerülhetetlen az importálás, hiszen a beszerzési források diverzifikálása szolgál biztosítékul arra, hogy ügyfeleik ellátása zavartalan és biztos legyen. Az állítások szerint ez akár veszélybe is kerülhet, mivel a síkhengerelt acéltermékek olasz gyártói galvanizáló sorokba ruháztak be (vagyis csökkentették a hidegen síkhengerelt acéltermékek uniós szabadpiaci értékesítését) és problémákkal szembesültek a hidegen síkhengerelt acéltermékek gyártása és szállítása terén, ami bizonytalanságot keltett az olasz belföldi piacon.

(213)

Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a vámoknak elő kell segíteniük, hogy folyamatosan biztosított legyen a forgalmazók ügyfeleinek biztonságos ellátása. Vámok nélkül előfordulhat, hogy a hidegen síkhengerelt acéltermékek néhány uniós gyártója kénytelen lesz beszüntetni/visszafogni a hidegen síkhengerelt acéltermékek gyártását, és ezáltal több uniós felhasználó korlátozott beszerzési forrásokra kényszerülne. Ezenkívül az intézkedések szintje amellett fog egyenlő versenyfeltételeket teremteni, hogy lehetőséget biztosít az érintett országokból (tisztességes áron), valamint egyéb forrásokból érkező behozatal számára.

(214)

Végezetül: az együttműködő acélipari szolgáltató központok egyik csoportja jelezte, hogy rövid és középtávon támogatná olyan intézkedések bevezetését, amelyek az uniós acélművek javát szolgálják.

(215)

A fentieket figyelembe véve ideiglenesen azt a következtetést lehet levonni, hogy az intézkedések bevezetése nem gyakorol jelentős kedvezőtlen hatást az uniós importőrök érdekeire.

(216)

A hidegen síkhengerelt acéltermékek legfontosabb végfelhasználói iparainak a gépjárműipar, a háztartási készülékeket (az úgynevezett „fehérárukat”) előállító iparágak, az építőipar, valamint a külön- és sokféle ipari termék gyártásával foglalkozó iparágak számítanak. Az eljárásban nagyobb (így a gépjárműiparhoz, illetve a háztartási készülékeket előállító ágazatokhoz tartozó) felhasználók nem működtek együtt.

(217)

A vizsgálattal mindössze három, Oroszországból importáló lett felhasználó működött együtt, amelyek közül legalább egy esetében fennáll annak a valószínűsége, hogy az orosz hidegen síkhengerelt acéltermékeket érintő vámok valamiféle hatással vannak rá. Méretük, valamint tevékenységeik speciális jellege miatt azonban e felhasználók nem tekinthetők reprezentatívnak abból a szempontból, hogy a vámok milyen hatást gyakorolnak a hidegen síkhengerelt acéltermékek uniós felhasználóinak teljes körére.

(218)

Az egyik olaszországi, 32 olasz szolgáltató központot képviselő szövetség beadványában közölte, hogy az intézkedések nyomán megélénkülne a nagyobb, ipari csoportokhoz tartozó felhasználók delokalizációja Olaszországból, amire példaként az Electroluxot és a Whirlpoolt hozta fel. A már jó ideje tartó delokalizáció az állítások szerint az olasz gazdaság egészét hátrányosan érinti amellett, hogy a leépítések következményeként a társadalom szempontjából is negatív hatásokkal jár.

(219)

Noha kétség sem fér ahhoz, hogy a vámok elméletileg – a magasabb vételárak miatt – hátrányosan érinthetik a felhasználókat, egyetlen irat sem támasztja alá, hogy az olaszországi felhasználók hidegen síkhengerelt acéltermékekhez kapcsolódó költségei (az összköltségekhez képest) olyan jelentősek lennének, hogy befolyásolnák a jövedelmezőséget és delokalizációra késztetnék a jelentősebb ipari csoportokat. A javasolt vámok szintje emellett tiltó jellegűnek sem tekintető. Ezenkívül semmi nem erősíti meg, hogy az Olaszországon kívüli piacok felhasználói az olaszországi felhasználók állítólagos helyzetével azonos helyzetben lennének vagy találhatnák magukat a jövőben – a nevezett olasz szövetség szerint az olasz piacra jellemző sajátosságok sokrétűek.

(220)

Néhány fél beadványában jelezte, hogy az intézkedések miatt az uniós feldolgozóiparok nem fognak tudni méltányos árú termékekhez hozzájutni. Ezt két lettországi felhasználó, egy kisebb portugál és egy kisebb lengyelországi importőr kiegészítette azzal, hogy bizonyos terméktípusok értékesítésével mindössze néhány olyan orosz gyártó foglalkozik, akikhez hosszú múltra visszatekintő kapcsolat fűzi őket, illetve hogy a kisebb uniós vállalkozások érdekeit (az uniós acélgyártók érdekeivel szemben) egészében véve figyelmen kívül hagyták.

(221)

Ezeket az állításokat a Bizottság elutasítja. Ami a második megjegyzést illeti: az Unión belüli kisebb vállalkozások érdekeit a rendelkezésre álló információk figyelembevételével számításba vették. Noha kétség sem fér ahhoz, hogy a vámok elméletileg – a magasabb vételárak miatt – hátrányosan érinthetik a felhasználókat, egyetlen irat sem támasztja alá, hogy esetükben a hidegen síkhengerelt acéltermékek költségei (az összköltségekhez képest) oly nagyon jelentősek lennének. Ráadásul a megnövekedett költségek (egy részét) át is lehet hárítani. A javasolt vámok szintje emellett indokolatlanul magasnak sem tekinthető.

(222)

A hidegen síkhengerelt acéltermékek ráadásul olyan árucikkeknek számítanak, amelyeket számos uniós tagállamon kívül több, az Unióba már exportáló országban is előállítanak. Alaptalannak tűnik tehát a félelem, hogy korlátozott mértékben lesznek elérhetők a méltányos árú termékek, és hogy a kifejezetten különlegesnek számító acélminőségek egyáltalán nem lesznek beszerezhetők.

(223)

A fentieket figyelembe véve ideiglenesen azt a következtetést lehet levonni, hogy a felhasználók tekintetében az intézkedések bevezetése egyáltalán nem járna aránytalanul hátrányos hatással.

(224)

Az egyik érdekelt fél beadványában azt állította, hogy az intézkedések több kulcsfontosságú ipar fellendülését vissza fogják vetni, negatív hatással lesznek az innovációra, a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatásra, valamint a kereslet és a fogyasztói jólét csökkenését fogják maguk után vonni.

(225)

Ezt az – egyébiránt bizonyítékokkal nem alátámasztott – állítást a Bizottság elutasítja. A gazdasági növekedés, az innováció és a foglalkoztatás szempontjából az acélipar stratégiai szerepet tölt be az Unióban. Az uniós gazdasági ágazat javát szolgáló intézkedésekkel szemben tehát elvárás, hogy az Unió egészében innováció-, növekedés- és foglalkoztatásösztönző hatással bírjanak.

(226)

Néhány érdekelt jelezte, hogy mivel a hidegen síkhengerelt acéltermékek teljes uniós gyártásán belül a panaszosok olyan nagy súlyt képviselnek, az uniós gazdasági ágazat pedig olyan jelentős piaci részesedéssel rendelkezik, félő, hogy gyengülni fog a verseny az uniós piacon, egyes cégek erőfölénybe fognak kerülni és fennáll annak veszélye, hogy a piacot az uniós gyártók oligopóliuma fogja uralni.

(227)

Ezen észrevételeket a felek nem támasztották alá bizonyítékokkal. Az állítást ezért a Bizottság elutasítja. Az uniós piacon egészen bizonyosan folytatódni fog a verseny, hiszen a piacon számos uniós és Unión kívüli piaci szereplő és ár lesz jelen, ami a verseny meghatározó tényezője. Az intézkedések javasolt szintje nem indokolná, hogy teljesen leálljon az érintett országokból származó behozatal. A behozatal számára – a dömpinggel összefüggésbe hozott országokból származó behozatalt is ideértve – adott lesz a lehetőség, hogy az uniós piacon tisztességes árakkal szabadon részt vegyen a versenyben.

(228)

Az egyik érdekelt fél meglátása szerint az intézkedések előreláthatólag olyan feleket fognak hátrányosan érinteni, akik a panaszosok érdekeinél jóval erősebb és szélesebb körű érdekeket képviselnek. Az állítások szerint a feldolgozóiparok a „panaszosok által látszólag önkényesen megállapított pontatlan számadatok” szerinti állományhoz képest a munkavállalók többszörösét foglalkoztatják. Minthogy azonban e hatást nem számszerűsítették, és konkrét foglalkoztatási számadatokkal sem szolgáltak, az állításokat nem lehetett az adatok egybevetésével ellenőrizni. Ugyanez vonatkozik az orosz együttműködő gyártóknak a felhasználókra gyakorolt hatás kapcsán – igen direkt módon – megfogalmazott állítására is. A Bizottság ennélfogva az uniós érdeket az iratokban szereplő, megfelelően ellenőrizhető és számszerűsíthető tényezők alapján elemezte.

(229)

A fentieket figyelembe véve ideiglenesen azt a következtetést lehet levonni, hogy az intézkedések bevezetése elősegítené az uniós gazdasági ágazat fellendülését és megnyitná az utat a kifejezetten a hidegen síkhengerelt acéltermékek uniós gyártóinak jövőre való felkészültségének és versenyképességének javítását célzó beruházások és kutatás-fejlesztés előtt.

(230)

Az uniós gazdasági ágazat a (közel)múltban már átesett komolyabb szerkezetátalakításon. Vámok nélkül előfordulhat, hogy a hidegen síkhengerelt acéltermékek néhány uniós gyártója kénytelen beszüntetni/visszafogni a hidegen síkhengerelt acéltermékekkel összefüggő tevékenységeit, munkavállalók százaitól megválni, aminek következtében több uniós felhasználó korlátozott beszerzési forrásokra kényszerülne.

(231)

Az intézkedéseknek a Bizottságnál jelentkezett többi néhány félre gyakorolt hatása nem tekinthető jelentősnek. Az iratok alapján semmi nem utal arra, hogy az egyéb (Bizottságnál nem jelentkezett) szereplők tekintetében esetlegesen felmerülő hatás meghaladhatja az intézkedések uniós gazdasági ágazatra gyakorolt pozitív hatását. Az intézkedések vélhetően kedvezni fognak azon beszállítóiparoknak, így a nyersanyag-beszállítóknak és a gépgyártóknak, akik nem (vagy csak korlátozottan) érintettek az érintett országokbeli gyártók ellátásában. Az intézkedések javasolt szinten történő bevezetése csak mérsékelt hatást fejt ki a szállítói lánc áraira és a felhasználók teljesítményére. Az intézkedések szintje amellett fog egyenlő versenyfeltételeket teremteni, hogy lehetőséget biztosít az érintett országokból – tisztességes áron – érkező behozatal számára. A tisztességes versenypiac a végfelhasználók és felhasználók számára várhatóan pozitív hozadékkal jár, köztük olyan helyi beszállítói forrással, amely a kutatási-fejlesztési és technológiai eredmények jóvoltából magasabb minőséget képviselő termékekkel tudja majd teljes körűen kielégíteni szükségleteiket és igényeiket. Az ár továbbra is döntő tényező lesz, de immár tisztességes feltételek szerint fogja betölteni e szerepét.

(232)

A Bizottság a vizsgálat e szakaszában – mindent összevéve – arra a következtetésre jutott, hogy nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek alapján a hidegen síkhengerelt acéltermékek érintett országokból származó behozatalára vonatkozó átmeneti intézkedések bevezetése ellentétes lenne az Unió érdekével.

(233)

A Bizottság dömpinggel, kárral, okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetései alapján átmeneti intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(234)

A ténymegállapításokat a kínai felek azon állításai sem cáfolják, miszerint a panaszosok azért most állították Kínát a figyelem középpontjába, mert ha 2016 végétől Kína piacgazdasági elbánásban részesülne, akkor attól kezdve a dömpingkülönbözetek elvileg alacsonyabb szintet érnének el. A Bizottság elutasítja ezt az állítást. A vizsgálat során valójában e felvetéstől függetlenül megerősítést nyert, hogy az érintett termék Kínából származó dömpingelt behozatala jelenleg jelentős kárt okoz az uniós gazdasági ágazatnak.

(235)

Az intézkedések szintjének megállapításához a Bizottság először az uniós gazdasági ágazatot ért kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét állapította meg.

(236)

A kár abban az esetben szűnne meg, ha az uniós gazdasági ágazat fedezni tudná termelési költségeit, és a hasonló termék uniós piacon történő értékesítése révén olyan adózás előtti nyereségre tudna szert tenni, amelyet egy ilyen típusú ipar az ágazatban szokásos versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélkül ésszerűen elérhet. Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége – a 2011-es év kivételével – a teljes figyelembe vett időszak alatt negatív volt. A figyelembe vett időszak alatt ráadásul az alacsonyan árazott, érintett országokból származó behozatal – uniós piaci – jelenléte végig igen erősnek mutatkozott.

(237)

A panaszos azzal a kéréssel fordult a Bizottsághoz a panaszban, hogy kárt nem okozó, ésszerű haszonkulcsként a forgalom 10–15 %-át alkalmazza (az értéktartomány feltüntetését titoktartási okok indokolják), amely állítása szerint megfelel a panaszosok közé tartozó két reprezentatív uniós gyártó 2010-ben értékesítésekkel elért adózás előtti nyereségének. Ez az állítás azonban nem volt kellőképpen megalapozott.

(238)

Hasonló termékeket érintő korábbi vizsgálatok – így az egyes varrat nélküli rozsdamentes acélcsövek (5), egyes hegesztett vas- vagy ötvözetlen acél csövek és csővezetékek (6), vagy az egyes szilícium-elektromos acélból készült szemcseorientált síkhengerelt termékek (7) kapcsán végzettek – során a Bizottság úgy vélte, hogy az 5 %-os haszonkulcs tekinthető olyan megfelelő szintnek, amelyet az uniós gazdasági ágazat kárt okozó dömping nélkül várhatóan elérhet. A hidegen síkhengerelt acéltermékek több szempontból is hasonlítanak az említett termékekre: a vasérc, a kokszszén és bizonyos ötvözetekkel kapcsolatos költségek a termelési költségükön belül jelentős hányadot képviselnek, és hasonló eljárásoknak vetik őket alá (kemence, hengerelési műveletek). Az 5 %-os haszonkulcsról az orosz gyártók is úgy vélekedtek, hogy ésszerű mértékű. Ezen okokból kifolyólag a Bizottság ideiglenesen a hidegen síkhengerelt acélt előállító ágazatra vonatkozóan is ésszerű mértékűnek tekintette az 5 %-os haszonkulcsot.

(239)

Mindezek alapján a Bizottság az említett 5 %-os haszonkulcs és a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszak alatti termelési költségének összeadásával kiszámította a hasonló termék uniós gazdasági ágazatnak kárt nem okozó árát.

(240)

A Bizottság ezt követően az érintett országok együttműködő exportáló gyártóinak az áralákínálás kiszámításához megállapított, a behozatali költségek és a vámok tekintetében megfelelően kiigazított, súlyozott átlagos importára, valamint a mintába felvett uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék kárt nem okozó, súlyozott átlagára összehasonlításának alapján meghatározta a kár megszüntetéséhez szükséges szintet. Az ebből az összehasonlításból származó különbözetet a súlyozott átlagos CIF-importérték százalékában fejezték ki.

(241)

Az érintett országokból származó érintett termék behozatalára átmeneti dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésében foglalt alacsonyabb vám szabályának megfelelően. A Bizottság elvégezte a kárkülönbözetek és a dömpingkülönbözetek összehasonlítását. A vámok összegét a dömping- és a kárkülönbözetek közül az alacsonyabb szintjén kell rögzíteni.

(242)

A fentiek alapján az átmeneti dömpingellenes vámtételek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(243)

Az ebben a rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó egyedi dömpingellenes vámtételeket e vizsgálat ténymegállapításai alapján állapították meg. Így ezek az értékek az e vizsgálat során az e vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözték. E vámtételek kizárólag az érintett országokból származó és a megnevezett jogi személyek által előállított érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem említett vállalatok – köztük a konkrétan említett vállalatokkal kapcsolatban álló szervezetek – által gyártott érintett termék behozatalára a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtétel alkalmazandó. Ezekre az egyedi dömpingellenes vámtételek egyike sem alkalmazandó.

(244)

Amennyiben egy vállalat módosítja a jogalany nevét, illetve új gyártási vagy értékesítési szervezetet hoz létre, kérelmezheti a szóban forgó egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz (8) kell intézni. A kérelemnek tartalmaznia kell minden vonatkozó információt, ideértve: a vállalat gyártással összefüggő tevékenységeinek módosulását, a – például a – névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással összefüggő belföldi és exportértékesítéseket. A Bizottság indokolt esetben frissíteni fogja az egyedi dömpingellenes vámokban részesülő vállalatok jegyzékét.

(245)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések megkerülésére vonatkozó kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazásának biztosításához különleges intézkedésekre van szükség. A vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, akkor a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám alkalmazandó.

(246)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítésének érdekében a „minden más vállalatra” vonatkozó dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban együtt nem működő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, akik a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(247)

A (3) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság az (EU) 2015/2325 végrehajtási rendelettel a Kínából és Oroszországból származó vagy ott feladott érintett termék behozatalára nyilvántartásba vételi kötelezettséget vezetett be. Ezt a dömpingellenes intézkedéseknek az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése szerinti esetleges visszamenőleges alkalmazása indokolta. A behozatalra vonatkozó nyilvántartásba vételt meg kell szüntetni. Az eljárás jelenlegi szakaszában a dömpingellenes intézkedések esetleges visszamenőleges hatályú alkalmazásáról semmilyen döntést nem lehet hozni.

(248)

A felelősségteljes ügyvitel érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy megadott határidőn belül nyújtsák be írásbeli észrevételeiket, és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(249)

Az átmeneti vámok kivetésével kapcsolatban tett ténymegállapítások ideiglenesek, és lehetséges, hogy ezeket a vizsgálat végleges szakaszában módosítják,

—

síkhengerelt, vasból vagy ötvözetlen acélból készült, bármilyen szélességű, bármilyen vastagságú termék, tekercsben vagy nem tekercsben, hidegen hengerelve (hidegen tömörítve), de tovább meg nem munkálva, plattírozás, lemezelés vagy bevonás nélkül, elektromos,

—

síkhengerelt, vasból vagy ötvözetlen acélból készült, bármilyen szélességű termék, kevesebb mint 0,35 mm vastagságú, tekercsben, hidegen hengerelve (hidegen tömörítve), plattírozás, lemezelés vagy bevonás nélkül, lágyított (ún. „feketelemez”),

—

síkhengerelt, más ötvözött acél, szilícium-elektromos acélból készült, bármilyen szélességű termék, valamint

—

síkhengerelt, ötvözött acél, gyorsacélból készült termék, hidegen hengerelve (hidegen tömörítve), de tovább meg nem munkálva.

a)

kérhetik azoknak a lényeges tényeknek és szempontoknak a nyilvánosságra hozatalát, amelyek alapján ezt a rendeletet elfogadták;

b)

írásban benyújthatják észrevételeiket a Bizottságnak; valamint

c)

kérhetik a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.