18.3.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 73/53

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) 2015. szeptember 18-án az (EU) 2015/1559 bizottsági végrehajtási rendelettel (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki az Indiából (a továbbiakban: érintett ország) származó alakítható öntöttvasból (más néven gömbgrafitos öntöttvasból) készült csövek Európai Unióba történő behozatalára vonatkozóan.

(2)

A vizsgálatot a Bizottság 2014. december 20-án (3) azt követően indította meg, hogy 2014. november 10-én a Saint-Gobain PAM csoport (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be az alakítható öntöttvasból készült csövek teljes uniós termelésének több mint 25 %-át képviselő gyártók nevében.

(3)

Az ideiglenes rendelet (14) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a dömping és a kár vizsgálata a 2013. október 1. és a 2014. szeptember 30. közötti időszakra irányult (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2011. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(4)

A Bizottság 2015. március 11-én külön szubvencióellenes vizsgálatot indított az Indiából származó alakítható öntöttvasból készült csövek Unióba történő behozatalára vonatkozóan. A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (4). A vizsgálat végleges megállapításairól külön rendelet készül (a továbbiakban: szubvencióellenes rendelet) (5).

(5)

Azon lényeges tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően, amelyek alapján kivetették az ideiglenes dömpingellenes vámot (a továbbiakban: ideiglenes nyilvánosságra hozatal), számos érdekelt fél nyújtott be írásos észrevételt az ideiglenes megállapításokkal kapcsolatban. Ezt követően egy további indiai gyártó, a Tata Metaliks DI Pipes Limited (a továbbiakban: Tata) is jelentkezett, és észrevételeket tett. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra.

(6)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott a végleges megállapítások kialakításához. A Bizottság a helyszínen ellenőrizte az egyik együttműködő exportáló gyártóval kapcsolatban álló, olaszországi székhelyű vállalat által szolgáltatott további információkat.

(7)

A Jindal Saw Limited (a továbbiakban: Jindal) a kár megállapításához szükséges ideiglenes számítások egyes vonatkozásait illetően kérte a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő (a továbbiakban: meghallgató tisztviselő) beavatkozását. A meghallgató tisztviselő megvizsgálta a kérést és közvetlenül az exportáló gyártónak válaszolt írásban.

(8)

Ezt követően a Bizottság valamennyi felet tájékoztatta azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján az Indiából származó alakítható öntöttvasból készült csövek Unióba történő behozatalára alkalmazandó végleges dömpingellenes vámot ki kívánja vetni, és az ideiglenes vám révén biztosított összegeket véglegesen be kívánja szedni (a továbbiakban: végleges nyilvánosságra hozatal). A felek számára meghatározott időszakot biztosítottak a végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeik benyújtásához.

(9)

Az Electrosteel Castings Limited (a továbbiakban: ECL) kérésére 2016. január 28-án meghallgatást tartottak a meghallgató tisztviselő előtt.

(10)

Az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket a Bizottság mérlegelte, és indokolt esetben figyelembe vette.

(11)

Az ideiglenes rendelet (15) és (16) preambulumbekezdésében említettek szerint az érintett termékek ideiglenes meghatározása a következő: az Indiából származó, jelenleg az ex 7303 00 10 és ex 7303 00 90 KN-kód alá besorolt, alakítható öntöttvasból (más néven gömbgrafitos öntöttvasból) készült csövek (a továbbiakban: alakítható csövek).

(12)

Az alakítható csöveket az ivóvízellátáshoz, a szennyvízelvezetéshez és mezőgazdasági területek öntözéséhez használják. Az alakítható csövekben a víz továbbítása nyomással, vagy egyszerűen a gravitáció kihasználásával történik. A csövek átmérője a 60 mm és a 2 000 mm közötti tartományba esik, hosszúságuk 5,5, 6, 7 vagy 8 méter. A csöveket általában cementtel vagy egyéb anyaggal bélelik, kívülről horganyozással vagy festéssel felületkezelik, vagy szalaggal tekerik körbe. A legjelentősebb végfelhasználók a közműszolgáltató vállalatok.

(13)

A Jindal és India kormánya (a továbbiakban: az indiai kormány) azt állította, hogy az alakítható öntöttvasból készült, belső és külső bevonat nélküli csöveket (a továbbiakban: szigetelés nélküli csövek) ki kellene zárni az érintett termékek köréből, mivel az említett csövek különböző fizikai, műszaki és kémiai jellemzőkkel rendelkező félkész termékek, amelyek további feldolgozás nélkül víz továbbítására nem használhatók. A szigetelés nélküli csövek nem cserélhetők fel az érintett termékkel, és végső felhasználási formájuk is eltérő.

(14)

A panaszos vitatta ezt az állítást, azzal érvelve, hogy az alakítható csövek – függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e bevonattal, vagy sem – ugyanolyan fizikai, műszaki és kémiai jellemzőkkel bírnak, végső felhasználási formájuk pedig azonos. A panaszos azzal érvelt továbbá, hogy a belső és külső bevonattal való ellátás befejező műveletnek minősül, amely az alakítható csövek teljes előállítási költségének legfeljebb csak 20 %-át képviseli, és az alakítható csövek alapvető jellemzőit nem változtatja meg. A panaszos továbbá hangsúlyozta, hogy a szigetelés nélküli csöveknek a víz- és szennyvízszállításon kívül önmagukban véve nincs tényleges végső piacuk, rendeltetésük vagy felhasználási formájuk, továbbá az uniós piacon közvetlenül nem értékesítik őket, mivel a forgalomba hozatal előtt az uniós szabványok teljesítése érdekében szükségszerűen bevonattal kell ellátni őket. Az alakítható öntöttvasból készült, szigetelés nélküli csövek emellett ugyanaz alá a vámtarifaszám alá tartoznak, mint a szigetelt csövek, így azok kizárása a dömpingellenes intézkedések kijátszásához vezetne, és aláásná ezen intézkedések hatékonyságát, tekintettel arra, hogy az indiai exportőrök számottevő (éves szinten megközelítőleg 80 000 tonnának megfelelő) kapacitással rendelkeznek a bevonatkészítéshez az Európai Unióban. Ezzel összefüggésben a panaszos azt is állította, hogy 2013 óta jelentősen megnőtt az Indiából behozott, szigetelés nélküli csövek mennyisége: az import 2013-hoz képest 2015-re közel megháromszorozódott. A panaszos arra számít, hogy ez a tendencia folytatódik.

(15)

A vizsgálat kimutatta, hogy a szigetelés nélküli csöveknek nincs tényleges végső piacuk, rendeltetésük vagy felhasználási formájuk, és az uniós piacon ebben a formában nem értékesítik őket. E csöveknek szükségszerűen további feldolgozást, vagyis belső és külső bevonatot igényelnek, mielőtt piacképesek lennének, és megfelelnének a víz- és szennyvízszállításra vonatkozó uniós szabványoknak. A termékkör meghatározása során az uniós szabványok betartása nem feltétlenül számít döntő tényezőnek, azonban annak vizsgálatakor, hogy a szigetelés nélküli csövek kész- vagy félkész terméknek tekintendők-e, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a szigetelés nélküli csöveknek további feldolgozáson kell átesniük, mielőtt rendeltetésük szerint használatba lehetne venni őket. A Bizottság ezért megállapította, hogy az alakítható öntöttvasból készült, szigetelés nélküli csövek félkész alakítható csöveknek minősülnek.

(16)

Mindazonáltal a félkész termékek és a késztermékek egyazon terméknek minősülhetnek, amennyiben i. alapvető jellemzőik megegyeznek és ii. a további feldolgozási költségek nem jelentősek (6). Vitathatatlan, hogy a belső és külső bevonat által nyújtott fizikai tulajdonság olyan alapvető jellemzőt biztosít a szigetelés nélküli csöveknek, amely az uniós piacon alapvető felhasználási formájukra, azaz az uniós szabványok szerinti víz- és szennyvízszállításra alkalmassá teszi őket. Emellett az is vitathatatlan, hogy a szigetelés nélküli csövek belső és külső bevonattal való ellátásának költsége rendszerint az alakítható csövek teljes előállítási költségének 20 %-át is elérheti. Ennek megfelelően a további feldolgozás jelentős eljárásnak minősül.

(17)

Ebből következik, hogy az alakítható öntöttvasból készült, szigetelés nélküli félkész csövek nem tekinthetők a kész (belső és külső bevonattal ellátott) alakítható csövekkel azonos terméknek, ezért ki kell zárni őket az érintett termékek köréből.

(18)

Emellett a Bizottság nem állapította meg, hogy a szigetelés nélküli csövek termékkörből való kizárása esetén fennállna a szubvencióellenes intézkedések megkerülésének jelentős kockázata. A szigetelés nélküli csöveket mindössze egy, a Jindallal kapcsolatban álló vállalat importálja, amely a panaszos állításával ellentétben csak korlátozott bevonatolási kapacitással rendelkezik az Unióban. A Bizottság által ellenőrzött adatok szerint a tényleges éves kapacitás 15 000 tonna körül alakul. Ezenfelül a szigetelés nélküli csövek Indiából történő behozatala a vizsgálati időszak után ugyan bővülni látszik, a panaszos által közölt információk alapján azonban a behozott mennyiség még mindig csekély (2015-ben a 10 000 tonnát sem érte el). Az exportáló gyártóval kapcsolatban álló uniós vállalat korlátozott bevonatolási kapacitását és a következő évekre szóló, a szigetelés nélküli csöveket illetően 2017-ig 15 000–21 000 tonnával számoló aktuális üzleti tervét figyelembe véve valószínűtlen, hogy ezt az üzemet egy olyan létesítménnyé alakítanák át, ahová nagy mennyiségben hoznának be szigetelés nélküli csöveket abból a célból, hogy azokat bevonattal lássák el, és így elkerüljék a kész csövekre vonatkozó uniós vámot, ami az alaprendelet 13. cikke értelmében esetleg problémát vethetne fel.

(19)

A Jindal az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően azt is kérte, hogy az alakítható öntöttvasból készült karimás csöveket is zárják ki a termékkörből. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően megismételte a kérést.

(20)

A szigetelés nélküli csövekkel ellentétben a karimás csövek a végső feldolgozás keretében belső és külső bevonattal ellátott, alakítható öntöttvasból készült csövek. A karimás csövek ezért további feldolgozás nélkül alkalmasak víz- és szennyvízszállításra. Lényegében olyan termékek, amelyeket alakítható vasból készült, teljes hosszúságú csövekből a kívánt hosszra vágnak, majd karimával látnak el, amelyen keresztül a csövek fejescsavarok és csavaranyák használatával összekapcsolhatók, míg más, alakítható vasból készült csövek karmantyú segítségével csatlakoztathatók. A hosszra vágás és a karimák felszerelése nem tekinthető úgy, hogy megváltoztatja az alakítható vasból készült cső víz- és szennyvízszállításhoz szükséges alapvető jellemzőit, vagy ami jelentős feldolgozási költségekkel jár. A karimás csövek alakítható vasból készült csövekből történő előállítása tehát némi további feldolgozást tesz szükségessé, a Bizottság ugyanakkor ezt a két terméket azonosnak tekintette, és a kizárás iránti kérelmet elutasította.

(21)

A fentiekre figyelemmel az érintett termékek a végleges fogalommeghatározás szerint az Indiából származó, jelenleg az ex 7303 00 10 és ex 7303 00 907303 00 90 KN-kód alá besorolt, alakítható öntöttvasból (más néven gömbgrafitos öntöttvasból) készült csövek (a továbbiakban: alakítható csövek), kizárva a belső vagy külső bevonattal el nem látott csöveket (a továbbiakban: szigetelés nélküli csövek).

(22)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az Indiában gyártott és értékesített, fenti leírás szerinti érintett termék, valamint az Unióban gyártott és értékesített termék alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságai megegyeznek, ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(23)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az ECL a beadványában azt állította, hogy a belföldi értékesítésekre vonatkozó értékesítési, általános és adminisztratív költségek (SGA-költségek) között szereplő egyes költségeket már előállítási költségként bejelentették, ami kétszeres elszámolást eredményez, így ezeket a költségeket megfelelően ki kell igazítani. Ez a gyártó emellett kérte a rendes érték kiszámításakor figyelembe vett egyes költségek kiigazítását és bizonyos támogatások levonását a rendes érték megállapításakor. A rendelkezésére álló hiteles bizonyítékok alapján a Bizottság elfogadta, hogy a bizonyos költségeket kétszer jelentettek, és ezeket az SGA-költségekből levonva kiigazította a hibát. A Bizottság a rendes érték kiszámításakor bizonyos költségek és támogatások tekintetében elvégezte a szükséges kiigazításokat.

(24)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a Bizottság megállapította, hogy ugyanarra az exportáló gyártóra vonatkozóan a rendes érték kiszámítása során az árhoz köthető egyes finanszírozási költségeket hibásan vont le. Ezt kiigazították, az érintett vállalat pedig erről megfelelő tájékoztatást kapott.

(25)

Mindkét exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottságnak a rendes érték kiszámításakor le kellett volna vonnia az átlagos hitelköltségeket, és nem kellett volna azokat teljesen kizárnia, ahogyan azt az ideiglenes szakaszban tette.

(26)

A Bizottság ezt az állítást elutasítja, mivel az átlagos hitelköltségeket csak akkor kell számításba venni, ha a rendes értéket a belföldi árak alapján állapítják meg, míg ha a rendes értéket az előállítási költségek alapján számítják ki, mint az érintett terméktípusok esetében, akkor nincs jelentőségük. Ennek az az oka, hogy a hitelköltségek nem az előállítási költségekkel, hanem általában az ármegállapításban figyelembe vett tényezőkkel állnak összefüggésben.

(27)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatal után a Jindal azzal is érvelt, hogy a Bizottságnak a nem reprezentatív eladások (7) esetében nem a szóban forgó eladások során elért tényleges haszonkulccsal kellene számolnia, mivel az túl magas, hanem a vállalat által elért haszonkulcs súlyozott átlagával. Az exportáló gyártó a végleges nyilvánosságra hozatalt követően megismételte állítását, új bizonyítékot azonban nem nyújtott be.

(28)

A Bizottság ezt az állítást elutasította, mivel a rendes értéket az említett nem reprezentatív eladások esetében – az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése alapján – az exportáló gyártó által a szóban forgó eladásokkal elért tényleges nyereség alapján állapította meg.

(29)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatal után ugyanez az exportáló gyártó azt is állította, hogy a szállítási költségeket a rendes érték kiszámításakor végzett kiigazítások során le kellett volna vonni. Ez azonban megtörtént, mivel a Bizottság a szállítási költségeket már az ideiglenes szakaszban levonta annak érdekében, hogy a rendes érték kiszámításához a gyártelepi árat megkapja.

(30)

A végleges nyilvánosságra hozatal után ugyanez az exportáló gyártó azzal is érvelt, hogy a rendes érték kiszámításakor végzett kiigazítások során a csomagolási költségek levonása tévedésből elmaradt. A Bizottság az állítást indokoltnak találta, és ennek megfelelően kijavította a hibát.

(31)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatal után az uniós gazdasági ágazat ismételten azt állította, hogy a Bizottságnak a vasércre kivetett indiai exportadó figyelembevételével ki kellene igazítania a rendes értéket. A Bizottság a párhuzamosan folyó szubvencióellenes vizsgálat során megállapította, hogy a vasérc árát Indiában a különböző indiai exportkorlátozások torzítják. Ilyen körülmények között nincs szükség arra, hogy a Bizottság a torzító hatással ebben a vizsgálatban tovább foglalkozzon, mivel az a támogatás hatásának kétszeres figyelembevételét eredményezné.

(32)

Egyéb észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (19)–(32) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(33)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az ECL beadványában azt állította, hogy a kapcsolatban álló uniós vállalatok az exportértékesítésekre vonatkozó SGA-költségek között szereplő egyes költségeket behozatal utáni költségekként már bejelentették, ami kétszeres elszámolást eredményezett. Ez a gyártó emellett kérte, hogy az exportárnak az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerinti megállapítása, valamint az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése g) pontja alkalmazása során figyelembe vett egyes költségek tekintetében a Bizottság végezzen kiigazításokat. A Bizottság elfogadta, hogy bizonyos költségeket kétszer jelentettek be, és azokat a kapcsolatban álló uniós vállalatok SGA-költségeiből levonta. A Bizottság az exportár kiszámításakor bizonyos költségek és támogatások tekintetében elvégezte a szükséges kiigazításokat.

(34)

A másik exportáló gyártó is megállapította, hogy a Bizottság bizonyos költségeket kétszer vont le, mégpedig egyrészt behozatal utáni költségként, másrészt a kapcsolatban álló uniós vállalatok SGA-költségeinek részeként. A gyártó szintén kérte bizonyos támogatások újraszámítását. A Bizottság megvizsgálta az állításokat és elvégezte a szükséges kiigazításokat. A végleges nyilvánosságra hozatalban is kifejtettek szerint a nyilvánosságra hozatal mellékleteiben megjelenő néhány negatív exportár jóváírási értesítésekhez és engedményekhez kapcsolódott – ami abból is látható, hogy a jelentett mennyiségek is negatívak voltak – és nem vezetett semmilyen, az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésén alapuló kiigazításhoz.

(35)

Az exportáló gyártó azt állította továbbá, hogy az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének alkalmazása helyett az exportár alapuljon az exportáló gyártó és a vele kapcsolatban álló uniós vállalatok közötti transzferárakon. Érvelése szerint ezek az árak három okból is megbízhatóak. Először is a vállalat által a vele kapcsolatban álló uniós vállalatoknak felszámított ár feltételezhetően összhangban van az exportáló gyártó által a független uniós importőröknek felszámított árral. Másodszor a vállalat által a vele kapcsolatban álló uniós vállalatoknak felszámított ár az exportáló gyártó által más piacokon működő független importőröknek felszámított árral is összhangban van. Harmadszor az Unió nemzeti vámhatóságai következetesen úgy ítélték meg, hogy az exportáló gyártó által a vele kapcsolatban álló vállalatoknak felszámított ár megbízható. A végleges nyilvánosságra hozatal után az exportáló gyártó elismételte állítását, azonban új érvet vagy bizonyítékot nem terjesztett elő.

(36)

Az exportáló gyártó ezt az állítást már az ideiglenes szakaszban megtette (lásd az ideiglenes rendelet (44) preambulumbekezdését). Következésképpen a Bizottság az ideiglenes rendelet (45) preambulumbekezdésében említett indokokkal megegyező okból az exportáló gyártó első és második érvét elutasította. Emellett a Bizottság cáfolta a vállalat által felhozott harmadik érvet az ideiglenes rendelet (37) preambulumbekezdésében említett indokok miatt, amelyek alapján a másik exportáló gyártó hasonló kérelmét is elutasította.

(37)

A végleges nyilvánosságra hozatal után a Jindal elismételte állítását, mely szerint a vele kapcsolatban álló spanyolországi vállalat hitelköltségeinek kiigazítását a kamatláb számítására alkalmazott új képlettel ki kell javítani. A Bizottság azonban a kiigazítást a vállalat által a kitöltött kérdőíven megadott adatok alapján számította ki. A Bizottsághoz benyújtott bizonyítékok nem adtak magyarázatot arra, miért ne lehetne ezeket az adatokat használni. A Bizottság ezért nem látott okot módszerének megváltoztatására, illetve az exportáló gyártó azon kérésének teljesítésére, hogy a hitelköltségek számításában az Európai Központi Bank nyilvánosan elérhető árfolyamait alkalmazza. A gyártó nem támasztotta alá, hogy ez volt a spanyolországi vállalatra érvényes árfolyam. Ezért a Bizottság az állítást elutasította.

(38)

Az ideiglenes rendeletben az egyik exportáló gyártóval kapcsolatban álló olaszországi vállalat által feldolgozott szigetelés nélküli csövek feldolgozási költségeit a Bizottság az ideiglenes rendelet (40) és (41) preambulumbekezdésében említett indokok miatt nem vonta le.

(39)

Az ideiglenes és végleges nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos azt állította, hogy a Bizottságnak a feldolgozási költségeket az említett kapcsolatban álló vállalat esetében az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdése alapján két fő okból is le kellett volna vonnia. Először is a következetesség érdekében, mivel a karimával való ellátással összefüggő feldolgozási költségeket az egyesült királyságbeli kapcsolatban álló vállalat esetében levonta (az ideiglenes rendelet (42) preambulumbekezdése). Másodszor mivel a Bizottság a feldolgozási költségeket a korábbi esetekben is levonta, még akkor is, ha az Unióban felmerülő feldolgozási költségek meghaladták a származási országban felmerülő feldolgozási költségeket.

(40)

A fenti (13)–(17) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság a szigetelés nélküli csöveket kizárta a termékkörből. Ennek megfelelően az exportár kiszámításakor kizárta az Unióban további feldolgozás alá kerülő szigetelés nélküli csövekkel kapcsolatos valamennyi értékesítést. Következésképpen a panaszos állítása tárgytalan, ezért azt a Bizottság elutasítja.

(41)

A Bizottság az ideiglenes rendeletben (lásd a rendelet (42) és (43) preambulumbekezdését) mindkét exportáló gyártóval kapcsolatban álló egyesült királyságbeli vállalatnál a karimával való ellátással és a csövek kisebb méretre való vágásával összefüggésben felmerülő feldolgozási költségeket levonta, amikor az exportárat az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően megállapította.

(42)

Az ideiglenes és végleges nyilvánosságra hozatalt követően a Jindal kérte, hogy a Bizottság a gyártóval kapcsolatban álló egyesült királyságbeli vállalat által értékesített karimás csöveket az érintett termékek köréből és ennek eredményeként a vállalat dömpingkülönbözetének kiszámításából zárja ki.

(43)

A Bizottság a fenti (19) és (20) preambulumbekezdésben említett indokok miatt nem tekintette helyénvalónak, hogy a karimás csöveket az érintett termék köréből kizárja. Az exportár meghatározásából azonban a Bizottság kizárta a karimás csöveket, amelyek a kapcsolatban álló importőrök összértékesítésének csupán kis részét tették ki.

(44)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a Jindal azzal érvelt, hogy a vele kapcsolatban álló olaszországi és egyesült királyságbeli vállalatok vonatkozásában az exportárnak az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdése szerinti megállapításakor az SGA-költségek és a nyereség levonása nem volt ésszerű, mivel azok állítása szerint nyilvánvalóan túl magasak. A végleges nyilvánosságra hozatal után a vállalat elismételte állítását, anélkül azonban, hogy új bizonyítékot szolgáltatott volna. A vállalat a következőket állította:

(45)

Először is az SGA-költségeket a gyártóval kapcsolatban álló két uniós vállalat feldolgozási tevékenységei állítólag befolyásolták. A vállalat azt javasolta, hogy a Bizottság inkább a vele kapcsolatban álló spanyolországi vállalat SGA-költségeit használja, mivel az a vizsgálati időszakban nem végzett feldolgozási tevékenységet. Másodszor a vállalat egy másik lehetőségként azt javasolta, hogy a Bizottság vonja le azokat a kapcsolatban álló olaszországi vállalatnál felmerülő és az SGA-költségekben foglalt konkrét költségeket, amelyek kifejezetten a feldolgozási tevékenységekhez és/vagy a harmadik országokba irányuló exporttevékenységekhez kapcsolódnak. Ennek érdekében további adatokat nyújtott be. Ezeket az adatokat a Bizottság a kapcsolatban álló olaszországi vállalatnál tett második ellenőrző látogatás alkalmával ellenőrizte. A vállalat ilyen jellegű információkat a vele kapcsolatban álló egyesült királyságbeli vállalat tekintetében nem szolgáltatott, ugyanakkor arra utalt, hogy az olaszországi kapcsolatban álló vállalat esetében használt, kiigazított SGA-költségekkel megegyező összegeket kellene alkalmazni az exportár kiigazításához.

(46)

A Bizottság az első javaslatot elutasította, mivel úgy ítélte helyénvalónak, hogy az exportárnak az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdése szerinti megállapításához a kapcsolatban álló egyes vállalatok által viselt tényleges SGA-költségeket kell használni. A Bizottság nem látta bizonyítottnak, hogy a tényleges költségek nem adnak kiindulási pontként ésszerű alapot.

(47)

A második lehetőséget a Bizottság helyénvalónak tekintette, mivel a feldolgozott termékek uniós piacon történő értékesítését mindkét kereskedő esetében kizárta az exportár meghatározásából. Ez a költségek megosztását is indokolta annak érdekében, hogy a feldolgozási tevékenységekhez kapcsolódó költségeket ki lehessen zárni. Emellett a kapcsolatban álló olaszországi vállalat vonatkozásában megadott SGA-költségek további lebontását a Bizottság a második ellenőrző látogatáson ellenőrizte és elfogadta, hogy a költségek egy része kizárólag a (fentiekben említettek szerint a termékkörből kizárt) szigetelés nélküli csövek feldolgozásához kapcsolódik. Ezért az exportárnak az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerinti megállapításakor a feldolgozási tevékenységekhez kapcsolódó SGA-költségeket nem vette figyelembe. A kapcsolatban álló egyesült királyságbeli vállalat esetében a Bizottság az SGA-költségek tekintetében nem végzett további kiigazításokat, mivel a vállalat az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az említett költségek lebontását nem nyújtotta be. Végül a Bizottság a harmadik országokba irányuló exporttevékenységekhez kapcsolódó összes költséget minden kapcsolatban álló uniós vállalat esetében már az ideiglenes szakaszban levonta.

(48)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a Jindal azzal érvelt, hogy cégcsoporti szerkezete a vizsgálati időszak után megváltozott, és vele kapcsolatban álló egyesült királyságbeli és spanyolországi importőrökön keresztül már nem exportál. A cégcsoporti szerkezetnek a vizsgálati időszak utáni állítólagos változásai azonban nem lehetnek kihatással a dömpingkülönbözetekre, amelyeket a Bizottság a vizsgálati időszakra vonatkozó, ellenőrzött adatok alapján állapított meg. Következésképpen a Bizottság az érvet elutasította.

(49)

Az ideiglenes és a végleges nyilvánosságra hozatal után ugyanez az exportáló gyártó azzal is érvelt, hogy a Bizottság az SGA-költségek kiigazítása során nem ugyanazt a megközelítést alkalmazta, mint a nyereség kiigazítása során. Az SGA-költségek kiigazításában a Bizottság a ténylegesen felmerülő SGA-költségekre támaszkodott, a nyereség kiigazításakor viszont a tényleges összegeket elméleti összegre cserélte le.

(50)

A kapcsolatban álló vállalat azonban a vizsgálati időszak során veszteséges volt. Következésképpen nem volt tényleges, alkalmazható haszonkulcs. Az ideiglenes rendelet (43) preambulumbekezdésének megfelelően ésszerű viszonyítási alap hiányában a Bizottság átlagosan 3,7 %-os nyereségkulcsot alkalmazott, amelyet a független importőr ésszerű nyereségszintjének tekintett. A Bizottság ezen nyereségszint alkalmazását a kapcsolatban álló importőrök nyereségszintjénél – már amennyiben rendelkezésre állt volna ilyen – pontosabbnak tekintette.

(51)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatal után az ECL is beadványt nyújtott be, amelyben kérte a Bizottságot, hogy az exportár megállapításakor a vele kapcsolatban álló uniós vállalatok esetében ne vonja le az összes SGA-költséget. A vállalat azzal érvelt, hogy a leányvállalatai az Unióban importőrként és az exportáló gyártó marketing részlegeként működnek. Azt állította, hogy az exportár megállapításakor a kapcsolatban álló uniós jogalanyok esetében csak azokat az SGA-költségeket kellene levonni, amelyek az importőrként végzett tevékenységeikhez kapcsolódnak. A vállalat az állítást a végleges nyilvánosságra hozatal után ismét benyújtotta, anélkül azonban, hogy új elemeket szolgáltatott volna.

(52)

A Bizottság az alábbiakban ismertetett indokok alapján ezt az állítást elutasította. Először is az exportáló gyártó a vizsgálati időszakban nemcsak a kapcsolódó vállalatain keresztül, hanem közvetlenül is exportált az Unióba, noha csak kisebb mennyiségben. A vizsgálat emellett feltárta, hogy az exportáló gyártó is viselt olyan költségeket Indiában, amelyek az uniós exportértékesítésekhez kapcsolódtak (pl. az uniós exportértékesítésekkel foglalkozó személyzet költségei és egyéb SGA-költségek). Ez azt támasztja alá, hogy a vállalat exporttevékenységeit és az azzal összefüggő költségeket az anyavállalat és a vele kapcsolatban álló uniós vállalatok közösen végezték, illetve viselték. A végleges nyilvánosságra hozatal után a vállalat azzal érvelt, hogy a főbb marketingfunkciókat a vele kapcsolatban álló uniós vállalatok látták el, következésképpen a kapcsolódó költségeket is ez utóbbiak viselték. Ez azonban nem mond ellent a Bizottság értékelésének, mivel a vállalat beismerte, hogy az Unióba való exportértékesítéshez kapcsolódó egyes költségeket az anyavállalat viselt. Ezért azt az érvet, miszerint a kapcsolatban álló uniós vállalatok az anyavállalat marketingosztályai, el kellett utasítani.

(53)

Másodszor az uniós vevők felkutatásával összefüggő marketing és reklám olyan tevékenységek, amelyeket jellemzően az importőrök végeznek és az ezzel összefüggő költségeket is általában ők viselik. Ezek a költségek a termék értékesítésével kapcsolatos költségek részét képezik. Emellett a vállalat által az exporttevékenységekhez rendelt költségek nem merültek volna fel, ha az érintett terméket nem importálják az Unióba. Ezért nem indokolt, hogy az exportáló gyártó különbséget tegyen az export- és az importtevékenységek között, így ezt az állítást szintén el kellett utasítani. Mindazonáltal a kapcsolatban álló uniós vállalatok által viselt és az érintett termék vagy más termékek harmadik országokba irányuló exportjával összefüggő költségeket a Bizottság már levonta a vállalatok SGA-költségeiből.

(54)

Egyéb észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (33)–(48) preambulumbekezdését.

(55)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az ECL beadványában azt állította, hogy a vállalaton belüli hitelköltségeket, azaz az indiai anyavállalat és a vele kapcsolatban álló uniós vállalatok közötti hitelköltségeket az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének g) pontja értelmében nem kellett volna levonni, mivel a Bizottság az exportáló gyártó és a vele kapcsolatban álló uniós vállalatok közötti transzferárat nem fogadta el. Emellett a Bizottság a kapcsolatban álló uniós vállalatok hitelköltségeit a független vevők részére történő értékesítéseiből az exportárnak az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerinti megállapításakor már levonta. Ezt az állítást a Bizottság elfogadta.

(56)

Ugyanez az exportáló gyártó azt is állította, hogy a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja alapján a vám-visszatérítési rendszerrel és a kiemelt termékek rendszerével megegyező összeget kell a rendes értékből levonni.

(57)

A Bizottság az alábbiakban ismertetett indokok alapján ezt az állítást elutasította. Először is az ideiglenes rendelet (53) preambulumbekezdésében említettek szerint a Bizottság a vámvisszatérítés tekintetében nem végzett kiigazításokat, mivel az exportáló gyártók nem bizonyították be, hogy az exportértékesítések után ki nem fizetett, illetve visszatérített adók a belföldi árakba beépültek volna. Ez a párhuzamosan folyó szubvencióellenes vizsgálat (8) során is megerősítést nyert, amelyben a Bizottság megállapította, hogy az ún. „vám-visszatérítési rendszer” és a „kiemelt termékek rendszere” pénzügyi hozzájárulás formájában támogatást biztosít India kormánya részéről, amelyek egyike sem minősíthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő visszatérítési rendszernek.

(58)

A végleges nyilvánosságra hozatal után ugyanez az exportáló gyártó elismételte állítását, mely szerint a vám-visszatérítési rendszer és a kiemelt termékek rendszere szerinti összegeket a rendes értékből le kell vonni. Ebben a tekintetben azonban új tényeket vagy érvet nem szolgáltatott. Következésképpen a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(59)

Az ideiglenes és végleges nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos megismételte azon állítását, miszerint a Bizottságnak az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének második mondatában szereplő, célzott dömping esetén használatos kivételes módszert kellett volna alkalmaznia.

(60)

A Bizottság nem tárt fel olyan új elemeket, amelyek lehetővé tennék, hogy eltérjen az ideiglenes értékeléstől, amely szerint a célzott dömping módszerének alkalmazása nem volt indokolt.

(61)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (49)–(54) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítésre kerültek.

(62)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az ECL azt állította, hogy a dömping- és kárkülönbözetek kiszámításához használt CIF-értékek alkalmazása nem volt következetes. A vállalat azzal érvelt, hogy az ECL-re vonatkozó dömpingkülönbözet kiszámításához ugyanazt a CIF-értéket kellett volna nevezőként használni, mint amelyet a kárkülönbözet megállapításához használtak, és amely a CIF-paritáson fejezi ki a számtanilag képzett exportárat.

(63)

A Bizottság úgy vélte, hogy a dömpingkülönbözet kiszámításához azt az uniós határparitáson számolt tényleges CIF-árat kell nevezőként használni, amelyen az árut az uniós vámhatóságoknak bejelentették. Ez a módszer biztosítja, hogy a dömpingkülönbözet az uniós határparitáson számolt tényleges CIF-ár százalékában kerül megállapításra, és hogy az Unió vámhatóságai a dömpingellenes vámot az uniós határparitáson számolt tényleges CIF-ár alapján szedik be. Következésképpen a Bizottság ezt az állítást elutasította. Emellett a Bizottság mind a dömping, mind a kár kiszámításához azt az uniós határparitáson számított exportárat használta, amelyet az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján képzett. Ezért a dömpinggel és a kárral kapcsolatos számításokhoz használt módszer következetes. Ez azonban nem zárja ki azt a tényt, hogy a végleges vámot a vámhatóságoknak bejelentett CIF-érték százalékában kell kifejezni.

(64)

A végleges nyilvánosságra hozatal után a panaszos azzal érvelt, hogy a két exportáló gyártó dömping- és kárkülönbözetének összehasonlítása ellentmondást fedett fel, mivel az egyikük esetében az alacsonyabb dömpingkülönbözethez magasabb kárkülönbözet párosult, míg a másikuk esetében ez fordítva volt.

(65)

Ez a különbség abból adódott, hogy a két exportáló gyártó exportárai és rendes értékei – a fentiekben leírt okok miatt – egyaránt (nagy mértékben) számítással képzett árak voltak. Következésképpen a két vállalat dömpingkülönbözete sem az indiai belföldi, sem az uniós piac tekintetében nem a független vevőknek felszámított tényleges árakat, hanem a vállalatok árszerkezeteit tükrözte.

(66)

A panaszos azt állította, hogy a szigetelés nélküli csövek kizárása az egyik exportáló gyártó dömpingkülönbözetének alábecsléséhez vezetett, és azt magasabb szinten kell megállapítani. Mivel a Bizottság a szigetelés nélküli csöveket a fenti (13)–(19) preambulumbekezdésben rögzített okok miatt a termékkörből kizárta, ez az állítás tárgytalan, így a Bizottság elutasította.

(67)

A panaszos azzal is érvelt, hogy a dömpingkülönbözeti számításokban figyelembe kell venni a vizsgálati időszak utáni árszinteket. Különösen azt állította, hogy a vizsgálati időszak után az exportáló gyártók uniós piaci áraikat csökkentették, miközben az indiai belföldi piaci áraik állítólag stabilak maradtak.

(68)

A panaszos helyesen mutatott rá arra, hogy „az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdése a »rendszerint« kifejezés alkalmazásával kivételeket enged a vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó információk figyelembevételének tilalma alól”. (9) Az a kérés azonban, amely mindkét exportáló gyártóra vonatkozóan a vizsgálati időszak utáni időszakra új érvényes exportár és rendes érték kiszámítására irányul, a Bizottság részéről új, teljes és részletes vizsgálatot követelne meg, beleértve az adatoknak az exportáló gyártóktól való begyűjtését és azok ellenőrzését. Ez az eljárás keretén belül sem technikailag, sem jogilag nem lehetséges. Következésképpen a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(69)

Észrevételek hiányában a dömpingkülönbözetek kiszámításához alkalmazott, az ideiglenes rendelet (55)–(56) preambulumbekezdésében ismertetett módszer megerősítést nyert.

(70)

Figyelembe véve a rendes érték és az exportár kiigazítását, illetve további észrevételek hiányában a vámfizetés nélküli, CIF uniós határparitásos ár százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek az alábbiak:

(71)

Több érdekelt fél az állította, hogy az ideiglenes nyilvánosságra hozatal nem tartalmazott elegendő információt az uniós felhasználásra, az import- és exportstatisztikákra, valamint a makro- és mikrogazdasági mutatókra vonatkozóan a kár megállapításához. A Bizottság ezt az állítást részben elfogadta, és az alábbiakban közli a kármutatókra vonatkozó további információkat, noha az adatok titkosságára vonatkozó jogos igény teljesítése érdekében csak tartományokat ad meg.

(72)

A végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételek alapján a Bizottság megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat exportértékesítéseinek egy részét uniós értékesítésnek tulajdonította. Az értékesítési számadatok kiigazítása miatt kis mértékben módosítani/korrigálni kellett bizonyos egyéb kármutatókkal kapcsolatos egyes tartományokat, illetve indexeket, konkrétan az uniós összfelhasználást, az exportáló gyártók piaci részesedését, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedését és az uniós eladási árat. Ezek a kiigazítások azonban csak csekély mértékben befolyásolták ezeket a kármutatókat, a tendenciákra semmilyen hatást nem gyakoroltak, és azt a következtetést sem változtatták meg, hogy jelentős kár keletkezett.

(73)

A vizsgálati időszakban a hasonló terméket három uniós gyártó állította elő. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(74)

Mivel a vizsgálatban csak három uniós gyártó működött együtt, továbbá az SG PAM csoport biztosította a leányvállalataira vonatkozó adatokat, valamint az egyetlen nem együttműködő uniós gyártóra – Tiroler Rohre GmbH (a továbbiakban: TRM) – vonatkozó becsléseket, a vizsgálatban együttműködő másik uniós gyártó bizalmas adatainak védelme érdekében valamennyi érték indexként kifejezve vagy tartományként szerepel.

(75)

A teljes uniós termelés a vizsgálati időszakban 590 000–610 000 tonna volt. A teljes uniós termelés mennyiségét a Bizottság az uniós gazdasági ágazatról rendelkezésre álló összes információ alapján állította össze, ideértve a panaszban a nem együttműködő gyártóra vonatkozóan megadott információkat és a vizsgálat során az együttműködő uniós gyártóktól begyűjtött adatokat. Az együttműködő két uniós gyártó termelése az uniós termelés 96 %-át teszi ki.

(76)

A Bizottság az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat Unión belüli összértékesítésének mennyisége alapján határozta meg, hozzáadva ahhoz a harmadik országokból az Unióba irányuló behozatalt. Az uniós gazdasági ágazat összértékesítésének mennyiségét a Bizottság az együttműködő uniós gyártóktól begyűjtött adatok és a nem együttműködő gyártóra vonatkozóan a panaszban közölt adatok alapján állapította meg. A behozatal mennyiségére vonatkozó adatok az Eurostatból származnak, amelyeket a Bizottság összevetette az együttműködő indiai gyártók által szolgáltatott adatokkal.

(77)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

Uniós felhasználás

(78)

Az uniós felhasználás 7 %-kal esett vissza a figyelembe vett időszak alatt. Az uniós felhasználás U-alakú mintázatot követett, azaz 2011 és 2012 között jelentősen (több mint 13 %-kal) csökkent, 2013-ban tovább csökkent, majd a vizsgálati időszak során emelkedett. Ez a mintázat részben azzal magyarázható, hogy az alakítható vascsövek végfelhasználói víziközmű-szolgáltatók, szennyvízkezelő- és öntözővállalatok. Ezek a vállalatok általában állami finanszírozás keretében nyilvánosan működő gazdálkodó egységek. 2011-ben és 2012-ben a gazdasági válság teljes mérvű államadóssági krízisbe fordult, amelynek az utóhatásai még 2013-ban is jelentkeztek. Emiatt a tagállamok kormányai csökkentették a közberuházásokat és -kiadásokat. Ez magyarázatot ad az alakítható csövek iránti kereslet jelentős visszaesésére, különösen az olyan országokban, mint például Spanyolország, Portugália és Olaszország.

(79)

A Bizottság a behozatal mennyiségét az Eurostat adatai alapján határozta meg. Az Eurostat adatait összevetette az exportáló gyártók által benyújtott adatokkal, és az eltérések nem voltak számottevőek. A Bizottság – miután a szigetelés nélküli csöveket a termékkörből kizárta – az Indiából származó szigetelés nélküli csövek mennyiségét levonta azon évek, vagyis 2013 és a vizsgálati időszak összes importjából, amikor a szigetelés nélküli csöveket Indiából behozták. A behozatal piaci részesedését ugyanezen az alapon határozták meg.

A behozatal mennyisége és piaci részesedés

(80)

Az indiai behozatal volumene a figyelembe vett időszak során a piac zsugorodásának ellenére több mint 10 %-kal nőtt. Ugyanezen időszak alatt az indiai exportáló gyártók piaci részesedése csaknem 18 %-kal emelkedett. Említésre méltó, hogy 2012–2013-ban, amikor az uniós felhasználás alacsony szintre állt be, majd tovább zsugorodott, az indiai import jelentősen, majdnem 10 %-kal növekedett, piaci részesedése így megközelítette a 17 %-ot. Az Indiából származó behozatal további növekedést mutatott a vizsgálati időszakban is, mindamellett piaci részesedése csak kis mértékben, 6 %-kal nőtt 2013 és a vizsgálati időszak között.

(81)

A Bizottság az Eurostat adatai alapján meghatározta a behozott termékek árát annak érdekében, hogy elemezze az árak alakulásának tendenciáit. A szigetelés nélküli csövek kizárását követően a Bizottság levonta az Indiából behozott szigetelés nélküli csövek értékét és mennyiségét az azokra az évekre vonatkozó átlagár-számításokból, amikor a szigetelés nélküli csöveket importálták, vagyis 2013-ban és a vizsgálati időszakban.

(82)

Az Unióba irányuló indiai import átlagára a következőképpen alakult:

Importár

(83)

Miután az árak 2011 és 2012 között 6 %-kal emelkedtek, 2013-ban csökkentek, és a vizsgálati időszakban olyan szintet értek el, mint a figyelembe vett időszak kezdetén.

(84)

A Bizottság a vizsgálati időszak alatti áralákínálást az exportáló gyártók és az uniós gazdasági ágazat által benyújtott adatok alapján határozta meg a következő tényezők összehasonlításával:

(85)

Mindkét exportáló gyártó azt állította, hogy a panaszos által és a vállalat által értékesített termékek jelentősen eltérnek egymástól, ami befolyásolja az árak tisztességes összehasonlítását. Különösen azt hangsúlyozták, hogy nem gyártanak olyan kétkamrás húzásbiztos kötéssel ellátott csöveket, amelyeket az SG PAM „Universal joint” márkanéven forgalmaz. Olyan, vékony csövekhez használható automata csőkapcsolót sem gyártanak, amelyek az SG PAM Blutop termékcsaládjába tartozó műanyag csövekhez lehetne használni. Emellett arra is hivatkoztak, hogy olyan, hőre lágyuló anyaggal bélelt csöveket sem gyártanak, mint amilyen az SG PAM Ductan márkanév alatt forgalmaz, és Blutop termékcsaládjánál használ. Az alakítható csövek uniós felhasználói megerősítették ezeket az állításokat, és azt is, hogy egyik együttműködő indiai exportáló gyártó sem tudta a fent megjelölt termékeket szállítani. A Bizottság ezért az SG PAM „Universal joint” csőkapcsolóval ellátott csöveit és Blutop termékcsaládját kizárta az áralákínálás és a kárkülönbözet kiszámításából. Ez a kizárás a volument tekintve az ügyletek kevesebb mint 10 %-át érintette.

(86)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos azt állította, hogy az Universal joint kizárása alaptalan, mivel mindegyik exportáló gyártó rendelkezik olyan műszaki megoldással, amellyel e csőkapcsolót helyettesítheti. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy számos felhasználó megerősítette, hogy az exportáló gyártók nem tudnak kétkamrás húzásbiztos kötéssel ellátott csöveket szállítani. Mindenesetre e vizsgálatban a csőkapcsoló nem minősül olyan alapvető alkotóelemnek, amely alapján az árak összehasonlítása céljából meg kellene különbözteti az egyes terméktípusokat. Az egyes típusok árainak tisztességes összehasonlítását ezért nem lehetett elvégezni. Tekintettel arra, hogy ilyen csőkapcsolóval csak csekély mennyiségű termék van ellátva, az árak tisztességes összehasonlításakor a (91) preambulumbekezdésben leírtak szerint nehézségek merültek fel, és a terméktípusok túlnyomó többségét érintette az alákínálás és a kárkülönbözet kiszámítása, ezért a Bizottság fenntartotta azt az álláspontját, hogy a kétkamrás húzásbiztos kötéseket helyénvaló volt kihagyni az alákínálási számításból.

(87)

A Jindal azt is állította, hogy más fizikai különbségek, többek között a külső bevonat és a belső bélelés szintén befolyásolják az árak összehasonlíthatóságát, ezért ezek tekintetében is kiigazítással vagy kizárással kell élni. Ez az állítás azonban elutasításra került. Mind az uniós gazdasági ágazat, mind az indiai exportáló gyártó beszámolt olyan terméktípusok uniós értékesítéséről, amelyek hasonló fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, így a Bizottság az áralákínálás és a kárkülönbözet megállapítása céljából tisztességes összehasonlítást végzett az állítólagos különbségek tekintetében.

(88)

A fenti (43) preambulumbekezdésben felvázoltak szerint az exportáló gyártókra vonatkozó exportárak meghatározásából a Bizottság a karimás csöveket kizárta. Következésképpen a Bizottság az uniós gazdasági ágazat által értékesített azonos termékeket is kizárta az alákínálási számításokból. Az uniós piacon értékesített karimás csövek mennyisége igen alacsony (1 %-nál kisebb) volt.

(89)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a Jindal azt állította, hogy a Bizottság által az exportáron végrehajtott, konkrétan az SGA-költségekkel és a nyereséggel kapcsolatos kiigazítások a WTO-jogba ütköznek. Ugyanazon exportáló gyártó azt állította, hogy a kiigazított exportárak (amelyek értéke esetenként 0 vagy negatív) nem szolgálhatnak alapul annak értékeléséhez, hogy a dömpingelt behozatal kárt okoz az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság ezzel nem értett egyet. A Bizottság bevett gyakorlatának megfelelően az uniós gyártók árait is kiigazította a gyártelepi árszintre, többek között a szállítással kapcsolatos költségek levonása révén. Ennélfogva nem lenne tisztességes összehasonlítani az importőr viszonteladói árát az uniós gyártelepi árral. Emellett a Bizottság a végleges nyilvánosságra hozatal után figyelmen kívül hagyta az alákínálás kiszámításánál azt az egyetlen esetet, amikor az exportáló gyártó ára 0 alatt volt, mivel a különbözetre gyakorolt hatása elhanyagolható.

(90)

A végleges nyilvánosságra hozatal után a Jindal rámutatott arra, hogy a Bizottság nem nyújtott tájékoztatást az egyes terméktípusokat illetően az uniós termékek exportáló gyártók termékeinek való megfeleltetéséről (termékkód), a gyártó ezért nem tudott meggyőződni arról, hogy a Bizottság elemezte-e az áralákínálás jelentőségét az alákínálással nem érintett terméktípusok arányához viszonyítva.

(91)

Az áralákínálás kiszámításában a termékmegfelelés 99 %, illetve 95 % volt a két exportáló gyártónál, és az uniós piacon értékesített terméktípusok 98 %-a, illetve 91 %-a esetében volt megállapítható az alákínálás. Mivel a terméktípusok rendkívül nagy arányánál fordult elő áralákínálás, a Bizottság elutasította azt az állítást, miszerint az alákínálás hatását nem elemezte megfelelően.

(92)

A végleges nyilvánosságra hozatal után a Tata azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat előállítási költségei alapján megállapított áralákínálás a kár vizsgálata szempontjából nem jelzésértékű, mivel a magas állandó költségek és a többletkapacitás miatt az előállítási költségek megnőttek. Az áralákínálás a lentebb leírtaknak megfelelően az árak összevetésén alapul. Mindazonáltal az áralákínálás csak egy azon mutatók közül, amelyeket a Bizottság annak megállapításához vizsgál, hogy az uniós gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett-e.

(93)

A Bizottság az árakat – a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az engedmények és a visszatérítések levonása után és az adatokat szükség esetén kiigazítva – terméktípusonként hasonlította össze. Az összehasonlítás eredményét az uniós gyártók vizsgálati időszak alatt lebonyolított forgalmának százalékában fejezte ki. Ennek alapján az alákínálási különbözet súlyozott átlaga a két együttműködő exportáló gyártó esetében 30,9 %, illetve 31,7 % volt.

(94)

Az adatok titkosságára vonatkozó jogos igény teljesítése érdekében a Bizottság a mikro- és makrogazdasági adatokat tartományokban és indexálva hozta nyilvánosságra, amint az a (71) preambulumbekezdésből is kiderül.

(95)

A figyelembe vett időszak során az uniós össztermelés, termelési összkapacitás és teljes kapacitáskihasználás a következőképpen alakult:

Uniós termelés termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(96)

Az uniós gazdasági ágazat termelése a vizsgálati időszak során összességében kissé magasabb volt, mint 2011-ben, annak ellenére, hogy az Unión belüli értékesítés jóval alacsonyabb volt (lásd az alábbi táblázatot). Az exportértékesítés növekedése miatt 2013-ban és a vizsgálati időszak alatt fokozódott a termelés (lásd a (128) preambulumbekezdést alább).

(97)

A kapacitás a figyelembe vett időszak során stabil maradt. A kapacitáskihasználás a figyelembe vett időszakon belüli termelésnövekedésnek megfelelően enyhén fokozódott. A kapacitáskihasználás azonban még mindezzel együtt is viszonylag alacsony 53–58 %-os maradt. Az alakítható csöveket gyártó iparágat viszonylag magas állandó költségek jellemzik. Alacsony kapacitáskihasználás mellett romlik az állandó költségek kitermelésére való képesség, ami befolyásolhatja az uniós gazdasági ágazat alacsony jövedelmezőségét.

(98)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult:

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése

(99)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítései a figyelembe vett időszak során 11 %-kal, a 380–420 ezer tonna tartományon belüli értékre estek vissza. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene jóval nagyobb mértékben csökkent, mint a felhasználás, így az ágazat a figyelembe vett időszak során 4 %-ot veszített a piaci részesedéséből.

(100)

Az ECL azt állította, hogy a tonnában kifejezett értékesítési volumen csökkenése nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a panaszos a figyelembe vett időszakban jóval könnyebb csöveket vezetett be és értékesített a piacon, ezért a volumen csökkenésére vonatkozó adatok túlzóak. Ezt az állítást azonban bizonyítékokkal nem támasztotta alá, ezért a Bizottság elutasította. A Bizottság mindazonáltal a könnyebb csövek egy bizonyos körét (Blutop) kizárta az áralákínálás és a kárkülönbözet kiszámításából a (85) preambulumbekezdésben említett okok miatt.

(101)

Az érintett termék felhasználása a figyelembe vett időszakban az Unióban összességében 7 %-kal csökkent. A felhasználás 2012-ben drasztikusan, több mint 13 %-kal visszaesett, 2013-ban alacsony szinten maradt, majd a vizsgálati időszak során elkezdett helyreállni. A figyelembe vett időszak kezdetekor az uniós gazdasági ágazat értékesítései, továbbá a harmadik országokból és az Indiából származó behozatalok a felhasználás mennyiségét tükrözték. A figyelembe vett időszak végére az uniós felhasználás elkezdett bővülni, az uniós gazdasági ágazat azonban ezt nem tudta maradéktalanul kihasználni, mivel uniós értékesítéseinek volumene és piaci részesedése visszaesett, míg az Indiából érkező behozatal piaci részesedése emelkedett.

(102)

A figyelembe vett időszak alatt a foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult:

Munkavállalók létszáma és termelékenység

(103)

A foglalkoztatás és a termelékenység a vizsgálati időszak során is a 2011. évi szinthez hasonlóan állt. Az azonban, hogy a foglalkoztatás nem esett vissza, főként az Unión kívüli értékesítések jelentős növekedésének tudható be, amely lehetővé tette az uniós gazdasági ágazat számára az újbóli munkaerő-felvételt, amint azt az alábbi (127) és (128) preambulumbekezdés is kifejti.

(104)

Valamennyi dömpingkülönbözet meghaladta a minimális szintet. Figyelembe véve az érintett országból származó dömpingelt import mennyiségeit és jelentősen alákínált árait, a tényleges dömpingkülönbözetek mértékének uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása jelentős volt.

(105)

Az érintett termékkel kapcsolatban ez az első dömpingellenes vizsgálat. Ezért nem álltak rendelkezésre friss adatok a lehetséges korábbi dömping hatásainak felméréséhez.

(106)

Az együttműködő uniós gyártók uniós piacon, független vevők részére történt értékesítéseinek átlagos egységárai a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

Értékesítési árak az Unióban

(107)

Az átlagos eladási egységár 2012-ben és 2013-ban emelkedett, a vizsgálati időszakban 3 %-kal csökkent, majd a figyelembe vett időszak kezdetén tapasztalt szintre tért vissza. Az előállítási költségek 2012-ben nőttek, 2013-ban és a vizsgálati időszakban pedig döntően a fő nyersanyagok – a vasérc és a fémtörmelék – árának csökkenése miatt mérséklődtek.

(108)

A Jindal azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat nyereségességének csökkenése ellentmond annak a ténynek, hogy az uniós gazdasági ágazat eladási egységára és az előállítási költség közötti különbség a vizsgálati időszakban növekedett. A Bizottság nem értett egyet ezzel az érveléssel. A jövedelmezőség kiszámítása során a fenti táblázatban feltüntetett előállítási költséget nem használták fel. Az előállítási költséget az érintett termék gyártási költsége, valamint a négy együttműködő gyártó Unión belüli értékesítési, általános és adminisztratív költségek (SGA-költségek) alapján határozták meg. A jövedelmezőséget ugyanakkor a hasonló termék független vevőknek történő uniós értékesítéséből származó, adózás előtti nettó nyereségnek a vonatkozó értékesítési forgalom százalékában való kifejezésével számították ki, ami magában foglalta az értékesített áruk költségeit, az SGA-költségeket, a K+F költségeket és bizonyos egyéb, az Unióval együttműködő összes gyártónál, valamint értékesítési leányvállalataiknál felmerülő költségeket. A jövedelmezőség ezért eltérően alakulhat, mint az eladási egységárak és az előállítási költség.

(109)

Az együttműködő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

Munkavállalónkénti átlagos munkaerőköltség

(110)

Az egy munkavállalóra jutó átlagos munkaerőköltség a figyelembe vett időszakban 4 %-kal növekedett. Ez a növekedés az Eurostat által jelentett Unión belüli általános bér- és fizetésnövekedésnél alacsonyabb volt.

(111)

A Jindal rámutatott arra, hogy a Bizottság nem közölte azokat az Eurostat-adatokat, amelyekkel alátámasztotta azt az állítást, miszerint a munkaerőköltségek az uniós gazdasági ágazatban kisebb mértékben növekedtek, mint az Unió teljes ipari ágazatában. A Bizottság tisztázta, hogy az Eurostat adatai szerint (10) a munkaerőköltségek az Európai Unió teljes ipari ágazatában 2011 és 2014 között éves szinten 6,9 %-kal, 2011 és 2013 között pedig közel 5 %-kal emelkedettek.

(112)

Az együttműködő uniós gyártók készleteinek szintje a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

Készletek

(113)

A figyelembe vett időszakban a zárókészletek szintje csökkent. A készletszintek csökkenését döntően az uniós gazdasági ágazat vezetése által a forgótőkére vonatkozóan bevezetett szigorúbb követelmények okozzák.

(114)

Az együttműködő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásaik megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(115)

Az együttműködő uniós gyártók jövedelmezőségét a Bizottság a hasonló termék független vevőknek történő uniós értékesítéséből származó, adózás előtti nettó nyereségnek a vonatkozó értékesítési forgalom százalékában való kifejezésével állapította meg. Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége a 2011. évi [2,5–3,0 %] tartományon belüli értékről a vizsgálati időszakra az [1,5–2,0 %] tartományon belüli értékre esett vissza, 2012-ben és 2013-ban pedig negatív volt.

(116)

A nettó pénzforgalom az együttműködő uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A pénzforgalom 2011-ben és a vizsgálati időszak alatt hasonló szinten állt.

(117)

A beruházási szint a vizsgálati időszak során a 2011. évi szintnél magasabb volt. A 2012. és a 2013. évi beruházási szint azonban jóval alacsonyabb volt, és a vizsgálati időszak alatt bekövetkezett növekedés nem kompenzálta az előző évek csökkenését. A beruházások vizsgálati időszakban tapasztalt élénkülése főként egyetlen együttműködő uniós gyártó egy nagyberuházására vezethető vissza, amelyre egy meghibásodott nélkülözhetetlen berendezés cseréje miatt volt szükség. A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékos arányában kifejezett nyereség. A beruházások megtérülése a vizsgálati időszak alatt jóval alacsonyabb volt, mint 2011-ben.

(118)

Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a hanyatló piacon 4 %-kal, ezzel egyidejűleg uniós piaci értékesítései 11 %-kal csökkentek. A kapacitáskihasználás a figyelembe vett időszak során mindvégig alacsony maradt, jóllehet a figyelembe vett időszak elejéhez képest némileg nőtt, elsősorban az uniós gazdasági ágazat exportjának jelentős élénkülése következtében. Noha az uniós gazdasági ágazat a 2012-es és 2013-as év negatív eredményeiből némiképp kilábalt, jövedelmezősége a figyelembe vett időszakban összességében véve visszaesett, és a vizsgálati időszak végén mindössze 1,5–2,0 % között mozgott, ami jóval alacsonyabb, mint a célul kitűzött 5 %-os nyereségszint (lásd az ideiglenes rendelet (126) preambulumbekezdését).

(119)

Az a tény, hogy egyéb kármutatók, például a termelés, a kapacitáskihasználás, a termelékenység, a pénzforgalom, a beruházás vagy a beruházások megtérülése viszonylag stabil volt vagy még javult is, nem változtat azon a következtetésen, hogy az uniós gazdasági ágazatot a lenti (122) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően jelentős kár érte.

(120)

A Tata és az exportáló gyártók állítása szerint az, hogy több mutató kedvezően alakult, illetve stabil volt, azt jelenti, hogy az uniós gazdasági ágazat nem került hátrányos helyzetbe. A Bizottság ezt az állítást elutasította. Egyrészről az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése szerint az uniós gazdasági ágazat vizsgálatának ki kell terjednie az összes olyan vonatkozó gazdasági tényező és mutatószám kiértékelésére, amelyek az adott gazdasági ágazat állapotát és fejlődési irányait jelzik, és „ezek közül a tényezők közül akár egy, akár több ezekkel a kérdésekkel kapcsolatosan megadja a döntéshez szükséges választ”. Másrészről a jelentős kár fennállásának megállapításához nem feltétlenül kell minden vonatkozó gazdasági tényezőnek és mutatószámnak negatív tendenciát mutatnia. Ezenfelül az egyes kármutatóknál tapasztalható stabil vagy akár pozitív tendencia sem zárja ki jelentős kár meglétét. A kár megállapításának inkább az összes mutató átfogó értékelésén kell alapulnia, amit az Európai esetjog is alátámaszt (11).

(121)

Az alacsony jövedelmezőség az értékesítések és az uniós piaci részesedés visszaesésével társulva az uniós gazdasági ágazatot nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetbe hozta.

(122)

Az összes vonatkozó kármutató átfogó elemzése alapján és az uniós gazdasági ágazat nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetére tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(123)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően mindkét indiai exportáló gyártó és a Tata azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete és az Indiából érkező behozatal között nincs időbeli egybeesés, és hogy az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzetét nem az Indiából származó behozatal okozta. A gyártók különösen azzal érveltek, hogy az uniós gazdasági ágazat a vizsgálati időszakban ismét nyereséges volt, és akkor is növelte értékesítési volumenét, amikor az Indiából származó behozatal mennyisége magas volt. Azt is állították, hogy a Bizottság nem értékelt kellőképpen más tényezőket, különösen a pénzügyi válságot és az uniós gazdasági ágazat többletkapacitását, mint a kár fő okát. A végleges nyilvánosságra hozatal után a gyártók ezen állításokat nagyobb részben el is ismételték.

(124)

Annak vizsgálatakor, hogy az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében a kárt a dömpingelt behozatal okozta-e, különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a dömpingelt behozatallal történt-e jelentős áralákínálás. Ehhez az uniós gazdasági ágazat hasonló termékével összehasonlítást kell végezni. A Bizottság megvizsgálta, hogy a behozatal jelentős mértékben leszorította-e az árakat, vagy megakadályozta-e az áremelkedést, amely egyébként bekövetkezett volna. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az olcsó dömpingelt behozatal által gyakorolt folyamatos nyomás, amely nem teszi lehetővé az uniós gazdasági ágazat számára, hogy eladási árait kiigazítsa, ami az alaprendelet értelmében okozati összefüggésnek minősülhet (12).

(125)

Az ideiglenes rendelet (102) preambulumbekezdésében a Bizottság elismerte, hogy az uniós felhasználás 2011-es és 2012-es jelentős visszaesése a globális pénzügyi válságnak és a közkiadások zsugorodásának tudható be, valamint hogy a fogyasztás visszaesése a figyelembe vett időszak elején hozzájárult az uniós gazdasági ágazat helyzetéhez. Ugyanakkor 2013-tól, amikor az uniós felhasználás még mindig alacsony volt és az is maradt a vizsgálati időszak végéig, az Indiából az Unióba érkező dömpingelt behozatal – ahhoz képest, hogy a figyelembe vett időszak egészét tekintve összességében 10 %-kal nőtt – jelentősen, 16 %-kal emelkedett. Az indiai behozatal piaci részesedése egyúttal a figyelembe vett időszak során csaknem 18 %-kal, 2013-tól a vizsgálati időszak végéig pedig 6 %-kal emelkedett. Ezt az érintett termék uniós gazdasági ágazaténál jóval alacsonyabb áron történő értékesítése tette lehetővé. Sőt a vizsgálat megállapította, hogy a dömpingelt indiai exportárak a vizsgálati időszak során több mint 30 %-kal alákínáltak az uniós áraknak.

(126)

Következésképpen az uniós gazdasági ágazat a pénzügyi válságból való globális kilábalás és az uniós felhasználás 2013-tól tartó emelkedése ellenére sem tudta ezek előnyeit maradéktalanul kihasználni. Noha az uniós gazdasági ágazat 2013 és a vizsgálati időszak vége között növelni tudta értékesítési volumenét, az a figyelembe vett időszakban összességében véve 10 %-kal csökkent, míg az Indiából érkező behozatal ugyanebben az időszakban 10 %-kal nőtt. Az Indiából érkező dömpingelt behozatal beáramlása, amely jelentősen alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak, megakadályozta, hogy az uniós gazdasági ágazat olyan szintre emelje az uniós piacon történő értékesítései volumenét, ami fenntartható nyereségszintet biztosítana. Az uniós gazdasági ágazat a termelési volumen fenntartása érdekében az exportvolumenét növelte (lásd az alábbi táblázatot). Következésképpen azonos időszakban jelentkezett az uniós gazdasági ágazat árainak nagymértékben (30 %-kal) alákínáló dömpingelt behozatal, amely jelentősen leszorította az árakat az uniós piacon, ami pedig megakadályozta az áremelkedést, amely egyébként bekövetkezett volna, és az uniós gazdasági ágazat a vizsgálati időszak alatt jelentős kárt szenvedett el.

(127)

Az együttműködő uniós gyártók exportvolumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

Az együttműködő uniós gyártók exportteljesítménye

(128)

Az uniós gazdasági ágazat Unión kívüli értékesítései a figyelembe vett időszak alatt jelentősen, 30 %-kal megnőttek, miközben az átlagos eladási ár viszonylag stabil maradt. Következésképpen az Unión kívüli értékesítések valójában a kárt csökkentő tényezők. Az uniós gazdasági ágazat az Unión kívüli értékesítések növelése nélkül még hátrányosabb helyzetbe került volna.

(129)

A Jindal rámutatott arra, hogy az uniós gazdasági ágazat exportértékesítési árai az uniós eladási árak alatt voltak, és ezért nem tudták enyhíteni a kárt. Az Unión kívüli értékesítés növekedése lehetővé tette, hogy az uniós gazdasági ágazat növelje a termelést, fenntartsa a foglalkoztatottság szintjét, és fokozza a kapacitáskihasználást, ezáltal javult az állandó költségek kitermelésére való képesség. Az a tény, hogy az átlagos kiviteli egységárak némileg (legfeljebb 5 %-kal) alacsonyabbak voltak, mint az uniós eladási árak, számos különféle tényezőnek, például a kevésbé kifinomult terméktípusok értékesítésének, a nagyobb átmérőnek, az értékesítési ügyletek nagyobb volumenének stb. tudható be, és ezért lehettek az Unión kívüli árak alacsonyabbak, mint az Unión belüli értékesítési költségek.

(130)

Az exportáló gyártók azt is állították, hogy a kárt a panaszos önmagának okozta azzal, hogy egyre inkább a Kínai Népköztársaságban folyó kínai gyártási tevékenységre összpontosított, az EU-n kívüli országokba irányuló értékesítésük számottevő részét pedig kínai termékek teszik ki, ami egyebek mellett alacsony kapacitáskihasználást eredményez. A Bizottság nem fogadta el ezt az érvelést. A fentiekben leírtaknak megfelelően az uniós gazdasági ágazat exportértékesítése jelentősen, 30 %-kal nőtt, ami megakadályozta a termelés visszaesését és több más kármutató romlását.

(131)

A Tata és az exportáló gyártók állítása szerint a kárt a szerkezeti többletkapacitás okozta. Azonban az, hogy az uniós gazdasági ágazat kapacitáskihasználási aránya a figyelembe vett időszakban alacsony volt, nem feltétlenül jelenti azt, hogy olyan mértékű szerkezeti többletkapacitással és/vagy hatékonysági problémákkal küzd, ami indokolná a kárt nem okozó ár lefelé történő kiigazítását. Emlékeztetni kell arra, hogy a 2011-es alacsony kapacitáskihasználás ellenére, ami a vizsgálati időszakban megállapított szintnél még alacsonyabb volt, az uniós gazdasági ágazat magasabb nyereséget ért el. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(132)

A Jindal azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat SGA-költségei a figyelembe vett időszak során megkétszereződtek, és emiatt a kárt okozó tényező miatt szakadt meg az okozati összefüggés. Mivel azonban megállapítást nyert, hogy az SGA-költségek csak kis mértékben nőttek a figyelembe vett időszak során, ezt az érvet a Bizottság elutasította.

(133)

A Tata és az exportáló gyártók előadták, hogy a beruházások élénkülése egyértelmű jele a helyzet javulásának, és az indiai behozatal nem okoz kárt. A Bizottság ezzel nem értett egyet. Először, a beruházások volumenének növekedése [22–24 millió EUR] viszonylag csekély volt az uniós gazdasági ágazat 400 millió EUR-t meghaladó teljes értékesítési volumenéhez képest. Emellett a (117) preambulumbekezdésben említettek szerint az egyik uniós gyártónál meghibásodott egy nagy folyékonyvas-keverő berendezés. A keverő cseréje számottevő állóeszköz-kiadást jelentett a vizsgálati időszakban.

(134)

Az ECL úgy vélte, hogy a csökkent nyereségességhez a lebontás vezetett. Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság már az ideiglenes szakaszban számítások alapján különítette el a nyersvaskeverő lebontásának a nyereségességre gyakorolt hatását, ezért ezt az állítást elutasítja.

(135)

A Jindal azt állította, hogy a vizsgálati időszakban az eladási egységár és az előállítási költség között megnövekedett különbség azt jelzi, hogy a dömpingelt behozatal és a kár között nincs okozati összefüggés. A fenti (108) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően az eladási egységárat és az előállítási egységárat nem ugyanazon az alapon határozták meg, következésképpen nincs közvetlen összefüggés e két mutató között. A vizsgálati időszakban az előállítási költséghez viszonyított áremelkedés nem volt elegendő az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségének kívánt helyreállításához.

(136)

Ugyanazon exportáló gyártó úgy vélte, hogy mivel az importár (a COMEXT-adatok alapján) 2011-ben és a vizsgálati időszakban hasonló szinten voltak, ezért megállapítható, hogy időbeli egybeesés volt az alákínálási/jelentősen alacsonyabb árak és az uniós gazdasági ágazat 2011-es jó teljesítménye között. Ez az állítás nyilvánvalóan olyan feltevéseken alapul, amelyekkel a Bizottság nem ért egyet. Az uniós gazdasági ágazat helyzete 2011-ben nem volt megfelelő, tekintettel arra, hogy jövedelmezősége is a célul kitűzött 5 %-os szint alatt volt.

(137)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési áraihoz képest jelentős alákínálást megvalósító dömpingelt indiai behozatal nélkül, amely az árakat nagymértékben leszorította vagy megakadályozta azt az áremelkedést, amely egyébként bekövetkezett volna, az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene emelkedett volna, a kapacitáskihasználása javult volna és a nyereségszintje tovább nőtt volna. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárt a dömpingelt indiai import okozta, mivel meggátolta azokat az áremeléseket, amelyeknek révén az uniós gazdasági ágazat képes lett volna ismét fenntartható nyereségességet elérni. A fenti preambulumbekezdésekben leírtaknak megfelelően ezt az okozati összefüggést nem törték meg olyan egyéb tényezők, mint a pénzügyi válság, az uniós exportértékesítések vagy az alacsony kapacitáskihasználás.

(138)

Az okozati összefüggésre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában a Bizottság az ideiglenes rendelet (109) preambulumbekezdésének megállapításait megerősíti.

(139)

Mindkét exportáló gyártó azt állította, hogy az Indiával szembeni dömpingellenes intézkedések bevezetése nem szolgálná az Unió érdekét, figyelembe véve a panaszos meghatározó helyzetét az uniós piacon, továbbá azt a tényt, hogy a panaszos az érintett terméket Kínában is gyártja, amelyet az Indiával szembeni intézkedések bevezetése esetén könnyen behozhat az Unióba, tovább erősítve ezzel meghatározó szerepét.

(140)

A vizsgálat megállapította, hogy a panaszossal kapcsolatban álló kínai gyártótól az Unióba érkező behozatal a vizsgálati időszakban nem volt jelentős. Emellett semmi nem utal arra, hogy a panaszos az intézkedések bevezetése esetén ezt a kínai gyártólétesítményt arra használná, hogy az indiai behozatalt helyettesítse.

(141)

A Bizottság továbbá az ideiglenes rendeletben említettek szerint kiegészítő információkat kért annak érdekében, hogy alaposabban elemezze, hogy az intézkedések elrendelése a versenyt hogyan befolyásolhatja. A Bizottsághoz megközelítőleg 50 válasz érkezett főleg az érintett termék uniós forgalmazóitól, építőipari vállalatoktól és több vízközmű-vállalattól, amelyek azonosító adatait a szabadon hozzáférhető iratok tartalmazzák.

(142)

A kiegészítő információkra vonatkozó kérésre választ adó csaknem valamennyi felhasználó a panaszos nagyon magas piaci részesedése miatt fejezte ki aggályait, és attól tartott, hogy a vámok bevezetését követően a gyártó fő versenytársai, vagyis az indiai vállalatok arra kényszerülnének, hogy kivonuljanak az uniós piacról, így a panaszos meghatározó szereplő lenne a piacon. Egyes forgalmazók azt is állították, hogy az SG PAM nem volt hajlandó kereskedni velük, vagy kedvezőtlenebb feltételeket kínált nekik, miután elkezdtek együttműködni az exportáló gyártókkal. Az egyik felhasználó bemutatott két árajánlatot, amelyek álláspontja szerint bizonyítják, hogy az SG PAM közel 25 %-os áremelést hajtott végre 2015 decemberében. Egyes felhasználók azt is állították, hogy az SG PAM arra használta fel erős pozícióját, hogy a saját termékei javára manipuláljon pályázatokat.

(143)

Igaz ugyan, hogy az uniós versenyszabályok a jelentős piaci részesedéssel rendelkező vállalatok számára szigorúbb magatartási normákat írnak elő, viszont végeredményben versenyhatóságok hatáskörébe tartozik annak megállapítása, hogy valamely vállalat erőfölénnyel rendelkezik-e, és visszaél-e vele. A versenyhatóságok először az érintett termékpiacot és földrajzi piacot vizsgálják. A nagy sűrűségű polietilén és közepes sűrűségű polietilén szennyvízcsövekkel kapcsolatos ügyben például nem zárták ki, hogy e csövek az alakítható vas- és acélcsövekkel versenyeznek, habár végül a termékpiac meghatározása eldöntetlen maradt (13). Ebben az ügyben a Bizottságnak a hozzá benyújtott hivatalos versenyjogi panasz hiányában nem állt módjában meghatározni az érintett termékpiacot és földrajzi piacot.

(144)

A kedvezőbb feltételeket vagy akár az áruforgalmazásban szigorúbb vertikális korlátozásokat kínáló kizárólagos forgalmazási megállapodások önmagukban véve nem minősülnek jogszerűtlennek (14), és végeredményben a versenyhatóság dönti el, hogy végez-e értékelést arról, hogy e korlátozások versenyellenesek vagy akár visszaélésszerűek. Az SG PAM által végrehajtott áremelést állítólagosan bizonyító árajánlatokat illetően a Bizottság megállapította, hogy azokat a pontos ajánlatok és a körülmények alaposabb vizsgálata nélkül nehéz lenne összehasonlítani. A Bizottság emellett csak egyetlen bizonyítékot kapott az állítólagos áremelésre, ami önmagában nem támaszthatja alá, hogy az áremelések általánosan elterjedtek voltak.

(145)

Dömpingellenes eljárásokban a Bizottság versennyel kapcsolatos kérdéseket vizsgál annak megállapításhoz, hogy a bevezetendő dömpingellenes intézkedések mindent összevetve az Unió érdekével ellentétesek lennének-e. E vizsgálat szigorú jogi értelemben véve nem foglalhat magában versenyjogi értékelést, amelyet kizárólag az illetékes versenyhatóság végezhet el. Mindenesetre nem szolgáltattak megingathatatlan bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a panaszos dömpingellenes intézkedések bevezetése esetén versenyellenes magatartást tanúsítana, mindössze arra hivatkoztak, hogy már így is erős pozícióval rendelkezik a piacon. Nem mutattak be olyan versenybírósági határozatot sem, amelyben megállapítást nyert, hogy a panaszos az érintett termék tekintetében versenyellenes magatartást tanúsít. Olyan bírósági határozatot sem hoztak fel, amelyben megállapítást nyert, hogy a panaszos pályázatokat manipulál.

(146)

Emlékeztetni kell arra, hogy a dömpingellenes intézkedések elrendelésének az a célja, hogy visszaállítsa azokat az egyenlő feltételeket, amelyek mellett az uniós és a harmadik országokból származó gyártók tisztességesen versenyezhetnek, és nem az, hogy az exportáló gyártókat a piacról kiszorítsa. Ennek megfelelően az uniós szabályok szerint a vámokat a Bizottság olyan szinten állapítaná meg, amely továbbra is lehetővé tenné az indiai exportőröknek, hogy az uniós gyártókkal versenyezzenek, viszont tisztességes árakon. Az együttes dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedéseket valóban az áralákínálás szintje alatti dömping- és támogatási szinten határozták meg.

(147)

Továbbá létezik számos olyan harmadik országbeli (kínai, török, orosz és svájci) gyártó, amely már most is értékesít az uniós piacon. Ezek értékesítési volumenei a figyelembe vett időszak alatt alacsonyak voltak, és csökkentek. Úgy tűnik azonban, hogy a többi importőr értékesítésében bekövetkezett visszaesés egyik oka az indiai gyártók agresszív árképzése volt, mivel az áraik jóval alacsonyabbak voltak minden más jelentősebb importőr ország árainál (kivéve Oroszországot).

(148)

A felhasználók megerősítették, hogy ha az uniós gazdasági ágazat egyoldalúan emeli az árakat, akkor elképzelhető, hogy középtávon megnő az egyéb országokból származó behozatalok mértéke, miután az ilyen harmadik országbeli exportőrök megszerzik a tagállamok által előírt kiegészítő tanúsítványokat.

(149)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy az érdekek mérlegelésében és kiegyensúlyozásában az uniós gazdasági ágazat kárt okozó dömpinggel szembeni védelmének elsőbbséget kell élveznie a felhasználók érdekeivel szemben, hogy ezáltal kiküszöbölhetők legyenek az uniós piacon folyó versenyt érintő kedvezőtlen hatások. Ugyan felmerültek aggályok azzal kapcsolatosan, hogy a dömpingellenes vámok még jobban megerősítik a piacvezető uniós gyártó eleve erős pozícióját, azonban számos enyhítő tényező, például az indiai vagy más exportőrök, illetve helyettesítő termékek versenyben való további részvétele biztosítja, hogy kellő versenynyomás nehezedjen az uniós gazdasági ágazatra ahhoz, hogy az uniós piacon a versenyre gyakorolt kedvezőtlen hatások kiküszöbölhetők legyenek. Végül meg kell ismételni, hogy a Bizottság kész nyomon követni, hogy az intézkedései milyen hatást gyakorolnak az uniós piacon folyó versenyre.

(150)

A Bizottság az ideiglenes rendelet (121) preambulumbekezdésének megállapításait megerősíti.

(151)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a Jindal azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat szerkezeti többletkapacitása és hatékonysági problémái miatt a Bizottságnak a kárt nem okozó árat kellene lefelé igazítani ahelyett, hogy az előállítási költségekhez hozzáadja az SGA-költségeket és a nyereséget ahhoz, hogy az uniós gazdasági ágazatnak kárt nem okozó árat megállapítsa. A (131) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság nem értett egyet azzal, hogy szerkezeti többletkapacitás állt fenn, ezért ezt az állítást elutasította.

(152)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően mindkét exportáló gyártó azt állította, hogy a kár megszüntetéséhez szükséges szint meghatározásához használt módszer nem volt megfelelő, mivel az uniós eladási árakkal való összehasonlítás nem az első független uniós vevőnek felszámított tényleges áron, hanem egy számtanilag képzett exportáron alapult, ami mesterségesen alacsony. A kárkülönbözetek ezért mesterségesen magasak. Ezt az állítást a vállalat a végleges nyilvánosságra hozatal után elismételte.

(153)

A kárkülönbözet kiszámításának célja annak meghatározása, hogy a dömpingelt behozatal által okozott kár megszüntetéséhez elegendő lenne-e a dömpingkülönbözeten alapulónál alacsonyabb vámmértéknek a dömpingelt behozatal exportárára történő alkalmazása. Ezen értékelést a szóban forgó behozatalok uniós határparitáson számított exportárára kell alapozni, mert az tekinthető az uniós gazdasági ágazat gyártelepi árával összehasonlítható szintűnek. A kapcsolatban álló importőrök útján történő exportértékesítések esetében a dömpingkülönbözet kiszámítása során követett megközelítés analógiájára az exportár képzése az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint megfelelően kiigazított, az első független vásárlónak felszámolt viszonteladói ár alapján történik. Mivel az exportár a kárkülönbözet kiszámításának elengedhetetlen eleme, és mivel ez a cikk az egyetlen olyan cikk az alaprendeletben, amely útmutatóul szolgál az exportár képzéséhez, e cikk alkalmazása analóg módon indokolt. Az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szintén alapot biztosít a feldolgozási költségek adott esetben történő levonására, illetve minden olyan költség levonására, amely a behozatal és a viszonteladás között merült fel. A Bizottság ezért úgy véli, hogy az alkalmazott módszer az árak összehasonlításához és a kár megszüntetéséhez szükséges szint meghatározásához pontos alapot biztosít.

(154)

Az állítást ezért elutasítja és a kár megszüntetéséhez szükséges szint meghatározásához használt, az ideiglenes rendelet (123)–(127) preambulumbekezdésében leírt módszert megerősíti.

(155)

A dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve, és az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban, az érintett termék behozatalára végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni – az alacsonyabb vám szabályának megfelelően – a dömpingkülönbözetek szintjén. A vámtételt ebben az esetben tehát a megállapított dömpingkülönbözetek szintjén kell meghatározni.

(156)

A végleges megállapítások nyilvánosságra hozatala után az uniós gazdasági ágazat értékvám helyett egyedi vámok kivetésével megtett intézkedéseket kért. Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes szakaszban értékvámot vetettek ki. Valóban az értékvám az előnyben részesített intézkedési forma, mivel exportár változása esetén hatékonyabbá teszi az intézkedést. Három fő oka van annak, hogy az uniós gazdasági ágazat azt kérte, hogy az intézkedéseket mértékvám formájában vezessék be:

(157)

Ami a gazdasági ágazat fenti első okát illeti, az indiai exportáraknak a vizsgálati időszak utáni eseteleges csökkenése a dömping növekedését eredményezi, amely az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti időközi felülvizsgálat során megfelelően kezelhető. Ami a második, az elsővel némi összefüggésben álló okot illeti, a visszanyerési gyakorlatok kezeléséről az alaprendelet külön rendelkezik. Érdemes megjegyezni, hogy a visszanyerésről szóló rendelkezés (az alaprendelet 12. cikke) értelmében a rendes értéket újra lehet vizsgálni, ami annak kimondatlan elismerése, hogy az exportárak csökkenését esetlegesen olyan költségváltozások okozhatják, amelyek később a rendes értéknek, ezáltal pedig a dömping szintjének a csökkenéséhez vezetnek. Végül a harmadik okot illetően maga a gazdasági ágazat ismerte el, hogy az alakítható csövek gyártásához használt fő nyersanyag, a vasérc ára 2014 óta csökkent. Ez kihat a rendes értékre és az exportárra is, és következményeiben a dömping szintjére is. A vasércárak csökkenése valószínűleg valóban szerepet játszik az alakítható csövek árának a vizsgálati időszak vége óta tapasztalható csökkenésében. Az a tény, hogy az alakítható vascsövek ára a nyersanyagárak ingadozásával összhangban ingadozhat, nem ad okot arra, hogy értékvám helyett rögzített vámot vessenek ki.

(158)

A fent említett okoknál fogva nem indokolt rögzített vámot kivetni, amely túlzott terhet róna az importőrökre akkor, ha az exportárak a nyersanyagárakkal együtt csökkennek. Emellett a rögzített vám alkalmazása helyénvalóbb homogén termékeknél, nem pedig az olyan, a jelenlegihez hasonló termékek esetében, amelyeknek számos terméktípusa létezik.

(159)

A dömpingellenes vizsgálattal párhuzamosan szubvencióellenes vizsgálatra is sor került. Tekintettel az alacsonyabb vám elvének alkalmazására és arra, hogy a végleges támogatási hozamok alacsonyabbak a kár megszüntetéséhez szükséges szintnél, a Bizottságnak a megállapított végleges támogatási hozamok mértékével megegyező végleges kiegyenlítő vámot, majd ezt követően végleges dömpingellenes vámot kell kivetnie, legfeljebb a vonatkozó kár megszüntetéséhez szükséges szint mértékében.

(160)

A dömpingellenes intézkedéseket illetően a Bizottság a kétszeres elszámolás elkerülése érdekében figyelembe vette azt a tényt, hogy a támogatási rendszerek közül három exporttámogatási rendszer, amelyek hatékonyan csökkentik az exportárakat, és ennek megfelelően növelik a dömpingkülönbözeteket. A Bizottság ezért a párhuzamosan folyó szubvencióellenes vizsgálat során az exportkontingensek rendszerével kapcsolatban megállapított támogatások összegével csökkentette a dömpingkülönbözetet. A fentiek alapján az említett vámok az alábbi tételek szerint kerülnek megállapításra:

(161)

Az e rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó egyedi dömpingellenes vámokat a jelenlegi vizsgálat eredményei alapján állapították meg. Ennek megfelelően a vámok az e vizsgálat során az e vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (ellentétben a „minden más vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) ennélfogva kizárólag az érintett termék érintett országból származó, és a vállalatok – ily módon az említett konkrét jogalanyok – által gyártott termékek behozatalára alkalmazandók. Azok az importált érintett termékek, melyeket az e rendelet rendelkező részében külön nem említett egyéb vállalatok gyártanak – ideértve a külön említett vállalatokkal kapcsolatban álló jogalanyokat is – nem részesülnek e vámok előnyeiből, ezekre a „minden más vállalatra” alkalmazandó vám vonatkozik.

(162)

A vállalatspecifikus egyedi dömpingellenes vámok alkalmazására irányuló bármely kérelmet (például a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően benyújtott kérelmeket) a Bizottsághoz (15) kell intézni, mellékelve minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, belföldi és exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függenek össze. Szükség esetén e rendelet az egyedi vámtételekben részesülő vállalkozások listájának aktualizálásával megfelelően módosítható.

(163)

Annak érdekében, hogy az intézkedések kijátszásának veszélye a lehető legkisebb legyen, a dömpingellenes intézkedések szabályszerű alkalmazásának biztosítására jelen esetben egyedi intézkedések szükségesek. Ilyen egyedi intézkedés többek között a következő: a tagállamok vámhatóságai előtt olyan érvényes kereskedelmi számla bemutatása, amely megfelel az e rendelet 1. cikke (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Az ilyen számlával nem kísért behozatalra a „minden más vállalatra” alkalmazandó vám vonatkozik.

(164)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre, és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vámok formájában biztosított összegeket véglegesen be kell szedni. A dömpingellenes vámok és a kiegyenlítő vámok együttes végleges mértékén felül biztosított összegeket el kell engedni.

(165)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos azt állította, hogy az egyik exportáló gyártó átvállalta a kivetett ideiglenes vámokat, és nem emelte az árait. Ezt az állítást ennek a vizsgálatnak a keretében nem lehet ellenőrizni. Amennyiben külön abszorpcióellenes kérelem benyújtására kerül sor, az alaprendelet 12. cikkének (1) bekezdése alapján – meggyőző bizonyíték rendelkezésre bocsátásával – felülvizsgálatot lehet kezdeményezni.

(166)

Az 1225/2009/EK rendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott bizottság nem nyilvánított véleményt,