MELLÉKLET

EGYSÉGES DOKUMENTUM

„SKALICKÝ RUBÍN”

PDO-SK-01899

A benyújtás időpontja: 2014.12.17.

1.   Elnevezés(ek)

Skalický rubín

2.   A földrajzi árujelző típusa

OEM – oltalom alatt álló eredetmegjelölés

3.   A szőlőből készült termékek kategóriái

1.

Bor

4.   A bor(ok) leírása

Skalický rubín

A „Skalický rubín” vörösbor kizárólag a Frankovka modrá, Svätovavrinecké és Modrý Portugal szőlőfajták friss szemeinek teljes vagy részleges alkoholos erjesztésével készül. A bor csakis a Vintoperk hegy pontosan meghatározott területén érlelt szőlőszemekből készülhet; a bor karakterét a hegy jellegzetes talajösszetétele adja. A bor telt zamatáról, magas tannintartalmáról és a történelmi név alapjául szolgáló színéről ismert.

Érzékszervi jellemzők:

Tisztaság– a bor tiszta, enyhén gyöngyöző, tartalmazhat elkülönült szűrőközeg-szálakat, apró borkő kristályokat, kevés pigmentkicsapódást.

Szín– a bor színe nagyon intenzív rubinvörös; régebbi évjáratok esetében előfordulhat, hogy a szín kevésbé intenzív és barnás árnyalatú.

Aroma– jellegzetes, gyümölcsös, mindig finom tónusú; a palackérett bor aromája szilvára és szilvalekvárra emlékeztet.

Íz– tiszta, testes és harmonikus.

Általános analitikai jellemzők

Maximális teljes alkoholtartalom (térfogatszázalék):	15
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék):	9,5
Minimális teljes savtartalom:	3,5 meq/l
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter):	20
Maximális teljes kén-dioxid-tartalom (mg/l):	150

5.   Borkészítési eljárások

a)   Alapvető borászati eljárások

Skalický rubín

Konkrét borászati eljárás Közös rendelkezések:

A bor előállításához felhasznált szőlőszemek 100 %-ának az egységes dokumentum 5. pontjában meghatározott földrajzi területről kell származnia. A feldolgozást a meghatározott területen kell végezni, hogy az alapanyagot és a technikai folyamatot figyelemmel lehessen kísérni. A palackozás a területen kívül is történhet, de csak kész bor esetén, aminek minden további feldolgozása tilos az adott területen lévő üzem elhagyása után.

A bor előállításának módja:

A bor az engedélyezett fajták keveréke, és előállítása két módon lehetséges:

a)	A bor előállítása az engedélyezett bortípusok házasításával történik; melyek külön kerülnek előállításra, majd a technológiai feldolgozás után kerül sor az adott arány szerinti házasításra.

b)	A bor előállítása az engedélyezett fajtájú friss szőlőszemek alkoholos erjesztésével történik.

A bor előállításához felhasználható szőlőszemek cukortartalma szüretkor legalább 16 ° NM. A szőlőszemek vagy a szőlőmust esetében legfeljebb 24 °NM értékig lehetséges a cukorfok növelése, amire speciális szabályozás (az Európai Parlament és a Tanács 1308/2013/EU rendelete) vonatkozik.

b)   Maximális hozamok

Skalický rubín

18 000 kg szőlő hektáronként

Az Akostné víno (minőségi bor) hagyományos kifejezés esetén

17 500 kg szőlő hektáronként

Az Akostné víno s prívlastkom (különleges tulajdonságokkal rendelkező minőségi bor) hagyományos kifejezés esetén

12 000 kg szőlő hektáronként

6.   Körülhatárolt terület

A „Skalický rubín” előállításának földrajzi egységét Skalica település közigazgatási területe, valamint a Mokrý Háj, Popudinské Močidľany, Prietržka, Radošovce és Vrádište önkormányzat közigazgatási területe jelenti. A földrajzi egység kiterjedése körülbelül 50 km2.

7.   Fontosabb borszőlőfajták

Svätovavrinecké

Frankovka modrá

Modrý Portugal

8.   A kapcsolat(ok) leírása

Skalický rubín

A terület a Fehér-Kárpátok lábánál található, ahol a Morva folyó medencéje a földkéreg geológiai deformációját hozta létre. A homokot és agyagot is tartalmazó, főként csernozjom (feketeföld) talaj köves altalaja biztosítja a nedvességet. A területre erősen csapadékos tavasz, viharos nyári időszak és száraz ősz jellemző. Az elmúlt évek során a csapadék átlagos mennyisége 565 mm/év volt. Az átlagos éves napsütéses órák száma (1 857 óra/év) biztosítja a fekete szőlő megfelelő érését.

A terület lakosai ilyen viszonyok között végzik a szőlőtermesztést a IX. század óta, amit a Kopečnica térség régészeti leletei között talált szőlőművelő eszközök is bizonyítanak.

Az október végén szokásos kései szüretet lehetővé tevő hosszú, napsütéses ősznek köszönhetően nagyon jól beérnek a fekete szőlőfajták, amiket ezután a szőlőültetvény mellett vagy közelében található pincékben dolgoznak fel; ezáltal minimálisra csökken a szüretelés és a feldolgozás között eltelő idő, és kiváló minőségű mustok állíthatók elő. A héjon történő erjesztés átlagos időtartamát a pincékben uralkodó klimatikus viszonyok vagy a szabályozott erjesztési technikák határozzák meg. Az ezt követő malolaktikus fermentáció csökkenti a savtartalmat, a borok 12–18 hónapon át tartó érlelése során pedig kialakul a végtermék enyhén gyümölcsös aromája és bársonyos íze.

Jó években a leszüretelt szőlőszemek magas cukortartalma lehetővé teszi a „výber z hrozna” jellemzővel rendelkező, rendszerint magas extrakttartalmú és intenzív illatú borok előállítását. Tilos a bor módosítása barrikhordóban történő érleléssel vagy faforgács hozzáadásával, illetve a ľadové vino (jégbor) vagy slamové víno (szalmabor) készítése.

A szőlőültetvény nehéz agyagos altalaja még száraz őszi időszakban is elegendő nedvességet biztosít a szőlő számára, így a szemek nem lesznek töppedtek. Ezen a területen a szőlőnövények művelése a legalkalmasabb pozíciókban, a legjobb helyeken, illetve eltérő talajösszetételű, lejtésű és fekvésű, kisméretű szőlőültetvényeken történik, ami a házasítás után a végtermék stabilitását eredményezi. A bor tárolása az eredeti föld alatti pincékben történik, ezek saját természetes klímával és jellegzetes atmoszférával rendelkeznek.

A pincék hegyoldalba épített és préselő helyiségen át megközelíthető föld alatti kamrákat jelentenek. Főleg boltíves kialakításúak, és az adott hegyoldal meredekségétől függően 1,5–5 méteres mélységben találhatók. Ez biztosítja a hőmérséklet 8 és 15 °C közötti stabil tartományát, megfelelő mértékű és állandó nedvességtartalom mellett. A földrajzi egységen mintegy 2 000 ilyen pince található. Van közöttük több mint 300 éves is, de a legtöbbjük a 20 században épült. Területük 15 m2 és több száz négyzetméter között változik.

A földrajzi helyzet és a terület határvidékhez közeli elhelyezkedése, valamint a szőlőültetvények és pincék tulajdonosainak anyagi és társadalmi pozíciója alapozta meg a „Skalický rubín” márkabor (značkové víno) kialakulását az 1920-as években.

Az érett szőlőszemek átlagos cukortartalma 19 °NM, ami ha 6 g/l feletti savtartalommal párosul, jó minőségű borok előállítását biztosítja.

Az elnevezés hagyományos jellegét az alábbi tények bizonyítják:

A „Skalický rubín” márkabor 1924-ben született meg – ezt igazolja az 1965-ben megjelent Slovácko VII hirdetés, ahol a Skalica településen folytatott szőlőművelés részben hivatkoznak rá.

A „Skalický rubín” elnevezés 1967. november 22. óta szerepel a genfi székhelyű WIPO eredetmegjelölés lajstromában; 1974-től kezdve szerepelt a Szövetségi Találmányi Hivatal nyilvántartásában, az egykori Csehszlovákia felbomlása óta pedig a Szlovák Ipari Tulajdoni Hivatal nyilvántartásában található.

A jelzést az alábbi kétoldalú megállapodások is védték: az eredetjelzők, az eredetmegjelölések és a mezőgazdasági és ipari termékek eredete egyéb elnevezéseinek oltalmáról szóló, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között létrejött egyezmény (1981); az eredetjelzők, az eredetmegjelölések és más földrajzi és hasonló elnevezések oltalmáról szóló, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Portugál Köztársaság kormánya között létrejött megállapodás (1987).

A jelzés szövege több (a mindenkor hatályos nemzeti jogszabályok alapján) bejegyzett védjegyen is szerepelt.

Az elnevezés hagyományos jellegét az 1974-es egykori címke is bizonyítja.

A borral és a bor elnevezésével kapcsolatos minden fent említett jog a meghatározott földrajzi területről került megszerzésre.

A „Skalický rubín” összetett elnevezés első részét a Skalický földrajzi név, második részét pedig a bor színére utaló rubín (rubinvörös) szó alkotja. A földrajzi név Skalica település nevéből, valamint a Malokarpatská borvidék (Malokarpatská vinohradnícká oblast) részét képező Skalický borvidéki körzet (Skalický vinohradnícky rajón) nevéből származik. A borvidékek borvidéki körzetekre való felosztása történelmi alapokon nyugszik és a vonatkozó nemzeti jogszabályban van rögzítve.

A bor előállítása legalább 16 °NM cukortartalmú szőlőszemekből történik. A cukortartalom a hatályos jogszabályoknak megfelelően módosítható. Annyi szőlőrügyet kell meghagyni, hogy a termés mennyisége legfeljebb 18 t/ha legyen. A bor döntő része – a megtermelt mennyiség csaknem 100 %-a – száraz bor, legfeljebb 2 g/l maradványcukor-tartalommal. Mivel cukortartalmuk növelhető, így alkoholtartalmuk akár15 térfogatszázalék is lehet.

A vályogos, illetve vályogos-agyagos talajok növelik a borok ásványianyag-tartalmát; a cukormentes kivonat átlagértéke akár 19,0 g/l is lehet.

9.   További alapvető feltételek

Skalický rubín

Jogi keret:

Nemzeti jogszabályok

A további feltétel típusa:

A címkézésre vonatkozó kiegészítő rendelkezések

A feltétel leírása:

A 313/2009 számú, módosított szőlészeti és borászati törvény.

Az e specifikációban hivatkozott oltalom alatt álló eredetmegjelölés csak az alábbi két változat egyikénél használható:

Skalický rubín

SKALICKÝ RUBÍN

E specifikáció nem határozza meg az alkalmazandó betűméretet vagy betűtípust.

A termékleíráshoz vezető link

http://www.upv.sk/swift_data/source/pdf/specifikacie_op_oz/Skalicky%20rubin.pdf