a)

az (1) bekezdés az első albekezdés után a következő albekezdéssel egészül ki:

„Ezenfelül az uniós gazdasági ágazat, vagy a nevében eljáró bármely természetes vagy jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, valamint a szakszervezetek közös panaszt is benyújthatnak, illetve a szakszervezetek segítséget nyújthatnak az összeállításához. Ez nem érinti az uniós gazdasági ágazat azon lehetőségét, hogy a panaszt visszavonja.”;

b)

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a)   A Bizottság egy erre a célra létrehozott kkv-segélyszolgálat révén megkönnyíti a piacvédelmi eszközhöz való hozzáférést a heterogén és felaprózott, nagyrészt kis- és középvállalkozásokból (kkv-k) álló gazdasági ágazatok számára, például figyelemfelkeltéssel, az eljárásokra és a panaszok benyújtásának módjára vonatkozó általános tájékoztatás és magyarázat nyújtásával, szabvány kérdőíveknek az Unió minden hivatalos nyelvén való rendelkezésre bocsátásával és általános, nem adott esethez kötődő megkeresésekre való válaszadással.

A kkv-segélyszolgálat a reprezentativitás megállapítása céljából benyújtandó, statisztikai célokra szolgáló egységes űrlapokat, illetve kérdőíveket bocsát rendelkezésre.”

a)

a (7) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(7)   Azok az uniós gyártók/termelők, szakszervezetek, importőrök és exportőrök, valamint képviseleti szervezeteik, a felhasználói és fogyasztói szervezetek, akik/amelyek az 5. cikk (10) bekezdésének megfelelően jelentkeztek, továbbá az exportáló ország képviselői – írásbeli kérelmükre – az uniós vagy a tagállamok hatóságai által készített belső dokumentumok kivételével minden olyan, a vizsgálatban érdekelt felek által rendelkezésre bocsátott és a vizsgálat során felhasznált információt megtekinthetnek, amely ügyük vitele szempontjából jelentőséggel bír, és amely a 19. cikk értelmében nem bizalmas.”;

b)

a (9) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(9)   Az 5. cikk (9) bekezdése szerint megindított eljárások esetében a vizsgálatot lehetőség szerint egy éven belül be kell fejezni. Az ilyen vizsgálatokat kötelezettségvállalások esetében a 8. cikk szerinti megállapításoknak megfelelően, végleges intézkedés esetében pedig a 9. cikk szerinti megállapításoknak megfelelően a vizsgálat megindításától számított 14 hónapon belül mindenképpen be kell fejezni. A vizsgálati időszakoknak lehetőség szerint és különösen a heterogén és felaprózott, nagyrészt kkv-kból álló ágazatok esetében egybe kell esniük a pénzügyi évvel.”;

c)

a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(10)   A hasonló termék uniós gyártóit/termelőit fel kell kérni, hogy működjenek együtt a Bizottsággal az 5. cikk (6) bekezdése alapján indított vizsgálatokban.

(11)   A Bizottság létrehozza a meghallgatási tisztviselő hivatalát, akinek hatáskörét és feladatait a Bizottság által elfogadott megbízás határozza meg, és aki az érdekelt felek eljárási jogai tényleges gyakorlásának biztosításáért felelős.”

a)

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Ideiglenes vámokat lehet kivetni, ha

Az ideiglenes vámot az eljárás megindításától számított legalább 60 napos időszak eltelte után, szokásos esetben legkésőbb hét hónap múlva, de minden esetben az eljárás megindításától számított legkésőbb nyolc hónapon belül kell kivetni.

Nem vethető ki ideiglenes vám az azon időponttól számított három hétig, amikor az érdekelt felek részére megküldték a 19a. cikk szerinti tájékoztatást (előzetes tájékoztatási időszak). E tájékoztatás nyújtása nem befolyásolja a Bizottság által később meghozható kapcsolódó határozatokat.

A Bizottság 2020. június 9-ig megvizsgálja, hogy az előzetes tájékoztatási időszakban jelentős mértékben növekedett-e a behozatal, és amennyiben igen, akkor a Bizottság által a 14. cikk (5a) bekezdése és a 9. cikk (4) bekezdése alapján esetlegesen meghozott intézkedések ellenére okozott-e további kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság különösen a 14. cikk (6) bekezdése alapján összegyűjtött adatokra és a rendelkezésére álló releváns információkra támaszkodik. A Bizottság a 23a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el az előzetes tájékoztatási időszak két hétre való módosítása céljából abban az esetben, ha a behozatal jelentősen növekedett és e növekedés további kárt okozott, egyéb esetben pedig négy hétre.

A Bizottság a 19a. cikknek megfelelően az érdekelt feleknek küldött tájékoztatással egyidejűleg közzéteszi a honlapján azon szándékát, hogy ideiglenes vámokat vessen ki, és megadja a lehetséges vámtételeket is.”;

b)

a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(2a)   Annak vizsgálatakor, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő-e a kár megszüntetéséhez, a Bizottság figyelembe veszi, hogy az érintett termékkel kapcsolatban fennállnak-e nyersanyagpiaci torzulások.

E bekezdés alkalmazásában a nyersanyagpiaci torzulások a következő intézkedéseket foglalják magukban: kettős árképzési rendszerek, exportadók, exportkülönadók, exportkvóták, exporttilalom, exportra kivetett fiskális célú adók, engedélyezési előírások, minimum exportár, hozzáadottérték-adó (héa) visszatérítés csökkentése vagy megvonása, exportőrök korlátozása a vámkezelés helyén, minősített exportőrök jegyzéke, belföldi piaci kötelezettségek és saját célú bányászat, amennyiben valamely nyersanyag ára lényegesen alacsonyabb a reprezentatív nemzetközi piacokon fennálló áraknál.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendeletnek a nyersanyagpiaci torzulások további esetei e bekezdés második albekezdésében említett listájára való felvétele útján történő módosítása céljából, amennyiben »Az ipari nyersanyagokra vonatkozó exportkorlátozások OECD-nyilvántartása« vagy az ennek helyébe lépő bármely más OECD-adatbázis egyéb típusú intézkedéseket határoz meg.

A vizsgálatnak az e bekezdés második albekezdésében meghatározott minden olyan nyersanyagpiaci torzulásra ki kell terjednie, amelynek létezésére vonatkozóan a Bizottság az 5. cikknek megfelelően elegendő bizonyítékkal rendelkezik.

E rendelet alkalmazásában a feldolgozott vagy fel nem dolgozott nyersanyagnak – beleértve az energiát is – amellyel kapcsolatban torzulást állapítottak meg, az érintett termék előállítási költségének legalább 17 %-át kell kitennie. Ehhez a számításhoz a nyersanyagnak a reprezentatív nemzetközi piacokon kialakult torzításmentes árát kell figyelembe venni.

(2b)   Amennyiben a Bizottság a benyújtott összes információ alapján egyértelműen arra a megállapításra jut, hogy az Uniónak érdekében áll, hogy az ideiglenes vámok összegét e cikk (2a) bekezdésének megfelelően határozza meg, akkor e cikk (2) bekezdése nem alkalmazandó. A Bizottság aktívan törekszik arra, hogy olyan információkat szerezzen be az érdekelt felektől, amelyek lehetővé teszik számára annak eldöntését, hogy e cikk (2) vagy (2a) bekezdése alkalmazandó-e. Ehhez kapcsolódóan a Bizottság minden releváns információt megvizsgál, például az exportőr ország tartalékkapacitásait, a nyersanyagokért folyó versenyt, valamint az uniós vállalkozások értékesítési láncaira gyakorolt hatást. Együttműködés hiányában a Bizottság megállapíthatja, hogy az Uniónak érdekében áll e cikk (2a) bekezdésének az alkalmazása. Az uniós érdeknek a 21. cikk szerinti vizsgálatakor erre a kérdésre különös figyelmet kell fordítani.

(2c)   Amennyiben a kárkülönbözet kiszámítása irányár alapján történik, az alkalmazott irányprofitot olyan tényezők figyelembevételével kell megállapítani, mint a vizsgált országból való behozatal megnövekedése előtti nyereségességi szint, az összes költség, a beruházások, a kutatás-fejlesztés és az innováció fedezéséhez szükséges nyereségességi szint, valamint a rendes versenyfeltételek mellett várható nyereségességi szint. E haszonkulcs nem lehet alacsonyabb, mint 6 %.

(2d)   Az irányár meghatározásakor kellően figyelembe kell venni az uniós gazdasági ágazat azon tényleges gyártási költségeit, amelyek egyrészt azon többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és a hozzájuk fűzött jegyzőkönyvekből fakadnak, amelyeknek az Unió részes fele, másrészt pedig a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) e rendelet Ia. mellékletében felsorolt egyezményeiből. Ezenkívül figyelembe kell venni az e cikk (2c) bekezdésében nem említett olyan jövőbeli költségeket, amelyek ezekből a megállapodásokból és egyezményekből következnek, és amelyek az intézkedésnek a 11. cikk (2) bekezdése szerinti alkalmazása alatt az uniós gazdasági ágazat számára fel fognak merülni.”

a)

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Amennyiben sor került a dömping és a kár előzetes megállapítására, a Bizottság a 15. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében elfogadhatja bármely exportőrnek az árai felülvizsgálására vagy a dömpingáron történő kivitel leállítására vonatkozó megfelelő önkéntes kötelezettségvállalását, amennyiben a dömping káros hatása ezzel megszűnik.

Ilyen esetben és ameddig a kötelezettségvállalás fennáll, a Bizottság által a 7. cikk (1) bekezdésével összhangban kivetett ideiglenes vámok vagy adott esetben a 9. cikk (4) bekezdésével összhangban kivetett végleges vámok nem alkalmazandók a Bizottságnak a kötelezettségvállalás elfogadásáról szóló határozatában és annak későbbi módosításaiban említett vállalkozások által előállított érintett termék behozatalára.

Az ilyen kötelezettségvállaláson alapuló árnövekedés nem haladhatja meg a dömpingkülönbözet megszüntetéséhez szükséges mértéket, illetve alacsonyabbnak kell lennie a dömpingkülönbözetnél, ha így is elegendő az uniós gazdasági ágazatot érő kár megszüntetéséhez.

Annak vizsgálatakor, hogy az ilyen kötelezettségvállaláson alapuló, a dömpingkülönbözetnél kisebb árnövekedés elegendő-e a károkozás megszüntetéséhez, a 7. cikk (2a), (2b), (2c) és (2d) bekezdését kell megfelelően alkalmazni.”;

b)

a (2) bekezdés harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Rendkívüli körülményektől eltekintve a kötelezettségvállalások legkésőbb azon időszak lejárta előtt öt nappal ajánlhatók fel, amelynek során a 20. cikk (5) bekezdése szerint észrevételek tehetők, hogy a többi félnek lehetősége legyen észrevételeket tenni.”;

c)

a (3) és a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A felajánlott kötelezettségvállalásokat nem kell elfogadni, ha elfogadásuk nem tűnik célravezetőnek, például amikor a tényleges vagy potenciális exportőrök száma túl nagy, vagy egyéb okok miatt, beleértve az általános szakpolitikai indokokat is, amelyekbe beletartoznak különösen azon elvek és kötelezettségek, amelyeket egyrészt azon többoldalú környezetvédelmi megállapodások és a hozzájuk kapcsolódó jegyzőkönyvek határoznak meg, amelyeknek az Unió részes fele, másrészt pedig az e rendelet Ia. mellékletében felsorolt ILO-egyezmények. Az érintett exportőrrel közölni lehet azokat az okokat, amelyek miatt a kötelezettségvállalás elutasítása javasolt, és lehetőséget kaphat arra, hogy ehhez észrevételeket fűzzön. Az elutasítás indokait a végleges határozatban rögzíteni kell.

(4)   A kötelezettségvállalást felajánló felektől meg kell követelni, hogy készítsék el kötelezettségvállalásuknak egy nem bizalmas, a 19. cikk értelmében érdemi változatát, hogy azt a vizsgálatban érdekelt felek, az Európai Parlament és a Tanács rendelkezésére lehessen bocsátani.

Ezenfelül a kötelezettségvállalás elfogadását megelőzően az uniós gazdasági ágazatnak lehetőséget kell kapnia arra, hogy észrevételezze a kötelezettségvállalás főbb jellemzőit.”

a)

a (2) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A megszűnés felülvizsgálatát kell kezdeményezni akkor, ha a kérelem elegendő bizonyítékot tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűsíthetően a dömping és az okozott kár további fennállását vagy megismétlődését eredményezi. Ennek valószínűségére utaló bizonyíték lehet például a dömping és a károkozás további fennállása, vagy az, hogy a kár megszűnése részben vagy egészben az intézkedéseknek tudható be, illetve az, hogy az exportőrök körülményei vagy a piaci viszonyok jelzik a további kárt okozó dömping valószínűségét, vagy a nyersanyagpiaci torzulások további fennállása.”;

b)

az (5) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„Amennyiben az intézkedés a (2) bekezdés szerinti vizsgálat következtében hatályát veszti, a vámkezelt árukon végzett ilyen vizsgálat megindítását követően beszedett vámot vissza kell téríteni, amennyiben ezt a vám visszafizetésére és elengedésére vonatkozó hatályos uniós vámjogszabályoknak megfelelően a nemzeti vámhatóságoknál kérelmezik és e hatóságok jóváhagyják a kérelmet. A visszafizetés nem vonja maga után az érintett nemzeti vámhatóságok kamatfizetési kötelezettségét.”

a)

a (3) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   E cikk alapján a Bizottság kezdeményezésére, illetve valamely tagállam vagy bármely érdekelt fél kérelmére vizsgálatot kell indítani, ha elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az e cikk (1) bekezdésében meghatározott tényezőkre vonatkozóan. A vizsgálat megindítására bizottsági rendelet útján kerül sor, amelyben a vámhatóságot is utasítják arra, hogy a 14. cikk (5) bekezdésének megfelelően tegye kötelezővé a behozatal nyilvántartásba vételét vagy kérjen biztosítékot. A Bizottság tájékoztatja a tagállamokat azt követően, hogy valamely érdekelt fél vagy tagállam vizsgálat megindítását igazoló kérelmet nyújtott be, és a Bizottság elvégezte annak megvizsgálását, vagy amennyiben a Bizottság maga állapította meg, hogy vizsgálatot kell indítani.”;

b)

a (4) bekezdés első, második, harmadik és negyedik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A behozatal nem tartozhat a 14. cikk (5) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételi kötelezettség, vagy az intézkedések hatálya alá, ha azt olyan vállalkozás végzi, amely mentességet élvez.

A megfelelő bizonyítékkal alátámasztott, mentesség iránti kérelmet a vizsgálat megindítására vonatkozó bizottsági rendelet által megállapított határidőn belül kell benyújtani.

Amennyiben a kijátszásra irányuló gyakorlatra, eljárásra vagy munkára az Unión kívül kerül sor, mentesség adható az érintett termék olyan gyártójának/termelőjének, akiről megállapítható, hogy nem vesz részt az intézkedéseknek az e cikk (1) és (2) bekezdése szerinti kijátszásában.

Amennyiben a kijátszásra irányuló gyakorlatra, eljárásra vagy munkára az Unión belül kerül sor, mentesség adható az olyan importőrnek, aki bizonyítani tudja, hogy nem vesz részt az intézkedéseknek az e cikk (1) és (2) bekezdése szerinti kijátszásában.”

a)

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   E rendelet alapján különös rendelkezések fogadhatók el, különösen a származás fogalmának a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (*1) foglalt meghatározása tekintetében, valamint a dömpingellenes vámnak valamely tagállam kontinentális talapzatán vagy az ENSZ Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) alapján kinyilvánított kizárólagos gazdasági övezetében való alkalmazása és beszedése tekintetében.

(*1)  Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (2013. október 9.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról (HL L 269., 2013.10.10., 1. o.).”;"

b)

az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5)   A Bizottság a tagállamok kellő időben történő tájékoztatását követően, a vizsgálat megindításától számított legrövidebb időn belül utasíthatja a vámhatóságokat a behozatal nyilvántartásba vételéhez szükséges lépések megtételére annak érdekében, hogy az intézkedések később a nyilvántartásba vételtől kezdve alkalmazhatók legyenek e behozatallal szemben. A behozatalra nyilvántartásba vételi kötelezettséget kell bevezetni, amennyiben az uniós gazdasági ágazat – az intézkedés szükségességét kellően alátámasztva – ezt kéri. A behozatal nyilvántartásba vételi kötelezettségét a Bizottság saját kezdeményezésére is előírhatja. A nyilvántartásba vételt bizottsági rendelettel kell bevezetni. Az említett rendeletben meg kell határozni az intézkedés célját és – adott esetben – a lehetséges jövőbeli kötelezettség becsült összegét. Behozatal esetében kilenc hónapnál hosszabb nyilvántartásba vételi időszak nem írható elő.”;

c)

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(5a)   A Bizottság – kivéve, ha az 5. cikk értelmében elegendő bizonyítékkal rendelkezik arra, hogy a 10. cikk (4) bekezdésének c) vagy d) pontjában foglalt követelmények nem teljesülnek – a 19a. cikk szerinti előzetes tájékoztatási időszak folyamán e cikk (5) bekezdésének megfelelően nyilvántartásba veszi a behozatalt. A nyilvántartásba vételről szóló döntéskor a Bizottság különösen a vizsgált termékre vonatkozó, az e cikk (6) bekezdésének megfelelően az Európai Unió integrált vámtarifája (TARIC) keretében létrehozott kódok alapján összegyűjtött információkat elemzi.”;

d)

a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6)   A tagállamok minden hónapban jelentést nyújtanak be a Bizottságnak a vizsgált és az intézkedések hatálya alá eső termékek behozatali forgalmáról és az e rendelet alapján beszedett vámok összegéről. Az 5. cikk szerinti vizsgálat megindításakor a Bizottság a vizsgált termékre vonatkozó TARIC-kódot hoz létre. A tagállamok a vizsgálat megindításától kezdődően ezeket a TARIC-kódokat alkalmazzák a vizsgált termék behozatalának jelentésére. Valamely érdekelt fél konkrét és indokolt kérelmének kézhezvételét követően a Bizottság dönthet úgy, hogy a rendelkezésére bocsátja az érintett termékek aggregált behozatalának mennyiségére és értékére vonatkozó nem bizalmas összefoglaló információkat.”;

e)

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(8)   Amennyiben a Bizottság az e rendelet alkalmazására vonatkozó, az esetlegesen érdekelt feleknek általános iránymutatást nyújtó dokumentumot kíván elfogadni, az EUSZ 11. cikkének (3) bekezdése szerinti nyilvános konzultációt kell tartani. Az Európai Parlament és a Tanács is véleményt nyilváníthat.”

a)

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Annak érdekében, hogy a Bizottság megfelelő alappal rendelkezzen ahhoz, hogy minden álláspontot és információt figyelembe tudjon venni annak eldöntésekor, hogy az intézkedések bevezetése uniós érdeket szolgál-e vagy sem, az uniós gyártók/termelők, a szakszervezetek, az importőrök és képviseleti szervezeteik, továbbá a felhasználói és fogyasztói képviseleti szervezetek a dömpingellenes eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül jelentkezhetnek és információkat szolgáltathatnak a Bizottságnak. Ezeket az információkat, illetve ezek megfelelő összefoglalásait az e cikkben meghatározott többi fél rendelkezésére kell bocsátani, és biztosítani kell számukra a jogot, hogy ezekre az információkra válaszolhassanak.”;

b)

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   Azok a felek, akik a (2) bekezdéssel összhangban járnak el, az ideiglenes vámok alkalmazásával kapcsolatban észrevételeket tehetnek. Ezek az észrevételek csak akkor vehetők figyelembe, ha az említett intézkedések alkalmazásának kezdőnapjától számított 15 napon belül beérkeznek, és az észrevételeket vagy azok megfelelő összefoglalását a többi fél rendelkezésére kell bocsátani, akik jogosultak ezen észrevételekre válaszolni.”

a)

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A Bizottság – kellő figyelemmel a 19. cikk értelmében vett bizalmas információk védelmére – az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak éves jelentést nyújt be e rendelet alkalmazásáról és végrehajtásáról.

A jelentésnek tartalmaznia kell az ideiglenes és a végleges intézkedések alkalmazásával, a vizsgálatok intézkedések nélküli megszüntetésével, a kötelezettségvállalásokkal, az újbóli vizsgálatokkal, a felülvizsgálatokkal, a jelentős torzulásokkal és az ellenőrző látogatásokkal, valamint az e rendelet végrehajtásának és az e rendeletből eredő kötelezettségek betartásának nyomon követéséért felelős különböző szervek tevékenységeivel kapcsolatos információkat. A jelentésnek ki kell terjednie a harmadik országok által az Unióval szemben alkalmazott piacvédelmi eszközökre és a bevezetett intézkedések elleni jogorvoslati kérelmekre. A jelentésben ki kell térni a Bizottság Kereskedelmi Főigazgatósága meghallgatási tisztviselőjének és a kkv-segélyszolgálatnak az e rendelet alkalmazásával összefüggő tevékenységeire.

A jelentésben ismertetni kell továbbá, hogy a vizsgálatok folyamán milyen módon mérlegelték és vették figyelembe a szociális és a környezetvédelmi előírásokat. Ezen előírások egyrészt az olyan többoldalú környezetvédelmi megállapodásokban foglalt előírásokat jelentik, amelyeknek az Unió részes fele, valamint az e rendelet Ia. mellékletében felsorolt ILO-egyezményekben foglalt előírásokat, másrészt az exportőr ország egyenértékű nemzeti jogszabályait.”;

b)

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(4)   A Bizottság 2023. június 9-ig, majd utána ötévenként jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, melyben áttekinti a 7. cikk (2a) bekezdésének, a 8. cikk (1) bekezdésének és a 9. cikk (4) bekezdésének alkalmazását és az alkalmazást értékeli is. A jelentést adott esetben jogalkotási javaslat is kísérheti.”

a)

az (1) bekezdés az első albekezdés után a következő albekezdéssel egészül ki:

„Ezenfelül az uniós gazdasági ágazat, vagy a nevében eljáró bármely természetes vagy jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, valamint a szakszervezetek közös panaszt is benyújthatnak, illetve a szakszervezetek segítséget nyújthatnak az összeállításához. Ez nem érinti az uniós gazdasági ágazat azon lehetőségét, hogy a panaszt visszavonja.”;

b)

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a)   A Bizottság egy erre a célra létrehozott kkv-segélyszolgálat révén megkönnyíti a piacvédelmi eszközhöz való hozzáférést a heterogén és felaprózott, nagyrészt kis- és középvállalkozásokból (kkv-k) álló gazdasági ágazatok számára, például figyelemfelkeltéssel, az eljárásokra és a panaszok benyújtásának módjára vonatkozó általános tájékoztatás és magyarázat nyújtásával, szabvány kérdőíveknek az Unió minden hivatalos nyelvén való rendelkezésre bocsátásával és általános, nem adott esethez kötődő megkeresésekre való válaszadással.

A kkv-segélyszolgálat a reprezentativitás megállapítása céljából benyújtandó, statisztikai célokra szolgáló egységes űrlapokat, illetve kérdőíveket bocsát rendelkezésre.”

a)

a (7) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(7)   Az uniós gyártók/termelők, a származási ország és/vagy exportáló ország kormányzata, a szakszervezetek, az importőrök és exportőrök, valamint azok képviseleti szervezetei, a felhasználói és fogyasztói szervezetek, akik/amelyek az 10. cikk (12) bekezdése második albekezdésének megfelelően jelentkeztek, – írásbeli kérelmükre – az uniós vagy a tagállamok hatóságai által készített belső dokumentumok kivételével minden olyan, a vizsgálatban érdekelt felek által a Bizottság rendelkezésére bocsátott és a vizsgálat során felhasznált információt megtekinthetnek, amely ügyük vitele szempontjából jelentőséggel bír, és amely a 29. cikk értelmében nem bizalmas.”;

b)

a (9) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(9)   10. cikk (11) bekezdése szerint megindított eljárások esetében a vizsgálatot lehetőség szerint egy éven belül be kell fejezni. Az ilyen vizsgálatokat kötelezettségvállalások esetében a 13. cikk szerinti megállapításoknak megfelelően, végleges intézkedés esetében pedig a 15. cikk szerinti megállapításoknak megfelelően a vizsgálat megindításától számított 13 hónapon belül mindenképpen be kell fejezni. A vizsgálati időszakoknak lehetőség szerint és különösen a heterogén és felaprózott, nagyrészt kkv-kból álló ágazatok esetében egybe kell esniük a pénzügyi évvel.”;

c)

a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(11)   A hasonló termék uniós gyártóit/termelőit fel kell kérni, hogy működjenek együtt a Bizottsággal a 10. cikk (8) bekezdése alapján indított vizsgálatokban.

(12)   A Bizottság létrehozza a meghallgatási tisztviselő hivatalát, akinek hatáskörét és feladatait a Bizottság által elfogadott megbízás határozza meg, és aki az érdekelt felek eljárási jogai tényleges gyakorlásának biztosításáért felelős.”

a)

Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Ideiglenes vámokat lehet kivetni, ha:

Az ideiglenes vámot az eljárás megindításától számított legalább 60 napos időszak eltelte után, de legkésőbb az eljárás megindításától számított kilenc hónapon belül kell kivetni.

Az ideiglenes kiegyenlítő vám összegének meg kell egyeznie a kiegyenlíthető támogatások előzetesen megállapított teljes összegével.

Amennyiben a Bizottság a benyújtott összes információ alapján egyértelműen arra az előzetes megállapításra jut, hogy az Uniónak nem áll érdekében a fenti összegű ideiglenes vámot kivetni, akkor az ideiglenes kiegyenlítő vám összegét úgy kell meghatározni, hogy az megszüntesse az uniós gazdasági ágazatnak okozott kárt, amennyiben a kár kevesebb, mint a kiegyenlíthető támogatások összértéke.

Az ideiglenes vámok nem vethetők ki az azon időponttól számított három hétig, amikor az érdekelt felek részére megküldték a 29a. cikk szerinti tájékoztatást (előzetes tájékoztatási időszak). E tájékoztatás nyújtása nem befolyásolja a Bizottság által később meghozható kapcsolódó határozatokat.

A Bizottság 2020. június 9-ig megvizsgálja, hogy az előzetes tájékoztatási időszakban jelentős mértékben növekedett-e a behozatal, és amennyiben igen, akkor a Bizottság által a 24. cikk (5a) bekezdése és a 15. cikk (1) bekezdése alapján esetlegesen meghozott intézkedések ellenére okozott-e további kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság különösen a 24. cikk (6) bekezdése alapján összegyűjtött adatokra és a rendelkezésére álló releváns információkra támaszkodik. A Bizottság a 32b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el az előzetes tájékoztatási időszak két hétre való módosítása céljából abban az esetben, ha a behozatal jelentősen növekedett és e növekedés további kárt okozott, egyéb esetben pedig négy hétre.

A Bizottság a 29a. cikknek megfelelően az érdekelt feleknek küldött tájékoztatással egyidejűleg közzéteszi a honlapján azon szándékát, hogy ideiglenes vámokat vessen ki, és megadja a lehetséges vámtételeket is.”;

b)

a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(1a)   Amennyiben a kárkülönbözet kiszámítása irányár alapján történik, az alkalmazott irányprofitot olyan tényezők figyelembevételével kell megállapítani, mint a vizsgált országból való behozatal megnövekedése előtti nyereségességi szint, az összes költség, a beruházások, a kutatás-fejlesztés és az innováció fedezéséhez szükséges nyereségességi szint, valamint a rendes versenyfeltételek mellett várható nyereségességi szint. E haszonkulcs nem lehet alacsonyabb, mint 6 %.

(1b)   Az irányár meghatározásakor kellően figyelembe kell venni az uniós gazdasági ágazat azon tényleges gyártási költségeit, amelyek egyrészt azon többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és a hozzájuk kapcsolódó jegyzőkönyvekből fakadnak, amelyeknek az Unió részes fele, másrészt pedig a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) e rendelet Ia. mellékletében felsorolt egyezményeiből. Ezenkívül figyelembe kell venni azokat az e cikk (1a) bekezdésében nem említett jövőbeli költségeket, amelyek ezekből a megállapodásokból és egyezményekből következnek, és amelyek az intézkedésnek a 18. cikk (1) bekezdése szerinti alkalmazása alatt az uniós gazdasági ágazat számára fel fognak merülni.”

a)

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Amennyiben sor került a támogatás és a kár előzetes megállapítására, a Bizottság a 25. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében megfelelő önkéntes kötelezettségvállalásokat fogadhat el, amelyek alapján:

Ilyen esetben és ameddig a kötelezettségvállalás fennáll, a Bizottság által a 12. cikk (3) bekezdésével összhangban kivetett ideiglenes vámok vagy adott esetben a 15. cikk (1) bekezdésével összhangban kivetett végleges vámok nem alkalmazandók a Bizottságnak a kötelezettségvállalás elfogadásáról szóló határozatában és annak későbbi módosításaiban említett vállalkozások által előállított érintett termék behozatalára.

Az ilyen kötelezettségvállalások keretében az árak nem emelhetők a kiegyenlíthető támogatások összegének ellentételezéséhez szükségesnél nagyobb mértékben.

Amennyiben a Bizottság a benyújtott összes információ alapján egyértelműen arra az előzetes megállapításra jut, hogy az Uniónak nem áll érdekében, hogy e kötelezettségvállalások alapján az e cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti áremelésről határozzon, akkor a kötelezettségvállalások alapján végrehajtandó áremelést a kiegyenlíthető támogatások összegénél kisebb mértékben kell meghatározni, amennyiben ez az áremelés elegendő az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár megszüntetéséhez.”;

b)

a (2) bekezdés harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Rendkívüli körülményektől eltekintve a kötelezettségvállalások legkésőbb azon időszak lejárta előtt öt nappal ajánlhatók fel, amelynek során a 30. cikk (5) bekezdése szerint észrevételek tehetők, hogy a többi félnek lehetősége legyen észrevételeket tenni.”;

c)

a (3) és a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A felajánlott kötelezettségvállalásokat nem kell elfogadni, ha elfogadásuk nem tűnik célravezetőnek, például amikor a tényleges vagy potenciális exportőrök száma túl nagy, vagy egyéb okok miatt, beleértve az általános szakpolitikai indokokat is, amelyekbe beletartoznak különösen azon elvek és kötelezettségek, amelyeket egyrészt azon többoldalú környezetvédelmi megállapodások és a hozzájuk kapcsolódó jegyzőkönyvek határoznak meg, amelyeknek az Unió részes fele, másrészt pedig az e rendelet Ia. mellékletében felsorolt ILO-egyezmények. Az érintett exportőrrel és/vagy a származási és/vagy exportáló országgal közölni lehet azokat az indokokat, amelyek miatt a kötelezettségvállalás elutasítása javasolt, és lehetőséget kaphat arra, hogy ehhez észrevételeket fűzzön. Az elutasítás indokait a végleges határozatban rögzíteni kell.

(4)   A kötelezettségvállalást felajánló felektől meg kell követelni, hogy készítsék el kötelezettségvállalásuknak egy nem bizalmas, a 29. cikk értelmében érdemi változatát, hogy azt a vizsgálatban érdekelt felek, az Európai Parlament és a Tanács rendelkezésére lehessen bocsátani.

Ezenfelül a kötelezettségvállalás elfogadását megelőzően az uniós gazdasági ágazatnak lehetőséget kell kapnia arra, hogy észrevételezze a kötelezettségvállalás főbb jellemzőit.”

a)

a (4) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   E cikk alapján a Bizottság kezdeményezésére, illetve valamely tagállam vagy bármely érdekelt fél kérelmére vizsgálatot kell indítani, ha a kérelem elegendő bizonyítékot tartalmaz az e cikk (1), (2) és (3) bekezdésében meghatározott tényezőkre vonatkozóan. A vizsgálat megindítására bizottsági rendelet útján kerül sor, amelyben a vámhatóságot is utasítják arra, hogy a 24. cikk (5) bekezdésének megfelelően tegye kötelezővé a behozatal nyilvántartásba vételét vagy kérjen biztosítékot. A Bizottság tájékoztatja a tagállamokat azt követően, hogy valamely érdekelt fél vagy tagállam vizsgálat megindítását igazoló kérelmet nyújtott be, és a Bizottság elvégezte annak vizsgálatát, vagy amennyiben a Bizottság maga állapította meg, hogy vizsgálatot kell indítani.”;

b)

a (6) bekezdés második és harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Amennyiben a kijátszásra irányuló gyakorlatra, eljárásra vagy munkára az Unión kívül kerül sor, mentesség adható az érintett termék olyan gyártójának/termelőjének, akiről megállapítható, hogy nem vesz részt az intézkedéseknek a (3) bekezdés szerinti kijátszásában.

Amennyiben a kijátszásra irányuló gyakorlatra, eljárásra vagy munkára az Unión belül kerül sor, mentesség adható az olyan importőrnek, aki bizonyítani tudja, hogy nem vesz részt az intézkedéseknek a (3) bekezdés szerinti kijátszásában.”

a)

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   E rendelet alapján különös rendelkezések fogadhatók el, különösen a származás fogalmának a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (*3) szereplő meghatározása tekintetében, valamint a kiegyenlítő vámnak valamely tagállam kontinentális talapzatán vagy az ENSZ Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) alapján kinyilvánított kizárólagos gazdasági övezetében való alkalmazásával és beszedésével kapcsolatban.

(*3)  Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (2013. október 9.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról (HL L 269., 2013.10.10., 1. o.).”;"

b)

az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5)   A Bizottság a tagállamok kellő időben történő tájékoztatását követően, a vizsgálat megindításától számított legrövidebb időn belül utasíthatja a vámhatóságokat a behozatal nyilvántartásba vételéhez szükséges lépések megtételére annak érdekében, hogy az intézkedések később a nyilvántartásba vételtől kezdve alkalmazhatók legyenek e behozatallal szemben. A behozatalra nyilvántartásba vételi kötelezettséget kell bevezetni, amennyiben az uniós gazdasági ágazat – az intézkedés szükségességét kellően alátámasztva – ezt kéri. A behozatal nyilvántartásba vételi kötelezettségét a Bizottság saját kezdeményezésére is előírhatja. A nyilvántartásba vételt bizottsági rendelettel kell bevezetni. Az említett rendeletben meg kell határozni az intézkedés célját és – adott esetben – a lehetséges jövőbeli kötelezettség becsült összegét. Behozatal esetében kilenc hónapnál hosszabb nyilvántartásba vételi időszak nem írható elő.”;

c)

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(5a)   A Bizottság – kivéve, ha a 10. cikk értelmében elegendő bizonyítékkal rendelkezik arra, hogy a 16. cikk (4) bekezdésének c) vagy d) pontjában foglalt követelmények nem teljesülnek – a 29a. cikk szerinti előzetes tájékoztatási időszak folyamán az e cikk (5) bekezdésének megfelelően nyilvántartásba veszi a behozatalt. A nyilvántartásba vételről szóló döntéskor a Bizottság különösen a vizsgált termékre vonatkozó, az Európai Unió integrált vámtarifája (TARIC) keretében e cikk (6) bekezdésének megfelelően létrehozott kódok alapján összegyűjtött információkat elemzi.”;

d)

a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6)   A tagállamok minden hónapban jelentést nyújtanak be a Bizottságnak a vizsgált és az intézkedések hatálya alá eső termékek behozatalforgalmáról és az e rendelet alapján beszedett vámok összegéről. A 10. cikk szerinti vizsgálat megindításakor a Bizottság a vizsgált termékre vonatkozó TARIC-kódot hoz létre. A tagállamok a vizsgálat megindításától kezdődően ezeket a TARIC-kódokat alkalmazzák a vizsgált termék behozatalának jelentésére. Valamely érdekelt fél konkrét és indokolt kérelmének kézhezvételét követően a Bizottság dönthet úgy, hogy a rendelkezésére bocsátja az érintett termékek aggregált behozott mennyiségére és értékére vonatkozó nem bizalmas összefoglaló információkat.”;

e)

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(8)   Amennyiben a Bizottság az e rendelet alkalmazására vonatkozó, az esetlegesen érdekelt feleknek általános iránymutatást nyújtó dokumentumot kíván elfogadni, az EUSZ 11. cikkének (3) bekezdése szerinti nyilvános konzultációt kell tartani. Az Európai Parlament és a Tanács is véleményt nyilváníthat.”

a)

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Annak érdekében, hogy a Bizottság megfelelő alappal rendelkezzen ahhoz, hogy minden álláspontot és információt figyelembe tudjon venni annak eldöntésekor, hogy az intézkedések bevezetése uniós érdeket szolgál-e vagy sem, az uniós gyártók/termelők, a szakszervezetek, az importőrök és képviseleti szervezeteik, továbbá a felhasználói és fogyasztói képviseleti szervezetek a kiegyenlítő vámmal kapcsolatos eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül jelentkezhetnek és információkat szolgáltathatnak a Bizottságnak. Ezeket az információkat, illetve ezek megfelelő összefoglalásait az e cikkben meghatározott többi fél rendelkezésére kell bocsátani, és biztosítani kell számukra a jogot, hogy ezekre az információkra válaszolhassanak.”;

b)

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Azok a felek, akik a (2) bekezdéssel összhangban jártak el, észrevételeket tehetnek az ideiglenes vámok alkalmazásával kapcsolatban. Ezek az észrevételek csak akkor vehetők figyelembe, ha az említett intézkedések alkalmazásának kezdőnapjától számított 15 napon belül beérkeznek, és az észrevételeket vagy azok megfelelő összefoglalását a többi fél rendelkezésére kell bocsátani, akik jogosultak ezen észrevételekre válaszolni.”