(1)

A Szerződés 43. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a Tanács a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

(2)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) előírja, hogy az állományvédelmi intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények, többek között – amennyiben releváns – a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságtól (HTMGB) kapott szakvélemények figyelembevételével kell elfogadni.

(3)

A Tanács feladata, hogy a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan intézkedéseket – ezen belül adott esetben bizonyos, azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket – fogadjon el. A halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy az valamennyi tagállamnak viszonylagos stabilitást biztosítson minden állomány halászata, illetve minden halászati tevékenység végzése tekintetében, továbbá kellően figyelembe vegye a közös halászati politikának az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott célkitűzéseit.

(4)

A teljes kifogható mennyiségeket (TAC-értékeket) a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembevételével kell meghatározni, biztosítva ugyanakkor az egyes halászati ágazatokkal szembeni méltányos bánásmódot; ezenkívül figyelembe kell venni az érdekeltekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményeket is, különös tekintettel az érintett tanácsadó testületek ülésein elhangzottakra.

(5)

Amennyiben egy adott állományra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget csak egyetlen tagállamnak osztanak ki, a Szerződés 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban indokolt felhatalmazni az érintett tagállamot az említett teljes kifogható mennyiség szintjének meghatározására. Rendelkezéseket kell hozni annak biztosítására, hogy az említett teljes kifogható mennyiség meghatározásakor az érintett tagállam teljes mértékben a közös halászati politika alapelveinek és szabályainak megfelelően járjon el.

(6)

A 847/96/EK tanácsi rendelet (2) kiegészítő feltételeket vezetett be a TAC-értékek éves kezelésére vonatkozóan, beleértve az elővigyázatossági szempontból, illetve analitikai célokra kifogható teljes mennyiségek tekintetében az említett rendelet 3. és a 4. cikkében meghatározott rugalmassági rendelkezéseket is. Az említett rendelet 2. cikke értelmében a teljes kifogható mennyiségek rögzítésekor a Tanácsnak – mindenekelőtt az állományok biológiai állapota alapján – határoznia kell arról, hogy az említett rendelet 3. és a 4. cikkét mely állományok esetében nem kell alkalmazni. Később az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése bevezetett egy további, az egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmust a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi állomány vonatkozásában. Ezért annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság, amely gyengítené a tengeri biológiai erőforrások észszerű és felelősségteljes kiaknázásának elvét, akadályozná a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, valamint az állományok biológiai állapotának romlását eredményezné, indokolt úgy rendelkezni, hogy a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke csak akkor legyen alkalmazandó az analitikai TAC-értékekre, ha a tagállamok nem alkalmazzák az egymást követő évek közötti rugalmasságnak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (9) bekezdésében meghatározott elvét.

(7)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkében említett kirakodási kötelezettség halászatonként kerül bevezetésre. Az e rendelet hatálya alá tartozó térségekben a fogási korlátok hatálya alá tartozó valamennyi faj egyedeit 2019. január 1-jétől ki kell rakodni. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy amikor egy adott halállomány tekintetében kirakodási kötelezettség kerül bevezetésre, a halászati lehetőségeket annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy a halászati lehetőségek már nem a kirakodásokat, hanem a fogásokat tükrözik. Ugyanakkor a kirakodási kötelezettség alól különleges mentességeket célszerű biztosítani e rendelet 15. cikkének (4)–(7) bekezdései alapján. A tagállamok által e rendelet 15. cikkének megfelelően benyújtott közös ajánlások alapján a Bizottság több felhatalmazáson alapuló rendeletet fogadott el, amelyekkel egy kezdetben legfeljebb hároméves időtartamra szóló, majd a továbbiakban összesen hároméves időtartamra meghosszabbítható, egyedi visszadobási terveket határozott meg a kirakodási kötelezettség végrehajtásához.

(8)

A halászati lehetőségeknek összhangban kell lenniük a nemzetközi megállapodásokkal és a nemzetközileg elfogadott elvekkel – ilyen például a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok, valamint a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó 1995. évi ENSZ-megállapodás (3) és a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó 2008. évi nemzetközi ENSZ FAO-iránymutatásokban részletesen meghatározott állománygazdálkodási elvek –, amelyek szerint a szabályozó hatóságoknak különösen elővigyázatosan kell eljárniuk olyan esetekben, amikor a rendelkezésre álló információ bizonytalan, nem megbízható vagy pontatlan. A megfelelő tudományos információk hiányára mindenesetre nem lehet hivatkozni az állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések elhalasztásának vagy elmulasztásának okaként.

(9)

Az 5, 6, 7 és 12 alterület uniós és nemzetközi vizei tekintetében a fekete abroncshalra vonatkozó TAC-ot és uniós kvótát annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy ezen állományból harmadik országok is fognak ki halakat, valamint hogy az Uniónak olyan halászati lehetőségekkel kell rendelkeznie, amely megfelel az állományból eszközölt korábbi fogások arányának.

(10)

Tekintettel a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) halászati lehetőségek csökkentésére vonatkozó szakvéleményre, valamint a kvóta magas szintű kihasználására és a kirakodási kötelezettség 2019-ben történő bevezetésére, a nyálkásfejű halak célzott halászata a 3–10, a 12 és a 14 alterületen (Északi-tenger, észak- és délnyugati vizek) nem engedélyezett és a teljes kifogható mennyiség kizárólag a járulékos fogásokra korlátozódjon.

(11)

Az ICES szakvéleménye szerint a korlátozott fedélzeti megfigyelések eredményei azt mutatják, hogy az összes bejelentett gránátoshalfogásnak kevesebb mint 1 %-a volt észak-atlanti gránátoshal. E megfontolások alapján az ICES azt javasolja, hogy nem kellene engedélyezni az észak-atlanti gránátoshal célzott halászatát, valamint hogy a járulékos fogásokat be kellene számítani a gránátoshalra vonatkozó TAC-ba, elkerülve ezzel a fajra vonatkozó valótlan jelentéseket. Amint azt az ICES jelezte, lényeges, egy nagyságrendet meghaladó (azaz több mint tízszeres) különbségek vannak a gránátoshal és az észak-atlanti gránátoshal fogásmennyiségeinek arányában a hivatalos kirakodási jelentésekben szereplő adatok, illetve az azon területeken megfigyelt fogások és ott végzett tudományos felmérések adatai között, ahol jelenleg az észak-atlanti gránátoshal halászata folyik. Nagyon kevés adat áll rendelkezésre erről a fajról, a kirakodási jelentésekben szereplő egyes adatok pedig az ICES szerint valótlan jelentésnek minősülnek. Következésképpen az észak-atlanti gránátoshal fogásairól nem lehet a valóságnak megfelelő feljegyzési dokumentációt összeállítani. Az észak-atlanti gránátoshal járulékos fogásait ezért a tudományos szakvéleménynek megfelelően a gránátoshal egyes tagállami kvótáinak 1 %-ára kell korlátozni és bele kell számítani abba. Ha az észak-atlanti gránátoshal kizárólag a gránátoshal mellett fogható járulékos fogásként, és ugyanazon TAC hatálya alá tartozik, a továbbiakban nem kerül a valóságtól eltérő adat rögzítésre a jelentésben.

(12)

Tekintettel az ICES-szakvéleményre, helyénvaló, hogy a nagyszemű vörösdurbincsokra vonatkozó teljes kifogható mennyiség a 6, 7 és 8 ICES alterületen (északnyugati vizek) kizárólag a járulékos fogásokra korlátozódjon.

(13)

A nagyszemű vörösdurbincs fogásai a Kelet-közép-atlanti Halászati Bizottság (CECAF) és a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) megfelelő, az ICES 9 alterülettel határos területeiről származnak. Tekintettel arra, hogy az említett szomszédos területekre vonatkozóan rendelkezésre álló ICES-adatok hiányosak, a teljes kifogható mennyiség hatályát a továbbiakban is az ICES 9 alterületre kell korlátozni. Mindazonáltal annak biztosítása érdekében, hogy az állománygazdálkodásra vonatkozó döntéseket a legjobb rendelkezésre álló adatok alapján hozzák meg, rendelkezések kerültek elfogadásra a szomszédos területekre vonatkozó adatszolgáltatás tekintetében.

(14)

A 10 ICES alterületen élő nagyszemű vörösdurbincs tekintetében 2020-ra vonatkozóan nem készült ICES-szakvélemény. A halászati lehetőségeket azonban mind 2019-re, mind 2020-re vonatkozóan meg kell állapítani. Szükség lesz e rendelet által megállapított halászati lehetőségek megfelelő módosítására, amikor a tudományos szakvéleményt 2020-ra vonatkozóan közzéteszik.

(15)

Figyelemmel az alacsony felhasználásra, és arra tényre tekintettel, hogy nem folyik célzott halászat, az 1–4 ICES alterületen (Északi-tenger és Skagerrak) a fekete abroncshalra vonatkozóan a továbbiakban nem szükséges megállapítani a teljes kifogható mennyiséget.

(16)

Az 1, 2 és 4 ICES alterületen (Északi-tenger) a fekete abroncshalra vonatkozóan, valamint az 1–10, a 12 és a 14 ICES alterületeken az ezüstös tengericompóra vonatkozóan TAC-értékek megállapítására a továbbiakban nem kerül sor. Az ICES szakvéleménye megállapítja, hogy a TAC-értékek hiánya a nem fenntartható kiaknázás alacsony vagy nulla kockázatát eredményezné.

(17)

Az ICES szakvéleménye ezenfelül az atlanti tükörhal halászatának teljes felfüggesztését javasolja 2020-ig. Miután az állomány kimerült és nem regenerálódik, helyénvaló teljes tilalmat bevezetni a faj halászatára, fedélzeten tartására, átrakására és kirakodására. Az ICES megállapította, hogy az Atlanti-óceán északkeleti részén 2010 óta nem került sor az atlanti tükörhal célzott uniós halászatára.

(18)

Az ICES javasolja a mélytengeri cápák halászati mortalitásának minimális szinten tartását, valamint hogy ne legyen engedélyezett a célzott halászat. A mélytengeri cápák alacsony szaporodási rátával bíró hosszú életű fajok, amelyek gyorsan túlhalászásra kerültek. Következésképpen az e fajokra vonatkozó halászati lehetőségeket a halászatukra vonatkozó általános tilalom bevezetése révén teljes mértékben korlátozni kell. A fekete abroncshal horogsorral folytatott célzott kisüzemi mélytengeri halászata során mindazonáltal elkerülhetetlenek a mélytengeri cápák járulékos fogásai, amelyeket jelenleg elpusztult állapotban visszadobnak a tengerbe. E halászatok esetében a horogsor szelektív halászeszköznek számít. A mélytengeri cápák véletlen kifogása azonban még ilyen eszközzel is elkerülhetetlennek bizonyult. Fenn kell tartani ezért a fekete abroncshal horogsorral folytatott célzott halászata során elkerülhetetlen módon, járulékosan kifogott mélytengeri cápák teljes kifogható mennyiségének korlátozását. Az érintett tagállamoknak további regionális állománygazdálkodási intézkedéseket kell kidolgozniuk a fekete abroncshal halászatát illetően, hogy csökkenjen a járulékosan fogott mélytengeri cápák száma. Ezen állományok szoros nyomon követésének biztosítása érdekében továbbá egyedi adatgyűjtési intézkedéseket kell kialakítaniuk a mélytengeri cápákra vonatkozóan. A mélytengeri cápák tekintetében az ICES 5–9 alterület uniós és nemzetközi vizein, az ICES 10 alterület uniós és nemzetközi vizein, valamint a CECAF 34.1.1, 34.1.2 és 34.2 övezet uniós vizein engedélyezett járulékos fogások mennyiségének uniós szintű meghatározása nem érinti az e területeken élő mélytengeri cápákra vonatkozó viszonylagos stabilitás elvét.

(19)

A halászati tevékenység fennakadásainak elkerülése és az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében ezt a rendeletet 2019. január 1-jétől kell alkalmazni. Annak érdekében, hogy a tagállamok biztosítsák e rendelet kellő időben történő alkalmazását, kihirdetését követően e rendeletnek azonnal hatályba kell lépnie,