(1)

A nettó zéró kibocsátásra való átállás máris hatalmas ipari, gazdasági és geopolitikai változásokat idéz elő világszerte, amelyek a világ dekarbonizációs erőfeszítéseinek előrehaladtával egyre hangsúlyosabbak lesznek. Miközben megvalósítja az energetikai, éghajlatvédelmi és környezeti átállást, az Uniónak válaszokat kell adnia e változásokra. Az erős gyártási bázis kulcsfontosságú eleme annak, hogy az Unióban biztosítani lehessen a „nettó zéró” technológiákhoz való hozzáférést, és meg lehessen őrizni a minőségi munkahelyeket. Ehhez arra van szükség, hogy az Unió – többek között az innováció segítségével – megőrizze versenyképességét, kiváltképp a tiszta technológiák terén.

(2)

Tekintettel a „nettó zéró” technológiák összetettségére és transznacionális jellegére, az e technológiákhoz való hozzáférést biztosító összehangolatlan nemzeti intézkedések következtében fennáll a versenytorzulásnak és a belső piac széttagoltságának a kockázata. A tagállamok ilyen intézkedéseinek eredményeként esetleg eltérő szabályozások vonatkozhatnak a piaci szereplőkre, a tagállamokban különböző szintű lehet a „nettó zéró” technológiák kínálatához való hozzáférés – többek között különböző szintű támogatást kaphatnak a „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló projektek –, a közbeszerzés eltérő szabályai és nem összehangolt formái lehetnek érvényben, eltérő eljárások és lejárati időtartamok vonatkozhatnak az engedélyezési folyamatokra, akadályokat teremtve a tagállamok közötti kereskedelem számára, továbbá gátolva a belső piac megfelelő működését. A belső piac működésének védelme érdekében tehát közös uniós jogi keretet kell létrehozni annak érdekében, hogy e központi jelentőségű kihívást az Unió „nettó zéró” technológiák területére vonatkozó rezilienciájának és ellátásbiztonságának növelésével, együttesen lehessen kezelni.

(3)

Az Unió elkötelezte magát gazdaságának gyorsított ütemű dekarbonizációja és a megújuló energiaforrások ambiciózus mértékű alkalmazása mellett annak érdekében, hogy 2050-re megvalósuljon a klímasemlegesség vagyis a nettó zéró kibocsátás vagy az elnyelések levonása utáni kibocsátás. Ez a célkitűzés központi eleme a Bizottság 2019. december 11-i, „Az európai zöld megállapodás” című közleményében meghatározott európai zöld megállapodásnak, „A 2020. évi új iparstratégia frissítése: Erősebb egységes piac kiépítése Európa fellendülése érdekében” című, 2021. május 5-i bizottsági közleménynek, továbbá összhangban áll az Uniónak a Párizsi Megállapodás keretében tett, a globális éghajlat-politikai fellépés iránti elkötelezettségével (4). Az Unió klímasemlegességi céljának elérése érdekében az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) kötelező uniós éghajlat-politikai célértéket határoz meg, amelynek értelmében 2030-ig az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-kal kell csökkenteni a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást. A 2021. július 14-i, „»Irány az 55 %!«: Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésének megvalósítása a klímasemlegesség elérése érdekében” című bizottsági közleményben meghatározott „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag az Unió 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célértékének teljesítését célozza, ezért e tekintetben felülvizsgálja és aktualizálja az uniós jogot.

(4)

Emellett a 2023. február 1-jei bizottsági közleményben meghatározott, a zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari tervátfogó megközelítést határoz meg a tisztaenergia-technológia négy pilléren alapuló fejlesztésének támogatására. Az első pillér célja egy olyan szabályozási környezetet létrehozni, amelyben egyszerűbbé és észszerűbbé válnak az új „nettó zéró” technológiák gyártó- és összeszerelő üzemeinek engedélyezésére vonatkozó eljárások, továbbá elősegíteni az Unió „nettó zéró” iparának növekedését. A második pillér a „nettó zéró” technológiák előállításának finanszírozását és az ebbe történő befektetést hivatott előmozdítani annak érdekében, hogy meg lehessen őrizni az Unió előnyét a zöld és digitális átállás szempontjából releváns kritikus és kialakulóban lévő technológiák terén, mégpedig egyrészt az állami támogatásokra vonatkozó, az Ukrajna elleni orosz agresszióval összefüggésben a gazdaság támogatását célzó, a Bizottság 2023. március 17-i közleményében meghatározott ideiglenes válság- és átállási keret, másrészt az (EU) 2024/795 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott Stratégiai Technológiák Európai Platformja (STEP) életre hívásával. A harmadik pillér az átállás megvalósításához szükséges készségek fejlesztéséhez és a tisztaenergia-technológiai ágazatban dolgozó szakképzett munkavállalók számának növeléséhez kapcsolódik. A negyedik pillér pedig a kereskedelemre és a kritikus fontosságú nyersanyagok ellátási láncának diverzifikálására összpontosít. Idetartozik a kritikus fontosságú nyersanyagokkal foglalkozó klub létrehozása, a hasonlóan gondolkodó partnerekkel való együttműködés az ellátási láncok közös megerősítése és az egyedüli beszállítók igénybevétele helyett a beszerzési források diverzifikálása a kritikus inputok tekintetében. Ez a rendelet az említett intézkedések részét képezi, és hozzájárul az uniós ipari dekarbonizáció üzleti megalapozottságának fokozásához.

(5)

A belső piac megfelelő környezetet biztosít ahhoz, hogy a szükséges mértékben és ütemben lehessen hozzáférni azokhoz a technológiákhoz, amelyekre szükség van az Unió éghajlat- és energiapolitikai célkitűzéseinek megvalósításához, valamint az európai zöld megállapodás azon célkitűzésének teljesítéséhez, hogy a dekarbonizáció fenntartható versenyképességhez vezessen. A klímasemleges, erőforrás-hatékony és „nettó zéró” gazdaság felé vezető út a belső piac erejét kihasználva komoly lehetőségeket teremt az Unió „nettó zéró” iparának bővítésére azáltal, hogy előmozdítja a „nettó zéró” technológiákba és ellátási láncaikba történő beruházásokat. Ezek a technológiák szükségesek ahhoz, hogy meg lehessen valósítani a tagállamok által az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) szerint elfogadott, integrált nemzeti energia- és klímatervek célkitűzéseit, hozzájárulnak az uniós ipar rezilienciájához és versenyképességéhez, valamint lehetővé teszik az uniós gazdasági ágazatok dekarbonizációját az energiaellátástól kezdve a közlekedésen és az épületeken át az iparig. Az Unión belüli erős „nettó zéró” ipar jelentős mértékben hozzájárulhat az Unió éghajlat- és energiapolitikai céljainak eredményes eléréséhez, valamint az európai zöld megállapodás egyéb célkitűzéseinek támogatásához, miközben előmozdítja az ipari bázist és ezáltal minőségi munkahelyeket hoz létre és fenntartható növekedést generál.

(6)

E kötelezettségvállalások teljesítése érdekében az Uniónak fel kell gyorsítania a „nettó zéró” gazdaságra való átállás ütemét, többek között a tiszta energiának az energiaszerkezetén belüli arányának emelése, valamint az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások arányának növelése révén. Ez hozzá fog járulni a szociális jogok európai pillérének megvalósítására szolgáló cselekvési tervben meghatározott, 2030-ra elérendő uniós célértékek megvalósításához, amely cselekvési terv a Bizottság hozzájárulása a szociális jogok 2017-ben, Göteborgban kihirdetett európai pillérének (a továbbiakban: a Pillér) végrehajtásához.

(7)

Az Oroszország Ukrajna elleni indokolatlan és jogellenes katonai agressziója nyomán megemelkedett energiaárak erőteljes lendületet adtak az európai zöld megállapodás végrehajtásának felgyorsításához és az (EU) 2018/1999 rendelet által szabályozott energiaunió rezilienciájának megerősítéséhez, mégpedig a tiszta energiára való átállás felgyorsítása és az Oroszországból exportált fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség megszüntetése révén. A „REPowerEU terv” című, 2022. május 18-i bizottsági közleményben meghatározott REPowerEU terv kulcsfontosságú szerepet tölt be abban, hogy megfelelő választ lehessen adni az Oroszország Ukrajna elleni inváziója okozta nehézségekre és globális energiapiaci zavarokra. A terv célja, hogy az Unió gáz- és villamosenergia-fogyasztásának csökkentése, valamint az energiahatékony és karbonszegény megoldások bevezetésére irányuló beruházások fellendítése érdekében felgyorsítsa az energetikai átmenetet az Unióban.

(8)

Az uniós éghajlat- és energiapolitikai célok elérése érdekében prioritásként kell kezelni az energiahatékonyságot. E célok elérésének legolcsóbb, legbiztonságosabb és legtisztább módja az energiatakarékosság. Az energiahatékonyság elsődlegességének elve az uniós energiapolitika egyik általános elve, amely mind a szakpolitikai, mind a beruházási döntések gyakorlati alkalmazása szempontjából fontos. Ezért elengedhetetlen az olyan energiahatékony technológiák – például a hőszivattyúk, a távfűtés és -hűtés, valamint az intelligens energiahálózati technológiák – uniós gyártási kapacitásának bővítése, amelyek segítik az Uniót az energiafogyasztás csökkentésében és szabályozásában.

(9)

Az Unió dekarbonizációs célkitűzései, az energiaellátás biztonsága, az energiarendszer digitalizálása és a kereslet villamosítása, például a mobilitás terén, valamint a további és gyorsabb elektromos töltőpontok iránti igény a villamosenergia-hálózatok hatalmas bővítését teszik szükségessé az Unióban mind az átvitel, mind az elosztás szintjén. Átviteli szinten egyebek mellett nagyfeszültségű egyenáramú rendszerekre van szükség a megújuló tengeri energiák bekapcsolásához; míg az elosztás szintjén a villamosenergia-szolgáltatók bekapcsolása és a keresletoldali rugalmasság kezelése az innovatív hálózati technológiákba, például az elektromos járművek intelligens töltésébe, az energiahatékony épületekbe és az ipar automatizálásába, az intelligens vezérlésbe, a fejlett fogyasztásmérő-infrastruktúrába és az otthoni energiagazdálkodási rendszerekbe történő beruházásokra épül. A villamosenergia-hálózatnak számos szereplővel vagy eszközzel kell együttműködnie a részletes megfigyelhetőségi szint és ezáltal az adatok rendelkezésre állása alapján annak érdekében, hogy megvalósulhasson a rugalmasság, az intelligens töltés, az intelligens energiahálózattal rendelkező intelligens épületek, valamint a kismértékű rugalmassági szolgáltatások létrehozása, lehetővé téve a keresletoldali választ a fogyasztók részéről, továbbá a megújuló energiaforrások elterjedését. A „nettó zéró” technológiáknak az Unió hálózatába történő bekapcsolásához a villamosenergia-hálózatok gyártási kapacitásainak jelentős bővítésére van szükség olyan területeken, mint a tengeri és szárazföldi kábelek, alállomások és transzformátorok.

(10)

További szakpolitikai erőfeszítésre van tehát szükség az Unió részéről annak érdekében, hogy megfelelő potenciál álljon rendelkezésre a gyártási kapacitásnak – az Unió 2030-ra kitűzött éghajlat-politikai céljainak támogatását célzó – gyors bővítésére, mégpedig a kereskedelmi forgalomban elérhető technológiák piaci feltételeinek javítása, továbbá a „nettó zéró” technológiák és ellátási láncaik ellátásbiztonságának javítása, a piac széttagoltságának csökkentése, valamint az uniós energiarendszer általános rezilienciájának és versenyképességének megőrzése, illetve megerősítése révén. Ez magában foglalja az (EU) 2022/1214 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (8) említett legjobb minőségű üzemanyagok biztonságos és fenntartható forrásához való hozzáférést.

(11)

E rendeletnek ki kell egészítenie az (EU) 2024/1252 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (9) azáltal, hogy a „nettó zéró” technológiák előállítására, mégpedig a végtermékekre, a specifikus alkotóelemekre és ezek előállításához elsődlegesen használt specifikus gépekre összpontosít. Az (EU) 2024/1252 rendelet nem ezen elemeket, hanem az ellátási lánc ezt megelőző (upstream) szakaszát, kiváltképp a kritikus fontosságú nyersanyagokat, azok kitermelését, feldolgozását és újrafelhasználását helyezi a középpontba. Az említett technológiák elengedhetetlenek a stratégiai ágazatok széles spektruma, köztük a „nettó zéró” technológiai ágazatok, a digitális ágazat, a repülés és az űrrepülés, valamint a védelmi ágazat számára. E rendelet és az (EU) 2024/1252 rendelet ugyanazt a logikát követi az üzleti megalapozottság biztosítását, a megfelelő készségek fejlesztését és elsajátítását, valamint a beruházások támogatását illetően, így a két jogi aktus kiegészíti egymást a „nettó zéró” technológiák uniós gyártásának teljes ellátási láncában megvalósuló szabályozási támogatási szinergiák létrehozását illetően. Ez a rendelet az olyan feldolgozott anyagokra is kiterjed, amelyek alapvető alkotóelemei a „nettó zéró” technológiáknak, az (EU) 2024/1252 rendelet hatálya alá tartozó kritikus fontosságú nyersanyagok kivételével.

(12)

A „nettó zéró” technológiák gyártásához nélkülözhetetlen végtermékeket és specifikus alkotóelemeket egy mellékletben kell felsorolni nem kimerítő jelleggel. Ezek között szerepeltetni kell a valamely vállalkozás által gyártott és értékesített végtermékeket és alkotóelemeiket, beleértve a feldolgozott anyagokat is, ugyanakkor az (EU) 2024/1252 rendelet hatálya alá tartozó nyersanyagokat nem. Az említett melléklet célja a lehetőségekhez mérten meghatározni mindazon végtermékeket és specifikus alkotóelemeket, amelyek alapvető fontosságúak a „nettó zéró” technológiák gyártásához, és amelyeket ezért észszerűen úgy lehet tekinteni, hogy mindig elsődlegesen az e rendeletben felsorolt „nettó zéró” technológiákhoz használják őket. Az említett mellékletben nem szereplő specifikus alkotóelemek és specifikus gépek olyan esetekben tartozhatnak mégis e rendelet hatálya alá, amikor egy illetékes nemzeti hatóságnak benyújtott bizonyítékok alapján a projektgazda például piaci tanulmányok vagy off-take megállapodások révén bizonyítani tudja, hogy a specifikus alkotóelemeket vagy gépeket elsődlegesen „nettó zéró” technológiák előállítására használják, az (EU) 2024/1252 rendelet hatálya alá tartozó kritikus fontosságú nyersanyagok kivételével.

(13)

A „nettó zéró” technológiák ellátási láncában megtalálható, bizonyos specifikus alkotóelemek gyártása energiaigényes eljárásokkal történik, nevezetesen az acél-, az alumínium- és a nemvasfém-ágazatban, a vegyi alapanyagok és a cement előállításában, a mészkő-, az üveg-, a kerámia-, a műtrágya-, valamint a cellulóz- és papírágazatban. Ezen eljárások közül sokat magas energia- és karbonintenzitás jellemez, ami általában megnehezíti szén-dioxid-kibocsátásaik csökkentését. Az (EU) 2021/1119 rendelet ugyanakkor előírja az uniós gazdaság gyors ütemű dekarbonizációját. Tekintve, hogy 2019-ben az uniós teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátások 17 %-a az energiaigényes iparágakból származott, ezek dekarbonizációja elengedhetetlen ahhoz, hogy az Unió klímasemlegessé válhasson. Ez azt jelenti, hogy a „nettó zéró” technológiákhoz használt specifikus alkotóelemek uniós ellátásbiztonsága az energiaigényes iparágakban megvalósuló dekarbonizációs erőfeszítések fokozásától is függ. Az energiaigényes iparágak létesítményei akkor tartoznak e rendelet hatálya alá, ha az érintett létesítményekben olyan specifikus alkotóelemeket gyártanak, amelyeket a „nettó zéró” technológiákban használnak elsődlegesen. Amiatt, hogy ezen ágazatok egészét dekarbonizálni kell, továbbá az ezen ágazatokban gyártott, a „nettó zéró” technológiák ellátási láncaiban használt specifikus alkotóelemek rendelkezésre állásának biztosítása érdekében e rendeletet – ellentétben más, szintén e rendelet hatálya alá tartozó, a „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló projektekkel – az olyan energiaigényes iparágakban végrehajtott projektekre is alkalmazni kell, amelyek keretében többek között, de nem kizárólag a „nettó zéró” technológiák ellátási láncaiban felhasznált specifikus alkotóelemek előállítása zajlik. Az ilyen, kibocsátáscsökkentési nehézségekkel szembenéző létesítmények e rendelet hatálya alá vonásának feltétele a létesítmény oly módon történő megépítésére vagy átalakítására irányuló projekt megléte, amelynek köszönhetően a gyártási tevékenységekből származó szén-dioxid-kibocsátások jelentősen csökkennek. Ezen ágazatok e rendelet keretében történő célzott támogatása hozzájárul ahhoz, hogy biztosítani lehessen a „nettó zéró” technológiák fenntartható kínálatához való hozzáférést a belső piacon, növeli a beruházási biztonságot, és keresletoldali ösztönzést teremt a transzformatív és dekarbonizációs hatású „nettó zéró” technológiák számára.

(14)

A „nettó zéró” technológiák listája tartalmazza azokat a technológiákat, amelyek elengedhetetlenek az Unió dekarbonizációs céljainak teljesítéséhez, valamint a belső piac működésének javításához. A listában olyan technológiák is szerepelnek, amelyeket nem minden tagállam fogad el tiszta és biztonságos energiaforrásként. Ez összhangban áll azon jogukkal, hogy saját maguk határozzák meg, hogy a különböző energiaforrások közül melyeket választják, valamint hogy maguk döntsenek energiaellátásuk általános szerkezetéről és iparpolitikájukról. E jogok szavatolása érdekében a „nettó zéró” technológiák listája nem érintheti a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló jelenlegi többéves pénzügyi keret szerinti forrásallokációt, különösen ami az energetikai technológiákhoz kapcsolódó, az uniós finanszírozásra vonatkozó forrásjogosultsági és odaítélési szempontokat illeti, beleértve azokat a forrásokat is, amelyek finanszírozása a kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) kibocsátási egységeiből vagy az Európai Beruházási Bank (EBB) általi támogatásból történik. A tagállamok nem kötelezhetők továbbá arra, hogy olyan technológia értékláncát támogató projekteket ismerjenek el stratégiai projektekként, amelyeket nem fogadnak el energiaszerkezetük részeként.

(15)

Annak biztosítása érdekében, hogy az Unió energiarendszere a jövőben reziliens legyen, ezt a kapacitásbővítést a szóban forgó technológiák teljes ellátási láncában el kell végezni, teljes összhangban az (EU) 2024/1252 és az (EU) 2023/1781 (10) európai parlamenti és tanácsi rendelettel, valamint ezeket kiegészítve.

(16)

Az ellátásbiztonsággal kapcsolatos kérdések kezelése, és egyúttal az Unió energiarendszere rezilienciájának, valamint a dekarbonizációs és korszerűsítési erőfeszítéseknek a támogatásához való hozzájárulás érdekében bővíteni kell az Unióban a „nettó zéró” technológiák gyártási kapacitását. Az Uniónak biztosítania kell, hogy a fotovoltaikus technológiák gyártóira olyan szabályozási környezet vonatkozzon, amely lehetővé teszi, hogy növeljék versenyelőnyüket és javítsák az ellátásbiztonsági kilátásokat oly módon, hogy 2030-ra legalább 30 gigawatt operatív fotovoltaikus gyártási kapacitás elérésére törekszenek a teljes fotovoltaikus értékláncban, összhangban – a Bizottság 2022. május 18-i közleményében meghatározott – uniós napenergia-stratégia keretében támogatott Európai Fotovoltaikusnapelem-ipari Szövetségben lefektetett célokkal. Az Uniónak biztosítania kell továbbá, hogy a szél- és hőszivattyú-technológiák uniós gyártóira olyan szabályozási környezet vonatkozzon, amelynek segítségével megszilárdíthatják versenyelőnyüket, és a 2020-as években fenntarthatják vagy bővíthetik a jelenlegi piaci részesedésüket, összhangban az Uniónak a 2030-ra kitűzött energia- és éghajlat-politikai célok elérésére irányuló, a technológiakiépítésre vonatkozó előrejelzéseivel. Ez azt jelenti, hogy 2030-ra az Unió gyártási kapacitása a szélenergia terén legalább 36 GW, a hőszivattyúk esetében pedig legalább 31 GW lesz. Az akkumulátorok és elektrolizátorok uniós gyártóinak olyan szabályozási környezetben kell működniük, amelyben megszilárdíthatják technológiai vezető szerepüket, és aktívan hozzájárulhatnak e piacok formálásához. Az akkumulátortechnológiák esetében ez az Európai Akkumulátorszövetség célkitűzéseihez történő hozzájárulást jelentené, és arra irányulna, hogy az uniós akkumulátorgyártók az akkumulátorok iránti éves uniós kereslet közel 90 %-át ki tudják elégíteni, tehát 2030-ra legalább 550 GWh uniós gyártási kapacitás álljon rendelkezésre. A REPowerEU terv az uniós elektrolizátorgyártók számára 2030-ra 10 millió tonna megújuló hidrogén Unión belüli előállítását és akár 10 millió tonna megújuló hidrogén importját irányozza elő. Annak biztosítása érdekében, hogy az Unió technológiai vezető szerepe kereskedelmi vezető szerepként is megjelenjen, amint azt a Bizottság és az Európai Tisztahidrogén-szövetség az általuk az elektrolizátorokkal kapcsolatosan kiadott együttes nyilatkozat keretében is támogatta, az uniós elektrolizátorgyártóknak képesnek kell lenniük tovább növelni kapacitásukat oly módon, hogy a kiépített elektrolizátorkapacitás 2030-ra elérje a legalább 100 GW hidrogént. A REPowerEU terv emellett célul tűzi ki, hogy a fenntartható biometán termelése 2030-ra elérje a 35 milliárd m3-t. A biometán, amelynek ellátási lánca ma nagyrészt Európában található, már most is hozzájárul az Unió rezilienciájához, ezért azt még jobban népszerűsíteni kell. A légijármű-üzemanyagok és a tengeri közlekedésben használt üzemanyagok uniós gyártóinak fenntartható alternatív üzemanyagokat kell továbbfejleszteniük, gyártaniuk és elterjeszteniük az ahhoz történő jelentős hozzájárulás érdekében, hogy a közlekedési ágazat üvegházhatásúgáz-kibocsátása 2050-re 90 %-kal csökkenjen, valamint hogy megfeleljenek az (EU) 2023/2405 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (11) és az (EU) 2023/1805 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (12) meghatározott kötelezettségeknek. Ezt a kibocsátáscsökkentést a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok értékláncának ipari szövetsége is határozottan támogatja. Az Uniónak biztosítania kell, hogy a szabályozási környezet és a fenntartható alternatívlégijárműüzemanyag-technológiák, valamint a tengeri közlekedésben használt fenntartható alternatívüzemanyag-technológiák gyártóira vonatkozó támogatási keret lehetővé tegye számukra gyártási kapacitásaik növelését a teljes üzemanyag-értékláncban, az alapanyagok összegyűjtésétől és szolgáltatásától kezdve a keverésig, beleértve átalakítási és finomítási kapacitásaik növelését is.

(17)

E célkitűzéseket együttesen kell mérlegelni, figyelembe véve azt is, hogy az ellátási lánc bizonyos elemei (például az inverterek, a napelemcellák, a fotovoltaikus öntvények (ingot) és ostyák (wafer) vagy az akkumulátorok katódjai és anódjai) esetében az uniós gyártási kapacitás csekély. Az importfüggőség és a kiszolgáltatottság feletti aggályok kezelését elősegítendő, valamint annak biztosítása érdekében, hogy teljesüljenek az Unió éghajlat- és energiapolitikai céljai, általános referenciaértéket kell meghatározni a „nettó zéró” technológiai termékek Unión belüli gyártási kapacitására vonatkozóan, és hasonló referenciaérték bevezetése kívánatos a „nettó zéró” technológiák esetében is. Arra kell törekedni, hogy az uniós „nettó zéró” technológiák éves kapacitása 2030-ra – a „nettó zéró” technológiákra teljességükben tekintve – megközelítse vagy elérje az éves kiépítési igények legalább 40 %-ának megfelelő teljes éves gyártási referenciaértéket.

(18)

A „nettó zéró” technológiai termékek ugyanakkor hozzá fognak járulni az Unió rezilienciájához és a tisztaenergia-ellátás biztonságához. A biztonságos tisztaenergia-ellátás a gazdasági fejlődés, valamint a közrend és a közbiztonság előfeltétele. A „nettó zéró” technológiai termékek más stratégiailag fontos gazdasági ágazatok, például a mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés számára is előnyökkel járnak azáltal, hogy versenyképes áron biztosítják a tiszta energiához és gépekhez való hozzáférést, ezáltal fenntartható módon hozzájárulnak az Unió élelmezésbiztonságához, valamint ahhoz, hogy a körforgásos gazdaság révén bővüljön a bioalapú alternatívák kínálata. Hasonlóképpen, az Unió éghajlatvédelmi törekvéseinek teljesítése gazdasági növekedést és társadalmi jólétet is eredményez.

(19)

A legfontosabb, tömegesen előállított tisztaenergia-technológiák globális piacának éves értéke 2030-ra mintegy 650 milliárd USD lesz, ami a jelenlegi szint több mint háromszorosát jelenti. A „nettó zéró” ipar globálisan egyre nagyobb ütemben növekszik. Az uniós ipar csak akkor tud jólétet biztosítani az uniós polgárok számára, ha globálisan versenyképes és nyitott a világpiac felé. Egy globálisan versenyképes uniós „nettó zéró” technológiai ágazat segítséget fog nyújtani a „nettó zéró” technológiák nagy uniós gyártási kapacitásának kialakításához. A „nettó zéró” technológiák ellátási láncainak szegmenseiben globálisan versenyképes uniós iparágak emellett hozzá fognak járulni az uniós „nettó zéró” technológiai ellátási láncok általános rezilienciájához, és segítségükkel az Unió fokozottabban hozzá tud férni a „nettó zéró” technológiákhoz.

(20)

A „nettó zéró” technológiák előállítása összetett és globálisan összekapcsolt értékláncoktól függ. A versenyképesség fenntartása és a „nettó zéró” technológiai termékek és ellátási láncaik terén jelenleg tapasztalható stratégiai importfüggőség csökkentése – továbbá az új függőségek kialakulásának elkerülése – érdekében az Uniónak folytatnia kell „nettó zéró” ipari bázisának megerősítését, valamint versenyképesebbé és innovációra nyitottabbá kell válnia. Az Unió versenyképességének fokozására irányuló egyéb intézkedésekkel együtt az uniós gyártási kapacitás növelésére irányuló intézkedéseknek azt is biztosítaniuk kell, hogy az Unió domináns szerepet játsszon a globális értéklánc stratégiai részeiben – ideértve a végtermékeket is –, mégpedig annak érdekében, hogy olyan szintű ellátásbiztonság valósuljon meg, amelyre az Uniónak az éghajlat- és energiapolitikai célkitűzései eléréséhez szüksége van. Ezért egy második általános referenciaértéket is meg kell határozni. Azt kell kitűzni célul, hogy a „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló uniós kapacitás nagyobb arányt képviseljen a világtermelésben, és az e rendeletben előírt nyomon követés alapján 2040-re értékben kifejezve elérje a teljes globális gyártás 15 %-át. E második referenciaérték nem alkalmazandó, ha a nagyobb uniós gyártási kapacitás jelentősen meghaladná azokat az uniós kiépítési igényeket, amelyekre az adott technológiák esetében az uniós éghajlat- és energia-politikai célértékek eléréséhez szükség van.

(21)

Annak érdekében, hogy a „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló projekteket – többek között a stratégiai „nettó zéró” projekteket – a lehető leggyorsabban el lehessen indítani vagy ki lehessen terjeszteni a „nettó zéró” technológiák uniós ellátásbiztonságának biztosítása érdekében, fontos biztosítani a hatékony tervezést és a beruházási biztonságot a projektgazdák adminisztratív terheinek minimálisra csökkentése révén. Ezért a „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló projektekre – többek között a stratégiai „nettó zéró” projektekre – vonatkozó tagállami engedélyezési eljárásokat észszerűsíteni kell, ugyanakkor biztosítani kell, hogy az ilyen projektek biztonságosak, védettek és környezeti szempontból fenntarthatóak legyenek, és megfeleljenek a környezetvédelmi, társadalmi és biztonsági követelményeknek. Az uniós környezetvédelmi jog közös feltételeket határoz meg a nemzeti engedélyezési eljárások folyamatára és tartalmára vonatkozóan, ezáltal biztosítja a környezetvédelem magas szintjét. A stratégiai „nettó zéró” projekt státusz megadása nem sértheti az érintett projektekre alkalmazandó engedélyezési feltételeket, beleértve a 2000/60/EK (13), a 2004/35/EK (14), a 2010/75/EU (15), a 2011/92/EU (16) és a 2012/18/EU (17) európai parlamenti és tanácsi irányelvben, valamint a 92/43/EGK tanácsi irányelvben (18) meghatározottakat.

(22)

Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy belső szervezeti felépítésük fényében eldönthessék, hogy egyedüli kapcsolattartó pontjaikat helyi, regionális vagy nemzeti szinten, illetve valamely egyéb releváns közigazgatási szinten hozzák létre vagy jelölik ki. Az érintett illetékes hatóságoknak ezenkívül az engedélyezési eljárás megkezdését megelőzően meg kell határozniuk a projektgazdától kért információkra vonatkozó követelményeket, valamint ezen információk körét, és minderről tájékoztatniuk kell az egyedüli kapcsolattartó pontot. Az egyedüli kapcsolattartó pont feladata, hogy ezen információkról tájékoztassa a projektgazdát. Az egyedüli kapcsolattartó pontnak – koordinátori szerepében – elő kell segítenie az illetékes hatóságok felé történő információszolgáltatást, mindenekelőtt az engedélyezési kérelmek párhuzamos benyújtásának elkerülése érdekében. E kérelmek irányulhatnak tanulmányok elvégzésére, engedélyezésre vagy jóváhagyásra.

(23)

Az engedélyezési eljárás egyszerűsítése, valamint hatékonyságának és átláthatóságának növelése érdekében lehetővé kell tenni a „nettó zéró” projektek – többek között a stratégiai projektek – projektgazdái számára, hogy egy egyedüli kapcsolattartó ponttal tartsanak kapcsolatot, amelynek feladata a teljes engedélyezési eljárás megkönnyítése és koordinálása. E célból a tagállamoknak egy vagy több egyedüli kapcsolattartó pontot kell létrehozniuk vagy kijelölniük, ugyanakkor biztosítaniuk kell, hogy a projektgazdáknak csak egyetlen kapcsolattartó ponttal kelljen kapcsolatban lenniük. A tagállamoknak kell eldönteniük, hogy az egyedüli kapcsolattartó pontok egyben engedélyezési határozatokat hozó hatóságok-e vagy sem. Feladataik hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a tagállamoknak elegendő személyzetet és erőforrást kell biztosítaniuk egyedüli kapcsolattartó pontjaik vagy az engedélyezési eljárásban részt vevő bármely más hatóság számára.

(24)

Annak érdekében, hogy a vállalkozások és a projektgazdák – többek között a határokon átnyúló projektek esetében – szükségtelen további adminisztratív terhek nélkül, közvetlenül élvezhessék a belső piac előnyeit, az egységes digitális kaput létrehozó (EU) 2018/1724 európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) általános szabályokat állapít meg a belső piac működése szempontjából releváns tájékoztatás, eljárások és támogatási szolgáltatások online nyújtására vonatkozóan. Az e rendelet hatálya alá tartozó engedélyezési eljárások részeként bármely érintett hatóságnak az érintett egyedüli kapcsolattartó ponton keresztül benyújtandó információkat az (EU) 2018/1724 rendelet I. melléklete, a kapcsolódó eljárásokat pedig az említett rendelet II. melléklete tartalmazza annak biztosítása érdekében, hogy a projektgazdák teljes mértékben online eljárásokat és az egyszeri adatszolgáltatásra szolgáló technikai rendszer keretében nyújtott szolgáltatásokat vehessenek igénybe. Az e rendelet alapján létrehozott vagy kijelölt egyedüli kapcsolattartó pontokat a segítségnyújtási és problémamegoldó szolgáltatásoknak az (EU) 2018/1724 rendelet III. mellékletében foglalt jegyzéke tartalmazza.

(25)

A „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló projektek hosszadalmas és összetett, a tagállamtól, a technológiától és az értéklánc szegmensétől függően kettőtől akár hét évig tartó engedélyezési eljárásokon mennek keresztül. Figyelembe véve a szükséges beruházások méretét – különösen a várt méretgazdaságosság eléréséhez szükséges óriásgyár-méretű projektek esetében –, a nem megfelelő engedélyezési eljárások további és gyakran hátrányokat okozó akadályt gördítenek az Unióban a „nettó zéró” technológiák gyártási kapacitásának növelése elé. Annak érdekében, hogy a projektgazdák és más befektetők számára biztosítani lehessen a „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló projektek fejlesztésének fokozásához szükséges biztonságot és egyértelműséget, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ilyen projektekhez kapcsolódó engedélyezési eljárás ne haladja meg az előre meghatározott határidőket. A stratégiai „nettó zéró” projektek esetében az engedélyezési eljárás időtartama nem haladhatja meg a 12 hónapot azon létesítményeknél, amelyek éves termelési teljesítménye legalább 1 GW, a kilenc hónapot azon létesítményeknél, amelyek éves termelési teljesítménye 1 GW-nál kevesebb, és a 18 hónapot a stratégiai szén-dioxid-tárolóhelyek üzemeltetéséhez szükséges valamennyi engedély és a vonatkozó szén-dioxid-leválasztási és szén-dioxid-szállítási projektek kiépítése esetében. A „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló projektek esetében az engedélyezési eljárás időtartama nem haladhatja meg a 18 hónapot azon létesítményeknél, amelyek éves termelési teljesítménye legalább 1 GW, illetve a 12 hónapot azon létesítmények esetében, amelyek éves termelési teljesítménye 1 GW-nál kevesebb. Azon „nettó zéró” technológiák esetében, amelyeknél a GW-mérőszám nem releváns – például a hálózatokhoz kapcsolódó technológiák, valamint a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási vagy a szén-dioxid-szállítási és -hasznosítási technológiák esetében – az említett határidők felső határait kell alkalmazni. A 2011/92/EU irányelv szerinti környezeti hatásvizsgálat első lépését, azaz a környezeti hatásvizsgálati jelentés elkészítését azonban gyakran elsősorban a projektgazda végzi el. Ezt a lépést ezért nem kell beszámítani azon határidőkbe, amelyeket a tagállamoknak az engedélyezési eljárás keretében követniük kell. E célból az egyedüli kapcsolattartó pontnak meg kell adnia azt az időpontot, ameddig a projektgazdának be kell nyújtania a környezeti hatásvizsgálati jelentést, és a megadott időpont és a jelentés tényleges benyújtása közötti időszak nem számít bele a határidőkbe. Ugyanezt az elvet kell alkalmazni abban az esetben is, ha a szükséges konzultációkat követően az egyedüli kapcsolattartó pont értesíti a projektgazdát arról a lehetőségről, hogy a környezeti hatásvizsgálati jelentés kiegészítése érdekében további információkat nyújthat be. A javasolt projekt jellegével, összetettségével, helyszínével vagy méretével összefüggő kivételes esetekben a tagállamoknak lehetőséget kell kapniuk a határidők meghosszabbítására. Kivételes esetnek számíthatnak többek között olyan előre nem látható körülmények, amelyek miatt a projekthez kapcsolódóan környezeti vizsgálatot kell végezni, vagy a meglévő vizsgálatot ki kell egészíteni, illetve adott esetben a kisajátítási eljárásoknak betudható késések.

(26)

A „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló bizonyos projekteket el lehet ismerni stratégiai „nettó zéró” projektként. Olyan projektekről van szó, amelyek további előnyöket teremtenek, különösen az Unió függőségeinek csökkentése, valamint az energiaunió és az éghajlat-politikai célok megvalósítása tekintetében. A „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló projektek növelhetik a gyártási kapacitást az ellátási lánc valamely kulcsfontosságú szegmensében, és ezáltal hozzájárulhatnak az Unió technológiai és ipari rezilienciájának megerősítéséhez. Azon ágazatokban, amelyekben az uniós gyártási kapacitás a világtermelés jelentős részét teszi ki, és amelyek kritikus szerepet töltenek be az Unió rezilienciáját illetően, a gyártási kapacitás bővítése lehetővé teszi, hogy megerősödjön az Unió pozíciója a „nettó zéró” technológiák gyártásának globális ellátási láncában, továbbá segít kezelni az import sebezhetőségével kapcsolatos aggályokat. E projektek mindemellett a készségfejlesztés és a versenyképesség terén is további előnyöket teremtenek, valamint a körforgásos és fenntartható gyártási eljárások végrehajtásával támogatják az Unió dekarbonizációs céljait. Ezen további előnyök jelentőségének fényében a tagállamoknak e projekteket stratégiai projektekként kell kiválasztaniuk, és olyan keretet kell biztosítani számukra, amely lehetővé teszi gyorsabb végrehajtásukat, mindenekelőtt azáltal, hogy kiemelt státuszt kapnak, és az engedélyezési eljárásban rövidebb határidők vonatkoznak rájuk. A stratégiai „nettó zéró” projekt státuszra törekvő projektgazdáknak – az e rendeletben a kérelmekre és az elismerésre vonatkozóan meghatározott kritériumokkal összhangban – hivatalosan kérvényezniük kell e státuszt az érintett tagállamtól.

(27)

Az uniós jog által előírt – többek között a vízre, a talajra, a levegőre, az ökoszisztémákra, az élőhelyekre, a biológiai sokféleségre és a madarakra vonatkozó – környezeti vizsgálatok és engedélyek a „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló projektekre vonatkozó engedélyezési eljárás szerves részét képezik, és alapvető biztosítékot jelentenek a negatív környezeti hatások megelőzéséhez vagy minimálisra csökkentéséhez. Annak biztosítása érdekében azonban, hogy a „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló projektekre vonatkozó engedélyezési eljárások kiszámíthatók legyenek és időben befejeződjenek, ki kell aknázni a szükséges vizsgálatok és engedélyezések észszerűsítésére irányuló lehetőségeket, miközben nem csökkenhet a környezetvédelem szintje. E tekintetben a felesleges átfedések elkerülése érdekében össze kell vonni a szükséges vizsgálatokat, és a projektgazdáknak és az érintett hatóságoknak– a szükségtelen későbbi lépések elkerülése érdekében – a vizsgálat elvégzése előtt kifejezetten meg kell állapodniuk az összevont vizsgálat hatályáról.

(28)

A földhasználati konfliktusok akadályozhatják a „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló projektek megvalósítását. A jól kidolgozott tervekben – beleértve a területrendezési terveket és a zónák kijelölését is – a nyilvános konzultációk eredményét és az esetleges környezeti hatásokat figyelembe véve kell mérlegelni, hogy érdemes-e a „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló potenciális projekteket megvalósítani. Az ilyen tervek elő tudják segíteni a közérdek és a közjólét közötti egyensúly megteremtését, így csökkentve a konfliktusok lehetőségét és felgyorsítva a „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló projektek fenntartható megvalósítását az Unióban. Az érintett nemzeti, regionális és helyi hatóságokat ezért ösztönözni kell, hogy a tervek kidolgozása során adott esetben azokba vegyenek fel rendelkezéseket a „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló projektekre – és köztük a stratégiai „nettó zéró” projektekre – vonatkozóan.

(29)

Az ipari tevékenységeknek az ipari szimbiózisra irányuló klaszterezésével minimalizálni lehet a tevékenységek környezeti hatását, és javítani lehet az érintett ipari szereplők hatékonyságát. A klaszterezés jelentős mértékben hozzájárulhat e rendelet céljainak eléréséhez. E rendelet e tekintetben ösztönzi a „nettó zéró” ipari tevékenységek felgyorsítását célzó völgyek (a továbbiakban: a völgyek) létrehozását. A völgyek célja létrehozni a „nettó zéró” ipari tevékenységek klasztereit annak érdekében, hogy az Unió vonzóbb gyártási helyszínné váljon, valamint hogy tovább észszerűsödjenek a „nettó zéró” gyártási kapacitások létrehozására vonatkozó adminisztratív eljárások. Az ipari szimbiózis előmozdítása érdekében a völgyek földrajzi és technológiai hatályának korlátozottnak kell lennie. A hatály meghatározásakor a tagállamoknak figyelembe kell venniük egyrészt, hogy előnyben kell részesíteni az azonosított területek többcélú felhasználását annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az uniós „nettó zéró” technológiai ipari klaszterek bővítését, újraiparosítását vagy létrehozását, másrészt a releváns közlekedési és hálózati infrastruktúra, a tárolási lehetőségek, valamint az egyéb rugalmassági eszközök rendelkezésre állását. A völgyek létrehozásának illeszkednie kell a tervezett vagy meglévő projektekhez, valamint – annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a szakképzett munkaerő rendelkezésre állását – az oktatási és képzési lehetőségek megszervezésére, illetve az ilyen lehetőségekhez való hozzáférésre nyíló potenciálhoz. A völgyeket a tagállamoknak kell kijelölniük, és minden kijelölést konkrét nemzeti intézkedéseket meghatározó tervnek kell kísérnie annak érdekében, hogy a völgyet vonzóbb gyártási helyszínné lehessen tenni. A völgyeket mindenekelőtt a „nettó zéró” ipari tevékenységek egyes régiókban – különösen az átalakulóban lévő, szénorientált régiókban – történő megerősítésének eszközeként kell felhasználni, figyelembe véve az igazságos átmenetet és az azzal kapcsolatos célkitűzéseket.

(30)

Lehetővé kell tenni a tagállamok számára a völgyek kijelölését és támogatását. Egy völgy kijelölésekor a tagállamoknak tervet kell készíteniük, amelyben meghatározzák, hogy a völgyben milyen „nettó zéró” gyártási tevékenységet fognak végezni (a továbbiakban: a terv). A tagállamoknak el kell végezniük a völgyben végzendő „nettó zéró” gyártási tevékenységekhez szükséges környezeti hatásvizsgálatokat is. E hatásvizsgálatoknak köszönhetően a vállalkozásoknak a völgy hatályán belül végzendő „nettó zéró” gyártási tevékenységek engedélyezése során lényegesen korlátozottabban kell majd elvégezniük e hatásvizsgálatokat. A tervnek tartalmaznia kell a környezeti hatásvizsgálatok eredményeit, valamint a negatív környezeti hatások minimalizálása vagy enyhítése érdekében meghozandó nemzeti intézkedéseket. A tervnek konkrét nemzeti intézkedéseket is tartalmaznia kell a völgy hatályán belül végzendő ipari tevékenységek támogatására. Ezeknek az intézkedéseknek magukban kell foglalniuk az energia-, a digitális és a közlekedési infrastruktúrába történő magánberuházásokra irányuló vagy az ilyen beruházásokat ösztönző intézkedéseket, valamint a völgyben működő iparág működési kiadásainak csökkentésére irányuló intézkedéseket, például az energiaárakra irányuló különbözeti szerződéseket. Mérlegelni lehet továbbá többek között a szellemi tulajdon védelmének megerősítésére, a völgyben egy innovációs központ létrehozására, valamint az induló innovatív vállalkozásoknak a völgybe vonzására irányuló intézkedéseket is. Annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a beruházási biztonságot az uniós ipar számára, a tervnek meg kell határoznia a támogatási intézkedések időtartamát is.

(31)

Ajánlott, hogy a tagállamok kevésbé fejlett és átalakulóban lévő régiókban, valamint támogatott területeken jelöljenek ki völgyeket. Azon beruházások, amelyek célja völgyek létrehozása, azok megfelelő infrastruktúrával történő ellátása, barnamezős területek átalakítása, valamint a helyben meglévő készségek fejlesztése, részesülhetnek közfinanszírozási támogatásban, többek között a megosztott irányítás hatálya alá tartozó alapokból, nevezetesen az (EU) 2021/1058 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (20) létrehozott Európai Regionális Fejlesztési Alapból és Kohéziós Alapból, az (EU) 2021/1056 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (21) létrehozott Igazságos Átmenet Alapból, valamint az (EU) 2021/1057 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (22) létrehozott Európai Szociális Alap Pluszból (ESZA+). Az egyes alapokra irányadó szabályokkal összhangban, és az érintett irányító hatóság döntésétől függően e beruházásokra az adott alap számára meghatározott lehető legmagasabb társfinanszírozási arány vonatkozhat.

(32)

Tekintve, hogy a völgyek fontos szerepet játszanak az Unió nyitott stratégiai autonómiája számára releváns erőforrások aggregálásában és összevonásában, továbbá hogy hozzájárulnak a „nettó zéró” technológiák uniós ellátásbiztonságához, valamint a zöld és a digitális átálláshoz, az érintett engedélyező hatóságoknak úgy kell tekinteniük, hogy a völgyek a közérdeket szolgálják. Az említett intézkedés része egy olyan rendelkezés bevezetése, amely meghatározza, hogy a völgyekben végrehajtott projektek a vonatkozó uniós környezetvédelmi jog alkalmazásában közérdekűnek minősülnek. E projektek nem gyakorolhatnak semmilyen olyan jelentős káros hatást a környezetre, amelyet nem lehet enyhíteni vagy kompenzálni. Az érintett engedélyező hatóság előzetes vizsgálat alapján megállapíthatja, hogy a völgyben végrehajtott projektek által szolgált közérdek felülírja a természet- és környezetvédelemmel kapcsolatos közérdekeket, és a projekteket következésképpen engedélyezni lehet, feltéve, hogy a 2000/60/EK irányelvben, a 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (23), a 92/43/EGK irányelvben és a természet helyreállításáról szóló uniós jogalkotási meghatározott minden releváns feltétel teljesül.

(33)

A nemzeti engedélyezési eljárások kiszámíthatatlansága, összetettsége és időnként túl hosszú időtartama aláássa a „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló projektek – többek között a stratégiai „nettó zéró” projektek – hatékony fejlesztéséhez szükséges beruházási biztonságot. Ezért a hatékony végrehajtás biztosítása és felgyorsítása érdekében a tagállamoknak egyszerűsített és hatékony engedélyezési eljárásokat kell alkalmazniuk. A tagállamoknak továbbá meg kell fontolniuk a szakpolitikai innovációt ezen a területen. A stratégiai „nettó zéró” projekteket ezenfelül nemzeti szinten a velük kapcsolatos valamennyi bírósági és vitarendezési eljárásban sürgősként kell kezelni, és ezért kiemelt státuszt kell kapniuk – ha és amennyiben a nemzeti jog rendelkezik ilyen sürgősségi eljárásokról –, ugyanakkor biztosítani kell a védelemhez való jog tiszteletben tartását, ha és amennyiben a nemzeti jog rendelkezik ilyen sürgősségi eljárásokról. Ezt úgy kell megtenni, hogy az ne akadályozza az illetékes hatóságokat abban, hogy észszerűsítsék az engedélyezési eljárásokat többek között az egyéb, stratégiai „nettó zéró” projektnek nem minősülő, „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló projektek esetében.

(34)

A 2030-ra kitűzött célok eléréséhez különös figyelmet kell fordítani a stratégiai „nettó zéró” projektekre, tekintettel arra is, hogy e projektek jelentősen hozzájárulnak a nettó zéró szén-dioxid-kibocsátások 2050-ig történő eléréséhez. E projektek az Unió nyitott stratégiai autonómiájában is kulcsszerepet játszanak, és biztosítják, hogy a polgárok tiszta, megfizethető és biztonságos energiához jussanak. Fontos szerepükre tekintettel ezekhez a projektekhez még észszerűbb és hatékonyabb engedélyezési eljárásokat kell biztosítani, a nemzeti jog szerint lehetséges legmagasabb jelentőségű nemzeti státuszt kell kapniuk, és további támogatásban kell részesülniük a beruházások bevonásához, ugyanakkor továbbra is meg kell felelni a 2009/147/EK, a 92/43/EGK irányelv, a természet helyreállításáról szóló uniós jogalkotási aktusok, valamint a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága keretében 1998. június 25-én Aarhusban aláírt egyezmény szerinti uniós és nemzetközi kötelezettségeknek, valamint az uniós vagy nemzeti jog szerint létrehozott, a szociális és munkajog terén fennálló, alkalmazandó kötelezettségeknek.

(35)

Az érintett engedélyező hatóságnak úgy kell tekintenie, hogy a stratégiai „nettó zéró” projektek a közérdeket szolgálják, tekintettel a „nettó zéró” technológiák uniós ellátásbiztonságának biztosítása terén betöltött szerepükre, valamint az Unió nyitott stratégiai autonómiájához, továbbá a zöld és digitális átálláshoz való hozzájárulásukra. Az engedélyező hatóság eseti értékelés alapján megállapíthatja, hogy az adott projekt által szolgált közérdek elsőbbséget élvez a természet- és környezetvédelemmel kapcsolatos közérdekekkel szemben, és hogy következésképpen a projekt engedélyezhető, feltéve, hogy a 2000/60/EK, a 2009/147/EK vagy a 92/43/EGK irányelvben vagy a természet helyreállításáról szóló uniós jogalkotási aktusokban meghatározott valamennyi vonatkozó feltétel teljesül.

(36)

Olyan intézkedésekről kell továbbá rendelkezni, amelyek lehetővé teszik, hogy az Unió elérje a 2030-ig teljesítendő, 50 millió tonna éves operatív szén-dioxid-besajtolási kapacitási célértéket, és ezáltal támogatják az uniós iparágak dekarbonizációját és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet.

(37)

A Bizottság 2020-ban elfogadta az energiarendszer integrációjára vonatkozó uniós stratégiát. E stratégia jövőképet vázolt fel arra vonatkozóan, hogy miként gyorsítható fel az átállás egy integráltabb energiarendszerre, amely minden ágazatban a legalacsonyabb költségek mellett tudja támogatni a klímasemleges gazdaság megvalósítását. A stratégia három egymást kiegészítő és kölcsönösen erősítő koncepcióra épül: először is, egy fokozottabban „körforgásos” energiarendszerre, amelynek középpontjában az energiahatékonyság áll, másodszor, a végfelhasználói ágazatok nagyobb mértékű közvetlen villamosítására, harmadszor pedig a megújuló és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok, köztük a hidrogén felhasználására. Az energiarendszer integrációjával kapcsolatos megfontolások a megújulóenergia-létesítmények által termelt villamos energiának a tágabb energiarendszerbe történő teljes körű integrálására irányuló megoldásokra vonatkoznak. Ennek része az olyan műszaki megoldások alkalmazása, amelyek lehetővé teszik a megújulóvillamosenergia-létesítmények által termelt villamosenergia-többlet integrálását, többek között a következők révén: a tárolás és a tervezhető nem fosszilis forrásoknak a hálózatban történő bővítése annak különböző formáiban, továbbá a keresletoldali szabályozás.

(38)

A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás olyan technológia, amely hozzá fog járulni az éghajlatváltozás mérsékléséhez. A folyamat az ipari létesítményekből származó szén-dioxid leválasztását, tárolóhelyre való szállítását, valamint állandó tárolás céljából a megfelelő, földfelszín alatti geológiai formációkba való besajtolását foglalja magában.

(39)

Az ipari szén-dioxid-leválasztási és -tárolási megoldások kidolgozása terén koordinációs hiányosságok állnak fenn. Egyfelől azon tény ellenére, hogy az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer által biztosított szén-dioxid-árjelzés az ilyen beruházásokat gazdaságilag életképessé teszi, a szén-dioxid-kibocsátás leválasztásába beruházó iparágak számára jelentős a kockázata annak, hogy nem tudnak hozzáférni az engedélyezett geológiai tárolóhelyekhez. Másrészt az első szén-dioxid-tárolóhelyek befektetőinek előzetes költségekkel kell számolniuk, mivel még azelőtt kell azonosítaniuk, fejleszteniük és értékelniük e tárolóhelyeket, hogy a jogszabályban előírt tárolási engedélyért folyamodhatnának. Beruházásaik megtervezésében segítheti a piaci szereplőket a potenciális szén-dioxid-tárolási kapacitással kapcsolatos átláthatóság egyrészt az érintett területek geológiai alkalmassága tekintetében, másrészt a meglévő geológiai – többek között a nyers és modellezett – adatok, különösen a szénhidrogén-kitermelési helyszínek feltárásából származó adatok tekintetében. Annak érdekében, hogy együttesen el lehessen érni a szén-dioxid-besajtolási kapacitásra vonatkozó uniós célértéket, a tagállamoknak – a titoktartás, a nemzetbiztonság és az üzleti szempontból érzékeny kérdések, valamint a magánszereplők által generált és birtokolt adatokért nyújtandó megfelelő kompenzáció figyelembevételével – ezeket a meglévő adatokat nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenniük, és rendszeresen, előretekintő módon be kell számolniuk a szén-dioxid-tárolóhelyek fejlesztésében elért eredményekről, valamint a besajtolási és tárolókapacitások iránti kapcsolódó igényekről. Ezek az átláthatósági követelmények nem érintik a tagállamok azon jogát, hogy területükön ne engedélyezzék szén-dioxid-tárolási kapacitás kiépítését, vagy korlátozzák azt.

(40)

A meg nem térülő eszközök elkerülése és annak biztosítása érdekében, hogy a gazdaságilag életképes besajtolási kapacitás a szén-dioxid-kibocsátás csökkenéséhez vezessen, a teljes értéklánc mentén biztosítani kell az üzleti megalapozottságot. Ezért 2030-ra eredményes, a versenyt és a nyílt hozzáférést garantáló megfelelő szabályozást biztosító uniós és nemzeti szakpolitikák segítségével teljes és egyedi, a leválasztást, a szállítást és a tárolást is magukban foglaló szén-dioxid-leválasztási és -tárolási értékláncokat kell létrehozni.

(41)

A szén-dioxid-leválasztással kapcsolatos, gazdasági szempontból immár egyre életképesebb beruházások egyik fő szűk keresztmetszete a működő szén-dioxid-tárolóhelyek rendelkezésre állása az Unióban, ami alátámasztja a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvből (24) eredő ösztönzőket. A technológia elterjedése és vezető gyártási kapacitásainak bővítése érdekében az Uniónak előrelátó módon kell kialakítania a 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (25) összhangban engedélyezett állandó geológiai szén-dioxid-tárolóhelyek kínálatát, valamint a szén-dioxid-szállítási infrastruktúrákat. Az Unió 2030-ig teljesítendő, 50 millió tonna éves operatív szén-dioxid-besajtolási kapacitási célértékének meghatározásával – összhangban a 2030-ban várhatóan szükséges kapacitásokkal és figyelembe véve az elsődlegesen olyan tagállamokban működő vállalkozásokat, amelyek jogi, geológiai, földrajzi, műszaki vagy piaci korlátok miatt nagyon csekély tárolási kapacitással rendelkeznek – az érintett ágazatok koordinálhatják beruházásaikat egy olyan nettó zéró kibocsátású európai szén-dioxid-szállítási és -tárolási értéklánc kialakítása érdekében, amelyet az iparágak felhasználhatnak műveleteik dekarbonizációjára. Ez az első kialakítás 2050 távlatában szemlélve a további szén-dioxid-tárolást is segíteni fogja. A Bizottság becslései szerint az Uniónak 2050-ig évente akár 550 millió tonna szén-dioxidot kell leválasztania ahhoz, hogy elérje a nettó zéró kibocsátási célt, a szén-dioxid-eltávolítás tekintetében is. Az ilyen első, az ipari léptékű tárolási kapacitásra vonatkozó célkitűzésnek köszönhetően csökken majd a szén-dioxid-kibocsátás leválasztásába mint a klímasemlegesség elérésének fontos eszközébe történő beruházások kockázata. Amikor e rendelet beépül az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásba, a 2030-ig megvalósítandó 50 millió tonna éves operatív szén-dioxid-besajtolási kapacitásra vonatkozó uniós célértéket megfelelően ki kell igazítani. Az uniós célérték elérésének biztosítása érdekében a tagállamoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási projektek megvalósításának megkönnyítése és ösztönzése érdekében. Ilyen intézkedés lehet a kibocsátóknak a kibocsátások leválasztására történő ösztönzése, valamint a beruházók számára beruházási támogatás nyújtása ahhoz, hogy szén-dioxid-szállítási infrastruktúrákat hozzanak létre a szén-dioxidnak a tárolóhelyekre történő szállítása céljából.

(42)

Az uniós szén-dioxid harmadik országokban történő állandó tárolásával kapcsolatos bármely nemzetközi megállapodásban egyenértékű feltételeket kell előírni egyrészt a leválasztott szén-dioxid tartósan védett és környezeti szempontból biztonságosan történő geológiai tárolásának biztosítása, másrészt annak garantálása érdekében, hogy az uniós szén-dioxid tárolása ne legyen felhasználható a szénhidrogén-termelés növelésére, továbbá hogy az a kibocsátások valódi csökkentését eredményezze.

(43)

Az Unió 2030-ra kitűzött célértékének eléréséhez hozzájáruló szén-dioxid-tárolóhelyeknek, valamint bármely kapcsolódó szén-dioxid-leválasztási és szén-dioxid-infrastrukturális projektnek stratégiai „nettó zéró” projektté minősítésével felgyorsítható és megkönnyíthető a szén-dioxid-tárolóhelyek fejlesztése, továbbá a tárolóhelyek iránti egyre növekvő ipari kereslet a legköltséghatékonyabb tárolóhelyek felé terelhető. A biztonságos szén-dioxid-tárolóhellyé alakítható, kimerülő gáz- és olajmezők a hasznos termelési élettartamuk végén járnak. Az olaj- és gázipar emellett megerősítette elkötelezettségét az energetikai átállás megkezdése iránt, és rendelkezik a további tárolóhelyek feltárásához és kialakításához szükséges eszközökkel, készségekkel és ismeretekkel. Azon uniós célkitűzés eléréséhez, hogy 2030-ra 50 millió tonna éves operatív szén-dioxid-besajtolási kapacitás álljon rendelkezésre, az ágazatnak össze kell vonnia hozzájárulásait annak biztosítása érdekében, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás éghajlatvédelmi megoldásként már a kereslet felmerülése előtt rendelkezésre álljon. A szén-dioxid-tárolóhelyek időben történő, uniós szintű és költséghatékony, a besajtolási kapacitásra vonatkozó uniós célkitűzéssel összhangban történő fejlesztésének biztosítása érdekében az uniós olaj- és gáztermelési engedéllyel rendelkezőknek ezen célérték eléréséhez az olaj- és gázgyártási kapacitásukkal arányosan kell hozzájárulniuk, egyúttal rugalmasságot biztosítva az együttműködéshez és figyelembe véve a harmadik felek egyéb hozzájárulásait. Ösztönözni kell az értékláncalapú megközelítést, mégpedig mind uniós, mind pedig nemzeti szintű intézkedésekkel. Ennek megfelelően az uniós olaj- és gáztermelési engedéllyel rendelkezőknek a teljes szén-dioxid-értéklánc tekintetében végre kell hajtaniuk a szükséges beruházásokat, és támogatniuk kell életképes üzleti modellek létrejöttét.

(44)

A szén-dioxid-besajtolási kapacitásra vonatkozó uniós célkitűzéshez való hozzájárulás érdekében, a kötelezett vállalkozások megállapodásokat köthetnek más, nem kötelezett vállalkozásokkal kötelezettségük egészének vagy egy részének teljesítése érdekében. Ezek a megállapodások olyan közös vállalkozási megállapodás részét képezhetik, amely tárolóhelyet hoz létre, vagy a felek között külön köthetők meg a kötelezett vállalkozás hozzájárulásának teljesítése érdekében. Amennyiben e rendelet hatálybalépésének időpontja előtt létrejöttek ilyen közös vállalkozások, a vonatkozó közös szén-dioxid-tárolási projekt teljes besajtolási kapacitása felhasználható a kötelezett partner felek kötelezettségeinek teljesítésére.

(45)

Annak biztosítása érdekében, hogy a tárolóhelyeket egészséges piaci viszonyok mellett fejlesszék, a Bizottságnak értékelést kell készítenie, amelyben megvizsgálja a szén-dioxid-leválasztási projektekből származó besajtolási kapacitás iránti konkrét kereslet és a szén-dioxid-szállításhoz szükséges, folyamatban lévő vagy a tervek szerint 2030-ig üzembe helyezésre kerülő fő infrastruktúra, valamint a 2030-ra vonatkozó tárolási kapacitási kötelezettségek közötti kapcsolatot.

(46)

A kötelezettségtől való eltérések meghatározó eszközt jelentenek ahhoz, hogy ilyen körülmények között el lehessen kerülni a meg nem térülő eszközöket. Ezen eltérések hatékony alkalmazása érdekében a tagállamoknak és a Bizottságnak teljes mértékben együtt kell működniük a megfelelő engedélyezett vállalkozásokkal az eltérés szükségességének bármely értékelése során, különösen abban az esetben, ha valamely engedélyezett vállalkozás jelzi az eltérés szükségességét. A szén-dioxid-besajtolási kapacitásra vonatkozó uniós célkitűzés megvalósítása érdekében, amennyiben a Bizottság értékelése alapján az eltérés nem engedélyezett, vagy ha az adott tagállam nem kért eltérést, a Bizottság és a tagállam együttműködik a megfelelő engedélyezett vállalkozásokkal az akadályok és a korlátok annak érdekében történő felszámolásának elősegítésére, hogy megkönnyítsék a kötelezettség teljesítését.

(47)

A határokon átnyúló infrastruktúra-tervezés megvalósításának biztosításához elengedhetetlenek a további szakpolitikai erőfeszítések. A szén-dioxid-szállítási módozatok teljes körének hozzáférhetősége és összekapcsolhatósága döntő szerepet tölt be a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási, valamint a szén-dioxid-leválasztási és -hasznosítási projektek megvalósításában. Ezek a módozatok kiterjednek a hajókra, az uszályokra, a vonatokra és a tehergépkocsikra, valamint a csatlakoztatásra és a dokkolásra, továbbá a szén-dioxid cseppfolyósítására, kiegyenlítő tárolására és átalakítására szolgáló, helyhez kötött létesítményekre, tekintettel a szén-dioxid csővezetékeken és az erre használt szállítási módokon történő továbbszállítására.

(48)

Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok létrehozhassanak olyan vállalkozásokat, illetve támogatást nyújthassanak olyan vállalkozások létrehozásához, amelyek célja szén-dioxid-szállítási hálózatok kialakítása, beleértve az infrastruktúra kiépítését, illetve hajók vagy egyéb szállítóeszközök biztosítását.

(49)

A szén-dioxid leválasztása, tárolása és hasznosítása – többek között annak elnyelése – elkerülhetetlenül az Unió dekarbonizált jövőjének a részét fogja képezni. Szükség van a leválasztott szén-dioxid, a szén-dioxid-besajtolási szolgáltatások, a szén-dioxid-szállítási szolgáltatások és a szén-dioxid-hasznosítási tevékenységek jól működő uniós szintű piacára. Ennek a piacnak bizonyos közpolitikai célkitűzéseket kell megvalósítania a gazdaságilag legelőnyösebb módon. Az egyik átfogó célkitűzés az uniós ipar fenntartható és költséghatékony dekarbonizációja, mégpedig annak biztosításával, hogy a műszaki eszközökkel vagy gazdaságilag életképes módon nem csökkenthető szén-dioxid-kibocsátás leválasztható, valamint vagy tárolható, vagy hasznosítható legyen, elkerülve a késleltetett kibocsátást. E piacnak biztosítania kell továbbá a leválasztott szén-dioxid geológiai tárolásának biztonságosságát, fenntarthatóságát és állandóságát, valamint azt, hogy a leválasztott szén-dioxid az uniós éghajlat-politikai célokkal összhangban rendelkezésre álljon a szén-dioxid-hasznosítási tevékenységekhez. Egy működő szén-dioxid-piacot olyan szén-dioxid-szállítási infrastruktúra-hálózatnak is támogatnia kell, amelynek környezeti lábnyoma minimális, valamint amely méltányos, nyitott és megkülönböztetésmentes feltételek mellett hozzáférhető a piaci szereplők számára. A piacnak meg kell felelnie az uniós környezetvédelmi normáknak.

(50)

A leválasztott szén-dioxidnak bizonyos termelési folyamatokban való felhasználásával tartósan tárolható a szén-dioxid, vagy hozzá lehet járulni az Unió fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségének csökkentéséhez. Ezért az e rendeletben foglalt szén-dioxid-besajtolási tevékenységek értékláncában részt vevő valamennyi vállalkozást ösztönözni kell annak mérlegelésére, hogy a tárolandó szén-dioxid tartósan tárolható-e új termékekben, vagy támogathatja-e a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentésére irányuló uniós célkitűzéseket.

(51)

Az Unió hozzájárult egy nyitott, átlátható és szabályokon alapuló kereskedelemre támaszkodó globális gazdasági rendszer kiépítéséhez, szorgalmazta a társadalmi és környezeti fenntarthatósággal, valamint az éghajlatvédelmi átállással kapcsolatos normák tiszteletben tartását és előmozdítását, és teljes mértékben elkötelezett ezen értékek mellett. Az Unió célja, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) megreformálása, új partnerségek kialakítása, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok és a termelési kapacitásfelesleg elleni küzdelem révén, mégpedig azért, hogy olyan tisztességes versenykörnyezetet biztosítson az uniós ipar számára, többek között „nettó zéró” ipari partnerségek révén, amely minőségi munkahelyeket biztosít a munkavállalók számára.

(52)

Az Unió rezilienciájának megőrzéséhez szükséges „nettó zéró” technológiák biztonságos és fenntartható kínálatához való uniós hozzáférés biztosítása, valamint az uniós klímasemlegességi célok megvalósítása érdekében a belső piacnak támogató környezetet kell jelentenie a „nettó zéró” technológiák terén megvalósítandó innováció számára. Az innováció kulcsfontosságú tényező lesz az Unió versenyképességének biztosításában és a nettó zéró kibocsátásra vonatkozó célkitűzések mielőbbi megvalósításában. Tekintettel a „nettó zéró” technológiák gyors fejlődésére, valamint a zöld átálláshoz nyújtott jelentős szabályozási iránymutatásra, e rendelet célkitűzéseinek elérése érdekében rendkívül fontos, hogy az uniós jogi és szakpolitikai kezdeményezések által az innovációra gyakorolt potenciális hatásokat az innováció elvének alkalmazása révén figyelembe vegyék e kezdeményezések előkészítése, módosítása és felülvizsgálata során.

(53)

E rendelet célkitűzéseinek tükrözése érdekében a Bizottság mérlegelheti, hogy aktualizálja a 2021. májusi bizottsági közlemény nyomán kidolgozás alatt álló átállási pályákat, amelyek keretében azonosíthatók az uniós gazdaság átállását és versenyképességét elősegítő tényezők és szűk keresztmetszetek, vagy figyelembe veszi e rendeletet az ilyen jövőbeli kezdeményezések során.

(54)

A zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari terv első pillére keretében az Uniónak ki kell alakítania és fenn kell tartania a „nettó zéró” technológiai megoldások ipari bázisát azért, hogy biztosítsa energiaellátását, ugyanakkor tiszteletben kell tartania a klímasemlegességre irányuló törekvéseit is. E cél támogatása, valamint annak elkerülése érdekében, hogy a „nettó zéró” technológiákkal kapcsolatos ellátás terén olyan függőségek alakuljanak ki, amelyek késleltetnék az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló uniós törekvéseket, vagy veszélyeztetnék az energiaellátás biztonságát, e rendeletben rendelkezéseket kell megállapítani a fenntartható és reziliens „nettó zéró” technológiák iránti kereslet ösztönzésére.

(55)

A kötelező minimumkövetelmények alkalmazása biztosítja, hogy strukturált módon, az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők számára végrehajtható módon növekedjen azon közkiadások mozgósítása, amelyek célja a környezeti fenntarthatóság területén a „nettó zéró” termékekre vonatkozó, jobban teljesítő közbeszerzés iránti kereslet fokozása. Néhány kivételnek biztosítania kell, hogy az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők elkerülhessenek konkrét nemkívánatos következményeket. Ezek a kivételek monopolhelyzetekhez, konkrét piaci hiányosságokhoz vagy olyan helyzetekhez kapcsolódnak, amelyekben az ajánlatkérő szervek vagy a közszolgáltató ajánlatkérők esetleg aránytalan költségekkel vagy a műszaki kompatibilitás hiányával szembesülhetnek. Az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők számára továbbra is lehetővé kell tenni, hogy további minimumkövetelményeket foglaljanak a közbeszerzési dokumentumaikba, feltéve, hogy azok megfelelnek a 2014/23/EU (26), a 2014/24/EU (27), illetve a 2014/25/EU (28) európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, valamint az alkalmazandó ágazati jognak. Ugyanezen feltételek mellett továbbra is lehetővé kell tenni számukra azt is, hogy emellett olyan odaítélési szempontokat alkalmazzanak a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat beazonosítására, mint például az ár, a költségek vagy egyéb szempontok.

(56)

Az e rendelet hatálya alá tartozó, építési beruházásra irányuló szerződések és építési koncessziók esetében az ajánlatkérő szerveknek és a közszolgáltató ajánlatkérőknek választania kell egy vagy több olyan konkrét feltételt, követelményt vagy szerződéses kötelezettséget több célkitűzés megvalósításának elősegítése érdekében, mint például a szociális vagy foglalkoztatással kapcsolatos megfontolások figyelembevétele a pozitív szociális hatás megvalósítása érdekében, adott esetben a kiberbiztonsági aggályok hatékony figyelembevétele, vagy az arra vonatkozó kellő bizonyosság szerzése, hogy a vonatkozó termékek időben leszállításra fognak kerülni. Ezek a szempontok a reziliencia előmozdítása szempontjából is fontosak. Rendelkezni kell a monopolhelyzetekhez, a konkrét piaci hiányosságokhoz vagy az olyan helyzetekhez kapcsolódó kivételekről is, amelyekben az ajánlatkérő szervek vagy a közszolgáltató ajánlatkérők esetleg aránytalan költségekkel vagy a műszaki kompatibilitás hiányával szembesülhetnek.

(57)

Bizonyos esetekben figyelmet kell fordítani az ajánlatnak a rezilienciához való hozzájárulására egyes harmadik országokkal kapcsolatban. Ha a Bizottság azt állapította meg, hogy valamely harmadik országból származó „nettó zéró” technológiának vagy e technológia – szintén valamely harmadik országból származó – fő specifikus alkotóelemeinek a részaránya meghaladja az adott technológia vagy ezen alkotóelemek Unión belüli kínálatának az 50 %-át, az ajánlatkérő szerveket és a közszolgáltató ajánlatkérőket kötelezni kell arra, hogy a közbeszerzési dokumentumaikba foglaljanak bele számos feltételt annak érdekében, hogy reziliens eredményt érjenek el. Ily módon az érintett harmadik országból származó adott „nettó zéró” technológiának vagy az adott „nettó zéró” technológia fő specifikus alkotóelemeinek az értéke nem haladhatja meg egyedi feltételek mellett az 50 %-os korlátozást. Továbbá, ha a Bizottság azt állapította meg, hogy valamely harmadik országból származó ilyen termékek vagy alkotóelemek Unión belüli kínálatának részaránya két egymást követő évben átlagosan legalább 10 százalékponttal nőtt, és elérte az Unión belüli kínálat legalább 40 %-át, ugyanezt a mechanizmust kell alkalmazni. Ez lehetővé fogja tenni az Unió számára, hogy hatékonyan figyelembe vegye a változó függőségeket. A Kereskedelmi Világszervezet közbeszerzésről szóló megállapodása (GPA) Unióra vonatkozó I. függelékének vagy az Unióra nézve kötelező erejű egyéb vonatkozó nemzetközi megállapodásoknak a hatálya alá tartozó szerződések esetében az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők nem alkalmazhatják az említett követelményeket az olyan „nettó zéró” technológiákra vagy azok fő specifikus alkotóelemeire, amelyek olyan beszerzési forrásokból származnak, amelyek aláírói az említett megállapodásoknak.

(58)

Az említett rezilienciafeltételek be nem tartása esetén az ajánlatkérő szerveknek és a közszolgáltató ajánlatkérőknek azt is elő kell írniuk a közbeszerzési dokumentumaikban, hogy a mechanizmusnak való megfelelés biztosítása érdekében a fővállalkozó köteles legyen arra, hogy az érintett ajánlatkérő szervnek vagy közszolgáltató ajánlatkérőnek a szerződésben szereplő adott „nettó zéró” technológiák értékének legalább 10 %-át kitevő arányos díjat fizessen.

(59)

A tagállamok nem alkalmazhatnak hátrányos megkülönböztetést vagy indokolatlan eltérő bánásmódot a „nettó zéró” technológiák más tagállamból származó szolgáltatói tekintetében. Ez a kötelezettség tükrözi az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők számára a 2014/23/EU, a 2014/24/EU és a 2014/25/EU irányelvvel összhangban már meglévő azon kötelezettséget, hogy egyenlő és hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmódban részesítsék a gazdasági szereplőket, valamint kövessék az említett irányelvekben rögzített eljárási szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy az egyenlő bánásmódra és a hátrányos megkülönböztetéstől való mentességre vonatkozó elvek érvényesüljenek a gyakorlatban, és a közbeszerzési eljárások során biztosított legyen a verseny.

(60)

Az adott technológiára alkalmazandó – többek között az (EU) 2024/1781 európai parlamenti és tanácsi rendelet (29), valamint az (EU) 2023/1542 európai parlamenti és tanácsi rendelet (30) alapján fennálló – uniós jog sérelme nélkül, továbbá a bennük szereplő eltérő rendelkezés hiányában, az e rendelet alapján beszerzett „nettó zéró” megoldások környezeti fenntarthatóságának az értékelésekor lehetővé kell tenni, hogy az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők figyelembe vehessék az éghajlatra és a környezetre hatást gyakorló különböző elemeket.

(61)

A Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni annak érdekében, hogy irányadó elveket állapítson meg az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők számára a közbeszerzési szerződések környezeti fenntarthatóságával kapcsolatos műszaki leírások és követelmények, valamint szerződésteljesítési feltételek meghatározása érdekében. Ez nem érintheti a konkrét technológiákra – többek között az (EU) 2024/1781 rendelet és az (EU) 2023/1542 rendelet alapján – alkalmazandó uniós jogot.

(62)

Annak érdekében, hogy közbeszerzési eljárás vagy aukció keretében figyelembe lehessen venni a megújuló energiaforrásokból előállított energia termelésének vagy fogyasztásának a támogatása iránti igényt és azt, hogy egyetlen beszerzési forrás használata helyett diverzifikálni kell a „nettó zéró” technológiák beszerzési forrásait, továbbá az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásainak sérelme nélkül, a kínálat legalább akkor nem tekinthető kellően diverzifikáltnak, ha valamely „nettó zéró” technológia vagy annak fő specifikus alkotóelemei egyetlen harmadik országból származnak, és az Unión belül kínálatának több mint 50 %-át adják.

(63)

Az ajánlattevők felelős üzleti magatartásának, az igénybe vett technológiákkal, a projektekkel és a kapcsolódó infrastruktúrákkal kapcsolatos kiber- és adatbiztonságnak, továbbá a projektek teljes körű és időben történő megvalósításának az előmozdítása érdekében a megújuló energiaforrásokból előállított energia alkalmazására irányuló aukciókat megtervező hatóságoknak a felelős üzleti magatartással, a kiber- és az adatbiztonsággal, valamint a projekt teljes körű és időben történő megvalósításának képességével kapcsolatos előminősítési szempontokat is elő kell írniuk.

(64)

Azon cél teljesülésének támogatása érdekében, hogy az uniós energiaellátás biztosítása érdekében ipari bázist lehessen kifejleszteni és fenntartani a megújulóenergia-technológiák biztosításához, továbbá az e technológiák biztosításával kapcsolatos olyan függőségek elkerülése érdekében, amelyek késleltetnék az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló uniós erőfeszítéseket, vagy veszélyeztetnék az energiaellátás biztonságát, a megújuló energiaforrásokból előállított energia alkalmazására irányuló aukciókat megtervező hatóságoknak fokozniuk kell e technológiák fenntartható és reziliens biztosítását az Unión belül. A tagállamoknak az ajánlatok környezeti fenntarthatóságának, valamint az innovációhoz és az energiarendszer integrációjához való hozzájárulásának vizsgálatával értékelniük kell ezen aukcióknak a fenntarthatósághoz való hozzájárulását. E célból biztosítani kell, hogy a tagállamok eldönthessék: előminősítési vagy odaítélési szempontokat alkalmaznak-e az aukció megtervezésekor. Míg az előminősítési szempontokat az ajánlattevők minden projektjének teljesítenie kell ahhoz, hogy részt vehessenek az aukcióban, az odaítélési szempontok az aukcióban részt vevő különböző projektek értékelésére és rangsorolására szolgálnak.

(65)

Az ajánlatok környezeti fenntarthatóságának – akár előminősítési, akár odaítélési szempontok mentén történő – vizsgálata során a megújuló energiaforrásokból előállított energia alkalmazására irányuló aukciókat megtervező hatóságok figyelembe vehetnek az éghajlatra és a környezetre hatást gyakorló különböző elemeket. Ezen elemek közé tartozhat többek között a megoldás tartóssága és megbízhatósága; a javítás és karbantartás egyszerűsége, valamint az e szolgáltatások elérhetősége; a korszerűsítés és a felújítás egyszerűsége; az újrafeldolgozás egyszerűsége és minősége; az anyagok felhasználása; az energia-, víz- és egyéb erőforrás-fogyasztás a termék életciklusának egy vagy több szakaszában; a terméknek és csomagolásának a tömege és térfogata; megújuló anyagok vagy újrafeldolgozott, illetve használt alkotóelemek beépítése; a rendeltetésszerű használathoz és karbantartáshoz szükséges fogyóeszközök mennyisége, jellemzői és rendelkezésre állása; a termék környezeti lábnyoma és az életciklusa során jelentkező környezeti hatások; a termék szénlábnyoma; a mikroműanyag-kibocsátás; a levegőbe, vízbe vagy talajba történő kibocsátások a termék életciklusának egy vagy több szakaszában; a keletkezett hulladék mennyisége; továbbá a felhasználás feltételei.

(66)

Az innovatívabb és fejlettebb megújulóenergia-technológiák megtervezésének és előállításának támogatása érdekében, az ajánlatok fenntarthatósági hozzájárulásának összefüggésében figyelembe lehet venni – akár előminősítési, akár odaítélési szempontként – az innovációhoz való hozzájárulást, mégpedig olyan előminősítési vagy odaítélési szempontok előírásával, amelyek előmozdítják a teljesen új megoldások alkalmazását vagy az ezekhez hasonló legkorszerűbb megoldások tökéletesítését.

(67)

A megújuló energiaforrásokból előállított energia uniós energiarendszerbe történő integrálásának és a költséghatékony dekarbonizációhoz nyújtott hozzájárulásának támogatása érdekében az ajánlatok fenntarthatósági hozzájárulásának összefüggésében figyelembe lehet venni az energiarendszerek integrációjához – például az energiatároláson, a hulladékhő és a hulladék hűtőenergia visszanyerésén, valamint a megújuló hidrogén előállításán keresztül – történő hozzájárulást.

(68)

A megújuló energiával kapcsolatos „nettó zéró” technológiák biztosításának reziliensebbé tétele, továbbá az olyan országoktól való túlzott függés elkerülése érdekében, amelyek az Unión belüli kínálat nagy koncentrációját mutatják, a hatóságoknak előminősítési vagy odaítélési szempontokkal meg kell vizsgálniuk a megújuló energiaforrásokból előállított energia alkalmazására irányuló aukciókban részt vevő különböző projekteknek a rezilienciához való hozzájárulását, figyelembe véve, hogy diverzifikálni kell a megújuló energiával kapcsolatos technológiák biztosítását, továbbá nem sértve az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásait. A rezilienciára vonatkozó szempont alkalmazásakor a hatóságoknak figyelembe kell venniük, hogy a kínálat legalább akkor nem tekinthető kellően diverzifikáltnak, ha az Unión belül egy adott „nettó zéró” technológia vagy annak specifikus alkotóelemei iránti kereslet több mint 50 %-át valamely harmadik ország elégíti ki.

(69)

Odaítélési szempontként történő alkalmazáskor az ajánlatoknak a fenntarthatósághoz és a rezilienciához nyújtott hozzájárulását értékelő szempontok súlyozása a megújuló energiaforrásokból előállított energia alkalmazására irányuló aukciók összefüggésében nem érintheti az ezen aukciókat megtervező hatóságok azon lehetőségét, hogy magasabb küszöböt határozzanak meg a környezeti fenntarthatóságra, az innovációra és az energiarendszer integrációjára vonatkozó szempontok számára, amennyiben az összeegyeztethető az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alapján meghatározott, nem árjellegű szempontokra vonatkozó bármilyen korlátozással. E szempontok, valamint minimális és összesített súlyuk aukciókon való alkalmazásának minden esetben biztosítania kell, hogy az aukciók versenyképesek maradjanak, és megfeleljenek az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 107. és 108. cikkének.

(70)

Annak érdekében, hogy növekedjen a megújulóenergia-technológiák uniós kínálata azért, hogy az Unión belül 2030-ra el lehessen érni a teljes éves gyártási referenciaigényeket, e rendeletben elő kell írni az aukcióra bocsátott mennyiség azon konkrét részarányát, amelyre nem árjellegű szempontok vonatkoznak. A Bizottságnak kétévente értékelnie kell ezt a részarányt annak meghatározása céljából, hogy a nem árjellegű szempontok milyen hatást gyakorolnak az Unió éves megújulóenergiatechnológia-gyártásának fejlődésére és a megújuló energiaforrásokból előállított energia alkalmazására, beleértve pénzügyi hatásukat és az alkalmazás ütemére gyakorolt hatásukat is, figyelembe véve egyúttal azt is, hogy a projektgazdák számára mennyire működőképes és egyértelmű a rendszer. Ha az értékelések azt mutatják, hogy a reziliencia- és a fenntarthatósági szempontok alkalmazása kedvezően járul hozzá a „nettó zéró” technológiák uniós ellátásbiztonságához, különösen a megújulóenergia-technológiák uniós gyártási kapacitásának a növelése révén, és nem akadályozza jelentősen az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (31) a megújuló energiára vonatkozóan meghatározott célértékek elérését, beleértve az egyes tagállamokban történő elterjesztést is, e rendelkezések alkalmazását fokozatosan növelni kell. Minden lépést hatásvizsgálatnak kell alávetni annak biztosítása érdekében, hogy a nagyobb részarányok továbbra is kedvezően járuljanak hozzá a megújulóenergia-technológiák ellátásbiztonságához, továbbá hogy ezek az előnyök meghaladják a megújuló energiaforrásokból előállított energia alkalmazásának költségére és ütemére gyakorolt hatásokat. Az aukcióra bocsátott mennyiség részarányának meghatározásakor – adott esetben és ha megvalósítható – a fokozatos átfogó növelésre kell törekedni annak érdekében, hogy hozzá lehessen járulni e rendelet átfogó célkitűzéseinek a megvalósításához és 2029 végére az 50 %-os részarány eléréséhez.

(71)

A megújuló energiaforrásokból előállított energia alkalmazására vonatkozó céljaiktól és nemzeti dekarbonizációs stratégiáiktól függően a reziliencia- és fenntarthatósági szempontok alkalmazása nagyon eltérő hatást gyakorolhat a tagállamokra. Ezért a Bizottságnak az említett szempontok által a megújuló energiaforrásokból előállított energia alkalmazására gyakorolt hatás értékelésekor meg kell vizsgálnia az átfogó pénzügyi hatást és az Unióban való alkalmazásra gyakorolt hatásokat, valamint a tagállamokra és más érdekelt felekre, köztük a háztartásokra és a vállalkozásokra gyakorolt hatást. A megújuló energiaforrásokból előállított energia alkalmazására gyakorolt hatás meghatározása, valamint a nem árjellegű szempontok alkalmazásával kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok figyelembevétele érdekében a Bizottságnak az értékelés részeként strukturált és átlátható módon konzultálnia kell az aukciókat végző nemzeti hatóságokkal.

(72)

Az aukciókra vonatkozó szempontok túlzott terhet róhatnak a kis kapacitású megújulóenergia-projektek projektgazdáira. Az e rendelet által a legfeljebb 10 megawatt kapacitású projektek támogatására irányuló aukciókra gyakorolt hatás korlátozása érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy ezeket az aukciókat kizárják az évente aukcióra bocsátott teljes kapacitásmennyiség kiszámításából.

(73)

Amennyiben az előminősítési, reziliencia- és fenntarthatósági szempontokat alkalmazó aukciók aluljegyzettek, a megújuló energiaforrásokból előállított energia elterjedését nem szabad lassítani a tagállamok arra való kötelezésével, hogy alkalmazzák ezeket a szempontokat az aukcióra bocsátott mennyiség aluljegyzett részére. Ezért lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy az aukciókra vonatkozó követelmények közül kizárják az aukcióra bocsátott mennyiség aluljegyzett részét. Egy aukció akkor tekintendő aluljegyzettnek, amennyiben az adott aukcióra benyújtott ajánlatok az aukcióra bocsátott kapacitás teljes mennyiségénél kisebb mennyiségre vonatkoznak.

(74)

A háztartások, a vállalkozások vagy a fogyasztók javát szolgáló, „nettó zéró” technológiát tartalmazó végtermékek vásárlását ösztönző programok létrehozása céljából és az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásainak sérelme nélkül a kínálat nem tekinthető kellően diverzifikáltnak, ha az Unión belül egy adott „nettó zéró” technológia iránti kereslet több mint 50 %-át egyetlen forrásból lehet ellátni. A következetes alkalmazás biztosítása érdekében a Bizottságnak e rendelet alkalmazásának kezdőnapján éves listát kell közzétennie az ebbe a kategóriába tartozó, „nettó zéró” technológiát tartalmazó végtermékek származásának megoszlásáról, a különböző forrásokból származó uniós ellátásnak a legutolsó olyan évben elért részaránya szerinti bontásban, amelyre vonatkozóan adatok állnak rendelkezésre.

(75)

A Tanács a 2014/115/EU határozattal (32) jóváhagyta többek között a GPA módosítását. A GPA célja a közbeszerzési szerződésekkel összefüggő, kiegyensúlyozott jogok és kötelezettségek multilaterális keretének a létrehozása a világkereskedelem liberalizálása és bővítése céljából. A GPA Unióra vonatkozó I. függelékének, valamint az Unióra nézve kötelező erejű egyéb vonatkozó nemzetközi megállapodásoknak, köztük a szabadkereskedelmi megállapodásoknak, valamint – a kormányzati ügynökségek általi olyan termékekre irányuló közbeszerzések esetében, amelyeket kereskedelmi továbbértékesítés vagy kereskedelmi értékesítés tárgyát képező termékek előállítására történő felhasználás céljából vásárolnak – az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény III. cikke (8) bekezdése a) pontjának a hatálya alá tartozó szerződések esetében az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők nem alkalmazhatnak reziliencia követelményeket az olyan „nettó zéró” technológiákra vagy azok fő specifikus alkotóelemeire, amelyek olyan beszerzési forrásokból származnak, amelyek aláírói az említett megállapodásoknak.

(76)

A rezilienciára vonatkozó rendelkezéseknek az e rendelet szerinti közbeszerzési eljárásokban történő alkalmazása nem sértheti a 2014/24/EU irányelv 25. cikkét, valamint a 2014/25/EU irányelv 43. és 85. cikkét, és összhangban kell lennie a Bizottság „Iránymutatás a harmadik országbeli ajánlattevők és áruk uniós közbeszerzési piacon való részvételéről” című, 2019. július 24-i közleményével. Hasonlóképpen a közbeszerzési rendelkezéseket – beleértve a 2014/24/EU irányelv 67. cikkének (4) bekezdését és az (EU) 2024/1781 rendeletből fakadó végrehajtási intézkedéseket – továbbra is alkalmazni kell az e rendelet hatálya alá tartozó építési beruházásokra, árubeszerzésekre és szolgáltatásokra.

(77)

Az ajánlat fenntarthatósághoz és rezilienciához való hozzájárulásával kapcsolatos követelmények figyelembevételének szükségességéből eredő – különösen a kisebb közbeszerzőkre és a piacra jelentős hatást nem gyakorló, alacsonyabb értékű szerződésekre vonatkozó – adminisztratív terhek korlátozása érdekében e rendelet vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását két évvel el kell halasztani azon közbeszerzők esetében, amelyek nem központi beszerző szervek, valamint a 25 millió EUR alatti értékű szerződések esetében.

(78)

Az e rendelet szerinti közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos rendelkezések alkalmazása céljából, amennyiben egy termék az (EU) 2017/1369 európai parlamenti és tanácsi rendelet (33) alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálya alá tartozik, az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők csak azokat a termékeket vásárolhatják meg, amelyek megfelelnek az említett rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségnek.

(79)

A háztartások, a vállalkozások és a végső fogyasztók alapvető részét képezik a „nettó zéró” technológiát tartalmazó végtermékek iránti uniós keresletnek, és az ilyen termékek háztartások általi vásárlását ösztönző köztámogatási programok – különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő, alacsony és közepes jövedelmű háztartások és fogyasztók esetében – a zöld átállás felgyorsításának fontos eszközei. A 2022. május 18-i bizottsági közleményben bejelentett napelemes tető kezdeményezés keretében a tagállamoknak például nemzeti programokat kell létrehozniuk a tetőre telepíthető napenergia-berendezések tömeges alkalmazásának támogatására. A REPowerEU tervben a Bizottság felszólította a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki a hőszivattyúkra való átállást ösztönző támogató intézkedéseket. A tagállamok által nemzeti szinten, illetve a helyi vagy regionális önkormányzatok által helyi szinten létrehozott ilyen támogatási programoknak hozzá kell járulniuk az uniós „nettó zéró” technológiák fenntarthatóságának és rezilienciájának a javításához is. A hatóságoknak például nagyobb pénzügyi ellentételezést kell nyújtaniuk a kedvezményezettek számára a „nettó zéró” technológiát tartalmazó olyan végtermékek beszerzéséért, amelyek nagyobb mértékben járulnak hozzá az Unión belüli rezilienciához. A hatóságok függővé tehetik a programok támogathatóságát a fenntarthatósághoz és a rezilienciához való hozzájárulástól. Ennek során ajánlott, hogy a tagállamok figyelembe vegyék a rendszernek az energiaszegénységben élő polgárok számára való hozzáférhetőségét. A hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy programjaik nyitottak, átláthatóak és megkülönböztetésmentesek legyenek, és ezáltal hozzájáruljanak a „nettó zéró” technológiai termékek iránti kereslet növeléséhez az Unióban. A hatóságoknak korlátozniuk kell az ilyen termékekért járó kiegészítő pénzügyi ellentételezést is annak érdekében, hogy ne lassítsák a „nettó zéró” technológiák elterjedését az Unióban. Az ilyen programok hatékonyságának növelése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az információk egy ingyenes weboldalon könnyen hozzáférhetők legyenek mind a fogyasztók, mind a „nettó zéró” technológiák gyártói számára. A fenntarthatósághoz és a rezilienciához való hozzájárulásnak a hatóságok által a fogyasztókat vagy a háztartásokat célzó programokban történő használata nem sértheti az állami támogatási szabályokat és a WTO támogatásokra vonatkozó szabályait.

(80)

A háztartások, a vállalkozások vagy a fogyasztók javát szolgáló, „nettó zéró” technológiát tartalmazó végtermékek vásárlását ösztönző programok kialakításakor a tagállamoknak, a regionális vagy helyi hatóságoknak, a közjogi intézményeknek vagy az egy vagy több ilyen hatóság, illetve közjogi intézmény által létrehozott szövetségeknek garantálniuk kell az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásainak tiszteletben tartását, többek között annak biztosításával, hogy e programok ne érjenek el olyan nagyságrendet, amely súlyosan sértené a WTO-tagok érdekeit.

(81)

A Bizottság számára lehetővé kell tenni továbbá, hogy – a szinergiák kiépítése és a bevált gyakorlatok cseréje érdekében – segíteni tudja a tagállamokat a háztartásokra, a vállalkozásokra és a fogyasztókra irányuló programok kialakításában. A „Nettó Zéró” Európa Platformnak (a továbbiakban: a platform) fontos szerepet kell betöltenie abban is, hogy felgyorsítsa a fenntarthatósághoz és a rezilienciához való hozzájárulás tagállamok és hatóságok általi végrehajtását a közbeszerzési eljárásokhoz és az aukciókhoz kapcsolódó gyakorlataik során. A Bizottságnak a platformmal folytatott konzultációt követően végrehajtási jogi aktust kell elfogadnia, amelyben meghatározza a fenntarthatósághoz és rezilienciához való hozzájárulás értékelésének a szempontjait. E jogi aktusban különös figyelmet kell fordítani a kis- és középvállalkozásokra (kkv-kra), amelyeknek tisztességes esélyt kell biztosítani a jelentős közbeszerzési piacon való részvételhez. E jogi aktusban biztosítani kell továbbá, hogy a fenntarthatóságra és a rezilienciára vonatkozó követelményeket oly módon alkalmazzák, hogy az a tulajdonosi struktúrájuktól függetlenül biztosítsa a piaci szereplők közötti tisztességes és egyenlő versenyt.

(82)

Annak biztosítása érdekében, hogy a megújuló energiaforrások alkalmazására irányuló közbeszerzési eljárások és aukciók valóban hozzájáruljanak az Unió rezilienciájához, e tevékenységeknek kiszámíthatónak kell lenniük az ipar számára. Annak érdekében, hogy az ipar időben kiigazíthassa termelését, az ajánlatkérő szerveknek és a közszolgáltató ajánlatkérőknek előzetesen tájékoztatniuk kell a piacot a „nettó zéró” technológiai termékekre vonatkozó becsült beszerzési igényeikről.

(83)

A közszféra és a háztartások keresletére irányuló intézkedések mellett az Uniónak mérlegelnie kell olyan lépéseket is, amelyek célja megkönnyíteni a „nettó zéró” technológiáknak az uniós ipari értékláncokban történő alkalmazását – különös figyelemmel a kkv-kra –, mégpedig különösen a kínálat és az iparból érkező kereslet összekapcsolásának elősegítése révén.

(84)

Amint azt a zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari tervről szóló közlemény jelzi, az uniós ipar piaci részesedése erős nyomás alatt áll a harmadik országokban nyújtott, az egyenlő versenyfeltételeket aláásó támogatások miatt. Ez a helyzet versenykihívást jelent az Unió számára saját iparának fenntartása és fejlesztése tekintetében, valamint igényt támaszt arra vonatkozóan, hogy az Unió gyorsan és ambiciózusan reagáljon jogi keretének korszerűsítésére.

(85)

Tekintettel a „nettó zéró” technológiák vonatkozásában a harmadik országoktól való stratégiai függőség csökkentésére irányuló uniós célra, alapvető fontosságú, hogy az állami támogatási mechanizmusok, így például a közbeszerzési eljárások és az aukciók ne fokozzák ezt a függőséget. Ezért – amennyiben szükséges és helyénvaló – indokolt korlátozásokat kell megállapítani a harmadik országokból származó áruk beszerzésére irányuló szerződésekben szereplő áruk arányára vonatkozóan, ha a Bizottság megállapította, hogy a rezilienciához kapcsolódó, e rendeletben meghatározott feltételek teljesültek. Ezenkívül erőfeszítéseket kell tenni a harmadik országokból származó, az egyenlő versenyfeltételeket aláásó tisztességtelen támogatások hatékony kezelésére, például az (EU) 2022/1031 (34) és az (EU) 2022/2560 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (35) előírt valamennyi lehetséges intézkedés alkalmazásával.

(86)

A köz- és magánforráshoz jutás kulcsfontosságú az Unió nyitott stratégiai autonómiájának biztosításához, valamint ahhoz, hogy Unió-szerte szilárd és versenyképes gyártási bázis jöjjön létre a „nettó zéró” technológiák és azok ellátási láncai számára. Az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez szükséges beruházások többsége a mind a „nettó zéró” ökoszisztémában rejlő növekedési potenciál, mind pedig a stabil és ambiciózus szakpolitikai keret által vonzott magántőkéből fog származni. A jól működő, mély és integrált tőkepiacok ezért elengedhetetlenek lesznek a zöld átálláshoz és a „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló projektekhez szükséges források előteremtéséhez és elosztásához. Ezért gyors előrelépésre van szükség a tőkepiaci unió megvalósítása felé ahhoz, hogy az Unió megvalósíthassa a nettó zéró kibocsátásra vonatkozó célkitűzéseit. A fenntartható finanszírozási menetrend (és a vegyes finanszírozás) szintén döntő szerepet játszik a „nettó zéró” technológiákba irányuló beruházásoknak az értékláncok mentén történő növelésében, miközben garantálja az ágazat versenyképességét. Amint az az e rendeletet kísérő szolgálati munkadokumentumban szerepel, a 2023–2030-as időszakban a beruházási igények – a különböző forgatókönyvektől függően az 52 és 119 milliárd EUR közötti tartományban – mintegy 92 milliárd EUR-t tesznek ki, ami 16–18 milliárd EUR közfinanszírozási igényt eredményezne. Tekintettel arra, hogy ez az értékelés csak hat konkrét technológiát vesz figyelembe, a tényleges beruházási igény valószínűleg jelentősen magasabb.

(87)

A vállalkozásoktól és a pénzügyi befektetőktől érkező magánberuházások alapvető fontosságúak. Amennyiben a magánberuházások önmagukban nem elegendőek, a „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló projektek eredményes elindításához köztámogatásra lehet szükség, például garanciák, hitelek vagy sajáttőke- és kvázisajáttőke-befektetések formájában, a belső piac torzulásainak elkerülése mellett. Amennyiben ez a köztámogatás állami támogatás formájában valósul meg, annak ösztönző hatásúnak, szükségesnek, célzottnak, ideiglenesnek, megfelelőnek és arányosnak kell lennie, fenntartva a versenyt és a kohéziót a belső piacon. Az állami támogatásokról szóló meglévő iránymutatások, amelyek a kettős átállás célkitűzéseivel összhangban a közelmúltban mélyreható felülvizsgálaton estek át, bőséges lehetőséget biztosítanak az e rendelet hatálya alá tartozó projektekre irányuló beruházások bizonyos feltételek mellett történő támogatására. A tagállamok fontos szerepet tölthetnek be a „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló projektek forráshoz jutásának megkönnyítésében azáltal, hogy célzott és ideiglenes állami támogatások révén kezelik a piaci hiányosságokat. A 2023. március 9-én elfogadott ideiglenes válság- és átállási keret célja, hogy a belső piacon egyenlő versenyfeltételeket biztosítson, amely azokra az ágazatokra irányul, ahol fennáll a harmadik országba történő delokalizáció kockázata, és amely a támogatási összegek tekintetében arányos. E keret lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy olyan intézkedéseket vezessenek be, amelyek meghatározott „nettó zéró” ágazatokban – többek között adókedvezmények révén – támogatják a termelőegységekbe irányuló új beruházásokat. A tagállamok és régiók közötti konvergencia céljának eléréséhez való hozzájárulás érdekében az engedélyezett támogatási összeg magasabb támogatási intenzitással és felső határokkal módosulhat, ha a beruházás támogatott területeken valósul meg. A belső piac széttagolódásának elkerülése érdekében megfelelő feltételekre van szükség a beruházásoknak az EGT-n kívülre történő átirányításával kapcsolatos konkrét kockázatok ellenőrzéséhez, valamint annak ellenőrzéséhez, hogy nem áll fenn az EGT-n belüli áthelyezés kockázata. A nemzeti források e célból történő mozgósítása érdekében ajánlott, hogy a tagállamok a 2003/87/EK irányelv 10. cikkének (3) bekezdésével összhangban költsék el az ETS-aukciókból évente befolyó ETS-bevételek 25 %-át.

(88)

Az állami támogatás minden további mozgósításának célzottnak és ideiglenesnek kell lennie, valamint összhangban kell állnia az uniós szakpolitikai célkitűzésekkel, így például az európai zöld megállapodással és a Pillérrel. Az ilyen finanszírozás – összhangban az Unió verseny- és kohéziós politikájával – nem vezethet a tagállamok közötti további egyenlőtlenségekhez.

(89)

A köztámogatást a feltárt konkrét piaci hiányosságok vagy az optimálistól elmaradó beruházási helyzetek arányos mértékben történő kezelésére kell használni, és az intézkedések nem lehetnek átfedésben és nem szoríthatják ki a magánfinanszírozást, illetve nem torzíthatják a belső piaci versenyt. A tevékenységeknek egyértelmű értéktöbbletet kell biztosítaniuk az Unió számára. A közberuházások középpontjába lehet helyezni különösen a szükséges infrastrukturális beruházásokat, az innováció ösztönzését, valamint az áttörést hozó technológiák kapacitásbővítését.

(90)

Számos uniós finanszírozási program – így például az (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (36) létrehozott Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, az (EU) 2021/523 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (37) létrehozott InvestEU, a kohéziós politikai programok vagy a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (38) alapján létrehozott Innovációs Alap – szintén rendelkezésre áll a „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló projektekbe történő beruházások finanszírozására. Ezenkívül a STEP hozzá fog járulni ahhoz, hogy a meglévő uniós források könnyebben eljussanak a kritikus technológiák – köztük a tiszta technológiák – fejlesztésének vagy gyártásának támogatását célzó kritikus beruházásokhoz.

(91)

Az (EU) 2023/435 rendelet (39) további 20 milliárd EUR összegű vissza nem térítendő támogatást bocsát a tagállamok rendelkezésére az energiahatékonyság előmozdítása és a fosszilis tüzelőanyagok kiváltása érdekében, többek között az uniós „nettó zéró” ipari projektek révén. Amint arra a REPowerEU-fejezetekre vonatkozó bizottsági iránymutatás is rámutat, a Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy helyreállítási és rezilienciaépítési terveik REPowerEU-fejezetében tüntessenek fel olyan intézkedéseket, amelyek támogatják a nettó zéró technológiákra vonatkozó gyártási és ipari innovációba történő beruházásokat, összhangban az (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (40).

(92)

Az InvestEU a beruházások – különösen a zöld és digitális átállás – fellendítésére irányuló kiemelt uniós program, amelynek célja finanszírozás és technikai segítségnyújtás biztosítása, például támogatásötvözési mechanizmusok révén. Egy ilyen megközelítés hozzájárul a további állami és magántőke bevonásához. Ezenkívül a Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az alkalmazandó állami támogatási szabályok sérelme nélkül járuljanak hozzá az InvestEU tagállami komponenséhez, hogy támogassák a „nettó zéró” technológiák gyártásával kapcsolatban rendelkezésre álló pénzügyi termékeket.

(93)

A tagállamok az (EU) 2021/1060 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (41) összhangban támogatást nyújthatnak a kohéziós politikai programokból annak érdekében, hogy infrastrukturális beruházási csomagok, az innovációba irányuló termelőberuházások, a kkv-k gyártási kapacitása, a szolgáltatások, a képzési és továbbképzési intézkedések – többek között a hatóságok és a projektgazdák kapacitásépítésének támogatása – révén ösztönözzék a stratégiai „nettó zéró” projektek és a „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló projektek elterjedését minden régióban, különösen a kevésbé fejlett régiókban, az átmeneti régiókban és az Igazságos Átmenet Alapból támogatott területeken. Az (EU) 2021/240 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (42) létrehozott Technikai Támogatási Eszköz segítheti a tagállamokat és a régiókat a „nettó zéró” növekedési stratégiák kidolgozásában, az üzleti környezet javításában, a bürokrácia csökkentésében és az engedélyezési eljárások felgyorsításában. A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy előmozdítsák a „nettó zéró” projektek fenntarthatóságát azáltal, hogy ezeket a beruházásokat beépítik az uniós értékláncokba, különösen a régióközi és határokon átnyúló együttműködési hálózatokra építve. Az ilyen intézkedések elfogadását különösen a völgyek tekintetében kell mérlegelni.

(94)

Az Innovációs Alap is nagyon ígéretes és költséghatékony lehetőséget biztosít a tiszta hidrogén és egyéb „nettó zéró” technológiák gyártásának és elterjesztésének támogatására az Unióban, ezáltal erősítve az Unió szuverenitását az éghajlat-politika és az energiabiztonság szempontjából kulcsfontosságú technológiák terén.

(95)

A jelenlegi széttagolt köz- és magánberuházási törekvések korlátainak leküzdése, valamint az integráció és a beruházások megtérülésének megkönnyítése érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak jobban össze kell hangolniuk és szinergiákat kell teremteniük a meglévő uniós és nemzeti szintű finanszírozási programok között, továbbá jobb koordinációt és együttműködést kell biztosítaniuk az iparral és a magánszektor kulcsfontosságú érdekelt feleivel. A platform kiemelt szerepet tölt be a rendelkezésre álló és releváns finanszírozási lehetőségek átfogó áttekintésében, valamint a stratégiai „nettó zéró” projektek egyedi finanszírozási igényeinek megvitatásában. A „nettó zéró” technológiák Unión belüli előállításának ösztönzése céljából a platform megvitathatja, hogy miként kell kezelni a finanszírozást, a szabályozási keretet, valamint a beruházási és a helyszínre vonatkozó garanciákat.

(96)

Ezen túlmenően, tekintettel a „nettó zéró” technológiák gyártására irányuló projekteknek és a stratégiai „nettó zéró” projekteknek az Unió energiaellátása szempontjából betöltött szerepére, bizonyos adminisztratív korlátozásokat részben fel kell oldani vagy egyszerűsíteni kell e projektek megvalósításának felgyorsítása érdekében.

(97)

Az (EU) 2021/696 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (43) létrehozott uniós űrprogramból – és különösen a Kopernikusz programból – származó űradatokat és -szolgáltatásokat a lehető legnagyobb mértékben fel kell használni a geológiai, a biológiai, az ökológiára, valamint a társadalmi-gazdasági fejlődésre, továbbá az erőforrások rendelkezésre állására vonatkozó információknak a környezeti vizsgálatok és engedélyek céljából történő szolgáltatására. Az ilyen adatok és szolgáltatások, különösen a Kopernikusz programnak az emberi tevékenységből eredő szén-dioxid-kibocsátás nyomon követésére és ellenőrzésére szolgáló kapacitása relevánsak az ipari projektek, valamint az emberi tevékenységből eredő szén-dioxidot elnyelő szénelnyelők által az üvegházhatást okozó gázok globális koncentrációjára és áramlásaira gyakorolt hatás értékelése szempontjából.

(98)

A Bizottságnak az 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (44) 10. cikkének (1) bekezdése értelmében fel kell kérnie egy vagy több európai szabványügyi szervezetet, hogy e rendelet célkitűzéseinek támogatása érdekében dolgozzon, illetve dolgozzanak ki európai szabványokat.

(99)

Az ipari végfelhasználású hidrogénvölgyek fontos szerepet játszanak az energiaigényes iparágak dekarbonizációjában. A REPowerEU célul tűzi ki a hidrogénvölgyek számának megkétszerezését az Unióban. E célkitűzés elérése érdekében a tagállamoknak fel kell gyorsítaniuk az engedélyezést, továbbá mérlegelniük kell „nettó zéró” szabályozói tesztkörnyezetek létrehozását, és prioritásként kell kezelniük a forráshoz jutást. A „nettó zéró” reziliencia megerősítése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell a hidrogénvölgyek uniós határokon keresztül történő összekapcsolását. Azokat az ipari létesítményeket, amelyek saját energiát termelnek, és amelyek pozitívan járulhatnak hozzá a villamosenergia-termeléshez, a szabályozási követelmények egyszerűsítése révén ösztönözni kell arra, hogy energiatermelőkként járuljanak hozzá az intelligens villamosenergia-hálózathoz.

(100)

A „nettó zéró” szabályozói tesztkörnyezetek fontos eszközei lehetnek a „nettó zéró” technológiák terén megvalósuló innovációnak és a szabályozó hatóságok általi tanulás előmozdításához. Az innovációt kísérleti tereken keresztül kell lehetővé tenni, mivel a tudományos eredményeket ellenőrzött, valós környezetben kell tesztelni. „Nettó zéró” szabályozói tesztkörnyezeteket kell bevezetni az innovatív „nettó zéró” technológiák, illetve a klímasemleges és tiszta gazdaságra való átállás elősegítésére, valamint a stratégiai függőségek csökkentésére potenciállal rendelkező egyéb innovatív technológiák ellenőrzött valós környezetben történő, korlátozott ideig tartó tesztelése érdekében, gyarapítva ezáltal a szabályozó hatóságok általi tanulást, valamint segítve az ezzel kapcsolatos potenciális léptékváltást és szélesebb körű alkalmazást. Helyénvaló egyensúlyt teremteni a „nettó zéró” szabályozói tesztkörnyezetben részt vevők jogbiztonsága, valamint az uniós jog célkitűzéseinek megvalósítása között. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy eltéréseket biztosíthassanak a nemzeti jogban a „nettó zéró” szabályozói tesztkörnyezetek számára, amellett, hogy biztosítják az uniós joggal és a nemzeti jogban a „nettó zéró” technológiákkal kapcsolatban meghatározott alapvető követelményeknek való megfelelést. A Bizottság az új európai innovációs menetrendben bejelentetteknek megfelelően 2023-ban iránymutatást tett közzé a tesztkörnyezetekre vonatkozóan, hogy támogassa a tagállamokat a „nettó zéró” szabályozói tesztkörnyezetek kialakításában. Végső soron ezek az innovatív technológiák alapvető jelentőségűek lehetnek az Unió klímasemlegességi célkitűzésének eléréséhez, valamint az uniós energiarendszer ellátásbiztonságának és rezilienciájának biztosításához.

(101)

A 2023. október 20-i bizottsági közleményben felülvizsgált uniós stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) támogatja a tiszta, hatékony és a költségek szempontjából versenyképes energiatechnológiák fejlesztését, mégpedig a tiszta energiával kapcsolatos kutatás és innováció terén folytatott koordináció és együttműködés révén, összefogva az európai ipart, a kutatóhelyeket és a SET-tervben részt vevő országok (45) kormányzati képviselőit. A SET-terv felülvizsgálatának célja, hogy a SET-terv eredeti stratégiai célkitűzéseit összehangolja az európai zöld megállapodással, a REPowerEU-val és a zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari tervvel és különösen e rendelettel. Célja, hogy egységes megközelítést mozdítson elő Európa dekarbonizációs céljainak elérésére, hogy támogassa az európai „nettó zéró” technológiákat, valamint hogy egy fenntartható és reziliens energetikai jövőt építsen. A SET-terv strukturáló hatást gyakorol a közös kutatási és innovációs (K + I) tevékenységekre, mégpedig azáltal, hogy elősegíti, hogy azokkal gyorsabban és hatékonyabban meg lehessen valósítani a közös energetikai kutatási és technológiai célkitűzéseket. A SET-terv – az uniós ágazatközi együttműködés sikerének egyik példájaként – hozzájárult a K + I-erőfeszítések összehangolásához és a részt vevő országok nemzeti közfinanszírozásának a mozgósításához annak érdekében, hogy az (EU) 2021/695 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (46) létrehozott Horizont Európa alapján kialakított, a tiszta energiára való átállással és a városok fenntartható jövőre való átállásával foglalkozó partnerségek révén támogatást kapjanak a közösen elfogadott K + I-prioritások. A SET-terv központi szerepet tölt be a nemzeti energia- és klímatervek energiauniója kutatási, innovációs és versenyképességi dimenziójának végrehajtásában. A SET-terv azonban 2007-es kezdete óta egy nem hivatalos fórum. E rendelet lendületet ad az európai innováció és az új innovatív technológiák létrehozása közötti kapcsolat megerősítéséhez.

(102)

További szakképzett munkavállalókra van szükség a zöld és digitális átállásnak, valamint az Unió fenntartható növekedésének és versenyképességének a lehetővé tétele, az uniós „nettó zéró” technológiai iparágak ellátási láncainak bővítése, továbbá az Unióban a minőségi munkahelyek fenntartása érdekében. Ez jelentős beruházási igényekkel jár az átképzés és a továbbképzés – így többek között a szakképzés – területén. Az energetikai átmenet számos ágazatban – többek között a megújuló energia, az energiatárolás és a nyersanyagok területén – a szakképzett munkavállalók számának a növelését igényli, valamint jelentős potenciált mutat a minőségi munkahelyek teremtésében is. A SET-terv szerint csak a gyártóiparban a hidrogén-üzemanyagcella alágazat készségigénye 2030-ra 180 000 képzett munkavállalóra, technikusra és mérnökre becsülhető. A fotovoltaikus napenergia-ágazaton belül csak a gyártóiparban akár 66 000 munkahelyre is szükség lehet. Ezért rendkívül fontos, hogy a „nettó zéró” technológiákkal kapcsolatos munkahelyek vonzók és hozzáférhetők legyenek, valamint hogy kezelni lehessen a munkavállalók készségei és a vállalatok igényei között jelenleg tapasztalható eltéréseket.

(103)

Mivel az Unióban a kulcsfontosságú „nettó zéró” technológiák gyártási kapacitása jelentős létszámú szakképzett munkaerő nélkül nem lesz megerősíthető, intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy több ember – különösen nők, nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-fiatalok), migráns háttérrel rendelkezők, idősebb és fogyatékossággal élő személyek – munkaerőpiaci integrálására és aktivizálására kerüljön sor. Ezenkívül ebbe beleértendők a harmadik országokból származó munkavállalók, mivel az Unió a képzett migránsoknak csak kis hányadát vonzza. A klímasemlegességre való méltányos átállás biztosításáról szóló tanácsi ajánlás céljaival összhangban fontos a feleslegessé vált és hanyatló ágazatokban dolgozó munkavállalók számára a munkahelyváltáshoz nyújtott egyedi támogatás. Ez azt jelenti, hogy mindenki vonatkozásában be kell ruházni a készségekbe, egyúttal célzott megközelítést alkalmazva a veszélyeztetett csoportok és az átalakulással érintett régiók esetében. A végső célt a „nettó zéró” technológiákhoz szükséges minőségi uniós munkahelyek létrehozása kell, hogy jelentse, összhangban a Pillérben a foglalkoztatásra és képzésre vonatkozóan előírt célértékekkel, beleértve a méltányos és megfelelő béreket, az élet- és munkakörülmények javítását, valamint a biztonságos és egészséges munkahelyek biztosítását, továbbá az egész életen át tartó minőségi tanuláshoz való jogot. A szakember- és munkaerőhiány a nem vonzó munkahelyek és a rossz munkakörülmények következménye is lehet. Ezért a munkahelyek minőségének javítása a rossz munkakörülményekkel rendelkező ágazatokban és vállalatoknál a munkavállalók vonzásának egyik fontos eleme. A cél az, hogy a meglévő kezdeményezésekre – így például az uniós készségfejlesztési paktumra –, a készségekkel kapcsolatos információgyűjtéssel és -előrejelzéssel kapcsolatos uniós szintű tevékenységekre – így például az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop) és az Európai Munkaügyi Hatóság tevékenységeire –, valamint a készségekkel kapcsolatos ágazati együttműködés terveire építve, valamint azokat teljes mértékben figyelembe véve, a képzési programok relevanciájának biztosítása és elterjedésük fokozása érdekében mozgósítani lehessen minden szereplőt – beleértve a tagállami, többek között regionális és helyi szintű hatóságokat, oktatási és képzési szolgáltatókat, szociális partnereket és az ipart, különösen a kkv-kat és az egyetemek összes típusát – annak érdekében, hogy azonosítani lehessen a készségigényeket, fejleszteni lehessen az oktatási és képzési programokat, továbbá hogy azokat széles körben, gyorsan és használható módon el lehessen terjeszteni. E tekintetben kulcsfontosságú szerep hárul a stratégiai „nettó zéró” projektekre. A tagállamoknak és a Bizottságnak megfelelő pénzügyi támogatást kell biztosítaniuk, többek között az uniós költségvetésben rejlő lehetőségek olyan eszközökkel történő kiaknázása révén, mint például az ESZA + , az InvestEU, az Igazságos Átmenet Alap, a Horizont Európa, az Európai Regionális Fejlesztési Alap, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, a 2003/87/EK irányelv 10d. cikke alapján létrehozott Modernizációs Alap, a REPowerEU, az Egységes piac program és a STEP. A pénzügyi támogatásnak magában kell foglalnia a Bizottság által nyújtandó, a „nettó zéró” ipart szolgáló európai akadémiák (a továbbiakban: az akadémiák) létrehozását célzó és működésüket lehetővé tevő magvető finanszírozást azzal a céllal, hogy a létrehozásukat követő három év elteltével pénzügyileg fenntarthatóvá váljanak, többek között a magánszektortól kapott pénzügyi hozzájárulások révén.

(104)

Az akadémiákat annak érdekében kell elindítani, hogy oktatási és képzési programokat, tartalmakat és anyagokat dolgozzanak ki, valamint létrehozzák az azt jelző tanúsítványokat, hogy az adott tanulási programot az akadémiák egyike dolgozta ki, továbbá hogy továbbképezzék, illetve átképezzék az összes olyan, munkaképes korú személyt, akire a kulcsfontosságú „nettó zéró” technológiák értékláncaival összefüggésben szükség van, és hogy az említett programokat, tartalmakat és anyagokat a tagállamokban felajánlják a megfelelő oktatási és képzési szolgáltatók, valamint a tovább- és átképzésben részt vevő egyéb szereplők részére, az általuk történő önkéntes felhasználás céljából. Az akadémiáknak – a tagállamoknak az oktatás tartalmára és az oktatási rendszerek megszervezésére, valamint a szakképzés tartalmára és megszervezésére vonatkozó hatáskörét teljes mértékben tiszteletben tartva – támogató szerepet kell betölteniük. Ennek során az akadémiáknak hozzá kell járulniuk az Unió egyidejű újraiparosítására és dekarbonizációjára irányuló hosszú távú célkitűzéshez, reagálva a kritikus szakemberhiányra, hozzájárulva az Unió nyitott stratégiai autonómiájához és kezelve az Unióban előállított „nettó zéró” technológiák iránti igényt, mégpedig azáltal, hogy megerősítik az Unió innovációs és termelési képességét. Az akadémiákat a Bizottság által – meglévő és objektív tanulmányokra támaszkodva – készített, az ipari átalakulás és dekarbonizáció tekintetében kulcsfontosságú „nettó zéró” technológiai iparágakban tapasztalható szakemberhiányra vonatkozó értékelés alapján kell elindítani. Mindegyik akadémiának cselekvési tervet kell kidolgoznia, amelyben mérföldköveket és célértékeket határoz meg, többek között a tanulók számát illetően, és amelynek a szakemberhiány értékelésén kell alapulnia.

(105)

Az akadémiáknak ösztönözniük kell a foglalkoztatási mobilitást elősegítő transzverzális készségek, valamint az egyéb szükséges készségek oktatását. Az akadémiáknak különböző nyelveken elérhetővé kell tenniük tanulási tartalmaikat azért, hogy a lehető legtöbb tanuló férhessen hozzá a tanulási programokhoz. A készségek minden szintjén képzést kell biztosítaniuk a szükséges mértékben, megcélozva ezáltal az érintett ágazatok értékláncában az oktatás és a képesítések valamennyi szintjét. A tagállamok oktatási és képzési szolgáltatói adott esetben a szociális és gazdasági partnerek bevonásával kiegészíthetik az akadémiák által kidolgozott oktatási és képzési tartalmakat és anyagokat tagállami szinten készített olyan további releváns információkkal, amelyek tükrözik például a munkaügyi és szociális jogokra vonatkozó nemzeti jogot, az alkalmazandó kollektív szerződéseket, illetve a területi vagy ágazatspecifikus követelményeket. A tanulási tartalmakkal meg kell célozni a nemzeti és helyi közigazgatásban dolgozó, különösen az új technológiák engedélyezéséért és szabályozásáért, valamint az azokkal kapcsolatos hatásvizsgálatokért felelős alkalmazottakat is, hozzájárulva ezáltal a nemzeti közigazgatások kapacitásépítéséhez és a tagállamok közötti egyenlőtlenségek csökkentéséhez.

(106)

A készségek átláthatóságának és hordozhatóságának, valamint a munkavállalók mobilitásának a támogatása érdekében az akadémiák ki fognak dolgozni a tanulási eredményekre vonatkozó tanúsítványokat, többek között – adott esetben – mikrotanúsítványokat, és elő fogják mozdítani ezeknek az oktatási és képzési szolgáltatók általi bevezetését. Az akadémiák által létrehozott tanúsítványokat azon oktatási és képzési szolgáltatók, illetve elismerő szervek adhatják ki, amelyben az akadémiák által kidolgozott oktatási és képzési program sikeresen lezárult. A tanúsítványokat a tanulmányokkal kapcsolatos európai digitális tanúsítványok formájában kell kiállítani, és azokat integrálni lehet az Europassba, illetve adott esetben és amennyiben megvalósítható, a nemzeti képesítési keretrendszerekbe. Az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (EURES), amely Unió-szerte tájékoztatást, tanácsadást, munkaerő-felvételt vagy -közvetítést biztosít a munkavállalók és a munkáltatók számára, jelentős szerepet tölthet be a „nettó zéró” technológiákkal kapcsolatos betöltetlen álláshelyek közzétételében és adott esetben az európai foglalkozási profilok bevezetésében.

(107)

A platformnak támogatást kell nyújtania az akadémiák tevékenységének irányításához, mégpedig egyrészt annak biztosításával, hogy az akadémiák által kidolgozott tartalmakkal kezelhetők legyenek a bizottsági értékelésben azonosított készséghiányok, másrészt pedig általános áttekintést adva. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kijelölt nemzeti képviselő hídszerepet tölthessen be a tagállamok megfelelő nemzeti minisztériumai és illetékes hatóságai, valamint a nemzeti szociális partnerek és ágazati képviselők között. A platformnak nyomon kell követnie a különböző akadémiák által elért eredményeket, elemeznie kell a szakemberhiány kiváltó okait, és azonosítania kell, hogy az akadémiák képzési programjainak alkalmazása milyen mértékben kezeli a tagállamokban a „nettó zéró” technológiai iparágakban tapasztalható szakemberhiányt, és milyen mértékben egészíti ki „a nettó zéró” technológiák terén meglévő képzési lehetőségeket. A platformnak jelentést kell tennie a tanulási programok alkalmazásáról, többek között az egyes akadémiák létrehozását követő három év elteltével benyújtandó eredményjelentés révén, és e jelentésben pontosan meg kell határoznia az akadémiák programjaiban részesülő tanulók számát, ipari ágazatok, nem, életkor, valamint oktatási és képesítési szintek szerinti bontásban.

(108)

A szabályozott szakmához való hozzáférésre vagy azok gyakorlására vonatkozó képzési minimumkövetelményeket bevezető uniós jogban megállapított különös rendelkezések hiányában a tagállamok hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy kívánják-e szabályozni az adott szakmát, és ha igen, milyen módon. A szabályozott szakmákhoz való hozzáférést szabályozó nemzeti szabályok ugyanakkor nem gördíthetnek indokolatlan vagy aránytalan akadályt ezen alapvető jogok gyakorlása elé. Az (EU) 2018/958 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (47) összhangban a szakma gyakorlásának szabályozására vonatkozó hatáskört a megkülönböztetésmentesség és az arányosság elvének korlátain belül kell gyakorolni. A tagállamoknak az általuk végzett értékelés során figyelembe kell venniük azokat a káros hatásokat, amelyeket a szabályozás vagy a szakmák gyakorolhatnak a készségek rendelkezésre állására a „nettó zéró” iparban, továbbá törekedniük kell arra, hogy ezeken a területeken a lehető legnagyobb mértékben korlátozzák a szabályozást.

(109)

Amennyiben a tagállamok azt állapítják meg, hogy az akadémiák által kidolgozott tanulási programok egyenértékűek a fogadó tagállam által valamely szakmához tartozó, az adott tagállamban a „nettó zéró” ipar számára különös jelentőséggel bíró szabályozott tevékenységekhez való hozzáféréshez előírt egyedi képesítésekkel, a tagállamoknak ezeket a tanúsítványokat – a szabályozott szakmákhoz való hozzáférés összefüggésében és a „nettó zéró” ipari szakmák tekintetében a mobilitás megkönnyítése érdekében – a 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (48) 11. cikkével összhangban az előírt képesítés megszerzését tanúsító elégséges okiratként kell kezelniük.

(110)

A „nettó zéró” technológiáknak az Unió dekarbonizációs célkitűzéseihez való hozzájárulása csak e technológiák elterjedése esetén tud megvalósulni. Az elterjedésre bizonyos mértékig vélhetően a háztartásokban kerül sor, de a dekarbonizáció nagy része valószínűleg az ipari folyamatok dekarbonizációjától várható. Annak biztosítása érdekében, hogy e dekarbonizációra irányuló beruházások megvalósuljanak az Unióban, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy az Unió biztosítani tudja a minőségi munkahelyeket és a jólétet, valamint hogy megvalósulhassanak az uniós dekarbonizációs célkitűzések, alapvető fontosságú, hogy e rendelet hozzájáruljon az uniós ipar beruházási környezetének a javításához.

(111)

Uniós szinten létre kell hozni egy platformot, amely a tagállamokból áll, és a Bizottság elnöklésével működik. A platform konkrét kérdésekben tanácsot adhat és segítséget nyújthat a Bizottságnak és a tagállamoknak, továbbá referenciatestületet állíthat fel, amelyben a Bizottság és a tagállamok koordinálják intézkedéseiket, és elősegítik az e rendelettel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó információcserét. A platformnak ezenkívül el kell látnia az e rendeletben foglalt feladatokat, különösen az engedélyezések vonatkozásában, ideértve az egyedüli kapcsolattartó pontokat, a stratégiai „nettó zéró” projekteket, a finanszírozás koordinálását, a piacokhoz, a készségekhez és a „nettó zéró” szabályozói tesztkörnyezetekhez való hozzáférést, valamint a Bizottság támogatását az intézkedésekre irányuló javaslatok megvalósíthatóságának és arányosságának az értékelése során, ha a Bizottság arra a megállapításra jut, hogy e rendelet általános céljai valószínűleg nem valósíthatók meg. Szükség esetén a platform állandó vagy ideiglenes alcsoportokat hozhat létre, és meghívhat harmadik feleket, így például a „nettó zéró” ipar szakértőit, illetve képviselőit.

(112)

A platformnak – adott esetben és amennyiben hasznos – szoros együttműködésre kell törekednie más releváns bizottsági kezdeményezésekkel, platformokkal és csoportokkal a szinergiákra való törekvés, a szakértelem megosztása, az információcsere és az érdekelt felek bevonásának előmozdítása érdekében, elkerülve ugyanakkor a feladatok megkettőzését és az azok közötti átfedéseket. A platform együttműködik majd a meglévő uniós ipari szövetségekkel, és így hozzájárul majd a szövetségek munkájához azáltal, hogy bevonja a tagállamokat. A platformmal való együttműködés szempontjából a következő szövetségek kulcsfontosságúak: az Európai Akkumulátorszövetség, az Európai Fotovoltaikusnapelem-ipari Szövetség, az Európai Tisztahidrogén-szövetség, a kibocsátásmentes légi közlekedés szövetsége, a processzorokkal és félvezető technológiákkal foglalkozó ipari szövetség, valamint a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok értékláncának ipari szövetsége. A platform által biztosított strukturált keret azon ágazatok számára is hasznos lehet, amelyek jelenleg nem rendelkeznek képviselettel ipari szövetségekben. A stratégiai „nettó zéró” partnerségek tekintetében adott esetben szoros együttműködést kell előírni a kritikus fontosságú nyersanyagokkal foglalkozó testülettel.

(113)

A szabályozási és adminisztratív terhek csökkentése, valamint a megfelelő szabályozási keret megléte különösen fontos az iparágak számára ahhoz, hogy hatékonyan alkalmazkodjanak az éghajlatvédelmi és energetikai átálláshoz. Az Uniónak ezért törekednie kell arra, hogy 2030-ra jelentősen csökkentse az iparra nehezedő általános szabályozási terhet, különösen az új terméknek a belső piacon történő forgalomba hozatala tekintetében jelentkező terheket. Ezeket az erőfeszítéseket különösen a minőségi jogalkotásra vonatkozó kereten belül, valamint az Unió környezetvédelmi és munkaügyi normáinak sérelme nélkül kell megtenni. A Bizottság a tisztaenergia-technológiák versenyképessége terén történő előrehaladásról szóló, 2023. október 24-i jelentése és a Bizottság 2022. évi éves teherfelmérése alapján a Bizottságnak tájékoztatnia kell a platformot az uniós „nettó zéró” technológiai iparágakra vonatkozó szabályozási és adminisztratív terhekkel kapcsolatos fejleményekről. Az uniós intézmények arra irányuló munkájának elősegítése érdekében, hogy minimális szinten tartsák a „nettó zéró” technológiai iparágakra vonatkozó szabályozási terheket, e rendelet létrehozza a „nettó zéró” ipar szabályozási terheivel foglalkozó tudományos tanácsadó csoportot (a továbbiakban: a tudományos tanácsadó csoport). A szabályozási terhek hatásának értékeléséhez a tudományos tanácsadó csoportnak tudományosan megalapozott tanácsokat kell kidolgoznia a „nettó zéró” iparágakra nehezedő uniós szabályozási terhek hatására vonatkozóan, tudományosan megalapozott módszertant alkalmazva és adott esetben figyelembe véve a minőségi jogalkotási eszköztárat. A tudományos tanácsadó csoport munkája nem érinti az uniós intézmények előjogait.

(114)

Az (EU) 2018/1999 rendelet előírja, hogy a tagállamoknak be kell nyújtaniuk a 2021–2030-as időszakra vonatkozó nemzeti energia- és klímaterveik aktualizált tervezetét. Amint az ezen aktualizálásokhoz nyújtott, a tagállamoknak szóló bizottsági iránymutatás hangsúlyozza, az aktualizált nemzeti energia- és klímatervekben a tagállamoknak be kell mutatniuk a kereskedelmi forgalomban elérhető, energiahatékony és karbonszegény technológiák, berendezések és alapvető alkotóelemek gyártására irányuló projekteknek a területükön történő kapacitásbővítése elősegítésére irányuló célkitűzéseiket és szakpolitikáikat. Ezekben a tervekben továbbá azokat a tagállami célkitűzéseket és szakpolitikákat is ismertetni kell, amelyek e kapacitásbővítést a harmadik országokban tett diverzifikációs erőfeszítések révén kívánják elérni, továbbá amelyek lehetővé teszik az iparágaik számára, hogy állandó jelleggel geológiai tárolóhelyeken válasszák le és tárolják, illetve ilyen tárolóhelyekre szállítsák szén-dioxid-kibocsátásaikat. Ezeknek a terveknek kell képezniük a „nettó zéró” technológiák iránti igény meghatározásának az alapját. A tagállamoknak – e rendeletnek a nemzeti energia- és klímaterveik elkészítése során való figyelembevételekor – hosszabb távon kell mérlegelniük az általános versenyképességet, valamint a „nettó zéró” iparágak területén folytatott kutatást és innovációt egyaránt.

(115)

A zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari terv részeként a Bizottság bejelentette, hogy a „nettó zéró” technológiákra kiterjedő „nettó zéró” ipari partnerségeket kíván kötni, fokozva az arra irányuló erőfeszítéseit, hogy egyesítse erőit a Párizsi Megállapodás mellett elkötelezett partnerekkel. Az ilyen partnerségeken keresztül megvalósuló együttműködés valószínűleg világszerte elő fogja mozdítani a „nettó zéró” technológiák bevezetését, és valószínűleg támogatni fogja az Unió és a harmadik országok közötti, egymást kölcsönösen erősítő partnerségeket, beleértve a fenntartható beruházásokat és a technikai segítségnyújtást is. A „nettó zéró” ipari partnerségeknek kölcsönösen előnyösnek kell lenniük az Unió és partnerei számára, továbbá hozzá kell járulniuk a globális éghajlat-politikai célkitűzések megvalósításához. E partnerségek hozzájárulhatnak továbbá a „nettó zéró” technológiákkal és azok alkotóelemeivel kapcsolatos uniós ellátás diverzifikálásához és rezilienciájához, fokozhatják az Unió és partnerei közötti, a „nettó zéró” technológiák fejlesztésével kapcsolatos információcserét, valamint támogathatják az Unió „nettó zéró” iparágait a tiszta energia globális piacára való belépésben, támogatva egyúttal az egyértelmű komparatív előnyökkel rendelkező harmadik országokban a tisztaenergia-technológiák területén kialakulóban lévő iparágakat. A Bizottság és a tagállamok a platform keretén belül koordinálhatják a „nettó zéró” ipari partnerségeket, valamint megvitathatják a meglévő releváns partnerségeket és folyamatokat, így például a zöld partnerségeket, az energiaügyi párbeszédeket és a hatályos kétoldalú szerződéses megállapodások egyéb formáit, valamint az érintett tagállamok harmadik országokkal kötött kétoldalú megállapodásaival való lehetséges szinergiákat.

(116)

Az Uniónak arra kell törekednie, hogy diverzifikálja és ösztönözze a nemzetközi kereskedelmet, valamint a „nettó zéró” technológiákba történő beruházásokat, mégpedig egymást kölcsönösen erősítő partnerségek révén, világszerte előmozdítva egyúttal a magas szintű szociális, munkaügyi és környezetvédelmi normákat. Ezt a hasonlóan gondolkodó országokkal szoros együttműködésben és partnerségben kell megvalósítani, hatályos megállapodások vagy új stratégiai szerepvállalások révén. Hasonlóképpen, a „nettó zéró” technológiák kifejlesztése és alkalmazása érdekében nemzetközi kutatási és innovációs együttműködésre irányuló erőfeszítéseket kell tenni a partnerországokkal szoros együttműködésben, nyitott és kiegyensúlyozott módon, valamint a kölcsönösség és a közös érdekek alapján.

(117)

A „nettó zéró” technológiákkal kapcsolatos potenciális ellátási kockázatok azonosítása és csökkentése érdekében lehetővé kell tenni a piaci tendenciákkal, a gyártási kapacitásokkal, az innovációval, a foglalkoztatással és a készségekkel, a „nettó zéró” technológiák engedélyezési idejével és a szén-dioxid-besajtolási kapacitásokkal kapcsolatos mutatók folyamatos nyomon követését. Jelenleg azonban nem áll rendelkezésre elegendő, kiváló minőségű adat e mutatók nyomon követéséhez. Mivel az e rendeletben előírt feladatok a minőségi adatok rendelkezésre állásától függenek, a Bizottságnak a nyomon követés során rangsorolnia kell a „nettó zéró” technológiákat, mégpedig az Unióban betöltött jelentőségük alapján, törekedve egyúttal az ilyen adatok rendelkezésre állásának a javítására. A Bizottság emellett szorosan együtt fog működni az Eurostattal – az Unió statisztikai hivatalával – a kiváló minőségű, hosszú távú jelentéstételhez és statisztikákhoz szükséges „nettó zéró” technológiákra vonatkozó közös kódok kidolgozása érdekében.

(118)

Amennyiben e rendelet értelmében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el, különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (49) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(119)

Amennyiben az e rendeletben előirányzott intézkedések bármelyike állami támogatásnak minősül, az ilyen intézkedésekre vonatkozó rendelkezések nem érintik az EUMSZ 107. és 108. cikkének az alkalmazását.

(120)

Mivel e rendelet célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,