22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/51

---

Az Európai Uniónak a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult, romló helyzetre adott válasza

P6_TA(2008)0563

Az Európai Parlament 2008. november 20-i állásfoglalása az Európai Uniónak a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult, romló helyzetre adott válaszáról

(2010/C 16 E/10)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió Tanácsának a Kongói Demokratikus Köztársaságban uralkodó helyzetről szóló 2008. november 11-i következtetéseire,

—	tekintettel a „Kongói Demokratikus Köztársaságról: összecsapások a keleti határvidéken” című, 2008. október 23-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel az Észak-Kivuról szóló 2008. február 21-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről és a nemi erőszakról mint háborús bűncselekményről szóló 2008. január 17-i állásfoglalására (3) és az emberi jogok Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) elkövetett megsértéséről szóló korábbi állásfoglalásaira,

—	tekintettel a fejlődő országokban kialakult törékeny helyzetekre való uniós reagálásról szóló, 2007. november 15-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a Kongói Demokratikus Köztársaságban, és különösen annak keleti részén kialakult helyzetről, és annak a régióra való hatásáról szóló, 2007. november 22-i állásfoglalásra,

—

tekintettel a Bizottság „Az EU bizonytalan helyzetekre adott válaszai felé – a fenntartható fejlődés, stabilitás és béke érdekében történő, nehéz körülmények közötti kötelezettségvállalásról” című, 2007. október 25-i közleményére (COM(2007)0643) és az ahhoz csatolt bizottsági munkadokumentumra (SEC(2007)1417),

—	tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a 2005. évi világ-csúcstalálkozó eredményeiről szóló 2005. október 24-i, 60/1. sz. határozatára, és különösen annak a népesség védelmével kapcsolatos felelősségről szóló 138–140. bekezdésére,

—	tekintettel a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) csúcstalálkozó következtetéseire, amelyek szerint „szükség esetén” az SADC kész békefenntartó csapatokat küldeni Észak-Kivuba,

—	tekintettel a Tanácsnak a KDK keleti részén kialakult helyzetről szóló, 2008. október 10-i nyilatkozatára,

—	tekintettel a Fejlesztési Bizottság 2008-as Észak-Kivuban tett látogatásáról szóló jelentésére,

—	tekintettel a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos 2007. december 18-i európai konszenzusra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel a KDK hadserege, a Mai Mai milícia, a volt kormánykatona, Laurent Nkunda tábornok lázadó csapatai (a Népvédelem Nemzeti Kongresszusa (CNDP), a Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért (FDLR) harcosai és az ugandai „az Úr Ellenállási Hadserege” közötti harcok óriási megpróbáltatásoknak teszik ki a civil lakosságot a KDK keleti térségében;

B.

mivel Olusegun Obasanjo volt nigériai elnök, ENSZ-megbízott 2008. november 16-án találkozott a lázadók vezérével, Laurent Nkundával, és megegyezett abban, hogy háromoldalú bizottságot állítanak fel a hadsereg és a lázadók közötti tűzszünet figyelemmel kísérése érdekében, és mivel sürgős szükség mutatkozik arra, hogy ezt az érintett országok partnerei mögött álló erők a helyzet megoldása érdekében támogassák;

C.

mivel regionális és európai közvetítők bevonásával folynak a nemzetközi diplomáciai erőfeszítések annak megakadályozására, hogy az észak-kivui harcok ne torkolljanak a hat szomszédos államot is érintő 1998–2003 között zajlott kongói háború megismétlődésébe; mivel 2008. november 7-én Nairobiban megrendezésre került a KDK keleti részén kialakult válsághelyzettel foglalkozó regionális csúcstalálkozó;

D.	mivel az erőszak kezdete óta emberek millióit ölték meg vagy telepítették ki és mivel a becslések szerint a harcok fokozódása óta 2008 augusztusában Laurent Nkunda tábornok mintegy 250 000 embert telepített ki a KDK-ban, humanitárius katasztrófát okozva ezzel az ország keleti részén;

E.

mivel, annak ellenére, hogy az ENSZ alapokmánya VII. fejezetének megfelelően mandátuma felhatalmazza arra, hogy minden lehetséges eszközt felhasználjon az erőalkalmazás megakadályozására és a polgári lakosság védelmére, a MONUC (az ENSZ KDK-ás missziója): — nem rendelkezett megfelelő eszközökkel a polgári lakosság védelmére és arra, hogy lefegyverezze és hazatelepítse a KDK területen jelenlévő hutu harcosokat Ruandából a KDK keleti részén a harcok közelmúltbéli elharapózása óta, — arra kényszerült, hogy Indiától és Pakisztántól várjon engedélyre az indiai és pakisztáni katonák harcba indítására, ellentétben azzal, amire mandátuma felhatalmazza, azaz, amiért a MONUC-ot a KDK-ba helyezték, — nem avatkozott közbe a 2008. november 5-én, 200 ember halálával végződött mészárlásba Kiwandjában, annak ellenére, hogy ott található egyik katonai bázisa;

F.	mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2008. november 11-én újra tárgyalt a KDK keleti részén kialakult helyzetről, anélkül hogy a MONUC kérésének megfelelően jóváhagyta volna a MONUC további 3 000 főnyi haderővel történő megerősítését;

G.	mivel a MONUC-nak a KDK területén lévő 17 000 katonájából mindössze 6 000 állomásozik Észak-Kivuban;

H.

mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagállamai – köztük Belgium, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság – megtagadták, hogy további eszközöket bocsássanak a MONUC rendelkezésére feladatának teljesítéséhez; mivel az Európai Unió Tanácsa megerősített együttműködést szorgalmaz az EU, tagállamai és a MONUC között;

I.

mivel Louis Michel európai biztos kezdeményezését követően Nairobiban sor került egy csúcstalálkozóra, amelynek során a KDK elnöke Joseph Kabila és Ruanda elnöke Paul Kagame megállapodtak abban, hogy a béke és a fenntartható politikai stabilitás érdekében azonnal végrehajtják a múltban kötött megállapodásokat;

J.	mivel ennek ellenére a tárgyalást követően nem jött létre azonnali fegyverszünet a KDK keleti részén és az erőszakos harcok folytatódtak a konfliktusban részt vevő felek között, amely igen komolyan érintette a polgári lakosságot;

K.	mivel a MONUC világosan megállapítottam hogy Laurent Nkunda katonái Ruandától kapnak támogatást, és az ENSZ főtitkára, Ban Ki-mun felszólította az afrikai vezetőket, hogy mérjék fel, hogy „mekkora, Afrika és a világ iránti történelmi felelősség nehezedik a vállukra ebben a kritikus percben”;

L.

mivel a humanitárius szervezetek jelenleg 200 000 menekültet látnak el a Goma városa körül létrehozott táborokban, és becsléseik szerint akár az 1 milliót is elérheti azoknak a száma, akik a bozótosban szóródtak szét, hogy elkerüljék az erőszakot, mivel menekülttáborokban a helyzet napról napra romlik és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa hangot adott a menekülttáborok lehetséges militarizációja miatti félelmének;

M.	mivel a konfliktus kiélesedése óta jelentősen fokozódott a KDK déli részén a gyermekkatonák toborzása;

N.	mivel látszólag mind KDK csapatok, mind pedig az FDLR harcosai részt vesznek a KDK keleti részén található ásványok kiaknázásában és kereskedelmében;

O.	mivel az ország keleti részén eluralkodott válság megoldására irányuló tervet a KDK parlament képviselői dolgozták ki, a konfliktusban részt vevő közötti katonai, politikai és diplomáciai párbeszéd érdekében történő általános mozgósításra szólítva fel;

P.	mivel Franciaország és az Egyesült Királyság külügyminiszterei, Bernard Kouchner és David Miliband, a MONUC megerősítését javasolták európai haderő Észak-Kivuba indítása helyett, ugyanakkor azonban megerősítették, hogy szükség esetén mégsem kizárt az európai csapatok küldése;

Q.	mivel a kolera, a kanyaró és a szamárköhögés folyamatos terjedésével a járványügyi helyzet egyre súlyosbodik Észak-Kivuban, tekintettel arra, hogy jelentős számú lakosság hagyja el lakóhelyét és kerül elhelyezésre átmeneti szállásokon;

1.   súlyos aggodalmának ad hangot az összecsapások számának Észak-Kivuban történt emelkedése és amiatt, hogy ez milyen, különösen humanitárius természetű következményekkel jár a KDK keleti részének és egészének lakossága számára, különösen a CNDP közelmúltbéli támadásait követően, amelyek következtében nagyon sokan kényszerültek Észak-Kivu elhagyására, illetve veszítették életüket;

2.   mélységes felháborodásának ad hangot a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti tartományaiban évek óta folyó mészárlások, emberiség elleni bűntettek, valamint a lányok és asszonyok elleni nemi erőszak miatt, és arra hívja fel az illetékes helyi és nemzetközi hatóságokat, hogy az elkövetőket következetesen vonják felelősségre; felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy sürgősen hozzon meg minden olyan intézkedést, amellyel hathatósan meg lehet akadályozni a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti tartományaiban élő polgári lakosság elleni további támadásokat;

3.   üdvözli a Bizottság és a tagállamok döntését, miszerint növelik a válság által érintett polgári lakosság számára nyújtott humanitárius segélyeket; kiemeli, mekkora nehézségekbe ütköznek a különböző humanitárius szervezetek a humanitárius segítségnyújtás során az észak-kivui biztonsági helyzet következtében; felszólítja valamennyi érdekelt felet, hogy biztosítsák a lakosság kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportjának elérését és a humanitárius szervezetek munkatársainak biztonságát a humanitárius tér tiszteletben tartása érdekében; hogy a katonai eszközöket és kapacitásokat csak nagyon kevés esetben, végső megoldásként használják fel a humanitárius segítségnyújtási műveletek támogatására;

4.   megismétli azt a szilárd hitét, hogy az amani és nairobi folyamat még mindig a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén tapasztalható helyzet hosszú távú stabilizálásának megfelelő kerete;

5.   sürgeti Laurent Nkundát, hogy tartsa tiszteletben saját kijelentését, amely értelmében támogatja a békefolyamatot a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén, és amelyet akkor tett, miután megbeszélést folytatott az ENSZ főtitkárának különmegbízottjával és a Nigériai Köztársaság korábbi elnökével, Olesegun Obasanjóval; ebben a tekintetben felhívja a CNDP-t, hogy késedelem nélkül csatlakozzon újra az amani békefolyamathoz; megerősíti a válság politikai megoldását kereső KDK hatóságok számára nyújtott támogatását; üdvözli a KDK parlamenti képviselők által előterjesztett azon tervet, amely általános mozgósítást kér a katonai, politikai és diplomáciai párbeszéd érdekében;

6.   úgy véli, hogy nemzetközi konferenciát kell összehívni a Nagy-tavak régióval kapcsolatban annak érdekében, hogy életképes politikai megoldást találjanak a konfliktus megoldására, és hogy előmozdítsák a regionális gazdaság jobb integrációját, amely a régió összes országa számára előnyös lesz;

7.   hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy megszűnjön a külföldi fegyveres csoportok, különösen az FDLR tevékenysége a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén; felhívja a Kongói Demokratikus Köztársaság és a térség egyéb országainak kormányait, hogy e célból tegyék meg a szükséges lépéseket; üdvözli a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda között létrejött megállapodást, amelyet a két ország külügyminiszterei jelentettek be, és amely lehetővé teszi ruandai hírszerző csoportok számára, hogy bejussanak a Kongói Demokratikus Köztársaság területére és együttműködjenek a KDK hadsereggel az FDLR régióban való jelenlétének felszámolására érdekében;

8.   felhívja az Afrikai Uniót, az ENSZ Biztonsági Tanácsát és a jelentős nemzetközi szereplőket, köztük az Európai Uniót, az Egyesült Államokat és Kínát, hogy gyakoroljanak nyomást az összes félre a békefolyamat előmozdítására annak érdekében, hogy megoldás születhessen az ásványkincsek ellenőrzésének problémájára, valamint hogy teljes körű békemegállapodás, ne pedig csak tűzszüneti megállapodás jöjjön létre, illetve felhívja ezeket a szereplőket, hogy gyakoroljanak nyomást Ruandára és Ugandára, hogy kötelezzék el magukat amellett, hogy véget vetnek Nkunda csapatai területükön való szabad mozgásának és működésének;

9.   sürgeti az összes érintett felet, hogy állítsák vissza a jogállamiságot és ne engedjék meg, hogy büntetlenül maradjanak különösen a nőket és leányokat tömegesen megerőszakoló, valamint a gyermekkatonákat toborzó elemek;

10.   felhívja a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy Ruandával és a MONUC-kal együttműködésben dolgozzon ki tervet a Ruanda Felszabadításáért Küzdő Demokratikus Erők (az FDLR) tömeggyilkos vezetőinek felkutatására és elfogására, továbbá ajánlja fel a letelepedés és a visszailleszkedés lehetőségét a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Ruandában azok számára, akik nem vettek részt a tömeggyilkosságokban, és hajlandóak a leszerelésre;

11.   felhívja a KDK hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala által tapasztalt, a kormány katonái által elkövetett fosztogatásoknak és erőszaknak;

12.   felszólítja az EU tagállamait, hogy az ország stabilitásának javítása érdekében hajtsák végre az ENSZ szakértői munkacsoportjának a Kongói Demokratikus Köztársaság természeti erőforrásainak illegális kitermeléséről szóló ajánlásait, beleértve azon személyekre és vállalatokra kivetett szankciókat, akik vagy amelyek részvétele a fosztogatásban bizonyítást nyert;

13.   rámutat arra, hogy a természeti erőforrások jogtalan kiaknázása a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén a lázadó csoportok finanszírozása, így a térségbeli bizonytalanság egyik forrása; megismétli a lázadó csoportok és a régió kormányai által elkövetett ilyen jogtalan kiaknázás elleni fellépés fontosságát; ebben a tekintetben felhívja a KDK hatóságokat, hogy a MONUC-kal együttműködésben zárják el a lázadó csoportok pénzügyi forrásait azáltal, hogy megakadályozzák az ásványkészletekhez (különösen a gyémánthoz, a koltánhoz és az aranyhoz) és a kereskedelemi hálózatokhoz való hozzáférésüket;

14.   felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság és a szomszédos államok kormányaival folytatott tárgyalások során ragaszkodjanak ahhoz, hogy vezessenek be az arany, a kassziterit (ónkő), a koltán, a kobalt, a gyémánt, a piroklór és a fa nyomon követhetőségét és eredetük tanúsítását szolgáló hatékony rendszereket, ide értve az ENSZ által megbízott megfigyelők tevékenységének engedélyezését és védelmük biztosítását az ország területén, akik megfigyelhetnék a Kongói Demokratikus Köztársaság természeti kincseinek kivitelét;

15.   megismételi arra vonatkozó felhívását, hogy Európai Unióba behozott, a Kongói Demokratikus Köztársaságból származó nyersanyagok eredetét tanúsító Kimberley-folyamathoz hasonló, jól működő nyomon követő mechanizmusokat állítsanak fel;

16.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az európai vállalatok ne kereskedjenek olyan termékekkel, illetve ne importáljanak olyan termékeket, amelyek a Kongói Demokratikus Köztársaságban fegyveres csoportok javára kitermelt ásványokból származnak, és számoltassanak el minden olyan vállalatot, amely kitart e gyakorlat mellett;

17.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést politikai megoldás találására, ami a kongói demokratikus köztársaságbeli összetűzések megszüntetésének egyedüli módja; ebben a tekintetben üdvözli Michel biztos azon kezdeményezését, hogy megbeszélést szervez a Kongói Demokratikus Köztársaság elnöke és a Ruandai Köztársaság elnöke között Nairobiban; felhívja a Bizottságot, hogy állapodjon meg a Kongói Demokratikus Köztársaság hatóságaival az FDLR harcosainak Ruandába való visszatéréséről szóló megállapodás végrehajtásáról; sürgeti a Kongói Demokratikus Köztársaság és a Ruandai Köztársaság hatóságait, hogy fokozzák együttműködésüket a Nairobiban elfogadott kötelezettségek végrehajtása érdekében, és biztosítsanak elsőbbséget a párbeszédnek és a konzultációnak, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén tartós békét, míg a térségben stabilitást teremtsenek;

18.   arra hív fel, hogy a lányok és asszonyok elleni, fegyvernemként bevetett nemi erőszak ellen zérótolerancia-politikát alkalmazzanak, és az ilyen bűncselekmények elkövetőire megfelelően súlyos büntetés szabjanak ki; emlékeztet az egészségügyi szolgáltatások elérhetőségének fontosságára a konfliktus sújtotta területeken és a menekülttáborokban, különösen a közelmúltban kitört kolera, szamárköhögés és kanyarójárvány fényében;

19.   ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja a MONUC-ot ebben a drámai helyzetben, amikor is hiányosságai ellenére a jelenléte elengedhetetlen, és kéri, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a MONUC teljes mértékben el tudja látni a feladatát, és felhasználhassa katonai erejét a fenyegetett lakosság védelme érdekében; ebben a tekintetben felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és különösen Belgiumot, Franciaországot, Olaszországot és az Egyesült Királyságot, hogy játsszanak vezető szerepet annak biztosításában, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa támogassa ezt a megerősítést a MONUC működési kapacitásának megfelelő felszerelés és személyi állomány tekintetében történő erősítése révén;

20.   felhívja a Tanácsot, hogy sürgesse az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy lássa el a MONUC-ot az ásványok fegyveres csoportok által történő kiaknázásának felügyeletéhez szükséges megbízatással és eszközökkel, beleértve a legfontosabb határállomások, légi folyosók, kiválasztott bányászati területek és ellátási útvonalak felügyeletét és ellenőrzését;

21.   hangsúlyozza, hogy amennyiben további katonai erőket vetnek be, azok megbízatásának a civilek védelmére kell összpontosulnia, valamint az esetleges új békemegállapodások betartásának támogatására és az azokhoz való hozzájárulásra;

22.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányával, az ENSZ-szel és egyéb fő adományozókkal együtt készítsenek új tervet a Kongói Demokratikus Köztársaság nagyszabású leszerelésére és helyreállítására a leszerelés támogatására irányuló uniós elképzelés alapján, továbbá dolgozzanak ki az ország számára nagyra törő biztonsági reformstratégiát, amely a biztonság területére vonatkozó reformmal kapcsolatos európai uniós politikai kereten alapul; mindezeket közösségi és a KKBP területéhez kapcsolódó forrásokból kell finanszírozni;

23.   felhívja a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy tegyen meg mindent a régióban elkövetett háborús bűnök felelőseinek azonosítására, és állítsa őket igazságszolgáltatás elé;

24.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy késedelem nélkül szervezzenek nagyszabású humanitárius és orvosi segítségnyújtási és reintegrációs programokat a KDK keleti térségének polgári lakossága részére, különös tekintettel a nemi erőszak áldozatává vált lányok és asszonyok megsegítése, a sürgető igények kielégítése és a nyilvánvalóan szükséges újjáépítés megelőlegezése érdekében; rámutat a felbomlasztott közösségek újjáépítésében a nők által betöltött szerep alapvető fontosságára;

25.   érdeklődéssel figyeli a közvetítők azon csoportjának kinevezését, amelynek tagja a Nigériai Köztársaság korábbi elnöke, Olusegun Obasanjo és a Tanzániai Egyesült Köztársaság korábbi elnöke, Benjamin Mkapa; felhívja a Tanácsot, hogy működjön együtt a Nagy-tavak vidékének nemzetközi konferenciájával és az Afrikai Unióval a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén tapasztalható helyzet stabilizálásában;

26.   felhívja a Tanácsot, hogy működjön együtt a nemzetközi és regionális közvetítőkkel a harcban álló felek gazdasági programjainak megvizsgálása érdekében, különösen a jelenlegi közvetítői tevékenységgel összefüggésben;

27.   kéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse figyelemmel a humanitárius és a biztonsági helyzet alakulását a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén, annak érdekében, hogy a körülményektől függően részletesebben meghatározza a különböző lehetséges fellépéseket;

28.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Afrikai Uniónak Bizottsága főtitkárának, a Pán-afrikai Parlament elnökének, a Kongói Demokratikus Köztársaság és a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség többi tagállama kormányainak és parlamentjeinek.

---

(1)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0526.

(2)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0072.

(3)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0022.

(4)  HL C 282. E, 2008.11.6., 460. o.

---