2009. május 7., csütörtök
P6_TC1-COD(2008)0244

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2009. május 7-én került elfogadásra a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló 2009/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 63. cikke első albekezdése 1. pontjának b) alpontjára,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (3),

mivel:

(1)	A menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/9/EK tanácsi irányelvet (4) jelentősen módosítani kell. Az áttekinthetőség érdekében az irányelvet át kell dolgozni.

(2)

A Közös Európai Menekültügyi Rendszerre is kiterjedő közös menekültpolitika az Európai Uniónak a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló olyan térség fokozatos létrehozására irányuló célkitűzésének szerves részét képezi, amely nyitva áll mindazok számára, akik kényszerítő körülmények miatt jogszerűen keresnek védelmet a Közösségben.

(3)

Az Európai Tanács 15 –1999. október 16-i tamperei rendkívüli ülésén hozzájárult az 1967. január 31-i Új szöveg York-i jegyzőkönyvvel kiegészített, a menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28-i genfi egyezmény teljes és átfogó alkalmazásán nyugvó Közös Európai Menekültügyi Rendszer kialakítására irányuló munkához, fenntartva ily módon a visszaküldés tilalmának alapelvét.

(4)	A tamperei következtetések előírják, hogy a Közös Európai Menekültügyi Rendszernek rövid távon ki kell terjednie a menedékkérők befogadásának közös minimumfeltételeire.

(5)	A menedékkérők befogadására irányuló minimumszabályok megállapítása újabb lépés az európai menekültpolitika felé.

(6)

Mostanra lezárult a közös európai menekültügyi rendszer bevezetésének első szakasza, amely hosszú távon várhatóan közös eljárást és egységes jogállást biztosít a menedékjogban részesítettek számára az Unió egész területén. Az Európai Tanács 2004. november 4-i ülésén elfogadta a hágai programot, amely kitűzte a 2005–2010 közötti időszakban a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés területén megvalósítandó célokat. E tekintetben a hágai program arra szólította fel a ║ Bizottságot, hogy zárja le a közös európai menekültügyi rendszer első szakasz során elfogadott jogi aktusok értékelését, valamint terjessze a Tanács és az Európai Parlament elé a második szakasz eszközeit és intézkedéseit azzal a céllal, hogy azokat 2010 vége előtt elfogadják.

(7)	Az értékelések eredményeinek fényében, a menedékkérők kedvezőbb befogadási feltételeinek biztosítása céljából e szakaszban indokolt megerősíteni a 2003/9/EK irányelvet alátámasztó elveket.

(8)	Az összes menedékkérővel szembeni egyenlő bánásmód biztosítása érdekében ezen irányelvet kell alkalmazni a nemzetközi védelem iránti kérelemmel kapcsolatos eljárások valamennyi szakaszára és fajtájára, valamint a menedékkérőket befogadó valamennyi helyszínen és létesítményben.

(9)

Az ENSZ 1989. évi gyermekjogi egyezményével, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezménnyel összhangban ezen irányelv alkalmazásakor a tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy teljes körű megfelelést biztosítsanak a gyermek elsődleges érdeke elvének és a család egysége elvének.

(10)	Az ezen irányelv hatálya alá tartozó személyekkel kapcsolatos bánásmód tekintetében a tagállamokat olyan nemzetközi jogi eszközökben előírt kötelezettségek terhelik, amelyeknek azok részes felei.

(11)	Meg kell állapítani a menedékkérők befogadásának azokat a minimumszabályait, amelyek általában elengedők ahhoz, hogy számukra méltó életszínvonalat, illetve a valamennyi tagállam életfeltételeihez hasonló megélhetési feltételeket biztosítsanak.

(12)	A menedékkérők befogadására vonatkozó feltételek összehangolásának hozzá kell járulnia a menedékkérők eltérő befogadási feltételek miatti másodlagos migrációjának korlátozásához.

(13)

Egyenlő bánásmód biztosítása céljából valamennyi, nemzetközi védelem iránt folyamodó kérelmező számára, valamint a hatályos uniós menekültügyi vívmányokkal – különösen a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i2004/83/EK tanácsi irányelvvel (5) – való összhang biztosítása érdekében indokolt kiterjeszteni ezen irányelv hatályát a másodlagos védelmet kérelmezőkre is.

(14)	A menedékkérők saját boldogulásának elősegítése, valamint a tagállamok közötti jelentős eltérések csökkentése érdekében egyértelmű szabályokat kell megállapítani a menedékkérők munkavállalása tekintetében.

(15)	A nemzeti hatóságoknak elsődlegesen foglalkozniuk kell a különleges bánásmódot igénylő személyek azonnali azonosításával és felügyeletével annak biztosításához, hogy befogadásuk feltételeit kifejezetten sajátos igényeikhez igazodva alakítsák ki.

(16)

A menedékkérők fogva tartását azon alapvető elvnek megfelelően kell végrehajtani – főként a tagállamoknak a nemzetközi jog szerinti és különösen a menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28-i genfi egyezmény 31. cikkéből eredő kötelezettségeivel összhangban –, amelynek értelmében senki sem tartható fogva kizárólag azon az alapon, hogy nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be. A tagállamok nem vethetnek ki a menedékkérőkre szankciókat illegális belépés vagy jelenlét miatt, és mozgásukat csupán ennek mértékéig korlátozhatják. E tekintetben a menedékkérők fogva tartása csak az ezen irányelvben megállapított, nagyon egyértelműen meghatározott kivételes körülmények között lehetséges, mind az ilyen fogva tartás módja, mind célja tekintetében a szükségesség és az arányosság elvével összhangban. Amennyiben a menedékkérőket fogva tartják, biztosítani kell számukra a nemzeti bíróság előtti jogorvoslathoz való jogot.

(17)

A fogva tartott kérelmezőkkel az emberi méltóság teljes körű tiszteletben tartásával kell bánni, befogadásuk feltételeiről pedig kifejezetten sajátos igényeikhez igazodva kell gondoskodni. A tagállamoknak biztosítaniuk kell különösen az ENSZ 1989-es gyermekjogi egyezménye 37. cikk tiszteletben tartását.

(18)	A jogi segítséget nyújtó szervezetekkel vagy személyek csoportjával történő kapcsolatfelvétel lehetőségében rejlő minimális eljárási garanciák érvényesítésének biztosítása érdekében, az ilyen szervezetekről és személyek csoportjáról információt kell nyújtani.

(19)	A befogadási rendszerrel történő visszaélés lehetőségét korlátozni kell azon körülmények meghatározása révén, amelyek között – valamennyi menedékkérő méltó életszínvonalának biztosítása mellett – korlátozhatják a menedékkérők befogadási feltételeit vagy megtagadhatják a befogadást.

(20)	Biztosítani kell a nemzeti befogadási rendszerek és a tagállamok együttműködésének hatékonyságát a menedékkérők befogadása terén.

(21)	Ösztönözni kell az illetékes hatóságok közötti megfelelő összhangot a menedékkérők befogadása tekintetében, ezért elő kell mozdítani a helyi közösségek és a befogadóállomások közötti harmonikus kapcsolatokat.

(22)	A minimumszabályok természetéből fakad, hogy a tagállamok jogosultak kedvezőbb rendelkezéseket bevezetni vagy fenntartani harmadik országok olyan állampolgáraira vagy olyan hontalan személyekre nézve, akik valamely tagállamhoz nemzetközi védelemért folyamodtak.

(23)	Ennek értelmében a tagállamokat arra is felhívják, hogy az irányelv rendelkezéseit alkalmazzák azokra a döntéshozatali eljárásokra, amelyek a 2004/83/EK irányelv szerint alkalmazandóaktól eltérő védelmi formák alkalmazását jelentik.

(24)

A menedékkérők befogadásának minimumszabályai terén tett mindenfajta előrelépéshez arányosan növelni kell az Európai Unió által rendelkezésre bocsátott pénzügyi eszközöket az előrehaladás költségeinek fedezése érdekében, különösen azon tagállamokban, amelyek nemzeti menekültügyi rendszerei elsősorban az ország földrajzi vagy demográfiai helyzete miatt különös és aránytalanul nagy nyomásnak vannak kitéve.

(25)	Ezen irányelv végrehajtását rendszeres időközönként értékelni kell.

(26)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a tagállamok menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályainak megállapítását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok a tervezett intézkedés terjedelme és hatása miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség, a Szerződés 5. cikkében előírt szubszidiaritás elvének megfelelően, intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban ez az irányelv nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

(27)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a Charta) elismert alapelveket. Ezen irányelv különösen biztosítani kívánja az emberi méltóság teljes tiszteletben tartását, előmozdítva a charta 1., 4, 6., 7., 18., 24. és 47. cikkének alkalmazását, és ennek megfelelően kell végrehajtani.

(28)	Indokolt, hogy az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érintse, amelyek tartalma a korábbi irányelvhez képest jelentősen módosult. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvből következik.

(29)	Ez az irányelv nem érinti a II. melléklet B. részében ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozóan megállapított határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

CÉL, FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS HATÁLY

1. cikk

Rendeltetés

Ezen irányelv célja, hogy megállapítsa a menedékkérők befogadásának minimumszabályait a tagállamokban.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a)   ‘nemzetközi védelem iránti kérelem’: a 2004/83/EK irányelv 2. cikkének g) pontjában meghatározottak szerinti nemzetközi védelem iránti kérelem;

b)   ‘kérelmező’ vagy ‘menedékkérő’: harmadik ország olyan állampolgára vagy olyan hontalan személy, akinek nemzetközi védelem iránti kérelme tárgyában még nem hoztak végleges határozatot;

c)   ‘családtagok’: – amennyiben a család már a származási országban is létezett – a kérelmező családjának azon alábbi tagjai, akik a nemzetközi védelem iránti kérelemmel kapcsolatosan ugyanabban a tagállamban tartózkodnak:

d)   ‘eljárások’ és ‘jogorvoslatok’: a tagállamok nemzeti jogában előírt eljárások és jogorvoslatok;

e)   ‘kiskorú’: 18 életévét be nem töltött harmadik ország állampolgára vagy hontalan személy;

f)   ‘kísérő nélküli kiskorú’: az a kiskorú, aki a tagállamok területére felügyeletéért jogszabály vagy szokás alapján felelős felnőtt nélkül érkezik, mindaddig, amíg ilyen személy felügyelete alá nem kerül; ide tartoznak azok a kiskorúak is, akik azt követően maradnak felügyelet nélkül, hogy a tagállamok területére léptek;

g)   ‘befogadási feltételek’: a tagállamok által a menedékkérőkre vonatkozóan ennek az irányelvnek megfelelően alkalmazott intézkedések összessége;

h)   ‘a befogadás anyagi feltételei’: azok a befogadási feltételek, amelyek a természetben, illetve pénzjuttatás vagy utalvány formájában nyújtott szállást, étkezést és ruházatot, vagy e három kombinációját, illetve a napi szükségleteket fedező juttatást jelentik;

i)   ‘fogva tartás’: a menedékkérő tartózkodásának olyan meghatározott helyre korlátozása a tagállam által, ahol a kérelmezőt mozgásszabadságától megfosztják;

j)   ‘befogadóállomás’: a menedékkérők közös elszállásolására szolgáló bármely hely.

3. cikk

Hatály

(1)   Ezen irányelvet minden olyan harmadik országbeli állampolgárra és hontalan személyre alkalmazni kell, aki egy tagállam területén – így a határán vagy a tranzitzónában – nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújt be, mindaddig, amíg menedékkérőként engedélyezik tartózkodását a területen, valamint a családtagjaikra, amennyiben az alkalmazandó nemzeti jog szerint a nemzetközi védelem iránti kérelem rájuk is kiterjed.

(2)   Ezen irányelv nem vonatkozik ║ a tagállamok képviseletein diplomáciai vagy területi menedékjog iránt benyújtott kérelmekre.

(3)   Ezen irányelv nem vonatkozik a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumszabályairól, valamint a tagállamoknak e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről szóló, 2001. július 20-i 2001/55/EK tanácsi irányelv (6) rendelkezéseinek alkalmazása esetén.

(4)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy ezen irányelvet alkalmazzák a 2004/83/EK irányelv szerint alkalmazandóaktól eltérő védelmi formákkal kapcsolatos kérelmek elbírálására irányuló eljárások esetén.

4. cikk

Kedvezőbb rendelkezések

A tagállamok a befogadási feltételek terén kedvezőbb rendelkezéseket vezethetnek be vagy tarthatnak fenn a menedékkérőkre és a menedékkérők közeli hozzátartozóira vonatkozóan, akik ugyanabban a tagállamban tartózkodnak, ha eltartottjai a menedékkérőnek, vagy humanitárius okokból, amennyiben azok a rendelkezések ezen irányelvvel összeegyeztethetők.

II. FEJEZET

A BEFOGADÁSI FELTÉTELEKRŐL SZÓLÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

5. cikk

Tájékoztatás

(1)   A tagállamok a nemzetközi védelem iránti kérelem illetékes hatóságnál történő benyújtását követő legfeljebb 15 napot meg nem haladó ésszerű határidőn belül tájékoztatják a menedékkérőket minden megállapított kedvezményről és a befogadási feltételekkel kapcsolatban rájuk háruló kötelezettségekről.

A tagállamok biztosítják a kérelmezők tájékoztatását az egyedi jogi segítséget nyújtó szervezetekről vagy személyek csoportjairól, valamint azokról a szervezetekről, amelyek segítséget nyújthatnak nekik, illetve tájékoztathatják őket a rendelkezésre álló befogadási feltételekről, az egészségügyi ellátást is beleértve.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett információ írásos legyen , és olyan nyelven készüljön, amelyet a kérelmező megért, vagy ésszerűen feltételezhető, hogy megért. Adott esetben ezt az információt szóban is közölhetik.

6. cikk

Dokumentálás

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezőt kérelmének az illetékes hatósághoz történt benyújtását követő három napon belül olyan, a nevére kiállított okmánnyal lássák el, amely igazolja menedékkérői státuszát, vagy tanúsítja, hogy kérelme elbírálásának vagy vizsgálatának ideje alatt a tagállam területén tartózkodhat.

Nem szükségesek további okmányok annak érdekében, hogy az ezen irányelv által a menedékkérőkre ruházott jogokhoz és kedvezményekhez való hozzáférést biztosítsák .

Ha az első albekezdésben említett okmány birtokosa a tagállam egész területén vagy annak egy részén nem mozoghat szabadon, az okmánynak ezt is tanúsítania kell.

(2)   A tagállamok kizárhatják e cikk alkalmazását egy menedékkérő fogva tartása esetén, valamint a határon benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálata idején, illetve olyan eljárás keretében, amely arról dönt, hogy a kérelmező jogosult-e egy tagállam területére jogszerűen belépni. Egyes esetekben a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálása idején a tagállamok a kérelmezőket az (1) bekezdésben említett okmányokkal egyenértékű egyéb igazolásokkal láthatják el.

(3)   Az (1) bekezdésben említett okmánynak nem kell igazolnia a menedékkérő személyazonosságát.

(4)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a menedékkérőket az (1) bekezdésben említett okmányokkal lássák el, amelyek érvényességének addig kell tartania, amíg tulajdonosuk tartózkodása az érintett tagállam területén vagy annak határán engedélyezett.

(5)   A tagállamok a menedékkérőket úti okmánnyal láthatják el, amennyiben olyan nyomós humanitárius okok merülnek fel, amelyek másik államban való jelenlétüket igénylik.

7. cikk

Lakóhely és mozgásszabadság

(1)   A menedékkérők a fogadó tagállam területén vagy az e tagállam által számukra kijelölt területen belül szabadon mozoghatnak. A kijelölt terület nem érintheti a magánélet elidegeníthetetlen terét, és annak kellő lehetőséget kell teremtenie az irányelvben biztosított minden kedvezményhez való hozzáférésre.

(2)   A tagállamok a menedékkérő lakóhelyéről közérdekből, közrendi megfontolásokból, illetve szükség esetén kérelme gyors feldolgozása és hatékony ellenőrzése céljából dönthetnek.

(3)   A tagállamok a befogadás anyagi feltételeinek biztosítását függővé tehetik attól, hogy a kérelmezők tényleges lakóhelye a tagállam által meghatározandó helyen legyen. Ezt a döntést, amely általános jellegű is lehet, egyedileg, a nemzeti jog előírásai szerint hozzák meg.

(4)     Ha például jogi vagy közrendi indokokból ez bizonyul szükségesnek, a tagállamok nemzeti joguk alapján a kérelmező tartózkodását meghatározott helyre korlátozhatják.

(5)   A tagállamok lehetőséget nyújtanak arra, hogy a kérelmezőknek ideiglenesen engedélyezzék a (2) és (3) bekezdésben említett lakóhelyük és/vagy az (1) bekezdésben említett kijelölt terület elhagyását. A döntéseket egyedileg, tárgyilagosan és elfogulatlanul, elutasítás esetén indoklás kíséretében kell meghozni.

A kérelmező nem köteles engedélyt beszerezni a hatóságok vagy bíróság felkereséséhez, ha megjelenésére szükség van.

(6)   A tagállamok megkövetelik a kérelmezőktől, hogy tájékoztassák az illetékes hatóságokat mindenkori lakcímükről, és minden címváltozást azonnal bejelentsenek a hatóságoknak.

8. cikk

Fogva tartás

(1)   A tagállamok senkit sem tarthatnak fogva kizárólag azon az alapon, hogy az érintett a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1-jei 2005/85/EK tanácsi irányelvnek (7) megfelelően nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be.

(2)   Amennyiben szükségesnek bizonyul, valamint az egyes esetek egyéni értékelése alapján a tagállamok – a nemzeti jogszabályokkal összhangban –meghatározott helyen fogva tarthatják a kérelmezőt, amennyiben kevésbé kényszerítő intézkedések alkalmazása kevésbé lenne hatékony. Kérelmezőt csak akkor lehet meghatározott helyen fogva tartani, ha:

a)	arra személyazonossága vagy állampolgársága meghatározása, az arról való megbizonyosodás vagy ellenőrzése céljából van szükség;

b)	arra a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásához alapul szolgáló – máskülönben megszűnő tényezők – meghatározása céljából van szükség;

c)	arra azért van szükség, hogy az eljárás keretében döntést hozzanak arról, hogy a menedékkérő beléphet-e az ország területére;

d)	a nemzetbiztonság vagy a közrend védelme úgy kívánja.

Ez a bekezdés nem érinti a 11. cikket.

(3)   A tagállamok nemzeti jogszabályaikban biztosítják a fogva tartás alternatíváival – úgy mint a hatóságoknál való rendszeres jelentkezéssel, anyagi garancia letétbe helyezésével vagy egy adott földrajzi helyen való tartózkodásra vonatkozó kötelezettséggel – kapcsolatos szabályok megállapítását.

9. cikk

Biztosítékok a fogva tartott menedékkérők számára

(1)   A fogva tartást a lehető legrövidebb időre kell elrendelni. A 8. cikk (2) bekezdésének a), b) vagy c) pontja szerinti fogva tartás időtartama nem haladhatja meg a menedékkérő állampolgárságával vagy személyazonosságával vagy a kérelme alapjául szolgáló tényezőkkel kapcsolatos információk megszerzéséhez, vagy az ország területére történő belépésének jogosultságát megállapító vagy elutasító határozatra vonatkozó eljárás befejezéséhez ésszerűen szükséges időt.

Ezeket az eljárásokat kellő körültekintéssel kell lefolytatni. Az eljárásban felmerülő – a menedékkérőnek be nem tudható – késedelmek nem indokolják a fogva tartás meghosszabbítását.

(2)   A fogva tartást igazságszolgáltatási hatóságok rendelik el. Sürgős esetekben közigazgatási hatóságok is elrendelhetik, ilyen esetben az őrizetbe vételre vonatkozó intézkedést az igazságszolgáltatási hatóságoknak a fogva tartás kezdetétől számított 72 órán belül meg kell erősíteniük. Amennyiben az igazságszolgáltatási hatóság jogszerűtlennek ítéli a fogva tartást, vagy az említett 72 órán belül nem születik döntés, az érintett menedékkérőt haladéktalanul szabadon kell engedni.

(3)   A fogva tartás elrendelése írásban történik. A fogva tartásra vonatkozó határozatban meg kell határozni az alapjául szolgáló tényszerű és jogszerű okokat, valamint fel kell tüntetni a fogva tartás maximális időtartamát.

(4)   Az őrizetbe vett személlyel – olyan nyelven, amelyet megért vagy ésszerűen feltételezhető, hogy megért – haladéktalanul közölni kell a fogva tartás indokait, annak maximális várható időtartamát, valamint a nemzeti jogszabályokban az őrizetbe vételre vonatkozó határozat megtámadására megállapított eljárásokat.

(5)   A folyamatos fogva tartást megfelelő időközönként – az érintett menedékkérő kérésére vagy hivatalból – igazságszolgáltatási hatóság vizsgálja felül.

A fogva tartást nem lehet indokolatlanul meghosszabbítani.

(6)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a 2005/85/EK irányelv 15. cikkének (3)–(6) bekezdésével összhangban, kérésre ingyenesen biztosítsák a szükséges jogi segítségnyújtást és/vagy képviseletet .

Ilyen esetekben a jogi segítségnyújtás és/vagy jogi képviselet igénybevételére irányadó eljárásokat a nemzeti jog állapítja meg.

10. cikk

A fogva tartás körülményei

(1)   A tagállamok nem tartanak fogva menedékkérőket büntetés-végrehajtási intézményekben. A fogva tartást csak e célra kialakított idegenrendészeti központokban lehet végrehajtani.

A fogva tartott menedékkérőket el kell különíteni az olyan egyéb harmadik országbeli állampolgároktól, akik nem nyújtottak be nemzetközi védelem iránti kérelmet, hacsak együtt tartózkodásuk nem szükséges a család egységének biztosításához, illetve ahhoz a kérelmező beleegyezését nem adta.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a fogva tartott menedékkérő kapcsolatot létesíthessen jogi képviselőkkel , családtagokkal, szociális és vallási segítőkkel , ideértve látogatási jogokat is. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), valamint egyéb kapcsolódó és illetékes nemzeti, nemzetközi és nem kormányzati szervezetek és testületek számára ugyancsak lehetőséget kell biztosítani a menedékkérővel való kommunikációra, valamint a menedékkérő fogva tartás helyszínén történő meglátogatására.

(3)     A tagállamok biztosítják, hogy a fogva tartott menedékkérők szükség esetén megfelelő orvosi ellátást és pszichológiai tanácsadást vehessenek igénybe.

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy a fogva tartott menedékkérőt haladéktalanul naprakész információkkal tájékoztatják – olyan nyelven, amelyet megért vagy ésszerűen feltételezhető, hogy megért – a létesítményben alkalmazott szabályokról, valamint jogairól és kötelességeiről

11. cikk

Kiszolgáltatott helyzetű csoportok és különleges bánásmódot igénylő személyek fogva tartása

(1)   Kiskorúakat csak akkor lehet fogva tartani, ha ez elsődleges érdekükben áll a 23. cikk (2) bekezdésében előírtak szerint, valamint az e cikk ║ (5) bekezdése szerinti egyedi vizsgálat megállapításainak figyelembe vételével.

Kísérő nélküli kiskorúakat egyáltalán nem lehet fogva tartani.

(2)   Amennyiben kiskorúakat tartanak fogva, fel kell kínálni számukra a szabadidős tevékenységekben történő részvétel lehetőségét – ideértve a koruknak megfelelő játékokat és szórakoztató tevékenységeket , valamint szabadtéren végezhető tevékenységeket .

(3)   A fogva tartott családok számára megfelelő magánéletet garantáló külön szálláshelyet kell biztosítani.

(4)   Amennyiben a tagállamok női menedékkérőket tartanak fogva, a férfi menedékkérőktől elkülönített szálláshelyet kell számukra biztosítaniuk, hacsak nem családtagok és az együtt tartózkodáshoz valamennyi érdekelt fél a beleegyezését nem adta.

(5)   Különleges bánásmódot igénylő személyeket csak akkor lehet fogva tartani, ha egy képzett és független szakember egyedi vizsgálata tanúsítja, hogy egészségük – ideértve szellemi egészségüket is – és jólétük nem romlana jelentősen a fogva tartás következtében.

Amennyiben a tagállamok különleges bánásmódot igénylő személyeket tartanak fogva, biztosítaniuk kell rendszeres felügyeletüket és megfelelő támogatásukat.

12. cikk

A családok

A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a területükön tartózkodó menedékkérők családi egységét adott formájában, amíg lehetséges, fenntartsák, ha elhelyezésükről az érintett tagállam gondoskodik. Ezeket az intézkedéseket a menedékkérő egyetértésével kell végrehajtani.

13. cikk

Orvosi vizsgálat

A tagállamok közegészségügyi okokból megkövetelhetik a kérelmezők orvosi vizsgálatát.

14. cikk

Kiskorúak iskoláztatása és oktatása

(1)   A tagállamok a menedékkérők kiskorú gyermekeinek és a kiskorú menedékkérőknek a befogadó tagállam állampolgáraihoz hasonló feltételekkel biztosítják a részvételt az oktatási rendszerben addig, amíg velük vagy szüleikkel szemben ténylegesen nem foganatosítanak kiutasítási intézkedést. Az oktatást a befogadóállomásokon lehet biztosítani.

A tagállamok nem vonhatják meg a középfokú oktatás lehetőségét kizárólag azzal az indokkal, hogy a kiskorú elérte a nagykorúságot.

(2)   Az oktatási rendszerben való részvételt a nemzetközi védelem iránti kérelem kiskorú általi vagy kiskorú képviseletében történt benyújtása után a lehető leghamarabb biztosítani kell, de mindenesetre legfeljebb a nemzetközi védelem iránti kérelemnek a ║ benyújtása időpontjától számított három hónapig halasztható el.

Szükség esetén a kiskorúak nemzeti oktatási rendszerhez és/vagy az adott rendszerbe való beilleszkedésük megkönnyítését célzó külön oktatáshoz való hozzáférését elősegítő előkészítő órákat – köztük nyelvórákat is – kell biztosítani.

(3)   Amennyiben a kiskorú egyedi helyzete miatt az (1) bekezdésben meghatározott oktatási rendszerben való részvételre nincs lehetőség, a tagállam más oktatási módozatokat ajánl fel a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban.

15. cikk

Foglalkoztatás

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezők legkésőbb hat hónappal a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtását követően munkát vállalhassanak.

(2)   A tagállamoknak – nemzeti jogukkal összhangban, a menedékkérők munkavállalásának szükségtelen korlátozása nélkül – dönteniük kell arról, hogy a kérelmezőnek milyen feltételek mellett biztosítják a munkavállalási jogot.

(3)   A jogorvoslati eljárások alatt nem vonható meg a munkavállalási jog a jogorvoslatot elutasító határozat közléséig, amennyiben a rendes eljárásban az elutasító határozat ellen benyújtott fellebbezésnek felfüggesztő hatálya van.

16. cikk

Szakképzés

A tagállamok attól függetlenül engedélyezhetik a menedékkérők szakképzésben való részvételét, hogy rendelkeznek-e munkavállalási joggal.

A munkaszerződéshez kötődő szakképzésben való részvétel attól függ, hogy a kérelmező a 15. cikk értelmében foglalkoztatható-e.

17. cikk

A befogadás anyagi feltételeire és az egészségügyi ellátásra vonatkozó általános szabályok

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a befogadás anyagi feltételei a nemzetközi védelem iránti kérelmük benyújtása időpontjában a kérelmezők rendelkezésére álljanak.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a befogadás anyagi feltételei olyan megfelelő életszínvonalat biztosítanak a ║ kérelmezők számára, amely garantálja alapszükségleteik kielégítését és óvja testi és szellemi egészségüket.

A tagállamok ezt az életszínvonalat biztosítják a 22. cikk szerinti különleges bánásmódot igénylő személyek egyedi helyzetére vonatkozóan éppúgy, mint a fogva tartott személyek viszonylatában.

(3)   A tagállamok a befogadás valamennyi vagy egyes anyagi feltételeit és az egészségügyi ellátást ahhoz a feltételhez köthetik, hogy a kérelmezők ne rendelkezzenek kellő anyagi eszközzel az egészségi állapotuknak megfelelő és az alapvető igényeiket biztosító életszínvonal megteremtéséhez.

(4)   A tagállamok megkövetelhetik a kérelmezőktől, hogy fedezzék a befogadás ezen irányelvben előírt anyagi feltételeinek és az egészségügyi ellátásnak a költségeit, vagy azokhoz a (3) bekezdés előírása szerint járuljanak hozzá, ha a kérelmező elegendő erőforrással rendelkezik, például már megfelelő ideje dolgozik.

Ha kiderül, hogy egy kérelmező kellő eszközzel rendelkezett a befogadás anyagi feltételei és az egészségügyi ellátás fedezetéül, miközben ezeket az alapvető szükségleteket részére biztosították, a tagállamok a menedékkérőtől visszatérítést kérhetnek.

(5)     A befogadás anyagi feltételei természetben vagy pénzjuttatások, illetve kuponok formájában, valamint három elem kombinálásával biztosíthatók.

Amennyiben a tagállamok a befogadás anyagi feltételeit pénzjuttatás vagy kuponok formájában nyújtják, annak összegét az e cikkben előírt alapelvek szerint határozzák meg.

18. cikk

A befogadás anyagi feltételeinek részletes szabályai

(1)   Amennyiben a szállást természetben biztosítják, annak az alábbi formák egyikében vagy azok kombinálásával kell történnie:

a)	a kérelmezők elszállásolására szolgáló épületek a határon benyújtott, nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálata alatt;

b)	megfelelő életszínvonalat biztosító befogadóállomások;

c)	magánházak, lakások, szállodák, vagy a kérelmezők elszállásolására átalakított más épületek.

(2)   A tagállamok az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett szálláson elhelyezett kérelmezők számára biztosítják:

a)	családi életük védelmét;

b)	a hozzátartozókkal, a jogi tanácsadókkal és az ║ UNHCR ║, valamint a tagállamok által elismert nem kormányzati szervezetekkel ║ való kapcsolattartás lehetőségét.

Az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett épületekben és befogadóállomásokon tartózkodó kérelmezőkkel kapcsolatban a tagállamok figyelembe veszik a nemmel és korral kapcsolatos megfontolásokat, valamint a különleges bánásmódot igénylő személyek helyzetét.

A tagállamok megfelelő intézkedéseket tesznek az erőszak és a nemi erőszak, ideértve a szemérem elleni erőszakot is, megelőzésére az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett épületekben és befogadóállomásokon.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezők kiskorú gyermekeit vagy a kiskorú kérelmezőket szüleiknél, vagy jogszabály, illetve szokás alapján értük felelős felnőtt családtagjuknál helyezzék el, feltéve hogy ez szolgálja leginkább a kiskorú érdekeit.

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy csak szükség esetén kerüljön sor a kérelmezők másik szálláshelyre költöztetésére. A tagállamok lehetővé teszik, hogy a kérelmezők tájékoztassák jogi tanácsadójukat a költöztetésről és új címükről.

(5)   A befogadóállomásokon tevékenykedő személyeknek megfelelő képzettséggel kell rendelkezniük, és a tevékenységük során tudomásukra jutott minden információ tekintetében köti őket a nemzeti jogban előírt titoktartási kötelezettség.

(6)   A tagállamok az elszállásolt személyeket képviselő tanácsadó testület vagy tanács révén bevonhatják a kérelmezőket az állomáson való életvitelük anyagi eszközeinek és nem anyagi tényezőinek irányításába.

(7)   A menedékkérők jogi tanácsadóinak vagy jogtanácsosainak, valamint az UNHCR képviselőinek, illetve az utóbbi által kijelölt és az érintett tagállam által elismert nem kormányzati szervezeteknek hozzáférést kell biztosítani a befogadóállomásokhoz és egyéb szálláshelyekhez a menedékkérőknek szánt segítségnyújtás érdekében. A hozzáférés csak az állomások és szálláshelyek, valamint a menedékkérők biztonságára alapozott okokból korlátozható.

(8)   Kellően indokolt esetekben, a tagállamok kivételesen e cikk rendelkezéseitől eltérő anyagi befogadási feltételeket is előírhatnak a lehető legrövidebb ésszerű időtartamig, ha:

a)	a kérelmező egyedi szükségleteinek kezdeti felmérésére van szükség;

b)	a rendelkezésre álló szokásos szálláslehetőségek ideiglenesen kimerültek;

c)	a menedékkérőt fogva tartják, vagy a határőrség létesítményében köteles tartózkodni.

Ezen eltérő feltételek minden esetben alapszükségletekre terjednek ki.

19. cikk

Egészségügyi ellátás

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezők megkapják a szükséges egészségügyi ellátást, amely kiterjed legalább a sürgősségi ellátásra, valamint a betegség vagy szellemi zavar alapvető kezelésére.

(2)   A tagállamok a különleges bánásmódot igénylő kérelmezőknek biztosítják a szükséges orvosi vagy egyéb segítséget, ideértve szükség esetén megfelelő lelki gondozást is ▐.

20. cikk

A kínzás áldozatai

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kínzások áldozatait késlekedés nélkül az állapotuknak megfelelő gondozóközpontba irányítsák.

III. FEJEZET

A BEFOGADÁS ANYAGI FELTÉTELEINEK KORLÁTOZÁSA VAGY MEGVONÁSA

21. cikk

A befogadás anyagi feltételeinek korlátozása vagy megvonása

(1)   A tagállamok a következő esetekben korlátozhatják a befogadás anyagi feltételeit, amennyiben a menedékkérő:

a)	a hatáskörrel rendelkező hatóság által meghatározott lakóhelyet annak értesítése vagy – ha engedélyköteles – annak engedélye nélkül elhagyja, vagy

b)	jelentési kötelezettségeinek, illetve a tájékoztatásra vagy a menedékjogi eljárással kapcsolatos személyes meghallgatásra szóló felszólításoknak a nemzeti jogban előírt ésszerű határidőn belül nem tesz eleget, vagy

c)	ugyanabban a tagállamban már nyújtott be ez irányú kérelmet.

Amennyiben a kérelmezőt megtalálják, vagy önként jelentkezik a hatáskörrel rendelkező hatóságnál, az eltűnés okai alapján kellően indokolt határozatot kell hozni a befogadás korlátozott anyagi feltételei egy részének vagy összességének visszaállításáról.

(2)   A tagállamok korlátozhatják vagy megvonhatják a befogadás anyagi feltételeit, amennyiben a kérelmező elhallgatta, hogy pénzforrásokkal rendelkezik, és így jogtalanul vette igénybe a befogadás anyagi feltételei keretében nyújtott kedvezményeket.

(3)   A tagállamok a befogadóállomások szabályainak súlyos megsértése, valamint súlyosan erőszakos magatartás esetén szankciókat írhatnak elő.

(4)   Az (1) (2) és (3) bekezdésben említett, a befogadás anyagi feltételeinek korlátozására vagy megvonására, illetve a szankciókra vonatkozó döntéseket egyedileg, tárgyilagosan és elfogulatlanul hozzák meg, s azokat indokolni kell. A határozatoknak az érintett személy sajátos helyzetén kell alapulniuk, különös tekintettel a 22. cikk hatálya alá tartozó személyekre, figyelembe véve az arányosság elvét. A tagállamok mindenkor biztosítják az alapszükségleteket, a sürgősségi orvosi ellátáshoz való hozzáférést, valamint a betegség vagy szellemi zavar alapvető kezelését.

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy az elutasító határozatok elfogadása előtt nem vonják meg, illetve nem korlátozzák a befogadás anyagi feltételeit.

IV. FEJEZET

A KÜLÖNLEGES BÁNÁSMÓDOT IGÉNYLŐ SZEMÉLYEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

22. cikk

Általános elv

(1)   A tagállamok az ezen irányelv végrehajtására hozott nemzeti jogszabályaikban figyelembe veszik a különleges bánásmódot igénylő személyek egyedi helyzetét. Az olyan kiszolgáltatott személyek, mint a kiskorúak, a felügyelet nélküli kiskorúak, a mozgássérültek, az idősek, a várandós nők, a kiskorú gyermeket egyedül nevelő szülők, az emberkereskedelem áldozatai, a női nemi szerv megcsonkításának áldozatai, a mentális problémákkal küzdő személyek, valamint kínzáson, nemi erőszakon vagy a pszichikai, fizikai vagy szexuális erőszak más súlyos formáján átesett személyek minden esetben különleges bánásmódot igénylő személyeknek tekintendők.

(2)   A tagállamok nemzeti jogszabályaikban eljárásokat határoznak meg annak – a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásakor történő azonnali – megállapítására, hogy a kérelmezőnek vannak-e sajátos szükségletei, és ezen szükségletek megjelölésére. A tagállamok a teljes menekültügyi eljárás során megfelelő segítséget biztosítanak a különleges bánásmódot igénylő személyek számára, és rendelkeznek helyzetük megfelelő figyelemmel kíséréséről.

23. cikk

Kiskorúak

(1)   Ezen irányelv kiskorúakra alkalmazandó rendelkezéseinek végrehajtása során a tagállamoknak elsődlegesen a gyermek érdekeit kell figyelembe venniük. A tagállamok megfelelő életszínvonalat biztosítanak a gyermek testi, szellemi, lelki, erkölcsi és szociális fejlődéséhez.

(2)   A gyermek elsődleges érdekének vizsgálata során a tagállamok szorosan együttműködnek egymással, és különösen az alábbi tényezőkre fordítanak kellő figyelmet:

a)	a családegyesítés lehetőségei;

b)	a kiskorú jólléte és szociális fejlődése, különös figyelmet szentelve a kiskorú etnikai, vallási, kulturális és nyelvi hátterének;

c)	biztonsági megfontolások, különösen ha fennáll annak a veszélye, hogy a gyermek gyermekkereskedelem áldozatává válik;

d)	a gyermek véleménye, tekintettel életkorára és érettségi fokára.

(3)   A tagállamok a kiskorúak számára szabadidős tevékenységeket – ideértve a koruknak megfelelő játékokat és szórakoztató tevékenységeket – biztosítanak a 18. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett épületekben és befogadóállomásokon.

(4)   A tagállamok biztosítják olyan kiskorúak rehabilitációs ellátását, akik nemi erőszak, gondatlanság, kizsákmányolás, kínzás vagy kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód bármely formájának estek áldozatául, illetve akik fegyveres konfliktusok folytán szenvedtek, valamint biztosítják, hogy szükség esetén megfelelő lelki gondozást és szaktanácsadást nyújtsanak.

24. cikk

Kísérő nélküli kiskorúak

(1)   A tagállamok ▐ intézkedéseket hoznak arra, hogy biztosítsák a kísérő nélküli kiskorúak szükség szerinti gyámsági képviseletét. A gyermek tanácsokkal való ellátására és védelmére , valamint annak biztosítására, hogy valamennyi döntés a gyermek elsődleges érdekeit szolgálja, gyámot kell kijelölni. A gyámnak rendelkeznie kell a szükséges szakértelemmel a gyermekgondozás terén annak érdekében , hogy biztosított legyen a gyermek érdekeinek védelme, valamint a gyermek jogi, társadalmi, egészségügyi, pszichológiai, anyagi és nevelési szükségleteinek megfelelő kielégítése . Ügynökségek és olyan magánszemélyek, akiknek érdekei ütközhetnek a gyermek érdekeivel, nem választhatók gyámnak. A hatáskörrel rendelkező hatóságok rendszeres értékelést végeznek.

(2)   A nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtó kísérő nélküli kiskorúakat az alábbi személyeknél helyezik el a területre történő belépésük időpontjától addig, amíg kötelesek elhagyni annak a befogadó tagállamnak a területét, ahol a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtották, illetve ahol azt kivizsgálják:

a)	felnőtt rokonoknál;

b)	nevelőcsaládnál;

c)	kifejezetten kiskorúak ellátására alkalmas befogadóállomásokon;

d)	kiskorúak elhelyezésére alkalmas más szálláshelyen.

A tagállamok a legalább 16 éves, kísérő nélküli kiskorúakat elhelyezhetik a felnőtt menedékkérők számára kialakított befogadóállomásokon.

Biztosítani kell, hogy a testvérek, figyelembe véve az érintett kiskorú érdekének elsődlegességét, és különösen életkorát és érettségi szintjét, lehetőség szerint együtt maradhassanak. A kísérő nélküli kiskorúak tartózkodási helyét a lehető legritkábban szabad változtatni.

(3)   A tagállamok nemzeti jogszabályaikban eljárásokat állapítanak meg a kísérő nélküli kiskorúak családtagjainak felkutatására. A tagállamok – a kísérő nélküli kiskorú elsődleges érdekének védelme mellett, a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtása után – a lehető leghamarabb megkezdik felkutatni a kísérő nélküli kiskorú családtagjait. Azokban az esetekben, ha a kiskorú, illetve közeli rokonai életét vagy testi épségét veszély fenyegetheti, különösen, ha azok a származási országban maradtak, biztonságuk veszélyeztetésének elkerülése érdekében gondoskodni kell annak biztosításáról, hogy az e személyekre vonatkozó információk beszerzése, feldolgozása és cseréje bizalmas keretek között történjen.

(4)   A felügyelet nélküli kiskorúak gondozását ellátó személyeknek megfelelő képzésben részesültek és részesülnek továbbra is a kiskorúak igényei tekintetében, és a nemzeti jogban előírt titoktartási kötelezettség terheli őket minden olyan információval kapcsolatban, amely munkájuk során jut tudomásukra.

25. cikk

Kínzás és erőszak áldozatai

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a kínzást, nemi erőszakot vagy egyéb erőszakos cselekményeket elszenvedett személyek az említett cselekmények által okozott sérüléseknek megfelelő kezelésben részesüljenek, és hozzáférhessenek különösen orvosi és pszichológiai kezelést is lehetővé tevő rehabilitációs szolgáltatásokhoz.

(2)   A kínzásnak , nemi erőszaknak vagy más súlyos erőszakos cselekménynek áldozatul esett személyek gondozását ellátók a kínzás áldozatainak igényei tekintetében megfelelő képzésben részesültek és részesülnek továbbra is, és a vonatkozó nemzeti jogban előírt titoktartási kötelezettség terheli őket minden olyan információval kapcsolatban, amely munkájuk során jut tudomásukra.

V. FEJEZET

FELLEBBEZÉS

26. cikk

Jogorvoslatok

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv szerinti ellátások nyújtásával, megvonásával vagy korlátozásával kapcsolatos határozatokkal, illetve a 7. cikk alapján hozott, menedékkérőket egyénileg érintő határozatokkal szemben a nemzeti jogban előírt eljárások szerint jogorvoslattal élhessenek. Legalább a végső szakban – de facto és de jure – biztosítani kell bírósági szerv elé tartozó fellebbezést vagy felülvizsgálatot.

(2)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a 2005/85/EK irányelv 15. cikkének (3)–(6) bekezdésével összhangban, kérésre ingyenesen biztosítsák a szükséges jogi segítségnyújtást és/vagy képviseletet .

A jogi segítségnyújtás és/vagy jogi képviselet igénybevételére irányadó eljárásokat ilyen esetekben a nemzeti jog állapítja meg.

VI. FEJEZET

INTÉZKEDÉSEK A BEFOGADÁSI RENDSZER HATÉKONYSÁGÁNAK JAVÍTÁSÁRA

27. cikk

Illetékes hatóságok

Valamennyi tagállam közli a Bizottságot az ezen irányelvből fakadó kötelezettségek teljesítéséért felelős hatóságok nevét. A tagállamok értesítik a Bizottságot az e hatóságokkal kapcsolatban bekövetkezett valamennyi változásról.

28. cikk

Vezetési, ellenőrzési és irányítási rendszer

(1)   Alkotmányos berendezkedésük kellő tiszteletben tartásával a tagállamok releváns mechanizmusokat vezetnek be, hogy biztosítsák a befogadási feltételek szintje tekintetében a megfelelő útmutatás, monitoring és ellenőrzés kialakítását.

(2)   A tagállamok az I. mellékletben megadott formában, […]-től kezdődően évente benyújtják a Bizottságnak a vonatkozó információkat.

29. cikk

Személyzet és erőforrások

(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy ezen irányelv végrehajtásában érintett hatóságok és más szervezetek megkapják a szükséges alapképzést, mind a férfi, mind a női kérelmezők igényei tekintetében.

(2)   A tagállamok ezen irányelv végrehajtására hozott nemzeti rendelkezéseknek megfelelően osztják el a szükséges erőforrásokat.

VII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

30. cikk

Jelentések

A Bizottság legkésőbb […] -ig jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács részére ezen irányelv alkalmazásáról, és javaslatot tesz az esetlegesen szükséges módosításokra.

A tagállamok […] -ig megküldenek a Bizottságnak minden olyan információt, amely a jelentés összeállításához szükséges, beleértve a 28. cikk (2) bekezdésében előírt statisztikai adatokat is.

A Bizottság a jelentés benyújtását követően legalább ötévenként jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács részére ezen irányelv alkalmazásáról.

31. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1)   A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a […] cikkeknek [Azok a cikkek és mellékletek, amelyek tartalma a korábbi irányelv[ek]hez képest jelentős mértékben változott] és az I. mellékletnek legkésőbb […]-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. A rendelkezéseknek tartalmazniuk kell egy arra vonatkozó nyilatkozatot is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás módját és a nyilatkozat formáját tagállamok határozzák meg.

(2)   A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el.

32. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2003/9/EK irányelv [az ezen irányelv 31. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében megállapított dátumot követő nap]-ával/-ével hatályát veszti, a II. melléklet B. részében az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozóan meghatározott határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, a III. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban.

33. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A(z) … cikkeket [az előző irányelvhez képest változatlan cikkeket] és az I. mellékletet [az ezen irányelv 31. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében megállapított dátumot követő nap]-tól/től kell alkalmazni.

34. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

---

(1)  HL C […], […], […]. o.

(2)  HL C […], […], […]. o.

(3)  Az Európai Parlament 2009. május 7-i álláspontja.

(4)  HL L 31., 2003.2.6., 18. o.

(5)  HL L 304., 2004.9.30., 12. o.

(6)  HL L 212., 2001.8.7., 12. o.

(7)  HL L 326., 2005.12.13., 13. o.