30.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 235/7

1.

A szélessávú kapcsolat az információs és kommunikációs technológiák (IKT) fejlesztésének, bevezetésének és alkalmazásának kulcsfontosságú elemét alkotja a gazdaságban és a társadalomban egyaránt. A szélessáv annak köszönheti stratégiai jelentőségét, hogy a gazdaság valamennyi ágazatában képes felgyorsítani az e technológiák növekedéshez és innovációhoz, valamint a társadalmi és területi kohézió erősítéséhez nyújtott hozzájárulását. A Bizottság aktívan támogatja a szélessávú szolgáltatások széles körű elérhetőségét minden európai polgár számára a lisszaboni szerződésben és az azt követő közleményekben foglaltaknak megfelelően (1).

2.

2008. november 26-án a Bizottság elfogadta az európai gazdasági fellendülés tervét (a továbbiakban: fellendülési terv) (2) mint Európát a pénzügyi és gazdasági válságból kivezető eszközt. A szélessávú stratégia a fellendülési terv fontos részét képezi. (3) A terv célja különösen az, hogy élénkítse a meghatározott uniós stratégiai ágazatokba, köztük például a szélessávú ágazatba irányuló befektetéseket, amelyek rövid távon segíthetik a gazdaság támogatását, és hosszabb távon megteremthetik a fenntartható gazdasági növekedés számára szükséges infrastruktúrát.

3.

A fellendülési terv részeként, valamint azzal a céllal, hogy 2010-re elérjék a 100 %-os nagysebességű internetes lefedettséget minden polgár számára, a Bizottság úgy határozott, hogy 1,02 milliárd EUR-t juttat az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapnak (EMVA). Ezen összeg egy részét a vidéki területek szélessávú infrastruktúrájának fejlesztésére használják majd fel annak érdekében, hogy javítsák a vidéki területek internetellátottságát, az új munkahelyek teremtését és a vállalkozások további növekedését. (4) Számos tagállam bejelentette továbbá befektetésélénkítő terveit, nemcsak a vidéki és rosszul lefedett területek nagysebességű szélessávú infrastruktúrával való ellátására, hanem a nagyon nagy sebességű új generációs (a továbbiakban: NGA) (5) hálózatok területük nagy részén történő kiépítésének felgyorsítására vonatkozóan is, beleértve a városi területeket illetve azokat a területeket, amelyeket szélessávú alap-infrastruktúrák már kiszolgálnak.

4.

Emlékeztetni kell arra, hogy az „Állami támogatási cselekvési terv – Kevesebb és célzottabb állami támogatás: ütemterv az állami támogatás 2005–2009 közötti reformjához” (6) című dokumentumban a Bizottság megállapította, hogy az állami támogatási intézkedések bizonyos feltételek mellett a közös érdekű célkitűzések megvalósításának hatékony eszközei lehetnek. Az állami támogatás korrigálhatja a piaci hiányosságokat, javítva ezáltal a piacok hatékony működését és fokozva a gazdaság versenyképességét. Továbbá, amennyiben a piacok hatékony eredményt tudnak felmutatni, ezeket azonban kohéziós politikai szempontból nem tartják megfelelőnek, az állami támogatás ugyancsak alkalmazható kívánatosabb, méltányosabb piaci eredmény elérése érdekében. Egy jól irányzott állami beavatkozás különösen elősegítheti a „digitális szakadék” (7) csökkentését, amely országon belül elválasztja egymástól a megfizethető és versenyképes szélessávú szolgáltatásokat kínáló területeket és régiókat azoktól, ahol ezek nem állnak rendelkezésre.

5.

Ugyanakkor biztosítani kell, hogy az állami támogatás miatt a piaci kezdeményezések ne szoruljanak ki a szélessávú ágazatból. Amennyiben a szélessáv kiépítéséhez nyújtott állami támogatást olyan térségben használják fel, amelyet a piaci szereplők is általában kiválasztanak a befektetéseikhez, illetve ahol már meg is történt a beruházás, ott ez hatással lehet a szélessávú szolgáltatást nyújtó üzemeltetők piaci feltételek mellett már végrehajtott beruházásaira, és jelentősen alááshatja a piaci szereplőknek elsősorban a szélessávú ágazatra irányuló beruházási kedvét. Ilyen esetekben a szélessáv kiépítéséhez nyújtott állami támogatás az elérni kívánt cél ellen hathat. A szélessáv kiépítése terén az állami támogatás ellenőrzésének elsődleges célja annak biztosítása, hogy az állami támogatási intézkedések révén magasabb fokú szélessávú lefedettség és penetráció jöjjön létre, vagy gyorsabban valósuljon meg, mint arra a támogatás nélkül sor kerülhetett volna, illetve annak biztosítása, hogy a támogatás kedvező hatásai meghaladják a verseny torzítása révén jelentkező kedvezőtlen hatásokat.

6.

Emlékeztetni kell arra, hogy az elektronikus hírközlés keretszabályozása szintén foglalkozik a szélessávú hozzáféréshez kapcsolódó kérdésekkel. (8) Így a nagykereskedelmi szélessávú piacok jelenleg valamennyi tagállamban előzetes szabályozás tárgyát képezik. E tekintetben a Bizottság (9) és a nemzeti hatóságok (10) már számos intézkedést tettek azon új kihívások kezelése érdekében, amelyeket szabályozási szempontból az NGA-hálózatok támasztanak különösen a hozzáféréssel kapcsolatos problémák tekintetében.

7.

Jelen iránymutatás összefoglalja a Bizottság politikáját az EK-Szerződés állami támogatásokra vonatkozó szabályainak a hagyományos szélessávú hálózatok kiépítését támogató intézkedésekre való alkalmazásával kapcsolatban (2. pont), valamint foglalkozik különösen az NGA-hálózatok gyors kiépítésének ösztönzésére és támogatására nyújtott támogatások értékeléséhez kapcsolódó számos kérdéssel is (3. pont).

8.

A Bizottság alkalmazni fogja az e közleményben meghatározott iránymutatást a szélessávú hálózatok kiépítésére nyújtott állami támogatások értékelésénél, növelve ezzel a jogbiztonságot és átláthatóságot a döntéshozatali gyakorlatában.

9.

A Bizottság rendkívül kedvező véleményt fogalmazott meg a szélessávú hozzáférés vidéki és gyéren ellátott területeken történő kiépítéséhez nyújtott állami támogatásokkal kapcsolatban, míg kritikusabb álláspontra helyezkedik az olyan területeken hozott állami intézkedésekkel kapcsolatban, ahol már létezik szélessávú infrastruktúra, és verseny is zajlik. Ha a szélessáv kiépítését támogató állami beavatkozás a 87. cikk (1) bekezdése értelmében eleget tett az állami támogatás feltételeinek, akkor annak összeegyeztethetőségét eddig a Bizottság ellenőrizte főként a 87. cikk (3) bekezdése alapján. A Bizottság állami támogatással kapcsolatos, a szélessávú hálózatépítéseket támogató állami intézkedésekre vonatkozó politikáját a 2.2. és 2.3. szakasz foglalja össze.

10.

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerint: „a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”. Ebből következik, hogy egy adott intézkedés csak akkor tekinthető állami támogatásnak, ha a következő feltételek teljesülnek:

11.

Amint azt a Bizottság állami támogatással kapcsolatos döntéshozatali gyakorlata a szélessáv terén mutatja, a szélessávú projektek közszféra általi támogatása gyakran jár állami támogatás meglétével a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében (11).

12.

Egyrészt, az intézkedések állami források bevonásával járnak (pl. amikor az állam támogatásokkal, adó-visszatérítésekkel vagy egyéb kedvezményes pénzügyi feltételekkel támogatja a szélessávú projekteket) (12).

13.

Másrészt, ami a gazdasági tevékenységhez nyújtott támogatást illeti, a szélessávú hálózatépítési projekteket támogató állami intézkedések általában gazdasági tevékenység gyakorlására (például szélessávú infrastruktúra építésére, üzemeltetésére, valamint az ahhoz való hozzáférés lehetővé tételére – ideértve a backhaul eszközöket és a földi berendezéseket is, pl. vezetékes, földi vezeték nélküli, műholdas technológiák vagy azok kombinációja) irányulnak. Kivételes esetekben azonban, ha az ily módon finanszírozott hálózatot nem használják kereskedelmi célokra (pl. a hálózat csak nem kereskedelmi jellegű weboldalak, szolgáltatások és információk számára biztosít szélessávú hozzáférést) (13), akkor az ilyen állami beavatkozás nem eredményezne gazdasági előnyt a vállalatok számára, és következésképpen nem minősülne állami támogatásnak a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében.

14.

Harmadrészt, ami az előny nyújtását illeti, a támogatást általában közvetlenül a befektetőknek (14) ítélik oda, amelyek a legtöbb esetben nyílt pályázat útján kerülnek kiválasztásra (15). Míg a pályázati módszer alkalmazása biztosítja, hogy bármely támogatás az adott projekt számára szükséges lehető legkisebb összegre korlátozódjon, addig a pénzügyi támogatás lehetővé teheti a sikeres ajánlattevő számára, hogy olyan feltételek mellett végezzen kereskedelmi tevékenységet, amelyek egyébként nem állnának fenn a piacon. A közvetett kedvezményezettek közé tartozhatnak esetlegesen azok a harmadik fél üzemeltetők, amelyek nagykereskedelmi hozzáféréshez jutnak az így épült infrastruktúrához, valamint azok az üzleti felhasználók is, akik olyan feltételekkel jutnak szélessávú csatlakozáshoz, amelyek az állami beavatkozás hiányában nem lennének érvényesek (16).

15.

Negyedrészt, ami a szelektivitás feltételét illeti, a szélessávú hálózatok kiépítését támogató állami intézkedések szelektív jellegűek abból a szempontból, hogy csak bizonyos térségekben vagy az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacának csak bizonyos szegmenseiben működő vállalkozásokat célozzák. Ezenfelül a versenytorzítás tekintetében az állami beavatkozás annyiban módosítja a meglévő piaci feltételeket, hogy számos cég most a kiválasztott szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásra történő előfizetést választja a már meglévő, esetleg drágább, piaci alapú alternatív megoldások helyett (17). Ezért egy szélessávú szolgáltatás piaci megjelenésének a ténye, történjen az akár teljes, akár az egyébként lehetségeshez képest alacsonyabb áron, versenytorzító hatással jár. A szélessáv állami támogatása továbbá csökkentheti a jövedelmezőséget, és kiszorítja azon piaci szereplők beruházásait, amelyek egyébként hajlandóak lettek volna beruházni a célzott területre, vagy annak részeibe.

16.

Végül, amennyiben az állami beavatkozás hatást gyakorol a más tagállamokból érkező szolgáltatókra, úgy a kereskedelemre is kihat, mivel az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacai (beleértve a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi szélessávú piacokat is) nyitottak a hálózatüzemeltetők és szolgáltatók közötti versenyre. (18)

17.

Amennyiben az állam tőkerészesedéssel vagy a projekt végrehajtásáért felelős társaságnak adott tőkeinjekcióval támogatja a szélessáv kiépítését, akkor szükséges megvizsgálni, hogy ez a beruházás állami támogatását jelenti-e. A Szerződés 295. cikke kimondja, hogy a „szerződés nem sértheti a tagállamokban fennálló tulajdoni rendet”. Az Európai Közösségek Bíróságának (a továbbiakban: a Bíróság) ítélkezési gyakorlata szerint az egyenlő bánásmód elvéből következően normál piaci feltételeknek megfelelő körülmények között az állam által, közvetlenül vagy közvetetten, egy vállalkozás rendelkezésére bocsátott tőke nem minősülhet állami támogatásnak.

18.

Amikor egy állami befektető által nyújtott tőkerészesedés vagy tőkeinjekció még hosszú távon sem kecsegtet megfelelő jövedelmezőséggel, akkor az ilyen beavatkozás a Szerződés 87. cikkének értelmében támogatásnak tekintendő, és a közös piaccal való összeegyeztethetőségét kizárólag az említett rendelkezésben meghatározott kritériumok alapján kell vizsgálni. (19)

19.

Az amszterdami ügyben (20) hozott határozatában a Bizottság megvizsgálta a piacgazdasági befektető elvének a szélessáv terén történő alkalmazását. Amint e határozatban hangsúlyozták, az állami beruházás piaci elvekkel való összeegyeztethetőségét alaposan és átfogó módon igazolni kell vagy a magánbefektetők jelentős részvételével, vagy a befektetés megfelelő megtérülését bemutató jól kidolgozott üzleti terv meglétével. Amikor a projektben magánbefektetők bevonására is sor kerül, elengedhetetlen feltétel, hogy a beruházáshoz kapcsolódó kereskedelmi kockázatot ők is ugyanolyan feltételek mellett magukra vállalják, mint az állami befektető.

20.

Néhány esetben a tagállamok fontolóra vehetik, hogy a szélessávú hálózatok biztosítását a Szerződés 86. cikkének (2) bekezdése értelmében közszolgáltatásnak vagy általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak tekintsék. (21)

21.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásához biztosított állami támogatás kívül eshet a Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének hatáskörén, feltéve, hogy teljesül az Altmark-kritériumok néven ismert négy fő feltétel. (22) A négy feltétel a következő: a) az általános gazdasági érdekű szolgáltatás állami támogatási rendszerének kedvezményezettjét általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával és egyértelműen meghatározott kötelezettségek teljesítésével kell hivatalosan megbízni; b) a közszolgálati ellentételezés kiszámításához szükséges paramétereket előzetesen, tárgyilagos és átlátható módon kell megállapítani annak érdekében, hogy elkerüljék, hogy az olyan gazdasági előnyt tartalmazzon, amely alkalmas a kedvezményezett vállalkozás előnyben részesítésére a versenytársakkal szemben; c) a közszolgálati ellentételezés nem haladja meg az általános gazdasági érdekű szolgáltatás teljesítéséhez egészben vagy részben szükséges költségeket, figyelembe véve az érintett bevételeket és a kötelezettségek teljesítéséből származó ésszerű nyereséget is; valamint d) ha a kedvezményezett kiválasztása nem közbeszerzési eljárás keretében történik, a szükséges közszolgálati ellentételezés mértékét azon költségek elemzése alapján kell megállapítani, amelyek az átlagos, jól vezetett vállalkozásnál e kötelezettségek teljesítésekor felmerülnének, figyelembe véve az érintett bevételeket és a kötelezettségek teljesítéséből származó ésszerű nyereséget.

22.

Szélessávú alaphálózat rosszul lefedett területen történő kiépítéséhez (támogatott) közszolgáltatási koncessziót (23) magánüzemeltetőknek odaítélni kívánó regionális hatóságok által hozott intézkedésekről szóló két határozatában (24) a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a bejelentett támogatási rendszerek megfeleltek az Altmark ítéletben megfogalmazott négy kritériumnak, ezért nem tartoznak a 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá. (25) A sikeres ajánlattevő kiválasztása mindkét esetben elsősorban a kért legalacsonyabb támogatási összeg alapján történt, és az adott közszolgálati ellentételezés összegét előre meghatározott és átlátható kritériumok alapján állapították meg. A Bizottság továbbá nem talált bizonyítékot a túlzott mértékű kompenzációra vagy annak veszélyére.

23.

Ezzel szemben a Bizottság úgy határozott, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatás fogalmának használata és az azt követő Altmark-üggyel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra való támaszkodás nem elfogadható, amennyiben a szolgáltatónak se egyértelmű megbízatása nem volt, se köteles nem volt szélessávú hozzáférést és kapcsolatot biztosítani valamennyi polgár és vállalkozás számára a rosszul lefedett területeken, hanem elsősorban az üzleti ágazat kiszolgálására irányította tevékenységét. (26)

24.

Az ítélkezési gyakorlat szerint továbbá, habár a tagállamok széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkeznek annak meghatározására, hogy mit tekintenek általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak, nyilvánvaló hiba esetén a Bizottság megkérdőjelezheti az ilyen szolgáltatások, illetve feladatok tagállamok általi meghatározását. (27) Más szavakkal, bár az általános gazdasági érdekű szolgáltatás természetének és hatályának meghatározása a tagállamok illetékességi és mérlegelési jogkörébe tartozik, ez az illetékesség nem korlátlan, és nem gyakorolható önkényesen. (28) Ahhoz, hogy egy tevékenység általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősüljön, más gazdasági tevékenységekhez képest speciális jellemzőkkel kell rendelkezzen. (29) E tekintetben a Bizottság úgy fogja megítélni, hogy azokon a területeken, ahol már végrehajtottak magánbefektetői beruházásokat a szélessávú hálózati infrastruktúra terén (vagy éppen a hálózati infrastruktúrájuk további bővítését végzik), és már megfelelő szélessávú lefedettséggel versenyképes szolgáltatásokat nyújtanak, egy ezzel párhuzamos, versenyképes és államilag finanszírozott szélessávú infrastruktúra kiépítése nem minősülhet általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak a Szerződés 86. cikke értelmében. (30) Amennyiben azonban bizonyítható, hogy a magánbefektetők esetleg nincsenek olyan helyzetben, hogy a közeljövőben (31) megfelelő szélessávú lefedettséget biztosítsanak valamennyi állampolgárnak vagy felhasználónak, összeköttetés nélkül hagyva így a lakosság egy jelentős részét, közszolgálati ellentételezés nyújtható az általános gazdasági érdekű szolgáltatás működtetésével megbízott vállalkozásnak, feltéve, hogy a (25)–(29) bekezdésben foglalt feltételek teljesülnek. Elsődleges pontként hangsúlyozni kell, hogy az e bekezdésekben rögzített megfontolások a szélessávú szektor sajátosságain alapulnak, és az e területen eddig gyűjtött bizottsági tapasztalatokat tükrözik. Ezért, bár az említett bekezdésekben rögzített feltételek nem kimerítő jellegűek, tájékoztatást nyújtanak a Bizottság által annak egyedi alapon történő értékelése során alkalmazott megközelítésről, hogy a szóban forgó tevékenységek általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősülnek-e, valamint hogy az e tekintetben közpénzekből nyújtott finanszírozás összhangban van-e a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó szabályaival.

25.

A szélessávú infrastruktúra széles körben történő fejlesztésének biztosítását célzó általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat hatályának meghatározása tekintetében a tagállamoknak le kell írniuk az okokat, amelyek miatt úgy vélik, hogy a szóban forgó szolgáltatás (speciális jellege miatt) érdemes arra, hogy általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősítsék, és megkülönböztessék más gazdasági tevékenységektől (32). A tagállamoknak emellett azt is biztosítaniuk kell, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat teljesít bizonyos, valamennyi általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladatra vonatkozó közös minimumfeltételeket, be kell továbbá mutatniuk, hogy ezek a feltételek az adott konkrét esetben valóban teljesülnek.

26.

E feltételek legalább a következőket tartalmazzák: a) azon jogi aktus megléte, amelyben a hatóság megbízza a szóban forgó üzemeltetőket egy általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladattal, valamint b) a feladat általános és kötelező jellege. (33) Ezért annak értékelése során, hogy a szélessávú fejlesztésre irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatás nem generál-e nyilvánvaló értékelési hibát, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fejlesztendő szélessávú infrastruktúra univerzális elérhetőséget biztosítson egy adott terület valamennyi, lakossági és üzleti felhasználójának egyaránt. Ezenfelül az általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat kötelező jellegéből következik, hogy a fejlesztendő hálózat üzemeltetője nem lesz képes önkényesen és/vagy diszkriminatív módon megtagadni az infrastruktúrához való hozzáférést (például mert üzletileg esetleg nem nyereséges a szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása egy adott terület számára).

27.

Tekintve a Közösségben az elektronikus kommunikációs ágazat liberalizációja óta elért versenyhelyzetet, és különösen a kiskereskedelmi szélessávú piacon napjainkban jelen lévő versenyt, egy államilag finanszírozott, általános gazdasági érdekű szolgáltatás keretében felállított hálózatnak valamennyi érdekelt üzemeltető számára hozzáférhetőnek kell lennie. Ezzel összhangban ahhoz, hogy egy szélessávú infrastruktúra-fejlesztést általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak ismerjenek el, annak passzív, semleges (34) és nyílt hozzáférésű infrastruktúrán kell alapulnia. Az ilyen hálózatnak minden lehetséges hálózati hozzáférési formát a hozzáférni kívánók rendelkezésére kell bocsátania, és kiskereskedelmi szinten lehetővé kell tennie a tényleges versenyt, versenyképes és megfizethető szolgáltatásokat biztosítva a végfelhasználók számára. (35) Ezért az általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat csak univerzális hozzáférhetőséget biztosító szélessávú hálózat fejlesztését és a kapcsolódó nagykereskedelmi hozzáférési szolgáltatások nyújtását foglalhatja magában, nem terjedhet ki a kiskereskedelmi kommunikációs szolgáltatásokra (36). Amennyiben az általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat nyújtója vertikálisan integrált szélessáv-üzemeltető is egyben, az érdekellentétek, az indokolatlan diszkrimináció és bármely más, rejtett közvetett előny elkerülése érdekében megfelelő biztosítékokat kell alkalmazni. (37)

28.

Mivel az elektronikus kommunikáció piaca teljes egészében liberalizált, a szélessávú fejlesztést célzó általános gazdasági érdekű szolgáltatás nem alapulhat a 86. cikk (1) bekezdése értelmében vett kizárólagos vagy különleges jognak az általános gazdasági érdekű szolgáltatás üzemeltetőjének történő odaítélésén.

29.

Annak érdekében, hogy megfeleljen az univerzális lefedettségre vonatkozó feladatának, előfordulhat, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatás üzemeltetőjének nem csak olyan területeken kell kiépítenie a hálózati infrastruktúrát, amelyek nem nyereségesek, hanem nyereséges, azaz olyan területeken is, ahol más üzemeltetők adott esetben már kiépítették saját hálózati infrastruktúrájukat, vagy a közeljövőben tervezik ezt megtenni. Ez esetben azonban – tekintettel a szélessávú ágazat sajátosságaira – a nyújtott közszolgálati ellentételezés csak az infrastruktúra nem nyereséges területeken történő kiépítésének költségeit fedezheti. (38) Amennyiben a szélessávú hálózat kiépítését célzó általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat nem állami tulajdonú infrastruktúra fejlesztésén alapul, megfelelő felülvizsgálati és visszakövetelési mechanizmusokat kell bevezetni annak elkerülése érdekében, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatás üzemeltetője tisztességtelen előnyhöz jusson azáltal, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatási koncesszió végét követően megszerzi egy állami forrásból finanszírozott hálózat tulajdonjogát. Végül, az általános gazdasági érdekű szolgáltatás ellentételezését elvben nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes pályázati eljárás útján kell nyújtani, amely valamennyi pályázó üzemeltető számára előírja a nyereséges és nem nyereséges területek átlátható módon történő meghatározását, a várható bevételek megbecslését, valamint azt, hogy szigorúan csak a szükségesnek ítélt összegű ellentételezést igényeljék, elkerülve a túlkompenzálás kockázatát. Az ilyen feltételekkel megrendezett pályázati eljárás biztosítja a negyedik Altmark-kritérium teljesülését [lásd a (21) bekezdést].

30.

Amennyiben nem teljesül a négy Altmark-kritérium, teljesülnek viszont a Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó általános feltételek, a szélessávú infrastruktúra kiépítéséhez nyújtott közszolgálati ellentételezés állami támogatásnak minősül, és a Szerződés 73., 86., 87. és 88. cikkének tárgyát képezi. Ebben az esetben az általános gazdasági érdekű szolgáltatás működtetésével megbízott egyes vállalkozásoknak (lásd a fenti (25)–(29) bekezdést) közszolgálati ellentételezés formájában nyújtott állami támogatás a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető, és mentesülhet a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésében rögzített bejelentési kötelezettség alól, amennyiben teljesülnek az EK-Szerződés 86. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozásoknak közszolgáltatással járó ellentételezés formájában megítélt állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló 2005. november 28-i bizottsági határozatban előírt feltételek (39).

31.

Ha a Bizottság úgy találta egy bejelentett intézkedés esetében, hogy az a Szerződés 87. cikke (1) bekezdése értelmében támogatásnak minősült, akkor az összeegyeztethetőség értékelését eddig közvetlenül a 87. cikk (3) bekezdésének (c) pontjára alapozták. (40)

32.

Az állami támogatású szélessávú projekt által lefedett terület lehet a 87. cikk (3) bekezdésének a) és c) pontja, valamint a regionális támogatásokról szóló iránymutatás (41) értelmében vett támogatott terület is. Ez esetben a szélessáv támogatása induló beruházáshoz nyújtott támogatásnak is minősülhet a regionális támogatásokról szóló iránymutatás értelmében. A Bizottság által eddig vizsgált esetek között több esetben előfordult, hogy a bejelentett intézkedések által célzott területek között akadtak olyanok is, amelyek nem voltak „támogatottak”, és ezért a Bizottság nem tudta a regionális támogatásokról szóló iránymutatás alapján elvégezni az értékelést (42).

33.

Ha egy intézkedés a regionális támogatásokról szóló iránymutatás (a továbbiakban: RTI) hatálya alá tartozik, és egyetlen vállalkozásnak egyedi ad hoc támogatás folyósítását, vagy egyetlen tevékenységi területre korlátozott támogatás folyósítását irányozza elő, akkor a tagállamok feladata annak igazolása, hogy az RTI feltételei teljesülnek. Ez magában foglalja elsősorban, hogy a kérdéses projekt hozzájárul egy koherens regionális fejlesztési stratégiához, és hogy – tekintettel a projekt természetére és méretére – nem eredményezi a verseny elfogadhatatlan mértékű torzulását.

34.

Annak vizsgálatakor, hogy egy támogatási intézkedés összeegyeztethetőnek tekinthető-e a közös piaccal, a Bizottság a támogatási intézkedésnek a közös érdekű cél elérésében játszott pozitív szerepét mérlegeli annak negatív mellékhatásaival – mint például a kereskedelem és a verseny torzulása – szemben.

35.

E mérlegelési teszt alkalmazásakor a Bizottság a következő kérdéseket fogja megvizsgálni:

36.

A szélessáv terén végzett mérlegelési teszt egyes lépései a 2.3.2. és 2.3.3. szakaszban kerülnek részletes ismertetésre.

37.

A bevezetésben leírtak alapján a széles körű és megfizethető szélessáv hozzáférésnek nagy jelentősége van, mivel e technológiák segítségével a gazdaság valamennyi ágazatában képes felgyorsítani a növekedést és innovációt, valamint hozzájárul a társadalmi és a területi kohézió erősítéséhez.

38.

A szélessávú szolgáltatások gazdaságtana olyan, hogy az ilyen beruházásokat a piac nem fogja mindig jövedelmezőnek találni. A sűrűség közgazdasági hatásaiból következően, a szélessávú hálózatokat általában jövedelmezőbb olyan helyen kiépíteni, ahol nagyobb és koncentráltabb a potenciális kereslet, azaz a sűrűn lakott területeken. A beruházás magas állandó költségei miatt, a lakosság sűrűségének csökkenésével az egységköltségek ugrásszerűen megemelkednek. Ennek eredményeképpen a népességnek csak egy része fedhető le nyereségesen szélessávú hálózattal. Hasonlóképpen, bizonyos területeken lehet, hogy csak egyetlen szolgáltatónak éri meg anyagilag hálózatot építeni, kettőnek vagy többnek már nem.

39.

Az állam szerepe hasznos lehet azokon a területeken, ahol a piac által biztosított lefedettség nem elégséges, vagy a hozzáférési feltételek nem megfelelőek. Az állami támogatás a szélessávú ágazatban különösképpen a piaci működőképesség hiányát orvosolhatja, azaz azokat a helyzeteket, amikor az egyes piaci befektetők akkor sem fektetnek a beruházásba, ha az tágabb gazdasági szempontból hatékony lenne, pl. a továbbgyűrűző pozitív hatások miatt. Alternatív esetben a szélessávú ágazat állami támogatására tekinthetünk a méltányossági célkitűzések elérésének eszközeként, azaz mint a társadalom valamennyi szereplője számára fontos kommunikációs eszközhöz való hozzáférés, valamint a társadalomban való részvétel és a véleménynyilvánítás szabadsága javításának módjára, amely javítja a társadalmi és a területi kohéziót.

40.

Hasznos már a kezdetektől alapvető különbséget tenni a megcélozható területek között a már rendelkezésre álló szélessávú kapcsolódási lehetőségek szintje alapján. A Bizottság mindvégig különbséget tett azon területek között, ahol nincs szélessávú infrastruktúra, illetve a közeljövőben nem is valószínű, hogy lesz (fehér területek), azon területek, ahol egy hálózatüzemeltető van jelen (szürke területek), valamint azon területek között, ahol már legalább kettő szélessávú szolgáltató van jelen (fekete területek). (44)

41.

Politikája részeként a Bizottság mindig is úgy vélte, hogy a szélessávú hálózatnak a vidéki és a rosszul lefedett területeken történő kiépítése összhangban van a meglévő közösségi politikákkal, mivel elősegíti a területi, társadalmi és gazdasági kohéziót, és a piac hiányosságaira irányul. Szinte valamennyi e téren hozott határozatában a Bizottság hangsúlyozta, hogy szélessávú hálózatokkal a lakosságnak csak egy része fedhető le nyereségesen, így a teljes lefedettség eléréséhez szükség van az állam támogatására.

42.

A Bizottság elfogadja, hogy amennyiben a tagállamok pénzügyi támogatást nyújtanak a szélessávú szolgáltatások biztosításához azokon a területeken, ahol a szélessáv jelenleg még nem elérhető, és ahol ilyen infrastruktúra kiépítését magánbefektetők a közeljövőben nem is tervezik, valódi kohéziót és gazdaságfejlesztési célkitűzéseket kívánnak elérni, így beavatkozásuk valószínűleg összhangban van a közös érdekkel. (45) A „közeljövőben” kifejezés hároméves időszakként értendő. E tekintetben a magánbefektető beruházási erőfeszítéseinek biztosítaniuk kell, hogy a hároméves időszak alatt legalább jelentős előrelépés történik a lefedettség tekintetében, majd ezt követően (az egyes területek és egyes projektek sajátosságaitól függő) ésszerű időn belül sor kerül a tervezett beruházás befejezésére. A hatóságok előírhatják üzleti terv és egy részletes kiépítési ütemterv benyújtását, valamint a megfelelő finanszírozás bizonyítékát, vagy bármely olyan bizonyíték benyújtását, amely alátámasztja a magán– hálózatüzemeltetők által tervezett beruházás hiteles és megvalósítható voltát.

43.

Amikor egy adott földrajzi övezetben legalább kettő szélessávú hálózati szolgáltató van jelen, és a szélessávú szolgáltatások biztosítása versenyfeltételek között zajlik (infrastruktúraalapú verseny), akkor nem beszélhetünk a piac működésképtelenségéről. Ennek megfelelően, nagyon kevés lehetőség nyílik a további előnyökkel járó állami beavatkozás számára. Sőt épp ellenkezőleg, elvileg egy újabb szélessávú hálózat kiépítésének finanszírozásához nyújtott állami támogatás elfogadhatatlan versenytorzuláshoz és a piaci befektetők kiszorításához vezetne. Következésképpen, ha a piac működésképtelensége nem bizonyított egyértelműen, akkor a Bizottság negatív megítélésben részesíti a további szélessávú infrastruktúra „fekete” zónában történő kiépítésére irányuló támogatási intézkedéseket. (46)

44.

Egy hálózatüzemeltető adott területen történő megléte még nem jelenti, hogy nincsenek piaci hiányosságok vagy kohéziós problémák. A monopóliumhelyzet hatással lehet a szolgáltatás minőségére vagy árára, amelyen azt a polgároknak kínálják. Másrészt, azokon a területeken, ahol csak egy szélessávú hálózatüzemeltető van jelen, a dolog természetéből adódóan egy alternatív hálózat kiépítéséhez nyújtott támogatás torzíthatja a piac dinamikáját. Ezért a szélessávú hálózatok „szürke” területeken történő kiépítéséhez nyújtott állami támogatás esetében részletesebb elemzésre és a közös piaccal való összeegyeztethetőség alapos vizsgálatára van szükség.

45.

Bár lehet, hogy az állami beavatkozás által célzott területen jelen van ugyan egy hálózatüzemeltető, akadhatnak bizonyos felhasználócsoportok, akik még nincsenek megfelelően kiszolgálva akár abban az értelemben, hogy a felhasználók által igényelt szélessávú szolgáltatások a számukra még nem elérhetőek, vagy szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési tarifák hiányában azok kiskereskedelmi ára – összehasonlítva az ország versenyképesebb területein vagy régióiban kínált ugyanazon szolgáltatásokéval – nem megfizethető (47). Ha emellett korlátozott kilátás van arra, hogy harmadik felek alternatív hálózatot építsenek ki, akkor egy alternatív hálózat támogatása megfelelő intézkedés lehet. Ezzel orvosolni lehet az infrastrukturális verseny hiányát, és így csökkenthetők az inkumbens üzemeltető tényleges monopolhelyzetéből adódó problémák. (48) Az ilyen körülmények között nyújtott támogatásnak azonban számos feltétele van, amelyeket az érintett tagállamoknak teljesíteniük kell.

46.

Ennek megfelelően a Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilváníthatja – bizonyos feltételek mellett – azokat az állami támogatási intézkedéseket, amelyek olyan területeket céloznak, ahol a szélessávú infrastruktúra–ellátás még tényleges monopolhelyzetben van, feltéve, hogy (i) nem kínálnak a polgárok és üzleti felhasználók igényeit kielégítő megfizethető vagy megfelelő szolgáltatásokat; és hogy (ii) ugyanazon célok eléréséhez nem állnak rendelkezésre a piacot kevésbé torzító intézkedések (beleértve az előzetes szabályozást is). A fentiek megállapításához a Bizottság különösen a következők teljesülését fogja vizsgálni:

47.

Ha a szélessávú lefedettséget nem lehet kielégítőnek tekinteni, szükségessé válhat az állami beavatkozás. Először is az vetődik fel, hogy az állami támogatás megfelelő szakpolitikai eszköz-e a probléma kezelésére, vagy léteznek-e egyéb, ennél alkalmasabb eszközök.

48.

Erre vonatkozóan, korábbi határozataiban a Bizottság megállapította, hogy míg az előzetes szabályozás sok esetben megkönnyítette a szélessáv kiépítését a városi és a sűrűbben lakott területeken, nem feltétlenül bizonyul elégséges eszköznek a szélessávú szolgáltatásnyújtás lehetővé tételéhez különösen a rosszul lefedett területeken, ahol a befektetések alacsony nyereséggel kecsegtetnek. (49)

49.

Hasonlóképpen a szélessáv érdekében a keresleti oldalon hozott intézkedések (mint pl. utalványok a végfelhasználók számára) ugyan pozitív módon járulhatnak hozzá a szélessáv elterjedéséhez, és más állami eszközök alternatívájaként vagy kiegészítéseként ösztönzendők, nem tudják mindig megoldani a szélessávellátás hiányát. (50) Így az ilyen helyzetekben nem kerülhető el az állami támogatás annak érdekében, hogy megoldják a szélessávú kapcsolódási lehetőség hiányát.

50.

Az intézkedés ösztönző hatását illetően meg kell vizsgálni, hogy a szélessávú hálózati beruházást nem hajtották volna–e végre ugyanilyen időkereteken belül állami támogatás nélkül is.

51.

Döntéshozatali gyakorlatában a Bizottság a „fehér”, illetve „szürke” területekre bejelentett intézkedések arányosságának értékelésekor rávilágított számos olyan feltételre, amelynek teljesülése szükséges ahhoz, hogy az érintett állami támogatás és az esetleges versenytorzulás a lehető legkisebb mértékű legyen. A következő, a)–h) pont alatt szereplő feltételek bármelyikének hiánya esetén részletes vizsgálatra van szükség (51), amely várhatóan a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően negatív következtetéshez fog vezetni.

52.

Számos tagállam egyre inkább olyan szélessávú hálózatok támogatására fordítja a figyelmét, amelyek nagy sebességgel képesek szolgáltatásokat közvetíteni, és fejlett digitális szolgáltatások sokaságát támogatják. Ezen NGA-hálózatok elsősorban üvegszál alapú, vagy korszerű továbbfejlesztett kábelhálózatok, amelyek a meglévő rézhuzalos szélessávú hálózatokat, illetve a jelenlegi kábelhálózatokat hivatottak teljes mértékben vagy nagy részben helyettesíteni.

53.

Az NGA-hálózatok olyan vezetékes hozzáférési hálózatok, amelyek részben vagy egészében optikai elemekből állnak, és amelyek fejlettebb tulajdonságokkal (mint pl. nagyobb áteresztőképességgel) rendelkező szélessávú szolgáltatásokat képesek nyújtani, mint amelyek a meglévő rézhálózatokon keresztül biztosíthatók. (60)

54.

Az NGA-hálózatok a jövőben lényegében rendelkezni fognak a szükséges sebességgel és kapacitással ahhoz, hogy magas felbontású tartalmakat továbbítsanak, hogy kívánságra nagy sávszélesség igényű alkalmazásokat támogassanak, valamint hogy piacra dobjanak megfizethető szimmetrikus szélessávú szolgáltatásokat, amelyek manapság csak a nagy vállalkozások számára általánosan elérhetők. Összességében az NGA-rendszerekben rejlik a lehetőség, hogy megkönnyítsék a szélessávú technológia és a szélessávú szolgáltatások minden területének javítását.

55.

A Bizottság már foglalkozott néhány üvegszálas hálózat kiépítéséhez nyújtott állami támogatásról szóló bejelentéssel. Ezek az esetek vagy egy regionális NGA „mag” hálózat kiépítésével (61), vagy csupán egy korlátozott számú üzleti felhasználó számára történő üvegszálas kapcsolat biztosításával (62) függtek össze.

56.

Éppúgy, mint a szélessávú alaphálózat úgynevezett „első generációs” kiépítésével kapcsolatban, az állami, városi és regionális hatóságok az üvegszálas hálózatok gyors kiépítéséhez nyújtott támogatásukat is a piac működésképtelenségével vagy kohéziós célkitűzéssel indokolják. Ha a szélessávú alapinfrastruktúra kiépítéséhez nyújtott állami beavatkozást bemutató példák elsősorban a vidéki közösségekre/területekre (alacsony sűrűség, magas tőkeköltség), vagy a gazdaságilag elmaradott (alacsony fizetőképes kereslet a szolgáltatásokra) területekre irányultak, akkor az NGA-hálózat modelljének gazdasági jellemzői nem csak a gyéren lakott területeken, hanem bizonyos városi övezetekben is visszavetik az NGA-hálózatok kiépítését. Az NGA-hálózatok gyors és széles körű kiépítését úgy tűnik, hogy elsősorban a költségek befolyásolják, a népsűrűség kevésbé. (63)

57.

Ezért a hatóságok számára indokolt lehet a közvetlen beavatkozás annak érdekében hogy a hálózatüzemeltetők által veszteségesnek ítélt területek mégis élvezhessék az NGA-hálózatok által a gazdaságra gyakorolt jelentős externáliás hatások előnyeit, és ne okozzon nekik kárt egy új, digitális NGA– „szakadék”. A tagállamok ezért elő kívánhatják mozdítani az NGA–hálózati fejlesztéseket olyan területeken, ahol több évbe telne, amíg a meglévő szélessávú hálózatüzemeltetők befektetnének egy ilyen hálózatba, merthogy pénzügyileg számukra ez nem annyira vonzó, mint egyes jelentősebb városi körzetek. Bizonyos esetekben a tagállamok dönthetnek úgy, hogy maguk fektetnek be, vagy pénzügyi támogatást nyújtanak magánüzemeltetőknek annak érdekében, hogy NGA – hálózati összeköttetéshez jussanak, vagy a vártnál korábban kapcsolják be őket a rendszerbe, és hogy biztosítsák a foglalkoztatási és egyéb gazdasági lehetőségek minél előbb történő kihasználását.

58.

Az NGA–hálózatkiépítés biztosítására vagy felgyorsítására irányuló valamennyi állami beavatkozásnak az állami támogatásra vonatozó szabályokkal összeegyeztethetőnek kell lennie.

59.

A tagállamok különböző fokú piaci beavatkozások közül választhatnak az NGA-hálózatok kiépítésének előmozdítása vagy felgyorsítása érdekében. E tekintetben a 2.2.1. és a 2.2.2. szakaszban (a piacgazdasági befektető elvének alkalmazása, közszolgálati ellentételezés és az Altmark-kritériumok) vázolt szempontokat kell értelemszerűen (mutatis mutandis) alkalmazni az NGA–hálózatkiépítés területén végzett állami beavatkozások során. A kiválasztott beavatkozás hatásainak természetétől függően más és más elemzési megközelítés lehet indokolt az állami támogatásra vonatkozó szabályok alapján.

60.

Azokon a területeken, ahol magánbefektetőkkel kívánják a jövőben kiépíttetni az NGA-hálózatokat, a tagállamok dönthetnek a befektetési ciklust felgyorsító intézkedéscsomag elfogadása mellett, arra ösztönözve ezzel a befektetőket, hogy befektetési terveiket beterjesszék. Ezen intézkedéseknek a 87. cikk (1) bekezdése értelmében nem kell feltétlenül állami támogatást tartalmazniuk. Mivel az üvegszálas hálózatkiépítés költségének nagy részét az építési munkálatok (például ásás, kábelfektetés, házon belüli kábelezés) teszik ki, a tagállamok az elektronikus hírközlés közösségi keretszabályozásának megfelelően határozhatnak például úgy, hogy megkönnyítik a szolgalmi jog megszerzése érdekében folytatott eljárást, és előírják, hogy a hálózatüzemeltetők hangolják össze a közüzemi munkálataikat, és/vagy osszák meg infrastruktúrájuk egy részét. (64) Ugyanezen az alapon a tagállamok dönthetnek úgy, hogy minden új építkezéshez (beleértve az új ivóvíz-, energia-, közlekedési és szennyvízhálózatokat) ki kell alakítani az üvegszálas összeköttetést.

61.

Hasonlóképpen a hatóságok dönthetnek úgy, hogy vállalják az építési munkák egy részét (mint pl. közterület felásása, ároképítés) annak érdekében, hogy lehetővé tegyék és felgyorsítsák a saját hálózati elemeikre koncentráló üzemeltetők által történő fejlesztést. Az ilyen közüzemi munkálatok azonban nem végezhetők szelektív módon konkrét ipar vagy ágazat számára, hanem elvben minden lehetséges felhasználó számára elérhetővé kell tenni és nem csak ez elektronikus hírközlési üzemeltetők részére (azaz az áram-, gáz- és víziközművek részére is). Amennyiben az ilyen állami beavatkozások a közmű– üzemeltetők infrastruktúrájának saját maguk általi kiépítéséhez szükséges előfeltételek megteremtését szolgálják anélkül, hogy egy adott ágazatot vagy vállalkozást pozitív megkülönböztetésben részesítenének (pl. különösen ez utóbbi tőkeköltségének csökkentésével), akkor nem tartoznak a 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá.

62.

Hasonló intézkedéseket fogadhat el a nemzeti szabályozó hatóság a közművek vagy a meglévő hálózatüzemeltetők tulajdonában levő oszlopokhoz és árkokhoz való egyenlő és megkülönböztetésmentes hozzáférés biztosítása érdekében.

63.

Ahogy azt a Bizottság döntéshozatali gyakorlata a szélessávú alaphálózat terén mutatja, az állami támogatást a legtöbb esetben a helyi, illetve regionális hatóságok ítélik oda vagy azzal a céllal, hogy orvosolják a szélessávú kapcsolódási lehetőség régióbeli hiányát, vagy hogy a meglévő szélessávú lefedettség és hálózati kapcsolat további javításával növeljék a régió versenyképességét. E két cél elérése érdekében a hatóságok eddig vagy pályázatot írtak ki az építési munkákra és a köztulajdonban levő szélessávú infrastruktúra kezelésére, vagy pénzügyileg támogatták a magántulajdonban levő szélessávú hálózat építését. (65)

64.

Ha az állami beavatkozások az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerint állami támogatásnak minősülnek, akkor azokat be kell jelenteni a Bizottságnak, amely a 3.3. és 3.4. szakaszban meghatározott alapelvekkel összhangban megvizsgálja a közös piaccal való összeegyeztethetőségüket (66).

65.

A (40) bekezdésben említettek szerint, a Bizottság a „fehér”, „szürke” és „fekete” területek közötti különbségtételre való hivatkozással vizsgálta meg a hagyományos szélessáv fejlesztéshez nyújtott állami támogatás összeegyeztethetőségét. A Bizottság úgy véli, hogy e különbségtétel lényeges annak vizsgálatakor is, hogy az NGA-hálózatokhoz nyújtott állami támogatás a 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethető-e, ez azonban az NGA-hálózatok sajátosságainak figyelembevételekor pontosabb meghatározásokat igényel.

66.

Erre vonatkozóan szem előtt kell tartani, hogy hosszú távon az NGA-hálózatok várhatóan ki fogják szorítani a meglévő szélessávú hálózatokat. Amennyiben az NGA-hálózatok eltérő hálózat kiépítését igénylik, amely a mainál jelentősen jobb minőségű szélessávú szolgáltatásokat kínál, valamint olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyeket a mai szélessávú hálózatokkal nem lehetne biztosítani, akkor a jövőben előreláthatólag markáns különbségek fognak kialakulni az NGA-hálózatokkal lefedett és az azokkal le nem fedett területek között. (67)

67.

Jelenleg néhány fejlett szélessávú alaphálózat (például az ADSL 2+ (68)) is képes bizonyos pontig egyes szélessávú szolgáltatástípusok támogatására, amelyeket a közeljövőben feltehetően az NGA-hálózatokon keresztül kínálnak majd (ilyen pl. az alap „triple play” szolgáltatáscsomag). Az előzetes rendeletek sérelme nélkül azonban meg kell jegyezni, hogy olyan új termékek és szolgáltatások jelenhetnek meg, amelyek sem a keresleti, sem a kínálati oldal szempontjából nem helyettesíthetők, és a szélessávú alap–infrastruktúra felső fizikai határát meghaladó szélessávú sebességet fognak igényelni.

68.

Ennek megfelelően, az NGA-hálózatok számára nyújtott állami támogatás értékelésénél „fehér NGA” területnek minősül az a terület, ahol ilyen hálózatok jelenleg még nincsenek, és ahol a közeljövőben előreláthatólag magánbefektetők által nem épülnek, és nem kerülnek teljesen üzemképes állapotba. (69) E tekintetben a „közeljövő” kifejezés hároméves időszaknak felel meg. (70) A hatóságok bizonyos feltételek mellett jogosultak beavatkozni a társadalmi kohézióval összefüggő kérdések, a regionális fejlesztés és a piaci hiányosságok kezelése érdekében, amennyiben a magánbefektetőknek igazolhatóan nem áll szándékukban NGA-hálózatokat kiépíteni az elkövetkező három évben. A magánbefektető által tervezett beruházási erőfeszítéseinek biztosítaniuk kell, hogy a hároméves időszak alatt legalább jelentős előrelépés történjek a lefedettség tekintetében, majd ezt követően (az egyes területek és egyes projektek sajátosságaitól függő) ésszerű időn belül sor kerüljön a tervezett beruházás befejezésére. Hosszabb időtartam vizsgálata erre nem alkalmas, mivel az már sérthetné a rosszul lefedett régiók érdekeit azokkal az országrészekkel szemben, amelyek megfelelően ellátottak ilyen fejlett szélessávú hálózatokkal. A hatóságok előírhatják üzleti terv és részletes kiépítési ütemterv benyújtását, valamint a megfelelő finanszírozás bizonyítékát, vagy bármely olyan bizonyíték benyújtását, amely alátámasztja a magán–hálózatüzemeltetők által tervezett beruházás hiteles és megvalósítható voltát.

69.

Ugyanezen az alapon az a terület minősül „szürke NGA” területnek, ahol csak egy NGA-hálózat működik, vagy épül a következő három évben, és egy üzemeltető sem tervezi NGA-hálózat kiépítését az elkövetkező három évben. (71) Annak vizsgálatakor, hogy más hálózatüzemeltetők ki tudnak-e építeni további NGA-hálózatokat az adott területen, figyelembe kell venni a már meglévő szabályozó és jogi intézkedéseket, amelyek csökkenthették az ilyen hálózatkiépítéseket akadályozó tényezőket (vezetékekhez való hozzáférés, infrastruktúra igénybevétele).

70.

Ha az adott területen egynél több NGA-hálózat van jelen, vagy épül a következő három évben, akkor az elvben „fekete NGA” területnek minősül. (72)

71.

A (66) és (67) bekezdésben említetteknek megfelelően, bár az NGA-hálózatok minőségi szempontból sokkal fejlettebbek, mint a meglévő hagyományos rézhuzalos hálózatok, egy NGA-hálózat kiépítéséhez nyújtott állami támogatásnak az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal való összeegyeztethetőségének értékelése során a Bizottság azt is megvizsgálja, hogy egy ilyen támogatás milyen hatásokat gyakorol a meglévő szélessávú hálózatokra, mivel úgy tűnik, jelenleg bizonyos mértékű helyettesíthetőség áll fenn a szélessávú és az NGA-hálózatok által egyaránt kínált szélessávú szolgáltatások között. Az NGA-hálózat kiépítéséhez nyújtott állami támogatás összeegyeztethetőségének értékelése során a Bizottság ezenfelül a mérlegelési tesztet is alkalmazza (lásd a (35) bekezdést). A bejelentett intézkedés arányosságának vizsgálatakor a Bizottság elsősorban azt veszi szemügyre, hogy az (51) bekezdésben meghatározott feltételek (részletes feltérképezés és lefedettség-elemzés, nyílt pályázati eljárás, a gazdasági szempontból legkedvezőbb ajánlat, technológiai semlegesség, a meglévő infrastruktúra felhasználása, kötelezően biztosítandó nagykereskedelmi nyílt hozzáférés, összehasonlító árképzési gyakorlat és visszakövetelési mechanizmus) teljesülnek-e. A következő pontok azonban az NGA-hálózatok értékelésével összefüggésben különösen lényegesek.

72.

A szélessávú alapszolgáltatásokhoz hasonlóan, a tagállamok által teljesítendő bizonyos feltételrendszer mellett (lásd az (51) és (71) bekezdést), a Bizottság a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó szabályaival összeegyeztethetőnek tekinti azon intézkedéseket, amelyeket NGA-hálózatok kiépítését támogatják a szélessávú infrastruktúrát jelenleg nélkülöző területeken, illetve azokon a területeken, ahol a meglévő szélessáv üzemeltetők megítélése szerint nem jövedelmező NGA-hálózatot kiépíteni.

73.

Azokon a fehér területeken, ahol már létezik egy szélessávú alaphálózat (hagyományos szürke terület), azzal a feltétellel nyújtható NGA-hálózatokhoz támogatás, hogy az érintett tagállamok igazolják, hogy i. a szélessávú hálózatokon nyújtott szélessávú szolgáltatások nem megfelelőek a polgárok és üzleti felhasználók igényeinek kielégítésére a kérdéses területen (figyelembe véve egy jövőbeni lehetséges korszerűsítést is); valamint hogy ii. a kitűzött célok eléréséhez nem állnak rendelkezésre a piacot kevésbé torzító eszközök (beleértve az előzetes szabályozást is).

74.

Azokon a területeken, ahol már van egy magánbefektető által kiépített NGA-hálózat, vagy éppen folyamatban van annak három éven belüli kiépítése (lásd továbbá a (68) bekezdést is), és egy üzemeltető sem tervezi egy második NGA-hálózat kiépítését az elkövetkező három évben, a Bizottságnak részletesebb elemzést kell végeznie annak ellenőrzésére, hogy az ilyen területeken végrehajtott állami beavatkozás összeegyeztethetőnek minősül-e az állami támogatásra vonatkozó szabályokkal. Valójában az e területeken történő állami beavatkozás a meglévő befektetők kiszorításának és a verseny torzításának kockázatával jár.

75.

Ahhoz, hogy a Bizottság megállapítsa az összeegyeztethetőséget, a tagállamoknak tudniuk kell bizonyítani egyrészt, hogy a meglévő vagy tervezett NGA-hálózat nem megfelelő, vagy nem lesz megfelelő, a polgárok és üzleti felhasználók igényeinek kielégítésére a kérdéses területen, valamint másrészt, hogy a kitűzött célok eléréséhez nem állnak rendelkezésre a piacot kevésbé torzító eszközök (beleértve az előzetes szabályozást is). Részletes elemzésének keretein belül a Bizottság különösen a következők teljesülését fogja vizsgálni:

76.

Azokon a területeken, ahol már egynél több NGA-hálózat létezik, vagy a magánbefektetők éppen versenytárs NGA-hálózatokat építenek, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy újabb, államilag finanszírozott, a többiekkel versenyző NGA-hálózathoz nyújtott állami támogatás valószínűleg súlyosan torzítja a versenyt, és nem összeegyeztethető az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal.

77.

A Bizottság megítélése szerint a hagyományos fekete területek – vagyis azok a területek, ahol egymással versenyző szélessávú infrastruktúrák (xDSL és kábelhálózatok) segítségével biztosítják a jelenlegi szélessávú szolgáltatásokat – olyan területek, ahol a meglévő üzemeltetők ösztönözve vannak, hogy nagyon gyors NGA-hálózatokká fejlesszék jelenlegi hagyományos szélessávú hálózataikat, amelyre aztán meglévő ügyfeleik áttérhetnek. Elvileg az ilyen területeken nincs szükség további állami beavatkozásra.

78.

A tagállamok azonban cáfolhatják ezt az érvelést, ha bizonyítják, hogy a meglévő szélessávú alaphálózat-üzemeltetők nem tervezik az NGA-hálózatokba történő beruházást az elkövetkező három évben, például annak bemutatása révén, hogy az elmúlt évek során a meglévő hálózatüzemeltetők által végrehajtott befektetések alakulása nem volt kielégítő a saját szélessávú infrastruktúrájuk fejlesztése terén annak érdekében, hogy a fogyasztói igényeknek megfelelően nagyobb sebességet biztosítsanak. Ilyen esetben az NGA-hálózatok kiépítéséhez biztosított állami támogatást (a (75) bekezdésben szereplő) részletes elemzésnek kell alávetni, valamint teljesülnie kell a 3.4.5. szakaszban részletesen tárgyalt feltételrendszernek.

79.

A szélessávú alaphálózat kiépítésénél követett politikához hasonlóan, az NGA-hálózat kiépítéséhez nyújtott állami támogatás megfelelő és indokolt eszközt képezhet, több alapvető feltétel teljesülése esetén. Azon fehér NGA-területek kivételével, amelyek a szélessávú alap–infrastruktúra tekintetében is fehér területnek minősülnek (ahol nincs szükség további követelményekre), a Bizottság úgy véli, hogy a 2.3.3. pontban és különösen az (51) bekezdésben előírt biztosítékokon kívül (részletes feltérképezés és lefedettség-elemzés, nyílt pályázati eljárás, a gazdasági szempontból legkedvezőbb ajánlat, technológiai semlegesség, a meglévő infrastruktúra felhasználása, kötelezően biztosítandó nagykereskedelmi nyílt hozzáférés, összehasonlító árképzési gyakorlat és visszakövetelési mechanizmus) még a következő feltételeknek is teljesülniük kell:

80.

Ezen iránymutatás az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő naptól alkalmazandó.

81.

A Bizottság ezen iránymutatást valamennyi olyan bejelentett támogatási intézkedésre alkalmazza, amelyekkel kapcsolatban az iránymutatás kihirdetését követően határozathozatalra kérik fel, még akkor is, ha a projekteket a kihirdetés dátuma előtt jelentették be.

82.

A jogellenes állami támogatás értékelésére alkalmazandó szabályok megállapításáról szóló bizottsági közleménnyel (74) összhangban a Bizottság ezen iránymutatást alkalmazza a kihirdetést követően nyújtott, be nem jelentett támogatások esetében.

83.

A Bizottság ezt az iránymutatást legkésőbb annak közzétételétől számított három éven belül a fontosabb jövőbeli piaci, technológiai és szabályozási fejlemények alapján felülvizsgálja.