19.1.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 18/18

1.1

Az EGSZB üdvözli a határozatot, amelynek értelmében 2010-ben megkétszereződnek a kirekesztés és a szegénység felszámolására irányuló erőfeszítések, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az oktatást és képzést e célok elérésének hatékony eszközeként kell alkalmazni. Ismert tény, hogy az oktatás a szegénységben élők társadalmi beilleszkedésének fontos eszköze.

1.2

Az a tény, hogy az „EU 2020 stratégia” prioritásai az egyenlőtlenségek és a szegénység elleni küzdelem eszközei között figyelembe veszik az oktatás megerősítését, valamint hogy az Unió soros elnöklő triója – Spanyolország, Belgium és Magyarország – célkitűzései közé az „Oktatás mindenkinek” programot is felvette, számos olyan intézkedés indítványozását teszi lehetővé, amelyek segítségével az oktatás és a képzés a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem hatékony eszközévé válhat.

1.3

Az oktatást az Európai Unió a kezdetektől fogva alapvető emberi jogként ismeri el, és komoly, biztató erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy e jog mindenki számára elérhető közkinccsé váljék. Az EGSZB mindehhez több véleménnyel is hozzájárult, amelyekben elismeri, hogy az oktatás központi célja továbbra is olyan szabad, kritikus szellemű és önálló állampolgárok képzése, akik képesek hozzájárulni az őket körülvevő társadalom fejlődéséhez, magas szinten kezelni a különösen a munka világában felmerülő új kihívásokat, de egyúttal tudatában vannak annak, hogy értékeik és kultúrájuk közös, és hogy az otthonukat jelentő világot meg kell őrizniük a jövő generációi számára.

1.4

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a befogadás szolgálatába állított oktatás koncepciója alapján az EU és a tagállamok vizsgálják felül az oktatáspolitikákat, a tartalmakat, a nézőpontokat, a struktúrákat és a forráselosztást, valamint a foglalkoztatással, a színvonalas közszolgáltatásokkal, a speciális szükségletekkel (gyermekek, a speciális igénnyel rendelkezők, a bevándorlók stb.) kapcsolatos politikákat, illetve tegyék naprakésszé ezeket, és minden ilyen intézkedésbe vegyék bele a nemek közötti egyenlőség dimenzióját. A befogadó oktatás formális és nem formális keretek között – családban, közösségben – egyaránt végbemehet, nem lehet minden terhet az iskolára hárítani. Ez távolról sem marginális vagy csak a szegényekre összpontosító kérdés: e lehetőségnek minden rászoruló társadalmi csoport előtt nyitva kell állnia. A befogadó oktatás választásának okai lehetnek:

1.5

Az EU-ban hosszú évek óta viták folynak a nem formális oktatás eredményeinek elismeréséről. Ez az oktatás a hagyományos oktatás keretein kívül zajlik, és kiegészíti a formális oktatást: gyakorlati kompetenciákhoz, egyéni készségekhez (soft skills), viselkedésformákhoz juttatja az embereket, és ösztönzi az állampolgári szerepvállalást. Bár e viták tekintetében uniós szinten még nem jött létre egyetértésen alapuló megegyezés, a nem formális oktatás egyre elismertebb a munkavállalásra való felkészítésben. Az EGSZB szerint hasznos lenne, ha az EU a befogadás szolgálatában történő oktatás fényében elemezné ezt a kérdést, ezért ennek megfelelően a következőket ajánlja:

1.6

Az EGSZB korábbi véleményeiben hangsúlyozta, hogy a mindenki számára elérhető, minőségi közoktatás a társadalmi egyenlőség és befogadás egyik motorja. Ilyen értelemben lényeges, hogy a kirekesztettek is hozzáférhessenek a színvonalas, alapvetően állami oktatáshoz, (1) amely megnyitja előttük a munkaerőpiac kapuit, és lehetővé teszi a tisztességes és jól fizetett munkavállalást.

1.7

Az EGSZB végül azt ajánlja, hogy a megvalósítható tevékenységek – a már meghatározott politikai prioritásokkal való koherencia szem előtt tartásával – ösztönözzék a témakörrel kapcsolatos merészebb és ambiciózusabb kötelezettségvállalásokat, és jussanak el a különböző intézményekhez és társadalmi szereplőkhöz is.

1.8

Az EGSZB által „Oktatással a társadalmi kirekesztés ellen” címmel 2010. május 20–22-én Firenzében rendezendő konferencia tökéletesen illeszkedik ehhez. A konferencia ugyanis átfogó megközelítésre épül, és számos, ezen a területen tevékenykedő szereplőt vonultat fel.

2.1

Az oktatáshoz való jog, mint alapvető emberi jog az Európai Unió létrejötte óta megalkotott valamennyi jogi eszközben elismerést nyert és szerepel. Európa komoly és biztató erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy e jog mindenki számára elérhető közkinccsé váljék. (2) Azonban még mindig vannak olyan társadalmi rétegek, amelyek nem élhetnek e jogukkal, ami tovább mélyíti a továbbra is felszámolásra váró szegénységet. A tagállamok, az Európai Bizottság és az Európai Parlament jelentős intézkedéseket indítványozott és fogadott el a szegénység leküzdésére, amelyeknél a beilleszkedés eszköze a színvonalas, mindenki számára elérhető közoktatás. Ugyanezen cél érdekében az Európai Unió úgy határozott, hogy 2010 a szegénység elleni küzdelem európai éve lesz. (3)

2.2

A növekedés és a foglalkoztatás témakörében meghatározott európai uniós célkitűzéseknek a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem is szerves része. A szociális védelemmel és a társadalmi befogadással kapcsolatos nemzeti politikák összehangolására szolgál a tagállamok hatáskörébe tartozó területeken alkalmazott nyitott koordinációs módszer (OMC) néven ismert kölcsönös csere- és tapasztalatszerzési folyamat, amelynek célja a nemzeti politikák konvergenciájának elősegítése bizonyos közös célok érdekében. Az OMC különösen a megújult lisszaboni stratégia keretében segíti a társadalompolitikák összehangolását.

2.3

Másrészről az oktatás és a képzés kulcsfontosságú tényező a gazdasági fejlődés és a társadalmi kohézió javulásának szempontjából. A szegénységi szintek csökkentésére irányuló célkitűzések kudarca, a mostani gazdasági válságnak a kirekesztés mértékében megmutatkozó következményei, valamint a munkanélküliség növekedése miatt fokozódik az aktív befogadás célkitűzését elősegítő eszközök iránti érdeklődés.

2.4

Az „EU 2020 Stratégia” (4) prioritásai közül az első a „Tudásalapú növekedés általi értékteremtés”. Elismerést nyer tehát, hogy a tudás képezi a tartós növekedés hajtóerejét, és különleges szerepe van az oktatásnak és a kutatásnak, az innovációnak és a kreativitásnak. A 2009 májusában Prágában tartott foglalkoztatási csúcstalálkozó következtetései is ebbe az irányba mutatnak. Ennek és a mostani gazdasági válságnak a kapcsán, amely komoly csapást jelent a munkavállalók és a vállalkozások – különösen a kkv-k – számára, illetve figyelembe véve, hogy az uniós országok közötti nagy különbségek ellenére a munkanélküliségi mutatók minden rekordot megdöntve megközelítik a 20,2 %-ot, minden olyan intézkedést fokozni kell, amely hozzájárul a munkahelyteremtéshez és egyúttal megerősíti az európai polgárok közötti egyenlőséget, különös hangsúlyt helyezve az oktatáspolitikára.

2.5

Az egyenlőség egyik fő mozgatórugóját, a közoktatást napjainkban számos újabb kihívás elé állítja a globalizálódó, ugyanakkor egyre egyenlőtlenebb, megosztottabb és aszimmetrikusabb világ. A tanulók iskolai és társadalmi integrációja a hatóságok és a nemzetközi vagy regionális szervezetek egyik legfontosabb feladata. A befogadás szolgálatába állított oktatás elképzelése szorosan kapcsolódik a gyermekek, a fiatalok és a felnőttek ismeretszerzési szükségleteinek kielégítéséhez, különösen a megkülönböztetés, a marginalizálódás, a szegénység és a társadalmi kirekesztés által leginkább érintett társadalmi területeken.

2.6

Az oktatás és képzés a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem hatékony eszköze lehet. A hátrányos helyzetű fiatalok oktatási, társadalmi-gazdasági vagy földrajzi szempontból kedvezőtlen környezetük vagy valamilyen fogyatékosságuk miatt sajátos nehézségekkel küzdenek a társadalomban.

2.7

Az UNESCO által megfogalmazott iránymutatások szerint a beilleszkedést szolgáló oktatás olyan folyamat, amely a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése érdekében figyelembe veszi a tanulók változatos szükségleteit, és azokra az ismeretszerzésben, a kultúrában és a közösségi értékekben való aktívabb részvétel útján ad választ. A befogadást szolgáló oktatáshoz az oktatási tartalmak, megközelítések, struktúrák és stratégiák átalakítására, a tanárképzési rendszerek megfelelő fejlesztésére, több forrás hozzárendelésére és egy olyan nézőpont kialakítására van szükség, amely az összes tanulóra vonatkoztatható, és amelynek középpontjában az a meggyőződés áll, hogy a mindenkire kiterjedő oktatás biztosítása az általános oktatási rendszer feladata. A formális vagy nem formális oktatás útján megvalósítható és a befogadás szolgálatába állított oktatás célja az, hogy megfelelő választ adjon a társadalmi csoportok eltérő igényeire.

2.8

A befogadást szolgáló oktatás nem pusztán egy másodlagos kérdésre (hogyan lehet bizonyos tanulókat bevonni az általános oktatásba) vagy a kizárólag a legszegényebbekre összpontosító elgondolás, hanem az oktatási rendszereknek és az ismeretszerzés egyéb kereteinek fejlesztését jelenti a tanulók sokszínűségéhez való alkalmazkodás jegyében, és ezáltal a szegénység elleni küzdelem hatékony eszközévé válik. Lehetővé kell tenni, hogy se a tanárok, se a tanulók ne érezzék idegennek a sokszínűséget, és arra ne problémaként, hanem a tanulási környezet gazdagítását szolgáló kihívásként és lehetőségként tekintsenek.

2.9

A tömeges munkanélküliséggel együtt a szegénység eddig ismeretlen formái jelentek meg. Napjaink globális gazdasági válsága valójában ennek a helyzetnek a fájdalmas beigazolódása. (5) A jelenlegi szegénységet nem csak az elégtelen bevétel jellemzi: az egészségügyi ellátáshoz való korlátozott hozzáférésben, vagy annak teljes elérhetetlenségében, az oktatásban, a veszélyes környezetben, a megkülönböztetések és előítéletek fennmaradásában és a társadalmi kirekesztésben is megnyilvánulhat. Ha a munkahely nem színvonalas, önmagában már nem biztosít kellő védelmet a szegénység ellen. Az abszolút szegénység gyakoribb a nők, mint a férfiak között: az abszolút szegénység kockázata az Európai Unió tizenhét tagállamában jelentősen magasabb a nők esetében. Az egyszülős családokban, ahol nő a családfő, nagyobb az elszegényedés veszélye. Egy olyan világban, ahol a lakosság 60 %-a a világon keletkező jövedelem mindössze 6 %-ából él, az emberek 50 %-a napi 2 dollárból tartja fenn magát, és több mint egymilliárd ember napi jövedelme az egy dollárt sem éri el, Európa nem válhat a környezetéről tudomást sem vevő erődítménnyé.

2.10

A növekvő városi szegénység, a vidéki népesség tömeges elvándorlása az ipari övezetekbe, a nagymértékű bevándorlás mind-mind kihívást jelentenek a régió szociálpolitikája számára. Az EUROSTAT 2009-es adatai szerint az európaiak 16 %-a a szegénységi küszöb alatt él, és minden tizedik európai olyan háztartásban él, ahol egyik családtag sem dolgozik. Egyes tagállamokban a gyermekek a népesség többi részéhez képest még jobban ki vannak téve a szegénységnek; becslések szerint 19 %-ukat (azaz 19 millió gyermeket) fenyegeti ez. Mindenképpen gátat kell vetni az ilyen sok embert szegénységbe sodró folyamatnak, még pedig olyan stabil és biztos oktatási környezet létrehozásával, amely minden tanulónak garantálja alapvető jogainak teljes körű gyakorlását, képességeinek és jövőbeli lehetőségeinek fejlesztését.

3.1

Az EU, illetve a tagállamok integrációs és foglalkoztatáspolitikájának egyik alapeleme a szegénység elleni küzdelem. A szegénység elleni, korábban támogatási politikának tekintett küzdelem mára a kirekesztés elleni küzdelemmé vált. Nemcsak arról van szó, hogy a társadalmat meg kell védeni a szegénység rettegett következményeitől, hanem arról is, hogy azoknak is biztosítani kell az emberi jogokat, akiket a szegénység már utolért. 2007-ben, amikor határozat született arról, hogy a 2010-es év célkitűzése „a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem” lesz, az Európai Parlament és az Európai Tanács megállapította, hogy „az Európai Unióban jelenleg 78 millió embert fenyeget az elszegényedés veszélye, és ez a szám szüntelenül emelkedik. Mivel ez az állapot teljes mértékben ellentétes az Európai Unió legfontosabb közös értékeivel, olyan intézkedésekre van szükség, amelyek az Unióra és a tagállamokra nézve egyaránt kötelezőek”.

3.2

Másfelől 2000-ben az ENSZ tagállamai elfogadták a millenniumi fejlesztési célokat (MFC), amelyek célja az abszolút szegénység felére csökkentése. Az összesen nyolc célkitűzést 2015-ig kell teljesíteni. A mostani gazdasági keretek között azonban nagyon nehéz az összes célkitűzést a tervezett határidőig megvalósítani. Éppen ezért az Európai Uniót, amikor arról határozott, hogy 2010-es évet a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemnek szenteli, az a szándék vezérelte, hogy fokozza az említett célkitűzések teljesítését célzó erőfeszítéseket.

3.3

Az EGSZB harmonizált álláspontra helyezkedett a tudástársadalommal kapcsolatban is, amely nem csupán az elit, hanem minden polgár maradéktalan integrációjának és különösen a lisszaboni csúcson megfogalmazott célkitűzések teljesítésének egyik lényeges eszköze.

3.4

Az EGSZB a közelmúltban úgy vélekedett, (6) hogy az alacsonyabb képesítésűek esetében nagyobb a kirekesztés kockázata, és hogy életminőségük javítását és a munkaerőpiacra való belépésüket az oktatáshoz való jognak kell biztosítania. Figyelembe kell venni ugyanakkor azt is, hogy a gazdasági, társadalmi és technológiai változások miatt az oktatás tartalmát is módosítani kell ahhoz, hogy a munkaerő-piaci igényeknek is meg lehessen felelni. Ebben a tekintetben az EGSZB az iskolai és egyetemi tantervek olyan módosítását javasolja, hogy azok kiegészíthetőek legyenek szakképzési programokkal: ez megkönnyítené a munkaerőpiacra való bejutást azok számára, akik idő előtt kilépnek az oktatásból, ami elősegítené a társadalmi kirekesztés által okozott károk megelőzését, illetve jóvátételét. (7)

3.5

Az EGSZB egy másik véleményt is elfogadott, (8) amelyben üdvözli az „Új munkahelyekhez szükséges új készségek” című bizottsági közleményt; ennek következtetései között ki kell emelni, hogy „rövid távon a gazdasági fellendülés alapvető feltétele, hogy minden szinten nőjön a képzettségi szint; ami hosszú távon a fejlődés, a termelékenység javulása, a versenyképesség, a foglalkoztatás, az esélyegyenlőség biztosítása, valamint a társadalmi kohézió alapvető feltétele is”.

3.6

Egy dolog azonban elkerülhetetlen: kiinduló fogalmunkat, a befogadás szolgálatába állított oktatás fogalmát pontosítani kell, mivel az nemcsak stratégia, hanem olyan folyamat, amely az oktatáspolitikák felülvizsgálatán felül a foglalkoztatással, a színvonalas közszolgáltatások biztosításával kapcsolatos és a tanulók sokféleségét (férfiak és nők, gyermekek, fiatalok és idősek, bevándorlók, munkanélküliek, valamilyen fogyatékkal élők, AIDS/HIV-fertőzöttek stb.) figyelembe vevő politikák áttekintését is szükségessé teszi. Végeredményben a befogadás szolgálatába állított oktatás fő célja a kirekesztés valamennyi formájának – eredjen az a negatív magatartásokból vagy a sokszínűség elfogadásának hiányából – felszámolása. Az oktatásra sokféle formális és informális környezetben – családi körben vagy a közösségben – sor kerülhet, nem lehet minden terhet az iskolára hárítani.

3.7

A nem formális oktatás igen gyakran részvételen alapuló, nem hierarchikus pedagógiai formákon és munkamódszereken alapul, továbbá szorosan kapcsolódik a civil szervezetekhez, amelyek működtetik. Jellegénél és alulról felfelé irányuló megközelítésénél fogva a nem formális oktatás a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem hatékony eszköze. Az EGSZB ezért hangsúlyozza, hogy a nem formális oktatásra az EU 2020 stratégia megvalósításában is jelentős szerep hárulhat.

3.8

Az egész életen át történő tanulás sikerét fokozza a formális oktatást kiegészítő és támogató nem formális oktatás. Ez az összekapcsolódás jelentős szerepet játszhat például abban, hogy a fiatalok számára vonzóbbá teszi a tanulást, és így új módszerek bevezetésével, a formális és nem formális oktatás közötti átmenetek megkönnyítésével és a készségek elismerésével elősegíti az iskolából történő kimaradás elleni küzdelmet. (9)

3.9

Az OECD különféle kutatások és projektek révén különleges figyelmet fordított a nem formális oktatás kérdésére. (10) Nincs még egységes és általános álláspont arról, hogy a nem formális – és különösen az informális – oktatás során szerzett ismereteket milyen mértékben és hogyan lehet elismerni. Ehhez egyebek között fel kell ismerni, hogy a formális oktatási rendszeren kívüli egyéb érdekelt felek, mint például a civil szervezetek is alkalmasak a tanításra, és hogy az így szerzett kompetenciák értékelésére szolgáló standardok kialakítására van szükség. Az így szerzett képességek és készségek elismerésére több tagállamban az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó oktatási stratégiák révén kerül sor. Egyes tagállamokban olyan eljárásokat elemeznek, amelyekkel a meglevő nemzeti képesítési keretrendszerek révén jogilag is elismerhetők a szóban forgó képességek és készségek, ami pedig elősegíti a munkaerőpiacra történő belépést. Az EGSZB szerint az EU-nak elemeznie kellene, hogy tagállami szinten hol tart ez a kérdés, egyben azt ajánlja, hogy a tagállamok osszák meg egymással bevált tapasztalataikat és a követendő példákat.

3.10

El kell kerülni azt a komoly veszélyt, hogy a befogadásra szolgáló oktatási stratégiákat csak a szegények, a bevándorlók és az oktatásból bármilyen oknál fogva idő előtt kilépők vehessék igénybe. Ez ugyanis ahelyett, hogy integrálná, csak elszigeteli a résztvevőket. Erre megoldás lehet, ha e rendszerek ajtaja nyitva marad más, azokra esetleg igényt tartó csoportok előtt. (11) Másrészt a nem formális oktatás nem helyettesíti a formális oktatást, de mivel elismeri a formális oktatásban szerzett ismeretek értékét és kiegészíti azt, ezáltal az intézkedések kedvezményezettjei – amennyiben kívánják vagy szükségesnek tartják – újból részt vehetnek a formális oktatásban.

3.11

Az EGSZB szerint lényegbevágó, hogy valamennyi kirekesztett színvonalas és alapvetően állami oktatásban (12) részesüljön, amely megnyitja előttük a munkaerőpiac kapuját, és lehetővé teszi, hogy tisztességes, jól fizetett munkát vállaljanak. Nem kevésbé fontos, hogy ez az oktatás közvetítse a polgárság, a férfiak és nők közötti tényleges egyenlőség és az aktív demokratikus részvétel alapvető értékeit. Az EGSZB olyan oktatás mellett teszi le voksát, amely hozzájárul a személyiség és a társadalom építéséhez, és nem csak haszonelvű, azaz képesítések és készségek átadására szorítkozik. Az EGSZB olyan oktatás híve, amelynek eredménye a nyitott, kritikus ember, aki képes aktív szerepet vállalni a szociálisan egyre igazságosabb, politikailag egyre érettebb társadalmakban.

3.12

Az EGSZB véleménye szerint minél aktívabban részt vesz valaki az oktatásban, annál erősebb lesz a kritikai elemzőképessége, ami hozzájárul az új munkaerő-piaci és társadalmi igényeknek való megfeleléshez szükséges egyéni képzettség és társadalmi helyzet javításához. Az oktatás és a társadalmi beilleszkedés közötti összefüggés egyben azt is jelenti, hogy az oktatás szorosan kapcsolódik a helyszínéül szolgáló társadalom és régiók fejlesztési céljaihoz. Az oktatás ilyen módon a szegénység fokozatos felszámolásának eszközévé válhat.

3.13

Összefoglalva: a befogadást szolgáló oktatás mellett a következő indokok szólnak:

4.1

A szegénység elleni küzdelem európai éve négy konkrét célkitűzést fogalmaz meg:

—   elismerés: erőfeszítéseket kell tenni a szegénységben és a társadalmi kirekesztettségben élők méltóságteljes élethez és teljes körű társadalmi szerepvállaláshoz való jogának elismerésére;

—   szerepvállalás: az év egyik célkitűzése, hogy a közvélemény egyre inkább csatlakozzék a társadalmi beilleszkedés politikáihoz és fellépéseihez, a szegénység és a marginalizálódás elleni küzdelem közös felelősségének hangsúlyozásával;

—   összetartás: a cél az összetartóbb társadalom megteremtésének elősegítése annak tudatosításával, hogy milyen előnyökkel jár mindenki számára egy olyan társadalom, ahol sikerül leküzdeni a szegénységet és senki sem szorul a társadalom peremére;

—   kötelezettségvállalás: végül az év célja a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni határozott uniós kötelezettségvállalás újbóli megerősítése és ennek előmozdítása minden döntési szinten.

4.2

Az év előnyben részesített témái a következők:

4.3

Következésképp a 2010-es év Európában egyedülálló alkalmat teremt arra, hogy a szegénység felszámolására törekedve megtörténjen a széles és sokszínű közvélemény tudatosítása és mozgósítása a szegénység elleni küzdelem és az oktatás abban játszott lehetséges szerepét illetően. E törekvés azonban csak világos és átütő üzenettel valósítható meg, sok homályos üzenettel nem. Ezért az EGSZB javasolja, hogy a tevékenységek a következő központi tengely köré szerveződjenek: „Oktatás a befogadás szolgálatában: a szegénység elleni küzdelem hatékony eszköze. A társadalmi kirekesztés nélküli Európáért”.

4.4

2010 első félévében a spanyol kormány az Európai Unió soros elnöke. Spanyolország az utóbbi években fokozott érdeklődést mutat a szegénység elleni küzdelem, a társadalmi kirekesztés felszámolása és az inkluzív oktatás kérdései iránt. Soros elnökségének kezdete egyben az e témának szentelt európai év kezdete is. A megnyitót 2010. január 21-én Madridban rendezték, majd június végén kerül sor a szokásos Európai Tanácsra, amelyen Spanyolország Belgiumnak adja át a rotációs elnökséget. Spanyolországnak az „Oktatás mindenkinek” téma iránt tanúsított érdeklődése és az eziránti elkötelezettsége kiváló alkalom számos olyan tevékenységre, amelyeknek köszönhetően ez az év nem múlik el nyomtalanul, illetve olyan politikai határozatok kidolgozására, amelyek közelebb hozzák a kitűzött célt, azaz a szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolását.