6.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/52

1.1

Napjainkban az Unió e régiókkal kapcsolatos prioritását a legkülső régiók és az európai kontinens közötti kapcsolatok, valamint a polgárokban az európai projekthez való tartozás érzésének megerősítése jelentik. Egyes területeken, például a biológiai sokféleség, a földmegfigyelés, a megújuló energia, a kultúrák integrációja területén a legkülső régiók vizsgálati helyszínné, a kísérletezés terepévé, mi több, modellé válhatnak Európa számára.

1.2

A legkülső régiók fontos értékekkel rendelkeznek, amelyekkel hozzájárulhatnak Európa jövőjéhez, többek között az ott élő emberek tehetségének, mezőgazdasági, halászati és ipari termékeiknek, minőségi turizmusuknak, földrajzi elhelyezkedésüknek köszönhetően Európa platformjaként léphetnek fel szomszédaik körében. A legkülső régióknak a többi európai régióval azonos feltételek mellett kell hozzáférést biztosítani a belső piac előnyeihez.

1.3

A legkülső régióknak nyújtott különleges támogatást a költségvetési szempontból rendkívül szűkös helyzet ellenére sem szabad csökkenteni. Ezeknek a régióknak megfelelő pénzügyi eszközökkel kell rendelkezniük, hogy elérhessék az Európa 2020 stratégiában kitűzött célokat, és kiegyenlíthessék a különösen a távoli fekvésük miatti hátrányos helyzetükből eredő hatásokat.

1.4

Jóllehet a legkülső régiókra irányuló uniós politika jó eredményeket ért el, az EUMSZ-ben foglalt konkrét jogalapra építve meg kell újítani a legkülső régiók fogalmát, stratégiaibb és ambiciózusabb dimenziót kölcsönözve neki. Ezért többé már nem hagyhatók ki a nagy hálózatokkal, a kutatással, a mobilitással és a földmegfigyeléssel kapcsolatos uniós politikákból.

1.5

Felül kell vizsgálni és ki kell terjeszteni a POSEI eszközt, hogy a legkülső régiók valamennyi mezőgazdasági és nem mezőgazdasági termékét lefedje.

1.6

A legkülső régiók sajátos földrajzi és éghajlati helyzetének figyelembevétele érdekében az egyes uniós politikák, például a verseny-, a közbeszerzési, a halászati, a környezetvédelmi politika területén ténylegesen végre kell hajtani az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 349. cikkét. Tekintettel a Szerződés szövegére, az Európai Bizottság ezzel kapcsolatos jelenlegi fenntartásai nem nagyon indokolhatók. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen elemzést a 349. cikk alkalmazásáról, és tegye közzé.

1.7

A foglalkoztatás és az ifjúság helyzete alapvető kihívást jelent a legkülső régiók számára. A szociális dimenziót a legkülső régiókra vonatkozó uniós politikák egyik prioritásává kell tenni. Ezért egyrészt az oktatás és a képzés – amelyeket e régiók munkaerőpiacainak igényeihez kell igazítani –, másrészt a munkahely- és jövedelemteremtő tevékenységek támogatását célzó programok keretében rövid, közép- és hosszú távú intézkedések bevezetésével hathatósan fejleszteni kell ezt a pillért.

1.8

Emellett a legkülső régiókban megvalósított programok az Unió versenyképességének javításához is hozzájárulnak, például a megújuló energiák és a tengeri tudományok, a biológiai sokféleség vizsgálata, az erdőgazdálkodás, az egészségügy és a trópusi betegségek elleni küzdelem területén.

1.9

Az a cél, hogy a legkülső régiók jobban beleilleszkedjenek földrajzi környezetükbe, nyilvánvaló. Számos példával szemléltethető, hogy az Európai Bizottság általában nehezen érti meg azt, hogy a legkülső régiók stratégiai szerepet, egy európai platform szerepét töltik be az Unió külpolitikájában, különösen a kereskedelem, a halászati politika és a fejlesztési együttműködés területén. Az Európai Bizottságnak határozottan, láthatóbb módon és aktívabban kell támogatnia a regionális együttműködést.

1.10

A civil társadalom uniós stratégiába való bevonásának túl kell lépnie a jelmondat szerepén. Az EGSZB az egyes legkülső régiók civil társadalmi szereplőinek részvételével zajló kerekasztal-megbeszélések szervezését javasolja olyan cselekvési tervek kidolgozása érdekében, amelyek meghatározzák az Európa 2020 stratégia végrehajtásának célkitűzéseit és szakaszait. Az EGSZB felajánlja, hogy a legkülső régiók elnöki értekezletével, valamint a legkülső régiók gazdasági, szociális és környezetvédelmi tanácsaival partnerségben elindítja e folyamatot.

1.11

Az EGSZB emellett támogatja a legkülső régiók és az egyes szomszédos országok (Latin-Amerika, Atlanti-óceán, Karib-tenger, Indiai-óceán) civil társadalmai közötti strukturált párbeszéd kialakítását. Ez többek között azt jelentené, hogy a legkülső régiók képviselőit bevonják az Európai Bizottság által a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM) keretében kialakított párbeszédbe. Az EGSZB támogatja, hogy a civil társadalommal együtt valamennyi GPM keretében hozzanak létre monitoringbizottságokat, és szükségesnek tartja – érintettségük esetén – a legkülső régiók bizottságokban való részvételét.

1.12

Az EGSZB azt javasolja, hogy valamennyi legkülső régióban hozzanak létre uniós területi irodákat, hogy kézzelfoghatóbbá, láthatóbbá és közvetlenebbé váljanak az Unió és az e régiók közötti kapcsolatok.

2.1

Az EUMSZ 349. és 355. cikke meghatározza és elismeri a legkülső régiók sajátos jellemzőit; ezenfelül e régiók 1989 óta egy, a társadalmi-gazdasági intézkedések támogatását célzó, az Európai Unió többi részével való nagyobb fokú konvergencia érdekében indított egyedi program kedvezményezettjei is egyben.

2.2

A legkülső régiók jelentős mértékben növelik az Unió területét és földrajzi jelenlétét a világban, és ezzel fokozzák Európa politikai, gazdasági és kulturális befolyását, továbbá hatalmas halászati területekkel gazdagítják az Uniót az Atlanti- és az Indiai-óceánon. Jobban ki kell használni e régiók Európa platformjaként betöltött szerepét azáltal, hogy felveszik őket az európai közlekedési hálózatokba (TEN, digitális hálózatok, tengeri gyorsforgalmi utak), aminek révén privilegizált hozzáférést kapnak az európai Föld-megfigyelési programokhoz (GMES, GALILEO), továbbá a megújuló energiaforrásokkal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos európai kutatási programokhoz. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a legkülső régiók a különböző mobilitási és együttműködési programokon keresztül Európa nemzetközi befolyásának közvetítőiként is fontos szerepet töltenek be. A távoli fekvés miatt e régiókban különleges uniós képviselők vannak jelen, ami, egyaránt politikai jelzés és az említett platformszerep előmozdításának hatékony eszköze.

2.3

Az EGSZB több mint 20 éve támogatja azokat a tevékenységeket, amelyek a legkülső régiók civil társadalmainak az Unióhoz való közeledését szolgálják, valamint azt, hogy jobban meghallgassák őket és kikérjék a véleményüket. Ezzel kapcsolatban külön ki kell emelni, hogy az Unió kereskedelempolitikája esetleg hátrányosan érintheti a legkülső régiókat, különösen a velük szomszédos országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodásokon és GPM-eken keresztül (1). Sajnálatos módon az Európai Bizottság közleménye nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, és nem veszi át az EGSZB 2010. február 17-i Coupeau-jelentésében (2) foglalt ajánlásokat, különösen a kísérő intézkedések tekintetében.

2.4

E közlemény másik gyenge pontja az, hogy nem veszi figyelembe annak a nagyon fontos politikai ténynek a következményeit, hogy a legkülső régiók az Európai Unióhoz tartoznak. A Réunionon tartott meghallgatás arról tanúskodik, hogy a civil társadalmi erők kötődnek az európai integrációhoz, és fel sem merül annak megkérdőjelezése. Az EGSZB véleménye szerint az Unió legkülső régiókkal kapcsolatos stratégiájának elsősorban arra kell irányulnia, hogy helyzetük figyelembevétele mellett javítsa Európa egészébe történő integrációjukat.

3.1

A kohéziós politika végrehajtása keretében égető szükség van a kiválasztásra és a finanszírozás odaítélésére vonatkozó eljárások egyszerűbbé és gyorsabbá tételére. A túlzott késedelmekért és határidőkért gyakran elsősorban az Unió és a nemzeti hatóságok a felelősek. E késedelmek és hibák súlyosan csorbítják az Unió hitelességét, ezért sürgősen, még a jövőbeli pénzügyi tervek vizsgálata előtt foglalkozni kell e kérdéssel.

3.2

Az Unió jövőbeli programjainak másik fontos feltétele az európai támogatások fokozott láthatóságának és koncentrációjának biztosítása. Emellett a jelenlegi szétaprózódás nem hatékony és bírálatokra ad okot. Az EGSZB e kérdésben a fent említett Coupeau-jelentésben kifejtetteknek megfelelően azt javasolja, hogy három prioritásra kell összpontosítani. Először is a különösen a fiatalok foglalkoztathatóságát elősegítő oktatásra és a képzésre – többek között az alapinfrastruktúra támogatása révén –, hiszen e régiók gazdagságának elsődleges forrása természetesen az ott élő emberek tehetsége és vállalkozó szelleme. Második helyen szerepel a magánszektor jövedelem- és munkahelyteremtő szerepének támogatása: kkv-k/kis és közepes méretű iparágak, idegenforgalom, a termelési tényezőkkel kapcsolatos szolgáltatások, mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat. Harmadsorban a nagy hálózati beruházások (ikt, közlekedés, hulladék, víz, energia stb.) szintén prioritást élveznek, mivel ezeknek köszönhetően méltányos hozzáférés biztosítható a polgárok számára az e területek versenyképességéhez hozzájáruló általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz.

3.3

Kiemelkedően fontos a fenntartható fejlődés kérdése, azt azonban nemcsak a környezetvédelemre, hanem más tényezőkre is ki kell terjeszteni. Például az idegenforgalom területén a fenntartható fejlődés magában foglalja a helyi azonosságtudat tiszteletben tartását, a regionális know-how-t, a hagyományos életformák megóvását, a nyelvet vagy az identitást meghatározó termékeket is. A mindenki számára biztosított hozzáférés, a demográfiai változások és a függőség kezelésének kérdése különösen fontos a legkülső régiókban, és ezeket az Európai Bizottság közleménye kellően ki is fejti.

3.4

Az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehetne beépíteni a legkülső régiókkal kapcsolatos dimenziót a közbeszerzési szabályokba. A legkülső régiók különleges helyzete miatt figyelmet kell fordítani a helyi foglalkoztatásra, ugyanakkor el kell kerülni a szomszédos országokból érkező, jóval alacsonyabb bérköltséggel járó szociális dömpinget, valamint az egyes gazdasági szereplők által alkalmazott alacsony árak agresszív gyakorlatát, ami azt jelenti, hogy először felszámolják a helyi versenyt, majd monopolpolitikát folytatva magas árakat alkalmaznak.

3.5

A harmadik országokkal való kapcsolatok tekintetében az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy közleményében az Európai Bizottság nem alakított ki a Coupeau-véleményben javasolt világos jövőképet. Az EGSZB hangsúlyozza a legkülső régiók és a szomszédos országok, különösen az AKCS-országok közötti együttműködés fontosságát, amely az EFA, az ERFA, az ESZA, az EMVA és az ETHA előirányzatait mozgósító, közös együttműködési projektek formájában valósul meg. Számos tanulmány készült e kérdésben, de működési szabályok híján kevés konkrét együttműködési projekt valósult meg. Pedig számos lehetőség kínálkozik az együttműködésre a közlekedés, az idegenforgalom, az oktatás, az egészségügy, a halászat és a mezőgazdaság, a kutatás-fejlesztés vagy a környezetvédelem területén. Ezzel párhuzamosan az Unió kereskedelempolitikájának kérdésére sem született válasz. Egyes legkülső régiók törékeny gazdaságára tényleges veszélyt jelentenek a meglévő vagy kilátásba helyezett szabadkereskedelmi megállapodások vagy GPM-ek. A legkülső régiókkal kapcsolatos tervezett uniós stratégia értelmét veszti, ha az Unió kereskedelempolitikájában nem veszik figyelembe a legkülső régiók tényleges érdekeit.

3.6

Végül sajnálatos, hogy a közleményben kevés szó esik a legkülső régiók civil társadalmával kialakítandó partnerség meghatározásáról, amely a kohéziós intézkedések bevezetése érdekében ez utóbbival folytatandó strukturált konzultáció kialakítására, valamint olyan projektek kidolgozására vonatkozna, amelyek tájékoztató kampányokon, az európai polgárságon és mobilitási programokon keresztül járulnak hozzá a lakosság körében az európai identitás érzésének erősödéséhez. Az EGSZB utal „A partnerségről szóló európai magatartási kódex (ECCP)” című véleményére (3).

4.2.1

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Tanács továbbra is egyedi elbánásban részesíti a legkülső régiókat annak érdekében, hogy maximálisan fel tudják használni az elérhető forrásokat, és ehhez – a régiók bevételétől függetlenül – 85 %-os társfinanszírozási rátát javasolt. Az EGSZB azonban sajnálja, hogy a távoli fekvés jelentette többletköltségeket kompenzálni hivatott egyedi forráselkülönítés társfinanszírozási arányát 50 %-on hagyták, és azt javasolja, hogy az Európai Bizottság kellően rugalmas lépésekkel garantálja ennek teljes hatékonyságát.

4.2.2

Végezetül az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság területi együttműködésre vonatkozó javaslatai nem kínálnak konkrét megoldást a legkülső régiók létfontosságú regionális integrációjára.

4.4.1

Az EGSZB az Európai Parlamenttel együtt rámutat arra, hogy a közlekedés és az ikt tekintetében ad hoc keretet kell meghatározni, elősegítendő, hogy a legkülső régiók megoldják a területi elszigeteltség és a digitális lemaradás problémáit.

4.5.1

A legkülső régióknak automatikusan jogosultságot kell nyerniük a határokon átnyúló együttműködésre, ha meghaladják a 150 km-es tengeri határra vonatkozó kritériumot.

4.5.2

A legkülső régiók valódi regionális integrációja olyan intézkedések meghozatalát igényli, amelyek javítják e régióknak a szomszédos harmadik országokkal való összeköttetését, és előmozdítják a helyi kkv-k számára elkerülhetetlen nemzetközivé válást.

4.5.3

Az Unió és a legkülső régiókkal szomszédos országok közötti kereskedelmi vagy halászati megállapodások megkötésekor az Európai Uniónak feltétlenül hatásvizsgálatokat kell végeznie, valamint tájékoztatnia kell a legkülső régiók politikai szerveit és civil társadalmát a tárgyalásokról, és be kell őket vonnia az őket közvetlenül érintő kérdésekbe.

4.5.4

A legkülső régiók szakmai köreit és jogászait a földrajzi környezetükben végzett beruházások biztonságának kérdése is érdekli. Ezzel kapcsolatban az EGSZB támogatja a legkülső régiók ügyvédeinek konferenciáját, valamint minden ilyen jellegű kezdeményezést, többek közt például az Atlanti Választottbírósági Központot.

4.5.5

A regionális integráció révén számos területen (közlekedés, hulladékkezelés stb.) megvalósítható lenne a méretgazdaságosság, feltéve, hogy az Unió a jelenleginél erőteljesebben kifejezi azt a szándékát, hogy a legkülső régiókat Európa platformjaivá kívánja alakítani.

4.6.1

Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontja valódi fogalmi továbblépést jelent, mivel lehetővé teszi, hogy az Európai Bizottság figyelembe vegye a legkülső régiók eltérő gazdasági helyzetét a nemzeti regionális támogatások keretében, valamint a más célokat (kutatás, innováció, közlekedés, környezetvédelem stb.) szolgáló állami támogatások nyilvánvaló elégtelenségét. Az EGSZB felhívja a figyelmet az Európa 2020 stratégia prioritásai és a legkülső régiókban a kutatási/innovációs, illetve környezetvédelmi állami támogatásokhoz nyújtott hozzájárulási keret elégtelensége közötti jelenlegi ellentmondásra. Ezeket az ellentmondásokat a következő időszakban ki kell küszöbölni.

4.6.2

Az állami támogatások európai keretének jelenlegi felülvizsgálatával összefüggésben a legkülső régiók aggodalmukat fejezik ki a meglévő keret fenntartásával kapcsolatban. E régiók azt kérik, hogy tartsák fenn a lehető legkedvezőbb bánásmódot és a céltól függetlenül biztosítsák a támogatások koherenciáját (a vállalkozások beruházási támogatása megnövelt támogatásintenzitással, nem degresszív és időben nem korlátozott működési támogatások annak érdekében, hogy az EUMSZ 349. cikkének megfelelően kompenzálják a távoli elhelyezkedésből fakadó többletköltségeket), valamint törekedjenek egyszerűbb és rugalmasabb eljárások alkalmazására.

4.6.3

A legkülső régióknak nagy szükségük van új munkahelyekre annak érdekében, hogy véget vessenek a lakosság valamennyi rétegét sújtó strukturális munkanélküliségnek. Vállalkozásaik természetükből adódóan kis- és középvállalkozások, amelyek gyakran földrajzilag korlátozott piacokon működnek; ezek a jellemzők jelentősen eltérnek a kontinentális Európára érvényes jellemzőktől. A 2007 és 2013 közötti időszakhoz hasonlóan továbbra is biztosítani kell, hogy a vállalkozásokat célzó támogatások nyújtására valamennyi vállalkozási forma esetében sor kerülhessen.

4.6.4

A beruházások támogatásintenzitását a legkülső régiókban a jelek szerint a 2007–2013-as időszak szintjén rögzítik, és a jövőben is fenntartják a küszöbértékeket és a „legkülső régiókra vonatkozó bónusz” elvét. Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy nem alakult át a közösségen belüli kereskedelem, ami többek között azzal indokolható, hogy a legkülső régiók piacai nagyon kis mértékben vonzóak a külföldi befektetések szempontjából. Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy továbbra is engedélyezzék a nem degresszív és időben nem korlátozott működési támogatásokat.

4.6.5

Az állami és uniós támogatások szempontjából elsődleges fontosságú kérdésként és hosszú távon kell kezelni a legkülső régiók vállalkozásainak az innovációra, a digitális menetrendre, valamint a földrajzi környezetükben kialakítható partnerségek felkutatására irányuló beruházásait.

4.6.6

A legkülső régiók sajátos szerkezetéből adódik, hogy a gazdaság szövetét szinte kizárólag mikrovállalkozások alkotják. Stratégiájában az Európai Bizottságnak az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag tényleges végrehajtására és a „gondolkozz először kicsiben” elv alkalmazására kellene helyeznie a hangsúlyt, különösen az eljárások és az ellenőrzések területén. A kis- és középvállalkozások érdekeinek megóvása érdekében szorosan figyelemmel kell kísérni a versenyszabályokat a legkülső régiókban.

4.7.1

Földrajzi helyzetükből fakadóan a legkülső régiók nagyon sérülékenyek, és az energetikai kihívást a kontinentális Európától eltérően kell megoldaniuk. Az EU-nak elő kell segítenie, hogy a legkülső régiók biztosítani tudják energiaellátásukat egy olyan bonyolult környezetben és olyan bonyolult körülmények között, amelyek jelentősen növelik az árakat, és korlátozzák a versenyképességet.

4.7.2

Létfontosságú, hogy a legkülső régiók feltárják és felhasználják saját energiaforrásaikat, legyen szó akár kőolajból és földgázból származó energiáról, akár alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiafajtákról, amilyenek a szél-, hő-, nap-, víz- és tengeri energia (árapály-, hullám-, tengeriáramlat-, termikus energia).

4.7.3

Az EGSZB azt javasolja, hogy segítsék elő a megújuló energiaforrások kutatását ezekben a régiókban, és hogy – tekintettel a legkülső régiók sajátos jellegére – az uniós pénzügyi eszközök révén támogassák energetikai projektjeiket.

4.8.1

A mezőgazdaság magától értetődően alapvető fontosságú a legkülső régiókban. Szerepet játszik a foglalkoztatásban, a régiók környezetükben betöltött szerepében, valamint a hagyományos életterek és életmódok megőrzésében. A cukor és a banán mellett az Uniónak továbbra is erőfeszítéseket kell tennie a legkülső régiók diverzifikációja és élelmiszer-önellátása érdekében. Emellett fenn kell tartani az exportra szánt, valamint a helyi piacok ellátására szánt agrártermékek közti egyensúlyt.

4.8.2

Az alkalmazott eljárások következtében az uniós támogatások olykor a nagyobb struktúráknak vagy a közvetítők igénybevételének kedveznek. Ezen a trenden változtatni kell, mivel figyelmen kívül hagyja a legkülső régiókban jelentős túlsúlyt képviselő független kistermelők érdekeit. Hasonlóképpen az uniós támogatásoknak az élelmiszerlánc működésének javítását és a mezőgazdasági termelők és gazdaszervezetek fokozott részvételének előmozdítását kell szolgálniuk.

4.9.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság azon álláspontját, miszerint gondoskodni kell az e kérdést érintő döntéshozatal regionálisabb jellegéről azáltal, hogy e régiókkal kapcsolatban a regionális tengeri övezetekre összpontosítanak és figyelembe veszik a helyi állományokat, valamint létrehoznak egy, a legkülső régiókkal foglalkozó tanácsadó bizottságot. A legkülső régiók sajátos helyzetének fokozottabb figyelembevétele érdekében azonban az említett tanácsadó bizottságot az egyes legkülső régiók tengermedencéi szerint kell megszervezni, mivel a legkülső régiók halászterületei között jelentős eltérések mutatkoznak.

4.9.2

A halászati politika javasolt reformja nem ad kielégítő választ a legkülső régiók helyzetére, például a flottatámogatások (építés/beszerzés és korszerűsítés, a halászati erőkifejtés kezelése, az Unió és a harmadik országok közötti halászati megállapodások legkülső régiókra gyakorolt hatása) vagy a halászati POSEI-programok fejlesztésének elmaradásának kérdésében, amely programok tartalma a mezőgazdasági POSEI-programhoz hasonlóan konceptuális felülvizsgálatot igényelne. Az EGSZB másrészt emlékeztet a „Halállományokkal gazdálkodó és a halászat felügyeletét végző regionális övezetek kialakítása” című, 2011. október 27-i saját kezdeményezésű véleményében (előadó: Brendan BURNS) kifejtett gondolataira.

4.10.1

A legkülső régióknak, valamint tengerentúli országoknak és területeknek figyelembe kellene venniük a különleges trópusi és szubtrópusi keményfák fenntartható nevelésében rejlő lehetőségeket. Európával való különleges kapcsolatuknak köszönhetően e területek közvetlen hozzáféréssel rendelkezhetnek, mivel garantáltan az Erdőgondnoksági Tanács (Forest Stewardship Council – FSC) valamennyi minősítési szabályának megfelelő faanyagot tudnak szállítani.

4.10.2

Figyelembe kell venni a különleges műemlékvédelmi projektekhez használható faanyagok különleges piacát, mivel az őshonos fafajták többsége a veszélyeztetett fajok listáján szerepel, ezért legális úton rendkívül nehezen beszerezhető. A mahagóni, az ipé, a virola, a paduk, a greenheart a ramin, az apitong vagy a wenge csak néhány a restaurálási projektekben használható fafajták közül.

4.10.3

A trópusi és szubtrópusi erdők a faanyagon kívül ideális környezetet biztosítanak a gyógyászati és kozmetikai célokra használható, ritka növények termesztéséhez is. A trópusi és szubtrópusi erdőgazdálkodás nem tekinthető gyors meggazdagodási formának, viszont hosszú távon hatalmas lehetőséget kínál e régióknak arra, hogy kiaknázzák azokat a felettébb jövedelmező piacokat, amelyeknek ezekre a ritka faanyagokra és növényekre van szükségük.

4.11.1

AZ EGSZB támogatja az európai környezetvédelmi program folytatását és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos cselekvési tervet (amely esetében az uniós potenciál 80 %-át a legkülső régiók adják), továbbá azt, hogy az Európa 2020 stratégia jövőbeli programjaiban, különösen a megújuló energiaforrások, a fenntartható fejlődés vagy a tengeri tudományok területén fokozottan figyelembe vegyék a legkülső régiókban rejlő potenciált.

4.11.2

Ezzel kapcsolatban az Európai Bizottság nem használja ki kellőképpen a legkülső régiókban rejlő lehetőségeket.

4.11.3

Az EGSZB támogatja azt az elképzelést, hogy hozzanak létre e kérdésekben a legkülső régiókat is magukban foglaló európai klaszterhálózatokat.

4.12.1

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európa 2020 stratégia keretében az Európai Bizottság figyelmet fordít az európai modell szociális dimenziójára. Ez az igyekezet azonban nem korlátozódhat pusztán egy elhatározásra, hanem konkrét kötelezettségvállalásokban kell megnyilvánulnia. Egyetlen európai polgár sem zárható vagy hagyható ki a fejlődésből. Ez az európai szolidaritás értelme. Az EGSZB támogatja a kanári-szigeteki régió elnökének azt a javaslatát, hogy a rendkívüli ütemben növekvő, tömeges munkanélküliség elleni küzdelem érdekében dolgozzanak ki sürgősségi intézkedési tervet.

4.12.2

A stratégiai tengelyek végrehajtásán túl az EGSZB az alábbiakat hangsúlyozza:

az Európai Bizottság „A legkülső régiók növekedési tényezői” című, az Ismeri EUROPA által készített tanulmánya;

Michel BARNIER, a belső piacért felelős biztos által megrendelt és Pedro SOLBES MIRA által készített „La situation des RUP au sein du Marché Unique et le rayonnement de l'Union européenne dans le monde” [A legkülső régiók helyzete az egységes piacon és az Európai Unió szerepe a világban] című jelentés;

az Európai Bizottság „Tendances démographiques et migratoires dans les RUP: quel impact sur leur cohésion économique, sociale et territoriale?” [Demográfiai és migrációs trendek a legkülső régiókban: milyen hatást gyakorolnak a gazdasági, szociális és területi kohézióra?] című, az INED által készített tanulmánya;

az Európai Parlament Nuno TEIXEIRA – REGI Bizottság – által készített, „A kohéziós politika szerepe az EU legkülső régióiban az Európa 2020 stratégiával összefüggésben” című jelentése;

az Európai Parlament „Rôle de la politique régionale dans les conséquences sur le changement climatique dans les RUP” [A regionális politika szerepe az éghajlatváltozás következményeiben a legkülső régiókban] című tanulmánya.