9.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 133/8

1.1

Az európai ipar nagy részére nehéz idők járnak. Ugyanakkor Európában és a világ többi részén is egyre több vállalat készül arra, hogy szembenézzen a globális kihívásokkal, ideértve a demográfiai növekedés, illetve az éghajlatváltozás hatását és különösen a fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátással összefüggő célokat.

1.2

Az EGSZB szeretné ráirányítani a figyelmet az új vagy átalakított üzleti modelleket előkészítő szemléletváltozásra. A fenntarthatóság stratégiai kérdés a Fenntartható Fejlődés Világtanácsában, a vállalatok körében indított kezdeményezésekben nemzeti szinten és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra vonatkozó ágazati ütemtervek előkészítésében uniós szinten. A vállalati szemléletben és struktúrában, illetve a nemzetközi értékláncokban bekövetkező változások új üzleti modelleket hoznak létre.

1.3

Nagyon fontos tényező a vállalatvezetők proaktív elkötelezettsége, amely a beszállítókkal és felvásárlókkal kialakított kapcsolatokra is hatást gyakorol. Minden szinten jelen van a megfelelő kötelezettségvállalás és a szükséges innováció, amelyet az üzemi tanácsokkal folytatott párbeszéd és a vállalatokon belüli egyedi programok, illetve a nemzeti és az európai ágazati szociális párbeszéd támogat.

1.4

Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás során naprakész ismereteket és magasan képzett szakembereket igénylő munkahelyeket kell biztosítani, hogy amennyire lehet, elkerülhető legyen a munkaviszony megszakadása vagy az ideiglenes munkanélküliség. Fontos, hogy uniós, nemzeti és regionális programokat alakítsanak ki, a vállalatoknál pedig testre szabott intézkedéseket hozzanak.

1.5

Az új kilátások és új dinamikák növelni fogják a vállalatok és az értékláncok ellenálló képességét, miközben beruházásokat és munkahelyeket teremtenek. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság állandó, finoman hangolt együttműködést igényel az állami és a magánszféra szereplői között, a pénzügyi kérdéseket is beleértve. A közpolitikáknak ki kell aknázniuk a magánszféra nézeteit és gyakorlatait, és be kell építeniük a célzott, vállalatok által irányított megközelítéseket, amelyek gyakran a kormányzati gyakorlatok előtt járnak.

1.6

A növekedési kezdeményezés támogatása érdekében az EGSZB sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy fontolják meg eddig igénybe nem vett vagy teljesen új alapok felhasználását a sürgős intézkedések finanszírozásához. Az Európai Bizottságnak ösztönöznie kellene a K+F-et és az innovációt, elsőbbséget biztosítva az alacsony kibocsátást szolgáló kezdeményezéseknek a közelgő Horizont 2020 programban, amelyet nem szabad megnyirbálni. Az Európai Bizottságnak bátorítania kell a köz- és magánszféra közötti működőképes partnerségek (PPP-k) létrehozását is, szorosan együttműködve a teljes innovációs láncot lefedő európai technológiai platformokkal és ipari ágazatokkal.

1.7

A következetességnek döntő szerepe van. Az EGSZB kiemeli, hogy szükség van a jól körülhatárolt, egységes és hosszú távú, minden érdekelt féllel megvitatott uniós keretre, a túlszabályozás elkerülésére, a K+F/innováció és az energia- és éghajlati politika közötti erős kapcsolatra, illetve hatékony energia-infrastruktúrára és tárolókapacitásokra. Figyelembe kell venni a bevált gyakorlatokat és a hatékony, kölcsönösön elfogadott programokat. Egy ilyen uniós keret elfogadottabb is lesz a nyilvánosság és a közvetlenül érintett emberek körében.

1.8

Az EU az üvegházhatásúgáz-kibocsátás körülbelül 10%-áért felelős. Ez a százalékos arány 2040–2050 között 5%-ra fog csökkenni. Kétségtelen, hogy az EU tölti be a vezető szerepet az éghajlatváltozással kapcsolatos, kötelező erejű globális megállapodásokról szóló világszintű tárgyalásokon. Az EGSZB azonban felhívja a figyelmet a torzítások elkerülésének szükségességére. Ameddig az üvegházhatású gázok kibocsátásának és a szén-dioxid-árfolyamnak nincsen világszinten egységes szabályozási kerete, addig az EU és a világ többi része közötti egyenlőtlenségeket az Unió globális ágazatokat érintő intézkedéseivel kell kezelni.

1.9

Figyelembe kell venni a legfrissebb fejleményeket. Az EGSZB az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra irányuló célkitűzések naprakész értékelése mellett száll síkra, tekintettel az ipari tevékenységek terén megfigyelhető aggasztó hangsúlyeltolódásra a harmadik országok, így különösen az Egyesült Államok javára. Ez a hangsúlyeltolódás az ott alkalmazott pragmatikus és előretekintő energiapolitika eredménye, amely, mint láthatjuk, káros az európai beruházások és munkahelyek szempontjából.

1.10

Egy nyitott, tanuló társadalomnak rugalmas részvételi formákra, szabályokra és felelősségi körökre van szüksége. Új innovációs kultúrát kell létrehozni az érintett csoportok részvételével. Ennek a kultúrának társadalmi alapkonszenzusra kell törekednie. Alaposan meg kell érteni a kihívásokat, és fel kell ismerni, hogy a világ előtt álló összetett problémákra csak az ipar, a tudomány, a társadalom és a politika összefogása révén adható válasz. Minden érdekelt felet – vállalatokat és alkalmazottaikat, nem kormányzati szervezeteket, társadalmi partnereket, beszállítókat, ügyfeleket és fogyasztókat – be kell vonni. Biztosítani kell az átláthatóságot is.

1.11

Az EGSZB ragaszkodik ahhoz, hogy az e véleményben kiemelt megközelítéseket építsék be a következő iparpolitikába és a többi idevonatkozó szakpolitikába. A klímapolitika és a versenyképesség terén az EU-nak szorosan együtt kellene működnie az iparral, hogy olyan megoldásokat találjanak, amelyek figyelembe veszik az egyes szakpolitikák technikai és gazdasági kivitelezhetőségét.

2.1

A technológia és az innováció, a globális pénzpiacok és kereskedelem, a méretre szabott termékek, a dinamikus értékláncok, valamint az újrahasznosítás mind meghatározó tényezői mai gazdaságunknak.

2.2

Ezzel párhuzamosan a világ növekedő népessége, a jövedelmek egyenlőtlen elosztása, valamint a nyersanyagokkal, a vízkészlettel és az élelmiszerrel kapcsolatos problémák további kihívásokat támasztanak. Az éghajlatváltozás, a fenntartható fejlődés és az energia – a hatékonyság, az alacsony szén-dioxid-kibocsátás követelményei, a megújuló energia és az erőforrásokhoz való hozzáférés tekintetében – kiemelt helyen szerepelnek a nemzetközi napirenden. Az új célokra pedig egy bizonytalan és alacsony növekedést mutató Európának kell válaszolnia.

2.3

A multinacionális vállalatok és alkalmazottaik, valamint az előzetes és utólagos értékláncok egyre többször szembesülnek a jelenlegi helyzet bonyolultságával. Az európai értékláncok még mindig a világ élvonalába tartoznak. Ezt a pozíciójukat meg kell őrizni.

2.4

Jelen vélemény az új üzleti modelleknek utat nyitó, az ágazatok és a vállalatok által képviselt szemléletben és hozzáállásban jelenleg végbemenő változásokat tárgyalja. Az előttünk álló óriási kihívásoknak csak a köz- és a magánszféra együttműködésével, kölcsönösen elfogadott elemzések bevonásával, finoman hangolt egyeztetéssel, valamint a növekedést és a fenntartható munkahelyteremtést ösztönző kezdeményezések révén lehet sikeresen megfelelni. A magán- és a közszféra szereplőinek a jövőben partnerként kell együttműködniük.

2.5

Széles körű az egyetértés azzal kapcsolatban, hogy a több évtizede növekvő szén-dioxid-kibocsátás jelentős üvegházhatást – többek között átlaghőmérséklet-emelkedést és az időjárási viszonyokban észrevehető változásokat – okozott, valamint olyan előre nem látható hatásokkal járt, mint a tengerszint emelkedése, különböző ökológiai változások és az ökoszisztémák megváltozása. Mindez negatív hatást gyakorol a mezőgazdaságra, és az élelmiszerárak aránytalan növekedéséhez, éhezéshez és szegénységhez vezet.

2.6

Az éghajlatváltozással kapcsolatos problémák egyre súlyosabbak (1). Az általános tanulság mindebből az, hogy bármennyire bonyolult is, rendkívül kívánatos, hogy célként tűzzük ki a szén-dioxid-politikák és az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó ütemtervek globális szinten való megvalósítását.

2.7

Eközben a stabil, hosszú távú keret hiánya ellenére számos vállalat tesz lépéseket az értéklánc előzetes és utólagos fázisaira irányuló, fenntartható üzleti stratégiák létrehozása, és a fenntarthatóbb, alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó termékek és szolgáltatások előállítása terén. Jelentős változások mennek végbe szerkezetátalakítás, optimalizálás és újratervezés révén. A világszintű megoldások meglelése érdekében az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiára és innovációra kell helyezni a hangsúlyt.

2.8

Az értékláncok továbbra is jelentős társadalmi-gazdasági előnyt jelentenek Európa számára. A fenntartható termelést csak versenyképességre, innovációra, új ismeretekre és magasan képzett munkavállalókra lehet építeni. A kulcsfontosságú alaptechnológiákra – biotechnológia, nanotechnológia, új anyagok – egyre nagyobb szükség van, mivel a gyorsan csökkenő kommunikációs és koordinációs költségek megkönnyítik az értékláncon belüli különböző tevékenységek földrajzi szétszóródását. Jóllehet, ez nem lineáris folyamat, gyakran a munkaigényes és digitális alapú tevékenységek áthelyezését vonja maga után.

2.9

A gyakran bonyolult kérdések és ellentmondásos választási lehetőségek ellenére egyre több vállalatnál honosodik meg az a nézet, amely szerint a – kilencvenes évekből származó és napjainkban újra reflektorfénybe kerülő – híres „People, Planet, Profit”, vagyis „emberek, bolygó, nyereség” kifejezést kell iránymutatásként használni. Ez vezethet ugyanis el a jelenlegi globális nézetekre, fejleményekre és mutatókra adandó, vállalati irányítású gazdasági, társadalmi és környezeti válaszhoz.

2.10

A célzott vállalati irányítású megközelítés, amely számos országban kialakulóban van, erősíteni fogja az európai vállalatok pozícióját. A jövőre nézve ez stratégiai megközelítésnek tekinthető, amely elkötelezi a vezérigazgatókat, az igazgatótanácsokat, az alkalmazottakat, a beszállítókat, az ügyfeleket, a szakszervezeteket és más szociális partnereket és érdekelteket.

3.1

A nyugati világ egykori egyeduralmát a több súlyponttal jellemezhető többközpontúság váltja fel. A különböző központok közötti kapcsolatot sok esetben a multinacionális vállalatok jelentik. A világgazdaságra állandó nyomás nehezedik a különböző (torzító) politikai és gazdasági mozgatóerők miatt.

3.2

Ezt a környezetet az éghajlatváltozás és az energia terén kitűzött célok is befolyásolják. Az ENSZ, az OECD és az EU, valamint a magánszektor elemzéseket készít, és meghatározza, mely politikák jelentik a megfelelő választ ezekre az új kihívásokra. Az Európai Bizottságon és a Tanácson múlik, hogy vezető szerepet vállal-e a menetrend kialakításában a játékszabályok meghatározása, valamint a beruházás és az innováció feltételeinek megteremtése révén.

3.3

Az 1999-ben létrehozott Dow Jones fenntarthatósági index és a globális jelentési kezdeményezés a fenntarthatóság iránti tudatosságot ösztönzi, csakúgy mint számos más szereplő, többek között vezető vállalatok és alkalmazottaik, szociális partnerek és mindenféle nem kormányzati szervezet. A genfi Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért (WBCSD) aktív üzleti hálózat, amely az üzleti világ nézeteit fogalmazza meg az éghajlatváltozásról folytatott világszintű tárgyalásokkal kapcsolatban. Vezető szerepet vállal új üzleti megközelítések kialakításában és a vállalatok közötti többoldalú projektek összefogásában is. Főbb kezdeményezései közé tartozik a 2010-ben indított „Vision 2050”, amelyet 2012-ben a „Changing Pace” (Ütemváltás) követett. Utóbbi a szabályozásnak a helyes üzleti magatartás ösztönzésében betöltött szerepére hívja fel a figyelmet (2).

3.4

Az „Ütemváltás” szerint a kormányoknak egyértelműen kell rangsorolniuk a prioritásaikat, és fel kell állítaniuk az azokat meghatározó szabályokat a növekedési célkitűzések és a vásárlóerő tekintetében, továbbá meg kell határozniuk, hogyan érik el a legjobb eredményeket. Az üzlet alapvető célja, hogy „egyre jobb termékeket és szolgáltatásokat biztosítson egyre több ember számára az általuk megfizethető áron, fenntartható módon, illetve munkahelyek és gazdasági érték létrehozása mellett”  (3).

3.5

Az „Ütemváltás” közép- és hosszú távú globális megatrendeket, közpolitikákat és célkitűzéseket határoz meg, majd üzleti megvilágításba helyezi a politikai lehetőségeket. „Az emberi értékrendek” című fejezet szintén kifejezetten a polgárok és a fogyasztók felelősségét tárgyalja.

3.6

Egyértelmű eltérés mutatkozik az általánosan elfogadott elemzések és a kormányok által ténylegesen elért célok között. A mostani válság láthatóan túlterheli Európa gazdaságát: sok vállalat kényszerül arra, hogy termelési kapacitását a nyugati világ – és a jelek szerint Kína és India – szűkülő keresletéhez igazítsa.

3.7

Az EU vezető szerepet tölt be az éghajlatváltozás kezelésében és az energiahatékonyság előmozdításában a Kiotói Jegyzőkönyv elfogadása és jogszabályi rendelkezések végrehajtása révén. Mindeközben a világ többi meghatározó szereplője még nem fogadott el hasonló elveket, kötelező erejű jogszabályokról nem is beszélve. Ez a kiegyensúlyozatlan és elfogadhatatlan helyzet a közelmúltbeli ENSZ konferenciák ellenére is fennáll. Az egyértelműség hiánya az uniós ipar számára bizonytalanságot és nyugtalanságot vált ki az érintett vállalatok munkavállalói körében. Elengedhetetlen a köz- és a magánszféra szereplőinek jól összehangolt és kiegyensúlyozott együttműködése.

3.8

A vállalatok jelenleg racionalizálják tevékenységüket. Bár a technológia, az innováció és az erős értékláncok jó eredményeket biztosítanak, káros hatást is gyakorolnak a vállalatokra és a foglalkoztatásra. A munkanélküliség Európa-szerte történelmi csúcson van, és a fiatalok foglalkoztatottsága majdnem mindenhol aggodalomra ad okot. Sürgősen új távlatokra van szükség.

3.9

Az európai munkaerő-piaci válság az ambiciózus éghajlat-változási politikák kilátásait is befolyásolja. A tömeges elbocsátások az iparban és a fiatalok munkaerőpiacról való kirekesztődése vagy kismértékű hozzáférése aláássa az ismeretek és a szakértelem átadását, amelyek pedig nélkülözhetetlenek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átálláshoz.

3.10

Másrészt az éghajlatváltozás és az egyéb kihívások széles körű tudatosítása új lehetőségeket is teremt. Az európai vállalatok fokozatosan beépítik e menetrendet stratégiáikba, és próbálnak versenyelőnyre szert tenni. Hasonló fejlődés észlelhető az Egyesült Államok, Japán, sőt egyes feltörekvő országok, például Kína vezető vállalatainál is. Számos európai vállalatnál vélik úgy – a vezetőségtől az üzleti szintig –, hogy az ilyen jellegű kiigazításoknak meglesz a gyümölcse, és mindenki számára előnyös helyzetet eredményeznek. A legérdekesebb eredmények a „bölcsőtől bölcsőig” folyamatokból és a szűkös erőforrásokat és nyersanyagokat használó körkörös gazdaság fejlesztéséből származnak.

3.11

Következésképpen, az EGSZB ragaszkodik az elemzések, a nézetek és a menetrend-kialakítás hatékony összehangolásához a köz- és magánszféra szereplői között. Globális, európai, nemzeti és regionális szinten egyaránt kulcsfontosságú az európai gazdaság versenyképességének megőrzése a fenntarthatóság és a társadalmi megújulás egyidejű biztosításával. A kulcs a technológiában, az innováció előmozdításában, és nem utolsósorban a naprakész kompetenciák, készségek és vezetés biztosításában rejlik.

4.1

A vállalatok egyre inkább beillesztik a fenntarthatósági célkitűzéseket vállalati kultúrájukba, társadalmi felelősségvállalási politikájukba és kockázatkezelési folyamataikba. Éppen úgy, ahogy világszinten számos vezető vállalat követi az „Ütemváltás” elveit (4), hasonló kezdeményezések születnek ágazati és vállalati szinten Európában is.

4.2

Ez a trend változó sebességgel alakul az ágazatokon és az egyes vállalatokon belül. Időbe és sok erőfeszítésbe kerül az újrafogalmazott célkitűzéseket előnyben részesítő új szemlélet bevezetése, különösen amikor lassú a növekedés. Ugyanakkor a nem kormányzati szervezetek és a kritikus fogyasztók által kifejezésre juttatott szélesebb körű társadalmi trendek is támogatnak új megközelítéseket és módszereket.

4.3

Ezt a fejlődést az Európai Bizottság és különböző szakértők tanulmányai is igazolják. Egy tavalyi jelentés szerint „[az] EU ipari ökoteljesítménye az elmúlt két évtized egyik legjelentősebb előrelépése a gazdasági növekedés és a környezeti hatás egymástól való elválasztása felé vezető úton, amelyben a nagyobb fenntarthatóság és az ipari erőforrás-hatékonyság fontos szerepet játszik” (5).

4.4

A vállalatok jövőbeni rugalmasságának megteremtésére tekintettel a vezérigazgatók és az igazgatótanácsok gyakran kötelezik el magukat ilyen folyamatok mellett közvetlen felelősségvállalással, amely áttekinthetőbb szerkezetet és jobb fókuszt biztosít a vállalatokon belül. A WBCSD hálózatban a személyes kötelezettségvállalás működő gyakorlat. Az egyes országok vállalatai is követik e példát. Az üzlet és a fenntarthatóság közötti kapcsolat egyre láthatóbbá és kézzelfoghatóbbá válik.

4.5

Az európai üzleti vállalkozások számos kezdeményezést indítanak a környezeti célok és a gazdasági rugalmasság összekapcsolására. Az Észak-Európából induló folyamat egyre erősödik, és fokozatosan terjed szerte a kontinensen. Az egyes vállalati célkitűzések küldetésnyilatkozatokban, projektekben és a szakemberekkel, a nem kormányzati szervezetekkel, a társadalmi és egyéb partnerekkel folytatott együttműködésekben fejeződnek ki. Nemzeti szervezetek például:

4.6

Még mindig jelentős megközelítésbeli eltérések tapasztalhatóak, amelyek a gazdasági fejlettség szintjével és azzal függnek össze, hogy milyen mértékben kapcsolódik egy adott tagállamon belüli gazdaság és K+F a nemzeti és az európai kereteken kívüli fejlesztésekhez. Az európai üzleti vállalkozások azonban belátható időn belül ugyanabban a globális keretben fognak működni, ami hasonló hozzáállást és válaszokat követel meg. A vezetésnek, valamint az oktatásnak és a képzésnek fel kell készülnie erre.

4.7

Meghatározható néhány közös jellemző:

5.1

Az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó stratégiák központi szerepet fogak betölteni be a fenntartható növekedés előmozdításában. Az EU iparpolitikájához kapcsolódnak.

5.2

Az európai iparnak jelenleg politikai célkitűzések és eszközök széles körű és összetett elegyére kell választ adnia uniós, nemzeti, sőt helyi szinten, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, a megújuló energiára és az energiahatékonyságra összpontosítva. A célok és az eszközök néha nem egyértelműek, átfedik egymást, és nincsenek megfelelően integrálva. Ahhoz, hogy az ipar hatékony és költséghatékony legyen, egyszerűbb, előrelátható és integrált politikákra van szükség.

5.3

Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás felé vezető úton főként a költségcsökkentési erőfeszítéseknek köszönhetően történik előrelépés a kőolaj- és az energiaárak növekedése nyomán, amely még az üvegházhatású gázok által okozott éghajlatváltozás (tényleges vagy várt) következményei miatt napvilágot látott környezetvédelmi kultúra megjelenése előtt következett be.

5.4

Az EGSZB véleménye szerint a biztonságosabb, versenyképes és alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiaellátáshoz egységes és következetes uniós keretre van szükség, amelyet a tagállamoknak következetesen kell megvalósítaniuk, a következő négy fő pillérre támaszkodva:

5.5

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere lesz az uniós politika központi eszköze az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló célok összehangolt és költséghatékony elérésére. Ezt piaci alapon kell megvalósítani. Az EGSZB megjegyzi, hogy ezzel kapcsolatban az alábbi három lényeges témával kell még foglalkozni:

5.6

Emellett széles körű az egyetértés abban, hogy jelentős kezdeti beruházásokra van szükség az állami infrastruktúra, vagyis az európai energiahálózat terén. Az állami szereplőknek a kezdeti beruházás biztosítása iránti kötelezettségvállalása, valamint a magánberuházók bizalmának erősítése kulcsfontosságú tényezők lesznek. Ezt az Európai Tanácsban is meg kell vitatni, és az EU növekedési kezdeményezésének részévé kell tenni.

5.7

Ennek enyhítenie kell bizonyos európai ipari tevékenységek a világ más részére történő áthelyezésének észrevehető tendenciáját is, mindamellett, hogy az Európa 2020 stratégia és annak végrehajtása figyelembe veszi a szén-dioxid kibocsátások áthelyezésének kockázatát.

5.8

A kibocsátáskereskedelmi rendszer szerkezeti javítására vonatkozó javaslatoknak foglalkozniuk kell az 5.4. és 5.5. pontokban említett kérdésekkel. A kibocsátáskereskedelmi rendszer átalakításáról szóló jelenlegi vita nem összpontosít megfelelően ezekre a témákra, illetve a rendszer felépítésének megváltoztatására. 2020-tól kezdődően a kiigazított iránymutatásoknak stabil CO2-árat kell eredményezniük, amely alapján a piaci szereplőknek hosszú távú befektetési döntéseket kell tudni hozniuk az alacsony szén-dioxid-kibocsátást eredményező megoldások érdekében. A kibocsátáskereskedelmi rendszer felépítésének javítása révén elkerülhető lenne a rövid távú politikai beavatkozás szükségessége.

5.9

A rendszer felépítésének javítása azért is szükséges, hogy nagyobb elfogadás övezze a lakosság és a munkavállalók részéről. Miközben számos „hagyományos” munkahely várhatóan gyorsan megszűnik majd, új, környezetbarát, alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó munkahelyek még nem állnak rendelkezésre. A túlzottan hirtelen változások miatt az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás gyakran veszélyként érzékelhető a hagyományos termelési területeken. Az átláthatóság és az érintett polgárok általi elfogadás ösztönzése érdekében társadalmi párbeszédre van szükség a különböző szinteken, valamint oktatási és átképzési programokat kell indítani minden munkavállaló számára, hogy készségeiket összhangba hozhassák a munkaerőpiac változó igényeivel.

5.10

A legnagyobb szükség egy új K+F és innovációs politikára van, amely a komplex (nemzetközi) értékláncokban történő értékteremtésre összpontosít, és amelynek célja az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaság elérése. A jelenlegi technológiai orientációt szélesíteni kell. Az éghajlatváltozás, a stratégiai erőforrásokban kialakuló hiány és az ebből következő áremelkedések megváltoztatják a gondolkodást az energia- és nyersanyag-ágazatban. Figyelembe kell venni a feltörekvő és a fejlődő országok felzárkózási folyamatait is, a technológiaátadást is beleértve. Az erőforrások iránti igény növekszik, ugyanakkor az energiarendszerek szerkezetátalakítása és az erőforrás-hatékonyság növelése kockázatos és nagyon költséges. A siker a különböző, egymással szorosan összekapcsolódó iparágaktól és illetékességi területektől is függ. Mindezen tényezők megkövetelik, hogy az EU sürgősen kialakítson egy egységes, következetes politikai döntéshozatal által is támogatott technológiai utat (6).

5.11

Az integrált megközelítések túlmutatnak a termelési szakaszon, és céljuk, hogy az életciklus minden egyes szakaszában (tervezés, alapanyagok, összeszerelés, elosztás és hulladékkezelés) javítsák a környezeti teljesítményt. A köz- és a magánszféra szereplőinek meg kell vitatniuk egymással az integrált termékpolitikákat, amelyeket a túlszabályozás elkerülése érdekében pontosan meg kell határozni. A rendelkezésre álló eszközök között adott esetben szerepelnek a gyártók és a kormányzatok vagy az EU közötti, az ökocímkékre, az energiafogyasztás címkézésére, az ökotervezésre, az anyagokra vonatkozó tilalmakra és ökológiai lábnyomcímkékre vonatkozó megállapodások. Ezen eszközök hatékonysága érdekében a címkéknek megfelelő és megbízható fogyasztói információkat kell tartalmazniuk, többek között a – megfelelően végrehajtandó – tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmében.

5.12

Az alap- és az alkalmazott K+F-re fordított jelentős kiadás is fontos feltétele annak, hogy Európa biztonságos, világszinten versenyképes, ésszerű árú és hatékony energiaellátással rendelkezzen, amelyet hatékony energia-infrastruktúra és megfelelő szabályozás garantál (7).

5.13

Az ágazati határokat átlépő rendszer-innovációk és az integrált értékteremtő láncok kihatnak a vállalatokra, mivel a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló energiarendszereket hosszú távon szén-dioxid-mentessé kell tenni, míg a nyersanyaghiány miatt erőforrás-takarékos gazdaságra lesz szükség. A fenntarthatóság lépésről lépésre minden piacon érvényre juttatja önmagát, amely olyan fejlődéssel jár, amely elmossa a hagyományos ágazatközi határokat, és új értékteremtési láncokat teremt.

5.14

A jelenlegi vita egyre több alulról jövő kezdeményezést is támogat a vállalatokon belül. A nagyvállalatok és a kkv-k egyaránt alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó stratégiákat és modelleket alakítanak ki az egész értéklánc tekintetében. A jövőbeni energiaszükségletre való felkészülés versenyelőnyöket fog teremteni. Ehhez megfelelő jogi szabályozásra van szükség. A termelésre és a szervezetre (a vezetőségtől az üzletszintig) vonatkozó újító ötletek és innovációs folyamatok vállalaton belüli megszületése sok vállalatnál általános gyakorlattá válik.

5.15

A következő példák is ezt támasztják alá:

5.15.1

Mivel a végső energiafelhasználás jelentős hányadáért az épített környezet a felel, a fosszilis energiahordozók fogyasztása nagymértékben, költséghatékony módon csökkenthető az által, ha például szigetelés vagy jobb fűtési megoldások révén javítjuk a meglévő és az új épületek energiateljesítményét. További példaként szolgálnak azok a vállalati és önkormányzati projektek, amelyek célja a szállítási infrastruktúra kiépítése és a helyben előállított fenntartható energia szállítása. Ezeket a szempontokat és egyedi kontextusukat egy külön EGSZB-vélemény tárgyalja majd (8).

5.15.2

Az Euracoal szövetség egy három lépésben megvalósítandó tisztaszén-stratégiát javasol, amely a 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv megállapításaira hivatkozik, és a következőket foglalja magában: korszerű technológia bevezetése a széntüzelésű energiatermelési ágazatba, ezáltal a károsanyag-kibocsátás csökkentése; új generációs, nagy hatékonyságú, rugalmas technológiák kifejlesztése; a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CCS) és szállítási technológia demonstrációja és bevezetése, más üzemanyagok és ágazatok számára kialakított hasonló technológiával együtt. Az európai uniós tisztaszén-technológiák exportálási lehetőségeinek javítására is lehetőség van.

5.15.3

A faalapú iparágak, amelyek megújuló nyersanyagokon alapulnak és eleve megújuló energiát használnak, nagyon proaktívak. A sikerhez a K+F-re is kiterjedő, ágazatspecifikus politikai csomagra van szükség az áttörést jelentő technológiák és az új termékek forgalomba hozatala érdekében. Meg kell teremteni a helyes egyensúlyt a nyersanyagok és a nyersanyagok energiafelhasználása között. A politikáknak összeegyeztethetőnek kell lenniük a globális fejlesztésekkel, egyéb szakpolitikai területekkel és az ipari beruházási ciklusokkal.

5.15.4

Több területet érintő kezdeményezések vannak folyamatban. A köz- és magánszféra partnerségeinek (PPP-k), például a „Fenntartható feldolgozóipar az erőforrás- és energiahatékonyság révén” (SPIRE) elnevezésű partnerségnek és az energetikai anyagok ipari kutatására vonatkozó kezdeményezésnek (EMIRI), hogy csak kettőt említsünk a projektek közül, kiemelt prioritást és megfelelő finanszírozást kell biztosítani a Horizont 2020 program keretében.

5.16

Uniós szinten jelen pillanatban sok más ágazat is dolgozik hosszú távú, alacsony szén-dioxid-kibocsátást eredményező ütemterven.

5.17

Európa számára a biogazdaságra történő átállás is a megoldás része lesz, amely fontos fejlődést képvisel az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság kialakításában. A vállalatok olyan új, bio-alapanyagú termékekkel és megoldásokkal rukkolnak elő, amelyek megfelelnek a növekvő elvárásoknak és előírásoknak.

6.1

A fent leírt folyamatokat a gyakorlatban technológiai, gazdasági és társadalmi kereteknek és feltételeknek kell kísérniük és támogatniuk. Ezek közé tartoznak a vállalatok célzott kutatási és beruházási programjai, valamint az uniós és nemzeti hatóságokkal és számos érdekelt féllel folytatott, mind ágazati, mind vállalati szintű, finomhangolt párbeszéd.

6.2

A növekedési kezdeményezés támogatása érdekében az EU-nak és a tagállamoknak meg kell fontolniuk eddig igénybe nem vett vagy teljesen új alapok felhasználását a sürgős intézkedések finanszírozásához. A 7. és 8. keretprogramnak ösztönöznie kell az áttörést hozó technológiákat és az innovatív projekteket. Az Európai Beruházási Banknak is támogató szerepet kell betöltenie. Az EGSZB emellett adókedvezmények megvitatását javasolja mint e tekintetben lehetséges eszközt.

6.3

Az EU technológiai platformjai, amelyek többségét az ipar irányítja, összehozzák a vállalatokat, a kutatóintézeteket, a szakembereket és nem utolsósorban a várható fejlesztésekkel kapcsolatban véleményt formáló nyilvánosságot (9). Ezek döntő szerepet játszanak a világ trendjeinek és elvárásainak elemzésében, és a célkitűzések és határidők közös meghatározásában.

6.4

A piaci célok meghatározása magában foglalja a beszállítókkal, az ügyfelekkel és a többi érdekelt féllel – társadalmi partnerekkel, nem kormányzati szervezetekkel, regionális önkormányzatokkal és fogyasztókkal – folytatott párbeszédet és vizsgálatokat. Az EU és a kormányok felelősek a jogi és más eszközökkel történő szabályozásért, de ennek soha nem szabad „egyirányú utcának” lennie. Ehelyett inkább a vezető vállalatokon belül zajló folyamatokhoz, megvalósítható ütemtervekhez és tervezéshez kell kapcsolódnia (10). Ennek érdekében a köz- és a magánszféra szereplőinek folyamatosan meg kell osztaniuk egymással elemzéseiket és nézeteiket.

6.5

Az éghajlatváltozásról, a demográfiai fejlődésről, az egészségügyről, az élelmiszerről, a vízről stb. szóló politikai viták középpontjában főként az Unió (vagy a kormányok) felülről indított kezdeményezései állnak, gyakran az aktuális üzleti helyzet tudomásul vétele nélkül. Az EGSZB sürgeti az ugyanilyen gondokkal küzdő magánvállalkozások elemzéseinek és megoldásainak figyelembevételét. A képzett munkaerőt alkalmazó magánvállalkozásoknak különösen fontos szerepük lesz a fő problémák kezelésében.

6.6

A vállalatokon belüli társadalmi célokat és a munkavállalói elkötelezettség fenntartása iránti igényt be kell illeszteni a korszerűsítési folyamatokba. Az EU-nak és a tagállamoknak az ágazati és ágazatközi szociális párbeszédért felelős bizottságokon keresztül elő kell mozdítaniuk és végre kell hajtaniuk az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaságra történő átállás társadalmilag elfogadható levezényléséhez szükséges támogató intézkedéseket. Amellett, hogy a munkavállalók és az alkalmazottak készségeire nagy hangsúlyt kell fektetni (11), a mennyiségi szempontokat és a határidőket sem szabad figyelmen kívül hagyni.

6.7

E tekintetben új tantervek, oktatási és képzési programok és szakmai gyakorlatok tükrözhetik a kormányzat/közigazgatás, a vállalatok, a munkavállalók és a munkavállalói érdekképviseletek közös, a rég nem látott méreteket öltő munkanélküliség leküzdése iránti elkötelezettségét.

6.8

Fontos, sőt döntő szempont az egységes feltételrendszer létrehozása, például globális szabványok és tanúsítás, átlátható jogszabályok, szimmetrikus piaci hozzáférés, a szellemi tulajdon védelme és hasonló szintű fogyasztóvédelem megteremtésén keresztül. Az alapvető, munkával kapcsolatos jogokat is tiszteletben kell tartani. E szempontoknak az európai kereskedelempolitika szerves részét kell képezniük (12).

6.9

Az EGSZB úgy véli, hogy valamennyi szereplőnek tudomást kell szereznie arról a folyamatról, amelynek során vállalatok és vállalatcsoportok önként vállalt követelményeket és eljárásokat vezetnek be, mivel a kívánt célok idejében való elérése komoly terheket jelenthet.