24.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 436/2

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 232. és 341. cikkére,

—

tekintettel a Szerződésekhez csatolt, az Európai Unió intézményeinek, egyes szerveinek, hivatalainak és szervezeti egységeinek székhelyéről szóló 6. jegyzőkönyvre,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 10., 14. és 48. cikkére,

—

tekintettel az e kérdésben kinyilvánított álláspontjára, különösen 1958. június 21-i ajánlására (1), az EK intézmények, különösen az Európai Parlament székhelyéről szóló 1981. július 7-i állásfoglalására (2), a 2000. április 13-i kormányközi konferenciára szóló ajánlásaira (3) és kapcsolódó állásfoglalásaira: a „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című 2011. június 8-i állásfoglalására (4); az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetése I. szakaszának (Európai Parlament) végrehajtásával kapcsolatos mentesítésről szóló 2012. május 10-i állásfoglalására (5); a 2013. évi költségvetési eljárásra vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2012, február 16-i állásfoglalására – I. szakasz (Európai Parlament), II. szakasz (Tanács), IV. szakasz (Bíróság), V. szakasz (Számvevőszék), VI. szakasz (Európai Gazdasági és Szociális Bizottság), VII. szakasz (Régiók Bizottsága), VIII: szakasz (Európai Ombudsman), IX. szakasz (Európai Adatvédelmi Biztos), X. szakasz (Európai Külügyi Szolgálat) – vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2013. február 6-án elfogadott állásfoglalására (6); az Európai Parlament 2013. pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól szóló 2012. március 29-i állásfoglalására (7) és a 2013. évi költségvetési tervezetről szóló háromoldalú egyeztetésre vonatkozó megbízatásról szóló 2012. július 4-i állásfoglalására (8);

—

tekintettel a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett E-000181-2007, E-006174-2009, E-006258-2009, E-002934-2012, E-002935-2012, E-004134-2012 és E-004135-2012 számú, írásbeli választ igénylő kérdésre,

—

tekintettel a főtitkárnak a három munkahelyszín fenntartásának költségéről szóló 2002. szeptemberi és 2013. augusztusi jelentésére,

—

tekintettel az Elnökség és a Költségvetési Bizottság közös munkacsoportjának a Parlament 2012. évi költségvetéséről készített jelentésére,

—

tekintettel az 1993–1999, 1999–2004, 2004–2009 és 2009–2011 közötti időszakokban végzett tevékenységéről szóló jelentéseire,

—

tekintettel az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, különösen a C-230/81 (9) ügyben, a C-345/95 (10) ügyben, valamint a C-237/11 és C-238/11 egyesített ügyekben (11) hozott ítéletére,

—

tekintettel az „Egy székhely” kampány által benyújtott, több mint egymillió uniós polgár által támogatott 630/2006. sz. petícióra,

—

tekintettel a 2012. október 23-i plenáris ülésen történt szavazásra, amelynek során a képviselők többsége (78 %-a) felszólította a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a Parlament strasbourgi hivatalos székhelyéről vallott véleményüket;

—

tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (3) bekezdésére, 29., 41., 48., 74a. és 201. cikkére, valamint 202. cikkének (4) bekezdésére;

—

tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0350/2013),

A.

mivel az EUMSZ 341. cikke kimondja, hogy az Unió intézményeinek székhelyeit a tagállamok kormányai közös megegyezéssel határozzák meg;

B.

mivel a tagállamok döntése a Szerződésekhez csatolt 6. jegyzőkönyvben szerepel, amely megállapítja, hogy a Bizottság, a Tanács – amely áprilisban, júniusban és októberben Luxembourgban tartja üléseit –, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága székhelye Brüsszel, az Európai Unió Bírósága, a Számvevőszék és az Európai Beruházási Bank székhelye Luxembourg, az Európai Központi Bank székhelye Frankfurt, és az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) székhelye Hága;

C.

mivel a tagállamok e székhelyekkel kapcsolatos döntése átfogó megállapodás eredményeképpen született, amely figyelembe veszi az Európai Unió és intézményei történeti fejlődését, valamint a többes földrajzi elhelyezkedés szempontjait;

D.

mivel az Európai Parlament sajátos és egyedülálló szerepet tölt be mint az egyetlen, közvetlenül az európai polgárok által választott és nekik felelősséggel tartozó intézmény, továbbá mivel az összes többi uniós intézményhez képest a Parlament szerepe ment át létrehozása óta a legnagyobb változásokon, ez a jelentés elsősorban a Parlament székhelyével és munkarendjével foglalkozik;

E.

mivel az EUMSZ 341. cikke és a Szerződésekhez csatolt 6. jegyzőkönyv úgy rendelkezik, hogy a Parlament székhelye 12 havi plenáris ülés tekintetében – beleértve a költségvetéssel foglalkozó ülést – Strasbourg, míg a kiegészítő plenáris ülések helyszíne Brüsszel, bizottságai Brüsszelben ülnek össze, főtitkársága és annak egységei pedig Luxembourgban működnek;

F.

mivel az EUSZ 10. és 14. cikke megállapítja, hogy az EU képviseleti demokrácia, amelyben az európai polgárok közvetlen képviseletét uniós szinten a Parlament látja el, amely a Tanáccsal egyenlő jogú jogalkotó;

G.

mivel a Parlament az EUMSZ 232. cikke alapján elfogadhatja saját eljárási szabályzatát, amely alapján meghatározhatja plenáris üléseinek hosszát, a szerződéseknek és a Bíróság esetjogának megfelelően;

H.

mivel a Bíróság kinyilvánította, hogy a székhely elhelyezése nem hátráltathatja a Parlament jó működését; mivel azt is megállapította, hogy ugyan a több munkahelyszín megléte hátrányokkal és költségekkel jár, ám a székhely vagy a munkahelyszínek bármiféle módosítása a Szerződés megváltoztatását, azaz a tagállamok egyetértését igényli;

I.

mivel a Parlament teljes egészében átalakulva egy 78 kiküldött képviselő alkotta testületből – amely főleg gyakorlati okokból helyiségeit megosztotta a strasbourgi Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésével – teljes és közvetlenül választott, jelenleg 766 tagú Parlamentté vált, amely mára a Tanáccsal azonos státuszú jogalkotóvá lépett elő;

J.

mivel jogalkotói képességének növekedése az együttdöntési (ma már rendes jogalkotási) eljárások számának növekedésében mutatkozik meg: számuk az 1993 és 1999 közötti időszakban 165 volt, 2004–2009-ben 454, a jelenlegi ciklusban pedig ennél is nagyobb;

K.

mivel a Parlament változó szerepét mutatja az is, hogy 2009 és 2013 között az intézményközi értekezletek száma 150 %-kal (16 000-ről körülbelül 40 000-re) nőtt, továbbá az, hogy folyamatosan tartanak a Bizottság, a Tanács és az egyes tagállamok közötti – immár a jogalkotási folyamat részét képező – tárgyalások és háromoldalú egyeztetések, amelyek következtében igen lényegesen (az 1999–2004 közötti 28 %-ról 2004–2009-ben 72 %-ra) megnőtt az első olvasat során elért megállapodások száma;

L.

mivel a parlamenti naptár (az 1992. évi edinburghi csúcstalálkozón megállapított) szerkezete a Maastrichti, az Amszterdami, a Nizzai és a Lisszaboni Szerződést megelőző időszakból származik;

M.

mivel a Tanács és az Európai Tanács működésének zöme Brüsszelben zajlik, és kivétel nélkül itt tartják az Európai Tanács találkozóit (ezekre régebben mindig a soros elnökséget betöltő országban került sor);

N.

mivel a társjogalkotói testületek hivatalos székhelyei közötti földrajzi távolság (435 km) folytán a Parlament elszigetelődik nem csak a Tanácstól és a Bizottságtól, hanem más érdekelt felektől – így a nem kormányzati és civil társadalmi szervezetektől, a tagállami képviseletektől és a világ egyik legnépesebb nemzetközi újságírói közösségétől – is;

O.

mivel a Parlament többes földrajzi elhelyezkedéséből adódó járulékos költségek a becslések szerint évi 156 millió és 204 millió euró közötti összegre tehetők (12), ami egyenértékű a Parlament éves költségvetésének kb. 10 %-ával, továbbá jelentős a környezeti hatás is, mivel a három munkahelyszín közötti ingázással járó CO2-kibocsátás becslések szerint 11 000 (13) és 19 000 tonna (14) között mozog;

P.

mivel a Parlament jelenlegi munkarendje további költségekkel és az egyéb uniós intézményekbe, különösen a Bizottságba és a Tanácsba, a tagállami képviseletekre, az újságírókkal és a civil társadalom képviselőivel való találkozókra való utazásokkal is együtt jár;

Q.

mivel a Parlament hivatali személyzete által teljesített valamennyi kiküldetés 78 %-a (átlagosan havi 3172 alkalom) a földrajzi elkülönülés közvetlen következménye; mivel a Parlament strasbourgi épületeinek kihasználtsága jelenleg csupán 42 nap/év (az idő 89 %-ában üresen állnak), ám fűtésükről, személyzetükről és karbantartásukról egész évben gondoskodni kell;

R.

mivel a Parlament többes földrajzi elhelyezkedéséből adódó kiadások területén jelentős potenciális megtakarítások érhetők el, különösen a jelenlegi gazdasági környezetben;

S.

mivel a Parlament ismételten – attól kezdve, hogy 1958-ban javasolta, hogy a Tanács és a Bizottság közelében nyerjen elhelyezést – számos jelentésben, nyilatkozatban és kijelentésben kifejezte a gyakorlati szempontból megfelelőbb és hatékonyabb munkakörnyezet iránti igényét;

T.

mivel az EU polgárai – beleértve azt a több mint egymillió polgárt, akik támogatták az egyetlen székhelyt követelő petíciót – többször hangot adtak a jelenlegi helyzettel szembeni elégedetlenségüknek;

U.

mivel a parlamentek belső szervezeti autonómiájára vonatkozó rendelkezések a parlamentarizmus kiemelkedő jelentőségű kérdései közé tartoznak;

V.

mivel az e jelentésben tárgyalt kérdések mellett egyéb fontos – a Parlament státuszával és az Európai Unió intézményrendszerén belüli szerepével közvetlenül összefüggő – kérdésekre sem sikerült eddig meggyőző válaszokat találni; mivel e megoldandó kérdések közé sorolandók a választójogra, a parlament körüli demonstrációs tilalomra, a mentelmi jogra, valamint a képviselői státuszra vonatkozó kérdések; mivel ezek megoldását vagy egy általános döntési jogkör értelmében a Parlament szervezeti autonómiájának keretébe, vagy legalább is az együttdöntésen alapuló rendes jogalkotási eljárás keretébe kell utalni;

1.

úgy véli, hogy el kell ismerni az Európai Parlament mint az európai polgárok közvetlen képviseletét ellátó egyetlen testület azon előjogát, hogy rendelkezzék saját munkakörnyezetével kapcsolatban, beleértve az annak eldöntéséhez való jogot is, hogy hol és mikor ülésezzen;

2.

egyetért azzal az elvvel, hogy az Európai Parlament eredményesebb és költséghatékonyabb lenne, illetve a környezetvédelmi szempontokat is jobban tiszteletben tartaná, ha egy helyen működne; megjegyzi továbbá, hogy a Brüsszel és Strasbourg közötti havi rendszerességű migráció folytatása a legtöbb uniós állampolgár szemében olyan szimbolikus negatív üggyé vált, amely árt az Európai Unió hírnevének, különösen egy olyan időszakban, amikor a pénzügyi válság súlyos és fájdalmas költségvetési megszorításokhoz vezetett a tagállamokban;

3.

úgy véli, hogy az Európai Parlament teljességgel jogszerűen nyithat vitát azon jogáról, hogy rendelkezzék saját munkakörnyezetével kapcsolatban, beleértve az annak eldöntéséhez való jogot is, hogy hol és mikor ülésezzen;

4.

ezért kötelezi magát, hogy az EUSZ 48. cikke alapján kezdeményezi a Szerződés rendes felülvizsgálatát az EUMSZ 341. cikke és a 6. jegyzőkönyv annak lehetővé tételéhez szükséges megváltoztatására irányuló javaslat benyújtása útján, hogy a Parlament határozhasson székhelyéről és belső szervezetéről;

5.

úgy határoz, hogy a többi uniós intézmény székhelyével kapcsolatban nem tesz ajánlásokat;

6.

hangsúlyozza, hogy ki kell számolni, milyen pénzügyi és gazdasági hatásai vannak a Parlament székhelyében vagy munkahelyszíneiben történő változásnak, és olyan megfelelő kompenzációt kell találni, amellyel biztosítható a Parlament meglévő épületeinek további használata;

7.

tudatában van annak, hogy a Parlament saját munkakörnyezetére vonatkozó jövőbeli határozatainak elégséges időt kell biztosítaniuk a vitához és az átgondoláshoz, valamint a rendezett átmenethez;

8.

felkéri a Számvevőszéket vagy hasonló független szervezetet, hogy készítsen átfogó elemzést arról, hogy az uniós költségvetés számára milyen potenciális megtakarítást jelentene az, ha a Parlament egyetlen helyszínen végezné a munkáját; kéri, hogy az elemzés a költségvetési szempontokat és a járulékos költségeket, így például a kieső munkaidővel és a nagyobb hatékonysággal összefüggésben elérhető megtakarításokat is foglalja magában;

9.

felhívja az Elnökséget, hogy bízza meg az Eurobarométert vagy egy hasonló szakmai szinten álló véleménykutató szervezetet, hogy 2014. január 1-ig készítsen felmérést arról, hogy hogyan vélekednek az Unió polgárai a Parlament több munkahelyszínének fenntartásáról, különös tekintettel ennek pénzügyi, környezeti és hatékonysági vetületeire;

10.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Tanácsnak, valamint a tagállamok állam- és kormányfőinek és parlamentjeinek.