30.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 209/28

Előadó:

Antonio GARCÍA DEL RIEGO

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli a „Központi szerződő felek helyreállítására és szanálására irányuló keretrendszerről” (1) készült javaslatot, és támogatja annak célkitűzéseit, csakúgy mint a megközelítési módját. A javaslat arra törekszik, hogy az EU-ban egy végleges és harmonizált helyreállítási és szanálási eljárás valósuljon meg a központi szerződő felek számára.

1.2.

Az EGSZB rendkívül fontosnak tartja, hogy végrehajtsák a G20-aknak a központi szerződő felek (CCP) globális irányítására vonatkozó határozatát, valamint a Pénzügyi Stabilitási Tanács felügyeleti és szabályozási együttműködéssel foglalkozó állandó bizottságának (FSB SRC), az FSB Szanálási Irányító Csoportjának (FSB ReSG), a Fizetési és Piaci Infrastruktúra Bizottságnak (CPMI), az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezetének (IOSCO) és a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságnak (BCBS) a konkrét ajánlásait, olyan harmonizált, kötelező erejű jogszabályokat alkotva, melyek stabil, biztonságos és globális szinten egyenlő versenyről gondoskodnak.

1.3.

Ezért az EGSZB üdvözölné, ha a javasolt rendelet rugalmasan alkalmazkodni tudna a központi szerződő felekre vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatos nemzetközi konszenzus jövőbeli alakulásához, például a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) ajánlásaihoz (2).

1.4.

Az EGSZB szerint kiemelkedő jelentőségű, hogy a jelenlegi, a központi szerződő felek (CCP) nemzetközi ajánlásokon és nemzeti felügyelő hatóságokon alapuló helyreállítási rendszerét egy végleges helyreállítást és szanálást szolgáló olyan rendeletté alakítják át, amely egyértelmű, következetes, szilárd és átfogó jellegű, arányos, továbbá időtálló az egyéb olyan jogszabályok összefüggésében, mint amilyen a bank-helyreállítási és szanálási irányelv (BRRD).

1.4.1.

Az EGSZB ebben az összefüggésben azt a véleményt képviseli, hogy a központi szerződő felek egységes felügyeleti hatósága és egységes szanálási hatósága jobb pozíciót biztosítana ezek számára ahhoz, hogy a szakértelmet és az adatokat összegyűjtsék, valamint hogy gondoskodjanak arról, hogy a központi szerződő felek Európa-szerte egységesen alkalmazzák az új rendeletet, ezáltal felszámolva a más-más felügyeleti kritériumokkal és eszközökkel működő különféle nemzeti felügyelő hatóságok mozaikszerkezetét.

1.5.

Tekintettel az Európai Központ Bank által a bankszektor egységes felügyeleti mechanizmusában betöltött szerepre, az EKB azzal kapcsolatos kompetenciájára, hogy hatékony és megfelelő elszámolási, fizetési és teljesítési rendszereket alakítson ki (3), továbbá arra a szerepére, hogy a központi szerződő feleknek központi banki pénzhez való hozzáférést biztosítson, az EGSZB határozottan javasolja annak vizsgálatát, miként lehetne az EKB feladatkörét oly módon értelmezni vagy bővíteni, hogy az EKB legyen egyfelől a központi szerződő felek központi európai felügyelője az egységes felügyeleti mechanizmus keretében, másfelől pedig a központi szanálási hatóság az EKB/eurórendszer keretében.

1.6.

EGSZB úgy véli, hogy további nyomonkövetési eszközöket kellene előírni az e területen működő felügyelő hatóságok számára annak érdekében, hogy átfogó képet kapjanak az egyes klíringtagok kockázati pozíciójáról több központi szerződő felet tekintve (ideértve a harmadik országbeli központi szerződő feleket is), illetve a központi szerződő felek pozíciójáról több piacot tekintve, és modellezni lehessen a központi szerződő felek pozíciójára gyakorolt lehetséges dominóhatásokat. A felügyelőknek vagy lehetőség szerint a központi felügyelőnek felhatalmazással kell rendelkeznie arra, hogy saját, holisztikus stressztesztjét lebonyolítsa és – ahogy azt az adott helyzet megkívánja – negyedévente, havonta vagy napi szinten vizsgálva rálásson a releváns központi szerződő felek kockázati pozíciójára és kockázatenyhítő eszközeire. Ez kiegészítené a központi szerződő felekre vonatkozó éves stressztesztet, melyet az európai piaci infrastruktúra-rendelet (EMIR) értelmében az ESMA végez el.

1.7.

Az EGSZB abból indul ki, hogy természetes módon követi majd egymást először egy vagy több önálló klíringtagnak a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv (BRRD) értelmében lebonyolított szanálása, majd – ha szükséges – egy vagy több központi szerződő fél helyreállítása és szanálása, de tisztázni kellene, hogy vannak olyan forgatókönyvek, melyekben egy vagy több központi szerződő fél szanálását előnyben kell részesíteni egy vagy több – a központi szerződő felek legfontosabb klíringtagját jelentő – bank szanálásával szemben.

1.8.

Az EGSZB kéri, hogy a központi szerződő fél helyreállítási tervei határozzanak meg konkrét eszközöket és intézkedéseket, amelyek a központi szerződő fél számviteli nyilvántartásainak rendbetételét szolgálják, mivel a jelenlegi javaslat nem határozza meg, hogy a helyreállítási terveknek milyen konkrét opciókat kellene tartalmazniuk vagy kizárniuk.

1.9.

Az EGSZB szerint kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a nem pénzügyi szerződő felekre és a közvetett klíringrésztvevők elkülönített ügyféleszközeire ez milyen hatást gyakorolna, amennyiben a pozíció- és a veszteségallokálási eszközöket alkalmazzák, azaz a szerződés felbontásának esetén és a központi szerződő fél által a teljesítő klíringtagoknak fizetendő nyereség értékének csökkentése esetén. Az EGSZB ugyanezt a gondolatmenetet folytatva üdvözli, hogy a jelenlegi javaslat nem rendelkezik kezdeti biztosíték-levonásról – mivel az nem volna megfelelő helyreállítási és szanálási eszköz –, sem pedig a változó biztosíték-nyereség levonásáról, mivel fedezeti pozíciók várhatóak.

1.10.

Az EGSZB szerint a javasolt jogszabályból törölni kellene minden utalást, amely külön említi a központi szerződő felek közpénzből való megmentésének lehetőségét, különösen ami a harmadik országbeli központi szerződő feleket illeti. A rendkívüli állami támogatás lehetőségét az illetékes hatóságoknak kellene javasolniuk, amennyiben ezt célszerűnek tartják, ezért ennek az opciónak meg kellene őriznie rendkívüli jellegét. A bizonyos körülmények között nyújtható rendkívüli állami támogatás jelenleg bevett lehetősége erkölcsi veszélyhelyzetet alakíthat ki. A kizárás azt is elősegítené, hogy nemzeti szempontból politikailag elfogadhatóbbá váljon egy egységes felügyeleti hatóság és egy egységes szanálási hatóság létrehozása.

1.10.1.

Ennek összefüggésében az EGSZB azt kéri, hogy továbblépve ugyanilyen vagy hasonló kötelező érvényű standardokat kívánjanak meg az európai piaci infrastruktúra-rendelet (EMIR) (4) értelmében engedélyezett központi szerződő felektől egy egyenértékűségére vonatkozó határozat keretében, hasonlóan a harmadik országbeli szervezetek (harmadik országbeli központi szerződő felek) esetéhez.

1.11.

Az EGSZB javaslata az, hogy a szanálási hatóság arra irányuló hatásköre, hogy egy központi szerződő fél egyes szerződéseit vagy akár valamennyi szerződését felbontsa egy központi szerződő fél elszámolási szolgáltatásai tekintetében, csak rendkívül korlátozott mértékben legyen alkalmazandó, amíg egy központi szerződő fél az azonnali piacokat támogatja és készpénzes termékeket számol el.

1.12.

Az EGSZB úgy véli, hogy ha valamely központi szerződő fél szanálásával összefüggésben felfüggesztik az elszámolási kötelezettséget, akkor ennek során figyelembe kell venni a lehetséges hatásokat más olyan központi szerződő felekre, amelyeknek engedélyük van arra, hogy elszámolási szolgáltatásokat nyújtsanak ugyanabban az eszközosztályban.

2.1.

Az Európai Uniónak a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelve (BRRD) és az Egyesült Államok Dodd-Frank-törvénye egyaránt előírja a rendszerszempontból jelentős bankok számára, hogy „vészhelyzeti tervekkel rendelkezzenek” annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a rendezett felszámolást krízis esetén, csak korlátozott mértékben fertőzve a szélesebb körű pénzpiacokat. Az európai piaci infrastruktúra-rendelet és a Dodd-Frank után – a kötelező központi elszámolás miatt – a pénzügyi rendszer általános biztonsága és megfelelősége szempontjából egyre fontosabbakká váltak a központi szerződő felek. Ezért a központi szerződő felek alkalmazkodó képességének biztosítása mellett stabil helyreállítási és szanálási tervezésre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a nagyobb mértékű hagyatkozás a központi elszámolásra ne eredményezzen egy olyan új szervezeti kategóriát, amely „túl nagy ahhoz, hogy tönkremenjen”.

2.1.1.

Bár egy központi szerződő fél bedőlése statisztikailag kevéssé valószínű annak konkrét üzleti modellje miatt és a kockázatkezelésre összpontosított figyelem eredményeként, a rendszerszempontból jelentős pénzintézetként (SIFI) betöltött központi szerepe miatt széles körben fertőzést okozhat a pénzügyi rendszerben, dominóhatást váltva ki a klíringtagok körében, valamint az általa támogatott piacokon. Ez egy kis valószínűségű, de nagy hatással járó esemény.

2.2.

A pénzügyi rendszerben a központi szerződő felek kulcsszerepet töltenek be azáltal, hogy a szerződő felek kockázati viszonyainak összetett hálózatát kezelik. Ezt lényegében úgy teszik, hogy (i) az egy vagy több (szabályozott vagy tőzsdén kívüli) pénzpiacon kötött szerződések felei között közvetítenek és (ii) védelmezik magukat a felhasználóik nemteljesítése ellen oly módon, hogy megfelelő biztosítékokat és fedezetet gyűjtenek be mind a vevőtől, mind az eladótól, továbbá veszteségmegosztási megállapodásokat hajtanak végre (kivételes esetekben – ha az egyéni biztosítékok elégtelennek bizonyulnak – az úgynevezett többlépcsős veszteségfedezés alkalmazandó) (5).

2.3.

A központi szerződő fél bármely résztvevője csökkentett kockázatot visel egy kétoldalú elszámoláshoz képest, mivel élvezheti a többoldalú nettósítási mechanizmusoknak, a biztosítékkal történő fedezésnek és a veszteségek kölcsönössé tételének előnyeit. A központi szerződő felek összekapcsolják a résztvevők egy termékre vonatkozó kötelességeit (hosszú és rövid távú pozíciók), egységes többoldalú egyensúlyt határozva meg minden termékre/résztvevőre, függetlenül a szerződő fél identitásától a nováció előtt. Amennyiben a termékek jelentősen összefüggnek, a központi szerződő felek meghatározhatják a résztvevők termékenkénti biztosítékait (portfólióbiztosíték), ami lehetővé teszi a számukra, hogy a kockázatot ellentételezzék azáltal, hogy pozíciókat tartanak fenn az egymással összefüggő termékek tekintetében.

2.4.

A központi szerződő felek előnyeinek teljes mértékű kihasználása érdekében a központi szerződő feleknek 1) kockázatukat hatékonyan kell kezelniük, és megfelelő pénzügyi forrásokkal kell rendelkezniük, továbbá 2) szigorú szabályozói felügyelet és felügyeleti előírások alatt kell állniuk. A központi szerződő feleknek elsősorban megfelelően alkalmazkodóképesnek kell lenniük abban az értelemben, hogy pénzügyi forrásaik (ideértve a biztosítéki követelményeket, az előfinanszírozott nemteljesítési kockázati alapokat és a likviditási forrásokat) lehetővé tegyék a számukra azt, hogy meglehetősen nagy valószínűséggel ellenálljanak a klíringtagok bukásának és egyéb stresszfaktoroknak. A központi szerződő feleknek másodsorban olyan helyreállítási tervvel kell rendelkezniük, amely lehetővé teszi a számukra, hogy allokálják a többletveszteséget, és további likviditást generáljanak anélkül, hogy túlzott mértékben megterhelnék a klíringtagokat és egyéb pénzintézeteket, amelyek közül többen valószínűleg önmagukban is jelentősek rendszerszempontból. Végül pedig szükséges, hogy hiteles szanálási tervek álljanak rendelkezésre a központi szerződő felek számára.

2.5.

2009-ben a G20-ak állam- és kormányfői elkötelezték magukat annak biztosítása mellett, hogy a szabványosított tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket kivétel nélkül központi szerződő felek számolják el. A származtatott ügyletek központi elszámolásának fokozott alkalmazása azt a célt szolgálja, hogy az alábbiak révén növekedjen a pénzügyi stabilitás:

2.6.

Nemzetközi szinten a Fizetési és Piaci Infrastruktúra Bizottság (CPMI) az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezetével (IOSCO) és a Pénzügyi Stabilitási Tanáccsal (FSB) együttműködésben már 2014-ben kibocsátott egy útmutatót a pénzügyi piaci infrastruktúrák helyreállításával és szanálásával kapcsolatban, ideértve a központi szerződő feleket is. A központi szerződő felek helyreállítása és szanálása a 2015-ben kidolgozott, folyamatban lévő nemzetközi munkatervekben fontos prioritásként szerepel.

2.7.

Uniós szinten az Európai Bizottság javaslatot terjesztett elő (7) – a fent említett, nemzetközi szintű munka alapján – a központi szerződő felek szanálására és helyreállítására vonatkozó jogalkotási rendszer tárgyában. Ez a javaslat áll jelen vélemény középpontjában.

3.1.1.

Az EGSZB megállapítja, hogy a központi szerződő felekre irányadó szabályozói követelmények ma szigorúbbak, mint a válság előtt. A pénzügyi piaci infrastruktúrákra vonatkozó CPMI-IOSCO elvek átfogó keretet biztosítanak a központi szerződő felek alkalmazkodó képességére és helyreállítására vonatkozóan.

3.1.2.

Az EGSZB értékeli azt a nagy jelentőségű munkát, amelyet a CPMI és az IOSCO nemzetközi szinten végzett a központi szerződő felek alkalmazkodó képességével és helyreállításával kapcsolatban.

3.1.3.

Ezért az EGSZB szívesen látna egy olyan mechanizmust a javasolt rendeletben, amelynek segítségével rugalmasan lehet alkalmazkodni a központi szerződő felekre vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatos nemzetközi konszenzus jövőbeli alakulásához, például a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) ajánlásaihoz.

3.1.4.

Következésképpen az EGSZB támogatja a javasolt rendeletet, amely a nemzetközi standardokat – amelyeket a központi szerződő felek jelenleg némiképp eltérően alkalmaznak a jogi és szabályozói környezet függvényében – harmonizált és heterogén kötelezettségek egységes, szabványosított csomagjaként fogja össze egy uniós jogi keretben.

3.1.5.

Az EGSZB hangsúlyozza az átfogó megközelítés jelentőségét abban a tekintetben, hogy egyéb kapcsolódó jogszabályokat is módosítani kell, így például a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvet (BRRD), továbbá, hogy biztosítani kell, hogy a forráskivonási moratóriumok (BRRD 5. és 10. cikk) és az egyéb mechanizmusok továbbra is kizárják a fizetési és teljesítési kötelezettséget bizonyos fizetési rendszerek, központi szerződő felek, központi értéktárak és központi bankok számára annak érdekében, hogy ne billenjen ki a portfóliók és a központi szerződő felek birtokában lévő vagy részükre átutalt biztosítékeszközök egyensúlya.

3.1.6.

Ezzel összefüggésben az EGSZB abból indul ki, hogy természetes módon követi majd egymást először egy vagy több önálló klíringtagnak a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv (BRRD) értelmében lebonyolított szanálása, majd – ha szükséges – egy vagy több olyan központi szerződő fél helyreállítása és szanálása, melyeknek legfontosabb ügyfelei közé tartoztak ezek a klíringtagok. Elképzelhetőek olyan forgatókönyvek, melyekben egy vagy több központi szerződő fél szanálását előnyben kell részesíteni egy vagy több – a központi szerződő felek legfontosabb klíringtagját jelentő – bank szanálásával szemben.

3.1.6.1.

A CPMI és az IOSCO által meghatározott elvek értelmében a rendszerszempontból jelentős központi szerződő feleknek legalább annyi nemteljesítési forrással kell rendelkezniük, hogy ellensúlyozni tudják annak a két klíringtagnak a nemteljesítését, amelyek szélsőséges, de plauzibilis körülmények között a potenciálisan legnagyobb összesített hitelkockázatnak tennék ki a központi szerződő félt (ún. „Cover 2”). Ha valamely, a „Cover 2” értelmében vett kitettségi kockázatot egy vagy több központi szerződő féllel szemben túllépő klíringtag nem teljesít és a BRRD-eljárást alkalmazzák rá, akkor a központi szerződő felekre és a többi teljesítő klíringtagra gyakorolt hatásokat minden bajban lévő fő klíringtaggal kapcsolatos döntésben figyelembe kell venni a BRRD-nek megfelelően.

3.1.6.2.

A központi szerződő félt a javasolt jogszabály értelmében potenciálisan stabilizálni és támogatni kell, mielőtt a BRRD-eljárást alkalmazni lehet ezekre a bajba jutott klíringtagokra. Olyan forgatókönyvek is elképzelhetők, melyekben a teljesítő klíringtagok a javasolt jogszabályban meghatározott eszközök alkalmazása révén immár nem teljesítenek, és a BRRD-eljárás tárgyává válnak. Ha azonban ez segít a több klíringtagot szolgáló központi szerződő fél stabilizálásában, akkor a központi szerződő fél stabilizálása előnyben részesül az egyes klíringtagok stabilizálásával szemben.

3.2.1.

Az EGSZB leszögezi, hogy a javasolt rendelet célja az olyan piaci helyzetek kezelése, amelyek szélsőségesek és rendkívüliek. Nagyon fontos azonban, hogy a helyreállítási és szanálási rendszer lehetővé tegye a központi szerződő felek alapvető szolgáltatásainak folytonosságát anélkül, hogy közpénzeket vagy bármilyen állami fizetőképességi támogatást, illetve bármilyen más kormány általi pénzügyi stabilizációs eszközt, állami részvénytőke támogatást vagy ideiglenes köztulajdoni státust vennének igénybe. Meg kellene szüntetni a rendkívüli állami pénzügyi támogatás jelenleg külön is biztosított lehetőségét, elkerülendő azt az erkölcsi kockázatot, amely azáltal keletkezhet, hogy a klíringrésztvevőket helytelenül arra ösztönzi, hogy ne járuljanak hozzá már korai szakaszban a központi szerződő fél helyreállításához és szanálásához, hanem arra várjanak, hogy kiderüljön, mennyiben biztosított a rendkívüli állami támogatás, és így készséggel elfogadják, sőt előidézik a problémának a közszférába való áthelyezését.

3.2.2.

Mivel azokat a konkrét forgatókönyveket, amelyek értelmében a helyreállítási és szanálási rendszert alkalmazzák, nem lehet pontosan megjósolni, a központi szerződő feleknek rugalmasnak kell maradniuk a helyreállítási eszközök tervezése és alkalmazása terén annak érdekében, hogy képesek legyenek a különféle nemteljesítési helyzetek kezelésére. A túlzottan szigorú előírások kevéssé hatékony merevséget eredményezhetnek. Első lépésként ezért a központi szerződő felek számára engedélyezni kell a nemteljesítés kezelésére szolgáló eljárás lefolytatását, és esetlegesen végre kell hajtaniuk helyreállítási tervüket, még mielőtt a szanálási hatóságok beavatkoznak, hacsak nincs bizonyíték arra, hogy a helyreállítási terv alighanem elbukik vagy veszélyezteti a pénzügyi stabilitást.

3.3.1.

Az európai piaci infrastruktúra-rendelet (EMIR) kötelezettségeket és követelményeket határoz meg, melyek mind a pénzügyi (FC), mind a nem pénzügyi szerződő felekre (NFC) alkalmazandók, ha azok származtatott ügyletekbe kezdenek. A pénzügyi szerződő felek (FC) közé tartoznak a bankok, biztosítók, vagyonkezelők, nyugdíjalapok, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) és alternatív befektetési alapok, míg a nem pénzügyi szerződő fél (NFC) lehet NFC+ (olyan jogi személy, amely hitelderivatívák és származtatott részvényügyletek esetén legalább 1 milliárd euro és/vagy származtatott deviza, kamatláb, árupiaci és egyéb eszközök esetén legalább 3 milliárd euro 30 napos mozgóátlagra számított össznévértékű derivatív pozícióval rendelkezik) vagy NFC. Emellett vannak még harmadik országbeli szervezetek (TCE), melyek közvetett módon az EMIR hatálya alá tartozhatnak, ha üzleti kapcsolatba kerülnek uniós szerződő felekkel.

3.3.1.1.

Az EMIR szerinti elszámolási kötelezettség akkor lesz alkalmazandó, ha a tőzsdén kívüli származtatott ügylet két FC vagy egy FC és egy NFC+ vagy két NFC+ vagy egy FC/NFC+ és egy olyan TCE között zajlik, amelyre elszámolási kötelezettség vonatkozna, ha az EU-ban lenne a székhelye. A követelmények alóli mentességek 2017 során megszűnnek.

3.3.2.

Azt követően, hogy valamennyi mentesség érvényét vesztette, a bizonyos méretű nem pénzügyi szerződő felek mint egy központi szerződő fél közvetlen vagy közvetett résztvevői a helyreállítási és szanálási rendelet hatálya alá kerülnek abból a kötelezettségből kifolyólag, hogy központilag elszámolják a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek meghatározott osztályait (8). Ezáltal a nem pénzügyi szerződő felek és a nyugdíjalapok ügyfelei nem szándékolt kötelezettségekbe keveredhetnek e rendelet, valamint az elszámolási kötelezettség kombinációjából eredően, még szorosabb kapcsolatot hozva létre a reálgazdaság/eszközkezelők és a rendszerszempontból jelentős pénzügyi intézmények közt.

3.3.3.

Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a javasolt helyreállítási és szanálási kereten belül vegye fontolóra egy másik megközelítés alkalmazását a nem pénzügyi szerződő felek kezelésére – különösen azokéra, amelyek a reálgazdaságban fizikai kitettséget fedező vállalkozásokat hoznak létre – az olyan esetekben, amikor az állami hatóságok kénytelenek rendkívüli közérdekű intézkedéseket hozni, ezzel esetleg megsértve a rendes tulajdonjogot és a veszteséget konkrét érdekelt felekre hárítva, végső esetben pedig visszatartva a központi szerződő felektől származó nyereségnek a nem pénzügyi szerződő felek számára történő kifizetését.

3.3.4.

A (nyugdíj)alapoknak és egyéb olyan szervezeteknek, amelyek kisbefektetők pénzét kezelik és fektetik be a tőkepiacokon, központi szerződő felekben kell majd pozíciókra szert tenniük, közvetlenül vagy közvetve a klíringtagok révén. Ezek a szervezetek nemzeti szintű felügyelet alá tartoznak, és szigorú korlátozások vonatkoznak a befektetéseikre annak érdekében, hogy a végfelhasználókat ne tegyék ki aránytalan kockázatoknak. A nemzeti szabályozó hatósági vagy vagyonkezelői kötelezettségek mellett fontos, hogy az ügyfélpozíciókat közvetetten az ügyfélszámlákon, elkülönített módon tartsák. Az európai piaci infrastruktúra-rendelet (EMIR) létrehozta a közvetett klíringrésztvevők külön eszközvédelmi opcióját azáltal, hogy bevezette az ügyféleszközök elkülönítését és hordozhatóságát.

3.3.5.

Az átfogó szabályozás miatt az ilyen (nyugdíj)alapok befektetőinek az a benyomása, hogy vagyoneszközeiket mind a tagállami, mind az európai jog különleges védelemben részesíti. A javasolt jogszabály azonban lehetővé tenné a rendes tulajdonjogok figyelmen kívül hagyását és a veszteség bizonyos érdekelt felekhez történő allokálását, továbbá a nyereség kifizetésének visszatartását a központi szerződő féltől, hatást gyakorolva ezáltal az ügyfélszámlákra és az elkülönített ügyfélszámlákra is. Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság gondoskodjék arról, hogy a rendes tulajdonjogok figyelmen kívül hagyásának lehetősége (szerződés felbontása/veszteség allokálása/nyereség visszatartása) ne legyen érvényes az (elkülönített) ügyfélszámlákra.

3.4.1.

Az EGSZB sürgeti, hogy az Európai Bizottság gondoskodjék arról, hogy a harmonizált rendszerre való átállást megfelelően felügyelik, és összehangolják a harmadik országbeli központi szerződő felekkel szembeni követelményekkel, mivel csak így lehet elkerülni a szabályozási arbitrázs lehetőségét és azt, hogy az uniós központi szerződő felek versenyhátrányba kerüljenek amiatt, hogy a harmadik országbeli központi szerződő felek kevésbé biztonságos alapokon és ezért alacsonyabb költséggel nyújthatnak szolgáltatásokat.

3.4.2.

Valamennyi olyan ország tekintetében, amelyekben az Európai Bizottság egyenértékűségre vonatkozó határozat elfogadását tervezi, fontos megvizsgálni, hogy vannak-e egyértelmű szabályok és előírások a helyreállításra és szanálásra. Valamennyi olyan ország tekintetében, amelyekben az Európai Bizottság már elfogadott egyenértékűségre vonatkozó határozatot (9), ezt a döntést felül kell vizsgálni a harmadik országok helyreállítással és szanálással kapcsolatos szabályainak fényében, annak biztosítása érdekében, hogy az EU egységes piacán belül szolgáltatásokat nyújtó, harmadik országbeli központi szerződő felekre vonatkozóan egyenértékű helyreállítási és szanálási rendszer legyen érvényben, és hogy az európai szanálási testületek által hozott döntések végrehajthatóak legyenek a harmadik ország jogi környezetében. Minimumkövetelményként elő kellene írni egyfelől, hogy a harmadik országbeli központi szerződő felek szabályozó szerve és az EU-ban működő központi szerződő felek felügyeleti és szanálási hatóságai megállapodásokat kötnek a rendszerszintű kockázatokkal kapcsolatos információk megosztásáról, másfelől pedig, hogy az ilyen szabályozó szervek részt vesznek az úgynevezett „válságkezelő csoportokban”.

3.4.3.

Az európai piaci infrastruktúra-rendelet (EMIR) értelmében az Európai Bizottság felkérheti az Európai Értékpapírpiaci Hatóságot (ESMA) arra, hogy biztosítson szakmai tanácsadást egyes olyan nem uniós joghatóságok egyenértékűségével kapcsolatban, amelyekben jelentős olyan származtatott piacok vagy központi szerződő felek működnek, amelyek az elismerésüket kérelmezték (10).

3.4.4.

Az EGSZB ezen túlmenően kéri, hogy az ESMA által megvizsgálandó kulcsfontosságú kérdések között szerepeljenek az ilyen harmadik országok helyreállítási és szanálási jogszabályai is annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az egyenlő versenyfeltételeket, illetve el lehessen kerülni a szabályozási arbitrázst, amely az EU egységes piacának résztvevői és esetleg az uniós adófizetők számára aránytalan kockázatokhoz vezetne a harmadik országokbeli központi szerződő felek által nyújtott szolgáltatások miatt. Alapvető fontosságú, hogy nemzetközi szinten egyenlőek legyenek a versenyfeltételek, és korlátozzák az uniós adófizetők kitettségét az Unión belül kezelhető kockázatoknak.

3.5.1.

Az EGSZB szerint az EU-nak és az egyes tagállamoknak fejleszteniük kell felügyeleti szerveik kapacitását az emberi, pénzügyi és szakmai erőforrások tekintetében, hogy valamennyi szinten rálássanak a központi szerződő felekkel kapcsolatos kockázatokra és a kockázatkezelésre. Az EGSZB szerint a felügyelők jelenleg túlságosan függnek a nemzetek feletti szervezetek és maguk a központi szerződő felek szakértelmétől. Ez a szakértelemtől való függés különösen kockázatos lehet, ha a felügyelő hatóságoknak rövid határidőn belül kell ellenőrizniük egy bajba jutott központi szerződő felet, azaz, ha a központi szerződő fél vezetését vagy igazgatótanácsát eltávolítják, majd másokat neveznek ki a helyükre, illetve ha szanálási hatáskörök kerülnek alkalmazásra.

3.5.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy a központi szerződő felek egységes felügyeleti és szanálási hatósága jobb pozíciót biztosítana ezek számára ahhoz, hogy a szakértelmet és az adatokat összegyűjtsék, valamint hogy gondoskodjanak arról, hogy a központi szerződő felek Európa-szerte egységesen alkalmazzák az új rendeletet, és így ki lehessen zárni a szabályozás megkerülésének és a szabályozási arbitrázsnak a kockázatát. Ezzel ráadásul fel lehetne számolni a különféle nemzeti felügyeleti hatóságokból álló mozaikszerkezetet is. A rendelet jelenleg az EMIR által meghatározott nemzeti felügyeleti megközelítést követi oly módon, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok körül hoznak létre testületeket a központi szerződő felek felügyeletére. Az EGSZB szerint azonban egy olyan szélsőséges stresszforgatókönyv esetén, amikor egy vagy több központi szerződő fél a csőd szélére kerül, a centralizált megközelítés lenne a leginkább hatékony, mivel a döntéseket holisztikus módon kell meghozni, több központi szerződő fél és klíringtag stb. figyelembevételével.

3.5.2.1.

Az EGSZB szerint a központi szerződő felekre vonatkozó rendelet, amelyet 2012-ben az európai piaci infrastruktúra-rendelet (EMIR) keretében hoztak, a központi szerződő felek felügyelete tekintetében egy mozaikszerű megoldást eredményezett (11), amelynek értelmében a központi bankokat, a nemzeti banki szabályozókat és a tőzsdefelügyeleti szerveket bízták meg a központi szerződő felek felügyeletével különböző országokban. Ezt az álláspontot megerősítette az ESMA-nak az EMIR 21. cikke értelmében végzett szakértői felülvizsgálata („Supervisory activities on CCPs’ Margin and Collateral requirements”), amelyet 2016. december 22-én tettek közzé, és amelyben az ESMA egyértelműen kimondja, hogy növelni kell a felügyeleti konvergenciát az egyes nemzeti felügyelő testületek között.

3.5.2.2.

A jelentés – annak korlátozott hatókörében – már azonosított néhány olyan területet, amelyeken eltérő az egyes nemzeti felügyelő hatóságok megközelítése a felügyeletet illetően, és ajánlásokat tartalmaz arra vonatkozóan, miként lehet következetesebben eljárni a felügyeleti gyakorlatban. Minden egyes nemzeti szabályozó hatóság mellett létrehoztak testületeket, amelyek tagságában a fontosabb központi szerződő felek esetében átfedések vannak. Fontos, hogy ezek a testületek párhuzamosan működjenek, ha esetlegesen több központi szerződő fél működésképtelenné válik. Az utóbbi néhány évben lezajlott fejleményeknek és annak ismeretében, hogy 2017-ben a tőzsdén jegyzett piacok és a származtatott termékek tőzsdén kívüli piacai egyre inkább központi szerződő felek formájában tömörülnek, meg kell fontolni egy új, központosított megközelítést.

3.5.3.

Az EKB egységes felügyeleti mechanizmusban betöltött központi szerepére való tekintettel az EGSZB javasolja annak vizsgálatát, miként lehetne az EKB feladatkörét oly módon bővíteni, hogy az EKB legyen a központi szerződő felek központi európai felügyelője az egységes felügyeleti mechanizmus keretében. A belső összeférhetetlenség elkerülése végett fontos, hogy az EKB/eurórendszer vegye át a központi szanálási hatóság szerepét. Ezt vagy az EKB jelenlegi feladatkörén belül, vagy annak észszerű bővítésével lehetne megvalósítani. Az EKB egyik fő feladata az, hogy előmozdítsa „a fizetési rendszerek zavartalan működését” (12). A legtöbb európai központi szerződő fél fizetési rendszerként szerepel a nyilvántartásban az elszámolások véglegességének érdekében (13). Emellett néhány jelentős euróövezeti központi szerződő fél (például az LCH SA és a Eurex Clearing) hitelintézetként van engedélyezve, és ennek megfelelő szabályok vonatkoznak rá.

3.5.4.

A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányának 22. cikke értelmében az EKB rendeleteket alkothat annak érdekében, hogy biztosítsák az Unión belüli és a más államokkal fenntartott elszámolási és fizetési rendszerek hatékony és megbízható működését. Így tehát az elszámolási rendszerek megbízhatóságára vonatkozóan már adott a szabályozói szerep. A másik lehetséges megoldás egy új, központi felügyeleti szerv létrehozása a központi szerződő felek felügyeletére, de az általános vélekedés szerint ez időigényesebb és költségesebb.

3.5.5.

Ha az egységes felügyeleti mechanizmus keretében egyetlen központi felügyeleti szerv felelne mind a központi szerződő felekért, mind pedig a bankokért, akkor ezzel azt is figyelembe vennénk, hogy a rendszerszempontból jelentős bankok többsége sok különböző központi szerződő félnek a tagja (pl. a JPMorgan, amely 70 központi szerződő félnek tagja szerte a világon (14)), ennélfogva e jelentős tagok bármelyikének nemteljesítése szimultán nemteljesítési árveréseket indítana el azoknak a központi szerződő feleknek a körében, amelyeknek tagja a nemteljesítő bank.

3.5.6.

Az egységes felügyeleti és szanálási hatóság létrehozásának egyik – nemzeti szempontból fontos – politikai feltétele az, hogy (ahogy azt már korábban kértük) zárják ki a központi szerződő felek közpénzből való – bizonyos körülmények között rendkívüli állami támogatás formájában megvalósuló – megmentésének lehetőségét.

3.6.1.

A központi szerződő fél szanálási hatósága vagy a szanálás alatt álló központi szerződő fél valamely klíringtagjának illetékes hatósága arra kérheti az Európai Bizottságot, hogy átmenetileg függessze fel a javasolt rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében megállapított elszámolási kötelezettséget a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek meghatározott osztályai esetében, ha teljesülnek bizonyos feltételek.

3.6.2.

Nehéz azonban azt elképzelni, hogy rendkívül feszült piaci helyzetekben hogyan lennének képesek főként a kisebb klíringtagok arra, hogy rövid idő alatt ismét kétoldalú eljárások keretében kezeljék a pozíciókat. Az elszámolási kötelezettség ráadásul minden központi szerződő fél esetében a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek meghatározott osztályain alapul, és nem korlátozódik egyetlen központi szerződő félre. Következésképpen az elszámolási kötelezettség felfüggesztése hatást gyakorolhat más olyan központi szerződő felekre is, amelyeknek engedélyük van arra, hogy elszámolási szolgáltatásokat nyújtsanak ugyanazokhoz a termékekhez. Gondoskodni kell arról, hogy más központi szerződő felek számára fakultatív legyen az elszámolási kötelezettség felfüggesztése. Előfordulhat emellett, hogy ezek a központi szerződő felek kölcsönös letéti megállapodásokat kötöttek a származtatott ügyletek szóban forgó és más osztályai tekintetében, és így a kétoldalú piachoz való visszatérés nem szándékolt dominóhatást eredményez.

3.6.3.

Az EGSZB ezért úgy véli, hogy az elszámolási kötelezettség szanáláskor való felfüggesztése egy szanálási eszköz, melyet úgy kell használni, hogy ne legyen hatással más olyan központi szerződő felekre, amelyeknek engedélyük van arra, hogy elszámolási szolgáltatásokat nyújtsanak ugyanabban az eszközosztályban.

3.6.4.

Végül pedig, ha a nemzeti szabályozó hatóság kérelmet nyújt be, akkor ennek egész Európára kiterjedő hatása lehet, ami ezért az EGSZB véleménye szerint további érvnek tekinthető amellett, hogy létrehozzunk egy páneurópai, egységes felügyeleti hatóságot a központi szerződő felek számára és egy egységes szanálási hatóságot.