Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A nem állami szereplők éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó finanszírozáshoz való hozzájutásának megkönnyítése

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 110/03)

Előadó:

Cillian LOHAN (IE/III)

Jogalap:	az eljárási szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Közgyűlési határozat:	2018.2.15.
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.11.27.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.12.12.
Plenáris ülés száma:	539.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	114/6/7

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Noha a klímafinanszírozási paktumok keretében jelentős forrásokra történt kötelezettségvállalás, az EGSZB hangsúlyozni szeretné, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem területén kisebb léptékű tevékenységet végző, nem állami szereplőknek az átalakító potenciált magukban hordozó kezdeményezések megvalósítását támogató és lehetővé tévő finanszírozáshoz való hozzáférése problémát jelent.

1.2

A klímafinanszírozás Európai Unión belüli áramlását sürgősen nyomon kell követni és fel kell térképezni. Ez meg fogja könnyíteni az éghajlatváltozás elleni küzdelem területén tevékenységet végző, nem állami szereplők hatásának felmérését, és lehetővé fogja tenni a gazdaság alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású modellre történő szélesebb körű átállásához vezető előrehaladás felmérését.

1.3

A finanszírozási források eltérőek, csakúgy, mint a finanszírozáshoz való hozzáférést igénylő, alulról építkező kezdeményezések. Ennek az eltérésnek a kezelésére nem állnak rendelkezésre mechanizmusok. Ezt egy inkluzív klímafinanszírozási fórum létrehozása révén kellene orvosolni uniós szinten.

1.4

Az EGSZB egy klímafinanszírozási fórumot javasol a fő kérdések kezelésére, amely összefogná a legfontosabb érdekelt feleket az akadályok azonosítása, a megoldások kidolgozása és a források jobb elosztására szolgáló leghatékonyabb mechanizmusok meghatározása céljából, beleértve egy olyan szolgáltatást is, amely egymáshoz rendeli a projekteket és a nekik megfelelő klímavédelmi finanszírozási forrásokat.

1.5

Létre kell hozni (majd ezt követően eredményesen meg kell ismertetni) egy mechanizmust, amellyel elérhetők a kisebb finanszírozási összegeket igénylő kezdeményezések, és amely az alábbiakat foglalja magában: — egyszerűsített kérelmezési folyamat, — egyszerűsített jelentéstételi követelmények, — hozzáigazítás, — a projektek tervezési szakaszban történő támogatása, a finanszírozás előzetes igénylése, — a kapacitásépítés, hálózatépítés, tapasztalatcsere és platformfejlesztés támogatása helyi, regionális, nemzeti és európai szinten.

1.6

Az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának középpontba helyezése nem vezethet az egyéb területek felelős finanszírozásának kizárásához. Valamennyi finanszírozást meg kell vizsgálni az éghajlat-politika szempontjából, annak biztosítása érdekében, hogy a meghatározott klímafinanszírozáson kívüli támogatások ne legyenek ellentétesek az éghajlat-politikai kötelezettségvállalásokkal és célkitűzésekkel. Ennek a Párizsi Megállapodás 2.1. cikkének c) bekezdése tekintetében megfelelőnek kell lennie, annak érdekében, hogy a meglévő pénzügyi források áramlása összhangban álljon az üvegházhatású gázok alacsonyabb szintű kibocsátására és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség fejlesztésére irányuló erőfeszítésekkel.

1.7

Eszköztárat és egyértelmű kommunikációs stratégiát kell kialakítani, amely minden szinten lehetővé teszi a nem állami szereplők számára, hogy megértsék a klímafinanszírozást, és hozzáférjenek ahhoz. Az eszköztárnak meg kell könnyítenie a projekt fejlesztői számára az olyan projektek tervezését, amelyek hozzájárulnak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens gazdasághoz.

2.   Bevezetés

2.1

Ennek a véleménynek az alapját a „Koalíció a Párizsi Egyezményben vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében” (1) és „Az éghajlat-politikai fellépések fellendítése nem állami szereplőkkel” (2) című korábbi EGSZB-vélemények, valamint az EGSZB közelmúltbeli tanulmánya (3) képezik, mely utóbbi a nem állami szereplők éghajlat-politikai fellépésekbe történő fokozottabb bevonása előtt álló akadályokra mutatott rá.

2.2

2018-ban az EGSZB egy nem állami éghajlat-politikai fellépésekről szóló európai párbeszédet szorgalmazott az Európából kiinduló, nem állami éghajlat-politikai fellépések körének és léptékének szélesítése, illetve fokozása érdekében. Azt javasolta, hogy a párbeszéd ne csupán arra irányuljon, hogy hangsúlyozza és bemutassa a fellépéseket, hanem reagáljon a nem állami szereplők igényeire is azzal, hogy új partnerségek kialakítására ösztönöz az állami és a nem állami szereplők körében, előmozdítva az egymástól való tanulást, a képzést és a tanácsadást a nem állami szereplők között, emellett bővítve a rendelkezésre álló finanszírozást és megkönnyítve az ahhoz való hozzáférést.

2.2.1

A „nem állami szereplők” kifejezés olyan szereplőkre utal, amelyek nem részes felei az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC). Ebbe a tág fogalommeghatározásba beletartoznak a különféle vállalkozások, többek között a kis-, közép- és mikrovállalkozások, a befektetők, a szövetkezetek, a városok és a régiók, a szakszervezetek, a közösségek és a polgárok csoportjai, a vallási szervezetek, az ifjúsági csoportok és más nem kormányzati szervezetek.

2.2.2

A nem állami éghajlat-politikai fellépésekről szóló, javasolt európai párbeszédnek támogatnia kell a nem állami fellépések finanszírozáshoz való hozzáférését. Ennek a következőket kell magában foglalnia: — a finanszírozási lehetőségek feltérképezése; — tanácsadás a finanszírozható tervekről; — annak megvizsgálása, hogy a meglévő (állami és magán) finanszírozási értéklánc hogyan nyújt finanszírozást azon éghajlattal kapcsolatos beruházások számára, amelyeket a nem állami szereplők akarnak elvégezni; — annak elemzése, hogy a támogatást/finanszírozást miként lehet hatékonyan elosztani az átalakító potenciállal rendelkező, kisebb nagyságrendű projektek között; — a nem állami szereplőkkel folytatott jelenlegi párbeszéd és konzultációs eljárások elemzése azzal a céllal, hogy új technikákat és bevált eljárásokat rögzítsenek a meglévő európai és nemzetközi alapok felhasználásának javítására; — annak szorgalmazása, hogy a következő uniós többéves pénzügyi keret a nem állami szereplők magasabb szintű éghajlat-politikai törekvéseit szolgálja és ösztönözze a fellépéseiket; — az innovatív finanszírozás lehetőségeinek (egymás finanszírozása, közösségi finanszírozás, mikrofinanszírozás, zöldkötvények stb.) feltérképezése.

2.3

Az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását számos módon lehet értelmezni, azonban az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC) a finanszírozással foglalkozó állandó bizottsága úgy határozza meg, hogy ez „olyan finanszírozás, amelynek célja a kibocsátások csökkentése, az üvegházhatást okozó gázok nyelőinek bővítése, valamint az emberi és ökológiai rendszerek negatív klímaváltozási hatásokkal szembeni sebezhetőségének csökkentése, illetve az ilyen hatásokkal szembeni rezilienciájának fenntartása és növelése”.

2.4

Ez a vélemény az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását – amely lehetővé teszi a civil társadalmi szervezetek, a települések és az önkormányzatok számára a kibocsátások csökkentéséhez és a közösségeknek az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóvá tételéhez hozzájáruló projektek, kezdeményezések és tevékenységek kidolgozásának és végrehajtásának támogatásához szükséges pénzügyi eszközökhöz való hozzájutást – az uniós tagállamok és ezeken az országokon belül az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC) nem részes felei tekintetében vizsgálja.

2.5

Fontos erre a véleményre az „Éghajlati igazságosság” (4) összefüggésében egy olyan eszközként tekinteni, amely annak biztosítását célozza, hogy az éghajlat-politikai fellépések költségei ne háruljanak aránytalan módon a társadalom legszegényebb és legsérülékenyebb csoportjaira.

2.6

Egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságba történő átmenet első lépéseihez, valamint az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz nyújtott finanszírozás alapvető fontosságú az igazságos átmenet biztosítása és a fellépések helyi szinten történő felgyorsítása érdekében.

2.7

A mikro- és kis projektek esetében a 2 000 és 250 000 EUR közötti összegekhez adott esetben nehéz hozzáférni. Hatékony mechanizmusokra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a kisebb léptékű, közösségvezérelt fellépések ne legyenek kizárva az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának átalakító potenciáljából.

2.8

Az EU az elmúlt évtizedben sikeresen fejlesztett ki számos, az ilyen igényekre szabott finanszírozási mechanizmust, például a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét (EIDHR), az éghajlatváltozás elleni globális szövetséget (GCCA) vagy a nem kormányzati szervezetek társfinanszírozási és decentralizált együttműködési pénzügyi eszközeit, amelyekből ötletet lehet meríteni a megfelelő éghajlatváltozási eszközök kialakításához.

3.   A feltárt problémák

Kontextus

3.1

Az EGSZB határozottan elkötelezett az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendje és a Párizsi Megállapodás mellett. Azonban azon a pályán, amelyen jelenleg haladunk, a hőmérséklet növekedését a legjobb esetben is csak 3 oC-ban vagy annál magasabb értékben lehetne korlátozni, ami jóval meghaladja a Párizsi Megállapodásban szereplő célszámot. A fenntarthatóság felé történő átmenet nagy erőfeszítéseket és jelentős beruházásokat igényel. A 2015–2050 közötti időszakra vonatkozó, a felmelegedést 1,5 oC-ra korlátozó folyamatokba való, energiával kapcsolatos mérséklési beruházások évi teljes átlagos összege az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 oC-os globális felmelegedés hatásairól szóló IPCC-különjelentés becslései szerint 900 milliárd USD körül van.

3.2

Bár az éghajlatváltozással szembeni fellépéshez szükséges beruházások volumene jelentős, mégsem annyira jelentős, mint az elmúlt években az összeomló pénzügyi ágazat megmentéséhez szükséges beruházás mértéke. Ebből a célból 2,5 billió EUR értékű beruházás mobilizálására került sor. A minket fenntartó ökoszisztémák potenciális összeomlására legalább ugyanilyen mértékű választ kellene adnunk.

3.3

Az éghajlatváltozással kapcsolatos finanszírozásról folyó viták sokszor csak a konkrét, új finanszírozási keretek létrehozása körül forognak, míg a Párizsi Megállapodás arra szólít fel, hogy valamennyi pénzügyi forrás áramlása álljon összhangban az üvegházhatású gázok alacsonyabb szintű kibocsátására és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség fejlesztésére irányuló erőfeszítésekkel.

3.4

A marrákesi partnerség és a globális éghajlatvédelmi menetrend lehetőséget nyújt a nem állami szereplőknek a formális UNFCCC-folyamatba történő bevonására. A finanszírozási csomagok kidolgozása során jelenleg nem központi kérdés az EU-n belüli fellépések bevonása és a fellépéseknek a potenciális hatásuk maximalizálása érdekében történő finanszírozása.

3.5

Noha születtek eredmények a globális felmelegedés és annak hatásai elleni küzdelem finanszírozásában, ezek elégtelenek. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület legutóbbi jelentése (5) egyértelműen kimondja, hogy kritikus időszakban vagyunk, és a következő évtizedben a hatások kezelhető szintre történő csökkentése érdekében radikális fellépésekre van szükség. Politikai prioritássá kell tenni a fenntartható finanszírozást és a fenntartható gazdaságot, amelyet mindenekelőtt egyértelmű, stabil és ösztönzésre épülő jogszabályok révén kell megvalósítani.

3.6

Nem elegendő a költségvetés egy meghatározott százalékát klímafinanszírozásra elkülöníteni, ha a költségvetés másik részét az éghajlatot károsító tevékenységekre fordítják. Az éghajlatra gyakorolt hatás tekintetében valamennyi kiadást teljes egészében figyelembe kell venni. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) egyik munkadokumentuma évi 5,3 billió dollárra teszi a globális szinten a fosszilis energiahordozókhoz biztosított közvetett és közvetlen támogatások összegét, ami naponként több mint 15 milliárd dollárnak felel meg. Még az évi 100 milliárd dollárból gazdálkodó, tervezett Éghajlatváltozási Alap sem tudja ellensúlyozni az ezekből a szubvenciókból eredő káros hatásokat.

3.7

Az energetikai átállást nem lehet majd időben és a Párizsi Megállapodás keretében tett európai kötelezettségvállalásokkal összhangban, sikeresen végrehajtani, ha az energiaszegénység kérdését a politika elhanyagolja. Az Európa fenntartható energetikai átállásával kapcsolatos pénzügyi és társadalmi költségek és előnyök valamennyi kormányzati szint és a piaci szereplők (beleértve a polgárokat) közötti igazságos elosztására van szükség. A Heat Roadmap Europe (6) tudományos kutatása szerint Európa a meglévő technológiákkal 2050-re 86 %-kal tudja megfizethető és költséghatékony módon csökkenteni az üvegházhatásúgáz-kibocsátását az 1990. évi szinthez képest.

3.8

A jelen véleményt megalapozó kutatás rámutatott arra, hogy nincs elég információ azzal kapcsolatban, hogy miként áramlik az éghajlatváltozás elleni küzdelemre fordított finanszírozás a tagállamokon belül. Nehéz megítélni, hogy az alapokat kisebb, hozzáférhető keretekre osztják-e, illetve hogy mi a finanszírozás átalakító hatása. A nyomon követésnek és a jelentéstételnek ez a hiánya homályosabbá teszi az észlelt problémát, és akadályozza a leghatékonyabb megoldások kidolgozását.

Hozzáférés a vállalkozások és a kkv-k számára

3.9

A finanszírozáshoz való hozzájutás továbbra is jelentős kihívás a nem állami szereplők valamennyi típusa, köztük a számos kihívással szembenéző kkv-k és nagyobb vállalkozások számára. Ez a kihívás nemcsak a több és további finanszírozás rendelkezésre állását, hanem a meglévő finanszírozási mechanizmusok egyértelmű voltát is érinti.

3.10

Ezenkívül szintén nehézséget jelent a „zöld beruházás” definiálása. A befektetők elsősorban a kockázattal és a megtérüléssel foglalkoznak, és nehéz számukra a javasolt projektek éghajlatra gyakorolt potenciális hatásának és a siker esélyeinek felmérése. A magánhitelezők vonakodni fognak attól, hogy a beruházási kockázatok és a kockázatmérséklési mechanizmusok, azaz a garanciák pontos ismerete nélkül finanszírozzák a projekteket.

Hozzáférés a helyi és regionális kormányzatok számára

3.11

A szubnacionális kormányzatok esetében a finanszírozáshoz való hozzáférésüket korlátozó tényezők közé tartoznak az alábbiak: alacsony hitelminősítések, a magánfinanszírozás mobilizálására irányuló kapacitás korlátozottsága amiatt, hogy nem elég nagy az alacsony szén-dioxid-kibocsátáshoz kapcsolódó infrastruktúrák beruházási piaca és nem elég vonzóak a kockázat/nyereség profilok, valamint a nemzeti kormányzatok által felállított állami korlátok a szubnacionális kormányzatok magánszektortól való hitelfelvételének lehetőségére és volumenére vonatkozóan.

Hozzáférés a közösségi kezdeményezések számára

3.12

Európában jelenleg sok ezer, éghajlatváltozással és fenntarthatósággal kapcsolatos, alulról szerveződő kezdeményezés létezik. Ezek a kezdeményezések jelentősen hozzájárulnak az EU éghajlat- és energiapolitikai, illetve fenntarthatósági célkitűzéseinek eléréséhez, azonban leginkább önkéntesekre támaszkodnak, és a fejlődésük és növekedésük fő akadálya a finanszírozás és a professzionális támogatás hiánya. Gyakran rendkívül csekély összegű finanszírozásra van szükség, amely nélkül e kezdeményezések nehezen tudnak előbbre lépni és projekteket indítani. Az ilyen kezdeményezésekben rejlő átalakító potenciál jelenleg kiaknázatlan.

3.13

Az alulról szerveződő helyi kezdeményezések számára sok esetben jelent nehézséget a hagyományos finanszírozási forrásokhoz való hozzájutás. Gyakran a megpályázható minimális finanszírozási összegek is túl magasak, és messze túllépik a kisméretű helyi kezdeményezések igényeit vagy irányítási kapacitását. A társfinanszírozásra irányuló követelmények gyakran további korlátokat hoznak létre.

3.14

A finanszírozási követelmények teljesítése, a túlzott mértékű papírmunka és a bonyolult folyamatok részét képezik a kisebb csoportok által azonosított, a finanszírozáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos problémáknak. Habár az ilyen típusú projektek/kezdeményezések egyenként kisléptékűnek számítanak, kumulatív hatásuk hatalmas lehet. A kisléptékű, közösségvezérelt programok megfelelő finanszírozással történő támogatása helyi szinten számos további kedvező hatással és előnnyel jár.

3.15

A legtöbb, ha nem az összes finanszírozás projektorientált, és nem felel meg annak az igénynek, hogy különböző szintű folyamatokat támogató erőforrásokra lenne szükség, a helyi szintű közösségi szervezéstől és kapacitásépítéstől kezdve egészen a regionális, nemzeti és európai szintű hálózatépítésig, tapasztalatcseréig és platformfejlesztésig. Az ezen a téren nyújtott finanszírozási támogatás nagymértékben segíthet abban, hogy a polgárok és a közösségek elkötelezettebben lépjenek fel az éghajlatváltozás kapcsán, és segít a projektek bővítését és a szakpolitikák fejlesztéséhez való hozzájárulást lehetővé tévő, kellő szervezettség és együttműködés megteremtésében is.

Az innovációt célzó finanszírozáshoz való hozzáférés

3.16

A korai szakaszban lévő vállalkozók szintén számos kihívás előtt állnak a finanszírozáshoz való hozzáférés, a tudás és tapasztalat hiánya, a piacokhoz való hozzáférés és az induló szakaszt követő növekedés terén. A innováció finanszírozása az éghajlati válság megoldásának kritikus eleme, azonban a finanszírozási mechanizmusok és azok végrehajtása során is ugyanilyen innovatív megközelítést kell alkalmazni. Az EIT éghajlatváltozással foglalkozó társulásához hasonló kezdeményezések célja e kihívások leküzdése az éghajlati szempontok pénzügyi piacokon belüli következetes érvényesítésével, az éghajlati kockázatokkal kapcsolatos tájékoztatás demokratizálásával és az innovatív induló vállalkozásokba irányuló befektetések támogatásával.

4.   Javasolt megoldások

4.1

Az EGSZB azt javasolja, hogy uniós szinten létre kellene hozni egy decentralizált hálózattal rendelkező klímafinanszírozási fórumot. Ez összehozná az összes érdekelt felet, és elősegítené, hogy a fórumon azonosított problémákra összehangolt választ tudjunk adni. A fórum keretében ki lehetne dolgozni az ebben a véleményben ismertetett, szükséges mechanizmusokat.

4.2

A klímafinanszírozási fórum egyik feladatának annak kell lennie, hogy párbeszédplatformként működjön, amely elősegíti a különösen ígéretes és hatékony nem állami megoldások és a magán- és intézményi befektetők összekapcsolását. A minél nagyobb hatás érdekében emellett fontos szempontként kell kezelni, hogy e megoldások mennyire bővíthetők, illetve reprodukálhatók más uniós tagállamokban és egyéb országokban. Az EGSZB a szervezett civil társadalom csoportjainak a mögötte álló, egész Európára kiterjedő hálózata révén kedvező helyzetben van ahhoz, hogy részese legyen egy klímafinanszírozási fórumnak, és képviselje az alulról szerveződő kezdeményezéseket a finanszírozáshoz jutási problémáik terén.

4.3

A hatékony kommunikáció a klímafinanszírozással kapcsolatos problémák leküzdésére irányuló bármilyen sikeres stratégia elengedhetetlen része kell hogy legyen. A kommunikációnak minden irányba működnie kell, egyértelműen azonosítania kell a közönségét, és hatékony, pontos és megfelelő nyelven kell ismertetnie a finanszírozási lehetőségeket és azok hozzáférhetőségét.

4.4

Az Európai Bizottságnak és egyéb uniós intézményeknek iránymutató dokumentumokat kell kidolgozniuk a nem állami szereplők számára, hogy azok kihasználhassák a meglévő finanszírozási mechanizmusokat. Olyan rendszerre van szükség, amely azonosítja, elemzi és összegzi az éghajlat-politikai fellépés céljára a nem állami szereplők számára rendelkezésére álló különféle finanszírozási forrásokat, és terjeszti a velük kapcsolatos információkat. Ez építhet a Régiók Bizottságánál folyó munkára, amelynek során lépéseket határozunk meg egy olyan eszköztár kialakításához, amely könnyen érthető információkat tartalmaz a helyi és regionális önkormányzatok számára az éghajlatváltozás elleni fellépésekhez elérhető finanszírozásról.

4.5

Az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez nyújtott finanszírozás áramlásának egyértelmű feltérképezése érdekében egy nyomon követési mechanizmusra van szükség, amely segít az akadályok azonosításában és az akadályok felszámolására szolgáló gyakorlati megoldásokra összpontosít. Ez az első, sürgős lépés. Egy feltérképezési folyamat a kisléptékű tevékenységet folytató nem állami szereplők finanszírozáshoz jutása előtti akadályok megértéséhez is döntő lépés lenne. A finanszírozás feltérképezése ezenkívül segítséget nyújt az olyan, pozitív éghajlat-politikai fellépések bevonása terén felmerülő hiányosságok feltárásában, amelyeknek a globális éghajlatvédelmi menetrend folyamatának részét kellene képezniük.

4.6

Az EGSZB arra kéri az EU-t, hogy járjon élen egy olyan modell bevezetésében, amely megoldásokat nyújt a nem állami szereplők hozzájárulásainak az éghajlat-politikai célok elérése érdekében történő integrálására. Az éghajlat-politika területén tevékenykedő, európai nem állami szereplők – főként a kisebbek – segítséget várnak az európai intézményektől a célzott éghajlatváltozási alapok mobilizálása terén, illetve ahhoz, hogy egyszerűbb eljárások és jelentéstételi kötelezettségek mellett, jobban hozzáférhessenek a finanszírozási forrásokhoz. Ez elősegítené számos olyan fellépés bevonását, amelyeket az éghajlatváltozás elleni küzdelemben eddig nem ismertek el. Például meg lehetne oldani, hogy egy bizonyos pénzügyi küszöbérték, mondjuk 50 000 euró alatti projektekhez csak egy egyszerűsített, egyoldalas kérelmet és egy egyoldalas jelentéstételi formanyomtatványt kelljen benyújtani.

4.7

Olyan, kisléptékű támogatások formájában nyújtott kiegészítő finanszírozásra van szükség, amelyekhez leegyszerűsített kérelmezési és jelentéstételi eljárások kapcsolódnak, és amelyek kifejezetten a helyi, alulról szerveződő, éghajlatváltozáshoz és fenntarthatósághoz kapcsolódó kezdeményezésekre irányulnak, a hozzáférést megnehezítő társfinanszírozási arányok nélkül. A finanszírozás hatásának fokozása és a finanszírozáshoz való hozzáférés elősegítése érdekében a projektek klaszterbe tömörülését lehetővé tevő mechanizmusokat lehetne kidolgozni. Ezeket az eszközöket sürgősen ki kell alakítani.

4.8

Ki kell dolgozni egy olyan támogatási mechanizmust, amely lehetővé teszi, hogy a projektek szakértőket vehessenek igénybe a finanszírozási kérelem benyújtását megelőző szakaszban, hogy a projekteket hatékonyan tudják kidolgozni és megfelelően tudják bemutatni.

4.9

Uniós szinten, átfogó jelleggel át kell tekinteni, hogy milyen innovatív finanszírozási mechanizmusokat kellene kidolgozni. Az egyszerű és egyértelmű forráselosztási kritériumok biztosítása érdekében a nem állami szereplőket a kezdetektől be kell vonni ebbe a párbeszédbe.

4.10

Általában véve szorosabb együttműködést kell kialakítani a meglévő éghajlatváltozási és fenntarthatósági alapok és pénzügyi programok, illetve a nem állami szereplők hálózatai között. Ez a tudásmegosztáson, a kommunikáción és a párbeszéden múlik. Egy klímafinanszírozási fórum ezt elő tudná segíteni.

4.11

Pénzügyi intézkedések révén szintén ösztönözhető a nem állami fellépés, illetve a nem állami szereplők éghajlatbarát hozzáállása. A nemzeti szintű adócsökkentések például elősegíthetik az alacsony szén-dioxid-kibocsátású termelést, és ösztönözhetik a nem állami szereplők részvételét az éghajlat-politikai fellépésekben.

4.12

Az EU új többéves pénzügyi keretének kidolgozása során lehetőségeket lehet teremteni arra, hogy az alulról felfelé építkező, nem állami éghajlat-politikai fellépések hozzájárulhassanak a Párizsi Megállapodás keretében tett éghajlat-politikai kötelezettségvállalások eredményes teljesítéséhez. Ennek kapcsán az EGSZB kéri, hogy legalább 40 %-kal növeljék az éghajlat-politikai célkitűzések elérését támogató uniós kiadásokat (7). Az EGSZB kéri továbbá a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának mielőbbi kivezetését, illetve azt, hogy európai forrásokból ne nyújtsanak sem közvetlen, sem közvetett (társ)finanszírozást fosszilis alapú energiákhoz.

4.13

Ki kell dolgozni egy éghajlat-politikai szempontú ellenőrzésre szolgáló eszközt annak érdekében, hogy állami kiadások ne támogathassanak olyan tevékenységeket, amelyek fokozzák az éghajlati válságot. Ennek a magánfinanszírozási programokra is vonatkoznia kell. Meghatározott források klímavédelmi finanszírozásra történő elkülönítése nem jelentheti azt, hogy a költségvetés, illetve a finanszírozás másik részét olyan tevékenységekre fordítják, amelyek az éghajlat-politikai célkitűzések elérése ellenében hatnak. A Párizsi Megállapodás 2.1. cikkének c) bekezdésében kitűzött célt meg kell valósítani.

4.14

Az EU legfőbb pénzügyi eszköze az alulról felfelé építkező helyi fejlesztés támogatására a közösségvezérelt helyi fejlesztésre (CLLD) irányuló megközelítés. Ez ideális eszköz ezeknek az alulról felfelé építkező kezdeményezéseknek a támogatására, amely lehetőséget biztosít a helyi körülményekhez igazított finanszírozások és támogatások nyújtására. 2017 decemberében az EGSZB elfogadta „A közösségvezérelt helyi fejlesztésre irányuló megközelítés előnyei az integrált helyi és vidékfejlesztés szempontjából” (8) című véleményt, amely sürgette az Európai Bizottságot, hogy tárja fel és részletesen elemezze, milyen lehetőségek vannak uniós szinten arra, hogy tartalékalapot hozzanak létre a közösségvezérelt helyi fejlesztés számára. Ettől függetlenül javasolta az Európai Bizottságnak, hogy gondoskodjon arról, hogy valamennyi tagállamnak legyen egy, a közösségvezérelt helyi fejlesztést szolgáló nemzeti alapja (CLLD-alap), amelyhez mind a négy európai strukturális és beruházási alap (EMVA, ERFA, ESZA és ETHA) hozzájárul. Ez a CLLD-struktúra a mikro- és kis projektek támogatására használt, a 2.7. pontban szorgalmazott csatornák egyike lehet.

4.15

A pénzügyi értéklánc egészének fenntarthatóbbá tétele érdekében az EGSZB támogatja a fenntartható növekedés finanszírozására irányuló, 2018 márciusában elfogadott európai bizottsági ütemtervet (9). Az EGSZB e cselekvési terv kapcsán konkrét ajánlásokat dolgozott ki a témával kapcsolatos véleményeiben (10).

---

(1)  Az EGSZB véleménye: „Koalíció a Párizsi Egyezmény kötelezettségvállalásainak teljesítése érdekében” (NAT/684) (HL C 389., 2016.10.21., 20. o.).

(2)  Az EGSZB véleménye: „Az éghajlat-politikai fellépések fellendítése nem állami szereplőkkel” (NAT/718) (HL C 227., 2018.6.28., 35. o.).

(3)  Az EGSZB tanulmánya: Toolbox for multi-stakeholder climate partnerships – A policy framework to stimulate bottom-up climate actions [Eszköztár a többoldalú éghajlat-politikai partnerségekhez – Politikai keret az alulról felfelé építkező éghajlat-politikai fellépések ösztönzéséhez].

(4)  AZ EGSZB véleménye a következő tárgyban: Éghajlati igazságosság (HL C 81., 2018.3.2., 22. o.).

(5)  Az IPCC különjelentése az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 oC-os globális felmelegedés hatásairól (2018. október).

(6)  Horizont 2020 kutatási és innovációs program, a 695989. sz. támogatási megállapodás alapján – Heat Roadmap Europe.

(7)  Az EGSZB véleménye: Európai klímavédelmi finanszírozási paktum (HL C 62., 2019.2.15., 8. o.).

(8)  Az EGSZB véleménye a közösségvezérelt helyi fejlesztésre irányuló megközelítés előnyeiről (HL L 129., 2018.4.11., 36. o.).

(9)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Központi Banknak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Cselekvési terv: A fenntartható növekedés finanszírozása.

(10)  Lásd az EGSZB véleményeit: Cselekvési terv a fenntartható finanszírozásról (HL C 62., 2019.2.15., 73. o.), Fenntartható pénzügyek: taxonómia és referenciamutatók (HL C 62., 2019.2.15., 103. o.), Intézményi befektetők és eszközkezelők fenntarthatósággal kapcsolatos kötelességei (HL C 62., 2019.2.15., 97. o.).