T‑391/02. sz. ügy

Bundesverband der Nahrungsmittel- und Speiseresteverwertung eVet Josef Kloh

kontra

Európai Parlament és az Európai Közösségek Tanácsa

„Megsemmisítés iránti kereset – 1774/2002/EK rendelet – Nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”

Az Elsőfokú Bíróság végzése (második tanács), 2004. május 10.

A végzés összefoglalása

1.     Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – A jogi aktus meghozatalában résztvevő vállalkozások társulása által benyújtott kereset – Elfogadhatóság – Feltételek

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

2.     Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – A megtámadott rendelet által különösen érintett gazdasági szereplők által benyújtott kereset – Elfogadhatatlanság

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

1.     Vállalkozások társulása által benyújtott megsemmisítés iránti kereset, különösen ha ez a társulás részt vett a megtámadott jogi aktus elfogadásához vezető eljárásban legalább három esetben elfogadható: nevezetesen, ha egy törvényi rendelkezés az adott társulás számára kifejezetten biztosít egy sor eljárásjogi képességet; ha az adott társulás – saját, társuláskénti érdekeinek érintettsége révén – egyénített, például azért, mert a megsemmisíteni kért jogi aktus befolyásolta tárgyalói helyzetét; vagy ha az adott társulás olyan vállalkozások érdekeit képviseli, amelyek saját jogon is eljárhatnának.

E tekintetben egy olyan társulás tárgyalói helyzetének a sérelme, amely részt vett a megtámadott jogi aktus elfogadásához vezető eljárásban, csak abban az esetben érintheti e társaság sajátos érdekeit, ha tárgyalói helyzete egyértelműen körülhatárolt és közvetlenül kapcsolódik a megtámadott jogi aktus tárgyához. Ennélfogva a megtámadott jogi aktus elfogadásához vezető jogalkotási eljárás során a közösségi intézmények és az érintett nemzeti hatóságok számára a társulás által végzett egyszerű információszolgáltatás nem elegendő annak bizonyításához, hogy a megtámadott rendelkezés sértheti az egyesület egyértelműen körülhatárolt tárgyalói helyzetét.

(vö. 44., 47., 49. pont)

2.     Az a tény, hogy egyes gazdasági szereplőket egy rendelet jelentősebb mértékben érint, mint másokat, még nem elegendő ahhoz, hogy az adott jogi aktus általi, az EK 230. cikk negyedik albekezdése szerinti személyes érintettség megállapítható legyen. Egyébként a gazdasági szereplők abban az esetben sem érintettek személyükben, ha be kell szüntetniük a nemzeti hatóság engedélye alapján folytatott önálló gazdasági tevékenységüket.

(vö. 53–54. pont)

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (második tanács)

2004. május 10.?(1)

„Megsemmisítés iránti kereset – 1774/2002/EK rendelet – Nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”

A T‑391/02. sz. ügyben,

a Bundesverband der Nahrungsmittel- und Speiseresteverwertung eV (székhelye: Bochum [Németország])

és

Josef Kloh (lakóhelye: Eichenried [Németország], képviselik: R. Steiling és S. von Zimmermann‑Wienhues ügyvédek)

felpereseknek

az Európai Parlament (képviselik: H. Duintjer Tebbens és U. Rösslein, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxemburg)

és

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: J.‑P. Hix és F. Ruggeri Laderchi, meghatalmazotti minőségben)

alperesek ellen,

támogatja őket:

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: G. Braun, meghatalmazott minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

beavatkozó,

a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, 2002. október 3-i 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 273., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 37. kötet, 92. o.) részbeni megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (második tanács),

tagjai: J. Pirrung elnök, A. W. H. Meij és N. J. Forwood bírák,

hivatalvezető: H. Jung,

meghozta a következő

Végzést

 A jogvita alapját képező tényállás és a jogi háttér

1       A Bundesverband der Nahrungsmittel- und Speiseresteverwertung eV (a továbbiakban: BNS) a német jog alapján működő társulás, amelynek célja az élelmiszer-hulladékok állati takarmánnyá történő átalakításával összefüggő közös gazdasági és egészségügyi érdekvédelem és -érvényesítés. Állítása szerint mintegy száz vállalkozást fog össze, melyek többsége élelmiszer-hulladékok összegyűjtésével és azokból történő sertéstakarmány előállításával foglalkozik. A BNS megítélése szerint tagjai érdekképviseletét nemcsak a különböző nemzeti és európai közösségi hatóságok tekintetében, hanem a közvélemény irányában is ellátja.

2       J. Kloh (a továbbiakban: második felperes) sertéstenyésztő gazdálkodó, aki élelmiszer-hulladékok újrahasznosításával is foglalkozik üzemében. J. Kloh a BNS tagja.

3       Az Európai Parlament és a Tanács 2002. október 3-án fogadta el a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, 1774/2002/EK számú rendeletet (HL L 273., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 37. kötet, 92. o.). E rendelet 22. cikke (1) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy „[tilos] haszonállatok – a prémes állatok kivételével – takarmányozása élelmiszer-hulladékkal vagy élelmiszer-hulladékot tartalmazó vagy abból származó takarmánnyal”.

4       Az 1774/2002/EK rendelet 32. cikke értelmében

„(1)      A megfelelő tudományos bizottsággal – az állategészségügyre vagy közegészségügyre esetlegesen kihatással lévő bármilyen kérdéssel kapcsolatban – történő konzultációt követően a 33. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kerülhet sor a mellékletek módosítására vagy kiegészítésére, valamint a megfelelő átmeneti intézkedések elfogadására.

(2)      Az élelmiszer-hulladék takarmánycélú felhasználásának 22. cikkben említett tilalmát figyelembe véve – amennyiben e rendelet alkalmazását megelőzően a tagállamokban megfelelő ellenőrzési rendszerek működnek – az (1) bekezdéssel összhangban átmeneti intézkedéseket kell elfogadni ahhoz, hogy szigorúan ellenőrzött körülmények között – 2002. november 1-jétől kezdődően legfeljebb négy éven keresztül – továbbra is engedélyezzék az élelmiszer-hulladék bizonyos típusainak takarmánycélú felhasználását. Ezen intézkedések biztosítják, hogy az átmeneti időszakban az állategészségügyre vagy közegészségügyre nézve semmilyen indokolatlan veszély ne merüljön fel.”

5       Az 1774/2002/EK számú rendelet 38. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a rendelet 22. cikke (1) bekezdésének b) pontját és 32. cikkét 2002. november 1‑jétől kell alkalmazni.

6       Jelen kereset előterjesztését követően a Bizottság elfogadta a 3. kategóriába tartozó élelmiszer-hulladék sertéstakarmányként történő felhasználásának és a konyhai hulladék sertéstakarmányként történő, fajon belüli újrahasznosításának tilalma tekintetében az 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti átmeneti intézkedésekről szóló, 2003. május 12-i 328/2003/EK határozatot (HL L 117., 46. o.). Ez a határozat lényegében feljogosítja Németországot és Ausztriát, hogy bizonyos feltételek fennállása esetén legkésőbb 2006. október 31‑ig egyéni engedélyezés alapján hozzájáruljon, hogy az üzemek és létesítmények gazdálkodói felhasználják az élelmiszer-hulladékokat a sertéstakarmányban.

 Eljárás és a felek kereseti kérelme

7       Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. december 24-én benyújtott keresetlevéllel a jelen keresetet indították a felperesek.

8       Felperesek kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–       semmisítse meg az 1774/2002/EK rendelet 32. cikke (2) bekezdésének arra vonatkozó részét, amely – 2002. november 1-jétől kezdődően legfeljebb négy éven keresztül – engedélyezi a szóban forgó rendelet 32. cikkének (1) bekezdése szerinti átmeneti intézkedések elfogadását (a továbbiakban: megtámadott rendelkezés);

–       kötelezze a Parlamentet és a Tanácsot a költségek viselésére.

9       Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. március 10-én benyújtott beadványában a Bizottság kérte a jelen eljárásba történő beavatkozása megengedését a Parlament és a Tanács kérelmének támogatása érdekében. Az Elsőfokú Bíróság második tanácsának elnöke 2003. július 9‑i végzésében engedélyezte a beavatkozást. A beavatkozó fél, a rendelkezésére álló határidőn belül az elfogadhatóság kérdésére szorítkozó beavatkozási beadványt nyújtott be.

10     Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. március 21‑én, illetve 2003. március 24‑én egymástól függetlenül benyújtott beadványukban mind a Parlament, mind a Tanács külön-külön is felvetette az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §-án alapuló elfogadhatatlansági kifogást.

11     A Parlament kifogásában azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–       utasítsa el a keresetet, mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant;

–       a hatályos rendelkezéseknek megfelelően döntsön a költségek viseléséről.

12     A Bizottság kifogásában azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–       utasítsa el a keresetet, mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant;

–       kötelezze a felperest a költségek viselésére.

13     A felperesek 2003. május 19-én terjesztették elő a két elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiket.

14     Az Elsőfokú Bíróság Hivatalánál 2003. április 4‑én benyújtott beadványában egyrészt J. Taferner, másrészt 2003. április 24‑én benyújtott beadványában a Landwirtschaftskammer Vorarlberg (Vorarlberg tartományának agrárkamarája) és Wohlgennant úr kérte a felperesek kereseti kérelmének támogatása érdekében az eljárásba történő beavatkozásának engedélyezését.

 Az elfogadhatóságról

15     A Bizottság által támogatott alperesek szerint a kereset három okból elfogadhatatlan. Az első abból ered, hogy a kereset tárgya meghaladja a megsemmisítés iránti keresetek esetében a közösségi bíróságot megillető hatáskört. A második csak annyiban vetődik fel, hogy a kereset – az átmeneti időszak lejárata után – bizonyos haszonállatok élelmiszer-hulladékkal történő takarmányozása feltétel nélküli tilalmának megsemmisítését irányozza elő. Ez az ok a tilalom kizárólag megerősítő jellegén alapul. A kereset elfogadhatóságának harmadik akadálya, hogy a felperesek nem rendelkeznek kereshetőségi joggal, miután a megtámadott rendelkezés őket sem közvetlenül, sem személyükben nem érinti.

16     A jelen eset körülményei között elsősorban a kereset elfogadhatóságának azt az akadályát kell vizsgálni, amely a felperesek kereshetőségi jogának abból eredő hiányán alapul, hogy a megtámadott rendelkezés őket személyükben nem érinti.

 A felek érvei

17     A Bizottság által támogatott alperesek érvelésükben mindenek előtt arra hivatkoznak, hogy az 1774/2002 rendelet – mely általános és elvont módon szabályoz – formája és hatálya alapján normatív jellegű, így tehát az EK 249. cikk alapján nem minősül határozatnak. Ennek ellenére elismerik, hogy ez a jogi aktus is megtámadható természetes vagy jogi személy által kezdeményezett megsemmisítés iránti keresettel, amennyiben az illető személy bizonyítja, hogy az érintett jogi aktus rá sajátos jellemzői vagy olyan helyzet folytán vonatkozik, mely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal a rendelkezés címzettjéhez hasonló módon egyéníti (a Bíróság C‑50/00. P. sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25-én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑6677. o.] 36. pontja).

18     Ezt követően arra hivatkoznak, hogy az előző pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében sem a BNS, sem a második felperes nem tekinthető egyénítettnek.

19     A Tanács a BNS kapcsán arra hivatkozik, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően egy társulás által kezdeményezett megsemmisítés iránti kereset csak három esetben elfogadható, nevezetesen, ha valamely jogi rendelkezés az adott társulás számára kifejezetten biztosít egy sor eljárásjogi képességet, ha az adott társulás olyan tagok érdekeit képviseli, akik saját jogon is eljárhatnak, illetve ha az adott társulás – saját érdekei érintettsége révén – egyénített, például azért, mert a megsemmisíteni kívánt jogi aktus befolyásolta tárgyalói helyzetét (az Elsőfokú Bíróság T‑122/96. sz., Federolio kontra Bizottság ügyben 1997. szeptember 30-án hozott végzése [EBHT 1997., II‑1559. o.]). A Tanács szerint jelen ügy e három eset egyikének sem felel meg.

20     Először is, sem az EK 152. cikk – amely a Tanács szerint az 1774/2002 rendelet jogi alapját képezi –, sem az együttdöntési eljárást meghatározó EK 251. cikk, amely szerint az 1774/2002 rendeletet is elfogadták, nem ismer el semmilyen eljárási jogosultságot a BNS-hez hasonló társulások számára.

21     Emellett az a tény, hogy a BNS megismertette nézőpontját egyes parlamenti tagokkal, bizottsági tisztségviselőkkel és valamely nemzeti közigazgatással, önmagában még nem emelheti e szervezetet tárgyalói szerepkörbe. Ebben a tekintetben a Tanács érvelése szerint a BNS helyzete nem különbözik azon társulásokétól, amelyek azokban az ügyekben adtak be kereseteket, amelyek egyrészről az Elsőfokú Bíróság T‑173/98. sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben 1999. november 23-án hozott végzéséhez (EBHT 1999., II‑3357. o.) és a fent hivatkozott Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben hozott ítélethez, másrészről az Elsőfokú Bíróság T‑99/94. sz., Asocarne kontra Tanács ügyben 1994. október 20-án hozott végzéséhez (EBHT 1994., II‑871. o.) és a Bíróság C‑10/95.P. sz., Asocarne kontra Tanács ügyben 1995. november 23-án hozott végzéséhez (EBHT 1995., I‑4149. o.) vezettek, és amelyek során a közösségi bíróságok úgy foglaltak állást, hogy az adott társulások egyetlen, az ítélkezési gyakorlat értelmében egy társulás által kezdeményezett megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságához szükséges feltétel alapján sem tekinthetőek egyénítettnek.

22     Végül, a Tanács szerint, a BNS nem hivatkozhat azon vállalkozások kereshetőségi jogára – ideértve a második felperest is – amelyeknek az érdekeit védi, mivel ezzel ezek maguk sem rendelkeznek.

23     Ebben a tekintetben az alperesek lényegében arra hivatkoznak, hogy a megtámadott rendelkezés személyükben nem érinti a BNS tagjait – így a második felperest sem –, miután ez a rendelkezés rájuk csak élelmiszer- és éttermi hulladékból takarmányt előállító általános minőségükben vonatkozik, aminek következtében ugyanabban az általánosan meghatározott helyzetben vannak, amelyben az összes többi piaci szereplő, amely jelenleg vagy bármikor a jövőben a piacra léphet. A megtámadott rendelkezés értelmében a BNS tagjai tehát nem tekinthetők egyénítettnek.

24     A Bizottság által támogatott Parlament hozzáfűzi, hogy – habár a BNS élelmiszer-hulladékok átalakításával foglalkozó tagjai kiemelkedő szerepet játszanak a piacon, és ebből következően a megtámadott rendelkezés őket különösen érinti – mindez nem elégséges indok a többi piaci szereplővel szembeni egyénítettségük alátámasztásához (az Elsőfokú Bíróság T‑11/99. sz., Van Parys és társai kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 15-én hozott végzésének [EBHT 1999., II‑2653. o.] 50. pontja). E gazdasági értelemben vett különös érintettség pedig össze sem hasonlítható a Bíróság C‑309/89. sz., Codorniu kontra Tanács ügyben 1994. május 18-án hozott ítélete [EBHT 1994., I‑1853. o.] felperesének a helyzetével, ahol a felperes a megtámadott rendelkezés szempontjából valamennyi piaci szereplőhöz képest jelentősen eltérő helyzetben volt.

25     A Parlament állítása szerint – továbbá az alapján, amit a felperesek is hangoztatnak –, hogy a BNS tagjainak helyzete ismert volt úgy a Parlament, mint a Tanács és a Bizottság előtt, e tagok még nem tekinthetők egyénítettnek (a Bíróság 789/79. és 790/79. sz., Calpak és Società emiliana lavorazione frutta kontra Bizottság ügyben 1980. június 17-én hozott ítéletének [EBHT 1980., 1949. o.] 9. pontja).

26     A felperesek azt állítják, hogy a megtámadott rendelkezés személyében érinti úgy a BNS-t, mint a második felperest.

27     Mindenekelőtt lényegében arra hivatkoznak, hogy – a megtámadott rendelkezést tartalmazó 1774/2002 rendelet normatív jellege ellenére – nem lehet kizárni, hogy az említett rendelkezés személyükben érinti őket (a fent hivatkozott Codorniu kontra Tanács ügyben hozott ítélet 19. pontja).

28     A BNS kapcsán a felperesek elsősorban azt állítják, hogy e szervezet az 1774/2002 rendelet elfogadásához vezető jogalkotási eljárás során játszott tárgyalói szerepe révén személyében is érintett.

29     A BNS tárgyalói szerepe – megítélésük szerint – a Parlamenti képviselőkkel folytatott különféle tárgyalásokon és a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások témakörében a Parlamenti képviselők részére átadott nagyszámú írásos anyagon alapul. A BNS a Bizottság képviselőivel is találkozott, akik előtt feltárta tagjai helyzetét, részletesen bemutatta az élelmiszer-hulladékok újrahasznosításának helyzetét Németországban, és tájékoztatott az élelmiszer-hulladékok állati takarmányozásban történő felhasználásának teljes tilalmára vonatkozó tudományos kutatások legfrissebb eredményeiről, valamint az ilyen irányú tilalom gazdasági és környezeti következményeiről. E találkozók anyagának egyes részleteit a BNS írásban is megküldte a Bizottság részére.

30     A BNS tárgyalói minősége – meglátásuk szerint – azon is alapul, hogy számos tárgyaláson vett részt a fogyasztóvédelemért, valamint az élelmezésügyi és mezőgazdasági területért felelős német szövetségi minisztériummal közösen. A BNS e szövetségi minisztérium elé terjesztett több, az állati takarmányozás területére vonatkozó tilalommal kapcsolatos kérdésről szóló írásos anyagot. Ugyanez a minisztérium egyúttal fel is kérte a BNS-t, hogy véleményezze a 1774/2002 rendelet keretében meghozandó különleges és átmeneti szabályokat, aminek eredményeként a BNS 2002. július 1-jén át is adta írásbeli véleményét a minisztériumnak. Egyébiránt úgy tűnik, hogy a BNS a 2003/328 határozat tárgyát képező átmeneti intézkedések kidolgozásában a német hatóságoknak kiemelkedően fontos tárgyalópartnere volt.

31     A felperesek másodsorban azt állítják, hogy a BNS a megtámadott rendelkezés ellen arra való hivatkozással adhat be keresetet, ha olyan vállalkozások érdekeit képviseli, melyek között a második felperes is megtalálható, és amelyek saját jogon is felléphetnek az említett rendelkezés ellen (lásd e tekintetben az Elsőfokú Bíróság T‑447/93–T‑449/93. sz., AITEC és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1995. július 6-án hozott ítéletének [EBHT 1995., II‑1971. o.] 60–62. pontját és a T‑114/00. sz., Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum kontra Bizottság ügyben 2002. december 5-én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑5221. o.] 63. és azt követő pontjait).

32     A második felperes és a BNS többi tagja kereshetőségi jogának alapja – megítélésük szerint –, hogy a megtámadott rendelkezést tartalmazó 1774/2002 rendelet személyükben és közvetlenül érinti őket.

33     A BNS tagjai szerint – ideértve a második felperest is – a megtámadott rendelkezés sajátos jellemzői vagy olyan helyzet folytán vonatkozik rájuk, mely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal a rendelkezés címzettjéhez hasonló módon egyéníti őket (a Bíróság 25/62. sz., Plaumann kontra EGK‑Bizottság ügyben 1963. július 15-én hozott ítélete [EBHT 1963., 197., 223. o.]).

34     Ez a személyes érintettség a felperesek szerint azon alapul, hogy az 1774/2002 rendeletet azt követően fogadták el, hogy a BNS tagjainál a Bizottság megbízásából 2001. szeptember 3. és 7. között ellenőrzést végeztek. A felperesek állítása szerint az ítélkezési gyakorlat értelmében az egyénítettség azon is alapulhat, hogy a megtámadott jogi aktus alapjául szolgáló vizsgálatok a szóban forgó piaci szereplőre irányultak (a Bíróság 239/82. és 275/82. sz., Allied Corporation és társai kontra Bizottság ügyben 1984. február 21-én hozott ítéletének [EBHT 1984., 1005. o.] 12. pontja és a 240/84. sz., NTN Toyo Bearing kontra Tanács ügyben 1987. május 7-én hozott ítéletének [EBHT 1987., 1809. o.] 5. pontja).

35     Meglátásuk szerint a BNS tagjai ezen túlmenően azért is tekinthetőek az 1774/2002 rendelet által személyükben érintettnek, mert annak következményei különösen érzékenyen érintik őket. Ebben a tekintetben a felperesek arra hivatkoznak, hogy az ítélkezési gyakorlat alapján egy piaci szereplő akkor tekinthető a rendelkezés címzettjéhez hasonló módon egyénítettnek, ha a megtámadott intézkedés kiemelkedő piaci helyzete, valamint az intézkedésnek a vállalkozására gyakorolt hatása szempontjából különösen érzékeny módon érinti őt (a Bíróság C‑358/89. sz., Extramet Industrie kontra Tanács ügyben 1991. május 16-án hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑2501. o.] 16. és az azt követő pontja; Lenz főtanácsnok fent hivatkozott Codorniu kontra Tanács ügyre vonatkozó indítványának [EBHT 1994., I‑1856. o.] 52. pontja). Az ítélkezési gyakorlatból ezen túlmenően leszűrhető, hogy a személyes érintettség azon is alapulhat, hogy a megtámadott intézkedés jelentősen sérti vagy sértheti a felperes érdekeit (az Elsőfokú Bíróság T‑177/01. sz., Jégo-Quéré kontra Bizottság ügyben 2002. május 3-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑2365. o.] 51. pontja és Jacobs főtanácsnok fent hivatkozott Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyre vonatkozó indítványa [EBHT 2002., I‑6681. o.] 102. pontjának 4. bekezdése).

36     Jelen esetben a BNS tagjait a rendelet különösen érzékenyen érinti, amennyiben teljes mértékben be kellene szüntetniük a nemzeti jogszabályokon alapuló különleges engedélyek birtokában folytatott tevékenységüket.

37     A BNS tagjait e tilalom azért is érinti másoktól eltérően, mert az élelmiszer-hulladékok újrahasznosításának a rendelet által megtiltott módja – amelyre a BNS tagjai szakosodtak, és amelyben a hulladékok állategészségügyi és közegészségügyi szempontból megfelelő kezelését és előkészítését biztosító beruházásokat végeztek – a többi tagállamtól eltérően Németországban önálló gazdasági tevékenység.

38     A felperesek hozzáfűzik, hogy az is egyéníti a BNS tagjait, hogy a BNS által fenntartott kapcsolatok alapján az 1774/2002 rendelet alkotói ismerhették a társulás tagjainak másokétól jelentősen eltérő helyzetét.

39     A BNS tagjai – megítélésük szerint – ezen túlmenően azért is vannak különleges helyzetben, mert a megtámadott rendelkezés által előírt átmeneti rendelkezések kifejezetten rájuk vonatkoznak. A felperesek ebben a tekintetben mindenekelőtt arra hivatkoznak, hogy ha átmeneti intézkedéseket kell és lehet kiadni, akkor azokat éppen a BNS-tagokkal szemben kell megtenni, akik a német hatóságok részéről egyébként is szigorú engedélyezési és felügyeleti szabályok alá esnek. Emellett azt állítják, hogy ezek az átmeneti rendelkezések azért is vonatkoznak kifejezetten rájuk, mert a Bizottság Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságának munkatársai 2002. október 28. és 31. között az élelmiszer-hulladékoknak az állati takarmányokban való felhasználásával kapcsolatban tájékozódó látogatást tettek a BNS egyes tagjainál. Mindehhez hozzáfűzik, hogy a 2003/328 határozat elfogadása is alátámasztja helyzetük különleges mivoltát. Úgy vélekednek ugyanis, hogy e határozat léte is azt bizonyítja, hogy a közösségi jogalkotó és az illetékes tudományos testület belátja, hogy a határozatban előírt mentességek megalapozottak az élelmiszer-hulladékok felhasználásának különleges németországi jogi és tárgyi körülményei és a BNS tagjainak ezen alapuló különleges helyzete alapján.

40     A felperesek végül azt állítják, hogy amennyiben a jelen esetben fennálló körülmények között a keresetet elfogadhatatlannak tekintenék kizárólag a megtámadott közösségi jogi aktus normatív jellegére hivatkozással, akkor azon az alapon, hogy az említett rendelet egyúttal olyan személyeket is érint, akik nincsenek ugyanilyen különleges helyzetben, megfosztanák őket a bírói jogvédelemben részesülés lehetőségtől. A kereset ilyen alapon történő elutasítása ellentétes lenne az EK 230. cikk negyedik albekezdésével (lásd e tekintetben Lenz főtanácsnok fent hivatkozott Codorniu kontra Tanács ügyre vonatkozó indítványának 25. és azt követő pontjait).

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

41     Az eljárási szabályzat 111. cikke értelmében egy kereset nyilvánvaló elfogadhatatlansága esetén az Elsőfokú Bíróság – az eljárás folytatása nélkül – indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

42     Jelen esetben az Elsőfokú Bíróság úgy határoz, hogy – mivel az ügyiratok elegendő felvilágosítással szolgálnak – a fent említett cikk alapján szóbeli szakasz lefolytatása nélkül hozza meg döntését.

43     Ismételten bebizonyosodott, hogy egy olyan általános hatályú jogi aktus, mint a rendelet – meghatározott körülmények között – személyében is érinthet néhány természetes vagy jogi személyt, aminek következtében az érdekeltek szempontjából határozati jellegű tartalommal telítődik. Ez az eset áll fenn, ha a szóban forgó jogi aktus sajátos jellemzői vagy olyan helyzet folytán vonatkozik egyes természetes vagy jogi személyekre, mely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal a rendelkezés címzettjéhez hasonló módon egyéníti őket (lásd a fent hivatkozott Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben hozott ítélet 36. pontját és az idézett ítélkezési gyakorlatot).

44     Ebben a tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében egy társulás által beadott kereset a jelen esethez hasonlóan, különösen, ha ez a társulás részt vett a megtámadott jogi aktus elfogadásához vezető eljárásban, legalább három esetben elfogadható: nevezetesen, ha egy jogszabályi rendelkezés az adott társulás számára kifejezetten biztosít egy sor eljárásjogi képességet; ha az adott társulás – saját, társuláskénti érdekeinek érintettsége révén – egyénített, például azért, mert a megsemmisíteni kért jogi aktus befolyásolta tárgyalói helyzetét; vagy ha az adott társulás olyan vállalkozások érdekeit képviseli amelyek saját jogon is eljárhatnának (az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Tribunal Federolio kontra Bizottság ügyben hozott végzésének 61. pontja, a T‑38/98. sz., ANB és társai kontra Tanács ügyben 1998. december 8-án hozott végzésének [EBHT 1998., II‑4191. o. ] 25. pontja és a fent hivatkozott Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben hozott végzésének 47. pontja).

45     Jelen helyzetben a BNS e három eset egyike alapján sem tudja bizonyítani, hogy rendelkezik kereshetőségi joggal a megtámadott rendelkezés megsemmisítése érdekében.

46     Először megállapítható, hogy a felperesek nem hivatkoznak egyetlen – a közösségi jog által a BNS számára biztosított – eljárási jogosítványra sem, amelyet a megtámadott rendelkezés csorbított volna.

47     A BNS-nek a Parlamenttel és a Bizottsággal szemben játszott szerepét illetően pedig el kell ismerni, hogy egy társulás tárgyalói helyzetének a sérelme – feltéve, hogy részt vett a megtámadott jogi aktus elfogadásához vezető eljárásban – sajátos érdekeinek a sérülésével járhat (lásd e tekintetben a Bíróság 67/85., 68/85. és 70/85. sz., Van der Kooy és társai kontra Bizottság ügyben 1988. február 2-án hozott ítéletének [EBHT 1988., 219. o.] 21–24. pontját és a C‑313/90. sz., CIRFS és társai kontra Bizottság ügyben 1993. március 24-én hozott ítéletének [EBHT 1993., I‑1125. o.] 28–30. pontját), de csak abban az esetben, ha a társulás által elfoglalt tárgyalói helyzet egyértelműen körülhatárolt és közvetlenül kapcsolódik a megtámadott jogi aktus tárgyához (a Bíróság C ‑106/98. P. sz., Comité d’entreprise de la Société française de production és társai kontra Bizottság ügyben 2000. május 23-án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑3659. o.] 45. pontját).

48     Mindazonáltal jelen esetben a felperesek nem bizonyítják, hogy a BNS egyértelműen körülhatárolt és a megtámadott rendelkezés tárgyához közvetlenül kapcsolódó tárgyalói helyzetet foglalt el, és hogy ezt a helyzetet az említett rendelkezés elfogadása sértette volna.

49     Ezek alapján megállapítható, hogy az 1774/2002 rendelet elfogadásához vezető jogalkotási folyamat során a közösségi intézmények számára – a BNS és ezen intézmények közötti tárgyalások alkalmával – végzett egyszerű információszolgáltatás nem elegendő annak bizonyításához, hogy a megtámadott rendelkezés sérti a BNS egyértelműen körülhatárolt tárgyalói helyzetét. Ez az információszolgáltatás legjobb esetben is csak azt bizonyítja, hogy a BNS részt vett abban az eljárásban, amelynek során kidolgozták a megtámadott rendelkezést tartalmazó rendeletet. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az a tény, hogy egy személy valamilyen módon részt vesz egy közösségi jogi aktus elfogadásához vezető folyamatban, még nem teszi őt egyénítetté a kérdéses jogi aktus viszonylatában, kivéve, ha az alkalmazandó közösségi jogi szabályozás bizonyos eljárási garanciákat biztosít az illető számára (az Elsőfokú Bíróság T‑585/93. sz., Greenpeace és társai kontra Bizottság ügyben 1995. augusztus 9-én hozott végzésének [EBHT 1995., II‑2205. o.] 56. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑47/00. sz., Rica Foods kontra Bizottság ügyben 2002. január 17-én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑113. o.] 55. pontja). Jelen esetben azonban erről nincsen szó.

50     Azután, az a nem is vitatott tény, hogy a BNS a német hatóságok tárgyalópartnere volt, még nem bizonyítja tárgyalói helyzetének érintettségét. A BNS tárgyalópartnerként történő fellépése – ami abban mutatkozik meg, hogy a fent említett hatóságok számára véleményezte a készülő 1774/2002 rendelet által előírt átmeneti intézkedéseket – csak azt bizonyítja, hogy a német hatóságok a megtámadott rendelkezést tartalmazó rendelet elfogadása során a Tanácsban kifejezésre juttatott álláspontjuk kialakítása érdekében célszerűnek találták a társulást – meghatározhatatlan mértékben – bevonni a munkába. Ebből következően megállapítható, hogy a megtámadott rendelkezés nem érintette a BNS tárgyalói helyzetét (lásd e tekintetben az Elsőfokú Bíróság T‑268/99. sz., Fédération nationale d’agriculture biologique des régions de France és társai kontra Tanács ügyben 2000. július 11-én hozott végzésének [EBHT 2000., II‑2893. o.] 55. pontját).

51     A felperesek által felhozott érvek egyébként nem bizonyítják azt sem, hogy a második felperes vagy a BNS bármely más tagja rendelkezik kereshetőségi joggal.

52     Először is azzal az érvvel kapcsolatban, amely szerint a BNS tagjait azért érinti személyükben a megtámadott rendelkezés, mert az 1774/2002 rendelet elfogadása előtt 2001 szeptemberében a társulás egyes tagjainál a Bizottság szolgálatai vizsgálatot folyattak, elegendő visszautalni arra, ami a fenti 48. pontban került említésre. Megállapítható, hogy jelen esetben egyetlen közösségi jogi rendelkezés sem kötelezte a Parlamentet vagy a Bizottságot arra, hogy az 1774/2002 rendelkezés elfogadása érdekében olyan eljárást folytasson le, amelynek keretében a BNS tagjai eljárásjogi garanciákban részesülhettek volna. Ilyen feltételek mellett a Bizottság számára a BNS egyes tagjainál végzett vizsgálat ténye a megtámadott rendelkezés szempontjából még nem egyéníti a BNS szóban forgó tagjait.

53     Azzal az érvvel kapcsolatban, amely szerint a megtámadott rendelkezés személyükben érinti a BNS tagjait, mivel különösen érzékeny módon hat rájuk ez a rendelkezés, megállapítható, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az a tény, hogy egyes gazdasági szereplőket egy rendelkezés jelentősebb mértékben érint, mint másokat, még nem elegendő ahhoz, hogy az adott jogi aktus általi személyes érintettség megállapítható legyen (az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Van Parys és társai kontra Bizottság ügyben hozott végzésének 50. pontja és a T‑112/00. és T‑122/00. sz., Iberotam és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2001. január 24-én hozott végzésének [EBHT 2001., II‑97. o.] 70. pontja).

54     Egyébiránt az a tény, hogy a BNS tagjainak be kell szüntetniük a nemzeti engedélyek birtokában folytatott önálló gazdasági tevékenységüket, nem olyan jellegű, hogy az EK 230. cikk negyedik albekezdése értelmében egyénítené őket. A felperesek valójában nem állítják, de nem is tagadják, hogy Németországban kizárólag a BNS jelenlegi tagjai vehetik igénybe a fent említett engedélyeket. Egyébként nem állítják, de nem is tagadják azt sem, hogy gazdasági szereplő egyetlen másik tagállamban sem folytathat ilyen típusú önálló gazdasági tevékenységet. Ilyen körülmények között a BNS tagjai a gazdaság bármelyik másik olyan szereplőjéhez hasonló helyzetben vannak, amelyik akár jelenleg, akár a jövőben az övékéhez hasonló tevékenységet folytatna (lásd e tekintetben az Elsőfokú Bíróság T‑45/02. sz., DOW AgroSciences kontra Parlament és Tanács ügyben 2003. május 6-án hozott végzésének [az EBHT-ban még nem tették közzé] 43. pontját és az idézett ítélkezési gyakorlatot).

55     Ezen túlmenően megállapítható még, hogy a felperesek által hangoztatottakkal ellentétben az a tény, miszerint – a BNS ezen intézményekkel fenntartott kapcsolatai alapján – a Parlament, a Tanács és a Bizottság rendelkezett információval a társulás tagjainak különleges helyzetéről, csak abban az esetben egyénítené a nevezett tagokat, ha létezne egy olyan közösségi jogi rendelkezés, amely az 1774/2002 rendelet alkotóit arra kötelezné, hogy vegyék figyelembe ezt a különleges helyzetet (lásd a Bíróság 11/82. sz., Piraiki-Patraiki és társai kontra Bizottság ügyben 1985. január 17-én hozott ítéletének [EBHT 1985., 207. o.] 21. és 28. pontját). Márpedig jelen esetben erről szó sincs. Valójában sem az 1774/2002 rendelet elfogadásának alapjául szolgáló EK 152. cikk (4) bekezdésének b) pontja, sem a közösségi jog egyéb rendelkezése nem kötelezi e rendelet alkotóit arra, hogy a közegészségüggyel kapcsolatos rendeletek elfogadása során figyelembe vegyék az érintett vállalkozások – mint például a BNS tagjainak – különleges helyzetét. Ilyen feltételek mellett tehát az a tény, hogy a megtámadott rendelkezést tartalmazó rendelet megalkotásában részt vevő intézmények információval rendelkeztek a BNS tagjainak helyzetéről, nem teszi a tagokat egyénítetté az említett rendelkezés tekintetében.

56     Azon állítás kapcsán pedig, amely szerint a BNS tagjainak sajátos helyzete azon alapul, hogy a megtámadott rendelkezés által előírt átmeneti intézkedések kifejezetten rájuk vonatkoznak, elegendő megállapítani, hogy a megtámadott rendelkezés szerint átmeneti intézkedéseket akkor kell elfogadni, ha az 1774/2002 rendelet alkalmazását megelőzően a tagállamokban megfelelő ellenőrzési rendszerek működnek. A megtámadott rendelkezés megfogalmazásából is egyértelműen kitűnik, hogy az átmeneti intézkedések elfogadásának objektív feltétele van, és hogy a BNS tagjait a nevezett intézkedések csak mint a megfelelő ellenőrzési rendszer által ellenőrzött piaci szereplőket érintik. Semmi nem utal tehát e rendelkezés megfogalmazásában arra, hogy az átmeneti intézkedések elfogadásának lehetősége kifejezetten a BNS tagjait érinti (az Elsőfokú Bíróság T‑138/98. sz., ACAV és társai kontra Tanács ügyben 2000. február 22-én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑341. o.] 64. pontja és az idézett ítélkezési gyakorlat). Ilyen körülmények között semmi jelentőséggel nem bír az a tény, hogy a Bizottság egyik szolgálatának tagjai a megtámadott rendelkezés elfogadását követően az élelmiszer-hulladékok takarmánycélú felhasználása ügyében tájékozódó látogatást tettek a BNS néhány tagjánál.

57     Végül pedig – jóllehet a személyes érintettség feltételét a hatékony bírói védelemhez való jog alapelvének fényében kell értelmezni, figyelembe véve a felperest egyénítő egyes körülményeket – az ilyen értelmezés nem vezethet a jelen ügyben szereplő, a Szerződésben kifejezetten előírt feltételtől való eltéréshez anélkül, hogy a Szerződés által a közösségi bíróságok számára megállapított hatáskör keretein ne lépnének túl (a fent hivatkozott Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben hozott ítélet 44. pontja).

58     A fentiek alapján következik, hogy az EK 230. cikk negyedik albekezdése értelmében a megtámadott rendelkezés nem érinti személyében egyik felperest sem.

59     Ebből következően jelen keresetet, mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant az elfogadhatatlanságra vonatkozó egyéb jogalapok vizsgálata nélkül el kell utasítani.

 A beavatkozási kérelmekről

60     Miután a jelen keresetet nyilvánvalóan elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, a Landwirtschaftskammer Vorarlberg, valamint Wohlgennant úr és J. Taferner által a felperesek kereseti kérelmének támogatása érdekében benyújtott beavatkozási kérelmekről nem szükséges határozni.

 A költségekről

61     Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperesek pervesztesek lettek, az alperesek kérelmének megfelelően saját költségeik mellett ez utóbbiak költségeinek viselésére kell kötelezni őket.

62     Az eljárási szabályzat 87. cikkének 4. és 6. §‑a alapján a Bizottság, a Landwirtschaftskammer Vorarlberg, valamint Wohlgennant úr és J. Taferner maguk viselik költségeiket.

A fenti indokok alapján,

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (második tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A keresetet, mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja.

2)      A Landwirtschaftskammer Vorarlberg, valamint Wohlgennant úr és J. Taferner beavatkozási kérelméről nem szükséges határozni.

3)      A felperesek viselik saját költségeiket, valamint az Európai Parlament és a Tanács költségeit.

4)      A Bizottság maga viseli saját költségeit.

5)      A beavatkozási kérelmet előterjesztő Landwirtschaftskammer Vorarlberg, valamint Wohlgennant úr és J. Taferner maga viseli saját költségeit.

Luxembourg, 2004. május 10.

H. Jung

J. Pirrung

hivatalvezető

a második tanács elnöke

---

1?Az eljárás nyelve: német.