C‑234/09. sz. ügy

Skatteministeriet

kontra

DSV Road A/S

(a Vestre Landsret [Dánia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„A Közösségi Vámkódex – 2913/92/EGK rendelet – A 204. cikk (1) bekezdésének a) pontja – 2454/93/EGK rendelet – A 859. cikk – Külső árutovábbítási eljárás – Engedélyezett feladó – Vámtartozás keletkezése – Árutovábbítási okmány nem létező árukhoz”

Az ítélet összefoglalása

Vámunió – Külső árutovábbítási eljárás

(2913/92 tanácsi rendelet, 204. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

A 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 204. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazható az olyan helyzetre, mint amely az alapeljárásban szerepel, amelyben valamely engedélyezett feladó egy és ugyanazon áru vonatkozásában tévedésből két külső árutovábbítási eljárás kezdeményez, mivel a nem létező áruval kapcsolatos további eljárás az említett rendelkezés alapján nem vezethet vámtartozás keletkezéséhez.

E tekintetben az egy és ugyanazon árura irányuló két külső árutovábbítási eljárás kezdeményezésében álló valamely tévedés – jellegénél fogva – nem képes veszélyeztetni az említett 204. cikkel elérni kívánt célkitűzéseket, ekként pedig igazolni a vámtartozás keletkezését. Elsősorban az azon veszély megelőzésére irányuló célt illetően, hogy nem közösségi áruk kerülnek be az Unió gazdasági körforgásába, meg kell állapítani, hogy a valamely nem létező áru vonatkozásában kezdeményezett külső árutovábbítási vámeljárás esetén nem áll fenn annak veszélye, hogy ilyen áruk kerülnek be vámkezelés nélkül az említett gazdasági körforgásba, ami tisztességtelen versenyhez és az adóveszteség kockázatához vezethetne. Másodsorban az érintett vámeljárás szabályai gondos alkalmazásának biztosítására irányuló cél nem érhető el a nem létező árukra vonatkozó valamely külső árutovábbítási eljárás esetén. Nem lehetséges ugyanis egy ilyen eljárást helyesen végrehajtani akkor, ha az nem létező árukra vonatkozik. Ez annál is inkább igaz, mint hogy az áruk rendeltetési vámhivatalnak történő bemutatására irányuló kötelezettség – abban az esetben, ha a tévedésből kezdeményezett árutovábbítási eljárásban érintett áruk nem léteznek – az ultra posse nemo obligatur (lehetetlenre senki nem kötelezhető) elvvel ellentétesen olyan kötelezettséget róna a főkötelezettre, amelyet az nem tud teljesíteni.

(vö. 32–34., 37., 38. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2010. július 15.(*)

„A Közösségi Vámkódex – 2913/92/EGK rendelet – A 204. cikk (1) bekezdésének a) pontja – 2454/93/EGK rendelet – A 859. cikk – Külső árutovábbítási eljárás – Engedélyezett feladó – Vámtartozás keletkezése – Árutovábbítási okmány nem létező árukhoz”

A C‑234/09. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Vestre Landsret (Dánia) a Bírósághoz 2009. június 26‑án érkezett, 2009. június 24‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Skatteministeriet

és

a DSV Road A/S

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, R. Silva de Lapuerta, G. Arestis, J. Malenovský és T. von Danwitz (előadó) bírák,

főtanácsnok: N. Jääskinen,

hivatalvezető: C. Strömholm, tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. április 22‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a DSV Road A/S képviseletében A. Hedetoft és L. Kjær advokater,

–        a dán kormány képviseletében R. Holdgaard, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Biering advokat,

–        a cseh kormány képviseletében M. Smolek, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében C. Hornstrup Bengtsson, valamint B.‑R. Killmann és H. Støvlbæk, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2005. április 13‑i 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 117., 13. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.) (a továbbiakban: Vámkódex) 204. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2        A kérelmet a Skatteministeriet (adóügyi minisztérium) és a DSV Road A/S (a továbbiakban: DSV) közötti, az abból eredő következmények miatt indult peres eljárás keretében terjesztették elő, hogy egy és ugyanazon áru vonatkozásában két külső árutovábbítási eljárást kezdeményeztek.

 Jogi háttér

3        A Vámkódex 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A vámjogszabályok ebből a Kódexből és a közösségi szinten vagy nemzeti szinten annak végrehajtására elfogadott rendelkezésekből állnak. A Kódexet kell alkalmazni a más területeken megállapított különleges szabályok sérelme nélkül:

–      a Közösség és harmadik országok közötti kereskedelemre,

–      az Európai Szén‑ és Acélközösséget létrehozó szerződés, az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés vagy az Európai Atomenergia‑közösséget létrehozó szerződés hatálya alá tartozó árukra.”

4        4. cikkének 9. és 10. pontja a következőképpen rendelkezik:

„E Kódex alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

[…]

9.      »Vámtartozás« valamely személynek a hatályban lévő közösségi rendelkezések alapján az adott árura vonatkozó kiviteli vámok (kiviteli vámtartozás) vagy behozatali vámok (behozatali vámtartozás) összegének megfizetésére való kötelezettsége.

10.      »Behozatali vámok«:

–        az áruk behozatalakor fizetendő vámok és az azokkal azonos hatású díjak,

–        a közös agrárpolitika vagy a mezőgazdasági termékek feldolgozásából származó egyes termékekre alkalmazandó különleges rendelkezések alapján bevezetett mezőgazdasági lefölözések és más importterhek.”

5        A Vámkódex 91. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„(1)      A külső árutovábbítási eljárás lehetővé teszi az alábbiakban meghatározott áru elszállítását a Közösség vámterületén belül egy adott pontról egy másikra:

a)      nem közösségi áru anélkül, hogy arra behozatali vámok és más terhek, vagy kereskedelempolitikai intézkedések vonatkoznának;

[…]”

6        A Vámkódex 92. cikke a következőt írja elő:

„(1)      A külső árutovábbítási eljárás befejeződik, és az eljárás jogosultja teljesíti kötelezettségét, ha az eljárás alá vont árut és a szükséges okmányokat a rendeltetési vámhivatalnál a szóban forgó eljárásra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően bemutatják.

(2)      A vámhatóságok akkor zárják le az eljárást, ha meg tudják állapítani – az indító hivatal rendelkezésére álló adatokat összehasonlítva a rendeltetési vámhivatalnál rendelkezésre álló adatokkal –, hogy az eljárás szabályszerűen befejeződött.”

7        A Vámkódex 96. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„(1)      A főkötelezett a közösségi külső árutovábbítási eljárás jogosultja, akinek:

a)      az előírt határidőn belül és az azonosítás biztosítására a vámhatóság által hozott rendelkezések megfelelő betartásával sértetlenül be kell mutatnia az árut a rendeltetési vámhivatalnál;

b)      be kell tartania a közösségi árutovábbítási eljárásra vonatkozó rendelkezéseket.

[…]”

8        A Vámkódex 204. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A behozatalkor vámtartozás keletkezik:

a)      behozatalivám‑köteles áru vonatkozásában, annak átmeneti megőrzéséből vagy az adott vámeljárás alkalmazásából származó kötelezettségek valamelyikének nem teljesítése miatt; vagy

[…]

a 203. cikkben említett eseteken kívül, kivéve, ha megállapítják, hogy e mulasztások nincsenek jelentős hatással a szóban forgó átmeneti megőrzés vagy vámeljárás helyes lefolytatására.

[…]”

9        A 2003. december 18‑i 2286/2003/EK bizottsági rendelettel (HL L 343., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 15. kötet, 118. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.) (a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 859. cikke a következőt írja elő:

„A Vámkódex 204. cikke (1) bekezdésének értelmében az alábbi mulasztásoknak nincs jelentős kihatásuk az átmeneti megőrzés helyes lefolytatására vagy az adott vámeljárásra, amennyiben:

–        nem tekinthetők kísérletnek arra nézve, hogy az árukat jogellenesen kivonják a vámfelügyelet alól,

–        az érintett személy részéről nem utalnak súlyos gondatlanságra, és

–        az áruk helyzetének rendezéséhez szükséges minden alakiság utólagosan elvégzésre kerül:

[…]

(2)      az árutovábbítási eljárás alá vont áruk esetében, az adott eljárás alkalmazásával járó valamely kötelezettség teljesítésének elmulasztása, ha a következő feltételek teljesülnek:

a)      az eljárás alá vont árukat sértetlen állapotban mutatták be a rendeltetési vámhivatalnak;

b)      a rendeltetési vámhivatal megállapította, hogy az árutovábbítási eljárás befejezésekor az áru vámjogi sorsa rendezésre került, vagy átmeneti megőrzésbe helyezték;

c)      ha a 356. cikkben meghatározott határidőnek nem tettek eleget, és ugyanazon cikk (3) bekezdése nem alkalmazható, ennek ellenére a termékeket belátható időn belül bemutatták a rendeltetési vámhivatalnak.

[…]”

10      A végrehajtási rendelet 860. cikke értelmében „[a] vámhatóság úgy tekinti, hogy a Vámkódex 204. cikkének (1) bekezdése alapján vámtartozás keletkezik, kivéve, ha az a személy, aki az adós lenne, bebizonyítja, hogy a 859. cikkben foglalt feltételek teljesülnek.”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

11      A DSV a végrehajtási rendelet 372. cikke (1) bekezdése e) pontjának megfelelő, engedélyezett feladói státusszal rendelkező dán szállítási és logisztikai vállalkozás.

12      Az engedélyezett feladói státusz lehetővé teszi a DSV‑nek, hogy egyszerűsített eljárást alkalmazzon az áruk külső árutovábbítási eljárás keretében történő továbbítására. Az engedélyezett feladónak ily módon nem kell fizikailag bemutatnia az árukat a feladás helye szerinti vámhivatalban. Az áruk feladását megelőzően mindössze elektronikusan kell nyilvántartásba vetetnie az adóközpontban a közösségi árutovábbítási kérelmet az új számítógépes árutovábbítási rendszeren (a továbbiakban: NCTS) – az árutovábbításokra vonatkozó adatok kezelésére szolgáló, a tagállamok közötti elektronikus rendszeren – keresztül.

13      A Bizottság által adott magyarázat szerint az engedélyezett feladók részére szolgáló egyszerűsített eljárás a következő szakaszokból áll: amennyiben az engedélyezett feladónak – az áruk kiadását eredményező – elektronikus nyilatkozatát elfogadják, az NCTS keretében egyedi nyilvántartási számmal, azaz művelethivatkozási számmal (MRN) látják el. Az árukat ezt követően vonják árutovábbítási eljárás alá. Az NCTS keretében kinyomtatják az árutovábbítási kísérőokmányt, amelynek az árukat kísérnie kell, és amelyet be kell mutatni valamennyi átmenő vámhivatalnál, valamint a rendeltetési vámhivatalnál. Az indító vámhivatal ezen okmány kinyomtatásával egyidejűleg előzetes érkezési értesítést küld a bejelentett rendeltetési vámhivatalnak, amely értesítés a nyilatkozatban szereplő adatokat tartalmazza, ami lehetővé teszi e hivatal számára az áruk ellenőrzését azok megérkezésekor. Ekkor az árukat a kísérőokmánnyal együtt kell bemutatni a rendeltetési vámhivatalnál. A művelethivatkozási számmal való ellátásnak köszönhetően a rendszer automatikusan feltünteti a műveletnek megfelelő előzetes érkezési értesítést – amelynek alapján döntenek az esetleges intézkedésekről vagy ellenőrzésekről –, és „érkezési értesítést” küld az indító vámhivatalnak. A megfelelő ellenőrzések elvégzését követően a rendeltetési vámhivatal tájékoztatja az indító vámhivatalt az ellenőrzés eredményeiről, jelezve az esetlegesen megállapított szabálytalanságokat. Az ellenőrzések eredményeire vonatkozó ezen üzenet kötelező az árutovábbítási eljárás lezárásához.

14      2005 során a DSV külső árutovábbítási eljárás keretében két áruszállítmányt továbbított Oroszországba. Az NCTS‑en keresztül tévedésből két‑két árutovábbítási eljárást indított mindkét szállítmány esetében. Az első áruszállítmány vonatkozásában a két árutovábbítási eljárást ugyanaznap – azaz 2005. augusztus 12‑én –, míg a második szállítmány tekintetében a második árutovábbítási eljárást az első után három nappal, azaz 2005. október 10‑én indították.

15      A létező árukat tartalmazó két szállítmány feladása tekintetében minden alkalommal az NCTS által létrehozott utolsó árutovábbítási okmányt használták. Az árukat a külső árutovábbítási eljárás szabályainak megfelelően bemutatták a rendeltetési vámhivatalnak, ennélfogva pedig ezt a két árutovábbítási eljárást a szabályoknak megfelelően zárták le.

16      A DSV által tévedésből indított két további árutovábbítási eljárást azonban nem lehetett a szabályoknak megfelelően lezárni, mivel nem létezett a rendeltetési vámhivatalnál bemutatható áru. A dán hatóságok – miután felszólították a DSV‑t, hogy szolgáltasson egyéb bizonyítékot arra nézve, hogy az árutovábbítás befejeződött, a társaság pedig nem tett ennek eleget – olyan határozatokat hoztak, amelyekben megállapították, hogy a társaság köteles vámot, valamint az ezen árutovábbítási művelettel kapcsolatos hozzáadottérték‑adót fizetni. E határozatok szerint a Vámkódex 204. cikke értelmében ezen eljárások mindegyike tekintetében vámtartozás keletkezett.

17      A DSV e határozatokat megtámadta a Landsskatterett (adóügyi hatóság) előtt. Ez utóbbi a határozatokat 2007. június 11‑i határozataival azon az alapon hagyta helyben, hogy a vámszabályok nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely alapján törölni lehetne az árutovábbítási nyilatkozatot, valamint hogy ennélfogva a Vámkódex 204. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vámtartozás keletkezett.

18      A DSV az említett határozatok ellen keresetet terjesztett elő a Byret i Horsens (a horsensi bíróság) előtt. Ez utóbbi 2008. május 9‑i ítéletében elrendelte a vám és a hozzáadottérték‑adó visszatérítését. Ezen ítélet értelmében nem keletkezett semmiféle vámtartozás a Vámkódex 204. cikke alapján, mivel – a fent említett feltételek mellett – nem került sor az e kódex szerinti árutovábbításra.

19      A Skatteministeriet a jogvitát a Vestre Landsret (nyugat‑dániai fellebbviteli bíróság) elé terjesztette. Ez utóbbi bíróság úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő előzetes döntéshozatal iránti kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      Úgy kell‑e értelmezni a [Vámkódex] 204. cikke (1) bekezdésének a) pontját, figyelemmel a 92. és 96. cikkre, továbbá az 1. cikkel, valamint a 4. cikk 9. és 10. pontjával való együttes olvasata alapján, hogy

a)      vámtartozás keletkezik, ha egy engedélyezett feladó az NCTS rendszerben tévedésből kezdeményez árutovábbítási eljárást fizikailag nem létező árukra vonatkozóan, és ennek következtében az árutovábbítási eljárást utóbb nem lehet a szabályoknak megfelelően lezárni, vagy

b)      nem keletkezik vámtartozás az a) pontban leírt esetben, mivel az árutovábbítási eljárás csak fizikailag létező árukra vonatkozhat, így az árutovábbítási eljárásnak az NCTS rendszerben tévedésből, nem létező áruk vonatkozásában történt kezdeményezése nem vezethet vám kivetéséhez.

2)      Amennyiben az 1. kérdés a) pontjára adott válasz igenlő, úgy kell‑e értelmezni az »áruk behozatalának« a [Vámkódex] 4. cikke 10. pontjában szereplő fogalmát, valamint az »áruk« [ugyanezen kódex] 204. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő fogalmát, hogy azok a fizikailag létező és a fizikailag nem létező árukra egyaránt vonatkoznak?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

20      Együtt vizsgálandó két kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a Vámkódex 204. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az a tény, hogy valamely engedélyezett feladó tévedésből két külső árutovábbítási eljárást kezdeményezett egy és ugyanazon áru vonatkozásában, a nem létező áruval kapcsolatos további árutovábbítási eljárást illetően az említett rendelkezés alapján vámtartozás keletkezését eredményezi‑e.

21      A Vámkódex 204. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében behozatali vámtartozás keletkezik behozatalivám‑köteles áru vonatkozásában, az adott vámeljárás alkalmazásából származó kötelezettségek valamelyikének nem teljesítése miatt, kivéve, ha megállapítják, hogy e mulasztások nincsenek jelentős hatással a szóban forgó vámeljárás helyes lefolytatására.

22      A dán vámhatóságok úgy vélik, hogy a jelen esetben az említett 204. cikk értelmében vámtartozás keletkezett.

23      E vámhatóságok szerint egyrészről teljesül a vámtartozást keletkeztető feltétel – azaz a külső árutovábbítási eljárással kapcsolatos valamely kötelezettség nemteljesítése –, mivel a DSV nem mutatta be az árutovábbítási eljárás tárgyát képező árukat a rendeltetési vámhivatalnak, ennélfogva pedig nem teljesítette a Vámkódex 96. cikke (1) bekezdésének a) pontjából eredő kötelezettségeit.

24      Másrészről az alapeljárásban nem teljesül a végrehajtási rendelet 859. cikkében megfogalmazott azon negatív feltétel, amely kizárja a vámtartozás keletkezését abban az esetben, ha a mulasztás nincs jelentős hatással a külső árutovábbítási eljárás helyes lefolytatására.

25      Jóllehet előzetesen meg kell állapítani, hogy valamely, az alapeljárásban szereplőhöz hasonló helyzet a Vámkódex szabályainak hatálya alá tartozik, e rendelkezéseknek a dán vámhatóságok általi értelmezése tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy a végrehajtási rendelet 859. cikke – annak 860. cikkével való együttes olvasata alapján – a Vámkódex 204. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett tíz olyan mulasztást kimerítő jelleggel szabályozó rendszert hoz létre, amely „mulasztások nincsenek jelentős hatással a szóban forgó átmeneti megőrzés vagy vámeljárás helyes lefolytatására” (lásd a C‑48/98. sz., Söhl & Söhlke ügyben 1999. november 11‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑7877. o.] 43. pontját).

26      Márpedig kétségtelen, hogy az alapeljárás körülményei nem tartoznak a végrehajtási rendelet 859. cikkében felsorolt tíz mulasztás egyikébe sem. Az árutovábbítási eljárással kapcsolatos mulasztásokat szabályozó e cikk 2. pontjának a) alpontja azt írja elő, hogy az eljárás alá vont árukat be kell mutatni a rendeltetési vámhivatalnak. E rendelkezés tehát a Vámkódex 96. cikke (1) bekezdésének a) pontjából eredő kötelezettséggel egyenértékű feltételt szab, amely feltételnek a DSV nem tudott eleget tenni. A DSV által elkövetett tévedésből ugyanis szükségszerűen következik, hogy az egy és ugyanazon áru vonatkozásában kezdeményezett két árutovábbítási eljárás valamelyike esetében nem létezik semmiféle, a rendeltetési vámhivatalnak bemutatható áru.

27      A Vámkódex 204. cikke (1) bekezdésének a) pontja azonban a „behozatalivám‑köteles áruval” kapcsolatos mulasztástól teszi függővé a vámtartozás keletkezését. Azt kell tehát megvizsgálni, hogy ez a rendelkezés lehetővé teszi‑e az alapeljárásbeli különös helyzetet jellemző tényezők, azaz annak figyelembe vételét, hogy egy és ugyanazon áru vonatkozásában tévedésből két árutovábbítási eljárást kezdeményeztek.

28      E tekintetben hangsúlyozni kell egyrészről, hogy – amint az magának a Vámkódex 204. cikkének szövegéből is kitűnik – ez a rendelkezés olyan helyzetet vetít előre, amelyben az „árut” vámeljárás alá vonták, és nem teljesítették az ezen eljárással kapcsolatos valamely kötelezettséget.

29      Márpedig az alapeljárásban – amelyben kétségtelen, hogy egy és ugyanazon áru vonatkozásában tévedésből két árutovábbítási eljárást kezdeményeztek – a DSV által kezdeményezett két eljárás egyike esetében nem létezett olyan „áru”, amelyet illetően teljesíteni lehetett volna a külső árutovábbítási eljárással kapcsolatos kötelezettségeket.

30      Másrészről meg kell jegyezni, hogy a Vámkódex 204. cikke a vámszabályozás helyes alkalmazásának biztosítására irányul. A vámkódex 96. cikkének (1) bekezdése és 204. cikkének (1) bekezdése értelmében ugyanis a főkötelezett, a közösségi külső árutovábbítási eljárás jogosultjaként az ezen eljárásra vonatkozó rendelkezések figyelmen kívül hagyásából eredő vámtartozás adósa. A főkötelezettre hárított felelősség az ezen eljárásra vonatkozó rendelkezések alapos és egységes alkalmazását, valamint az árutovábbítási ügyletek megfelelő lebonyolítását szolgálja az Európai Unió és tagállamai pénzügyi érdekeinek védelmét biztosítva (lásd ebben az értelemben a C‑230/06. sz. Militzer & Münch ügyben 2008. április 3‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑1895. o.] 48. pontját).

31      Emellett a nem közösségi áruknak az Unió vámterületén való jelenléte azzal a veszéllyel jár, hogy ezek az áruk vámkezelés nélkül kerülnek be a tagállamok gazdasági körforgásába (lásd analógia útján a C‑459/07. sz. Elshani‑ügyben 2009. április 2‑án hozott ítélet [EBHT 2009., I‑2759. o.] 32. pontját), amely veszély megelőzését – amint azt a Bizottság megjegyezte – a Vámkódex 204. cikke elősegíti.

32      Márpedig az alapeljárásban fennálló körülmények között – amikor kétségtelen, hogy egy és ugyanazon áru vonatkozásában tévedésből két árutovábbítási eljárást kezdeményeztek – nyilvánvaló, hogy a Vámkódex 204. cikkének alapjául szolgáló és a vámtartozás keletkezését igazoló e két cél nem sérül.

33      Elsősorban az azon veszély megelőzésére irányuló célt illetően, hogy nem közösségi áruk kerülnek be az Unió gazdasági körforgásába, meg kell állapítani, hogy a valamely nem létező áru vonatkozásában kezdeményezett külső árutovábbítási vámeljárás esetén nem áll fenn annak veszélye, hogy ilyen áruk kerülnek be vámkezelés nélkül az említett gazdasági körforgásba, ami tisztességtelen versenyhez és az adóveszteség kockázatához vezethet.

34      Másodsorban az érintett vámeljárás szabályai gondos alkalmazásának biztosítására irányuló cél nem érhető el a nem létező árukra vonatkozó valamely külső árutovábbítási eljárás esetén. Nem lehetséges ugyanis egy ilyen eljárást helyesen végrehajtani akkor, ha az nem létező árukra vonatkozik. Ez annál is inkább igaz, mint hogy az áruk rendeltetési vámhivatalnak történő bemutatására irányuló kötelezettség – abban az esetben, ha a tévedésből kezdeményezett árutovábbítási eljárásban érintett áruk nem léteznek – az ultra posse nemo obligatur (lehetetlenre senki nem kötelezhető) elvvel ellentétesen olyan kötelezettséget róna a főkötelezettre, amelyet az nem tud teljesíteni.

35      Ennélfogva a dán kormány által javasolt értelmezés elfogadása esetén a Vámkódex 204. cikke alkalmazásának egyedüli eredménye a főkötelezettnek a külső árutovábbítási eljárások kezdeményezése révén elkövetett tévedése miatti, nem pedig az ezen eljárással kapcsolatos kötelezettségeinek be nem tartása miatti szankcionálása lenne.

36      Az előző megfontolásokból ennélfogva az következik, hogy az egy és ugyanazon árura irányuló két külső árutovábbítási eljárás kezdeményezésében álló tévedés – jellegénél fogva – nem képes veszélyeztetni az említett 204. cikkel elérni kívánt célkitűzéseket, ekként pedig igazolni a vámtartozás keletkezését. Ezen túlmenően nem szükséges az sem, hogy valamely ilyen tévedést a főkötelezettel szembeni vámtartozás megállapítása révén szankcionáljanak. Amint azt a Bizottság megállapította, az ilyen tévedés az engedélyezett feladói státusz esetleges visszavonása tekintetében kétségtelenül képezhet releváns elemet, azonban nem lehet következménye az, hogy az engedélyezett feladó vámkötelezetté váljon.

37      Következésképpen a Vámkódex 204. cikkét az alapeljárásban fennálló körülmények között nem kell alkalmazni.

38      A fentiekre tekintettel, a feltett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 204. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem alkalmazható az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan helyzetre, amelyben valamely engedélyezett feladó egy és ugyanazon áru vonatkozásában tévedésből két külső árutovábbítási eljárás kezdeményez, mivel a nem létező áruval kapcsolatos további eljárás az említett rendelkezés alapján nem vezethet vámtartozás keletkezéséhez.

 A költségekről

39      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A 2005. április 13‑i 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 204. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem alkalmazható az olyan helyzetre, mint amely az alapeljárásban szerepel, amelyben valamely engedélyezett feladó egy és ugyanazon áru vonatkozásában tévedésből két külső árutovábbítási eljárás kezdeményez, mivel a nem létező áruval kapcsolatos további eljárás az említett rendelkezés alapján nem vezethet vámtartozás keletkezéséhez.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: dán.