20.11.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 317/24

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék határozatát;

—

semmisítse meg az EEA azon határozatát, amelyben a fellebbező ajánlatát sikertelennek minősítette és a szerződést a nyertes ajánlattevőnek ítélte oda;

—

az EEA-t kötelezze a fellebbezőnek a T-331/06. sz. ügyben előterjesztett keresettel, valamint a jelen fellebbezéssel kapcsolatban felmerült jogi költségeinek viselésére abban az esetben is, ha a jelen fellebbezést elutasítja.

1.

A fellebbező azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azzal, hogy helytelenül értelmezte azt, illetve nem alkalmazta a költségvetési rendelet (1) 97. cikkét és a végrehajtási rendelet 138. cikkét, mivel alapvető fontosságú, hogy a bírálati részszempontokat az ajánlatok benyújtása előtt meghatározzák annak érdekében, hogy az ajánlattevők a legjobb ajánlatukat nyújthassák be. A Törvényszék tévesen utasította el a fellebbezőnek a kiválasztási és az odaítélési szempontok összekeverésére vonatkozó érvét azon az alapon, hogy azt elkésetten terjesztette elő. Álláspontja szerint, még ha a Törvényszék álláspontja helyes volt is, tévesen értelmezte az ajánlattételhez szükséges dokumentációt annak vizsgálatakor, hogy az egyedi önéletrajzok használata az odaítélési szakaszban sértette-e a dokumentáció feltételeit.

2.

A fellebbező továbbá arra hivatkozik, hogy az, hogy a bírálati jelentést úgy fogalmazták meg, hogy abban nem mutatják be azt, hogy a bírálóbizottság hogyan jutott megállapításaira, nem értékelhető a fellebbező terhére. Amennyiben az EEA nem alkalmazott további súlyozást a bírálati részszempontok vonatkozásában, ennek közvetlenül a megtámadott határozat megsemmisítését kellett volna eredményeznie az indokolás elégtelensége miatt, mivel „nem állapítható meg”, hogy milyen szempontokat használtak, holott ez az indokolási kötelezettség körébe tartozik.

3.

A környezetvédelmi politikát illetően a fellebbező álláspontja szerint a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az ilyen általánosan megfogalmazott bírálati szempontot az igazolás egyszerű benyújtásával kell teljesíteni, hiszen ez csak az egyik lehetséges módja a bizonyításnak. A Törvényszék szintén tévedett akkor, amikor figyelmen kívül hagyta azt, hogy a környezetvédelmi politika csak a kiválasztási szakaszban vizsgálható.

4.

A Törvényszék elmulasztotta annak megállapítását, hogy az EEA megsértette a költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdését és a végrehajtási rendelet 149. cikkének (2) bekezdését azzal, hogy az ajánlatuk elutasítása indokainak megismerése érdekében erre vonatkozó kérelmet benyújtó ajánlattevőkkel nem közölte a bírálati jelentést teljes terjedelmében.

5.

Ezen túlmenően a Törvényszék indokolása amellett, hogy téves, nem csupán az általános és régen fennálló indokolási kötelezettséggel ellentétes, hanem a Lisszaboni Szerződéssel is, amely az EU Alapjogi Chartájának, és különösen 41. cikkének a Szerződésekkel megegyező jogi kötőerőt biztosít.

6.

Végül a fellebbező előadja, hogy a vitatott ítéletben nem csupán nem indokolták megfelelően a nyilvánvaló értékelési hibával kapcsolatos egyes kifogások elutasítását, hanem e kifogásokat még csak meg sem vizsgálták egyenként.