This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62010TN0436
Case T-436/10: Action brought on 15 September 2010 — Hit Groep BV v European Commission
T-436/10. sz. ügy: 2010. szeptember 15-én benyújtott kereset — Hit Groep kontra Bizottság
T-436/10. sz. ügy: 2010. szeptember 15-én benyújtott kereset — Hit Groep kontra Bizottság
HL C 317., 2010.11.20, p. 41–42
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
20.11.2010 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 317/41 |
2010. szeptember 15-én benyújtott kereset — Hit Groep kontra Bizottság
(T-436/10. sz. ügy)
()
2010/C 317/75
Az eljárás nyelve: holland
Felek
Felperes: Hit Groep BV (Haarlem, Hollandia) (képviselők: G. van der Wal, G. Oosterhuis és H. Albers ügyvédek)
Alperes: az Európai Bizottság
Kereseti kérelmek
— |
A Törvényszék semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az a felperesre vonatkozik, és különösen 1. cikke 9. pontjának b) alpontját, 2. cikkének 9. pontját, valamint 4. cikkének 22. pontját, illetve másodlagosan semmisítse meg a felperessel szemben a 2. cikk 9. pontjában kiszabott bírságot, vagy méltányosan csökkentse annak összegét; |
— |
a Törvényszék kötelezze a Bizottságot a felperes jelen eljárásban felmerült költségeinek viselésére, ideértve a felperes számára nyújtott költségmentesség terheit. |
Jogalapok és fontosabb érvek
A felperes keresete a COMP/38.344 feszített acél ügyben 2010. június 30-án hozott C(2010) 4387 végleges bizottsági határozat ellen irányul.
Keresete alátámasztására a felperes öt jogalapra hivatkozik.
— |
Először is a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot és helytelenül, mindenféle indokolást mellőzve, illetve nem megfelelően indokolva állapította meg a megtámadott határozat 1. cikkében, hogy a felperes az 1998. január 1-je és 2002. január 17-e közötti időszakban megsértette az EUMSZ 101. cikket és az EGT-Megállapodás 53. cikkét. |
— |
A felperes véleménye szerint a Bizottság nem megfelelően indokolta azon indokokat, amelyek miatt megsértette az EUMSZ 101. cikket és amelyek alapján a Bizottság nem abban a minőségében vonta ezen ügyben eljárás alá, hogy az 1998. január 1-je és 2002. január 17-e közötti időszakban „meghatározó befolyással” rendelkező részvényes volt. |
— |
Másodszor a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot és helytelenül szabott ki bírságot a felperessel szemben. A felperes álláspontja szerint az a tény, hogy a Bizottság 2010. június 30-án hozott határozatában a felpereshez hasonlóan olyan vállalkozással szemben szabott ki bírságot, amelyik 2004. november 1-je óta nem folytat gazdasági tevékenységet, ellentétes az EUMSZ 101. cikk céljával, a bírságokra vonatkozó közösségi politikával, valamint az arányosság elvével. |
— |
Harmadszor a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot és helytelenül állapította meg a megtámadott határozat 1. cikkének 9. pontjában, hogy a felperes megsértette az EUMSZ 101. cikket és az EGT-Megállapodás 53. cikkét, és szabott ki 6 934 000 euró összegű bírságot a felperessel szemben azon indokból, mert álláspontja szerint a felperes a Nedri Spanstaal BV-val együttesen egyetemlegesen felelősséggel tartozik az 1998. január 1-je és 2002. január 17-e közötti időszakban elkövetett jogsértésekért. A felperes arra hivatkozik, hogy az 1998. január 1-je és 2002. január 17-e közötti időszakban csupán pénzügyi részesedéssel rendelkezett a Nedri Spanstaalban és nem volt „meghatározó befolyása” az utóbbira, következésképpen nem vontható felelősségre a Nedri Spanstaal által elkövetett versenyjogi jogsértésért. |
— |
Negyedszer és másodlagosan a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot és helytelenül szabott ki 6 934 000 euró összegű bírságot a felperessel szemben, mivel egyáltalán nem, vagy jelentősen kisebb összegű bírságot kellett volna vele szemben megállapítania.
|
— |
Ötödször a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény/. Cikkének (1) bekezdésében, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkének (1) bekezdésében kimondott, a határozat ésszerű időben történő meghozatalára vonatkozó kötelezettségét. A Bizottság a bírság megállapítása során tévesen nem vette figyelembe az ésszerű határidő túllépésének tényét. A szóban forgó eljárás a jelen ügyben 94 hónapig tartott, amely ésszerűtlenül hosszú. |