2010. szeptember 28-án benyújtott kereset — Gill kontra Bizottság

(T-471/10. sz. ügy)

2011/C 103/40

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Brendan Gill (Lifford, Írország) (képviselők: A. M. Collins SC, N. J. Travers barrister és D.P. Barry solicitor)

Alperes: Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen keresetlevélben a felperes az EUMSZ 263. cikk alapján a Bizottsághoz a IV. többéves orientációs programban megfogalmazott célkitűzéseknek a tizenkét méternél hosszabb hajók vonatkozásában a biztonság, a navigáció, a higiénia, a termékminőség és a munkakörülmények javítását célzó növelése érdekében benyújtott kérelmekről szóló, 2003. április 4-i 2003/245/EK bizottsági határozat (HL L 90., 48. o.) — melyet a Törvényszék T-218/03-T-240/03. sz., Boyle és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 13-án hozott ítélete (EBHT 2006., II-1699. o.) a felperest érintő részében megsemmisített — helyében elfogadott, Írországgal levélben közölt 2010. július 13-i C(2010) 4752 bizottsági határozat megsemmisítését kéri, amely határozatról 2010. július 16-án értesítették a felperest, és amely határozat megtagadta a biztonsági előírásoknak az MFV Brendelen megerősítése érdekében történő alkalmazását, és a megerősített MFV Brendelen új nyílttengeri halászhajóval való felváltását.

Kérelme alátámasztása érdekében a felperes az alábbi jogalapokra hivatkozik.

Először is a felperes azt állítja, hogy az alperes jogalap nélkül kárt el. Továbbra is a Közösség halászati ágazatának az erőforrások és kiaknázásuk közötti fenntartható egyensúly elérése céljából az 1997. január 1-je és 2001. december 31-e közötti szerkezetátalakítására vonatkozó célkitűzésekről és részletes szabályokról szóló, 1997. június 26-i 97/413/EK tanácsi határozat (HL L 175., 27. o.) 4. cikkének (2) bekezdése jelenti a megtámadott határozat megfelelő jogalapját, így a Bizottságnak nem volt jogalapja a határozat ad hoc határozatként történő elfogadására.

Másodszor a felperes azt állítja, hogy a Bizottság lényeges eljárási hibát követett el. Állítása szerint a megtámadott határozatot a 97/413/EK tanácsi határozat alapján az irányítóbizottsági eljárás alapján kellett volna meghozni, és hogy a Bizottság lényeges eljárási hibát követett el azáltal, hogy úgy döntött, ad hoc jogalap alapján hozza meg a határozatot.

Harmadszor a felperes azt állítja, hogy a 97/413/EK tanácsi határozat 4. cikke (2) bekezdésének téves értelmezése által a Bizottság túllépte hatásköreit, különösen azáltal, hogy irreleváns feltételekre hivatkozott és figyelmen kívül hagyta a „halászati teljesítménynek” a 97/413/EK tanácsi határozatban és a felperes biztonsági tonnatartalomra vonatkozó, 2001 decemberi kérelmének időpontjában hatályos közösségi jogszabályokban szereplő fogalom-meghatározását.

Ezenkívül a felperes úgy véli, hogy a megtámadott határozat néhány nyilvánvaló hibát tartalmaz a biztonsági tonnatartalomra vonatkozó kérelme értékelésével kapcsolatban. Közelebbről a felperes azt állítja, hogy a Bizottság arra vonatkozó határozata, hogy elutasítja a kérelmét azon tény miatt, hogy a tervezett új hajó főfedélzete alatti űrtartalom nagyobb, mint a Brendelen űrtartalma, nyilvánvalóan téves, akárcsak azon feltételezés, hogy az új hajó „halászati teljesítménye” nagyobb, mint az akár megerősített Brendelené.

Végül a felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmódhoz való jogát. Úgy gondolja. hogy kérelmének a Bizottság által amiatt történő elutasítása, hogy a tervezett új hajó főfedélzete alatti űrtartalom nagyobb, olyan kirívó bánásmódbeli különbség, amely már megengedhetetlen hátrányos megkülönböztetést jelent az ő esetében a Bizottság által a 2003/245 határozatban néhány, további biztonsági tonnatartalomra vonatkozó kérelem esetében elfogadott, teljesen eltérő megközelítéssel összehasonlítva, valamint az e határozat által eredetileg elutasított, de később a 2010. július 13-i C(2010) 4765 dokumentummal közölt bizottsági határozat által elfogadott egyik kérelemhez képest.