1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/5

1.

Alkalmazandó-e a felperesek helyzetére a 2008/94/EK irányelv (1), tekintettel az irányelv 1. cikkének (1) bekezdésére és arra a tényre, hogy az azon nyugellátásoktól való elesés, amelyekre a felperesek igényt tartanak, az ír jog szerint nem minősül munkáltatójukkal szemben fennálló olyan hitelezői követelésnek, amely a munkáltatónál folyó csőd- vagy felszámolási eljárás során jogilag elismert lenne, és amely egyébként sem képez jogi alapot a munkáltatóval szembeni kereset megindítására a jelen ügy körülményei között?

2.

Figyelembe veheti-e a nemzeti bíróság – annak vizsgálata során, hogy a tagállam eleget tett-e a 8. cikkből eredő kötelezettségeinek – a felperesek részére majdan folyósításra kerülő, állami járulékfizetésen alapuló öregségi nyugdíjat (amelynek folyósítását nem érinti a foglalkoztatói (kiegészítő) nyugdíjrendszerhez fűződő kapcsolat), és összehasonlíthatja-e a) az állami nyugdíj teljes összegét, illetve azon nyugdíjnak az értékét, amit a felperesek ténylegesen vagy várhatóan meg fognak kapni az adott foglalkoztatói (kiegészítő) nyugdíjrendszerből, b) a járulékfizetésen alapuló állami öregségi nyugdíj teljes összegével, illetve a nyugdíjrendszer felszámolásának időpontjában a felperesek által már megszerzett nyugellátások értékével, ha a felperesek által igényelt nyugellátás szintjének meghatározása során figyelembe vették az állami nyugdíjat?

3.

A második kérdésre adandó igenlő válasz esetén, a felpereseknek ténylegesen folyósítandó bármely összeg akként minősül-e, hogy a tagállam teljesíti a 8. cikkből eredő kötelezettségeit?

4.

Az irányelv 8. cikkének alkalmazása szempontjából szükséges-e a felperesek nyugellátásának elvesztése és a munkáltatójuk fizetésképtelensége közötti bármilyen oksági kapcsolat megállapítása, eltekintve attól, hogy: (i) a munkáltató fizetésképtelenségének időpontjától a nyugdíjrendszer alulfinanszírozott, és hogy (ii) a munkáltató fizetésképtelensége azt jelenti, hogy a munkáltató nem rendelkezik elegendő forrással a nyugdíjrendszerbe való olyan járulékfizetés teljesítéséhez, amely lehetővé tenné a tagok teljes nyugellátásának kifizetését (a munkáltató nem köteles erre, ha a rendszer megszűnt)?

5.

A fent hivatkozott, Írország által elfogadott intézkedések teljesítik-e az irányelv által előírt kötelezettségeket, tekintettel a[z Orlaigh Quinn tanúvallomásában említett] Robins-ügyben hozott ítéletet követően a nyugdíjvédelem felülvizsgálata során Írország által figyelembe vett szociális, kereskedelmi és gazdasági tényezőkre, és különösen figyelembe véve az irányelv (3) preambulumbekezdésében hivatkozott, „a Közösségen belüli kiegyensúlyozott gazdasági és szociális fejlődés szükségességét”?

6.

A [Colm McCarthy, Phillip Lane és Kevin Cardiff tanúvallomásában említett] gazdasági helyzet kellőképpen kivételes helyzetnek minősül-e annak igazolásához, hogy a felperesek érdekei — az egyébként elvárható szinthez képest — alacsonyabb szintű védelemben részesülnek, és ha igen, akkor mi ez az alacsonyabb szint?

7.

A második kérdésre adandó nemleges válasz esetén, az a tény, hogy a Robins-ügyben hozott ítéletet követően a tagállam által hozott intézkedések nem eredményezték azt, hogy a felperesek a foglalkoztatói (kiegészítő) nyugdíjrendszerben megszerzett nyugdíjjogosultságuk értékének 49 %-nál többet kapnának, önmagában olyan súlyos tagállami kötelezettségszegésnek minősül-e, amely a felpereseket kártérítésre jogosítja (azaz annak külön bizonyítása nélkül, hogy a Robins-ügyben hozott ítéletet követő tagállami intézkedések az irányelv 8. cikkéből eredő tagállami kötelezettségek súlyos és nyilvánvaló megsértésének minősülnek)?