26.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 26/30

1.

Úgy kell-e értelmezni az európai elsődleges és/vagy másodlagos jogot, a jelen ügyben különösen a 2000/78/EK irányelvet (1), az életkoron alapuló jogszerűtlen hátrányos megkülönböztetés átfogó tilalmának értelmében véve, hogy e tilalom hatálya a tartományi köztisztviselők illetményére vonatkozó nemzeti rendelkezésekre is kiterjed?

2.

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: az következik-e az említett európai elsődleges és/vagy másodlagos jog értelmezéséből, hogy az olyan nemzeti rendelkezés, amely szerint a köztisztviselő alapilletményének összege a közszolgálati jogviszony létesítésekor alapvetően a köztisztviselő életkorától függ, és később mindenekelőtt a közszolgálati jogviszony időtartamának függvényében emelkedik, az életkoron alapuló közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést képez?

3.

Amennyiben a második kérdésre is igenlő válasz adandó: ellentétes-e az említett európai elsődleges és/vagy másodlagos jog értelmezésével az ilyen nemzeti rendelkezés azon jogalkotói céllal történő igazolása, hogy jutalmazzák a szakmai tapasztalatot?

4.

Amennyiben a harmadik kérdésre is igenlő válasz adandó: a hátrányos megkülönböztetéstől mentes illetményjog kialakításáig lehetővé teszi-e az európai elsődleges és/vagy másodlagos jog értelmezése más jogkövetkezmény alkalmazását, mint a hátrányosan megkülönböztetett személyek részére a besorolási fokozatuk legmagasabb fizetési fokozata szerinti illetmény visszamenőleges kifizetését?

A hátrányos megkülönböztetés tilalma megsértésének jogkövetkezménye e tekintetben az európai elsődleges és/vagy másodlagos jogból, a jelen ügyben különösen magából a 2000/78/EK irányelvből ered, vagy a jogosultság csak az európai jogi rendelkezések hiányos átültetéséből következik az állam uniós jog alapján fennálló felelőssége alapján?

5.

Ellentétes-e az európai elsődleges és/vagy másodlagos jog értelmezésével az olyan nemzeti intézkedés, amely az utólagos illetményfizetésre vagy kártérítésre való jogosultságot attól teszi függővé, hogy a köztisztviselők azt megfelelően rövid időn belül érvényesítették-e?

6.

Az első, második és harmadik kérdésre adandó igenlő válasz esetén: az következik-e az európai elsődleges és/vagy másodlagos jog értelmezéséből, hogy az olyan átmeneti törvény, amely a régi köztisztviselőket kizárólag a régi (hátrányosan megkülönböztető) illetményjog szerint az áttérés határnapján általuk kapott alapilletmény összege alapján sorolja be az új rendszer valamely fokozatába, és amely szerint a magasabb fokozatokba történő további előrelépés ezt követően a köztisztviselő abszolút tapasztalatszerzési idejétől függetlenül csak az átmeneti törvény hatálybalépése óta újonnan megszerzett tapasztalatszerzési időtől függ, a fennálló, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés — legmagasabb fizetési fokozat eléréséig tartó — fenntartását jelenti?

7.

Amennyiben a hatodik kérdésre is igenlő válasz adandó: ellentétes-e az európai elsődleges és/vagy másodlagos jog értelmezésével e korlátlanul fennmaradó eltérő bánásmód azon jogalkotói céllal történő igazolása, hogy az átmeneti törvény nem (csak) az áttérés határnapjáig megszerzett jogokat, hanem a régi illetményjog alapján az adott besorolási fokozatban prognosztikusan juttatott jövedelemmel kapcsolatos elvárásokat (is) védelemben kívánja részesíteni?

Igazolható-e a régi köztisztviselők fennmaradó hátrányos megkülönböztetése azzal, hogy a szabályozási alternatíva (a régi köztisztviselők egyedi besorolása a tapasztalatszerzési idő szerint) magasabb adminisztratív terhekkel járna?

8.

Amennyiben a hetedik kérdésben nemleges válasz adandó az igazolhatóságra: a hátrányos megkülönböztetéstől mentes illetményjognak a régi köztisztviselők tekintetében történő kialakításáig lehetővé teszi-e az európai elsődleges és/vagy másodlagos jog értelmezése más jogkövetkezmény alkalmazását, mint a régi köztisztviselők részére a besorolási fokozatuk legmagasabb fizetési fokozata szerinti illetmény visszamenőleges és a jövőben folyamatos kifizetését?

A hátrányos megkülönböztetés tilalma megsértésének jogkövetkezménye e tekintetben az európai elsődleges és/vagy másodlagos jogból, a jelen ügyben különösen magából a 2000/78/EK irányelvből ered, vagy a jogosultság csak az európai jogi rendelkezések hiányos átültetéséből következik az állam uniós jog alapján fennálló felelőssége alapján?