10.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/129

1.1.

Az EGSZB véleménye szerint a vámunióról szóló hatályos megállapodás a jelenlegi fejlemények miatt elavult, és a megállapodás részes feleinek komoly tárgyalásokat kell kezdeniük gazdasági kapcsolataiknak az aktuális igényeket tükröző újfajta kereskedelmi megállapodás létrehozásával történő megerősítéséről.

1.2.

Az EGSZB még mindig úgy véli, hogy Törökország továbbra is nagyon fontos partner, és hogy megvan a politikai akarat az együttműködés fokozására, azonban csak akkor, ha szavatolják az alapvető európai értékek, valamint a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok elveinek tiszteletben tartását.

1.3.

Az EGSZB megítélése szerint a vámunióra vonatkozó eljárást az 1/95 sz. határozat felülvizsgálata, a társulási tanács új határozata, vagy végső soron a csatlakozási megállapodáshoz csatolt új jegyzőkönyv révén lehet végrehajtani.

1.4.

Az EGSZB elítéli a július 15-i puccskísérletet, azonban nagyon aggódik a török kormány válaszlépései, illetve az azóta ezzel kapcsolatban bekövetkezett belpolitikai fejlemények miatt, amelyek jóval túlmutatnak a puccsisták büntetőjogi felelősségre vonásán, nem felelnek meg a jogállami mércéknek és ellentétesek a demokratikus elvekkel.

1.5.

Az EU Törökországtól mint uniós tagjelölt országtól az általános emberi jogok védelmét és tiszteletben tartását, valamint a demokratikus és jogállami normák betartását kéri. Az EGSZB elítéli a demokratikusan választott török kormány megdöntésére irányuló kísérletet, ugyanakkor nemtetszését fejezi ki a török hatóságok válaszlépéseivel kapcsolatban, és nyomatékosan felszólít az emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartására és megkülönböztetésmentes alkalmazására, különösen ami a szólásszabadságot és ennek a sajtószabadságban való egyedi megnyilvánulási módját illeti, valamint a jogállamiság teljes körű helyreállítására.

1.6.

Az EGSZB szerint Törökországnak ténylegesen bizonyítania kell, hogy ragaszkodik csatlakozásra váró országként – a törvények értelmében és a szerződések szerint továbbra is – betöltött státusához, folytatja a tárgyalásokat az EU-val, valamint szigorúan megfelel az uniós vívmányoknak és az eddig meghatározott összes követelménynek.

1.7.

A világkereskedelemben az utóbbi években kialakult új feltételek arra késztették az EU-t, hogy újfajta globális kereskedelmi megállapodásoknak nyisson utat, melyek megfelelőbb rendelkezésekre összpontosítanak számos területen, és a kereskedelem korszerű formáinak ösztönzése mellett az uniós elveket és az uniós vívmányokat is megvalósítják. „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című európai bizottsági közleménynek kell az EU és Törökország közötti tárgyalások alapjául szolgálnia. A különböző kereskedelmi megállapodásokba integrált legutóbbi kiigazítások és jó gyakorlatok átalakították a fenntarthatósággal, az átláthatósággal, valamint a szociális partnerek és a civil társadalom nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban való részvételével kapcsolatos mintákat.

1.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy a tárgyalásokkal kapcsolatban előzetes és utólagos hatásvizsgálatokra és megvalósíthatósági tanulmányokra is szükség van a környezetre, a gazdaságra és a társadalomra gyakorolt hatás meghatározása érdekében. A szociális partnereket és a civil társadalmi szervezeteket be kell vonni ezekbe az eljárásokba. Az EGSZB emellett úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak továbbra is szorosan figyelemmel kell kísérnie a törökországi társadalmi és gazdasági helyzetet a tárgyalások valamennyi szakaszában.

1.9.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a vámunió hatálybalépése óta eltelt húsz év során az uniós jog korábban nem szabályozott területekre is kiterjedt.

1.10.

Az EGSZB megítélése szerint egy új, korszerű vámunió-megállapodásra van szükség, és elutasítja – mivel nem tartja reálisnak – a status quo fenntartásának, illetve a vámunió regionális kereskedelmi megállapodással való felváltásának gondolatát. Úgy véli, hogy az új megállapodásban olyan új fejezeteket kell szerepeltetni, amelyek tükrözik a folyamatosan bővülő és módosított uniós jog és gyakorlat kiegészítéseit, és naprakész rendelkezésekkel kell kezelni a Törökországgal kötött vámunió végrehajtása során és az előzetes követelmények kapcsán problematikusnak bizonyuló területeket.

1.11.

Az EGSZB ezenkívül úgy gondolja, hogy az új tárgyalások során kiemelt figyelmet kell fordítani a török jogszabályok radikális reformjára, melynek azonnali végrehajtása elengedhetetlen.

1.12.

Az EGSZB javasolja, hogy az alábbi területekkel egészítsék ki az új megállapodás szabályozási keretét:

1.13.

A Törökország olyan harmadik országokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolataiban jelentkező aszimmetriát illetően, amelyekkel az EU újfajta kereskedelmi megállapodást köt, az EGSZB úgy véli, hogy az idevonatkozó záradék csak annyiban javítható, hogy politikai ösztönzőket kínálunk az Unió partnerországainak, és hogy az Európai Bizottság hatékony közvetítői szolgáltatást láthatna el.

1.14.

Az EGSZB szerint az EU és Törökország közötti bármilyen kereskedelmi megállapodás esetében mind a tárgyalási, mind pedig a végrehajtási szakaszban rendelkezni kell a szociális partnerekkel (munkaadók és munkavállalók) és a civil társadalmi szervezetekkel való tényleges konzultációról és bevonásukról.

2.1.

Törökország 1959-ben kérte az akkori Európai Gazdasági Közösség (EGK), a mai Európai Unió (EU) társult tagságát. Az 1963-ban aláírt társulási megállapodás (1) az EGK és Törökország közötti vámunió létrehozásáról is rendelkezett.

2.2.

Ennek eredményeként 1970-ben kiegészítő jegyzőkönyvet szövegeztek, amely az árukra vonatkozó vámok és kvóták eltörlésével további lépéseket tett a vámunió felé, amelynek 1995. évi teljes megvalósulása (2) a kereskedelmi akadályok eltörlését igényelte. A szabadkereskedelmi megállapodást ugyanabban az évben írták alá (3) a szén- és acélipart illetően, az akkori ESZAK keretében.

2.3.

Törökországot felkérték a harmadik országokból származó behozatalra vonatkozó közös külső vámtarifák (4) elfogadására és valamennyi előzőleg meglévő és jövőbeli preferenciális megállapodás elfogadására.

2.4.

A vámunió a maga idejében úttörő és eredeti gondolat volt, és nagy lehetőséget kínált a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésére. Ez volt ugyanis az egyik első olyan megállapodás, amely egy Unión kívüli országgal való jogszabály-harmonizálásról rendelkezett.

2.5.

Az EU – Törökország 1987-ben benyújtott csatlakozási kérelmét követően – 1997-ben párhuzamos eljárást indított az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 49. cikke alapján.

2.6.

2005-ben megindultak a csatlakozási tárgyalások, amelyek az uniós vívmányok 34 fejezetét tartalmazzák, illetve egy vegyes fejezetet, vagyis összesen 35 fejezetet.

2.7.

Az érdekelt feleket meghallgatva az EGSZB kedvezően értékeli a szén- és acélipari szabadkereskedelmi megállapodást, amely változatlan formában maradhat, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a vámunió reformja elengedhetetlen a kereskedelmi kapcsolatok korszerűsítéséhez.

3.1.

A július 15-i puccskísérletet követően – amelyet az EGSZB határozottan elítél – komoly aggodalomra ad okot a törökországi helyzet. A hatóságoknak a puccsal gyanúsított személyekkel szembeni fellépése, de a puccskísérletben részt nem vett ellenzéki és civil társadalmi erőkkel, valamint a nem kormányhű sajtóval és médiumokkal szembeni fellépése is összeegyeztethetetlen az európai normákkal, és megterheli a Törökország és az EU közötti tárgyalásokat.

3.2.

A július 15-i eseményeket követően Ankara hivatalos álláspontja megváltozott, a török tárgyalófelek közvetlen kötelezettségvállalást kérnek az EU-tól, mely eddig több ponton is határozatlanságról, a politikai akarat és a politikai cél hiányáról tett tanúbizonyságot, és Törökország sem mutatott hajlandóságot az elfogadott szövegek (pl. az ankarai megállapodás jegyzőkönyvének stb.) végrehajtására, ami még jobban megnehezíti a kölcsönös megértéshez szükséges légkör kialakítását.

3.3.

Az EGSZB nagy gonddal és komoly aggodalommal figyeli és továbbra is figyelemmel kíséri a puccskísérletet követő eseményeket, és úgy látja, hogy a vámunióról szóló tárgyalások megkezdése lehetőséget adhat arra, hogy az EU–Törökország kapcsolatok normalizálódjanak, illetve a próbára tett török gazdaság is fordulatot vegyen.

3.4.

Ezért Törökország érdeke ebben a nehéz időszakban, hogy hosszú távú kötelezettséget vállaljon egy olyan reformprogram mellett, mely egyebek mellett a gazdasági és a politikai életben is radikális változásokat hoz.

4.1.

Törökország bruttó hazai terméke (GDP) vásárlóerő-paritásban (PPP) 2015-ben 1,576 billió USD volt (2015-ös becslés szerint), és ez az elképesztő számadat az országot a gazdasági világranglista 18. helyére emelte. A növekedésre vonatkozó becslések szerint az ország 2015-ben a még elfogadható 3,8 %-os szintre esett vissza, ami a világranglistán a 102. helyet jelenti. Az ország államadóssága mérsékelt szintre, a GDP 33,1 %-ára csökkent, az infláció mértéke viszont továbbra is magas, 2015-ben nagyjából 7,7 % (5).

4.2.

Törökország az elmúlt néhány évben alakult át hagyományos mezőgazdasági országból a szolgáltatások és az idegenforgalom által vezérelt gazdasággá, ahol a feldolgozóipar főleg exportra termel. Ez részben a vámuniónak köszönhető, amely – rögtön ki is használt – jelentős lehetőségeket teremtett az új jogszabályi keret elfogadását és az uniós normák végrehajtását követően.

4.3.

2012-től kezdve azonban a növekedés üteme lelassult, részben a közvetlen külföldi befektetések visszaesése, részben a politikai és gazdasági fejlemények következtében, melyek sokszor fékezték a gazdasági növekedést, és bizonytalanságot okoztak. A 2013 és 2016 közötti időszakban a bizalmat megrendítette a politikai bizonytalanság, a geopolitikai változások, a feltételezett korrupció és a szomszédos államokkal fennálló feszültségek is, mivel az ország dominánsabb politikai szerepre tört a régióban. Ez kedvezőtlenül hatott a gazdaságra, és árnyékot vetett a török gazdaság korábban nem látott fejlődésére is, ugyanis a folyó fizetési mérleg hiányának eredményeként hajlamossá tette a gazdaságot az árfolyam- és a piaci ingadozásra, ami visszavetette és meggyengítette a külföldi befektetéseket. A puccskísérlet újabb csapást mért a gazdaságra: a lassulás folytatódott, a turisták száma pedig drámaian megcsappant.

4.4.

Az aggasztó politikai fejlemények és azok közvetlen hatásai jelentős kárt okoztak a gazdaságnak, mind a piac stabilitásba vetett bizalma, mind pedig a török gazdasági és beruházási környezet szilárdsága tekintetében (6), miközben kétséges, hogy a török kormány újra növekedési pályára tudja-e terelni a gazdaságot, és a kormány hitelessége és a török líra értéke is jócskán csökkent (7).

5.1.

A vámunióval kapcsolatos előrejelzések összességében inkább pesszimistának bizonyultak, ezért ezekre a valóság rácáfolt: az előrejelzések a török GDP számára legfeljebb 1–1,5 %-os növekedést jósoltak, ami bár eleve jelentősnek volt tekinthető, nem hasonlítható a tényleges emelkedéshez.

5.2.

Az EU Törökország első számú import- és exportpartnere, míg Törökország a hetedik helyen áll az EU import- és ötödik helyen az exportpiacain. Törökország elsősorban gépeket és közlekedési berendezéseket exportál az EU-ba, másodsorban feldolgozóipari termékeket. Az EU Törökországba főleg gépeket és közlekedési berendezéseket, vegyipari termékeket és feldolgozóipari termékeket exportál.

5.3.

Az EU-val folytatott kereskedelem 1995 és 2014 között 22 %-kal növekedett. Egyes vélemények szerint a vámunió a kereskedelem eltérítésével járt (8), ez azonban a teljes kereskedelem százalékában nem jelentős mértékű (9).

5.4.

Mindenesetre ez visszafogta a Törökország által az ipari termékekre alkalmazott vámokat, és így nem kellett származási szabályokat bevezetni a kétoldalú kereskedelemben.

5.5.

A vámunió főbb hátrányait az alábbiak szerint foglalhatjuk össze:

5.6.

A vámunió szabályrendszerén belüli problematikus területek mellett a vámunió nem megfelelő végrehajtása, valamint az is kérdéseket vet fel, hogy a török fél egyoldalú döntéseket hoz a vámügyi gyakorlatok kérdésében, ami egyértelműen az elfogadott feltételek megszegését jelenti. További kérdéseket vet fel az is, hogy Törökország megtagadta a szabad kereskedelem gyakorlásának engedélyezését a Ciprusi Köztársasággal, egy uniós tagállammal, ami pedig a közösségi jog és az EU-Törökország kereskedelmi megállapodások kirívó megsértését jelenti.

5.7.

Törökország az uniós belső piaci joghoz való igazodásban előrelépést tett bizonyos területeken, úgymint az áruk szabad mozgása, a versenypolitika és az állami támogatás, az energia-, gazdaság- és monetáris politika, illetve a vállalkozási és iparpolitika terén, az Európai Bizottság azonban hangsúlyozza, hogy Törökország következetesen figyelmen kívül hagyja a megállapodás legfontosabb szempontjait, amikor általános protekcionista intézkedéseket fogad el, ami ellentétes a vámunió rendelkezéseivel.

5.8.

Törökország mindemellett nem hajtja végre megfelelően az állami támogatással és a nyomon követő rendszerek létrehozásával kapcsolatos jogszabályokat, és láthatólag vonakodik az áruk szabad mozgásának a rejtett korlátozások felszámolása útján történő teljes körű megvalósításától, végül pedig elmulasztja a szellemitulajdon-jogok megsértésével szembeni kényszerítő intézkedések meghozatalát és végrehajtását.

5.9.

A vámunió általános előnyeit értékelve annak legfőbb hozadékaként azt emelhetjük ki, hogy a gazdasági reform eszközeként alkalmazták, amely előmozdította Törökországnak a világpiacokba való integrációját, továbbá hogy segített helyreállítani Törökország hitelességét, végül pedig az infláció megállítására és a török líra értékének stabilizálására tett intézkedések hátteréül szolgált.

5.10.

A török kereskedelem korszerűsítése szintén gyorsan haladt, és a verseny fellendült a török termelők és értékesítők körében, akik az uniós piac révén egy termékenyebb és kihívásokkal teli globális kereskedelmi környezetbe juthattak be.

6.1.

Az elkövetkező években egy sor új szabályozási kezdeményezés nemzetközi szintű létrehozásával és végrehajtásával új gazdasági korszak kezdődik. Ez hatással lesz az EU–Törökország gazdasági kapcsolatokra, és szükségessé teszi a vámunió korszerűsítését. Az EU ugyanakkor a harmadik országokkal fennálló külső gazdasági kapcsolatok fellendítésére összpontosít az életszínvonal javítása és a jólét fokozása céljából. A kezdeményezések közül jelenleg a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP), az EU–Kanada átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA), a szolgáltatáskereskedelmi megállapodás (TiSA), valamint a Japánnal kötendő kereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások játszanak kiemelt szerepet (13).

6.2.

Az új feltételek következtében az immár elavult vámunió már hátrányos helyzetbe hozta a török gazdaságot a rendszerbe épített aszimmetria miatt (14): a vámunió szerint Törökország csak akkor tárgyalhat kereskedelmi megállapodásokról harmadik országokkal, amennyiben ezekkel az EU már új szabadkereskedelmi megállapodásokat kötött és írt alá, azonban Törökország nem avatkozhat be a tárgyalásokba azok egyetlen szakaszában sem. Másrészről a Törökországra vonatkozó záradék politikai iránymutatás, és nem kötelezi a harmadik országokat arra, hogy tárgyalásokba bocsátkozzanak, különösen pedig hogy megállapodást írjanak alá vele. Ám még ha sikerül is megállapodásra jutni, a késedelem miatt a török vállalkozások versenyhátrányba kerülnek.

6.3.

Ráadásul Törökországnak el kellett fogadnia a közös külső vámtarifát, ami miatt kénytelen volt alkalmazkodni az EU által a szabadkereskedelmi megállapodások megkötése nyomán bevezetett változásokhoz (többnyire csökkentésekhez). Eközben a törökországi termékek a megállapodás hiánya miatt nem élvezték más piacokon ennek a kiváltságnak az előnyeit. Ez a törökországi vámrendszer fokozatos liberalizációjához vezetett.

6.4.

A vámunió felépítésében mutatkozó, fent említett hiányosságok napjainkban, a vámunió megkötése után több mint húsz évvel még nyilvánvalóbbá váltak.

6.5.

2014-ben az EU 48 kereskedelmi partnere közül mindössze 17 kötött megállapodást Törökországgal, miközben az új generációs szabadkereskedelmi megállapodásokat kötő országok közül csak Dél-Korea egyezett bele a Törökországgal kötendő megállapodásba, és tett eleget a Dél-Korea és az EU közötti megállapodás Törökországra vonatkozó záradékában foglalt felhívásnak.

7.1.

Az EU és Törökország közötti gazdasági és politikai együttműködés szükséges követelmény, és elegendő volna ahhoz, hogy stabilitást hozzon a világ egyik különösen ingatag térségébe; a vámunió korszerűsítése pedig egyértelműen pozitív jelzés lehetne az együttműködésről és a stabilitásról.

7.2.

Alaposan megvitatásra kerültek az EU–Törökország kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok lehetséges alternatívái, köztük (i) a status quo fenntartása, (ii) a vámunió regionális kereskedelmi megállapodással való felváltása vagy kiegészítése, illetve (iii) a vámunió korszerűsítése. Ezek közül az EGSZB az utolsót ideálisnak tartja a kétoldalú kapcsolatok kölcsönös előnyök alapján történő előmozdítása és elmélyítése szempontjából.

7.3.

A „tétlenség” – a csatlakozási tárgyalások elhúzódását is figyelembe véve – most szóba sem jöhet, hiszen létfontosságú a fent említett problémák kezelése és a kereskedelmi kapcsolatok eddig kihasználatlan potenciáljának haladéktalan érvényre juttatása.

8.1.

A Kereskedelem mindenki számára című európai bizottsági közlemény (15) közzétételével 2015-ben elindított új uniós kereskedelmi és beruházási politika keretében már nyilvánvaló, hogy az Unió kész bevetni kereskedelmi vezető pozíciójából adódó befolyását azért, hogy választ adjon a globalizált piac jelentette új kihívásokra és a mai kereskedelmi környezet igényeire, előmozdítsa a fejlődést, és a reformprioritások meghatározásával elősegítse az intézményi változásokat (16).

8.2.

Ezen erőfeszítések kapcsán nyilvánvaló, hogy az új kereskedelempolitika nem lehet egydimenziós: ha azt akarjuk, hogy eredményes és több érintett – munkavállalók, fogyasztók és kkv-k – számára is előnyös legyen, többszintűnek és összetettnek kell lennie, számos tevékenységi területet felölelve.

8.3.

Konkrétan, az európai értékek ugyanebbe az elvrendszerbe való beillesztésének több szinten is jelentősége van, mivel a kereskedelmi és beruházási megállapodásokról folytatott tárgyalások már egyértelműen nem csupán gazdasági természetűek, hanem többdimenziós és többszintű reformok beillesztését célzó, átfogóbb társadalmi-gazdasági projektet képeznek.

8.4.

A fenntartható fejlődés és a környezetvédelem immár egyaránt fontos és az említett értékek szerves részét képezi – különösen azóta, hogy az EU elfogadta a Párizsi Megállapodást (COP21), az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa pedig a fenntartható fejlesztési célokat (17).

8.5.

Ez nyilvánvalóan még inkább előtérbe kerül az olyan országok esetében, melyek csatlakozási tárgyalásokat is folytatnak, és erre Törökország a legjobb példa.

8.6.

A felülvizsgálatnak emellett a munkajogok védelmére vonatkozó nemzetközi normákat és egyezményeket (18) is alapul kell vennie.

8.7.

Ezért döntött úgy az Unió, hogy három alapelvre építkezve igyekszik elérni a fentieket. Ezek az elvek a következők:

8.8.

A kereskedelmi partnerekhez való igazodás alapfeltételei:

9.1.

Az új megállapodás alkalmazási körét más területekre is ki kellene terjeszteni, például az alábbiakra:

A megállapodásnak kötelező érvényű rendelkezéseket kell tartalmaznia az európai jogszabályok azonnali átültetésére és beépítésére, illetve különleges rendelkezéseket arra, hogy a megállapodás végrehajtása során felmerülő vitákat kötelező jelleggel olyan mechanizmus révén rendezik, amelynek elindítása nem igényel politikai döntést, szemben a mostani helyzettel, mely rendkívül nehézzé teszi a hatékony és átlátható módon történő vitarendezést.

9.2.

Rendkívül fontos továbbá, hogy ez kötődjön az EU felülvizsgált kereskedelmi megközelítéséhez, amely szerint az EU nem enged a nemzetközi és a nemzeti szintű döntéshozatal demokratizálódásának és átláthatóságának követelményéből, továbbá hogy hangsúlyt fektessenek a szociális partnerek és a civil társadalom által a nyilvános párbeszéd és tárgyalások folyamatában játszott szerepre, a felülvizsgált megállapodás hatékonyabb és emberközpontúbb végrehajtása céljából.

9.3.

Az új vámunió-megállapodás révén megélénkült kereskedelmi kapcsolatoknak számos pozitív hatása lehet. Például:

9.4.

A megállapodás megkötéséhez vezető tárgyalásokat azonnal meg kell kezdeni a szociális partnerek és a civil szervezetek bevonásával, lefolytatásuk során pedig átlátható eljárásokat kell alkalmazni.

9.5.

Az EGSZB üdvözli a nyilvános konzultációt, és azt ajánlja, hogy a szociális és jóléti mutatókról, valamint más területeken, például a fogyasztói és a munkavállalói jogok terén is végezzenek összehasonlítható tanulmányokat.

9.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy kezdettől fogva tisztázni kell, hogy a folyamat a csatlakozási tárgyalások tágabb keretének részét képezi, és nem pusztán az EU–Törökország kereskedelmi együttműködés mindentől független elmélyítését célozza. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a tárgyalások sikeres lezárásához teljes körűen harmonizálni kell azokat a szempontokat, amelyekről eddig megállapodtak.

9.7.

Az új megállapodásban nemcsak a jelenlegi kérdésekkel kell foglalkozni, hanem bele kell foglalni egy külön a környezetvédelemmel, a fenntartható fejlődéssel, az energiabiztonsággal és az energetikai együttműködéssel (megújuló és hagyományos források) foglalkozó fejezetet is.

9.8.

Az EGSZB szerint ezenkívül a beruházási együttműködés új keretét is ki kell alakítani a befektetővédelmi normák javításával, valamint egy pártatlan vitarendezési mechanizmus előírásával, ez ugyanis növeli a piaci szereplők az iránti bizalmát, hogy a gazdaságot a jövőben nem kezdik ki a politikai viharok. Egy ilyen keret létrehozása során ügyelni kell a beruházók védelmét illetően kifejezett fenntartásokra is (19).

9.9.

Az új megállapodásnak természetesen szigorú szabályokat kell tartalmaznia a külföldi árukat sújtó protekcionista és diszkriminatív intézkedésekre és a kiegészítő vagy rejtett vámokra vonatkozóan, melyeket a felülvizsgált uniós kereskedelmi jogszabályok rendelkezései tiltanak. Szigorúbb jogszabályokra van ezenkívül szükség a pénzmosás, a korrupció és a szürkegazdaság felszámolása érdekében, és szorosabb intézményi együttműködésre a határokon átnyúló bűnözés kezelése terén.