31.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 354/62

(1)

Az élelmiszerárak ingadozása miatt számos fejlődő ország és lakosságuk drámai helyzetbe került. Az élelmiszerválság következtében, amelyhez pénzügyi és energetikai válság, valamint a környezet minőségének rosszabbodása is társul, emberek további százmilliói kerülhetnek súlyos szegénységbe és szenvedhetnek éhínségtől és alultápláltságtól, ezért nagyobb szolidaritást kell vállalni ezzel a lakossággal. Az élelmiszerpiac jövőbeli alakulására vonatkozó minden adat arra enged következtetni, hogy az élelmiszerárak nagymértékű ingadozása az elkövetkező években is folytatódhat.

(2)

Az Európai Unió jelenlegi fejlesztéspolitikai eszközei kiegészítéseként e rendeletnek ezért egy olyan finanszírozási eszközt kell létrehoznia, amely gyors választ ad a fejlődő országokban az ingadozó élelmiszerárak miatt kialakult válsághelyzetre.

(3)

A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által 2005. december 20-án a fejlesztéspolitikáról elfogadott európai konszenzus (2) megállapítja, hogy az Európai Közösség (a továbbiakban: a Közösség) folytatja a nemzetközi, regionális és nemzeti szinten az élelmezésbiztonság javítására irányuló munkát, melyhez e rendelet is hozzájárul.

(4)

Az Európai Parlament 2008. május 22-én fogadott el állásfoglalást az élelmiszeráraknak az Európai Unióban és a fejlődő országokban tapasztalt növekedéséről, amelyben sürgeti a Tanácsot, hogy biztosítsa az élelmezéshez való jog megvalósítására irányuló élelmiszerrel kapcsolatos nemzeti és nemzetközi szakpolitikák közötti koherenciát.

(5)

Az Európai Tanács 2008. június 20-i ülésén határozottan megerősítette azon kötelezettségvállalását, hogy a 2005. május 24-i tanácsi következtetéseknek, a 2005. június 16–17-i európai tanácsi következtetéseknek és a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzusnak megfelelően 2010-re eléri a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 0,56 %-át kitevő, 2015-re pedig a GNI 0,7 %-át kitevő közös ODA (hivatalos fejlesztési támogatás) célértéket.

(6)

Az Európai Tanács, a 2008. június 20-i következtetéseiben elismerve a magas élelmiszeráraknak a világ lakosságának legszegényebb csoportjai helyzetére kifejtett hatását, és a Millenniumi Fejlesztési Célok (MDG-k) összességének megvalósítása terén elért eredmények veszélyeztetését, elfogadott egy MDG-kre vonatkozó uniós cselekvési programot, amely megállapítja, hogy az Európai Unió – összhangban az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) az élelmezésbiztonságról szóló, 2008. június 5-én Párizsban tartott magas szintű konferenciáján elfogadott nyilatkozattal (a továbbiakban: a FAO-konferencia nyilatkozat) – kötelezettséget vállal egy globális élelmezési és mezőgazdasági alap előmozdítására, és lényeges szerepet kíván betölteni a mezőgazdaság, az élelmezésbiztonság és a vidékfejlesztés területén fennálló pénzügyi rés 2010-ig történő részleges áthidalását célzó segítségnyújtásban.

(7)

Az Európai Tanács következtetései azt is megállapították, hogy az Európai Unió, ezen törekvése során támogat egy jobban összehangolt és hosszabb távú – különösen az Egyesült Nemzetek (ENSZ) és a nemzetközi pénzügyi intézmények keretében megvalósuló – nemzetközi válaszadást a jelenlegi élelmiszerválságra, továbbá üdvözli az ENSZ főtitkára által létrehozott globális élelmezésbiztonsági válsággal foglalkozó magas szintű munkacsoportot (HLTF), és elkötelezett amellett, hogy teljes mértékben részt vegyen a FAO-konferencia nyilatkozat végrehajtásában. E tekintetben a HLTF átfogó cselekvési tervet fogadott el, a nemzetközi és regionális szervezetek pedig saját kezdeményezéseket indítottak útnak. Az Európai Tanács megállapította azt is, hogy az Európai Unió támogatni fog egy határozott mezőgazdasági kínálati oldali válaszadást a fejlődő országokban, különösen a mezőgazdasági inputanyagokhoz szükséges finanszírozás, valamint a piaci alapú kockázatkezelési eszközök használata terén nyújtott segítség biztosításával, és hogy az Európai Unió fokozni fogja a mezőgazdaság terén a köz- és a magánberuházásokra vonatkozó támogatását, és általánosabban ösztönözni fogja a fejlődő országokat, hogy alakítsanak ki jobb agrárpolitikát, különösen az élelmezésbiztonság támogatása és a regionális integráció erősítése érdekében, továbbá hogy az Európai Unió forrásokat fog mozgósítani ahhoz, hogy az élelmiszersegély mellett a szegényeket és a lakosság kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportjait védő biztonsági hálókat is finanszírozzon.

(8)

Igen nagy mértékű finanszírozás és anyagi ráfordítás szükséges a magas élelmiszerárak következményeinek és okainak teljes körű kezeléséhez. A válságra a teljes nemzetközi közösségnek kell válaszolnia, és a Közösség igyekszik megfelelő részt vállalni ebben. A 2008. június 20-i Európai Tanács üdvözölte a Bizottság azon szándékát, hogy javaslatot nyújt be egy olyan új alapra vonatkozóan, amely a hatályos pénzügyi terv keretén belül támogatná a fejlődő országok mezőgazdaságát.

(9)

A Közösség válaszstratégiájának különösen arra kell irányulnia, hogy erőteljesen ösztönözze a fejlődő országok mezőgazdasági ágazata kínálatának rövid és középtávú növelését, ugyanakkor jelentősen csökkentse az élelmiszerárak ingadozásának ezen országok legszegényebb rétegeire gyakorolt negatív hatásait. A kínálati oldal válasza a Bizottság érdekében is áll, hiszen az könnyítené a mezőgazdasági árakra jelenleg nehezedő nyomást.

(10)

A Bizottságnak számos hosszú távú perspektívával rendelkező fejlesztési együttműködési eszköz áll rendelkezésére, különös tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3) és az Európai Fejlesztési Alapra (a továbbiakban: EFA), amely az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok (AKCS-országok) és a tengerentúli országok és területek (TOT-ok) számára nyújt ODA támogatást; ezeket az eszközöket a közelmúltban programozták a támogatható országok közép- és hosszú távú fejlesztési prioritásaival összhangban. Ezeknek az eszközöknek a rövidtávú válság miatti nagymértékű átprogramozása veszélyeztetné az érintett országokkal kialakított fejlesztési stratégiák egyensúlyát és koherenciáját. A Közösség rendelkezésére áll még ezen kívül a humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendelet (4) a sürgősségi segélyek nyújtásához, valamint a Stabilitási Eszköz létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1717/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5).

(11)

Ezeket az eszközöket azonban már a lehető legnagyobb mértékben mozgósították vagy újraprogramozták 2008-ban, az ingadozó élelmiszerárak miatt a fejlődő országokban kialakult helyzet negatív hatásainak kezelése érdekében. Ugyanerre nagyon korlátozott keretek között 2009-ben is lehetőség lesz; de ez távolról sem nem lenne elegendő a szükségletek kezeléséhez.

(12)

Következésképpen egy olyan egyedi finanszírozási eszközt kell jóváhagyni, amely kiegészíti a létező külső finanszírozási eszközöket, hogy sürgős és kiegészítő jellegű intézkedéseket lehessen elfogadni a fejlődő országokban az ingadozó élelmiszerárak miatt kialakult helyzet következményeinek gyors kezelésére.

(13)

Az e rendelet szerinti támogatást olyan módon kell kezelni, hogy növelje a helyi népesség élelmiszerellátását.

(14)

Az e pénzügyi eszközzel kapcsolatban elfogadott intézkedéseknek segíteniük kell a fejlődő országokat abban, hogy növeljék mezőgazdasági termelékenységüket a következő idényekben, hogy gyors választ adjanak az érintett országok és lakosságuk közvetlen szükségleteire, hogy megtegyék az első lépéseket az adott lehetőségeken belül arra, hogy megelőzzék a további élelmezésbiztonsági problémák kialakulását, és hozzájáruljanak az ingadozó élelmiszerárak hatásainak globális enyhítéséhez a legszegényebb lakosság, a kisgazdálkodók, valamint az európai fogyasztók és gazdálkodók javára.

(15)

A rendelet keretében végrehajtott intézkedések jellege a finanszírozás hatékony, rugalmas, átlátható és gyors döntéshozatali folyamatainak kialakítását igényli, az összes érintett intézmény közötti szoros együttműködés mellett.

(16)

Biztosítani kell az összhangot és a folytonosságot az emelkedő és/vagy ingadozó élelmiszerárak által legközvetlenebbül és legsúlyosabban érintett lakosság számára történő segítségnyújtást célzó rövid távú intézkedések, valamint a jelenlegi élelmiszerválság megismétlődésének elkerülésére irányuló strukturáltabb intézkedések között.

(17)

Biztosítani kell a Közösség pénzügyi érdekeinek védelmét az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelettel (6), az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló, 1996. november 11-i 2185/96/EK, Euratom tanácsi rendelettel (7), és az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25-i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) összhangban.

(18)

Mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok a szükséges intézkedés léptéke miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(19)

Az e határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (9) összhangban kell elfogadni.

(20)

A különböző fejlesztési eszközöket és ezt a finanszírozási eszközt úgy kell alkalmazni, hogy biztosított legyen az együttműködés folytonossága, különösen a sürgősségi válaszadásról a közép-, illetve hosszú távú válaszadásra való áttérés tekintetében. E rendeletnek összhangban kell állnia azzal a hosszú távú stratégiával, amelynek célja, hogy hozzájáruljon a fejlődő országok élelmezésbiztonságához, azok saját szükségletei és tervei alapján.

(21)

Az e rendeletben előírt intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében, valamint az intézkedések sürgős jellegéből adódóan, e rendelet a kihirdetését követő napon lép hatályba,

a)

a célországokban és -régiókban a mezőgazdasági ágazat kínálata növelésének ösztönzése;

b)

az élelmezésbiztonság átfogó célkitűzéseivel és az élelmezési követelményekre vonatkozó ENSZ-normákkal összhangban az ingadozó élelmiszeráraknak a helyi lakosságra gyakorolt negatív hatásainak gyors és közvetlen csökkentésére irányuló fellépések támogatása;

c)

a termelési kapacitásnak és a mezőgazdasági ágazat irányításának a megerősítése a beavatkozások fenntarthatóságának fokozása érdekében.

a)

a mezőgazdasági inputanyagokhoz és szolgáltatásokhoz, köztük a műtrágyához és vetőmaghoz való könnyebb hozzáférést elősegítő intézkedések, különös figyelemmel a helyi eszközökre és hozzáférhetőségre;

b)

biztonsági háló kialakítására irányuló intézkedések, amelyek célja, hogy fenntartsák vagy javítsák a mezőgazdasági termelési kapacitást, és hogy kielégítsék a lakosság legsérülékenyebb csoportjainak – beleértve a gyermekeket – alapvető élelmezési szükségleteit;

c)

egyéb, a termelésnek az adott ország szükségletei alapján történő növelését célzó, kis hatókörű intézkedések: mikrohitel, befektetés, eszközök, infrastruktúra és raktározás; valamint szakképzés és a szakmai csoportok támogatása a mezőgazdasági ágazatban.

a)

partnerországok és -régiók, valamint azok intézményei;

b)

a partnerországok decentralizált egységei, mint például önkormányzatok, tartományok, megyék és régiók;

c)

a partnerországok és -régiók által a Közösséggel együtt létrehozott közös szervek;

d)

nemzetközi szervezetek, beleértve a regionális szervezeteket, az ENSZ szerveit, részlegeit és misszióit, a nemzetközi és regionális pénzügyi intézményeket és fejlesztési bankokat;

e)

a Közösség intézményei és szervei, de kizárólag a 3. cikk (4) bekezdésében említett támogató intézkedések végrehajtása céljából;

f)

az EU ügynökségei;

g)

a tagállamok, partnerországok és -régiók, valamint bármely más, az 1905/2006/EK rendeletben meghatározott, a közösségi külső támogatáshoz való hozzáférésre vonatkozó szabályoknak eleget tevő harmadik ország alábbi szervezetei vagy szervei, amennyiben azok segítik e rendelet céljainak elérését:

a)

projektek és programok;

b)

költségvetési támogatás, különösen ágazati költségvetési támogatás, amennyiben a partnerországnak a költségvetési gazdálkodása kellően átlátható, megbízható és hatékony, és amennyiben az adott földrajzi finanszírozási eszköz által megszabott költségvetési támogatási feltételek teljesülnek;

c)

a nemzetközi és regionális szervezeteknek, valamint az azok által igazgatott nemzetközi pénzalapoknak nyújtott hozzájárulások;

d)

a partnerországok és -régiók által létrehozott olyan nemzeti pénzalapoknak nyújtott hozzájárulások, amelyek célja több adományozó közös finanszírozásának vonzása, vagy az egy vagy több adományozó által létrehozott, a projektek közös végrehajtását célzó pénzalapoknak nyújtott hozzájárulások;

e)

a 4. cikkben támogatásra jogosultként meghatározott szervezetekkel való társfinanszírozás;

f)

a Bizottság programjai alapján, az 1905/2006/EK rendelet 32. cikkével összhangban az Európai Beruházási Bank (EBB) vagy egyéb pénzügyi közvetítő szerv rendelkezésére bocsátott pénzeszközök, a kölcsönök (különösen a magánszféra beruházásainak és fejlesztésének támogatására), kockázati tőke (alárendelt vagy feltételes kölcsönök formájában) vagy a társasági tőkékben egyéb ideiglenes kisebbségi részesedések nyújtása, valamint a garanciaalapokhoz való hozzájárulás céljából, amennyiben a Közösség pénzügyi kockázata ezekre a pénzeszközökre korlátozódik.