15.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 239/1

(1)

A 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) 3. cikkének (4) bekezdése értelmében az egyes tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a közlekedés valamennyi formájában felhasznált részaránya 2020-ban legalább az adott tagállamban közlekedési célra felhasznált végső energiafogyasztás 10 %-a legyen. E célérték elérésének a tagállamok számára rendelkezésre álló és várhatóan a legszámottevőbb hozzájárulást nyújtó egyik módja a bioüzemanyagot tartalmazó üzemanyag-keverékek előállítása. A 2009/28/EK hangsúlyozza továbbá, hogy különösen fontos az energiahatékonyság megvalósítása a közlekedési ágazatban, mivel a megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó, százalékban meghatározott kötelező célérték egyre nehezebben lesz fenntartható módon teljesíthető, ha a közlekedés általános energiaigénye tovább nő. Ezért tekintettel az energiahatékonyságnak az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésében is játszott fontos szerepére, ösztönözni kell a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a közlekedési ágazatra vonatkozó energiahatékonysági intézkedésekkel kapcsolatos részletesebb információkat foglaljanak bele a 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) IV. melléklete, valamint az energiahatékonyság közlekedési ágazatban történő előmozdítására vonatkozó más uniós jogszabályok alapján benyújtandó jelentéseikbe.

(2)

Tekintettel az üvegházhatásúgáz-kibocsátás további csökkentésére irányuló uniós célkitűzésekre, valamint arra a tényre, hogy a kibocsátás jelentős hányada a közúti közlekedéshez használt üzemanyagokból származik, a 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) 7a. cikkének (2) bekezdése alapján a tagállamoknak arra kell kötelezniük az üzemanyag-, illetve energiaforgalmazókat, hogy 2020. december 31-ig legalább 6 %-kal csökkentsék az EU-ban a közúti gépjárművekben, a nem közúti önjáró munkagépekben, a mezőgazdasági és erdészeti traktorokban, valamint a belvízi, kedvtelési célú vízi járművekben használt üzemanyagokból származó, teljes életciklusra és energiaegységre számított üvegházhatású gázkibocsátást. A fosszilis tüzelőanyagok forgalmazói számára a fosszilis tüzelőanyagok üvegházhatásúgáz-kibocsátási intenzitásának csökkentésére rendelkezésre álló módszerek egyike a bioüzemanyagot tartalmazó üzemanyag-keverékek előállítása.

(3)

A 2009/28/EK irányelv fenntarthatósági kritériumokat állapít meg a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók vonatkozásában, amelyek betartása az említett irányelvben megállapított célértékek teljesítésének részeként való elszámolás, valamint az állami támogatási programokban való részvételi jogosultság feltétele. A kritériumok többek között meghatározzák a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók használatával elérendő, a fosszilis tüzelőanyagok használatához viszonyított üvegházhatásúgáz-kibocsátásbeli megtakarítás minimális mértékét. A 98/70/EK irányelv ugyanilyen fenntarthatósági kritériumokat állapít meg a bioüzemanyagok tekintetében.

(4)

Ha egy legelőt vagy korábban élelmiszer- és takarmánynövény előállítására szolgáló mezőgazdasági területet bioüzemanyag-termelésre állítanak át, a nem üzemanyag iránti keresletet vagy a jelenlegi termelés intenzitásának növelésével, vagy pedig más földterületek mezőgazdasági művelés alá vonásával kell kielégíteni. Az utóbbi eset a földhasználat közvetett megváltozásával jár, amely – ha nagy mennyiségű szénkészlettel rendelkező földterület átalakításával jár – jelentős mértékű üvegházhatásúgáz-kibocsátást vonhat maga után. A 98/70/EK és a 2009/28/EK irányelvet ezért indokolt olyan rendelkezésekkel kiegészíteni, amelyek a földhasználat közvetett megváltozásának hatását szabályozzák, mivel a bioüzemanyagokat ma elsősorban meglévő mezőgazdasági földterületeken termesztett növényekből állítják elő. E rendelkezéseknek kellőképpen figyelembe kell venniük a már végrehajtott beruházások védelmének szükségességét.

(5)

A bioüzemanyag iránti várható kereslet tagállami előrejelzései, valamint a különböző bioüzemanyag-alapanyagokhoz a földhasználat közvetett megváltozása kapcsán köthető kibocsátások becslései alapján valószínűsíthető, hogy az üvegházhatást okozó gázoknak a földhasználat közvetett megváltozásából eredő kibocsátása jelentős mértékű, és részben vagy akár teljesen közömbösítheti az egyes bioüzemanyagok használata révén elérhető üvegházhatásúgáz-kibocsátásbeli megtakarítást. Ennek oka, hogy 2020-ra a bioüzemanyagot várhatóan teljes egészében olyan földterületen termesztett növényekből állítják majd elő, amely az élelmiszer- és takarmánypiacokat szolgálhatná ki. Az ilyen jellegű kibocsátás csökkentése céljából célszerű különbséget tenni a növények különböző csoportjai, így az olajnövények, a cukornövények és gabonafélék, valamint más keményítőben gazdag növények között. Ezenfelül ösztönözni kell az olyan, új és fejlett bioüzemanyagok kutatását és fejlesztését, amelyek nem jelentenek konkurenciát az élelmiszernövények számára, valamint tovább kell tanulmányozni az egyes terménycsoportok hatását a földhasználat közvetlen és közvetett megváltozására.

(6)

A feldolgozási maradványok szándékosan növelt, a fő termék rovására történő előállítására való ösztönzés elkerülése érdekében a feldolgozási maradványok fogalommeghatározásából ki kell zárni az olyan feldolgozási eljárás eredményeként létrejövő maradványokat, amelyet kimondottan e célból módosítottak.

(7)

A közlekedési ágazat üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentéséhez várhatóan folyékony megújuló energiaforrásokra lesz szükség. A fejlett, például hulladékokból vagy algákból előállított bioüzemanyagok használatával jelentős üvegházhatásúgáz-kibocsátás takarítható meg, mivel esetükben alacsony a földhasználat közvetett megváltozásának kockázata, és közvetlenül nem versenyeznek az élelmiszer-és takarmánypiaci növény előállítására szolgáló mezőgazdasági területért. Helyénvaló ennek megfelelően ezen fejlett bioüzemanyagok kutatásának, fejlesztésének és termelésének fokozását ösztönözni, ugyanis jelenleg a piacon nem állnak rendelkezésre nagy mennyiségben, részben azért, mert a már megszilárdult élelmiszernövény-alapú bioüzemanyag-technológiákkal kell versenybe szállniuk az állami támogatásokért.

(8)

Kívánatos lenne az Unióban felhasznált fejlett bioüzemanyagok fogyasztásának a jelenlegi tendenciákhoz képest jelentősen magasabb szintjét elérni már 2020-ban. Az egyes tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a fejlett bioüzemanyagok fogyasztását, és törekedniük kell arra, hogy a területükön felhasznált bioüzemanyagok fogyasztása elérjen egy minimális szintet, mégpedig az elérni kívánt, nemzeti szintű, jogilag nem kötelező erejű célértékek azon kötelezettség keretében történő meghatározásával, melynek értelmében a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a közlekedés valamennyi formájában való részaránya 2020-ban legalább az adott tagállamban közlekedési célra felhasznált végső energiafogyasztás 10 %-a legyen. Amennyiben rendelkezésre állnak, a nemzeti célérték elérésére irányuló tagállami terveket az átláthatóság és a piac számára biztosított kiszámíthatóság növelése érdekében közzé kell tenni.

(9)

Célszerű továbbá, hogy a tagállamok a nemzeti célérték meghatározásának időpontjában beszámoljanak a Bizottságnak a területükön fogyasztott fejlett bioüzemanyagok szintjéről és ezeknek a 2020-ra kitűzött nemzeti célértékeknek a teljesítése terén elért eredményekről, és erről összefoglaló jelentést tegyenek közzé annak céljából, hogy fel lehessen mérni, hogy az ezen irányelv által bevezetett intézkedésekkel mennyire eredményesen csökkenthető a földhasználat közvetett megváltozásából eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátás kockázata a fejlett bioüzemanyagok előmozdítása révén. A földhasználat közvetett megváltozását kisebb mértékben előidéző és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás tekintetében nagy mennyiségű megtakarítást eredményező fejlett bioüzemanyagok és azok alkalmazásának előmozdítása várhatóan 2020 után is fontos szerepet töltenek majd be a közlekedés dekarbonizációjában és a karbonszegény közlekedési technológiák kifejlesztésében.

(10)

Az Európai Tanács 2014. október 23–24-i következtetései hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a közlekedési ágazatban csökkenjenek a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés okozta kibocsátások és veszélyek az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra szóló keretében, és felkérte a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg olyan további eszközöket és intézkedéseket, amelyek a 2020 utáni időszakban is átfogó és technológiai szempontból semleges módon közelítik meg a közlekedés kibocsátáscsökkentésének és energiahatékonyságának, az elektromos hajtású közlekedésnek és a megújuló energiaforrások használatának támogatását.

(11)

Szintén fontos, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó Megújulóenergia-útiterv – amelyet a 2009/28/EK irányelv 23. cikkének (9) bekezdése értelmében a Bizottságnak, többek között a közlekedési ágazat vonatkozásában, 2018-ban kell előterjesztenie – az Európai Tanács 2015. március 20-i ülésén megállapított következtetéseknek megfelelően kidolgozandó, energiával és éghajlattal kapcsolatos, szélesebb körű uniós technológiai és innovációs stratégia részeként kerüljön kidolgozásra. Ezért célszerű megfelelő időben felülvizsgálni a fejlett bioüzemanyag-technológiák kifejlesztésére és bevezetésére vonatkozó ösztönzők hatékonyságát annak biztosítása érdekében, hogy a felülvizsgálat eredményeit teljes körűen figyelembe lehessen venni a 2020 utáni időszakra vonatkozó útiterv kialakításakor.

(12)

A földhasználat közvetett megváltozásából eredő kibocsátások becsült mennyisége közötti különbségek az eltérő adatbevitelből és az olyan mezőgazdasági fejleményekre vonatkozó, eltérő alapfeltevésekből fakadnak, mint például a mezőgazdasági terméshozamokkal és termelékenységgel kapcsolatos tendenciák, a társtermékek hozzárendelése, a megfigyelt globális földhasználat-változás és az erdőirtás aránya, amelyek nem állnak a bioüzemanyag-gyártók ellenőrzése alatt. A bioüzemanyag-alapanyagok legnagyobb részét az Unióban állítják elő, a földhasználat közvetett megváltozásából eredő becsült kibocsátásokra viszont várhatóan az Unión kívül olyan területeken kerül majd sor, ahol a töblettermelés megvalósítására valószínűleg alacsonyabb költségek mellett nyílik lehetőség. Az Unión kívüli, trópusi erdővel benőtt területek más földhasználati formára való átállítására és az Európai Unión kívüli tőzeglápok lecsapolására vonatkozó feltételezések erőteljesen befolyásolják a biodízel olajnövényekből történő előállításával összefüggő, a földhasználat közvetett megváltozásából eredő becsült kibocsátásokat, ezért nagyon fontos ezeknek az adatoknak és feltételezéseknek a – földterületek más földhasználati formára való átállításával és az erdőirtással kapcsolatos – mindenkori legfrissebb információk alapján történő felülvizsgálata, beleértve az e területeken a folyamatban lévő nemzetközi programok keretében elért eredmények rögzítését is. A Bizottságnak ezért jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben a rendelkezésre álló legmegbízhatóbb tudományos bizonyítékok alapján fel kell mérnie az ezen irányelv által bevezetett, a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók előállításával összefüggő közvetett földhasználat-változásból eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátás korlátozását célzó intézkedések hatékonyságát és a földhasználat közvetett megváltozásából eredő kiigazított becsült kibocsátási tényezőknek a megfelelő fenntarthatósági kritériumok közé történő felvételének lehetőségét.

(13)

A bioalapú ipari ágazatok hosszú távú versenyképességének biztosítása érdekében és összhangban az „Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság” című 2012. február 13-i bizottsági közleménnyel és „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve”című, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleménnyel, amelyek Európa-szerte az integrált és változatos termékszerkezettel rendelkező biofinomítók működését szorgalmazzák, a 2009/28/EK irányelvben az ösztönzőket célszerű oly módon megállapítani, hogy előnyhöz juttassák a bioüzemanyag célú felhasználáson kívül egyéb jelentős gazdasági értékkel nem rendelkező biomassza-alapanyagokat.

(14)

A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia nagyobb mértékű felhasználása – csakúgy, mint más energiaágazatok esetében – eszközül szolgálhat a közlekedési ágazatot érintő számos kihívás megoldásához is. Indokolt ezért további ösztönzést biztosítani a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiának a közlekedési ágazatban való használatához, és oly módon megemelni a megújuló energiaforrásból előállított villamos energiának az elektromos vasúti és közúti járművek energiafogyasztásában képviselt részaránya kiszámításakor alkalmazandó szorzótényezőket, hogy ezáltal fokozódjon e járművek bevezetése és piaci térnyerése. Ezenkívül célszerű megvizsgálni a közlekedési ágazatban megvalósítandó energiahatékonyság és energiatakarékosság ösztönzésére irányuló további intézkedések bevezetésének lehetőségét.

(15)

A 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) elősegíti, hogy az Unió közelebb kerüljön a hulladékkeletkezés elkerülésére és a hulladék erőforrásként történő felhasználására törekvő „újrahasznosító társadalom” kialakításának céljához. A hulladékhierarchia a hulladékkal kapcsolatos jogszabályok és politikák területén általánosságban prioritási sorrendet állapít meg a környezet szempontjából legelőnyösebb lehetőségek között. A tagállamoknak támogatniuk kell az újrahasznosított anyagoknak a hulladékhierarchiával és az újrahasznosító társadalom kialakításának céljával összhangban történő felhasználását, és amennyiben lehetséges, nem szabad támogatniuk az ilyen újrahasznosított anyagok hulladéklerakóban való elhelyezését vagy elégetését. Egyes olyan alapanyagok, amelyek a földhasználat közvetett megváltozása tekintetében alacsony kockázatot jelentenek, hulladéknak tekinthetők. Mindazonáltal ezek még felhasználhatók lehetnek olyan egyéb célokra, amelyek magasabb prioritást képviselnek, mint a 2008/98/EK irányelv 4. cikkében meghatározott hulladékhierarchiában szereplő energetikai hasznosítás. Ezért a tagállamoknak célszerű kellő figyelmet fordítaniuk a hulladékhierarchia elvére a földhasználat közvetett megváltozása tekintetében alacsony kockázatot jelentő bioüzemanyagok előmozdítására irányuló ösztönzési intézkedéseikben, illetve az ilyen bioüzemanyagok előállításával kapcsolatban a csalási lehetőségek minimalizálására irányuló intézkedéseikben is annak érdekében, hogy az ilyen bioüzemanyag-alapanyagok felhasználását célzó ösztönzők ne hassanak a hulladékcsökkentésre, az újrahasznosítás fokozására, valamint a rendelkezésre álló erőforrások hatékony és fenntartható kiaknázására irányuló erőfeszítések ellenében. A tagállamok a 2009/28/EK irányelv alapján tett jelentéseikbe belefoglalhatják az ennek érdekében hozott intézkedéseiket.

(16)

Az új létesítményekben előállított bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók üvegházhatásúgáz-kibocsátásbeli megtakarítására vonatkozó minimális küszöbértékeket az általános üvegházhatásúgáz-mérleg javítása érdekében meg kell emelni, illetve negatív ösztönzést kell alkalmazni az alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátásbeli megtakarítást hozó létesítményekkel kapcsolatos további beruházások tekintetében. A küszöbérték megemelése a 2009/28/EK irányelv 19. cikke (6) bekezdése második albekezdésének megfelelően biztosítékot nyújt a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók előállítási kapacitásaiba történő beruházásokhoz.

(17)

A fejlett bioüzemanyag-fajtákra való váltás előkészítéseként és a földhasználat közvetett megváltozásából eredő általános hatások minimalizálása céljából célszerű korlátozni a gabonafélékből és az egyéb, keményítőben gazdag növényekből, cukor- és olajnövényekből, valamint elsősorban energiakinyerés céljából mezőgazdasági területen fő terményként termesztett növényekből előállított bioüzemanyagoknak és folyékony bio-energiahordozóknak a 2009/28/EK irányelvben foglalt célértékek teljesítéséhez beszámítható mennyiségét, anélkül azonban, hogy egyúttal általánosan korlátoznánk az ilyen bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók felhasználását. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 193. cikkének megfelelően az uniós szinten bevezetett korlátozás nem sérti a tagállamok számára biztosított azon lehetőséget, hogy alacsonyabb határértékeket állapítsanak meg a gabonafélékből és az egyéb, keményítőben gazdag növényekből, cukor- és olajnövényekből, valamint elsősorban energiakinyerés céljából mezőgazdasági területen fő terményként termesztett növényekből előállított bioüzemanyagoknak és folyékony bio-energiahordozóknak a 2009/28/EK irányelvben foglalt célértékek teljesítéséhez beszámítható mennyisége vonatkozásában.

(18)

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy ezt a korlátozást a gabonafélékből és az egyéb, keményítőben gazdag növényekből, cukor- és olajnövényekből, valamint elsősorban energiakinyerés céljából mezőgazdasági területen fő terményként termesztett növényekből előállított bioüzemanyagoknak a 98/70/EK irányelv 7a. cikkében meghatározott célérték teljesítéséhez beszámítható mennyiségére alkalmazzák.

(19)

Tekintettel a gabonafélékből és az egyéb, keményítőben gazdag növényekből, cukor- és olajnövényekből, valamint elsősorban energiakinyerés céljából mezőgazdasági területen fő terményként termesztett növényekből előállított bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók mennyisége korlátozásának szükségességére a tagállamoknak törekedniük kell az ilyen bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók e korlátot meghaladó fogyasztásához nyújtott támogatások kivezetésére.

(20)

A gabonafélékből és az egyéb, keményítőben gazdag növényekből, cukor- és olajnövényekből, valamint elsősorban energiakinyerés céljából mezőgazdasági területen fő terményként termesztett növényekből előállított bioüzemanyagoknak és folyékony bio-energiahordozóknak a 2009/28/EK irányelvben foglalt célértékek teljesítéséhez beszámítható mennyiségére vonatkozó korlátozás nincs hatással arra, hogy az egyes tagállamok szabadon eldönthessék, hogy milyen általuk választott úton érik el, hogy teljesüljön a hagyományos bioüzemanyagoknak az általános 10 %-os célértéken belüli arányára vonatkozó előírás. Ennek köszönhetően a 2013 vége előtt már üzemelő létesítményekben előállított bioüzemanyagok piachoz való hozzáférése továbbra is teljesen nyitott marad. Ez az irányelv ezért nincs hatással az ilyen létesítmények üzemeltetőinek jogos elvárásaira.

(21)

A földhasználat közvetett megváltozásából eredő kibocsátás becsült előzetes középértékeiről a bioüzemanyagokból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásról szóló, a 98/70/EK irányelv szerinti, az üzemanyag-forgalmazók és a Bizottság által végzett jelentéstétel, valamint a bioüzemanyagokból és a folyékony bio-energiahordozókból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásról szóló, a 2009/28/EK irányelv szerinti, a Bizottság általi jelentéstétel alkalmával be kell számolni. A további földterületek bevonását nem igénylő alapanyagokból (például hulladékokból) készült bioüzemanyagokhoz nullás kibocsátási tényezőt kell rendelni.

(22)

A földhasználat közvetett megváltozása nyomán jelentkező kockázatok akkor merülhetnek fel, ha a kifejezetten energiakinyerés céljából termesztett, kifejezetten nem élelmezési célú növények termesztése olyan meglévő mezőgazdasági területen zajlik, amelyet élelmiszer és takarmány termesztésére használnak. Az élelmiszer- és takarmánynövényekhez képest azonban a kifejezetten energia előállítása céljából termesztett növények magasabb terméshozammal rendelkeznek és képesek hozzájárulni az erősen leromlott és szennyeződött földterületek helyreállításához. Ennek ellenére a kifejezetten energia előállítása céljából termesztett növényekből származó bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók előállításával és az ennek következtében létrejött földhasználat-változás tényleges hatásaival kapcsolatos információk korlátozottak. Ezért a Bizottságnak figyelemmel kellene követnie a kifejezetten nem élelmezési célú növényekből származó bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók Unió területén történő előállítását és fogyasztását és az ehhez kapcsolódó hatásokat, és arról rendszeresen be kellene számolnia. Az Unióban már működő projekteket azonosítani kellene és fel kellene használni a környezeti fenntarthatósághoz kapcsolódó kockázatok és előnyök alaposabb elemzéséhez használt információbázisok fejlesztéséhez.

(23)

Az élelmiszer- és takarmánynövény-alapú bioüzemanyagok esetében a termelékenység fokozását célzó rendszerek hiányában szokványosnak tekintett szinteken túlmutató, az intenzív kutatáson, a technológiai fejlődésen és a tudástranszferen keresztül a mezőgazdasági ágazatokban megvalósuló hozamnövekedés, valamint az olyan területeken megvalósuló másodvetés, amelyeket korábban nem használtak másodvetés céljára, hozzájárulhat a földhasználat közvetett megváltozása hatásainak enyhítéséhez. Amennyire e hatások enyhítésének mértéke nemzeti szinten, illetve projektszinten számszerűsíthető, az ezen irányelv keretében bevezetett intézkedések kétféleképpen is tükrözhetik a termelékenység terén elért javulást: egyrészt a földhasználat közvetett megváltozásából eredő alacsonyabb becsült kibocsátási értékeken keresztül, másrészt pedig a megújuló energiaforrásból származó energiának a közlekedés területén 2020-ra elérendő részarányához az élelmiszer- és takarmánynövény-alapú bioüzemanyagok által biztosított hozzájárulás révén.

(24)

Az önkéntes rendszerek egyre fontosabb szerephez jutnak a 98/70/EK irányelvben és a 2009/28/EK irányelvben foglalt fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés bizonyításában. Ezért helyénvaló a Bizottságot megbízni azzal, hogy az önkéntes rendszerek számára – ideértve a Bizottság által a 98/70/EK irányelv 7c. cikkének (6) bekezdésével és a 2009/28/EK irányelv 18. cikke (6) bekezdésével összhangban már elismert rendszereket is – előírja a tevékenységükről való rendszeres jelentéstételt. E jelentéseket az átláthatóság növelése és a Bizottság általi felügyelet javítása érdekében közzé kell tenni. Emellett ezek a jelentések ellátnák a Bizottságot az ahhoz szükséges információkkal, hogy a legjobb gyakorlatok azonosításának, valamint adott esetben a legjobb gyakorlatok további előmozdítására irányuló javaslat benyújtásának a céljából elkészíthesse jelentését az önkéntes rendszerek működéséről.

(25)

A belső piac zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében célszerű tisztázni, hogy milyen feltételek alapján kell alkalmazni a 98/70/EK és a 2009/28/EK irányelvvel összhangban létrehozott, a bioüzemanyagokra és a folyékony bio-energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés ellenőrzését célzó valamennyi rendszer közötti kölcsönös elismerés elvét.

(26)

Az élelmezés- és táplálkozásbiztonság terén minden szinten elengedhetetlen a helyes kormányzás és az összes emberi jogot felölelő, jogokon alapuló megközelítés, az élelmezés- és táplálkozásbiztonságra gyakorolt kedvezőtlen hatások esetén pedig egységességre kell törekedni a különböző szakpolitikák között. Ebben az összefüggésben különösen fontos a földbirtoklást és a földhasználati jogokat érintő kormányzás és biztonság. Ezért a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari rendszerekbe történő felelős beruházásra vonatkozó elveket, amelyeket az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) Világélelmezés-biztonsági Bizottsága 2014 októberében fogadott el. Helyénvaló, hogy a tagállamok támogassák a földbirtoklás, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó, a Világélelmezés-biztonsági Bizottság által 2013 októberében elfogadott önkéntes iránymutatások végrehajtását.

(27)

Az élelmiszer- és takarmánynövény-alapú bioüzemanyagok kapcsán általában felmerülnek a földhasználat közvetett megváltozása tekintetében jelentkező kockázatok, de ez alól vannak kivételek is. A tagállamoknak és a Bizottságnak ösztönözniük kell az olyan rendszerek kialakítását és alkalmazását, amelyekkel megbízhatóan igazolható, hogy az adott projekt keretében előállított, adott mennyiségű bioüzemanyag-alapanyag nem szorította ki az egyéb célokat szolgáló termesztést. Ez például abban az esetben fordulhat elő, amikor az előállított bioüzemanyagok mennyisége megegyezik azon többlettermelés mennyiségével, amely a termelékenység fokozását célzó ilyen rendszerek nélküli termelési mennyiségek meghaladását célzó termelékenység-fokozó beruházások révén állítható elő, vagy amennyiben a bioüzemanyagok előállítása olyan földterületeken történik, amelyeken a földhasználat közvetlen megváltozása nem fejtett ki jelentős negatív hatást az adott földterület által már előzőleg is biztosított olyan ökoszisztéma-szolgáltatásokra, mint például a szénkészletek védelme és a biológiai sokféleség. A tagállamoknak és a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia az ilyen rendszerek azonosítására és tanúsítására vonatkozó kritériumok meghatározásának lehetőségét, amelyek megbízhatóan képesek igazolni, hogy az adott projekt keretében előállított, adott bioüzemanyag-alapanyag mennyisége nem szorította ki a bioüzemanyag-előállítástól eltérő célú termesztést, és hogy a bioüzemanyag-alapanyagot az Unió bioüzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági kritériumaival összhangban termesztették. E célból az alapanyagoknak csak a kiszorítás ilyen rendszer révén elért tényleges mérséklődésének megfeleltethető mennyiségei vehetők figyelembe.

(28)

Indokolt egymáshoz igazítani az alapértelmezett értékek alkalmazásának szabályait, mert ezzel biztosítható a gyártás földrajzi helyétől független, egyenlő bánásmód a gyártók számára. Míg a harmadik országok használhatnak alapértelmezett értékeket, addig az uniós gyártóknak a jelenlegi szabályok szerint a tényleges értékeket kell alapul venniük, ha azok meghaladják az alapértelmezett értékeket vagy ha az adott tagállam elmulasztott jelentést benyújtani, ez pedig növeli adminisztratív terheiket. A jelenlegi szabályozás ezért egyszerűsítésre szorul annak érdekében, hogy az alapértelmezett értékek használata ne kizárólag a 2009/28/EK irányelv 19. cikkének (2) bekezdésében, illetve a 98/70/EK irányelv 7d. cikkének (2) bekezdésében említett listákon szereplő uniós földterületekre korlátozódjon.

(29)

Az EUMSZ hatálybalépésével a 2009/28/EK és a 98/70/EK irányelv alapján a Bizottságra ruházott hatásköröket az EUMSZ 290. és 291. cikkében foglaltakhoz kell igazítani.

(30)

A 98/70/EK és a 2009/28/EK irányelv egységes végrehajtási feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (7) megfelelően kell gyakorolni.

(31)

A 98/70/EK irányelvnek a műszaki és tudományos fejlődéshez való igazítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a bioüzemanyag-előállítási módokat illetően a becsült jellemző és alapértelmezett értékek hozzáadása, valamint az üzemanyagokra vonatkozó előírásokkal kapcsolatos engedélyezett elemző módszerek és a bioetanol tartalmú benzin esetében engedélyezett gőznyomáseltérés kiigazítása, továbbá a nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáznemű, megújuló energiaforrásból származó, közlekedési célú üzemanyagok üvegházhatásúgáz-kibocsátására vonatkozó alapértelmezett értékek megállapítása, a szén-dioxid-leválasztás és a közlekedési célú felhasználás tekintetében.

(32)

A 2009/28/EK irányelvnek a műszaki és tudományos fejlődéshez való igazítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az azon bioüzemanyag-alapanyagokat és üzemanyagokat felsoroló jegyzék esetleges kibővítése tekintetében, amelyek esetében úgy kell tekinteni, hogy az említett irányelv 3. cikke (4) bekezdésében meghatározott célérték teljesítéséhez való hozzájárulásuk az energiatartalmuk kétszeresének felel meg, továbbá a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók előállításának módjait illetően a becsült jellemző és alapértelmezett értékek hozzáadása, valamint a közlekedési célú üzemanyagok energiatartalmának a tudományos és műszaki fejlődéshez való, a 2009/28/EK irányelv III. melléklete szerinti hozzáigazítása tekintetében.

(33)

Különösen fontos, hogy a Bizottság a 98/70/EK és a 2009/28/EK irányelv alkalmazása tekintetében végzett előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(34)

A Bizottságnak a mindenkori legkiválóbb és legfrissebb tudományos eredmények alapján felül kell vizsgálnia, hogy milyen mértékben bizonyulnak hatékonynak az ezzel az irányelvvel bevezetett intézkedések a földhasználat közvetett megváltozásából eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátás hatásának korlátozása, valamint az e hatás további minimalizálását célzó módszerek alkalmazása szempontjából.

(35)

Fontos, hogy a földhasználat közvetett megváltozásának alacsony kockázatával járó, fenntartható bioüzemanyagokba és a közlekedési ágazat szén-dioxid-mentesítésének egyéb módjaiba történő befektetések hosszú távú kilátásainak megteremtése érdekében a Bizottság késedelem nélkül benyújtsa a 2020 utánra szóló költséghatékony és technológiasemleges szakpolitikára vonatkozó átfogó javaslatát.

(36)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (8) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben mellékelnek egy vagy több olyan dokumentumot, amely részletesen ismerteti az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy az ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(37)

Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen a közúti gépjárművekben és a nem közúti önjáró munkagépekben használt üzemanyagok egységes piacának biztosítását és az ilyen üzemanyagok felhasználásával összefüggésben a környezet minimális szintű védelmét a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(38)

A 98/70/EK és a 2009/28/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 2. cikk az alábbi pontokkal egészül ki:

„10.   »nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáznemű, megújuló energiaforrásból származó, közlekedési célú üzemanyagok«: a bioüzemanyagok kivételével azon folyékony vagy gáznemű üzemanyagok, amelyek energiatartalma a biomasszától eltérő megújuló energiaforrásokból származik, és amelyeket a közlekedés területén használnak;

11.   »keményítőben gazdag növények«: főként gabonafélék (függetlenül attól, hogy csak a magvakat használják-e fel vagy – mint például a silókukorica esetében – a növény egészét), gumós és gyökérnövények (például burgonya, csicsóka, édesburgonya, manióka (kasszava) és jamszgyökér), valamint kukoricafélék (például taró és tánia);

12.   »a földhasználat közvetett megváltozása tekintetében alacsony kockázatot jelentő bioüzemanyagok«: azok a bioüzemanyagok, amelyek alapanyagainak előállítására olyan rendszer keretében került sor, amely mérsékli a nem bioüzemanyag-előállítási célokat szolgáló termesztés kiszorítását, és amelyeket a 7b. cikkben foglalt, bioüzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági kritériumoknak megfelelően állítottak elő.

13.   »feldolgozási maradvány«: olyan anyag, amely nem a feldolgozási eljárással közvetlenül előállítani szándékozott végtermék; ez az anyag nem a feldolgozási eljárás elsődleges célja, és az eljárást nem módosították szándékosan az ilyen anyag előállítása céljából;

14.   »mezőgazdasági, akvakultúra-, halászati, és erdészeti maradványok«: olyan maradványanyagok, amelyeket közvetlenül a mezőgazdaság, az akvakultúra, a halászat és az erdészet állít elő; a kapcsolódó iparágakból vagy feldolgozási folyamatokból származó maradványanyagokat nem foglalják magukban.”.

2.

A 7a. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 7b. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 7c. cikk a következőképpen módosul:

5.

A 7d. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 7e. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A Bizottság által az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtandó, a 7b. cikk (7) bekezdésében, a 7c. cikk (2) bekezdésében, a 7c. cikk (9) bekezdésében, 7d. cikk (4) és (5) bekezdésében említett jelentéseket, valamint a 7c. cikk (3) bekezdése első és ötödik albekezdésének és a 7d. cikk (2) bekezdésének értelmében előterjesztett jelentéseket és információkat a 2009/28/EK irányelv és ezen irányelv alkalmazásában készítik és küldik el.”.

7.

A 8. cikk a következőképpen módosul:

8.

A 8a. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az (1) bekezdésben említett vizsgálati módszer alkalmazásával végzett értékelés fényében az Európai Parlament és a Tanács – a Bizottság jogalkotási javaslata alapján – felülvizsgálhatja a tüzelőanyagok MMT-tartalmára vonatkozóan a (2) bekezdésben meghatározott korlátozást.”.

9.

A 9. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

10.

A 10. cikk a következőképpen módosul:

11.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„10a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A Bizottságnak a 7a. cikk (6) bekezdésében, a 7d. cikk (7) bekezdésében és a 10. cikk (1) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2015. október 5-től kezdődő hatállyal.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 7a. cikk (6) bekezdésében, a 7d. cikk (7) bekezdésében és a 10. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A 7a. cikk (6) bekezdése, a 7d. cikk (7) bekezdése és a 10. cikk (1) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.”.

12.

A 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„11. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A (2) bekezdésben említett esetek kivételével a Bizottságot az üzemanyagok minőségével foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) értelmében vett bizottság.

(2)   A 7b., 7c. és 7d. cikkek alapján a bioüzemanyagok fenntarthatóságával kapcsolatos ügyekben a Bizottságot a 2009/28/EK irányelv 25. cikke (2) bekezdésében említett, a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók fenntarthatóságával foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottság.

(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni.

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”."

13.

Ezen irányelv I. mellékletével összhangban a IV. melléklet módosul, és beillesztésre kerül az V. melléklet.

1.

A 2. cikk második bekezdése a következő pontokkal egészül ki:

„p)   »hulladék«: a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) 3. cikkének 1. pontjában szereplő fogalommeghatározást kell alkalmazni. Nem tartoznak e fogalommeghatározás alá az említett fogalommeghatározásnak való megfelelés érdekében szándékosan módosított vagy szennyezett anyagok;

q)   »keményítőben gazdag növények«: főként gabonafélék (függetlenül attól, hogy csak a magvakat használják-e fel vagy – mint például a silókukorica esetében – a növény egészét), gumós és gyökérnövények (például burgonya, csicsóka, édesburgonya, manióka (kasszava) és jamszgyökér), valamint kukoricafélék (például taró és tánia);

r)   »lignocellulóz-tartalmú anyagok«: ligninből, cellulózból és hemicellulózból álló anyagok, mint például az erdőkből, a fás szárú energianövényekből, illetve erdészeti iparágak maradék-, illetve hulladékanyagából származó biomassza;

s)   »nem élelmezési célú cellulóztartalmú anyagok«: főként cellulózból és hemicellulózból álló, a lignocellulóz-tartalmú anyagoknál alacsonyabb lignintartalmú anyagok; ide tartozik többek között: élelmiszer- és takarmánynövény-maradékanyagok (például szalma, kukoricaszár, hüvely és héj), alacsony keményítőtartalmú, a fűfélék közé tartozó energianövények (például perje, vesszős köles, elefántfű, óriásnád és a fő termények előtt és után termesztett takarónövények), ipari maradékanyagok (például olyan élelmiszer- és takarmánynövények, amelyekből kisajtolták a növényi olajakat, kivonták a cukrokat, a keményítőt és a fehérjét) és biohulladékból származó anyagok;

t)   »feldolgozási maradvány«: olyan anyag, amely nem a feldolgozási eljárással közvetlenül előállítani szándékozott végtermék; ez az anyag nem a feldolgozási eljárás elsődleges célja, és az eljárást nem módosították szándékosan az ilyen anyag előállítása céljából;

u)   »nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáznemű, megújuló energiaforrásból származó üzemanyagok«: a bioüzemanyagok kivételével azon folyékony vagy gáznemű üzemanyagok, amelyek energiatartalma a biomasszától eltérő megújuló energiaforrásokból származik, és amelyeket a közlekedés területén használnak.

v)   »mezőgazdasági, akvakultúra-, halászati, és erdészeti maradványok«: olyan maradványanyagok, amelyeket közvetlenül a mezőgazdaság, az akvakultúra, a halászat és az erdészet állít elő; a kapcsolódó iparágakból vagy feldolgozási folyamatokból származó maradványanyagokat nem foglalják magukban;

w)   »a földhasználat közvetett megváltozása tekintetében alacsony kockázatot jelentő bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók«: azok a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók, amelyek alapanyagainak előállítására olyan rendszer keretében került sor, amely mérsékli a nem bioüzemanyag-előállítási célokat szolgáló termesztés kiszorítását, és amelyeket a 7b. cikkben foglalt, bioüzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági kritériumoknak megfelelően állítottak elő.

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.).”."

2.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

3.

Az 5. cikk (5) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(5)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 25a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a közlekedési célú üzemanyagok III. mellékletben meghatározott energiatartalmának a tudományos és technikai haladáshoz való hozzáigazítása érdekében.”.

4.

A 6. cikk (1) és (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A tagállamok megállapodásokat köthetnek megújuló energiaforrásból előállított, meghatározott mennyiségű energiának az egyik tagállamból a másik tagállamba történő statisztikai átruházásáról. Az átruházott mennyiséget:

(2)   A 3. cikk (1), (2) és (4) bekezdése tekintetében az e cikk (1) bekezdésében említett megállapodások időtartama egy vagy több év lehet. A Bizottságot minden olyan év végét követően legkésőbb három hónappal tájékoztatni kell a megállapodásokról, amelyben azok hatályosak voltak. A Bizottsághoz eljuttatott tájékoztatásnak tartalmaznia kell az érintett energia mennyiségét és árát.”.

5.

A 17. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 18. cikk a következőképpen módosul:

7.

A 19. cikk a következőképpen módosul:

8.

A 21. cikket el kell hagyni.

9.

A 22. cikk (1) bekezdésének második albekezdése a következőképpen módosul:

10.

A 23. cikk a következőképpen módosul:

11.

A 25. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„25. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A (2) bekezdésben említett esetek kivételével a Bizottságot a megújuló energiaforrásokért felelős bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) értelmében vett bizottság.

(2)   A bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók fenntarthatóságára vonatkozó ügyekben a Bizottságot a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók fenntarthatóságával foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottság.

(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, az Európai Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni.

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”."

12.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„25a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A Bizottságnak a 3. cikk (5) bekezdésében, az 5. cikk (5) bekezdésében és a 19. cikk (7) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2015. október 5-től kezdődő hatállyal.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikk (5) bekezdésében, az 5. cikk (5) bekezdésében és a 19. cikk (7) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)   A 3. cikk (5) bekezdése, az 5. cikk (5) bekezdése és a 19. cikk (7) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.”.

13.

Ezen irányelv II. mellékletével összhangban az V. melléklet módosul, és beillesztésre kerül a VIII. és IX. melléklet.

a)

az ezzel az irányelvvel bevezetett intézkedések hatékonysága a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók előállításával összefüggésben a földhasználat közvetett megváltozásából eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátás korlátozása tekintetében. Ezzel összefüggésben a jelentésbe bele kell foglalni a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók előállításával összefüggő, a földhasználat közvetett megváltozásából fakadó üvegházhatásúgáz-kibocsátások modellezése során nyert eredményeket befolyásoló legfőbb feltételezésekhez kapcsolódó mindenkori legfrissebb információkat is, ideértve a mezőgazdasági terméshozamok és termelékenység tekintetében mért tendenciákat, a társtermékek hozzárendelését, a megfigyelt globális földhasználat-változást és az erdőirtás arányát, valamint az uniós szakpolitikák – mint például a környezetvédelmi, az éghajlat- és az agrárpolitika – lehetséges hatásait, és a felülvizsgálati folyamatba be kell vonni az érdekelt feleket is.

b)

a földhasználatot nem igénylő alapanyagokból és nem élelmiszernövényekből előállított bioüzemanyagok számára biztosított, a 2009/28/EK irányelv 3. cikke (4) bekezdése szerinti ösztönzők hatékonysága, beleértve azt is, hogy várható-e, hogy 2020-ban az Unió egészében a közlekedés valamennyi formájában felhasznált megújuló energiaforrásokból előállított energia – energiatartalomban számított – 0,5 százaléka a IX. melléklet A. részében felsorolt alapanyagokból előállított bioüzemanyagokból és az ott felsorolt más üzemanyagokból származik;

c)

a biomassza iránti fokozott keresletnek a biomasszát felhasználó ágazatokra gyakorolt hatása;

d)

kritériumok meghatározásának lehetősége a földhasználat közvetett megváltozása tekintetében alacsony kockázatot jelentő azon bioüzemanyagok és bio-energiahordozók azonosítására és tanúsítására, amelyeknek előállítása megfelel a 98/70/EK és a 2009/28/EK irányelvben meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak, adott esetben a 98/70/EK irányelv V. mellékletének és a 2009/28/EK irányelv VIII. mellékletének aktualizálása céljából;

e)

a kifejezetten energia előállítása céljából termesztett, kifejezetten nem élelmezési célú növények fokozott termesztésével és felhasználásával összefüggő lehetséges gazdasági és környezeti előnyök és kockázatok, ennek során felhasználva a meglévő projektekkel kapcsolatos adatokat is;

f)

a bioetanol és a biodízel uniós piaci részesedése és a megújuló forrásokból előállított energia benzinben felhasznált részaránya. A Bizottság emellett értékeli a megújuló forrásokból előállított energia benzinben felhasznált részarányát befolyásoló ösztönzőket és a bevezetés akadályait is. Ez az értékelés a költségekre, az üzemanyagszabványokra, az infrastrukturális és az éghajlati viszonyokra is kiterjed. A Bizottság adott esetben ajánlásokat tehet az azonosított akadályok felszámolásának módja tekintetében; és

g)

tartalmazza azt, hogy mely tagállamok döntöttek úgy, hogy alkalmazzák a gabonafélékből és az egyéb, keményítőben gazdag növényekből, cukor- és olajnövényekből, valamint elsősorban energiakinyerés céljából mezőgazdasági területen fő terményként termesztett növényekből előállított bioüzemanyagoknak és folyékony bio-energiahordozóknak a 98/70/EK irányelv 7a. cikkében meghatározott célérték teljesítéséhez beszámítható mennyiségére vonatkozó korlátozást, és hogy felmerültek-e problémák a 98/70/EK irányelv 7a. cikkében meghatározott célérték végrehajtásával vagy teljesítésével kapcsolatban. A Bizottság emellett értékeli azt is, hogy a gabonafélékből és az egyéb, keményítőben gazdag növényekből, cukor- és olajnövényekből, valamint elsősorban energiakinyerés céljából mezőgazdasági területen fő terményként termesztett növényekből előállított bioüzemanyagokat a 98/70/EK irányelv 7a. cikkében meghatározott célérték teljesítése érdekében milyen mértékben forgalmazzák azon szint felett, amely hozzájárulhat a 2009/28/EK irányelvben meghatározott célértékek eléréséhez. Ez az értékelés tartalmazza a tagállamok által alkalmazott e megközelítésnek a földhasználat közvetett megváltozására gyakorolt hatása és költséghatékonysága értékelését is.

a)

a földhasználat közvetett megváltozásából eredő, kiigazított becsült üvegházhatásúgáz-kibocsátás tényezőit beillesztik a 2009/28/EK és a 98/70/EK irányelvben meghatározott megfelelő fenntarthatósági kritériumok közé;

b)

további, többek között uniós szinten meghozandó intézkedéseket vezetnek be a csalások megelőzése és a velük szembeni fellépés céljából;

c)

az éghajlat- és energiapolitika 2030-ig szóló keretével összefüggésben technológiasemleges módon támogatják a fenntartható bioüzamanyagokat a 2020 utáni időszakban.