2.9.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 259/62

—

kiemeli, hogy a Régiók Bizottsága egyik legfontosabb politikai prioritása az uniós bővítési folyamat sikerének biztosítása,

—

az egyes nyugat-balkáni államok irányában történt vízumliberalizációt jó példának tartja arra, hogy milyen sokat el lehet érni, ha szigorú feltételeket specifikus előnyök biztosításával kötnek össze,

—

tudatában van ugyanakkor, hogy a legtöbb országban továbbra is igen sok az olyan feladat, melyek megoldása egyes esetekben csak nagyon lassan és akadozva halad. Mindenekelőtt a következő területeken látja szükségét reformoknak: állami struktúrák kiépítése, jogállamiság, az igazgatási kapacitás kiépítése minden – de különösen a regionális és helyi – szinten, jobb kormányzás, az igazságügy reformja, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem valamennyi állami szinten,

—

hangsúlyozza, hogy az előcsatlakozási támogatási eszközből (IPA), valamint az Európai Beruházási Bank és más nemzetközi pénzintézetek kölcsöneivel továbbra is támogatni kell a tagjelölt országok erőfeszítéseit,

—

meggyőződése, hogy megfelelően felkészített és képzett regionális és helyi szintű politikai és adminisztratív szereplők nélkül nem lehet sikerre vinni a bővítési törekvéseket.

Előadó:

Franz SCHAUSBERGER (AT/EPP), Salzburg tartomány képviselője a Régiók Bizottságában

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak: Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2010–2011

COM(2010) 660 végleges.

1.

kiemeli, hogy a Régiók Bizottsága egyik legfontosabb politikai prioritása az uniós bővítési folyamat sikerének biztosítása;

2.

kifejezetten hangsúlyozza, hogy az RB által képviselt helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet töltenek be a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokkal folytatott párbeszédben. Ezekre az országokra egymástól igen eltérő, a történelmi és kulturális hagyományok jegyét viselő decentralizációs modellek jellemzőek;

3.

elismeri, hogy a bővítési folyamathoz regionális és helyi szinten decentralizált információs és kommunikációs politika kidolgozására van szükség, és kész e tekintetben segítséget nyújtani a regionális és helyi önkormányzatoknak, hogy ezek felkészüljenek jövőbeli felelősségi körükre, és támogatást kapjon együttműködésük az európai társintézményekkel;

4.

külkapcsolati stratégiájával támogatja a politikai párbeszédet, valamint a gazdasági és kulturális együttműködést a tagjelölt államok, a potenciális tagjelölt államok és az uniós tagállamok helyi és regionális önkormányzatai között;

5.

komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy közvetlen intézményközi kapcsolatok, valamint nyilvános rendezvények, szakmai konferenciák és munkacsoportok szervezésével javítsa a helyi és regionális önkormányzatok kapacitását jogi, pénzügyi és adminisztratív téren;

6.

köszönetét fejezi ki az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa véleményeiért és az általa biztosított tájékoztatásért, valamint azért a fontos hozzájárulásért, amelyet a csatlakozó országok delegációi, az ezekben az országokban található települések szövetségei és a különféle NGO-k nyújtottak;

7.

üdvözli, hogy – amint ez az európai bizottsági közleményből kiderül – az EU bővítési folyamata az elért haladásról szóló legutóbbi jelentések elfogadása óta a számos egyéb kihívás, illetve a pénzügyi és gazdasági válság ellenére új lendületet kapott, és a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése biztosítékot jelent arra, hogy tartani lehet az európai integrációs folyamat dinamikáját;

8.

üdvözli, hogy a Horvátországgal folytatott csatlakozási tárgyalásokon elért előrelépések, valamint az Izland csatlakozásáról 2010 júliusában kezdett tárgyalások révén elérhető közelségbe került az EU bővítésének hatodik köre;

9.

hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az új csatlakozásokat a követelmények következetes teljesítése révén megfelelően elő kell készíteni;

10.

meggyőződése, hogy a csatlakozási folyamat egyfelől páratlan alkalmat jelent arra, hogy a tagjelölt államokban – az adott országok európai normáknak való megfelelésének biztosítása érdekében – politikai és gazdasági reformok induljanak, másfelől elősegíti a pénzügyi és gazdasági válságból való kilábalást és a 2020-as reformmenetrend végrehajtását;

11.

emlékeztet arra, hogy a tagjelölt országok, különösen a nyugat-balkáni államok politikai és igazgatási struktúrái és hagyományai rendkívül eltérőek – részben regionális és helyi szinten is –, és az említett országok között a fejlettség szempontjából is jelentős különbségek mutatkoznak. A csatlakozási folyamat során ezt megfelelően tekintetbe kell venni;

12.

a nyugat-balkáni államokat illetően célirányos intézkedéseket ösztönöz a kkv-k regionális és helyi szintű megerősítésére annak érdekében, hogy munkahelyek jöjjenek létre, és így csökkenteni lehessen azoknak a tényezőknek a számát, amelyek főként a fiatalokat elvándorlásra ösztönzik a fejlődésben elmaradott külső régiókból;

13.

az egyes nyugat-balkáni államok irányában történt vízumliberalizációt jó példának tartja arra, hogy milyen sokat el lehet érni, ha szigorú feltételeket specifikus előnyök biztosításával kötnek össze;

14.

üdvözli, hogy az elért haladásról szóló legutóbbi jelentés óta áttörésre került sor több régóta húzódó kétoldalú vitában, illetve hogy párbeszédeket sikerült elindítani, mivel a csatlakozó országok egyre több felelősséget vállalnak a regionális együttműködésért;

15.

tudatában van ugyanakkor, hogy a legtöbb országban továbbra is igen sok az olyan feladat, melyek megoldása egyes esetekben csak nagyon lassan és akadozva halad. Mindenekelőtt a következő területeken látja szükségét reformoknak: állami struktúrák kiépítése, jogállamiság, az igazgatási kapacitás kiépítése minden – de különösen a regionális és helyi – szinten, jobb kormányzás, az igazságügy reformja, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem valamennyi állami szinten;

16.

hangsúlyozza, hogy az előcsatlakozási támogatási eszközből (IPA), valamint az Európai Beruházási Bank és más nemzetközi pénzintézetek kölcsöneivel továbbra is támogatni kell a tagjelölt országok erőfeszítéseit;

17.

a legtöbb nyugat-balkáni államban és Törökországban szükségét látja annak, hogy konkrét intézkedéseket hozzanak a megkülönböztetés minden formája elleni hatékony küzdelem fokozására és az emberi jogok – különösen a nők és a gyermekek, valamint a romák jogai – védelmének megerősítésére; Törökország vonatkozásában pedig a Régiók Bizottsága a következőket tartja szükségesnek: valamennyi ciprusi lakos jogainak visszaállítása, a betelepítések felfüggesztése, Famaguszta város azonnali visszaszolgáltatása jogos tulajdonosainak az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatainak szellemében, valamint az EU által feltételül szabott ankarai megállapodás alkalmazása.

18.

meggyőződése, hogy megfelelően felkészített és képzett regionális és helyi szintű politikai és adminisztratív szereplők nélkül nem lehet sikerre vinni a bővítési törekvéseket;

19.

arra biztatja a tagjelölt országokat, hogy folytassák erőfeszítéseiket a decentralizáció és a regionalizáció érdekében. Ez a szükséges decentralizált információs és kommunikációs politikát, valamint a civil és a politikai párbeszédet is megkönnyíti az Európai Unió és a tagjelölt országok polgárai között;

20.

felhívja a figyelmet arra, hogy jogi, pénzügyi és adminisztratív téren javítani kell a helyi és regionális intézmények kapacitását, illetve hogy a szubszidiaritás elvével összhangban minél több hatáskört át kell helyezni regionális és helyi szintre, gondoskodva egyben a megfelelő pénzügyi háttérről;

21.

üdvözli, hogy az európai makrorégiós stratégiák fontos eszközt jelentenek az integrációs folyamat felgyorsítására a helyi és regionális önkormányzatok támogatása által is; valamint a Duna régióra vonatkozó uniós stratégiában és az adriai- és jón-tengeri makrorégióra irányuló leendő európai uniós stratégiában új lehetőségeket lát a regionális együttműködésre a tagjelölt országokkal is;

22.

tudomásul veszi, hogy 2000-től az Adriai/Jón-tengeri kezdeményezés a béke, a biztonság, a fejlődés és az együttműködés szavatolását tűzte ki célul az EU és a nyugat-balkáni országok területén, valamint hogy az Adriai/Jón-tengeri tanács az EU adriai és jón-tengeri stratégiájának támogatását vállalja fel az európai uniós intézményeknél, a nemzeti, regionális és helyi intézmények bevonása segítségével;

23.

kéri az érintett tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy vizsgálják meg, mennyiben lehet interakciókat és szinergiákat létrehozni a makrorégiókra vonatkozó különböző uniós stratégiák között;

24.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehetne a nyugat-balkáni és a földközi-tengeri térségben már működő Európai Területi Együttműködési Csoportosulásokban (EGTC) rejlő lehetőségeket kihasználni annak érdekében, hogy a nyugat-balkáni és a török helyi és regionális önkormányzatok a közösségi vívmányokhoz igazodjanak;

25.

mindenekelőtt a nyugat-balkáni államoknak és Törökországnak azt javasolja, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket a regionális és helyi képviseleti szervek női tagjai számának jelentős emelése érdekében;

26.

ajánlja, hogy – tekintettel a regionális és helyi önkormányzatoknak az uniós politikák végrehajtásában betöltött fontos szerepére – az Európai Bizottság a bővítési stratégiáról szóló jövőbeli jelentéseiben részletesebben foglalkozzon a helyi és regionális önkormányzás helyzetével és normáival, és ezáltal határozottabban hívja fel a tagjelölt országok figyelmét arra, hogy a regionalizáció és a decentralizáció terén reformokra van szükség;

27.

üdvözli, hogy Horvátország 2010-ben és 2011-ben annyira sokat lépett előre a csatlakozási tárgyalások során, hogy 2011. június 30-án hivatalosan be tudták fejezni az EU-val folytatott csatlakozási tárgyalásokat, és így az ország előreláthatólag 2013. július 1-jével, 28. tagországként be fog tudni lépni az Európai Unióba;

28.

sürgősen szükségesnek tartja azonban azt is, hogy Horvátország időt szánjon most arra, hogy megfeleljen a 23. fejezet még nyitott teljesítménymutatóinak; ezek közé tartozik elsősorban a teljes körű együttműködés a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel, a következetes küzdelem a korrupció és a szervezett bűnözés ellen a legmagasabb állami szinten, az igazságszolgáltatás függetlensége és hatékonysága, valamint a kisebbségek tiszteletben tartása és védelme, a menekültek visszatérését is ideértve;

29.

felhívja a figyelmet arra, hogy a közigazgatási reform terén további erőfeszítésekre van szükség, és ebbe a regionális és helyi szintű igazgatási egységeket is mindenképpen be kell vonni, hogy fel lehessen számolni a jelenlegi nehézkes közigazgatási eljárásokat és a túlpolitizáltságot, illetve minden szinten erősíteni lehessen az igazgatási egységek kapacitását, hatékonyságát, függetlenségét és megbízhatóságát;

30.

sürgeti, hogy mielőbb ültessék át a helyi és regionális önkormányzati dolgozók bérezéséről szóló új törvényt és a „Helyi és regionális önkormányzatok vezetőinek és alkalmazottainak képzésére vonatkozó 2009–2013-as nemzeti stratégiát” annak érdekében, hogy a polgároknak jobb decentralizált szolgáltatásokat lehessen nyújtani, illetve korszerű és hatékony közigazgatás épüljön ki;

31.

javasolja, hogy a regionális politika és a strukturális alapok koordinációja terén tapasztalható előrelépésektől függetlenül hozzanak további intézkedéseket, amelyek a regionális és helyi önkormányzatokat nagyobb mértékben bevonják az uniós kohéziós politika végrehajtásába, illetve a régióknak és településeknek jól képzett és kellően felkészült adminisztratív alkalmazottak és regionális/helyi politikusok révén lehetőséget adnak arra, hogy az uniós alapokból érkező támogatások kritériumainak megfelelő projekteket dolgozzanak ki. Ez lehetőséget nyújtana a horvátországi régiók közötti fejlettségbeli különbségek csökkentésére, ami hozzájárulna a területi kohézió erősödéséhez;

32.

olyan decentralizációs stratégia végrehajtását ajánlja, amely többek között javítja a regionális és helyi önkormányzatok pénzügyi helyzetét, és lehetővé teszi, hogy a regionális és helyi szint képviselői is részt vegyenek a törvényhozási folyamatban, emellett pedig a 2010 júliusában elfogadott, a funkcionális decentralizációra és a területi újjászervezésre vonatkozó iránymutatások végrehajtását is kívánatosnak tartja;

33.

üdvözli a régiók és települések befektetők vonzására irányuló számos független kezdeményezését a regionális gazdaságpolitika terén, így például a bürokrácia csökkentését és a segítségnyújtást, ami által több vállalkozás telepedhet meg, és munkahelyeket lehet létesíteni, és reméli, hogy új törvényi rendelkezések révén sikerül megszüntetni a tulajdonlással kapcsolatos jogbizonytalanságokat;

34.

megjegyzi, hogy Horvátország más tagjelölt országokhoz, például Szerbiához és a szomszédos uniós tagállamokhoz, például Szlovéniához fűződő, az utóbbi időben egyre jobb kétoldalú kapcsolatait lényegesen meg lehet szilárdítani határokon átnyúló regionális és helyi együttműködések révén;

35.

javasolja, hogy a kisebbségi jogok, a kulturális jogok, a kisebbségvédelem és a menekültek visszatérése terén elért haladást a regionális és helyi szinten illetékes szereplők szorosabb bevonásával vigyék tovább, és a menekültek visszatérését célirányos regionális támogatással gyorsítsák mindenekelőtt azokban a régiókban, amelyek mind a mai napig jórészt néptelenek, mivel a volt Jugoszláviában zajlott háború elűzte onnan az embereket, ezzel összefüggésben pedig üdvözli a megerősített együttműködést Szerbiával és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossággal;

36.

megelégedéssel állapítja meg, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság továbbra is teljesíti a politikai kritériumokat, és 2010-ben is előrelépéseket tett; megjegyzi azonban, hogy a politikai kritériumok legtöbb területén, például az igazságszolgáltatás függetlenségét, a közigazgatási reformot, illetve a médiákban a szólásszabadságot illetően további erőfeszítésekre és a reformkészség fokozására van szükség; emellett úgy véli, hogy a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és az EU közötti közeledés alapvető elemei közé tartozik a jószomszédi viszony – elsősorban a határokon átnyúló regionális és helyi kapcsolatok – fenntartása, beleértve az ország elnevezését illetően kölcsönösen elfogadott megoldást is az Egyesült Nemzetek égisze alatt folyó eljárás keretében.

37.

az ohridi megállapodás céljainak megvalósítása érdekében szorgalmazza, hogy több párbeszédet folytassanak az országon belüli népcsoportok közötti kapcsolatok kérdéseiről, és az illetékes parlamenti bizottság rendszeresen üljön össze;

38.

üdvözli, hogy folytatódott az ohridi keretegyezmények egyik alapelvét képező decentralizáció, rendszeresen ülésezett a decentralizációért felelős minisztériumközi munkacsoport, és frissítették a 2008–2010-es időszakra szóló decentralizációs programot és cselekvési tervet;

39.

üdvözli, hogy további települések léptek a pénzügyi decentralizációs folyamat utolsó szakaszába, így a 85-ből időközben 77 település van ebben a szakaszban;

40.

azt is örömmel veszi, hogy a helyi önkormányzatok finanszírozására vonatkozó törvényt úgy módosították, hogy a települések héa-részesedését 2013-ra 3 %-ról 4,5 %-ra emelik, habár ez még mindig nem lesz elegendő arra, hogy a települések megfelelően teljesíthessék a rájuk ruházott feladatokat;

41.

kedvezőnek tartja, hogy elkészült a stratégia az állami tulajdonban lévő telkek kezelésének településekre történő átruházására (2011-től), és most azt várja, hogy a stratégiát mielőbb hajtsák végre;

42.

megállapítja, hogy bár több település kiépítette pénzügyeinek ellenőrzését, további kapacitásépítő programokra van szükség a települések adó-ügyintézési, humánerőforrás-fejlesztési és pénzügyi ellenőrzési kapacitásának erősítésére, és sajnálja, hogy nem hajtják végre szisztematikusan és eredményesen a havonta ülésező magas szintű közigazgatási bizottságban egyeztetett reformokat;

43.

ösztönzi, hogy az illetékes minisztériumok külön erőfeszítéseket tegyenek a decentralizációval és a helyi szintű pénzügyi és költségvetés-politikai kapacitás megerősítésével kapcsolatos intézkedések felgyorsítása érdekében; és sajnálja, hogy a települések finanszírozását felügyelő minisztériumközi bizottság csak egyszer ült össze, továbbá hogy a települési projektek állami finanszírozását illetően nem megfelelő a kiegyensúlyozott regionális fejlesztéshez szükséges átláthatóság és koordináció;

44.

sajnálja, hogy a regionális fejlesztési munkaprogram végrehajtásában jelentős késések mutatkoznak, valamint hogy a minisztériumokban és a helyi közigazgatásban tartós a technikai kapacitáshiány a projektek kidolgozását és végrehajtását illetően;

45.

igazságos kritériumok meghatározását ösztönzi az állami beruházási alapokból származó eszközök települések számára történő szétosztásához, hogy a pártpolitikai, illetve etnikai alapon történő elosztás gyanúja ne merülhessen fel, és hogy el lehessen kerülni az etnikai kisebbségek diszkriminációját;

46.

kiemeli, hogy minden szinten teljes mértékben biztosítani kell a kisebbségekre irányuló törvényi garanciákat, és javítani kell az etnikai közösségek, mindenekelőtt a romák integrációját; felszólítja a kormányt, hogy ratifikálja a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, és erősítse meg az etnikai közösségek közötti kapcsolatokkal foglalkozó bizottságok státuszát;

47.

megállapítja, hogy a helyi önkormányzásról szóló törvény ugyan döntően fontos kompetenciákat ruházott át a helyi igazgatási szervekre, a törvény hatását más jogi normák korlátozzák, és végrehajtásához nem lett elkülönítve elegendő pénzügyi eszköz;

48.

üdvözli, hogy az Európai Tanács 2010 júniusában úgy határozott, hogy megnyitja Izlanddal a csatlakozási tárgyalásokat; örömmel állapítja meg, hogy Izland megfelel a politikai kritériumoknak, és hogy az ország jól működő parlamentáris demokrácia – erős intézményekkel, stabil alkotmányos és törvényrendszerrel, jól kiépült igazságügyi rendszerrel és hatékony közigazgatással;

49.

üdvözli, hogy Izland jó teljesítményre képes helyi önkormányzatokkal rendelkezik, ajánlja azonban, hogy a szubszidiaritás elvének megfelelően folytassa a decentralizációt, és további hatásköröket ruházzon át a településekre;

50.

az uniós alapok támogatásával működő, célirányos regionális támogatási projektek kidolgozásában lehetőséget lát a távol eső apró települések elnéptelenedésének megfékezésére és a település-összevonások elkerülésére;

51.

üdvözli a regionális politikával foglalkozó munkacsoportok felállítását a csatlakozási tárgyalásokat folytató csoportokon belül és ajánlja, hogy szorosan vonják be a helyi szint képviselőit;

52.

emlékeztet arra, hogy az EU-Szerződések értelmében minden uniós polgár választásra jogosult és választható a lakóhelye szerinti tagállam helyhatósági választásain, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai (Alapjogi Charta, 40. cikk), ezért arra biztatja Izlandot, hogy a helyhatósági választásokra vonatkozó választójogát igazítsa ezekhez a rendelkezésekhez;

53.

megállapítja, hogy az izlandi lakosság és különböző politikai csoportok körében meglehetős szkepszis, sőt ellenállás tapasztalható az uniós csatlakozás kapcsán, és még jelentős erőfeszítésre van szükség annak érdekében, hogy az izlandi polgárok átfogó tájékoztatást kapjanak az uniós tagság folyományairól. Ajánlja egyben, hogy a tájékoztatásba mindenképpen és szorosan vonják be a helyi szintet;

54.

ajánlja, hogy a szubszidiaritás elvének megfelelő törvényi intézkedésekkel világosan osszák el a hatásköröket a központi kormányzat és a helyi önkormányzatok között, és hozzanak létre olyan jogi eszközt, amely a helyi hatóságok számára lehetővé teszi a helyi önkormányzás elveit sértő döntések megtámadását;

55.

tudatában van annak a problémának, hogy a 76 izlandi településből 26-nak 500-nál kevesebb lakosa van, ugyanakkor a települések részben igen messze fekszenek egymástól, így a települések számának további csökkenése oda vezetne, hogy a lakosok csak hosszú utazás árán juthatnának el települési intézményeikhez és képviseleteikhez, ezért ajánlja, hogy intenzíven támogassák a kistelepülések együttműködését, ami segíti fennmaradásuk biztosítását, és arra is lehetőséget nyújt nekik, hogy uniós támogatással közös projekteket dolgozzanak ki és hajtsanak végre;

56.

reméli, hogy a jelenlegi alkotmányt felválthatja egy olyan polgári alkotmány, amelynek alapját a különféle társadalmi csoportokkal és rétegekkel – ideértve a helyi és regionális szintet, valamint az etnikai kisebbségeket és vallásközösségeket is – folytatott, lehető legszélesebb körű konzultáció képezi. E tekintetben üdvözli az alkotmányreform-csomag elfogadását és az ezzel összefüggő demokratizálódási és liberalizációs törekvéseket, és reméli, hogy a csomag megteremti egy jobb politikai légkör alapját, valamint erősíti a párbeszéd-, illetve kompromiszszumkészséget a politikai pártok és a politikai intézmények körében, ezért kéri, hogy mostantól fogva minél hamarabb hajtsák végre az alkotmányreformot, ehhez pedig a politikai pártok és a civil társadalom széles körű támogatására lesz szükség;

57.

elismeri a megkezdett reformokat és azt a szándékot, hogy további reformok menjenek végbe, amelyek minden bizonnyal szintén kedvezően hatnak majd a regionális és helyi igazgatásra;

58.

arra biztatja a török kormányt, hogy – noha már eddig is örvendetes előrelépések történtek – folytassa erőfeszítéseit a vallásszabadság tiszteletben tartását, a nők jogait, valamint a szólásszabadság és a médiaszabadság alapjogait illetően; felszólítja Törökországot, hogy kettőzze meg erőfeszítéseit, ahol szükséges, új jogi szabályozást elfogadva, hogy a nem muzulmán közösségek szabadon gyakorolhassák jogaikat és korlátozások nélkül végezhessék tevékenységeiket;

59.

ismét megállapítja, hogy a regionális politika és a strukturális politikai eszközök terén előrelépések figyelhetők meg, és hogy a nemzeti szint alatti szereplőket jobban bevonták az előkészületekbe. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy javítani kellene a nemzeti szinten ilyen kérdésekkel foglalkozó államigazgatási szervek hatékonyságán, hogy eredményesebben lehessen felhasználni az eszközöket, és hogy Törökország minden szinten jól felkészült legyen a strukturális alapok felhasználására;

60.

meggyőződése, hogy a helyi és regionális önkormányzás megerősítése segíthet a mind ez idáig nagyrészt megoldatlan kurd kérdés rendezésében, különösen az ország keleti és délkeleti részében, és azt ajánlja, hogy a török hatóságok egy hosszabb távú decentralizációs stratégia segítségével folytassák a regionális és helyi önkormányzatiság megerősítése érdekében végzett eddigi munkát; továbbá arra ösztönzi a török hatóságokat, hogy biztosítsanak több erőforrást a helyi önkormányzatok számára;

61.

azt javasolja, hogy vizsgálják meg, hogy az EU-n belüli regionális, illetve föderális hatalommegosztási struktúrákkal kapcsolatos eddigi bevált gyakorlatok és jó példák, illetve a szubszidiaritás és a decentralizáció elvének alkalmazása milyen mértékben segítheti elő a problémák megoldását;

62.

felszólítja Törökországot, hogy a most folyó tárgyalások során mutasson hajlandóságot a ciprusi kérdés rendezésére, és hajtsa végre az ENSZ Biztonsági Tanácsának Ciprusra vonatkozó határozatait;

63.

sajnálatát fejezi ki, hogy nem történt haladás a társulási megállapodás (az ún. „Ankara-jegyzőkönyv”) második kiegészítő jegyzőkönyvének végrehajtása terén, amellyel a Törökországgal 1996 óta fennálló vámuniót tíz új tagállamra, köztük a Ciprusi Köztársaságra is kiterjesztették.

64.

üdvözli azokat a 2010-ben indult európai bizottsági intézkedéseket, melyek célja, hogy projektpartnerségek létesüljenek uniós, illetve török települések között, ezzel is segítve a törökországi településeket a hulladékgazdálkodással, környezetvédelemmel, szállítmányozással és közlekedéssel, valamint szociális szolgálatokkal, energiaüggyel, idegenforgalommal és kultúrával kapcsolatos fejlesztésekben;

65.

örömmel venné, ha a települések és a megyék lehetőséget kapnának arra, hogy kapcsolatokat létesítsenek külföldi régiókkal és településekkel anélkül, hogy ehhez előzetes engedélyt kellene kérniük a belügyminisztériumtól. Az uniós államok helyi és regionális intézményeit pedig arra bátorítja, hogy mélyítsék el az együttműködést törökországi régiókkal és településekkel;

66.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális szintet már egy korai szakaszban be kell vonni a csatlakozási folyamatba, hiszen az uniós jogszabályok nagy részét helyi és regionális szinten kell végrehajtani. Mindezek alapján különösen fontosnak tartja, hogy helyi és regionális szinten növeljék a közigazgatási kapacitásokat;

67.

kész arra, hogy konzultatív vegyes bizottságot hozzon létre a törökországi helyi és regionális szint képviselőivel, hogy ezzel is további segítséget nyújtson Törökországnak a decentralizációs folyamathoz, illetve hogy konkrét tanácsokkal szolgáljon az intézményi rendszer kiépítéséhez és a helyi és regionális szintű közigazgatási kapacitások növeléséhez;

68.

azt javasolja, hogy fokozatosan csökkentsék a regionális önkormányzatok munkájára gyakorolt kormányzói befolyást;

69.

azt javasolja, hogy vezessenek be egy olyan jogi struktúrát, amely kötelezővé teszi a helyi és regionális önkormányzatokkal való konzultációt olyan ügyekben, amikor ez utóbbiak érdekei és feladatköre is érintve van;

70.

utal arra, hogy Törökországban még mindig nagy regionális különbségek vannak, ami miatt nagy kihívást jelent a regionális politika és a strukturális támogatási rendszer számára ezeknek a különbségeknek a fokozatos felszámolása. Ebből kiindulva azt javasolja, hogy dolgozzanak ki átfogó stratégiát a vidéki és a városi területek közötti fejlettségbeli különbségek csökkentésére;

71.

azt ajánlja, hogy a közösségi vívmányok keretében minél előbb nyissák meg a 22. fejezetet (regionális politika és a strukturális politika eszközeinek koordinációja);

72.

javasolja, hogy mielőbb hozzanak törvényt a megyék és települések finanszírozásáról, hogy elegendő pénzügyi eszköz álljon a szubnacionális önkormányzatok rendelkezésére feladataik és kötelezettségeik ellátására;

73.

utal arra, hogy Törökország regionális résztvevőként fontos szerepet játszik az Unió fekete-tengeri stratégiájában. Azt ajánlja Törökországnak, hogy legyen aktív részese a stratégiának, bevonva a Fekete-tenger partján fekvő, közvetlenül érintett régiókat;

74.

üdvözli, hogy Albánia – elsősorban a stabilizációs és társulási megállapodásban foglalt kötelezettségek végrehajtása révén – erőfeszítéseket tesz, hogy megfeleljen az Európai Unió politikai kritériumainak;

75.

megállapítja, hogy a regionális politikában Albániának még fontos intézkedéseket kell hoznia, hogy közelítsen az európai normákhoz. Ez mindenekelőtt a NUTS-2-nek megfelelő területi egységek hiányára, illetve a regionális fejlesztési projektek végrehajtására szolgáló egységes, összehangolt törvényalkotásra vonatkozik;

76.

sajnálja, hogy nincs még kellőképpen kidolgozva a helyi önkormányzatok pénzügyi gazdálkodása, különösen ami a pénzügyi források előteremtésének lehetőségét, a korlátozott kiadási mozgásteret, valamint a decentralizációs intézkedések és az igazgatási autonómia vontatott megvalósítását és ezzel összefüggésben a jogkörök szubnacionális szintre való áthelyezését illeti;

77.

megjegyzi, hogy az uniós programok hatékony kezeléséhez nincs még elegendő képzett személy az egyes szinteken;

78.

a demokratikus rend megerősítését szorgalmazza Albániában (különösen ami a politikai intézményeket és a pártok feletti párbeszédet illeti), hogy javuljon az ország politikai stabilitása, és a kormányzat hatékonyabban végezhesse igazgatási tevékenységét, amely nélkül nem valósulhatnak meg a szükséges reformok. Ennek kapcsán felhívja a figyelmet arra, hogy elengedhetetlen, hogy az ellenzék is részt vegyen a parlamenti munkában;

79.

közvetlen választások bevezetését javasolja a regionális tanácsok esetében, illetve azt, hogy hozzanak új törvényt a helyi önkormányzásról;

80.

azt javasolja, hogy a helyi és regionális szint megerősítésének szellemében gondolkodjanak el a prefektúrák szerepének megreformálásán és ezáltal ellenőrzési jogaik szűkítésén, illetve azon, hogy pontosan elhatárolják felelősségi körüket a regionális tanácsokétól;

81.

szorgalmazza az EBESZ által ajánlott választójogi reform elfogadását, hogy a választások lebonyolítása minden szinten megfeleljen az európai és a nemzetközi normáknak. Tudomásul veszi az EBESZ és az Európa Tanács Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusa jelentését, amely szerint a 2011. május 8-i helyhatósági választások általánosságban véve átláthatóan, tisztességesen és nyugalomban zajlottak le; mindenekelőtt azt szorgalmazza, hogy dolgozzák ki a leadott szavazócédulák érvényességének egyértelmű szabályozását, és reméli, hogy a politikai pártok visszatérnek a rendezett pártpolitikai élethez;

82.

utal a közelmúltban bekövetkezett erőszakos incidensekre, és azt várja Albániától, hogy minél előbb hozzon meg minden olyan intézkedést, amellyel biztosítható a politikai stabilitás országos, regionális és helyi szinten is;

83.

nyomatékosan ajánlja, hogy a települések képviselőit vonják be az EU-val folytatott tárgyalásokba;

84.

sajnálja, hogy Bosznia-Hercegovina 2010-ben is csak keveset lépett előre egyes fontos reformok végrehajtásában, illetve hogy az alkotmány és az Emberi Jogok Európai Egyezménye közötti ellentmondásokat az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete ellenére sem sikerült megszüntetni;

85.

ezért az alkotmány mielőbbi átdolgozására, valamint az állami intézmények hatékonyságának és működési módjának javítására szólít fel, hogy az ország képes legyen átvenni, végrehajtani és érvényesíteni az uniós jogszabályokat és előírásokat;

86.

elfogadhatatlannak tartja, hogy Bosznia-Hercegovina alkotmánya szerint aki nem vallja magát a három népcsoport (bosnyák, horvát vagy szerb) egyike tagjának, az még mindig nem jelöltetheti magát az elnökválasztáson vagy a nemzeti parlamentbe. Hangsúlyozza az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletét, melynek értelmében ezek a rendelkezések összeegyeztethetetlenek az emberi jogok alapvető elveivel;

87.

fontosnak tartja, hogy a minisztertanács 2010 márciusában cselekvési tervet fogadott el az Emberi Jogok Európai Bírósága határozatának végrehajtására és munkacsoportot is létrehozott, sajnálja azonban, hogy ez utóbbi még mindig nem tudott megegyezést elérni;

88.

sajnálatát fejezi ki, amiért a legutóbbi 2010-es választások során ismét etnikai és lakóhely szerinti választójogi korlátozásokat vezettek be, melyek egyértelműen ellentétesek a demokratikus alapelvekkel, illetve a diszkriminációtól mentes, egyenlő bánásmódhoz való joggal;

89.

sajnálattal állapítja meg, hogy még mindig messze nem adottak a főképviselői tisztség megszüntetésének feltételei. Ilyen például az országos és a szubnacionális igazgatási szint közötti vagyonfelosztás és az, hogy a végrehajtó és törvényhozási testületek munkájára valamennyi állami szinten továbbra is szinte kizárólag az etnikai orientáltság és a súlyos koordinálatlanság jellemző;

90.

sajnálja, hogy Bosznia-Hercegovina az egyetlen olyan ország, amely 2011-ben nem vesz részt a népszámlálásban, mivel mind ez idáig nem fogadtak el törvényt a népszámlálásról;

91.

megállapítja, hogy az igazságügyi rendszer terén némi előrelépés figyelhető meg, az entitások és kantonok szintjén azonban még javításokra van szükség;

92.

sajnálja, hogy a korrupció elleni küzdelem terén korlátozott eredményeket sikerült csak elérni, a korrupciós ügyek bírósági tárgyalásai csak lassan haladnak előre, és a kiugró esetek csak egy kis részének volt büntetőjogi következménye, ami többek között a jogszabályok hiányos végrehajtásából, illetve az entitások közötti koordinációs nehézségekből adódik;

93.

üdvözli, hogy csökkent az etnikai alapon megosztott iskolák száma, és hogy a legtöbb iskolában közös 9 éves tantervet vezettek be. Az illetékesek szemére veti azonban, hogy az iskolákon belül etnikai alapon még mindig különválasztják a diákokat;

94.

sajnálja, hogy az IPA-tól kapott pénzügyi támogatás ellenére Bosznia-Hercegovinának még mindig nem sikerült megfelelő mértékben kiépítenie az uniós alapok decentralizált kezeléséhez szükséges struktúrákat;

95.

felhívja a figyelmet a Bosznia-Hercegovinában előforduló speciális problémákra, az országban ugyanis nincsenek megfelelően elhatárolva egymástól az entitások, kantonok és települések jogkörei, mivel mind ez idáig elmulasztották harmonizálni a törvényalkotást a különböző szinteken;

96.

határozottan visszautasítja azt, ahogy elsősorban a Szerb Köztársaság újra és újra megkérdőjelezi az állam területi egységét, annak intézményeit és jogköreit, határozottan bírálja a Szerb Köztársaság újabb kísérleteit arra, hogy egy referendumon keresztül megkérdőjelezze a főképviselő és az állami joghatóság legitimitását, Bosznia-Hercegovina esetében azt szorgalmazza, hogy az állam erősítse meg jogkörét bizonyos területeken, és hozzanak létre egy egységes gazdasági térséget, és ehhez – az ideiglenes megállapodás értelmében – kéri az entitások és a kantonok szintjén a politikai szándékot;

97.

megállapítja, hogy jelenleg rendkívül szűkösek a helyi önkormányzatok forrásai, nem eléggé tisztázott a köztulajdon kérdése, és hogy sürgős reformra szorulnak a politikai jogok helyi és regionális szintű gyakorlásának etnikai kritériumai;

98.

égetően sürgősnek tartja, hogy valamennyi szintre kiterjedően megreformálják az állami tulajdon kérdését;

99.

felkéri az állam valamennyi szintjén tevékenykedő felelősöket arra, hogy erősítsék meg a határokon átnyúló együttműködést a szomszédos országokkal;

100.

megelégedéssel állapítja meg, hogy Szerbia további eredményeket ért el politikai reformprogramjában, és hogy további egyértelmű előrelépéseket tett a stabilizációs és társulási megállapodás keretében megfogalmazott elvárások teljesítésében; utal azonban arra, hogy további erőfeszítésekre van szükség;

101.

ugyancsak megelégedésre ad okot, hogy Szerbia jelentős lépéseket tett a megbékélés érdekében a teljes nyugat-balkáni régióban, és továbbra is konstruktívan együttműködik a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel,

102.

kimondottan üdvözli, hogy közvetlen párbeszéd kezdődött Szerbia és Koszovó között, és azt a tényt, hogy némi közeledést sikerült elérni; egyben arra biztatja mindkét felet, hogy konstruktív módon folytassák a megkezdett párbeszédet;

103.

üdvözli, hogy 2010. január 1-jén hatályba lépett Vajdaság Autonóm Tartomány új statútuma, azt kéri azonban a szerb kormánytól, hogy mielőbb hajtsa végre a statútum egyes nyitott rendelkezéseit, például a köztulajdon-átruházást Vajdaság Autonóm Tartományra;

104.

kifejezetten üdvözli, hogy Szerbiában 2010-ben az eddiginél több erőfeszítés és kezdeményezés szolgálta a decentralizációt;

105.

nyomatékosan ajánlja, hogy a Szerbia nevében az EU-val tárgyalásokat folytató bizottságba vegyék fel a Vajdaság Autonóm Tartomány, illetve a szerb városok és községek gyűlésének képviselőit;

106.

olyan törvényi rendelkezések kidolgozását javasolja, melyek értelmében a nemzeti kormánynak kötelező konzultálnia a helyi és regionális intézményekkel olyan kérdésekben, melyek érintik ez utóbbiak érdekeit és jogköreit;

107.

azt javasolja, hogy teremtsék meg az intenzívebb településközi kommunikáció törvényi előfeltételeit, illetve az erre szolgáló ösztönzőket, hogy egyrészt növelni lehessen a közszolgáltatások hatékonyságát, másrészt pedig javítani a rendelkezésre álló források takarékos felhasználását;

108.

megállapítja, hogy Szerbiában még mindig rendkívül magas a menekültek száma, akik sorsa olyan megoldásra vár, melyhez elsősorban a települések szintjén van szükség átfogó intézkedéssorozatra;

109.

üdvözli, hogy Montenegró jelentős előrelépéseket tett a politikai kritériumoknak, valamint a stabilizációs és társulási folyamat feltételeinek való megfelelés érdekében; utal azonban arra, hogy további erőfeszítésekre van szükség;

110.

hangsúlyozza, hogy fontos, hogy helyi szinten átlátható és megbízható államigazgatás működjön, és hogy folytatódjon a jogkörök és a pénzügyi források decentralizációja;

111.

szorgalmazza, hogy fogadják el a regionális szervezetekről szóló törvényt, illetve hogy fogadjanak el kiegészítéseket a helyi pénzügyi gazdálkodásról szóló törvényhez;

112.

szorgalmazza a kormányzat és a kisebbségi tanácsok közötti együttműködés javítását, hogy garantálva legyen a kisebbségek képviselete a közigazgatásban, az állami szervekben és a helyi önkormányzatokban;

113.

arra biztatja Montenegrót, hogy minden területen, de főként helyi szinten folytassa közigazgatási kapacitásainak kiépítését, növelje a közszolgálatok professzionalizmusát, és csökkentse a közigazgatásban a politika befolyását;

114.

megelégedéssel állapítja meg, hogy Koszovóban láthatóan jól halad a decentralizációs folyamat, elmélyült az együttműködés az EULEX-szel, továbbá az európai menetrend és a reformpolitika végrehajtását illetően is vannak bizonyos előrelépések.

115.

kéri, hogy maradéktalanul és mielőbb tisztázzák a koszovói főképviselők ellen az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének állásfoglalásában a Marty-jelentés által megfogalmazott kifogásokat;

116.

aggodalommal állapítja meg, hogy jobbára nincs párbeszéd, a népcsoportok nem békülnek meg egymással, és a kisebbségeket, különösen a koszovói szerbeket, nem védik és nem is integrálják;

117.

komoly aggodalommal tekint azokra a szabálytalanságokra, törvénytelenségekre és csalásokra, amelyek a legutóbbi választásokat jellemezték, és az emiatt szükségessé vált új választások során is előfordultak. Úgy véli, hogy ez sajnos az állam demokratikus éretlenségének egyértelmű jele;

118.

arra biztatja Koszovót, hogy folytassa és zárja le a decentralizációs folyamatot és a települési reformot; üdvözli, hogy az önkormányzatokért felelős minisztériumban külön munkacsoport alakult az Észak-Koszovóval kapcsolatos kérdések megoldására; és felhívja a figyelmet arra, hogy a decentralizációt csak a helyi lakosság közreműködésével lehet véghezvinni;

119.

aggodalommal szemléli, hogy Észak-Koszovóban, Mitrovica környékén – a választások kapcsán is – többször is erőszakos incidensek történtek, és hogy eddig nem sikerült békét teremteni az ott lakók között.