C_2011132HU.01006301.xml

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A KAP jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése

2010. november 18-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A KAP jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2011. február 28-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. március 15–16-án tartott, 470. plenáris ülésén (a március 16-i ülésnapon) 197 szavazattal 26 ellenében, 17 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.1 Az EGSZB kedvezően értékeli az Európai Bizottság javaslatait és azok tartalmát, és megjegyzi, hogy az EGSZB korábbi észrevételei közül sokat belefoglaltak a közleménybe. Az EGSZB ezért kéri, hogy az Európai Bizottság határozza meg pontosabban a 2013 utáni KAP céljai, eszközei és pénzügyi forrásai között fennálló kapcsolatokat. A KAP-ot úgy kell megreformálni, hogy az Unió egész területén biztosítsa a mezőgazdaság jövedelmezőségét és a gazdák tisztességes megélhetését.

1.2 A KAP elsődleges feladata az, hogy felértékelje a gazdálkodók szerepét, akik napi használatra szánt élelmiszereket és – egyre fokozódó mértékben – zöld és fenntartható energiát termelnek. Másfelől viszont a mezőgazdaságnak és az erdőgazdálkodásnak meg kell erősítenie a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodáshoz való jelentős hozzájárulását azáltal, hogy gyakorlati választ ad az éghajlatváltozás elleni küzdelem jelentős problémáira, a vízügyi vészhelyzetre, a környezet és a biológiai sokféleség védelmére (1), valamint a területfejlesztés kérdésére.

1.3 Az EGSZB egyetért a javaslattal, miszerint a támogatás mértéke ezentúl ne a múltbéli referencia-időszakokon alapuljon, és hangsúlyozza, hogy a közvetlen kifizetéseknek a közös agrárpolitikán belül nagy jelentőségük van az európai mezőgazdasági modell fennmaradása szempontjából. Komoly mértékben hozzájárulnak a társadalmilag kívánatos magas szintű uniós normák teljesítésének, illetve a piac által nem honorált mezőgazdasági teljesítményeknek a kompenzálásához, s emellett továbbra is szerepet játszanak a mezőgazdasági termelők kockázatainak csökkentésében és jövedelmük biztosításában az egyre hektikusabb piacokon. Az EGSZB szerint e javak a fenntartható fejlődéshez, a környezetvédelemhez, a vidéki területek életképességéhez, a szegénység csökkentéséhez, az élelmiszerbiztonsághoz, a munkahelyek megőrzéséhez és a fogyasztóvédelemhez kapcsolódnak.

1.4 Az EGSZB szerint ugyanakkor alapvetően fontos, hogy ez a felülvizsgálati folyamat a közép- és hosszú távú programozás során ne borítsa fel a KAP működésének a mezőgazdasági, az élelmiszer-ellátási és a környezeti lánc résztvevőinek támogatását célzó célkitűzéseit és mechanizmusait. Az EGSZB szerint a 2020-ban lezáruló új tervezési időszakhoz igazodó, megfelelő átmeneti időszak biztosításával kell lehetővé tenni a mezőgazdasági termelők számára – azaz konkrétan azok számára, akik az adott feltételek mellett is beruháztak–, hogy alkalmazkodhassanak a múltbéli referencia-időszakok alkalmazásáról az egységes támogatási rendszerre való áttéréshez. Az új tagállamokkal kapcsolatban az EGSZB emlékeztet arra, hogy az egységes területalapú támogatás egyszerűsített rendszerét csak 2013-ig lehet alkalmazni. Az EGSZB végül azt kéri, hogy a sajátos támogatások kifizetéséhez határozzanak meg egy a 68. cikkhez (2) hasonló nemzeti és regionális rugalmassági eszközt, továbbá gondoskodjanak a második pillérhez tartozó intézkedéssekkel, a gyümölcs- és zöldségpiac közös szervezésével és a támogatási alapokkal történő teljes körű összehangolásról.

1.5 Az EGSZB egyetért azzal a célkitűzéssel, hogy a KAP-ból eredő támogatások kifizetéseit az aktív mezőgazdasági termelőkre kell korlátozni, az európai mezőgazdasági modellt pedig mind az első, mind a második pillér intézkedései révén elő kell mozdítani. Az első és második pillér valamennyi kifizetését a szociális, környezeti és gazdasági gondok megoldására kell fordítani. E tekintetben az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy határozza meg az „aktív gazdálkodó” fogalmát, amely az Unió egész területén alkalmazható lesz. Az EGSZB javaslata szerint az aktív gazdálkodó meghatározásakor vegyék figyelembe a mezőgazdasági termékek előállításának és a helyi piacokon való közvetlen árusítás révén is történő forgalmazásának, valamint a társadalmilag hasznos közjavak és közszolgáltatások létrehozásának követelményét.

1.6 Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Tanács arra vonatkozó politikai döntése, hogy az EU egész területén biztosítani kell a mezőgazdaság működési feltételeit, továbbra is a reform kifejezett célja kell, hogy legyen. Az EGSZB fontosnak tartja, hogy ne töröljék el a kedvezőtlen területi vagy éghajlati adottságú területeken működő aktív gazdálkodóknak a második pillér alapján nyújtott támogatást. A kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodók területalapú kiegészítő támogatása megakadályozhatja, hogy a gazdálkodók feladják mezőgazdasági termelésüket az EU területén, és így hozzájárul az élelmezésbiztonság célkitűzésének megvalósításához. Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tegye közzé az egyéb kedvezőtlen adottságú területek (köztes övezetek) meghatározásához szükséges kritériumok felülvizsgálatára vonatkozó javaslatát, hogy megfelelő egyeztetést lehessen folytatni minden érintett féllel.

1.7 Az EGSZB egyetért a kifizetésekre vonatkozó felső határérték (capping) bevezetésével, amelyet az adott ország vagy régió mezőgazdasági szerkezetének figyelembe vételével kell majd alkalmazni. AZ EGSZB azt javasolja, hogy a felső határérték alkalmazása az üzemben foglalkoztatott javadalmazott és nem javadalmazott munkaerő intenzitási szintjei alapján történjen, ami szociális szempontból is igazolást adna a KAP működése érdekében kiadott gazdasági források felhasználására. Az EGSZB emellett szükségesnek tartja a mezőgazdasági termelők szövetkezeti és társulási formáival kialakított gazdaságok sajátosságainak a figyelembe vételét is, hogy a kifizetések a társult tagok között oszoljanak el.

1.8 Az új KAP-nak prioritásként kell kezelnie annak garantálását, hogy az EU versenyképes és innovatív mezőgazdasággal és élelmiszeriparral rendelkezzen, ami hozzájárulhat a mezőgazdasági ágazat dolgozóit érintő gazdasági-társadalmi, foglalkoztatási és biztonsági körülmények javításához, amennyiben a támogatások odaítélésekor a szociális záradékoknak való teljes megfelelést veszi alapul, különös tekintettel a munkajogi törvények és a munkaszerződések tiszteletben tartására.

1.9 A közvetlen kifizetések kizöldítésének (greening) alkalmazását tisztázandó az Európai Bizottságnak be kell mutatnia az erre vonatkozó javaslatnak a második pillér környezeti programjaira gyakorolt hatásairól készült végleges értékelést. Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy vegyen figyelembe esetleges alternatív megközelítéseket is. Az egyik ilyen javaslat arra vonatkozhatna, hogy a közvetlen kifizetések „kizöldítéssel” kapcsolatos összetevőjének az átutalását tegyék függővé olyan mezőgazdasági-környezeti intézkedésekben való kötelező részvételtől, melyek képesek ténylegesen befolyásolni a megművelt terület nagyságát, illetve attól a feltételtől, hogy biztosítva lesz a főbb költségeket teljesen fedező pénzügyi ösztönzés, valamint a bürokratikus folyamatok minimális szintre való csökkentése. Ennek érdekében az Európai Bizottság összeállíthatná a megfelelő intézkedések listáját, melyekből a gazdálkodók kiválaszthatnák a sajátos helyzetükre leginkább illő lehetőségeket. A fenti szolgáltatások végrehajtását regionális szinten kellene megszervezni, hogy pozitív hatása legyen a jövedelmekre.

1.10 Az EGSZB úgy véli, hogy a 2013 utáni időszakra vonatkozó KAP hatékony reformjához világos útmutatásra van szükség van az európai uniós költségvetés nagyságát és összetételét illető döntések esetében. Az EGSZB mindazonáltal úgy véli, hogy a garantálni kell legalább annak a megerősítését, hogy megmarad a költségvetésből az EU által eddig a KAP számára fenntartott rész.

1.11 Az EGSZB utal arra, hogy az uniós agrárpiacok további megnyitása a verseny okozta nyomás felerősödéséhez fog vezetni, és a nemzetközi piacok ingadozása egyre nagyobb hatással lesz a termelői árakra. Attól tart, hogy a piacok a meglévő eszközökkel nem stabilizálhatók kellő mértékben. Ezt a jövőbeli reformon belül nem csupán a közvetlen kifizetések átszervezése, hanem a piacstabilizálási eszközök megváltoztatása során is figyelembe kell venni.

2.1.1 Az Európai Bizottság szerint a 2013 utáni időszakban a KAP-nak a következő célkitűzésekhez kell hozzájárulnia (3):

2.2.1 Az Európai Bizottság szerint a termeléstől függetlenített közvetlen kifizetések maradnak továbbra is az európai mezőgazdaság fő támogatási eszközei (egységes szintű, termeléstől függetlenített közvetlen alapkifizetés egy adott régió vagy tagállam valamennyi termelője számára). A hatékonyság és a méltányosság javítása céljából a tervek szerint a múltbéli kifizetésekről áttérnek a területalapú állandó és egységes kifizetésre (alaptámogatás). A mezőgazdasági termelők azonban EU-szerte rendkívül eltérő gazdasági és természeti feltételek között folytatják tevékenységüket, ez pedig a közvetlen kifizetések méltányos elosztása mellett szól. Az ilyen kifizetés átruházható jogosultságokon alapszik majd, és a feltételességi követelményeknek megfelelő mezőgazdasági földterületeken kell majd alkalmazni, amely követelményeket egyszerűsíteni kell, és össze kell vonni a vízügyi keretirányelv célkitűzéseivel. Megfontolásra javasolják egy felső határérték bevezetését (capping) a gazdaságonkénti támogatások esetében, amelynek hatásai a foglalkoztatás szintjének függvényében enyhíthetők lennének.

2.2.2 Az Európai Bizottság szerint a 2013 utáni KAP-nak további kétféle közvetlen kifizetést kell előirányoznia a zöldebb mezőgazdaság ösztönzése céljából (a közvetlen támogatások „zöldebbé tétele” (greening)): 1) az EU egész területére vonatkozó hektáralapú támogatás, amelyet azokért az agrár-környezetvédelmi kötelezettségekért cserébe nyújtanának, amelyeket a mezőgazdasági termelők az alapvető feltételességen túl vállalnának (állandó legelők, vetésforgók, környezetvédelmi célú területpihentetés stb.); 2) további területalapú támogatás a kedvezőtlen adottságú és/vagy meghatározott természeti korlátokkal rendelkező területeken működő mezőgazdasági termelők számára, kiegészítve a KAP második pilléréből származó támogatást.

2.2.3 A támogatások függetlenítése alól meghatároznak néhány kivételt. Néhány régió és néhány meghatározott termék esetében a termeléstől függő támogatások pontosan meghatározott pénzügyi korlátokon belül ítélhetők oda. A foglalkoztatottság vidéki területeken jellemző csökkenésének elkerülése érdekében kifejezetten a mezőgazdasági kistermelők részére egyszerűsített támogatási rendszert vezetnek be. Az Európai Számvevőszék által a közvetlen kifizetések működési mechanizmusa kapcsán megfogalmazott kritikákra válaszul javasolják, hogy csak az aktív mezőgazdasági termelők részesüljenek támogatásban.

2.2.4 Az Európai Bizottság szerint gondoskodni kell néhány piaci intézkedés fenntartásáról. Ezeket az eszközöket válsághelyzetekben kell felhasználhatóvá tenni, a szükséghelyzet kezelésének eszközeiként. Különösen javasolják az intervenciós időszak meghosszabbítását, védzáradék és egyéb termékek magánraktározásának alkalmazását, és végezetül, az ellenőrzések színvonalának javítását. Ebben az összefüggésben az Európai Bizottság közzéteszi a tejpiac stabilizációjára irányuló javaslatokat, és hangsúlyozza, hogy át kell gondolni a cukorágazat jövőjét. A 2013 utáni KAP ezenkívül előírja az élelmiszer-ellátási lánc működésére vonatkozó meghatározott beavatkozások alkalmazását és a mezőgazdasági termelők szerződéskötési erejének javítását.

2.2.5 Az Európai Bizottság szerint a KAP általános felépítése továbbra is két pilléren nyugszik. Az Európa 2020 stratégiának megfelelően a vidékfejlesztési támogatást elsősorban a versenyképesség, az innováció, valamint az éghajlatváltozással szembeni fellépések és a környezetvédelem javítására kell majd fordítani. Ebből a célból a második pillér keretén belül bevezetésre kerülnek olyan kockázatkezelési eszközök, amelyeket a tagállamok a termelés és a mezőgazdasági bevételek stabilitásának biztosítása érdekében használhatnak fel.

3.1 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a korábbi véleményeiben (4) megfogalmazott alábbi megállapításokat az Európai Bizottság figyelembe vette közleményében:

3.2 A NAT/449 „A KAP 2013-as reformja” című véleményben az EGSZB arra kérte „az Európai Bizottságot, a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy először teljesen egyértelműen írja le a KAP célját, majd adja meg az ahhoz szükséges eszközöket, és mondja meg világosan, hogy milyen pénzügyi igény társul ehhez”. Az EGSZB rámutat arra, hogy az Európai Bizottság közleménye nem ugyanezt a logikát követi. Az EGSZB ezért kéri, hogy az Európai Bizottság pontosabban határozza meg a 2013 utáni KAP céljai, eszközei és pénzügyi forrásai között fennálló kapcsolatokat.

3.3.1 A NAT/449. sz. véleményben az EGSZB emlékeztetett rá, hogy „a KAP-nak 2013 után (…) az európai agrármodellt kell irányadónak tekintenie, melynek az élelmiszer-önellátás és a fenntarthatóság elvein, valamint a gazdák és fogyasztók valós szükségletein kell alapulnia.” Az EGSZB szeretné kiemelni azokat a fő célkitűzéseket, amelyeket a KAP-nak szem előtt kell tartania:

3.3.2 A méltányos áron elérhető élelmiszerellátás biztonsága továbbra is az Európai Unió mezőgazdaságának egyik legfőbb célkitűzése marad a demográfiai nyomás és a fogyasztás növekedése által jellemzett nemzetközi helyzetben, amelyre növekedést és világszintű élelmiszerbiztonságot nyújtó politikai és stratégiai választ kell adni.

3.3.3 Az EGSZB szerint „a gazdálkodók jogos elvárása, hogy tisztességes jövedelemhez jussanak abból, hogy egyrészt a piacon értékesítik termékeiket, másrészt pedig fizetséget kapnak az európai agrármodell keretében végzett társadalmi szolgáltatásaikért”. (12) A KAP szerepe tehát nem korlátozódhat a támogatások elosztására. Az EGSZB ezért annak kifejtésére kéri az Európai Bizottságot, hogy az új KAP-pal hogyan szándékoznak kezelni a piacok stabilizációjának problémáját, mindenekelőtt pedig megoldásokat szeretne látni a mezőgazdasági árak és jövedelmek problémájára.

3.3.4 Az európai agrárpolitikának és a vidékfejlesztési politikáknak az innovációra és a versenyképességre kell irányulniuk. Az EGSZB szerint fokozni kell a vidékfejlesztésnek és az európai uniós erdészeti politikáknak a biológiai sokféleség megőrzéséhez, a szénmegkötéshez, az energiatermeléshez és -megtakarításhoz, valamint az élelmiszeripari termékek előállításához és promóciójához való hozzájárulását. A vidékfejlesztés lehetőséget teremthet új vállalkozások indítására és nagyobb mértékű foglalkoztatásra a vidéki területeken, elősegítve ezzel a mezőgazdaságban a jövedelemszerzési lehetőségek többrétűvé tételét. Végül arra is emlékeztetni kell, hogy az élelmiszer-feldolgozás a vidéki övezetek egyik legjelentősebb gazdasági tevékenysége. Ezzel kapcsolatban a vidékfejlesztés keretében nem lenne szabad megfeledkezni a vidéki területeken működő, a mezőgazdasági termelőkkel közösen kutatási, képzési, innovációs és exportpromóciós tevékenységeket végző agrár-élelmiszeripari vállalatok, valamint azon vállalatok támogatásáról, amelyek piaci versenyképességük fokozása érdekében vállalatok közötti együttműködési (például joint ventures) kezdeményezéseket tesznek.

3.3.5 Az EGSZB emlékeztet rá, hogy bár az agrárpiacok árvolatilitása állandó problémát jelent az ágazatban, különféle tényezők miatt – ilyenek a szélsőséges időjárási feltételek, az energiaárak, a spekulációs jelenségek és a demográfiai növekedés következtében megnőtt globális kereslet – az elmúlt években ez különösen súlyossá vált. Ezzel kapcsolatban az EGSZB emlékeztet arra, hogy miután a mezőgazdasági termékek árai 2006 és 2008 között jelentősen emelkedtek, majd számottevően csökkentek, néhány hónapja ismét emelkednek. Az EGSZB szerint a mezőgazdasági árak e szélsőséges ingadozásai mind a termelők, mind a fogyasztók számára káros következményekkel járnak. Az EGSZB emellett aggódik amiatt, hogy nem mezőgazdasági tőkebefektetők az EU-ban is egyre inkább megpróbálnak tőkebefektetési és spekulációs céllal földet vásárolni, ami nyilvánvalóan nem felelhet meg az európai agrármodell szellemének.

3.3.6 Az új KAP-nak elő kell mozdítania, hogy új gazdaságok jöjjenek létre, és támogatnia kell ezeket, különösen úgy, hogy fiatalokat vonz az ágazatba, ami az európai mezőgazdaság jövőjének garantálása végett is fontos. A mezőgazdaságban generációváltásra van szükség, hiszen az európai termelőknek mindössze 7 %-a fiatalabb 35 évesnél, és egyes tagállamokban még kritikusabb a helyzet. A 27 tagú EU-ban jelenleg minden harmadik gazdálkodó több mint 65 éves, és az elkövetkező években sokan nyugdíjba mennek. Ezért a KAP-nak elő kell segítenie egy új mezőgazdasági üzemek létrehozását támogató európai léptékű politika kidolgozását, valamint egy nagyra törő és a szinergikus hatásokat kihasználó foglalkoztatási politikának a mezőgazdasági ágazatban történő megvalósítását.

3.4.1 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a KAP keretében történő közvetlen kifizetések fontosak az európai mezőgazdasági modell megőrzése szempontjából. A közvetlen kifizetések biztosítása ugyanis támogatja az európai termelőket, akiket – bár a közösség számára értékes közjavakat és -szolgáltatásokat kínálnak –, az agrárélelmiszer-ipari piacokon kialakult árak nem honorálnak megfelelőképpen.

3.4.2 Egyszerűsíteni kell az új KAP eszközeinek működését, különös tekintettel az egységes kifizetésekre. Az EGSZB egyetért azzal, hogy egyszerűsíteni kell a környezetvédelmi-politikai feltételrendszerből fakadó kötelezettségeket, és az ellenőrzési rendszerek, továbbá a kifizetések csökkentésével kapcsolatos eljárások ésszerűsítését kéri. Az EGSZB kiemeli, hogy a közvetlen kifizetések „zöldebbé tételével” (greening) kapcsolatos eljárásnak meg kell könnyítenie és elő kell segítenie a gazdaságok KAP-támogatáshoz való hozzáférését. Ezzel kapcsolatban, illetve a feltételesség (például a vízügyi keretirányelv révén történő) lehetséges kibővítése kapcsán az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy gondosan értékelje egy ilyen intézkedés hatásait, és olyan alkalmazási eljárásokat állapítson meg, amelyek nem járnak további bonyodalmakkal a gazdálkodók számára.

3.4.3 Az EGSZB egyetért azzal az elvvel, amelynek értelmében a regionális szinten differenciált alapkifizetéseket mindenképpen meghatározott környezetvédelmi teljesítményekhez kell kötni. A már folyamatban levő vitákból kiderült, hogy néha nehézségekbe ütközhet az első pillér környezetvédelmi elemének (a közvetlen kifizetés zöldebbé tételének) a második pillér agár-környezetvédelmi intézkedéseitől való megkülönböztetése.

3.4.4 Az EGSZB egyetért azzal, hogy új kritériumot vezessenek be a közvetlen kifizetések mértékének meghatározására. E tekintetben az EGSZB megfontolásra javasolja a referenciaterületek azonosítását az (európai, országos vagy regionális) közvetlen kifizetések alapelemének meghatározásához. Az EGSZB ezenkívül azt is javasolja, hogy vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy a közvetlen kifizetések egy részét a munkaerő-hasznosítás szintjeihez, valamint a versenyképességet, a munkát és az innovációt érintő egyéb legjobb gyakorlatok alkalmazásához kössék.

3.4.5 Az EGSZB helyesli azt a döntést, hogy egyszerű és egyedi támogatási szabályokat vezetnek be a kistermelők számára. E tekintetben az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ismertesse, milyen kritériumok alapján állapítják majd meg, hogy valaki kistermelő. Szükségesnek tartja az egyes tagállamok mezőgazdaságát jellemző sajátos szerkezeti különbségek figyelembevételét.

3.4.6 Az EGSZB kétségeket fogalmaz meg a jelenlegi piaci eszközök (garantált árak, vámok, exporttámogatások, közraktározás, kvóták, területpihentetés stb.) kiigazítási eljárásának hatásaival kapcsolatban. Hangsúlyozza, hogy e biztonsági hálók önmagukban nem képesek a mezőgazdasági termékek piacának stabilizációját garantálni és – különösen – a tejágazat problémáit megoldani (13). Az EGSZB, hogy erősítse a mezőgazdasági termelők pozícióját az értékteremtési láncban, továbbá gátolja az árak instabilitását és a jelentős mennyiségű árut forgalmazó kiskereskedők túlzott piaci pozícióját, kívánatosnak tartja, hogy a 2013 utánra vonatkozó KAP a termelés kínálatának koncentrációja és a kereskedelmi kapcsolatok javítása érdekében közvetlenül a mezőgazdasági termelők, illetve megbízottjaik által kezelt egyedi eszközöket is alkalmazzon, felhasználva néhány közös piacszervezési rendszerben már kipróbált intézkedéseket és eszközöket.

3.4.7 Az EGSZB felszólít a helyi és minőségi agrárélelmiszer-ipari termékeknek az európai piacon és a harmadik országok piacain történő reklámozását és támogatását célzó KAP-intézkedések megerősítésére, ami az agrárélelmiszer-ipari ellátási lánc működésének javítását, az EU területén előállított élelmiszerek skálájának jobb megismerését, a fogyasztói igények kielégítését és új piacok kifelé történő megnyitását is szolgálná. Ezzel kapcsolatban az EGSZB bevált címkézési gyakorlatok bevezetését javasolja a mezőgazdasági termékekre vonatkozóan, ami a nyilvánosságnak az információ és az átláthatóság iránti egyre növekvő igényét is kielégítené.

3.4.8 Az EGSZB emlékeztet rá, hogy az EU-ban több mint 40 millió nélkülöző él, akinek nem jut elég ennivaló. Ezért felkéri az Európai Bizottságot, hogy bővítse ki azokat a KAP keretében tett intézkedéseket, amelyek az élelmiszeripari termékeknek az Unióban élő rászorulókhoz való eljuttatására irányulnak.

3.4.9 A vidékfejlesztés hozzájárulhat az egyes ágazatok és a vidéki területek szükségleteihez. Az EGSZB szükségesnek tartja a KAP jelenlegi kétpilléres felépítésének megtartását, ám az egyes pillérekhez tartozó intézkedések újrarendezését és a beavatkozások nagyobb mértékű komplementaritását javasolja (14).

3.4.10 Az „európai agrármodell” értelmében a KAP egyik fontos feladata, hogy megőrizze a mezőgazdasági termelést mindenhol az EU-ban. Ennek kapcsán az EGSZB kiemeli, hogy a vidékfejlesztés keretében nagyon fontos szerepet játszanak a hátrányos területeket célzó intézkedések. Az olyan bevált intézkedéseket, mint például a természeti és éghajlati hátrányokra adott kompenzációt a minél nagyobb folytonosság jegyében továbbra is mindenképpen alkalmazni kell.

3.5.1 Az EGSZB úgy véli, hogy a modern társadalom rendkívül ambiciózus és nehezen elérhető célokat tűz ki az európai mezőgazdaság számára. Ezek megvalósítása érdekében a jövőben is hatékony eszközökkel, eredményes alkalmazási rendszerekkel és megfelelő pénzügyi eszközökkel rendelkező KAP-ra van szükség (15). Ezenkívül elengedhetetlen, hogy a KAP-ot valamennyi egyéb uniós politikába (vállalkozások, éghajlatvédelem, ágazatközi politikák, gazdaság, pénzügyek és adózás, foglalkoztatás és szociális jogok, energia és természeti erőforrások, környezetvédelem, fogyasztóvédelem és egészségügy, külkapcsolatok és külügyek, régiók és helyi fejlesztés, tudomány és technológia) integrálják.

3.5.2 Az EGSZB szerint A KAP jövője 2020-ig témáról folyó vitában figyelembe kell venni, hogy tekintettel a pénzügyi tervre – ha nem lesznek költségvetési kiigazítások –, nehéz lesz a közlemény által a jövőbeli KAP számára kitűzött célok elérése és az európai mezőgazdasági modell védelme.

3.5.3 Az EGSZB úgy véli, hogy a 2013 utáni KAP reformja alkalmat ad arra, hogy megvizsgálják a – mind az első, mind a második pillérhez tartozó – pénzügyi források újraelosztásának kérdését. Különösen fontos megoldani a KAP forrásainak nemzeti szinten történő elosztásában tapasztalható egyenlőtlenségek problémáját, amely legfőképpen az új tagállamokat sújtja. A történelmi referenciák alkalmazásának megszüntetése szükségessé teszi egy új kritérium megállapítását az egyes tagállamoknak kifizetett közvetlen támogatások felső határának meghatározása céljából. Ezzel kapcsolatban az EGSZB – pragmatikus szellemben és a különböző tagállambeli helyzetek sokféleségét szem előtt tartva – azt javasolja, hogy a nemzeti mezőgazdasági földterületeken kívül más kritériumokat is vegyenek figyelembe. Különösen a megélhetéshez, a foglalkoztatáshoz, a hozzáadott értékhez, valamint az agroklimatikus feltételek és a termelési költségek közötti eltérésekhez kapcsolódó kritériumok alkalmazása emelhetné ki a mezőgazdaság területfejlesztéshez történő hozzájárulását (16).

3.5.4 Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon döntésével, miszerint az első pillérbe tartozó beavatkozások esetében nem léptet életbe nemzeti társfinanszírozási formákat. A második pillérrel kapcsolatban az EGSZB célszerűnek tartaná a vidékfejlesztési intézkedések alkalmazására irányuló nemzeti társfinanszírozás megerősítését. Az EGSZB ezenkívül úgy véli, hogy újra kell gondolni a vidékfejlesztést célzó társfinanszírozás mértékével kapcsolatban hozott döntéseket, hogy figyelembe vegyék a számos tagállamot érintő költségvetési problémákat, és hogy javítsák a befektetésekre fordított kiadások nemzeti szintű felhasználását (17).

4.1 Az EGSZB ösztönzi annak megfontolását, hogy az agrárélelmiszer-ipari ágazatban esetleg vizsgálják felül a versenyre vonatkozó közösségi jogszabályokat az agrárélelmiszer-ipari ellátási lánc működési mechanizmusainak javítása és az élelmiszerláncbeli résztvevők piaci pozíciója egyensúlyának – különösen a kereskedelemmel szembeni tárgyalási pozíciónak – a helyreállítása céljából.

4.2 Az EGSZB helyesli a KAP keretében alkalmazott kockázatkezelési eszközök megerősítését. Úgy véli, hogy ezek az eszközök várhatóan elősegítik a jövedelemingadozásoknak és a piacok instabilitásának a csökkenését. A biztosítási eszközök megerősítése és a kölcsönös segítségnyújtási alapok létrehozása valószínűleg megkönnyíti, hogy a mezőgazdasági termelők szembenézzenek a közeljövőben minden bizonnyal növekvő egészségügyi és éghajlati kockázatokkal. Emlékeztetve a súlyos válságra, amely a pénzügyi intézményeket világszerte sújtotta, az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy minél előbb világosan közölje, milyen operatív módszereket használnak majd ezeknek az eszközöknek az alkalmazására. Kétségeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy helyes-e a kockázatkezelési intézkedések második pillérbe történő integrálása, rámutatva arra, hogy a nemzeti társfinanszírozási kötelezettség visszatarthatja a tagállamokat ezeknek az új eszközöknek a bevezetésétől.

4.3 Az EGSZB érdeklődéssel fogadja az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy a második pillér keretében a közvetlen értékesítés és a helyi piacok bővítésére és megszilárdítására irányuló intézkedésekkel támogassák a helyi források kiaknázását célzó alternatív terjesztési csatornákat. Az EGSZB szerint ezeket az alternatív kereskedelmi gyakorlatokat egy ad hoc közösségi keretjogszabály megalkotásával is támogatni kell.

4.4 Az EGSZB szeretné, ha a WTO-tárgyalások folytatódnának, és kedvező eredménnyel zárulnának, és emlékeztet arra, hogy a mezőgazdasági piacok nagyobb fokú megnyitása tekintetében milyen hatással lehetnek a kereskedelmi megállapodások – különösen a Mercosurral kötöttek – a KAP hatékony működésére (18). Ezzel kapcsolatban meg kívánja jegyezni, hogy ez hozzájárul a verseny fokozódásához és az agrárárak volatilitásához a nemzetközi piacokon, amit figyelembe kell venni a KAP reformjánál, mind a piacok stabilizálására irányuló eszközök módosítása, mind a közvetlen kifizetések eszközének átalakítása során. A nemzetközi kereskedelem jelentős mértékben hozzájárulhat az élelmiszerellátás biztosításához, mivel növeli a piacon hozzáférhető élelmiszertermékek mennyiségét és változatosságát (19). Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a kötelező uniós termelési szabványok miatt az európai mezőgazdasági termelők hátrányos helyzetben vannak az Európai Unión kívüli gazdálkodókhoz képest. Kéri, hogy erősítsék meg a nyersanyagok behozatalára vonatkozó ellenőrzési rendszereket, ugyanis e nyersanyagoknak meg kell felelniük az európai termékekre alkalmazandó követelményeknek, máskülönben nemcsak hogy tisztességtelen versennyel és szociális dömpinggel állunk szemben, de súlyos visszaesést is okoznak a mezőgazdasági termelés és az élelmiszer-feldolgozás minőségében.

4.5 Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon olyan intézkedéseket, amelyek segítenek megoldani a takarmányozási célú fehérjenövények termesztésének hiánya által okozott problémát, mely jellemző az európai mezőgazdaságra, és korlátozza egyes uniós termelési ágazatok fejlődését. Ezzel kapcsolatban érdeklődéssel figyeli azoknak az intézkedéseknek az alkalmazását, amelyek szinergiákat teremtenek az agroenergetikai programok, illetve a növényi fehérje európai előállításának ösztönzése között.

(1) COM(2010) 548 – 2010. évi értékelés az Európai Unió biológiai sokféleséggel kapcsolato cselekvési tervének végrehajtásáról.

(2) A közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19-i 73/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 30., 2009.1.31., 16. o.).

(3) Az Európai Bizottság 2010. november 18-i, IP/10/1327 sz. sajtóközleménye.

(5) A Tanács 2009. január 19-i határozata a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról (2007–2013 közötti programozási időszak) szóló 2006/144/EK határozat módosításáról (HL L 30., 2009.1.31., 112. o.).

(7) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: „A KAP 2013-as reformja” (HL C 354., 2010.12.28., 35. o., 5.2. pont), valamint az EGSZB véleménye a következő tárgyban: „Állapotfelmérés és a KAP jövője 2013 után” (HL C 44., 2008.2.16., 60. o., 7.4.2. pont).

(9) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: „Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc” (HL C 48., 2011.2.15., 145. o., 3.6. pont).

(13) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: „Állapotfelmérés és a KAP jövője 2013 után” (HL C 44., 2008.2.16., 60. o., 7.4.13–7.4.15. pont, valamint az EGSZB véleménye a következő tárgyban: „A KAP 2013-as reformja” (HL C 354., 2010.12.28., 35. o., 5.5.9. pont).

(16) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: „A KAP 2013-as reformja” (HL C 354., 2010.12.28., 35. o., 5.7.4., 5.8.4. és 5.8.5. pont).

(17) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: „Állapotfelmérés és a KAP jövője 2013 után” (HL C 44., 2008.2.16., 60. o., 7.6.11. pont).

(18) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: „Állapotfelmérés és a KAP jövője 2013 után” (HL C 44., 2008.2.16., 60. o., 7.4.9. pont).

(19) COM(2010) 127 – A fejlődő országok élelmezésbiztonsági kihívásainak kezeléséhez nyújtott segítség uniós szakpolitikai kerete.

MELLÉKLET

az Egszb véleményéhez

A következő módosító indítványokat, amelyeknél a támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat legalább egynegyede volt, a vita során elutasították.

1.5. pont A pont utolsó mondata törlendő:

Az EGSZB egyetért azzal a célkitűzéssel, hogy a KAP-ból eredő támogatások kifizetéseit az aktív mezőgazdasági termelőkre kell korlátozni, az európai mezőgazdasági modellt pedig mind az első, mind a második pillér intézkedései révén elő kell mozdítani. Az első és második pillér valamennyi kifizetését a szociális, környezeti és gazdasági gondok megoldására kell fordítani. E tekintetben az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy határozza meg az „aktív gazdálkodó” fogalmát, amely az Unió egész területén alkalmazható lesz.

A szavazás eredménye:

Mellette	:	74
Ellene	:	125
Tartózkodott	:	29

1.7. pont A pont teljes szövege törlendő és a következőkkel helyettesítendő:

A szavazás eredménye:

Mellette	:	62
Ellene	:	155
Tartózkodott	:	20