Melléklet

A jelentés (12) bekezdésében foglalt a) lehetőség tekintetében, amely a szerződésmódosítás átszövegezésére tesz javaslatot, hangsúlyoznunk kell, hogy a szerződésmódosítás-tervezetet nagyon körültekintően dolgozták ki, hogy valamennyi tagállam számára elfogadható legyen, minthogy azt az összes tagállamnak jóvá kell hagynia. A szöveg módosítására gyakorlatilag nincsen lehetőség, és a javasolt módosítások tulajdonképpen eleve kizárnák az egyszerűsített módosítási eljárás alkalmazását, vagy legalábbis jogilag megkérdőjelezhetőek lennének ezen az alapon. A jogbiztonság a szerződés módosításának fő oka, és minden, ami ezt aláássa, óvatossággal kezelendő.

Ami a szerződés jövőbeni módosításait illeti, erre konkrét vállalást nem lehet tenni. Megállapodás született ugyanakkor arról, hogy az Európai Bizottság 2016-ban értékeli majd e keret általános hatékonyságát. Ez a rendelkezés biztosítja, hogy elsősorban a Bizottságtól származzon az összes jövőbeni értékelés, és esetleges módosítási javaslat.

Ami a b) lehetőséget illeti, megalapozatlanok azon aggályok, melyek szerint az európai stabilitási mechanizmus a jövőben egy, az euróövezet gazdaságát irányító kormányközi titkárság magját jelentheti. A mechanizmus konkrét célt szolgál. Személyzete teljes egészében a mechanizmus pénzügyi és pénzgazdálkodási aspektusainak szenteli magát, és nem foglalkozik a gazdasági kormányzást érintő tágabb kérdésekkel. Az európai stabilitási mechanizmus feladata finanszírozás mozgósítása és pénzügyi segítségnyújtás biztosítása, a pénzügyi támogatás iránti igény értékelését és a támogatás feltételeinek meghatározását azonban a Bizottság végzi.

El lehet oszlatni azon félelmet is, mely szerint a Bizottságot esetleg kizárják a mechanizmus működtetéséből. Az ideiglenes mechanizmusok esetében szerzett tapasztalat azt mutatja, hogy a Bizottság részvétele nem csak lehetséges, hanem elengedhetetlen. Az ideiglenes mechanizmusok esetén a kedvezményezett államra vonatkozó feltételességi intézkedéseket uniós eljárás keretében fogadták el (a Tanács határozata a Bizottság ajánlását követően az EUMSZ 136. cikke és 126. cikkének (9) bekezdése alapján; lásd a 126. cikk (13) bekezdését, amely meghatározza a 126. cikk (9) bekezdése értelmében hozott határozatokra vonatkozó eljárást). Ezt az eljárást követték a Görögországra vonatkozó feltételességi intézkedések elfogadása esetén is (lásd a Tanács 2010. május 10-i 2010/320/EU határozatát (HL L 145., 2010.6.11., 6. o.), melyet a Bizottság 2010. május 4-i javaslata (SEC(2010) 560 végleges) alapján fogadtak el).

Ami az állandó mechanizmust illeti, a Bizottság részvétele már a december 16–17-i Európai Tanács következtetéseinek „A jövőbeli mechanizmus általános jellemzői” című, II. mellékletében számos alkalommal egyértelműen meghatározásra kerül. Azóta az európai stabilitási mechanizmus előkészítése során világossá vált, hogy:

—

Amennyiben egy tagállam pénzügyi segítségnyújtást kér, a Bizottság az EKB-val együttműködésben megvizsgálja, vajon az euróövezet egészének stabilitását fenyegeti-e veszély, illetve (az IMF-fel közösen és az EKB-val együttműködésben) elemzést végez az érintett tagállam államadósságának fenntarthatóságára vonatkozóan.

—	Stabilitási támogatás iránti kérelem esetén a Bizottság (az IMF-fel közösen és az EKB-val együttműködésben) megvizsgálja a kedvezményezett tagállam tényleges finanszírozási szükségleteit és a szükséges magánszektori részvétel jellegét.

—	A Kormányzótanács megbízást ad a Bizottságnak arra, hogy (az IMF-fel közösen és az EKB-vel együttműködésben) folytasson tárgyalásokat az érintett tagállammal a makrogazdasági kiigazítási programról.

—	A Bizottság javaslatot tesz a Tanácsnak, hogy határozatban hagyja jóvá a makrogazdasági kiigazítási programot. Amennyiben a Tanács elfogadja a programot, a Bizottság egyetértési megállapodást ír alá az euróövezet tagállamainak nevében.

—	Az IMF-fel közösen és az EKB-vel együttműködésben a Bizottság feladata a makrogazdasági kiigazítási programban előírt szakpolitikai feltételek betartásának ellenőrzése.

—	A Tanács a Kormányzótanácsban folytatott megbeszélést követően, a Bizottság javaslatára határozhat a programot követő utólagos felügyelet bevezetéséről.

—

A fokozott felügyelet vagy makrogazdasági kiigazítási program keretében felállított politikai feltételrendszernek összhangban kell lennie az EU felügyeleti keretével, és garantálnia kell az uniós eljárások tiszteletben tartását. A Bizottság ezért rendeletjavaslatot szándékozik előterjeszteni, amely egyértelművé teszi, hogy a Szerződés 136. cikkének megfelelően milyen eljárási lépések szükségesek ahhoz, hogy a szakpolitikai feltételrendszer beépüljön a Tanács határozataiba, és biztosítva legyen az EU többoldalú felügyeleti keretével való összhang.

—	A Tanács és a Bizottság rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet az ESM létrehozásáról és működéséről.

—	Jogviták felmerülése esetén a vitás kérdés rendezése az EUMSZ 273. cikkével összhangban az Európai Unió Bíróságának feladata.

Az eurocsoport elnöke és a monetáris politikáért felelős biztos a jelentéstevőkhöz írt levelének melléklete

2011. március 21.

Az európai stabilitási mechanizmus (ESM) működési keretei

Az Európai Tanács megállapodott, hogy az euróövezet tagállamainak állandó stabilizációs mechanizmust kell létrehozniuk: az európai stabilitási mechanizmust (ESM). Az európai stabilitási mechanizmust kölcsönös megállapodás alapján hozzák működésbe (2), amennyiben az az egész euróövezet pénzügyi stabilitásának megőrzéséhez feltétlenül szükséges. Az ESM fogja betölteni az európai pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF) és az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus (EFSM) szerepét, 2013 júniusától külső pénzügyi segítséget nyújtva az euróövezet tagállamainak.

Az ESM nyújtotta pénzügyi segítséget szigorú szakpolitikai feltételek alapján lehet majd igénybe venni, makrogazdasági kiigazítási program keretében, valamint az államadósság fenntarthatóságának – az Európai Bizottság és az IMF által közösen, az EKB-vel együttműködésben végzett – alapos elemzését követően. A kedvezményezett tagállamnak biztosítania kell a magánszektor megfelelő formában történő részvételét, a konkrét körülményekhez igazodva és az IMF gyakorlataival teljes mértékű összhangban.

Az európai stabilitási mechanizmus 500 milliárd EUR összegű tényleges hitelezési kapacitással rendelkezik majd. (3). Rendszeresen, de legalább ötévente értékelik azt, hogy ez a hitelezési kapacitás elegendő-e. Az ESM arra törekszik majd, hogy hitelezési kapacitását olyan módon egészítse ki, hogy az IMF-et bevonja a pénzügyi segítségnyújtási műveletekbe, ugyanakkor ad hoc jelleggel az euróövezeten kívüli tagállamok is részt vehetnek a műveletekben.

A működési keretek alábbi része az európai stabilitási mechanizmus kulcsfontosságú szerkezeti jellemzőit tárgyalja:

Intézményi forma

Az európai stabilitási mechanizmust az euróövezet tagállamai közötti szerződéssel kormányközi szervezetként hozzák létre, a nemzetközi közjog szerint, luxembourgi székhellyel. Az európai stabilitási mechanizmus alapokmányát a szerződés egyik melléklete tartalmazza majd.

Feladatkör és finanszírozási stratégia

Az európai stabilitási mechanizmus feladata az lesz, hogy forrásokat mozgósítson és pénzügyi segítséget nyújtson – szigorú feltételrendszer alapján – az euróövezet súlyos finanszírozási zavarokkal küzdő, illetve ilyen zavarok veszélyének kitett tagállamai számára annak érdekében, hogy biztosítsa az euróövezet egészének pénzügyi stabilitását.

Az euróövezet tagállamai az ESM felé teljesítik a Stabilitási és Növekedési Paktum, illetve a makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás keretében rájuk rótt pénzügyi szankciókat (4). E szankciók a befizetett tőke részét képezik majd.

Az ESM megfelelő finanszírozási stratégiával arra fog törekedni, hogy a finanszírozási források széles köréhez biztosítson hozzáférést, és a tagállamok számára mindenféle piaci körülmények között képes legyen pénzügyi támogatási csomagot nyújtani. A kapcsolódó kockázatokat adekvát eszköz- és forrásgazdálkodás keretében mérsékli.

Irányítás

Az európai stabilitási mechanizmus élén a Kormányzótanács áll, melynek az euróövezetbe tartozó tagállamok pénzügyminiszterei – mint szavazati joggal rendelkező tagok – a tagjai, megfigyelőként pedig a gazdasági ügyekért és a monetáris politikáért felelős európai biztos, illetve az EKB elnöke vesz részt a tanácsban. A Kormányzótanács szavazó tagjai közül elnököt választ.

A Kormányzótanács lesz az európai stabilitási mechanizmus legmagasabb szintű döntéshozó szerve, mely az alábbi legfontosabb döntéseket hozza kölcsönös megállapodás alapján:

—	pénzügyi segítségnyújtás odaítélése;

—	a pénzügyi segítségnyújtásra vonatkozó feltételek;

—	az európai stabilitási mechanizmus hitelezési kapacitása;

—	az eszközkészlet módosítása.

A Kormányzótanács egyéb döntéseit egyéb rendelkezés hiányában minősített többséggel hozza.

Az európai stabilitási mechanizmus Igazgatótanácsa a Kormányzótanács által delegált konkrét feladatokat fogja ellátni. Az euróövezet minden tagállama egy igazgatót és egy igazgatóhelyettest jelöl. Ezenfelül a Bizottság és az EKB egy-egy megfigyelőt és egy-egy pótmegfigyelőt jelöl az Igazgatótanácsba. Az Igazgatótanács egyéb rendelkezés hiányában minden döntését minősített többséggel hozza.

A Kormányzótanácsban és az Igazgatótanácsban a szavazati súly az egyes tagállamoknak az ESB jegyzett tőkéjében való részesedésével áll majd arányban. A minősített többség a szavazatok 80 százalékában került meghatározásra.

A Kormányzótanács ügyvezető igazgatót jelöl, akinek az ESM napi irányítása lesz a feladata, és egyben ő lesz az Igazgatótanács elnöke is.

Tőkestruktúra

Az ESM arra fog törekedni, hogy a főbb hitelminősítő intézeteknél elérje és megtartsa a legmagasabb szintű hitelminősítést.

Az európai stabilitási mechanizmus összesen 700 milliárd EUR jegyzett tőkével fog rendelkezni. Ebből az összegből 80 milliárd EUR az euróövezet tagállamai által befizetett tőke, melyből 40 milliárd 2013 júliusától áll majd rendelkezésre, a fennmaradó részt pedig az elkövetkező három év során fokozatosan egészítik ki. Ezenfelül az európai stabilitási mechanizmus a felek által vállalt lehívható tőke, illetve az euróövezet tagállamai által biztosított garanciák kombinációjával rendelkezik, összesen 620 milliárd EUR összegben.

Az ESM teljes jegyzett tőkéjét tekintve az egyes tagállamok hozzájárulási kulcsát az EKB befizetett tőkéjében való részesedés alapján számítják ki a melléklet szerint. Az európai stabilitási mechanizmust létrehozó szerződés ratifikálásával a tagállamok jogilag kötelezik magukat arra, hogy a teljes jegyzett tőkéből rájuk eső részt biztosítják.

A Kormányzótanács kölcsönös megállapodás alapján dönt a teljes jegyzett tőke összegének kiigazításáról vagy tőke lehívásáról, az alábbi konkrét esetek kivételével. Először: az Igazgatótanács egyszerű többséggel dönthet arról, hogy – tőke lehívásával – visszaállítja a befizetett tőke szintjét abban az esetben, ha a befizetett tőke összegét valamely veszteség fedezése csökkentené (5). Másodszor: olyan eljárásokat vezet be, amelyekkel a garanciák fizetési felhívásra azonnal lehívhatók az ESM részvényeseitől abban az esetben, ha erre azért van szükség, hogy elkerüljék a fizetési elmaradást az ESM hitelezői felé. Az egyes részvényesek felelőssége minden körülmények között a jegyzett tőkében való részesedésükre korlátozódik.

Az európai stabilitási mechanizmushoz 2013 júliusát követően csatlakozó tagállam (6) által a jegyzett tőkéhez való hozzájárulásra az eredeti hozzájárulások esetében alkalmazott feltételek érvényesek. A jegyzett tőke teljes összegét érintő gyakorlati következményekről és a tőkének a tagállamok közötti elosztásáról a Kormányzótanács kölcsönös megállapodás alapján dönt.

Mindaddig, amíg az ESM-et nem hozzák működésbe, és feltéve, hogy a tényleges hitelezési kapacitás nem kevesebb, mint 500 milliárd EUR, az ESM befizetett tőkéjéből való befektetésekből eredő bevételeket – a működési költségek levonásával – visszatérítik a tagállamoknak. Az ESM első működésbe hozatalát követően a tőkéjéből befektetett összegekből és a pénzügyi segítségnyújtási tevékenységből eredő bevételeket az ESM-ben tartják. Amennyiben azonban a befizetett tőke meghaladná az európai stabilitási mechanizmus hitelezési kapacitásának megtartásához szükséges szintet, az Igazgatótanács egyszerű többséggel dönthet úgy, hogy hozzájárulási kulcsuk alapján osztalékot fizet az euróövezet tagállamainak.

Eszközök

Az európai stabilitási mechanizmus szigorú feltételekhez kötött makrogazdasági kiigazítási program keretében nyújt pénzügyi segítséget, a tagállami egyensúlyhiány súlyosságával arányosan, hitelek formájában.

Kivételes esetben azonban, szigorú feltételekhez kötött makrogazdasági kiigazítási program keretében az elsődleges adósságpiacon is beavatkozhat, amennyiben a Kormányzótanács kölcsönös megállapodás alapján így dönt.

Az ESM által nyújtott stabilitási támogatás

Az ESM rövid vagy középtávú stabilitási támogatást nyújthat az euróövezet súlyos finanszírozási zavarokkal küzdő tagállamai részére. A stabilitási támogatás feltétele egy adekvát szakpolitikai feltételekhez kötött makrogazdasági kiigazítási program, mely a kedvezményezett tagállam mögöttes egyensúlyhiányainak súlyosságával arányos. A program hossza és a hitelek futamideje az egyensúlyhiány jellegétől és attól függ, hogy a kedvezményezett tagállamnak milyen kilátásai vannak arra, hogy az ESM-források rendelkezésre állásának lejárta előtt visszatérhessen a pénzügyi piacokra.

Elsődleges piaci támogatási eszköz

Az ESM a támogatás költséghatékonyságának maximalizálása érdekében vásárolhat az elsődleges piacon a súlyos finanszírozási zavarokkal küzdő tagállamok kötvényeiből. A kötvényvásárlás feltételeit és módozatait a pénzügyi segítségnyújtás feltételeiről szóló határozat fejti ki.

A Kormányzótanács felülvizsgálhatja az európai stabilitási mechanizmus rendelkezésére álló eszközöket, és dönthet az eszközkészlet módosításáról.

Az IMF részvétele

Az európai stabilitási mechanizmus az IMF-fel való szoros együttműködésben nyújt pénzügyi segítséget (7). Minden esetben törekedni fognak az IMF – technikai és pénzügyi szintű – aktív részvételére. Az adósság fenntarthatóságának elemzését a Bizottság az IMF-fel közösen és az EKB-val együttműködve végzi el. Az európai stabilitási mechanizmus és az IMF által nyújtott közös segítség szakpolitikai feltételeit a Bizottság az IMF-fel közösen és az EKB-val együttműködve vitatja meg.

A pénzügyi támogatás működésbe hozatala, a programellenőrzés, és a segítségnyújtást követő intézkedések

Az ESM révén nyújtott pénzügyi támogatást minden esetben az euróövezet egy tagállama által az euróövezet többi tagállamához intézett kérelem alapján hozzák működésbe. Az eurócsoport a támogatás működésbe hozatala iránti kérelemről tájékoztatja a Tanácsot. A kérelem kézhezvételekor a Kormányzótanács felkéri a Bizottságot, hogy az EKB-val együttműködésben vizsgálja meg, vajon az euróövezet egészének stabilitását fenyegeti-e veszély, illetve hogy az érintett tagállam államadósságának fenntarthatóságára vonatkozóan végezzen az IMF-fel közösen és az EKB-val együttműködésben alapos elemzést. Az európai stabilitási mechanizmus működésbe hozatala ezután a következő lépések szerint történik:

—	Stabilitási támogatás iránti kérelem esetén a Bizottság az IMF-fel közösen és az EKB-val együttműködésben megvizsgálja a kedvezményezett tagállam tényleges finanszírozási szükségleteit és a szükséges magánszektori részvétel jellegét, melynek összhangban kell állnia az IMF gyakorlatával.

—	A vizsgálat alapján a Kormányzótanács megbízást ad a Bizottságnak arra, hogy az IMF-fel közösen és az EKB-val együttműködésben folytasson tárgyalásokat az érintett tagállammal a makrogazdasági kiigazítási programról, melynek részleteit egyetértési megállapodásban rögzítik.

—

A Bizottság javaslatot tesz a Tanácsnak, hogy határozatban hagyja jóvá a makrogazdasági kiigazítási programot. A Kormányzótanács dönt a pénzügyi segítségnyújtás odaítéléséről és a támogatás feltételeiről. Amennyiben a Tanács elfogadja a programot, a Bizottság egyetértési megállapodást ír alá az euróövezet tagállamainak nevében, amennyiben arról a Kormányzótanács előzetesen kölcsönös megállapodásra jutott. Az Igazgatótanács jóváhagyja a pénzügyi segítségnyújtásról szóló megállapodást, mely tartalmazza a nyújtandó pénzügyi támogatás technikai részleteit.

—

Az IMF-fel közösen és az EKB-val együttműködésben a Bizottság feladata a makrogazdasági kiigazítási programban előírt szakpolitikai feltételek betartásának ellenőrzése. A Bizottság jelentést tesz a Tanácsnak és az Igazgatótanácsnak. A jelentés alapján az Igazgatótanács kölcsönös megállapodással dönt az új hitelrészletek folyósításáról.

—	A Tanács a Kormányzótanácsban folytatott megbeszélést követően, a Bizottság javaslatára határozhat a programot követő utólagos felügyelet bevezetéséről, amely mindaddig fenntartható, ameddig a pénzügyi támogatásból egy meghatározott összeget vissza nem fizettek.

Az EU többoldalú felügyeleti keretével való összhang

Az uniós tagállamok jóváhagyását kell kérni ahhoz, hogy az euróövezeti tagállamok megbízhassák a Bizottságot azzal a feladattal, hogy az IMF-fel közösen és az EKB-val együttműködve elemezze a pénzügyi támogatást kérő tagállam adósságának fenntarthatóságát, elkészítse a pénzügyi támogatáshoz kapcsolódó kiigazítási programot, valamint felügyelje a végrehajtást.

A Kormányzótanács saját jogkörében dönthet a kormányközi keretben nyújtott pénzügyi támogatás megadásáról és módozatairól, viszont a megerősített felügyelet vagy egy makrogazdasági kiigazítási program keretében megállapított szakpolitikai feltételrendszernek összhangban kell lennie az EU felügyeleti keretével, és szavatolnia kell az uniós eljárások betartását. A Bizottság ezért rendeletjavaslatot szándékozik előterjeszteni, amely egyértelművé teszi, hogy a Szerződés 136. cikkének megfelelően milyen eljárási lépések szükségesek ahhoz, hogy a szakpolitikai feltételrendszer beépüljön a Tanács határozataiba, és biztosítva legyen az EU többoldalú felügyeleti keretével való összhang. A Tanács és a Bizottság rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet az ESM létrehozásáról és működéséről.

Árazás

A kedvezményezett tagállamnak nyújtandó pénzügyi támogatás árazásáról a Kormányzótanács dönt.

Az ESM állandó vagy változó kamatozású hiteleket nyújthat majd. Az ESM-kamatok meghatározása összhangban lesz az IMF árazási elveivel, továbbá az ESM finanszírozási költségein felül maradva megfelelő kockázati kamatfelárat is tartalmaz.

Az ESM által nyújtott hitelek kamatait az alábbiak határozzák meg:

1)	Az ESM finanszírozási költségei;

2)	200 bázispontnak megfelelő kamatfelár a teljes hitelösszegre;

3)	további 100 bázispontnak megfelelő kamatfelár a 3 év után még fennálló hitelösszegre.

Az állandó kamatozású, három évet meghaladó futamidejű hitelek esetében a kamatrés az első három évre megállapított 200 bázispontnak megfelelő kamatfelár és az azt követő évekre megállapított 200 + 100 bázispontnak megfelelő kamatfelár súlyozott átlaga.

Az árazás módját az ESM kamatszabályzata tartalmazza, amelyet rendszeresen felül kell vizsgálni.

A magánszektor bevonása

1.   A magánszektor bevonásának szabályai

A magánszektor megfelelő és arányos mértékű bevonása az elvárás minden olyan esetben, amikor valamely kedvezményezett állam pénzügyi támogatásban részesül. A részvétel jellegét és mértékét eseti alapon kell meghatározni, továbbá függővé kell tenni attól, hogy az adósság fenntarthatóságának az IMF gyakorlatával összhangban (8) elvégzett elemzése milyen megállapításokat eredményez, valamint milyen esetleges következményekkel kell számolni az euróövezet pénzügyi stabilitására nézve.

(a)

Amennyiben a fenntarthatósági elemzésből megállapítható, hogy a makrogazdasági kiigazítási program reálisan képes az államadósságot ismét fenntartható pályára állítani, a kedvezményezett tagállam olyan kezdeményezéseket indít, amelyek célja, hogy a magánbefektetőket a kihelyezett hitelek fenntartására ösztönözzék (pl. „bécsi kezdeményezés” jellegű szemlélet). A Bizottság, az IMF, az EKB és az EBA egyaránt részt vesz a kezdeményezések végrehajtásának felügyeletében.

(b)

Amennyiben a fenntarthatósági elemzésből az derül ki, hogy a makrogazdasági program reálisan nem képes az államadósságot ismét fenntartható pályára állítani, a kedvezményezett tagállam köteles jóhiszemű tárgyalásokat kezdeni a hitelezőivel annak érdekében, hogy biztosítsa hitelezőinek az adósság fenntarthatóságának visszaállításában való közvetlen részvételét. A pénzügyi támogatás megadása függ attól, hogy a tagállam rendelkezik-e a magánszektor megfelelő és arányos bevonására vonatkozó hiteles tervvel, és kellő elkötelezettséget tanúsít-e ez irányban. A terv végrehajtásában elért eredményeket a program keretében figyelemmel kell kísérni, és figyelembe kell venni a hitelrészletek folyósításáról szóló döntés meghozatalakor.

A hitelezőkkel folytatott tárgyalások során a kedvezményezett tagállam a következő elvek alapján jár el:

—	Arányosság: a tagállam az adóssága fenntarthatóságának problémájával arányos mértékű megoldásokra törekszik.

—	Átláthatóság: az érintett tagállam nyílt párbeszédet kezdeményez a hitelezőivel, és időben megosztja velük a releváns információkat.

—

Méltányosság: a tagállam tárgyalásos megoldásokra törekedve konzultációt folytat a hitelezőkkel az államadósság átütemezésének vagy átstrukturálásának lehetőségeiről. Az adósság nettó jelenértékét csökkentő intézkedések kizárólag akkor kerülhetnek szóba, ha más megoldások valószínűleg nem hoznák meg a várt eredményeket.

—

Határokon átnyúló koordináció: a más tagállamokra és harmadik országokra esetlegesen gyakorolt fertőzés és továbbgyűrűző hatások kockázatát megfelelően figyelembe kell venni a magánszektor bevonását célzó intézkedések kidolgozásakor. Az érintett tagállam megfelelő tájékoztatást nyújt a hozott intézkedésekről az egész euróövezet pénzügyi stabilitásának megőrzése céljából.

2.   Kollektív cselekvési záradék

2013 júliusától kezdődően az egyéves futamidőt meghaladó valamennyi új euróövezeti állampapírnak kollektív cselekvési záradékot kell tartalmaznia. A záradékok célja, hogy a magánszektor bevonása esetében megkönnyítsék a kibocsátó állam és a magánhitelezők közötti megállapodást. A kötvényeknek e záradékkal való kiegészítése nem növeli a nemfizetés, illetve az átstrukturálás kockázatát az adott kötvény tekintetében. Az állampapír-tulajdonosok hitelezői státuszát tehát nem érinti a záradék megléte.

A záradékok főbb jellemzői megegyeznek majd a kollektív cselekvési záradékokról szóló G10-jelentést követően az USA-ban és az Egyesült Királyságban általánossá vált záradékok jellemzőivel. A záradékokat olyan módon vezetik majd be, hogy megőrizzék az euróövezeti tagállamok közötti egyenlő feltételeket. Ez azt jelenti, hogy valamennyi euróövezeti tagállam azonos és egységesített, a tagállamok által kibocsátott értékpapírok feltételeit tekintve összehangolt záradékot fog alkalmazni. Ezek alapja összhangban fog állni a New York-i és az angol jogban általános záradékokkal.

A kollektív cselekvési záradékok tartalmazni fognak egy olyan összevonási záradékot is, amely lehetővé teszi az ilyen záradékot tartalmazó és ugyanazon joghatósági terület jogrendszerébe tartozó, de különböző kibocsátású kötvények tulajdonosainak túlnyomó többsége számára, hogy többségi cselekvési záradékot vezessen be olyan esetekben, amikor az átstrukturáláshoz szükséges hitelezői többséget egyetlen kötvénykibocsátás keretében nem lehetne elérni. Gondoskodni kell a megfelelő képviseletről. A sarkalatos kérdésekről (pl. az alapvető folyósítási feltételek, a kötvények átalakítása vagy cseréje), amelyekkel kapcsolatban fenntartás merülhet fel, nagyobb arányú többséggel kell határozni, mint a nem sarkalatos kérdésekről. A határozatképesség feltételei alkalmazandók. A többség által jóváhagyott változtatások valamennyi kötvénytulajdonosra nézve kötelezőek.

A szavazati jog megvonására vonatkozó megfelelő záradékot kell alkalmazni a helyes szavazási eljárás biztosítására. Emellett az esetlegesen fennakadást okozó jogi lépések megakadályozását célzó záradékok bevezetését is mérlegelni kell.

A kollektív cselekvési záradékokat egységesített módon fogják bevezetni, amely valamennyi euróövezeti joghatósági területen azonos joghatást biztosít, és ezáltal megőrzi az euróövezeti tagállamok közötti egyenlő feltételeket. Az euróövezeti tagállamok elfogadják a záradékok hatályához szükséges intézkedéseket.

Az euróövezeti tagállamok a lejáró állampapír-állomány megújításához előre meghatározott feltételekkel 2013 júniusát követően is bocsáthatnak ki kollektív cselekvési záradék nélküli kötvényeket annak érdekében, hogy megőrizzék a régi kötvények szükséges likviditását, valamint hogy elegendő idő álljon a rendelkezésükre ahhoz, hogy képesek legyenek rendezett módon új kötvényeket kibocsátani valamennyi standard futamidő tekintetében. A kollektív cselekvési záradékoknak az euróövezeti állampapírokba való bevezetésére vonatkozó részletes jogi szabályozásról a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság uniós állampapír-piaci albizottságában folytatott megbeszélések alapján, a piaci szereplőkkel és más érdekeltekkel folytatott megfelelő konzultációt követően döntenek, és a szabályokat 2011 végéig véglegesítik.

3.   Az ESM elsőbbségi hitelezői helyzete

Az ESM az IMF-hez hasonlóan akkor nyújt pénzügyi támogatást egy tagállamnak, ha az nem jut hozzá a szokásos piaci finanszírozáshoz. Ennek fényében az állam-, illetve kormányfők kijelentették, hogy az ESM az IMF-fel megegyező módon elsőbbségi hitelezői helyzetet élvez, egyúttal azonban elfogadták az IMF-nek az ESM-mel szembeni elsőbbségi hitelezői helyzetét.

A döntés 2013. július 1-jétől hatályos, az európai pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF), illetve a Görögországot támogató eszköz keretében létrejött bármely más megállapodás feltételeinek sérelme nélkül.

Az európai pénzügyi stabilitási eszköz és az ESM közötti átmeneti megállapodások

Az eredeti terveknek megfelelően az EFSF 2013 júniusa után is megmarad a még meglévő kötvények kezelése céljából. Működését mindaddig folytatja, ameddig a tagállamok a kapott összegeket teljes mértékben vissza nem fizették, továbbá az általa kibocsátott pénzügyi eszközök alapján fennálló kötelezettségeit és a kezesekkel szemben fennálló kötelezettségeit nem teljesítette. A meglévő hitelkeretekből még nem folyósított és nem finanszírozott részeket az ESM-re kell ruházni (pl. az olyan részletek folyósítását és finanszírozását, amelyek csak az ESM hatálybalépését követően válnának esedékessé). Az EFSF és az ESM együttes hitelkihelyezése nem haladhatja meg az 500 milliárd eurót.

Az EFSF-ről az ESM-re való zökkenőmentes áttérés érdekében az EFSF elnök-vezérigazgatóját meg kell bízni az ESM létrehozásának a gyakorlati előkészítésével. Az elnök-vezérigazgató rendszeresen jelentést tesz az elért eredményekről az eurócsoporttal foglalkozó munkacsoportnak.

Az euróövezeten kívüli tagállamok részvétele

Az euróövezeten kívüli tagállamok az európai stabilitási mechanizmus mellett ad hoc alapon vehetnek részt az euróövezet tagállamainak nyújtott pénzügyi támogatási műveletekben. Amennyiben az euróövezeten kívüli tagállamok részt vesznek ilyen műveletekben, képviseltetik magukat az európai stabilitási mechanizmus Kormányzótanácsának és Igazgatótanácsának kapcsolódó ülésein, melyeken a segítségnyújtás odaítéléséről és ellenőrzéséről döntenek. Minden releváns információt kellő időben rendelkezésükre bocsátanak, és megfelelő mértékben konzultálnak velük. Az euróövezet tagállamai támogatni fogják az európai stabilitási mechanizmus és a mechanizmus mellett kétoldalú kölcsönt nyújtó más tagállamok egyenértékű hitelezői státuszát.

A jogviták rendezése

Amennyiben az euróövezet egy tagállama és az európai stabilitási mechanizmus között az európai stabilitási mechanizmust létrehozó szerződés értelmezését vagy alkalmazását illetően vita alakul ki, a vitát a Kormányzótanács dönti el. Amennyiben a tagállam ezt a döntést nem fogadja el, a vitás kérdést az EUMSZ 273. cikkével összhangban az Európai Unió Bírósága elé terjesztik.

Az európai stabilitási mechanizmus és a harmadik felek kapcsolatát illetően az alkalmazandó irányadó jog és joghatóság kérdését az európai stabilitási mechanizmus és a harmadik felek között kidolgozandó jogi és szerződéses dokumentáció fogja tárgyalni.