22.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 143/116

1.1

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság tervét, amelynek értelmében a következő, 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves költségvetésből 50 milliárd eurót fordítana az EU közlekedési, energetikai és digitális távközlési hálózatai közötti összeköttetések javítására, továbbá helyesli az infrastruktúra-projektekhez kapcsolódó európai kötvények („EU project bonds”) elvét is, amelyek fellendítő hatásukkal hozzájárulhatnak az 1 000 milliárd euróra becsült befektetési szükségletek fedezéséhez szükséges állami és magántőke sikeres mozgósításához.

1.2

A kulcsinfrastruktúrákba irányuló célzott beruházások hozzájárulnak a kereskedelmi folyamatok élénkítéséhez, a növekedéshez, a versenyképességhez és a munkahelyteremtéshez egy olyan pillanatban, amikor arra Európának alapvető szüksége van.

1.3

Mivel a beruházások állami forrásokból történő, klasszikus finanszírozása egyre nehezebben megvalósítható a mostani válságos időkben, az új típusú pénzügyi eszközök használata – az Európai Beruházási Bankkal szoros együttműködésben és bizonyos fenntartások mellett (ld. a TEN/472 sz. véleményt) – komplementer jellegű és innovatív megoldást kínálhat az EU számára, és segíthet mozgósítani a nyugdíjalapok, biztosítók és más, a hosszú távú projektekbe való befektetésekben érdekelt tőkepiaci szereplők tőkéjét.

1.4

Az EGSZB helyesli az Európai Bizottság szándékát, hogy – saját megfogalmazása szerint – innovatív képleteket találjon a jelentősebb magán-megtakarítások mozgósítása érdekében, azonban véleménye szerint e képleteket úgy kellene kidolgozni, hogy ne csak a nagytőkét célozzák, hanem a kisebb megtakarítások tulajdonosainak is felkeltsék érdeklődését.

1.5

Az adekvát, modern, rugalmas, fenntartható és mindenki (például a mozgássérült személyek) számára hozzáférhető infrastruktúra-hálózatok megvalósulásába irányuló elégséges beruházások fontosságát nem csak pénzügyi szempontból kell hangsúlyozni, hanem egyúttal a társadalmi és területi kohézió, a környezetvédelem és az energiaellátás biztonsága szempontját is figyelembe kell venni.

1.6

Az infrastruktúra-hálózatok összekapcsolására vonatkozó célkitűzések csakis a nemzeti, regionális és helyi köz- és magánfinanszírozás, valamint az uniós források együttes igénybevétele révén valósíthatók meg.

1.7

Következésképpen az Európai Bizottságnak a társfinanszírozandó projektek kiválasztásakor a magas európai hozzáadottértékre való törekvés szempontja mellett figyelembe kell vennie a nemzeti és regionális infrastruktúra-fejlesztési szükségleteket is.

1.8

Az infrastruktúra-beruházások uniós és nemzeti szinten is jelentős biztonsági aspektusokkal bírnak, amelyeket figyelembe kell venni a projektek tervezésekor és a jóváhagyási eljárások kidolgozása során. Ezek valójában előfeltételei annak, hogy az Unión belül továbbra is meglévő „szigetek” integrációja fizikailag megvalósulhasson.

1.9

Az Uniónak tehát az európai strukturális alapokon keresztül továbbra is folyamatosan és arányos módon támogatást kell nyújtania a tagállamoknak a nemzeti hálózataik infrastruktúráihoz való hozzáférés terén jelentkező társadalmi és földrajzi törésvonalak felszámolásához.

1.10

Az EGSZB támogatja a transzeurópai közlekedési, energetikai és digitális infrastruktúra hálózatok összekapcsolását szolgáló projektek központosított irányítására irányuló javaslatot. A három szektor közötti szinergiák kiaknázása, illetve a működési szabályok tökéletesítése – nevezetesen a közös érdekű projektek engedélyeztetési eljárásainak ésszerűsítése és végrehajtási határidejük lerövidítése – költségmegtakarításokat tesz lehetővé, és növeli a projektek hatékonyságát.

1.11

Az EGSZB felhívással fordul a tagállamokhoz, hogy támogassák az Európai Bizottság e téren tett kezdeményezéseit, és hívják fel rájuk a tőkepiacok és egyéb befektetők figyelmét, illetve ösztönözzék az utóbbiak aktív részvételét sikeres végrehajtásukban.

2.1

A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó, következő többéves pénzügyi keretről szóló javaslatai részeként az Európai Bizottság konkrét intézkedéseket terjesztett elő az integrált európai infrastruktúrák előmozdítása érdekében a közlekedés, az energetika és a digitális kommunikáció területén.

2.2

Az elmúlt évtized során Európa infrastrukturális ráfordításai összességükben csökkentek, holott az ilyen típusú célzott beruházások gazdasági válság idején a gazdaságélénkítési tervek fontos részét képezik, és alapvető fontosságúak Európa gazdasági jövője szempontjából.

2.3

Az említett infrastruktúrák fejlesztésének elősegítése érdekében és az egységes piacra vonatkozó új stratégia növekedési prioritásainak megfelelően az Európai Bizottság egy új integrált eszköz, az „európai összekapcsolódási eszköz” létrehozására tesz javaslatot.

2.4

Magától értetődő – és ezt az EGSZB számos véleményében kihangsúlyozta –, hogy a közutak, vasutak, hajózható vízi utak, légi és multimodális közlekedési útvonalak, elektromos hálózatok, olajvezetékek, gázvezetékek és szélessávú elektronikus távközlési hálózatok legfejlettebb technológiákra épülő, intelligens, fenntartható és tökéletesen összekapcsolt hálózatai létfontosságúak az integrált gazdasági térség számára. Az európai hálózatok összekapcsolását akadályozó hiányzó láncszemek és szűk keresztmetszetek súlyosan hátráltatják a belső piac kiteljesítését, törésvonalakat hoznak létre a régiók között, és függőségbe hozzák Európát a harmadik országokkal szemben, különösen az energiahálózatok területén.

2.5

A kulcsinfrastruktúrákba irányuló célzott beruházások hozzájárulnak a kereskedelmi folyamatok élénkítéséhez, a növekedéshez, a versenyképességhez és a munkahelyteremtéshez egy olyan pillanatban, amikor arra Európának alapvető szüksége van.

2.6

A nagy infrastruktúra-hálózatokhoz kapcsolódó projektekbe irányuló beruházások jellegükből adódóan hosszú távú projektek, és a megvalósításukhoz szükséges jelentős beruházások gazdasági megtérüléséhez komoly kockázatok kapcsolódnak (a költségek alulbecslése, a forgalom szintjének túlbecslése, a pénzügyi konstrukció bonyolultságához kapcsolódó kockázatok), főként a kiépítés fázisában illetve a hálózatok működésének első szakaszában.

2.7

Mivel a nemzeti, helyi illetve európai szintű közfinanszírozási források egymagukban nem tudják biztosítani e projektek finanszírozását, az Európai Bizottság új költségvetési eszköz – az ún. összekapcsolódási mechanizmus – létrehozását javasolja, illetve felülvizsgálta a közlekedésre, az energiahálózatokra és az ikt-kra vonatkozó iránymutatásait az egyéb magán- és állami források bevonása érdekében, javítva az infrastruktúra-projektek hitelességét és csökkentve kockázatos jellegüket a magánberuházók szempontjából.

2.8

Az Európai Bizottság által előterjesztett javaslatokat a következő dokumentumok tartalmazzák:

3.1

A transzeurópai közlekedési, energetikai és digitális távközlési hálózatokba irányuló beruházások felgyorsítása, illetve a köz- és magánszférából a szükséges források előteremtése érdekében az Európai Bizottság a 2014–2020 közötti időszakra az alábbiakat javasolja:

4.1

Az EGSZB helyesli az Európai Bizottság kezdeményezéseit, melyek célja az európai hozzáadott értéket képviselő, stratégiai projektekbe való beruházások ösztönzése és koordinációja, valamint a klasszikus, szubvenciókon alapuló finanszírozás helyett alternatív megoldások felvetése a 2014–2020 közötti időszakra.

4.2

Az EGSZB támogatja a közös, központosított finanszírozási és irányítási mechanizmus és munkaprogramok kialakításának javaslatát a transzeurópai közlekedési, energetikai és digitális infrastruktúra hálózatok összekapcsolását szolgáló projektek esetében; ezekről közvetlenül az Európai Bizottság gondoskodna, szükség esetén egy végrehajtó ügynökség segítségével. A három szektor közötti szinergiák kiaknázása, illetve a működési szabályok tökéletesítése – nevezetesen a közös érdekű projektek engedélyeztetési eljárásainak ésszerűsítése és végrehajtási határidejük lerövidítése – költségmegtakarításokat tesz lehetővé, és növeli a projektek hatékonyságát.

4.3

Az EGSZB támogatja azt a javaslatot, hogy elsőbbséget kell biztosítani a hozzáadott értéket képviselő és európai szempontból szükséges projekteknek, melyek a transzeurópai hálózatokat összekötik a tagállami infrastruktúra-hálózatokkal. Ugyanakkor meg kívánja jegyezni, hogy a társadalmi és területi kohézió jegyében az Uniónak az európai strukturális alapokon keresztül továbbra is folyamatosan és arányos módon forrásokat kell biztosítania a tagállamok számára a nemzeti hálózataikhoz való hozzáférés területén jelentkező társadalmi és földrajzi törésvonalak felszámolásához és az ellátás biztonságának garantálásához.

4.4

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy az adekvát, modern, rugalmas, fenntartható és mindenki (például a mozgássérült személyek) számára elérhető infrastruktúra-hálózatok iránti igényt nem lehet kizárólag pénzügyi szempontok alapján megragadni; ezek a beruházások a társadalmi és területi kohézió, valamint a környezetvédelem és az energiaellátás biztonsága szempontjából is nélkülözhetetlenek, mely szempontokat az Európai Bizottságnak mérlegelnie kell a társfinanszírozandó projektek kiválasztásakor.

4.5

Az infrastruktúra-beruházások uniós és nemzeti szinten is jelentős biztonsági aspektusokkal bírnak, amelyeket figyelembe kell venni a projektek tervezésekor és a jóváhagyási eljárások kidolgozása során. Ezek valójában előfeltételei annak, hogy az Unión belül továbbra is meglévő „szigetek” integrációja fizikailag megvalósulhasson.

4.6

Bármilyen jelentős is az Unió 50 milliárd euró körüli pénzügyi hozzájárulásának összege, ez a forrás az Európai Unió által felmért beruházási szükségleteknek csupán egy kis hányadát fedezi.

4.7

A beruházások nagyobb részét mindenképpen a tagállamoknak és a magánberuházóknak kell biztosítaniuk, az Unió pénzügyi hozzájárulásának csupán olyan „húzótőkeként” kell szolgálnia, amely sikeresen ösztönözheti a tagállamok és a piaci szereplők beruházási hajlandóságát.

4.8

Ugyanakkor a költségvetési problémák és az állam pénzügyi helyzetének rendbe tételéhez kapcsolódó kényszerek a tagállamok többségét arra kényszerítik, hogy a beruházási programok leszűkítésén illetve felfüggesztésén gondolkodjanak, ami elkerülhetetlenül negatív hatással lesz a magánforrásokból származó beruházások volumenére is.

4.9

Csak a nemzeti és helyi köz- és magánfinanszírozás, illetve az uniós források együttes igénybe vétele révén valósíthatók meg az infrastruktúra-hálózatok összekapcsolására vonatkozó célkitűzések.

4.10

Az infrastruktúrákba irányuló beruházásoknak hozzá kell járulniuk az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság és társadalom felé való átmenethez.

4.11

Miután az Európai Bizottság vállalta, hogy integrálja az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit az uniós programokba, különös tekintettel az éghajlatváltozás területére, illetve hogy az Unió költségvetésének legalább 20%-át ezekre a célokra fordítja, az EGSZB támogatja az Európai Bizottságnak azt a lépését, hogy az uniós költségvetésből olyan befektetéseket valósítson meg, amelyek multiplikátor hatást kifejtve mozgósítják a magántőkét. A szabályozási kockázatok enyhítése, illetve a hosszú távú befektetési lehetőségeket kereső harmadik beruházók tőkeköltségének csökkentése érdekében, illetve mivel a beruházások állami forrásokból történő, klasszikus finanszírozása egyre nehezebben megvalósítható a mostani válságos időkben, az új típusú pénzügyi eszköz használata – az Európai Beruházási Bankkal szoros együttműködésben és bizonyos fenntartások mellett (ld. a TEN/472 sz. véleményt) – komplementer jellegű és innovatív megoldást kínálhat az EU számára, és segíthet mozgósítani a nyugdíjalapok, biztosítók és más, a hosszú távú projektekbe való befektetésekben érdekelt tőkepiaci szereplők tőkéjét.

4.12

Az EGSZB helyesli az Európai Bizottság szándékát, hogy – saját megfogalmazása szerint – innovatív képleteket találjon a jelentősebb magán-megtakarítások mozgósítása érdekében, azonban véleménye szerint e képleteket úgy kellene kidolgozni, hogy ne csak a nagytőkét célozzák, hanem a kisebb megtakarítások tulajdonosainak is felkeltsék érdeklődését.

4.13

Mivel jelenleg nincs más elképzelhető megoldás, az EGSZB csak sajnálni tudja, hogy egyes tagállamok húzódoznak az infrastruktúra-projektekhez kapcsolódó európai kötvényektől, sőt, ellenkeznek azokkal, és reméli, hogy a kísérleti szakasz, amely az EU jelenlegi költségvetéséből maximum 230 millió eurót fog felhasználni, képes lesz arra ösztönözni a tőkepiacokat, nyugdíjalapokat, biztosítótársaságokat stb., hogy hosszú távon beruházzanak e projektekbe, és meggyőzni őket a tervezett intézkedések megalapozottságáról.