9.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 133/41

1.1

Az EGSZB helyénvalónak és sürgősnek tartja a mélytengeri fajok fenntarthatóságának és a tengerfenék védelmének biztosítását. Bonyolult problémáról van szó, és olyan megoldásra van szükség, amely széles körű adatokra és átfogó tudományos elemzésre támaszkodik. Elővigyázatossági megközelítést kell elfogadni, hogy elkerüljük az olyan nagyobb beavatkozásokat a mélytengeri környezetbe, mint például a fenékvonóhálók kiterjedt használata, melynek még nem ismerjük teljesen a hatásait, és amely tartós károkat okozhat.

1.2

Ezenkívül az EGSZB úgy véli, hogy az ezekkel a halászati tevékenységekkel kapcsolatos bármilyen változtatás során a környezetvédelmi és társadalmi-gazdasági fenntarthatóságot is tekintetbe kell venni, mivel számos munkahely – tengeri és szárazföldi egyaránt –, és végső soron a part menti közösségek életképessége függ tőlük. Az összes érdekelt felet be kell vonni a konzultációkba és a tárgyalásokba a halászati tevékenységekre vonatkozó megfelelő ellenőrzési mechanizmusok kidolgozása, illetve ezek kooperatív megvalósítása és életbe léptetése során.

1.3

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy ha a halászati engedélyek visszavonásáról szóló cikket (ami jelenleg az ellenőrzésről szóló fejezetben szerepel) áttennék a halászati engedélyekről szóló fejezetbe, az koherensebbé tenné a javaslatot, és minden lehetséges félreértést eloszlatna a szóban forgó cikkben említett – semmiképpen nem ellenőrnek tekintendő – tudományos megfigyelők szerepével kapcsolatban.

1.4

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy bármilyen, ezen a területen hozandó intézkedésnek tudományos kutatásokon kell alapulnia, amelyek eddig kiváló eredményekhez vezettek.

2.1

A közös halászati politikának (KHP) az európai bizottsági zöld könyvvel (1), 2009-ben elindított reformjában (2) a rendeletek más módosításai is szerepelnek, amelyek a KHP konkrét területekre és/vagy fajokra történő alkalmazását szabályozzák. Az ebben a véleményben tárgyalt javaslat is ilyen módon értelmezhető, és bizonyos mértékig az Atlanti-óceán északkeleti részén folytatott mélytengeri halászatra általános jelleggel alkalmazni lehetne azokat a módosításokat, amelyeket meg kell határozni a KHP számára, különösen arra vonatkozóan, hogy a halászati tevékenység alapjának a fenntarthatóság és a tudományos kutatás elveit kell tekinteni.

2.2

A 2002. december 20-án elfogadott 2371/EK tanácsi rendeletnek az új javaslatban szereplő felülvizsgálata egyrészt az ENSZ Közgyűlése által elfogadott 61/105. és 64/72. határozatok végrehajtását szolgálja, amelyek felkérik az államokat és a regionális halászati gazdálkodási szervezeteket, hogy hozzanak intézkedéseket a veszélyeztetett mélytengeri ökoszisztémák védelmére bármilyen, halászati tevékenységek által okozott kárral szemben, hogy minden tevékenység általános normája az erőforrások felelősségteljes kiaknázása legyen. Másrészt az Európai Bizottság felismerte, hogy orvosolni kell a jelenlegi rendelet alkalmazásának bizonyos hiányosságait, amelyekre menet közben derült fény.

2.3

Az átmeneti időszakban, tekintettel a 2371/2002/EK rendelet gyakorlati alkalmazása során jelentkezett problémákra, az Európai Bizottság olyan szabályokat tett közzé, amelyek bizonyos mértékig módosították a rendelet tartalmát.

2.4

Ezzel kapcsolatban említést érdemel a 2007. január 29-i közlemény, amely többek között a mélytengeri halállományokat, valamint a megszabott TAC (teljes kifogható mennyiségek) és a ténylegesen kifogott mennyiségek közötti eltéréseket tárgyalta, rámutatva, hogy ez a helyzet részben annak tulajdonítható, hogy hiányzik a megfelelő tudományos tudásalap a rendeletben felsorolt fajokra, valamint azon flották valódi kapacitására vonatkozóan, amelyek az Atlanti-óceán északkeleti részében halásznak, és amelyek kvótáit még e rendelet elfogadása előtt szabták meg. A közlemény azt is szükségesnek tartotta, hogy műholdas hajómegfigyelési rendszerek (VMS) segítségével figyeljék meg és ellenőrizzék ezeket a halászhajókat.

2.5

A halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló közösségi keretrendszer létrehozásáról szóló 199/2008/EK rendelet bizonyos mértékig átvette azokat az európai bizottsági javaslatokat, amelyek egy, a halászati tevékenység tudományos alapokon álló kezelésére és ellenőrzésére vonatkozó uniós program kidolgozását célozzák.

2.6

Végül az uniós halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2013. és 2014. évre történő meghatározásáról szóló 1262/2012/EU rendelet teljesíti a kétéves halászati tervek kidolgozására vonatkozó kötelezettséget, mivel megállapítja a TAC-okat, és – ami még fontosabb – ezek kiosztását.

3.1

A kiindulópont annak elismerése, hogy a 2347/2002/EK rendelet céljaihoz képest az eredmény nem megfelelő, különösen a következők tekintetében:

3.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a rendelet 2003. évi hatálybalépése óta annyi iránymutatás készült ezzel a témával kapcsolatban, hogy az mind környezetvédelmi, mind gazdasági szempontból károkat okozhatott a halászhajóknak. Ezért – egyben ez az új javaslat vitájával kapcsolatos általános elvként is megfogalmazható – egyszerűsítésre, szabályozási stabilitásra és jogbiztonságra kell törekedni a tagállamok, valamint az érintett gazdasági és társadalmi szereplők számára.

3.3

A mélytengeri állományok éppúgy lehetnek célfajok, mint – más halászatok esetében – járulékos fogások. A javaslat általános célja az, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítsa a mélytengeri állományok fenntartható kiaknázását, miközben csökkenti e halászat környezeti hatását, és hogy fejlessze a tudományos értékelés adatbázisát. E cél elérése érdekében a javaslat az alábbiakban felsorolt intézkedésekről rendelkezik.

3.4.1

Általános szabályként a halászati lehetőségeket az érintett mélytengeri fajok kiaknázásának olyan szintjén kell meghatározni, amely összhangban van a legnagyobb fenntartható hozammal. E fenntarthatóság biztosítása érdekében több intézkedésről is rendelkezik a javaslat: először is, ki kell dolgozni a halászati engedélyek egy olyan rendszerét, amelynek értelmében minden vállalkozónak célfajként meg kell jelölnie egy vagy több fajt a kialakított listákon szereplő fajok közül. Az EGSZB megállapítja, hogy az ebben a javaslatban szereplő listák, amelyek az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) keretében kötött megállapodásokból származnak, hosszabbak, mint a jelenlegiek, és olyan halászati tevékenységeket is tartalmaznak, amelyeket nem említ a mélytengeri halászatról szóló rendelet. Másodszor, nagyobb szerepet kapnak a tudományos adatok, bár megjegyzendő, hogy a tagállamok többségében működnek olyan tudományos testületek és szervezetek, amelyek a fenntartható halászat számára felhasználható, példás munkát végeztek.

3.4.2

A mélytengeri halászathoz halászati engedélyekre van szükség, és egy kétéves átmeneti időszak után tilos lesz bizonyos halászeszközöket (fenékvonóhálót és fenékhez rögzített kopoltyúhálót) használni. A más célfajokat halászó hajók olyan halászati engedélyek birtokában léphetnek ezekbe az övezetekbe, amelyek egy bizonyos szint alatt a mélytengeri fajokat járulékos fogásként tüntetik fel.

3.4.3

Jelenleg bizonyos fajokat (például a szárnyas rombuszhalat vagy a norvég homárt) csak fenékvonóhálóval lehet hatékonyan halászni. Ha ezt rövid határidővel tiltanák be, anélkül, hogy tárgyaltak volna erről az érdekelt felekkel, az veszteségeket idézhetne elő ebben az ágazatban gazdasági és foglalkoztatási tekintetben. Az EGSZB úgy véli, hogy az ezekre a fajokra vonatkozó jobb tudományos ismeretek és e fajok szabályozott halászata révén – egyéb technikai és támogatási intézkedésekkel együtt – környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból lehetővé válna a halállományokkal történő fenntartható gazdálkodás. Ezért támogatni kellene azoknak az új halászeszközöknek a terjesztését, amelyek technikai megoldásai révén a jelenleg használt fenékvonóhálók helyett más mélytengeri halászati módszereket lehet majd használni.

3.5.1

Ez a célkitűzés az egész KHP állandó kritériuma: a tengeri környezetnek és annak élőhelyeinek tudományos ismerete nélkül nem lehet olyan kiaknázási arányt megállapítani, amely összhangban van az állományok fenntartható használatával. A halászati gazdálkodást a legnagyobb fenntartható hozamhoz kialakított kiaknázási arányok alapján kell végezni.

3.5.2

A zöld könyvről szóló véleményében és több e témával kapcsolatos más véleményében az EGSZB lándzsát tört a tengeri környezetre és az állományok állapotára vonatkozó tudományos ismeretek javítása mellett, és azt javasolta, hogy a regionális halászati gazdálkodási szervezetek hangolják össze a kutatást és az adatgyűjtést.

3.5.3

Ezenkívül az EGSZB kitart a KHP finanszírozásáról készült véleményben (3) megfogalmazott javaslata mellett, azaz hogy ezt a tevékenységet a halászok, illetve ezek szervezetei mellett független tudományos testületek végezzék. Ebben a vonatkozásban az EGSZB ismételten rámutat arra, hogy az egész életen át tartó tanulás keretében támogatnunk kell a humántőkét, mindenekelőtt azzal, hogy a tengeri kutatást vonzóvá tesszük a fiatal kutatók számára.

3.6.1

A javaslat szerint a halászati lehetőségeket, amelyeket jelenleg mind a halászati erőkifejtés korlátozása, mind a fogási korlátozások tekintetében határoznak meg, kizárólag halászatierőkifejtés-korlátozások formájában fogják megállapítani. Ezzel kapcsolatban az EGSZB megismétli azt a véleményét, hogy bármilyen korlátozást tudományos alapon kell megindokolni.

3.6.2

A tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy megelőzzék a teljes fogási kapacitás növelését, a veszélyeztetett fajok járulékos fogásainak növelését és a visszadobást.

3.6.3

Annak érdekében, hogy elkerüljük az uniós halászokkal szembeni diszkriminációt, akikre vonatkoznak a fogási és erőkifejtés-korlátozások, miközben harmadik országbeli versenytársaik korlátozások nélkül halászhatnak, az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mindent tegyen meg olyan erőforrás-megőrzési regionális megállapodások megkötéséért, amelyek az összes félre kötelező érvényűek.

4.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal a javaslat következő pontjaival kapcsolatban:

4.2

Másrészt az EGSZB annak is tudatában van, hogy a fenékvonóháló nemcsak a mélytengeri fajok, hanem a veszélyeztetett területeken a tengerfenék számára is fenyegetést jelenthet. Ez az eszköz azonban nem démonizálható, mert megfelelően használva ez az egyetlen, amely lehetővé teszi más halászati területek kiaknázását fenntarthatóságuk veszélyeztetése nélkül. Az EGSZB azt javasolja, hogy állapítsanak meg tudományos kritériumokat felhasználásuk korlátainak meghatározására.

4.3

Végső soron az EGSZB úgy véli, hogy a javaslat a megfelelő úton halad, de meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a veszélyeztetett élőhelyek és fajok védelme, illetve az állományokkal történő – környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból – fenntartható gazdálkodás között. Ezért úgy ítéli meg, hogy a tudományos értékelések figyelembevétele nélkül a fenékhalászati eszközök (fenékvonóháló és fenékhez rögzített kopoltyúháló) betiltása aránytalan intézkedésnek bizonyulhatna.

4.4

A tilalom alternatívájaként az EGSZB azt javasolja, hogy tartsák be a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó nemzetközi FAO-iránymutatást, melynek nemzetközi szintű és különösen az Európai Unióban történő alkalmazását kedvezően értékelte az ENSZ. Ugyanakkor üdvözli, hogy az Európai Bizottság elismeri, hogy pénzügyi támogatást kell nyújtani a halászeszközök lecseréléséhez és a legénységek képzéséhez, és megjegyzi, hogy ezt a támogatást az európai gazdasági és társadalmi válság aktuális helyzetéhez kellene igazítani.